The Daily Audio Bible
Today's audio is from the CEB. Switch to the CEB to read along with the audio.
3 Jósiás király tizennyolcadik évében történt, hogy a király elküldte Sáfán kancellárt, aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt, az Úr házába ezzel a megbízással:
4 Menj el Hilkijjá főpaphoz, hogy szedje össze az Úr házában összegyűlt pénzt, amit az ajtóőrök gyűjtöttek a néptől.
5 Adják oda azt az Úr házánál levő munkások felügyelőinek, azok pedig adják át a munkásoknak, akik az Úr házánál vannak, hogy javítsák ki a templom rongálódásait:
6 az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek. Vásároljanak faanyagot és faragott köveket a templom kijavításához.
7 De nem kell őket elszámoltatni azzal a pénzzel, amit nekik átadnak, mert hűségesen fognak eljárni.
A törvénykönyv megtalálása
8 Egyszer csak így szólt Hilkijjá főpap Sáfán kancellárhoz: Ezt a törvénykönyvet találtam az Úr házában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el.
9 Ezután Sáfán kancellár a királyhoz ment, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: Szolgáid összeszedték a templomban található pénzt, és odaadták az Úr házánál levő munkások felügyelőinek.
10 Jelentette Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá főpap egy könyvet adott át neki, és felolvasott belőle Sáfán a királynak.
11 Amikor a király meghallotta a törvénykönyv igéit, megszaggatta a ruháját.
12 Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjá főpapnak, Ahikámnak, Sáfán fiának, Akbórnak, Mikájá fiának, meg Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének:
13 Menjetek, kérdezzétek meg az Urat, hogy mit jelentenek ennek a megtalált könyvnek az igéi rám és az egész népre, Júdára nézve! Mert nagy haragra gyulladt ellenünk az Úr, mivel nem hallgattak elődeink ennek a könyvnek az igéire, és nem tették meg mindazt, ami elénk van írva.
14 Hilkijjá főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá tehát elment Hulda prófétanőhöz, aki Sallúmnak, Tikvá fiának, Harhasz unokájának, a ruhák őrizőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott; és beszéltek vele.
15 Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket:
16 Ezt mondja az Úr: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, annak a könyvnek minden igéje szerint, amelyet Júda királya elolvasott.
17 Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért gyulladt fel lángoló haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki!
18 De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Urat: Ezt mondja az Úr azokról az igékről, amelyeket hallottál:
19 Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Úr előtt, amikor meghallottad, hogy mit jelentettem ki erről a helyről és lakóiról, hogy milyen pusztulás és átok vár rájuk, megszaggattad ruhádat, és sírtál előttem, ezért én is meghallgatlak! - így szól az Úr.
20 Ezért őseid mellé foglak tétetni, békességgel kerülsz sírodba, és nem látod meg azt a nagy veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok! És megvitték a választ a királynak.
Jósiás helyreállítja az igaz istentiszteletet(A)
23 A király magához gyűjtötte Júda és Jeruzsálem véneit.
2 Azután fölment a király az Úr házába, és vele együtt minden júdai férfi és Jeruzsálem egész lakossága, a papok és a próféták, meg az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet az Úr házában találtak.
3 Majd odaállt a király az oszlop mellé, és szövetséget kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívvel és teljes lélekkel megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben. És az egész nép elfogadta ezt a szövetséget.
4 Ezután megparancsolta a király Hilkijjá főpapnak, a másodrangú papoknak és az ajtóőröknek, hogy hordjanak ki az Úr templomából minden olyan fölszerelést, amely Baalnak, Asérának és az ég minden seregének készült. Elégette azokat Jeruzsálemen kívül, a Kidrón mezején és a hamut Bételbe vitette.
5 Eltávolította a bálványpapokat, akiket Júda királyai alkalmaztak azért, hogy az áldozóhalmokon tömjénezzenek Júda városaiban és Jeruzsálem környékén, meg azokat is, akik a Baalnak, a napnak, a holdnak, a szerencsecsillagoknak és az ég egész seregének tömjéneztek.
6 Kivitette az Úr házában levő Asérá-szobrot is Jeruzsálemen kívülre, a Kidrón-völgybe, és elégette a Kidrón-völgyben, porrá zúzatta, porát pedig a köznép temetkezőhelyére szóratta.
