The Daily Audio Bible
Today's audio is from the ESV. Switch to the ESV to read along with the audio.
37 Bizony, megremeg ettől a szívem, és csaknem kiugrik a helyéből.
2 Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, mely szájából jön ki.
3 Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig.
4 Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon: szüntelenül hallatszik a hangja.
5 Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk.
6 Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon.
7 Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg minden ember, hogy most ő cselekszik!
8 A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik.
9 Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg.
10 Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncél lesz.
11 Majd nedvességgel terheli meg a felleget, és villámot szór a felhő.
12 Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén.
13 Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből.
Isten igazságosan bánik az emberekkel
14 Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!
15 Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőben?
16 Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a tökéletes tudás csodái?
17 Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet?
18 Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör?
19 Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt.
20 Kell-e mondani neki, ha beszélni akarok? Mondta-e valaha ember, hogy el akar veszni?
21 Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul.
22 Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás.
23 A Mindenhatót nem tudjuk megtalálni, hatalma fenséges. A jogot és a teljes igazságot mégsem nyomja el.
24 Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.
Isten első beszéde Jóbhoz: A világmindenség Isten alkotása
38 Ekkor megszólalt az Úr a viharban, és ezt mondta Jóbnak:
2 Ki akarja elhomályosítani örök rendemet értelem nélküli szavakkal?
3 Övezd hát föl derekadat férfiasan! Én kérdezlek, te meg oktass engem!
4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem? Mondd el, ha tudsz valami okosat!
5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit, vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?
6 Mire vannak erősítve oszlopai, vagy ki helyezte el sarokkövét,
7 amikor együtt vigadoztak a hajnali csillagok, és ujjongtak mind az istenfiak?
8 Ki zárta el ajtókkal a tengert, amikor buzogva előtört a föld gyomrából,
9 amikor felhőbe öltöztettem, és sűrű homállyal takartam be,
10 amikor határt szabtam neki, zárat és ajtókat raktam rá,
11 és ezt mondtam: Eddig jöhetsz, tovább nem! Ez ellene áll büszke hullámaidnak!
12 Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz? Kijelölted-e a hajnalnak a helyét,
13 hogy szélénél fogva megragadja a földet, és lerázza róla a bűnösöket?
14 Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt, és előtűnik a föld, mintha fel volna öltöztetve.
15 Így veszi el a bűnösöktől a világosságot, és összetöri a fölemelt kart.
16 Eljutottál-e a tenger forrásáig? Bejártad-e a mélység alját?
17 Föltárultak-e előtted a halál kapui? A halál árnyékának kapuit láttad-e?
18 Megfigyelted-e a földet teljes szélességében? Mondd el mindezt, ha tudod!
19 Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol a helye a sötétségnek?
20 Vissza tudod-e vinni határai közé, ismered-e a házába vezető ösvényt?
21 Tudod te, hiszen akkor születtél, napjaid száma igen nagy!
22 Eljutottál-e a hó raktárához? A jégeső raktárát láttad-e?
23 A nyomorúság idejére tartogatom ezt, a harc és a háború napjára.
24 Melyik útról oszlik el a világosság, és honnan árad szét a keleti szél a földön?
25 Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak, és utat a mennydörgő viharfelhőnek,
26 hogy esőt adjon a lakatlan földre, az ember nem lakta pusztára,
27 hogy bőven megitassa a puszta sivatagot, és zöldellő növényzetet sarjasszon?
28 Ki az apja az esőnek, és ki nemzette a harmatcseppeket?
29 Kinek a méhéből származik a jég, és az égből hulló darát ki nemzette?
30 Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő, és befedik a mélység felszínét.
31 Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait? A Kaszás-csillag köteleit meg tudod-e oldani?
32 Föl tudod-e kelteni időben az állatöv csillagait? Tudod-e vezetni a Nagymedvét fiaival együtt?
33 Ismered-e az ég szabályait? Talán te határozod meg uralmát a földön?
34 El tudod-e juttatni hangodat a felhőkig, hogy vízáradat borítson el téged?
35 Tudsz-e villámokat küldeni útjukra, és mondják-e neked: Itt vagyunk?
36 Ki adott bölcsességet a sötét felhőkbe, vagy a légi tüneményeknek ki ajándékozott értelmet?
37 Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket, és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit,
38 ha megkeményedik a föld, mint az öntvény, és egymáshoz tapadnak a göröngyök?
A Teremtő dicsősége az állatvilág életében
39 Tudsz-e a nőstény oroszlánnak zsákmányt ejteni, ki tudod-e elégíteni az oroszlánkölykök éhségét,
40 amikor rejtekhelyükön lapulnak, és a bokrok között leshelyükön fekszenek?
41 Ki szerez eledelt a hollónak, amikor fiókái Istenhez kiáltanak, és kóvályognak, mert nincs mit enniük?
39 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge, megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?
