The Daily Audio Bible
Today's audio is from the CSB. Switch to the CSB to read along with the audio.
Nehémiás szomorúsága és imádsága
1 Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története. A huszadik esztendő Kiszlév havában történt, amikor Súsán várában voltam,
2 hogy megérkezett hozzám egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Júdából való férfi. Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után megmaradtak, meg Jeruzsálemről.
3 Elmondták nekem, hogy a megmaradtak, akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben égtek el.
4 Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt,
5 és ezt mondtam: Ó Uram, mennynek Istene, te nagy és félelmes Isten! Te hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és parancsolataidat megtartják.
6 Legyen figyelmes a füled, legyen nyitva a szemed, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal imádkozik előtted szolgáidért, Izráel fiaiért. Vallást teszek Izráel fiainak a vétkeiről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is és atyám házanépe is!
7 Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál.
8 Emlékezz vissza arra az ígéretre, amelyet kijelentettél szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek lesztek, én elszélesztelek benneteket a népek közé.
9 De ha megtértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat: még ha az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevemnek lakóhelye.
10 Hiszen a te szolgáid ők, és a te néped, akiket megváltottál nagy erőddel és hatalmas kezeddel!
11 Ó, Uram, legyen figyelmes a füled szolgád imádságára és szolgáid imádságára, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis a király pohárnoka voltam.
Nehémiás engedélyt kap a hazatérésre
2 Artahsasztá király uralkodásának huszadik évében a Niszán hónapban történt: bor volt előttem, fölvettem a bort, és odanyújtottam a királynak. Nem szoktam szomorú lenni előtte,
2 ezért így szólt hozzám a király: Miért szomorú az arcod? Hiszen nem vagy beteg! Nem lehet ez más, csak a szív szomorúsága! Ekkor én nagyon megijedtem,
3 és ezt mondtam a királynak: Örökké éljen a király! Hogyne volna szomorú az arcom, hiszen az a város, ahol őseim sírja van, rommá lett, és kapuit tűz emésztette meg!
4 Akkor a király ezt kérdezte tőlem: Mit kívánsz tehát? Én pedig imádkoztam a menny Istenéhez,
5 majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, és ha méltónak tartod rá szolgádat, akkor küldj el engem Júdába, abba a városba, ahol őseim sírja van, hogy felépítsem azt!
6 A király így válaszolt, miközben a királyné mellette ült: Meddig tart az utazásod, és mikor térsz vissza? Mivel a király jónak látta, hogy elbocsásson engem, közöltem vele az időpontot.
7 Majd ezt mondtam a királynak: Ha jónak látja a király, adasson nekem leveleket a Folyamon túli helytartókhoz, hogy engedjenek átutazni, amíg meg nem érkezem Júdába.
8 Adasson egy levelet Ászáfhoz, a királyi erdők őréhez is, hogy adjon nekem gerendának való fát a templomnál levő erődítésnek meg a város falának a kapuihoz, és ahhoz a házhoz, ahova én megyek. A király megadta ezt nekem Istenemnek hozzám való jóakarata folytán.
9 Amikor megérkeztem a Folyamon túli helytartókhoz, átadtam nekik a király leveleit. A király adott mellém a haderőből tiszteket és lovasokat is.
10 Meghallotta ezt a hóróni Szanballat és Tóbijjá, az ammóni szolga, és nagyon rosszallották, hogy jött egy olyan ember, aki Izráel fiainak a javát keresi.
Nehémiás megnézi Jeruzsálem romjait
11 Miután megérkeztem Jeruzsálembe, és ott voltam három napig,
12 elindultam éjszaka néhány emberrel. De senkinek sem mondtam meg, milyen cselekedetre indítja szívemet az én Istenem Jeruzsálemért. Még állat sem volt velem azon az állaton kívül, amelyen lovagolni szoktam.