7 Leromboltatta a férfiparáznák házait, amelyek az Úr háza mellett voltak, ahol az asszonyok sátracskákat szőttek a napistennőnek.
8 Behozatta az összes papot Júda városaiból; az áldozóhalmokat pedig, amelyeken a papok tömjéneztek, tisztátalanná tette, Gebától Beérsebáig. Lerontatta a kapuknál levő áldozóhalmokat, amelyek Jehósua városparancsnok kapujának a bejáratánál voltak, a városkapun bemenve balkéz felől.
9 Az áldozóhalmok papjai azonban nem járulhattak az Úr oltárához Jeruzsálemben, csak kovásztalan kenyeret ehettek atyjukfiai között.
10 Azután tisztátalanná tette a Tófetet a Ben-Hinnóm völgyében, hogy senki se égethesse el fiát vagy leányát áldozatul a Moloknak.
11 Eltávolította az Úr házának a bejáratától a lovakat, amelyeket Júda királyai a nap tiszteletére állítottak oda, Netan-Melek főember szobája mellé, egy külön csarnokba. A napnak szentelt kocsikat is elégette.
12 Leromboltatta a király azokat az oltárokat is, amelyek Áház felső szobájának a tetején voltak, amelyeket Júda királyai készíttettek; meg azokat az oltárokat is, amelyeket Manassé készíttetett az Úr házának udvarában. Összezúzatta és beleszóratta a porukat a Kidrón-patakba.
13 Tisztátalanná tette a király azokat az áldozóhalmokat is, amelyek Jeruzsálemtől keletre, a Mashít-hegytől pedig délre voltak, amelyeket még Salamon, Izráel királya építtetett Astóretnek, a szidóniak förtelmes bálványának, Kemósnak, a móábiak förtelmes bálványának és Milkómnak, az Ammón fiai utálatos bálványának.
14 Összetörette a szent oszlopokat, és kivágatta a szent fákat, helyüket pedig emberi csontokkal töltötte meg.
15 A bételi áldozóhalmon levő oltárt is, amelyet Jeroboám, Nebát fia készíttetett, aki vétekbe vitte Izráelt, ezt az oltárt is leromboltatta az áldozóhalommal együtt. Az áldozóhalmot fölperzseltette, porrá zúzatta, a bálványoszlopot pedig elégette.
16 Azután körülnézett Jósiás, és meglátta a sírboltokat, amelyek ott voltak a hegyen. A sírboltokból kihozatta a csontokat, és elégette az oltáron. Így tette azt tisztátalanná az Úr igéje szerint, amelyet az Isten embere hirdetett; az, aki ezeket a dolgokat hirdette.
17 Majd ezt kérdezte: Miféle síremlék ez, amelyet itt látok? A városbeliek így feleltek neki: Isten emberének a sírja ez, aki Júdából jött, és megjövendölte ezeket a dolgokat, amelyeket a bételi oltárral tettél.
18 Erre ő azt mondta: Hagyjátok nyugodni, senki se bolygassa meg a csontjait! És békén hagyták a csontjait a Samáriából jött próféta csontjaival együtt.
19 Jósiás Samária városaiból is eltávolította az áldozóhalmokon levő templomokat, amelyeket az Úr bosszantására készíttettek Izráel királyai. Ugyanazon a módon bánt el velük, ahogyan azt Bételben tette.
20 Lemészároltatta az áldozóhalmok összes papját, akik ott voltak az oltároknál, és emberi csontokat égetett el azokon. Ezután visszatért Jeruzsálembe.
Jósiás páskaünnepe(B)
21 Majd ezt parancsolta a király az egész népnek: Tartsatok páskát Isteneteknek, az Úrnak úgy, ahogy az le van írva a szövetségnek ebben a könyvében!
22 Bizony nem tartottak ehhez hasonló páskát a bírák ideje óta, akik Izráelt ítélték, sem Izráel, sem Júda királyainak az idejében,
23 csak Jósiás király tizennyolcadik évében tartottak ilyen páskát az Úrnak Jeruzsálemben.
24 Jósiás király megtisztította Júda országát és Jeruzsálemet a halottidézőktől és jövendőmondóktól, a házibálványoktól és egyéb bálványszobroktól is, mindazoktól a förtelmes bálványoktól, amelyek ott láthatók voltak. Így szerzett érvényt a törvény rendelkezéseinek, amelyek le vannak írva abban a könyvben, amelyet Hilkijjá pap talált az Úr házában.
