The Daily Audio Bible
Today's audio is from the NLT. Switch to the NLT to read along with the audio.
Izráel Dávidot teszi királlyá(A)
11 Ezután egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónba, és ezt mondták: Nézd, mi a te csontod és húsod vagyunk!
2 Azelőtt is, amikor még Saul volt a király, te vezetted harcba és te hoztad vissza Izráelt, és ezt mondta neked Istened, az Úr: Te leszel népemnek, Izráelnek a pásztora, te leszel népemnek, Izráelnek a fejedelme.
3 Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.
Dávid Jeruzsálemet teszi fővárossá(B)
4 Ezután Dávid egész Izráellel együtt elment Jeruzsálem, azaz Jebúsz alá, ahol a jebúsziak voltak az ország őslakói.
5 Jebúsz lakói ezt mondták Dávidnak: Nem jössz be ide! Dávid azonban elfoglalta Sion sziklavárát, és ez lett Dávid városa.
6 Azt mondta Dávid: Aki elsőnek vág le egy jebúszit, az lesz a fővezér! Mivel elsőnek Jóáb, Cerújá fia jutott föl, ő lett a fővezér.
7 Azután letelepedett Dávid a sziklavárban, ezért nevezték el azt Dávid városának.
8 És Dávid kiépítette a várost körös-körül, Millót és környékét, Jóáb pedig a város többi részét állította helyre.
9 Dávid egyre jobban emelkedett, mert vele volt a Seregek Ura.
Dávid vitézei(C)
10 Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei, akik támogatták őt királyságában, és egész Izráellel együtt királlyá tették, az Úr igéje szerint, melyet Izráelről mondott.
11 Ezek voltak szám szerint Dávid hősei: Jásobám, Hakmóni fia, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy ízben háromszáz embert döfött le.
12 Utána következett Eleázár, az ahóhi Dódó fia, egyike a három vitéznek.
13 Ő volt Dáviddal Efesz-Dammimban, ahova a filiszteusok harcra gyülekeztek. Volt ott egy árpával bevetett szántóföld. Amikor a hadinép megfutamodott a filiszteusok előtt,
14 ők kiálltak annak a darab földnek a közepére, védték azt, és megverték a filiszteusokat. Így adott az Úr nagy szabadulást.
15 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, a kősziklára, Adullám barlangjába, a filiszteusok serege pedig a Refáim-völgyben táborozott.
16 Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél.
17 Dávid eltikkadt, és azt mondta: Ki hoz nekem ivóvizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van?
18 Akkor ez a három ember áttört a filiszteusok táborán, és vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál volt, elhozták és odavitték Dávidnak. De Dávid nem akarta meginni, hanem kiöntötte azt áldozatul az Úrnak,
19 és ezt mondta: Isten mentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Igyam meg ezeknek a férfiaknak a vérét, akik az életüket kockáztatták?! Mert az életüket tették kockára, amikor azt elhozták. Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.
20 Abisaj, Jóáb testvére volt ennek a háromnak a vezetője. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a három közül.
21 A három közül a másik kettőnél tekintélyesebb volt, ezért lett a parancsnokuk, de a hárommal nem ért föl.
22 A Kabceélből való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe is, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.
23 Ugyanő vágott le egy ötkönyöknyi magas egyiptomi embert is, bár az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék tartófája. Ő meg csak bottal ment rá, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg.
24 Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz.
25 Tekintélyes volt a harminc között, de a hárommal nem ért föl. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.
26 Kiváló vitézek voltak Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
27 a haróri Sammót, a pelóni Helec,
28 a tekóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer,
29 a húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj,
30 a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia,
31 a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Benájá,
32 a nahalé-gaasi Húraj, az arbai Abiél,
33 a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá,
34 a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia,
35 a harári Ahiám, Szákár fia, Elifal, Úr fia,
36 a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá,
37 a karmeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia,
38 Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia,
39 az ammóni Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója,
40 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb,
41 a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia,
42 Adiná, a rúbeni Sizá fia, a rúbeniek egyik főembere, és vele még harmincan;
43 Hánán, Maaká fia, és a mitni Jósáfát,
44 az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám fiai: Sámá és Jeiél,
45 Simri fia, Jediaél és testvére, a tíci Jóhá,
46 a mahavimi Eliél, Elnáam fiai: Jeribaj és Jósavjá, a móábi Jitmá,
47 Eliél, Óbéd és a mecóbájái Jaasziél.
Dávid ciklagi hívei
12 Ezek azok, akik Dávidhoz mentek Ciklagba akkor, amikor ki volt zárva Saulnak, Kís fiának a környezetéből. Ők is a hősök közé tartoztak, akik segítették a harcban.
2 Íjjal voltak fölszerelve, jobb és bal kézzel egyaránt tudtak bánni parittyakövekkel és nyilakkal. Ezek Saul rokonságához tartoztak Benjáminból.
3 Vezérük Ahiezer volt és Jóás, a gibeai Semáá fiai, és Jeziél meg Pelet, Azmávet fiai, továbbá Beráká és az anátóti Jéhú,
4 a gibeóni Jismajá, a harminc hős egyike és e harminc vezetője.