13 Kimentem tehát éjjel a Völgy-kapun a Sárkány-forrás felé, majd a Szemét-kapuhoz, és megvizsgáltam Jeruzsálem várfalait, amelyeken rések voltak, és kapuit, amelyeket tűz emésztett meg.
14 Azután tovább mentem a Forrás-kapuhoz meg a Király-tóhoz. De mivel nem volt elég hely arra, hogy továbbmenjen az állat, amelyen ültem,
15 ezért még akkor éjjel gyalog mentem föl a völgyből, és megvizsgáltam a várfalakat. Azután visszatértem, bementem a Völgy-kapun, és hazatértem.
16 Az elöljárók nem tudták, hova mentem és mit tettem. Sem a júdaiaknak, sem a papoknak, sem az előkelőknek, sem az elöljáróknak, sem a többi munkásnak nem mondtam még meg.
17 Ellenben ezt mondtam nekik: Magatok is látjátok, hogy milyen bajban vagyunk: Jeruzsálem rommá lett, és kapui tűzben égtek el. Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát, hogy ne gyalázhassanak többé bennünket!
18 Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakaratú volt hozzám, és hogy milyen szavakat mondott nekem a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük el az építést! És bátran hozzáfogtak a jó munkához.
19 Amikor meghallotta ezt a hóróni Szanballat, Tóbijjá, az ammóni szolga és az arab Gesem, gúnyolódtak rajtunk, és így csúfoltak bennünket: Mit akartok csinálni? Talán a király ellen akartok föllázadni?
20 Én azonban így válaszoltam nekik: Maga a menny Istene ad nekünk sikert, és mi az ő szolgáiként kezdjük el az építést. Nektek azonban semmi részetek és jogotok nincs, emléketek sem marad Jeruzsálemben.
Jeruzsálem várfalának az építői
3 Eljásib főpap és szolgatársai, a papok kezdték építeni a Juh-kaput. Föl is szentelték azt, és fölszerelték az ajtószárnyakat. Azután a Hamméá-toronyig és a Hananél-toronyig terjedő részt is fölszentelték.
2 Mellettük a jerikóiaik építettek. Ezek mellett Zakkúr, Imri fia épített.
3 A Hal-kaput Hasszenáá fiai építették, ők gerendázták be és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.
4 Mellettük Merémót, Úrijjá fia, Hakkóc unokája javítgatott. Mellettük Mesullám, Berekjá fia, Mesézabél unokája javítgatott. Mellettük Cádók, Baaná fia javítgatott.
5 Ezek mellett a Tekóa-beliek javítgattak. Az előkelők azonban nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.
6 A Régi-kaput Jójádá, Pászéah fia és Mesullám, Beszódjá fia javítgatták. Ők gerendázták be, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.
7 Mellettük a gibeóni Melatjá és a mérónóti Jádón javítgatott, a Folyamon túli helytartóság alá tartozó gibeóni és micpai férfiak.
8 Mellette Uzzíél, Harhajá fia javítgatott az ötvösökkel. Mellette Hananjá, a kenőcskészítők egyike javítgatott. Helyreállították Jeruzsálemet egészen a széles várfalig.
9 Mellettük Refájá, Húr fia, Jeruzsálem fél kerületének a vezetője javítgatott.
10 Mellettük Jedajá, Harúmaf fia javítgatott, éppen a maga házával szemben. Mellette Hattús, Hasabnejá fia javítgatott.
11 Egy másik részt, meg a Kemencék tornyát Malkijjá, Hárim fia és Hassúb, Pahat-Móáb fia javítgatta.
12 Mellette Sallúm, Hallóhés fia, Jeruzsálem másik fél kerületének a vezetője javítgatott a leányaival együtt.
13 A Völgy-kaput Hánún és Zánóahnak a lakói javítgatták. Ők építették fel azt, és ők szerelték föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit. A várfalból is javítgattak ezer könyöknyit a Szemét-kapuig.
