The Daily Audio Bible
Today's audio is from the ESV. Switch to the ESV to read along with the audio.
Jóbnak tiszta a lelkiismerete
31 Szövetséget kötöttem a szememmel, hogy ne tekintsen a szüzekre.
2 Mi lett volna akkor osztályrészem Istentől onnan fentről, vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Hiszen veszedelem vár az álnokra, szerencsétlenség a gonosztevőkre!
4 Jól láthatja utaimat Isten, és számon tarthatja minden lépésemet.
5 Ha hamisan jártam, és lábam csalásra sietett,
6 mérjen meg engem igaz mérleggel, és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.
7 Ha lépésem letért a jó útról, ha szívem a szememet követte, vagy kezemhez szenny tapad,
8 más egye meg, amit vetettem, és ami nekem sarjadt, tépjék ki gyökerestül!
9 Ha szívem asszony után bolondult, és leselkedtem felebarátom ajtajánál,
10 másnak őröljön a feleségem, és mások hajoljanak rá.
11 Mert gyalázatos dolog ez, és bírák elé való bűn.
12 Olyan tűz ez, amely a pusztulás helyéig emészt, és minden jövedelmemet gyökerestül irtja ki.
13 Ha semmibe vettem szolgám vagy szolgálóm igazát, amikor perük volt ellenem,
14 mitévő lennék, ha rám támadna Isten, mit felelnék neki, ha számon kérné?
15 Nem az alkotta-e őt, aki engem az anyaméhben? Nem ugyanaz formált-e bennünket az anyaölben?
16 Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát, és az özvegy szemeit epedni engedtem,
17 ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva nem evett belőle,
18 akit ifjúságom óta apjaként neveltem, és anyám méhétől fogva vezettem,
19 ha elnéztem, hogy a veszendő ruhátlan, és a szegénynek nincs takarója,
20 ha nem áldott engem, mert dereka juhaim gyapjától fölmelegedett,
21 ha az árva ellen kezet emeltem, mert láttam, hogy a kapuban segítségemre vannak,
22 akkor essék le vállam a lapockámról, törjön le tőből a karom!
23 Hiszen rettegtem Isten csapásától, és fenségét nem bírom elviselni.
24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom,
25 ha annak örültem, hogy gazdagságom nagy, és sokat szerzett a kezem,
26 ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog, és a holdat, hogy milyen pompával halad,
27 ha csak titokban is olyan bolondságot tettem, hogy csókot hintettem feléjük kezemmel,
28 ez is bírák elé való bűn volna, mert megtagadtam volna az Istent odafönt.
29 Nem örültem gyűlölőm vesztének, nem ujjongtam, ha baj érte,
30 nem szoktam számmal vétkezni, átkot kérve valakire.
31 Nem mondhatták sátram vendégei, hogy valaki nem lakott jól nálam hússal.
32 Nem hált jövevény az utcán, ajtómat kitártam az utas előtt.
33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkeimet, keblembe rejtve bűnömet,
34 bizony, akkor tarthatnék a nagy tömegtől, retteghetnék a nemzetségek megvetésétől, hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki.
35 Bárcsak meghallgatna valaki! Íme, ez a végszóm: Válaszoljon a Mindenható, írjon vádiratot, mint vádlóm.
36 Bizony, én azt a vállamra venném, és a fejemre kötném, mint koronát.
37 Lépteim számát is megmondanám neki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá.
38 Ha a termőföldem ellenem kiáltott, és valamennyi barázdája sírt,
39 ha termését fizetés nélkül ettem, vagy művelőit agyonhajszoltam:
40 tövis teremjen búza helyett, és gyom árpa helyett! Itt végződnek Jób beszédei.
Elíhú első beszéde: Jób barátai rosszul érveltek
32 Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.
2 Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.
3 De három barátja ellen is haragra gerjedt, mert nem találták meg a kellő választ, pedig bűnösnek tartották Jóbot.
4 Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.
5 De amikor látta Elíhú, hogy nincs több válasza a három férfinak, akkor haragra gerjedt.
6 Megszólalt a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta: Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek. Ezért hátrahúzódtam, és féltem elmondani nektek, amit tudok.
7 Azt gondoltam: beszéljenek a korosabbak, adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.
8 De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.
9 Nem az idősek a bölcsek, és nem a vének értenek az ítélethez.
10 Ezért azt mondom, hallgass rám, hadd mondjam el én is, amit tudok.
11 Én kivártam, amíg beszéltetek, figyeltem, amíg okoskodtatok, míg a szavakat kerestétek.
12 Nagyon ügyeltem rátok, de senki sem tudta Jóbot megcáfolni, egyikőtök sem felelt meg mondásaira.
13 Ne mondjátok: olyan bölcsességre bukkantunk, melyet csak Isten győzhet le, nem ember.
14 Nem hozzám intézte szavait, ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.
15 Megijedtek, nem válaszoltak többé. Cserbenhagyták őket a szavak.
16 Vártam, de ők nem beszéltek. Megálltak, és nem szóltak többet.
17 Hadd mondjam el én is a magamét, hadd mondjam el én is, amit tudok!
18 Mert tele vagyok szavakkal, szorongat engem belül a lélek.
19 Olyan már a bensőm, mint amikor a bornak nincs nyílása, széthasad, mint újbortól a tömlők.
20 Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak. Megnyitom számat, és válaszolok.
