The Daily Audio Bible
Today's audio is from the NLT. Switch to the NLT to read along with the audio.
Bildád első beszéde: A kegyes embert megáldja Isten
8 Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
2 Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde?
3 Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot?
4 Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik.
5 Ha te az Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz,
6 ha tiszta és becsületes vagy, bizonyosan őrködik fölötted, és békés otthont ad igazságodért.
7 Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel.
8 Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák!
9 Mi csak tegnapiak vagyunk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön.
10 Majd ők megtanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak!
11 Felnő-e a nád mocsár nélkül? Megnő-e a sás víz nélkül?
12 Alig hajt ki, és ha le sem tépik, akkor is elszárad, minden fűnél előbb.
13 Így járnak, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész.
14 Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló.
15 Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni.
16 Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen,
17 gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is,
18 de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak!
19 Csak ennyi öröm van az útján. Azután más nő a földből.
20 Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem fogja kézen a gonosztevőket.
21 Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással.
22 Gyűlölőidet szégyen borítja, és nem lesz sátra a bűnösöknek.
Jób második válasza: Istennek mindig igaza van
9 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:
2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben?
3 Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni.
4 Ki olyan bölcs szívű és hatalmas erejű, hogy ellene szegülve épségben tudna maradni?
5 Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában.
6 Megrendíti helyén a földet, oszlopai megrendülnek.
7 Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat.
8 Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein.
9 Ő alkotta a Nagymedvét és a Kaszás-csillagot, a Fiastyúkot és Dél csillagait.
10 Hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul.
11 Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre.
12 Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel?
13 Isten nem vonja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte a szörnyeteg segítői is.
14 Hát én hogy válaszolhatnék neki, hogy válogathatnám meg szavaimat vele szemben?
15 Ha igazam volna, sem válaszolhatnék neki; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.
16 Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.
17 Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet.
18 Lélegzetet sem hagy vennem, hanem keserűséggel lakat jól.
19 A hatalmaskodó erőszakra azt mondja: Itt vagyok! A törvénykezésre pedig: Ki idézhet meg engem?
20 Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana.
21 Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet.
22 Mindegy! - azt mondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek.
23 Ha ostora hirtelen megöl, gúnyolja az ártatlanok csüggedését.
24 Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő?
25 Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót.
26 Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.
27 Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat,
28 megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.
29 Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába?
30 Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet,
31 akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem.
32 Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Menjünk törvénybe egymással!
33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.
34 Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene,
35 akkor beszélnék, és nem félnék tőle. De magamtól ez nem lehetséges.
Jób kutatja szenvedése okát
10 Lelkemből megutáltam életemet. Szabadjára engedem panaszomat. Hadd beszéljek keserű lélekkel!
2 Azt mondom Istennek: Ne tarts bűnösnek! Add tudtomra, miért perelsz velem?
3 Jó neked az, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezed munkáját, a bűnösök tanácsának pedig kedvezel?
4 Vajon testi szemeid vannak neked, és úgy látsz, ahogyan az ember lát?
5 Olyanok napjaid, mint a halandóé? Olyanok éveid, mint az emberé?
6 Hiszen kutatod bűnömet, és keresed vétkemet,
7 pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös, de senki sem ment meg kezedből!
8 Kezed formált és alkotott engem, azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani?
9 Emlékezz csak: úgy formáltál, mint egy agyagedényt, mégis újra porrá tennél?
10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet, és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?
11 Bőrbe és húsba öltöztettél, csontokkal és inakkal szőttél át.
12 Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.
13 Mégis ezeket rejtegetted szívedben, tudom, ez volt a szándékod:
14 Ha vétkezem, te számon tartod, bűnöm alól nem mentesz föl engem.
15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem! Ha igaz vagyok, akkor sem emelhetem föl fejem. Elégeld meg gyalázatomat, lásd meg nyomorúságomat!
16 Hiszen ha gőgös lennék, oroszlánként rontanál rám, és ellenem fordítanád csodálatos hatalmadat.
17 Új tanúkat állítanál ellenem, szaporítanád az engem érő bosszúságot, sorozatosan támadnának ellenem.
18 Miért is hoztál ki anyám méhéből? Bár kimúltam volna, és szem ne látott volna!
19 Olyan lennék, mint aki nem is volt, akit az anyaméhből vittek a sírba!
20 Úgyis rövid az időm! Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem, egy kissé felvidulnék,
21 mielőtt odamegyek, ahonnan nem térhetek vissza: a sötétség és a halál árnyékának országába,
22 a vaksötét országba, a halál árnyékának sötétségébe, ahol nincs rend, és a fény is olyan, mint a sötétség.
Cófár első beszéde: Jóbnak meg kell alázkodnia
11 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:
2 Nem kell-e felelnünk e sok beszédre? A bőbeszédűnek legyen igaza?
3 Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket? Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?