25 Nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével, egészen a Mózes törvénye szerint; és utána sem támadt hozzá hasonló.
26 Az Úr izzó nagy haragja azonban nem múlt el, mert haragra gerjedt Júda ellen azért a sok bosszantásért, amivel Manassé bosszantotta.
27 Ezért azt mondotta az Úr: Júdát is eltávolítom magam elől, ahogyan Izráelt eltávolítottam, és megvetem ezt a várost, Jeruzsálemet, amelyet pedig kiválasztottam, sőt a templomot is, amelyről azt mondtam, hogy ott lesz az én nevem!
28 Jósiás egyéb dolgai, mindaz, amit véghezvitt, meg vannak írva Júda királyainak a történetéről szóló könyvben.
Jósiás elesik a megiddói csatában(C)
29 Az ő idejében vonult fel Nékó fáraó, Egyiptom királya Asszíria királya ellen, az Eufrátesz folyó felé. Jósiás király szembeszállt vele, de az megölte Megiddónál, alighogy meglátta.
30 Szolgái holtan vitték el Megiddóból egy harci kocsin; Jeruzsálembe vitték, és eltemették a sírjába. Az ország népe azután fogta Jóáházt, Jósiás fiát; felkenték, és királlyá tették apja után.
37 Amikor már éppen be akarták vinni Pált a várba, így szólt az ezredeshez: "Szabad valamit mondanom neked?" Az megkérdezte: "Hát te tudsz görögül?
38 Hát nem te vagy az az egyiptomi, aki néhány nappal ezelőtt fellázította és a pusztába vezette a szikáriusok négyezer emberét?"
39 Erre Pál így felelt: "Én Tarzuszból való zsidó vagyok, Cilicia eme nevezetes városának polgára. Arra kérlek, engedd meg, hogy szóljak a néphez."
40 Miután ő megengedte, Pál a lépcsőkön állva intett kezével a népnek, és amikor nagy csend lett, héber nyelven így kezdett beszélni:
Pál beszéde a néphez
22 "Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg védekezésemet, amelyet most hozzátok intézek."
2 Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. Aztán így folytatta:
3 "Én zsidó ember vagyok, a ciliciai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel; Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, és én is így rajongtam Istenért, ahogyan ma ti mindnyájan.
4 E tanítás követőit halálra üldöztem, megkötöztem, és börtönbe juttattam férfiakat is, meg nőket is.
5 Tanúm erre a főpap és a vének egész tanácsa, akiktől levelet is kaptam a testvérekhez, és elmentem Damaszkuszba, hogy az odavalókat is megkötözve hozzam Jeruzsálembe, hogy megkapják büntetésüket.
6 Történt pedig, hogy útközben, amint déltájban közeledtem Damaszkuszhoz: hirtelen vakító fényesség sugárzott le rám az égből.
7 A földre estem, és hangot hallottam, amely így szólt: Saul, Saul, miért üldözöl engem?
8 Én pedig megkérdeztem: Ki vagy, Uram? És ő így szólt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl.
9 Akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de a velem beszélő hangját nem hallották.
10 Ezt kérdeztem akkor: Mit tegyek, Uram? Az Úr pedig azt felelte nekem: Kelj fel, menj Damaszkuszba, és ott megmondják neked mindazt, amit tenned kell, amit Isten felőled elrendelt.
11 Mivel pedig annak a fényességnek a ragyogása miatt nem láttam, a velem levők kézen fogva vezettek; úgy mentem be Damaszkuszba.
12 Egy bizonyos Anániás pedig, aki törvény szerint élő kegyes férfi, aki mellett bizonyságot tesznek az ott lakó zsidók mind,
13 eljött hozzám, elém állt, és így szólt: Testvérem, Saul, láss! És én abban a pillanatban ismét láttam, és rátekintettem.
14 Ő pedig ezt mondta nekem: Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról.
15 Mert az ő tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál.
16 Most tehát miért késlekedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg, mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét.
ELSŐ KÖNYV
Az igazak és a bűnösök sorsa
1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
2 hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.
4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.
5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.
6 Mert ismeri az Úr az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.
11 A gazdagnak a vagyon az erős városa, magas várfalnak képzeli.
12 Akire romlás vár, annak fölfuvalkodik a szíve, de akire dicsőség, az alázatos.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society