21 Nem leszek személyválogató senkivel szemben. Nem hízelgek senkinek sem.
22 Nem is értek a hízelgéshez. Hamarosan el is ragadna engem alkotóm.
Isten megbocsát a megtérőknek
33 Ezért halld meg, Jób, szavaimat, figyelj minden beszédemre!
2 Most már kinyitom a számat, nyelvem hegyén a szó.
3 Őszinte szívvel szólok, és tudós ajkam tisztán beszél.
4 Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet.
5 Felelj nekem, ha tudsz, készülj, és állj ki ellenem!
6 Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te: agyagból formáltak engem is.
7 Ne félj és ne ijedj meg tőlem, nem akarlak erőszakkal kényszeríteni.
8 Te azt mondtad fülem hallatára, és én hallottam hangos szavaidat:
9 Tiszta vagyok, vétség nélkül, ártatlan vagyok, nincs bűnöm,
10 Isten mégis talál bennem kifogásolnivalót, ellenségének tart engem,
11 béklyót tett a lábamra, ellenőrzi minden ösvényemet.
12 Erre azt felelem, hogy nincs igazad, mert Isten nagyobb a halandónál.
13 Miért pereltél vele, hogy egyetlen szóra sem ad választ?
14 Hiszen szól az Isten így is meg amúgy is, de nem törődnek vele.
15 Álomban, éjszakai látomásban, amikor mély álomba merül az ember, vagy a fekvőhelyén szendereg,
16 akkor ad kijelentést az embernek, és intelmeire pecsétet tesz.
17 Így téríti el az embert a rossz cselekedettől, és így óvja meg az embert a kevélységtől.
18 Így akarja megőrizni lelkét a sírtól, és életét, hogy ne döfje át fegyver.
19 Így fegyelmezi fekvőhelyén fájdalommal és csontjainak szüntelen háborgásával.
20 Megutáltatja vele az ételt, lelkével kedvenc eledelét.
21 Húsa lesoványodik, alig látható, azelőtt nem látható csontjai kiállnak.
22 Közeledik lelke a sírgödörhöz és élete a halottakhoz.
23 Ha van mellette egy angyal a sok közül, aki közvetítőként melléáll, és megmondja az embernek kötelességét,
24 akkor könyörül rajta Isten, és ezt mondja: Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba, elfogadom a váltságdíjat!
25 Teste duzzad az ifjúságtól, visszatér fiatalsága.
26 Istenhez könyörög, és ő kegyelmes lesz hozzá, megengedi, hogy arcát örvendezve nézze, és újból elfogadja őt igaznak.
27 Ő pedig énekben mondja el az embereknek: Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest, de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.
28 Megváltott engem, hogy ne jussak a sírba, és életem a világosságban gyönyörködjék.
29 Mindezt kétszer-háromszor is megteszi Isten az emberrel,
30 hogy visszahozza őt a sírból, és ráragyog az élők világossága.
31 Figyelj, Jób, hallgass rám! Légy csendben, most én beszélek!
32 Ha lesz mondanivalód, felelj, beszélj, mert neked szeretnék igazat adni.
33 Ha pedig nem lesz, hallgass rám! Légy csendben, majd én bölcsességre tanítlak.
Pál ajánlólevele: a korinthusi gyülekezet
3 Elkezdjük-e ismét ajánlani önmagunkat? Vagy szükségünk van-e, mint némelyeknek, hozzátok szóló vagy tőletek kapott ajánlólevelekre?
2 A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember.
3 Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva; és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.
Az ó és az új szövetség szolgálatának dicsősége
4 Ilyen bizodalmunk pedig a Krisztus által van Isten iránt.
5 Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk az Istentől van.
6 Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata dicsőséges volt, úgyhogy nem tudtak Izráel fiai Mózes arcára nézni arcának múló dicsősége miatt,
8 hogyne volna még dicsőségesebb a Lélek szolgálata?
9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel dicsőségesebb az igazság szolgálata!
10 Sőt ami ott dicsőséges volt, már nem is dicsőséges az azt felülmúló dicsőség miatt.
11 Ha ugyanis a mulandó dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges a maradandó.
12 Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal szólunk;
13 és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel fiai a mulandó dicsőség végét.
14 De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el.
15 Sőt mindmáig, valahányszor Mózest olvassák, lepel van a szívükön.
16 De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik a lepel.
17 Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.
18 Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.
A hit és reménység diadala
43 Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, és pereld peremet a hűtlen néppel szemben! Az alattomos és álnok emberektől ments meg engem!
2 Hiszen te vagy oltalmazó Istenem, miért taszítottál el engem? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?
3 Küldd el világosságodat és igazságodat: azok vezessenek engem! Vigyenek el szent hegyedre és hajlékaidba,
4 hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak hárfával, Isten, én Istenem!
5 Miért csüggedsz el, lelkem, és miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek!
8 Aki álnokságot vet, bajt arat, és megsemmisül haragjának botja.
9 A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society