5 Jirmejá, Jahaziél, Jóhánán és a gedérái Józábád.
6 Elúzaj, Jerimót, Bealjá, Semarjáhú és a hárífi Sefatjáhú,
7 Elkáná, Jissijjáhú, Azarél, Jóezer és Jásobám, a kórahiak,
8 és a gedóri Jeróhám fiai: Jóélá és Zebadjá.
9 Gádiak is csatlakoztak Dávidhoz, amikor a sziklavárban a pusztában volt. Kiváló vitézek, hadi szolgálatban álló emberek, pajzzsal és dárdával fölszerelve; arcuk olyan volt, mint az oroszláné, és olyan gyorsak voltak, mint a zergék a hegyen.
10 Ézer volt az első, Óbadjá a második, Eliáb a harmadik,
11 Mismanná a negyedik, Jirmejá az ötödik,
12 Attaj a hatodik, Eliél a hetedik,
13 Jóhánán a nyolcadik, Elzábád a kilencedik,
14 Jirmejáhú a tizedik, Makbannaj a tizenegyedik.
15 Ezek a gádiak csapatparancsnokok voltak. A legkisebb is fölért százzal, a legnagyobb meg ezerrel.
16 Ezek keltek át a Jordánon az első hónapban, amikor színültig volt a medre, és megszalasztották a völgy egész lakosságát keletre és nyugatra.
17 Benjáminiak és júdaiak is mentek Dávid sziklavárához.
18 Dávid azonban kivonult eléjük, és így kezdett beszélni hozzájuk: Ha békés szándékkal jöttetek hozzám, hogy segítségemre legyetek, szívesen leszek együtt veletek. De ha el akartok árulni ellenségeimnek, holott az én kezemhez nem tapad erőszak, látni fog és megbüntet atyáink Istene!
Pál Málta szigetén
28 Miután megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Máltának hívják ezt a szigetet.
2 A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak.
3 Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, egy vipera jött elő a melegből, és a kezébe mart.
4 Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: "Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem hagyja élni."
5 Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett.
6 Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban a hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten.
7 Azon a környéken volt a sziget elöljárójának, Publiusznak a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt.
8 Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította.
9 Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket.
10 Ezért nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.
Pál megérkezik Rómába
11 Három hónap múlva azután elindultunk egy alexandriai hajón, amely a szigeten telelt, és amelynek címerében Dioszkurok voltak.
12 Szirakuzába érkezve ott maradtunk három napig.
13 Innen a part mentén hajózva megérkeztünk Régiumba, és mivel egy nap múlva feltámadt a déli szél, így másnap Puteoliba értünk.
14 Itt testvéreket találtunk, akik kértek, hogy maradjunk náluk hat napig. Így érkeztünk Rómába.
15 Mikor az ottani testvérek hallottak érkezésünkről, elénk jöttek Appiusz fórumáig és Tres Tabernaeig. Amikor Pál meglátta őket, hálát adott Istennek, és megtelt bizakodással.
Pál és a római zsidók
16 Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával.
17 Három nap múlva magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: "Atyámfiai, férfiak, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsálemből mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe.
18 Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétket nem találtak bennem.
19 Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz; de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni.
20 Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot."
21 Ők pedig ezt mondták erre: "Mi sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem az atyafiak közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat.
22 Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik."
23 Kitűztek tehát neki egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján.
24 Egyesek hittek a beszédének, mások meg nem hittek.
25 Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, s ekkor Pál ezt az egy igét mondta nekik: "Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról,
26 amikor ezt mondta: Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, és ne értsetek, és látván lássatok, és ne lássátok meg!
27 Mert megkövéredett e nép szíve, és fülükkel nehezen hallottak, és szemüket behunyták, hogy ne lássanak szemükkel, és ne halljanak fülükkel, szívükkel ne értsenek, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége. Ők pedig meg is fogják azt hallani."
Pál kétévi fogsága Rómában
29 (Miután ezt mondta, a zsidók maguk között sokat vitatkozva eltávoztak.)
30 Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték.
31 Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról, teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül.
Isten az igazság őre
9 A karmesternek: "A fiú halála" kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2 Hálát adok az Úrnak teljes szívemből, elbeszélem minden csodatettedet.
3 Örülök és vigadok neked, zengem nevedet, ó Felséges!
4 Mert meghátráltak ellenségeim, elbuktak, és semmivé lettek előtted.
5 Mert igazságot szolgáltattál ügyemben, trónodra ültél, mint igaz bíró.
6 Megdorgáltad a népeket, semmivé tetted a bűnösöket, eltörölted nevüket mindörökre!
7 Vége van az ellenségnek! Feldúltad városaikat, hogy örökké romokban heverjenek, még emlékük is kiveszett.
8 De az Úr örökké trónján ül, fölállította bírói székét.
9 Igazságosan bíráskodik a világ fölött, részrehajlás nélkül ítéli a nemzeteket.
10 Az elnyomottak menedéke az Úr, menedék a nyomorúság idején.
11 Benned bíznak, akik ismerik nevedet, nem hagyod el, Uram, azokat, akik hozzád folyamodnak.
12 Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, mondjátok el a népeknek felséges tetteit!
A kegyes szegénység lelkileg gazdagít
19 Jobb a feddhetetlenül élő szegény, mint az álnok beszédű ostoba.
2 Ismeret nélkül az igyekezet sem jó, és a gyors lábú félreléphet.
3 Az embert a saját bolondsága vezeti félre, mégis az Úr ellen zúgolódik a szíve.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society