14 A Szemét-kaput Malkijjá, Rékáb fia, Bét-Hakkerem kerületének a vezetője javítgatta. Ő építette föl azt, és ő szerelte föl ajtószárnyait, zárait és reteszeit.
Házasság és elválás
7 Amikről pedig írtatok, azokra ezt válaszolom: jó a férfinak asszonyt nem érinteni.
2 A paráznaság miatt azonban mindenkinek legyen saját felesége, és minden asszonynak saját férje.
3 A férj teljesítse kötelességét felesége iránt, hasonlóan a feleség is a férje iránt.
4 A feleség nem ura a maga testének, hanem a férje; s ugyanúgy a férj sem ura a maga testének, hanem a felesége.
5 Ne fosszátok meg egymást magatoktól, legfeljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy szabaddá legyetek az imádkozásra, de azután legyetek ismét együtt, nehogy megkísértsen a Sátán titeket azáltal, hogy képtelenek vagytok magatokon uralkodni.
6 Ezt pedig kedvezésképpen mondom, nem parancsként.
7 Szeretném ugyanis, ha minden ember úgy volna, mint én magam is; viszont mindenkinek saját kegyelmi ajándéka van Istentől: kinek így, kinek amúgy.
8 A nem házasoknak és az özvegyeknek pedig ezt mondom: jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is.
9 Ha azonban nem tudják magukat megtartóztatni, házasodjanak meg, mert jobb házasságban élni, mint égni.
10 A házasoknak pedig nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljon el a férjétől.
11 Ha azonban elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön ki a férjével. A férfi se bocsássa el a feleségét.
12 A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne bocsássa el.
13 És ha egy asszonynak hitetlen férje van, és ez kész vele élni, ne hagyja el a férjét.
14 Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, a hitetlen feleség pedig hívő férje által; különben gyermekeitek is tisztátalanok volnának, így azonban szentek.
15 Ha pedig a hitetlen házastárs válni akar, váljék el, nincs szolgaság alá vetve a hívő férj vagy a hívő feleség az ilyen esetekben. Mert arra hívott el minket az Isten, hogy békességben éljünk.
16 Mert mit tudod te, asszony, vajon megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, vajon megmentheted-e a feleségedet?
A keresztyén különféle hivatásban
17 Egyébként mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, ahogy az Isten elhívta: így rendelkezem minden más gyülekezetben is.
18 Körülmetélten hívatott el valaki? Ne tüntesse el. Körülmetéletlenül hívatott el valaki? Ne metélkedjék körül.
19 A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi, egyedül Isten parancsolatainak a megtartása fontos.
20 Mindenki maradjon abban a hivatásban, amelyben elhívatott.
21 Rabszolgaként hívattál el? Ne törődj vele. Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal!
22 Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úr felszabadítottja, hasonlóan a szabadként elhívott a Krisztus rabszolgája.
23 Áron vétettetek meg: ne legyetek emberek rabszolgái.
24 Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott.
19 Némuljanak el a hazug ajkak, amelyek kihívóan, gőgösen és megvetően beszélnek az igazról!
20 Milyen nagy a te jóságod, melyet a téged félőknek tartogatsz! Ebben részesíted a hozzád menekülőket minden ember szeme láttára.
21 Jól elrejted őket magadnál az emberek áskálódása elől. Megőrzöd őket sátradban a perlekedő nyelvektől.
22 Áldott az Úr, aki csodálatos hűséggel bánt velem az ostromlott városban!
23 Én már azt gondoltam ijedtemben, hogy eltaszítottál magadtól. De te meghallgattad könyörgő szavamat, amikor hozzád kiáltottam segítségért.
24 Szeressétek az Urat, ti hívei mind! Az állhatatosokat megtartja az Úr, de kamatostul megfizet a gőgösöknek.
4 A gőgös tekintet és a kevély szív a bűnösök mécsese: vétek.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society