4 Ezt mondtad: Tanításom helyes, tiszta voltam a szemedben.
5 Bárcsak maga Isten szólalna meg, és nyitná meg ajkait veled szemben!
6 Kijelentené neked a bölcsesség titkait, amely kétszeresen is elég. Megtudnád, hogy Isten elnézi bűneid egy részét.
7 Ki tudod-e találni, mi az Isten titka? A Mindenható tökéletességéig eljuthatsz-e?
8 Magasabb az az égnél. Mit tehetsz? Mélyebb a holtak hazájánál. Mit tudhatsz róla?
9 Terjedelme hosszabb a földnél és szélesebb a tengernél.
10 Ha valakit nyomon követ, elfog, és gyűlés elé állít, ki akadályozhatja meg?
11 Hiszen ismeri a hitvány embereket, látja az álnokságot, pedig nem is figyel oda.
12 Az üresfejű ember is válhat értelmessé, a vadszamár csikaja is születhet emberré.
13 Ha hozzá fordítod szívedet, és felé terjeszted kezedet,
14 ha álnokság tapad kezedhez, távolítsd el, ne engedd, hogy sátradban csalárdság lakozzék!
15 Akkor szégyen nélkül emelheted föl arcodat, erős leszel, és nem kell félned.
16 Elfelejted a nyomorúságot, úgy gondolsz rá, mint elmúlt árvízre.
17 Fényesebbé lesz élted a déli verőfénynél, a homály is olyan lesz, mintha reggel volna.
18 Akkor majd bízol, mert lesz reménységed, körülnézel és nyugodtan lefekszel.
19 Ha heversz, senki sem riaszt föl, sőt sokan hízelegnek neked.
20 De a bűnösök szemei elsorvadnak, menedékük elvész; reménységük csak az, hogy majd kilehelik lelküket.
Krisztus feltámadásának tanúi
15 Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok.
2 Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hivőkké.
3 Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.
4 Eltemették, és - ugyancsak az Írások szerint - feltámadt a harmadik napon,
5 és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.
6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak.
7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak.
8 Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.
9 Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyházát.
10 De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
11 Azért akár én, akár ők: így prédikálunk, és ti így lettetek hívőkké.
Krisztus feltámadt, mi is feltámadunk
12 Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása?
13 Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel.
14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetek is.
15 Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, Krisztus sem támadt fel.
17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.
18 Sőt akkor azok is elvesztek, akik Krisztusban hunytak el.
19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
20 Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.
21 Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is.
22 Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.
23 Mindenki a maga rendje szerint: első zsengeként támadt fel Krisztus, azután az ő eljövetelekor következnek azok, akik a Krisztuséi.
24 Azután jön a vég, amikor átadja az az uralmat Istennek és Atyának, amikor eltöröl minden fejedelemséget, minden hatalmat és erőt.
25 Mert addig kell uralkodnia, míg lába alá nem veti valamennyi ellenségét.
26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27 Mert Isten mindent az ő lába alá vetett. Amikor pedig azt mondja, hogy minden alá van vetve, nyilvánvaló, hogy annak kivételével, aki neki alávetett mindent.
28 Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.
Bűnbánó ember könyörgése
38 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.
2 Uram, ne feddj meg felindulásodban, ne ostorozz lángoló haragodban!
3 Mert nyilaid belém hatoltak, és rám nehezedett kezed.
4 Nincs ép hely testemen sújtó haragod miatt, nincs sértetlen csontom vétkem miatt.
5 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.
6 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim oktalanságom miatt.
7 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon, úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.
8 Derekam égő fájdalommal van tele, nincs ép hely testemen.
9 Kimerültem, végképp összetörtem, szívem gyötrelmében kiáltozom.
10 Uram, előtted van minden kívánságom, nincs rejtve előtted sóhajtásom.
11 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott, szemem világa sincs már velem.
12 Szeretteim és barátaim félreállnak, mert csapás ért, rokonaim is elhúzódnak tőlem.
13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek, akik vesztemet akarják, arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem, és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
14 De én meg sem hallom, mintha süket volnék, olyan vagyok, mint egy néma, aki nem nyitja ki száját.
15 Olyan vagyok, mint aki nem hall, és szájában nincs ellenvetés.
16 Mert benned reménykedem, Uram, te majd megfelelsz nekik, Uram, Istenem!
17 Bárcsak ne nevetnének rajtam, ha lábam meginog - gondoltam -, ne lennének dölyfösek velem szemben!
18 Hiszen már közel vagyok az eleséshez, szüntelenül gyötör a fájdalom.
19 Bizony, megvallom bűnömet, bánkódom vétkeim miatt.
20 De ellenségeim életerősek, sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.
21 Rosszal fizetnek nekem a jóért, rám támadnak, pedig én jóra törekszem.
22 Ne hagyj el engem, Uram, Istenem, ne légy távol tőlem!
23 Siess segítségemre, Uram, szabadítóm!
28 Aki hazugságot tanúsít, elvész, de aki meggyőződött az ügyről, az mindig beszélhet.
29 Szemtelen képet vág a bűnös ember, a becsületes pedig rendben tartja dolgait.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society