2 Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek, tudod-e, mikor ellenek?
3 Lefekszenek, megellik borjaikat, és megszabadulnak fájdalmuktól.
4 Borjaik megerősödnek, felnőnek a legelőn, elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.
5 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el a zebra kötelét?
6 A pusztát rendeltem otthonává, lakóhelyévé a szikes földet.
7 Kineveti a városi sokadalmat, nem hallja a hajcsár kiáltozását.
8 A hegyeken keres legelőt, fölkutat mindenféle zöld növényt.
9 Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly? Ott hál-e jászolodnál?
10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt, boronálja-e utánad a göröngyöket?
11 Bízhatsz-e benne, mivel nagy az ereje? Rábízhatod-e a munkádat?
12 Elhiszed-e róla, hogy behordja gabonádat, és szérűdre betakarítja?
13 A struccmadár vígan verdes szárnyával, nem gólyaszárny és toll az!
14 A földön hagyja tojásait, és a porban költeti ki.
15 Elfelejti, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja.
16 Fiaihoz oly mostoha, mintha nem is az övéi volnának. Nem retteg attól, hogy kárba vész fáradsága.
17 Mert Isten megtagadta tőle a bölcsességet, nem részesítette értelemben.
18 De ha nekirugaszkodik, nevet a lovon és annak lovasán.
19 Te adsz-e erőt a lónak, te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?
20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét? Büszke horkantása félelmetes.
21 Kapálja a csatateret, örvend erejének, és nekirohan a fegyvernek.
22 Neveti a rettegést, nem remeg, nem fordul vissza a kard elől.
23 Csörög rajta a tegez, csillog a lándzsa és a kopja.
24 Dübörögve, reszketve dobog a földön, nem marad veszteg, ha zeng a kürt szava.
25 Nyerít, valahányszor megszólal a kürt, már messziről megérzi a harcot, a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.
26 A te értelmed műve az, hogy szárnyra kel az ölyv, és kiterjeszti szárnyait dél felé?
27 A te parancsodra száll-e magasan a sas, és rakja magasban a fészkét?
28 Kősziklán lakik, ott tanyázik, a sziklafokon és a bérctetőn.
29 Onnan kémlel ennivaló után, messzire ellátnak szemei.
30 Fiókái vért szívnak, és ahol sebesültek vannak, ott terem.
13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, és azért szólunk!
14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít veletek együtt.
15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék, és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére.
16 Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra.
17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk,
18 mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
Krisztus ítélőszéke elé kell állnunk
5 Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.
2 Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat,
3 ha ugyan nem bizonyulunk felöltözve is mezíteleneknek.
4 Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet.
5 Isten pedig, aki minket erre felkészített, zálogul adta nekünk a Lelket.
6 Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól;
7 mert hitben járunk, nem látásban.
8 De bizakodunk, és inkább szeretnénk kiköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz.
9 Ezért arra törekszünk, hogy akár itt lakunk még, akár elköltözünk, kedvesek legyünk neki.
10 Mert mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélőszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel, aszerint, amit e testben cselekedett: akár jót, akár gonoszat.
9 Istent dicsérjük minden nap, neved magasztaljuk örökké. (Szela.)
10 Mégis elvetettél, megszégyenítettél minket, nem vonultál ki seregeinkkel.
11 Megfutamítottál az ellenség előtt, gyűlölőink kifosztottak bennünket.
12 Odadobtál minket, mint vágójuhokat, és szétszórtál a népek közé.
13 Potom áron adtad el népedet, nem szabtál magas vételárat érte.
14 Gyalázatossá tettél szomszédaink előtt, gúnyol és csúfol környezetünk.
15 Szóbeszéd tárgyává tettél a népek között, fejüket csóválják miattunk a nemzetek.
16 Minden nap szidalmaznak engem, szégyen borítja arcomat
17 a gyalázók és a káromlók szava miatt, az ellenség és a bosszúálló miatt.
18 Bár mindez ránk szakadt, nem feledtünk el téged, nem szegtük meg szövetségedet.
19 Szívünk nem szakadt el tőled, lépteink sem tértek le ösvényedről.
20 Pedig a sakálok tanyájára űztél minket, és a halál árnyékát borítottad ránk.
21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és idegen istenhez emeltük volna fel kezünket,
22 nem vette volna-e észre Isten? Hiszen ő ismeri a szívnek titkait.
23 Miattad gyilkolnak minket naponta, vágójuhoknak tekintenek.
24 Serkenj fel! Miért alszol, Uram? Ébredj föl, ne taszíts el végképp!
25 Miért rejted el orcádat, miért felejted el nyomorúságunkat és ínségünket?
26 Lelkünk a porba hanyatlott, testünk a földöz tapadt.
13 Ezt mondja a rest: Oroszlán van odakinn, megöl engem a szabadban.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society