The Daily Audio Bible
Today's audio is from the ESV. Switch to the ESV to read along with the audio.
Az elnyomás és az önzés sok bajt okoz
4 Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bánnak velük, és nincs vigasztalójuk.
2 Ezért boldogabbaknak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak.
3 De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt.
4 És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés!
5 Az ostoba karba teszi a kezét, és tönkreteszi önmagát.
6 Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel.
A társtalanság szomorú sors
7 Láttam a nap alatt ilyen hiábavalóságot is:
8 Van egyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem fia, sem testvére, még sincs vége fáradozásának; nem elégszik meg a gazdagsággal, és nem mondaná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonom meg magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhibázott dolog.
9 Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van.
10 Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli a társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki.
11 Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg?
12 Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar.
A népszerűség is mulandó
13 Többet ér a szegény, de bölcs gyermek a vén, de ostoba királynál, aki nem ismeri el, hogy figyelmeztetésre szorul.
14 Amaz a fogházból is kikerül, és király lesz, még ha szegénynek született is emennek az uralkodása idején.
15 Láttam, hogy aki csak él, és jár-kel a nap alatt, a másikkal, a gyermekkel tart, aki amannak a helyébe lép.
16 Határtalanul nagy az a nép, amelynek élére kerül. De az utána következők már nem örülnek neki. Mert ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
Ne tégy fogadalmat meggondolatlanul!
17 Megfontoltan járj, amikor Isten házába mégy! Többet ér, ha hallgatva járulsz oda, mint ha áldozol az ostobák módjára, akik nem tudják, hogy rosszat tesznek!
5 Ne beszélj elhamarkodottan, ne hirtelenkedd el az Isten előtt kimondott szavadat, mert Isten a mennyben van, te pedig a földön, ezért kevés beszédű légy!
2 Mert ahogyan a sok munka álommal jár, úgy a sok beszéd ostoba fecsegéssel.
3 Ha fogadalmat teszel Istennek, ne halogasd teljesítését, mert nem telik neki kedve az ostobákban. Teljesítsd, amit megfogadtál!
4 Jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted.
5 Ne engedd, hogy beszéded vétekbe ejtsen téged, és ne mondd az Isten követének, hogy az csak tévedés volt. Miért háborodjék föl Isten szavadon, és miért tegye tönkre kezed alkotásait?
6 Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a hiábavalóság. Ezért féld az Istent!
7 Ha a szegénynek az elnyomását, a jog és az igazság megrövidítését látod az országban, ne csodálkozz el a dolgon; mert a magas rangúra vigyáz a magasabb rangú, rájuk pedig a még magasabb rangúak.
8 Az országra nézve mindenekfölött hasznos, ha a király a földművelést pártolja.
Többet ér a kapzsiságnál a józan életöröm
9 Aki szereti a pénzt, nem elégszik meg a pénzzel; sem a jövedelemmel az, aki szereti a vagyont. Ez is hiábavalóság!
10 Ha szaporodnak a javak, szaporodnak a fogyasztói is; mi haszna van hát belőlük a gazdának? Legfeljebb annyi, hogy szemlélheti.
11 Édesen alszik, aki dolgozik, akár keveset, akár sokat eszik; a gazdagot ellenben nem hagyja aludni a jóllakottság.
12 Van egy fájdalmasan rossz dolog, amit láttam a nap alatt: a gazdája rovására őrizgetett gazdagság.
13 Az ilyen gazdagság elveszhet valamilyen rossz számítás miatt, és ha fia születik, annak semmi sem marad.
14 Ahogyan világra jött anyja méhéből, mezítelenül, úgy megy el ismét, ahogy jött; semmit sem kap fáradozásáért, amit magával vihetne.
15 Ez is fájdalmasan rossz dolog, hogy ahogyan jött, ugyanúgy kell elmennie. Mi haszna van céltalan fáradozásából?
16 Hiszen egész életében sötétben eszik, és sok bosszúság, betegség és háborgatás éri!
17 Rájöttem tehát, hogy az a jó és szép, ha az ember eszik, iszik, és élvezi a jót minden fáradozása nyomán, amivel fárad a nap alatt egész életén keresztül, amelyet Isten adott neki, mert ez jutott neki.
18 Ha pedig Isten valakinek gazdagságot és kincseket is adott, és megengedte neki, hogy azt élvezze, kivegye belőle a részét, és örüljön fáradozása eredményének: ez Isten ajándéka.
19 Az ilyen nem sokat gondol élete múlásával, mert Isten megengedi, hogy szívből örvendezzen.
A gazdagság és a tekintély mulandó
6 Láttam, hogy van egy rossz dolog a nap alatt, amely elhatalmasodhat az emberen:
2 Ha Isten valakinek gazdagságot, kincseket és tekintélyt ad, úgyhogy nem hiányzik neki semmi, bármit is kívánna, de Isten nem engedi meg, hogy élvezze azt, hanem idegen ember élvezi, az hiábavaló és fájdalmasan rossz dolog.
3 Ha valakinek száz gyermeke születik is, ha sok évig él is, magas kort érve meg, de ha nem tudja élvezni javait, sőt méltó temetés sem jut neki, akkor azt gondolom, hogy jobb az elvetéltnek, mint neki.
4 Mert az hiábavalóságra jött, sötétben megy el, és nevét sötétség takarja.
5 Még a napot sem pillantotta meg, nem tudta meg, milyen az, de nyugodtabb sors jutott neki, mint amannak.
6 Élhet valaki kétezer évig is, ha nem tud gyönyörködni a jóban! Végül is egy helyre kerül mindenki.
7 Az ember egyre a szájáért fáradozik, de kívánsága csak nem teljesül.
8 Mert mi előnye van a bölcsnek az ostobával szemben, és mi a szegénynek azzal szemben, aki tud forgolódni az életben?
9 Többet ér az, amit lát a szem, mint ami után sóvárog a lélek. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
10 Régtől fogva megvan a neve annak, ami létezik, és tudott dolog a sorsa. Ezért nem szállhat perbe az ember azzal, aki fölötte áll.
11 Sok beszéd van, ami csak a hiábavalóságot szaporítja: mi haszna van belőle az embernek?
12 Mert ki tudja, mi jó az embernek az életben? Hiábavaló életének napjai meg vannak számlálva, árnyékként tölti el azokat. Ugyan ki mondhatná meg az embernek, hogy mi történik utána a nap alatt?
Krisztus vagy Beliál
14 Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?
15 Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között?
16 Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, ahogyan az Isten mondta: "Közöttük fogok lakni és járni, Istenük leszek, és ők az én népem lesznek.
17 Ezért tehát menjetek ki közülük, és váljatok külön tőlük, így szól az Úr, tisztátalant ne érintsetek, és én magamhoz fogadlak titeket,
18 Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr."
Pál szeretete a gyülekezet iránt
7 Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, és Isten félelmében tegyük teljessé a mi megszentelődésünket.
2 Fogadjatok be minket: senkit nem bántottunk, senkit nem károsítottunk meg, senkit nem csaltunk meg.
3 Nem vádképpen mondom, hiszen az előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt éljünk, és együtt haljunk.
4 Nagy a bizalmam irántatok, sok dicsekedni valóm van veletek, tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.
Titusz jó hírei a gyülekezetről
5 Mert amikor megérkeztünk Macedóniába, semmi nyugalma sem volt testünknek, hanem mindenféleképpen gyötrődtünk: kívül harcok, belül félelmek.
6 De Isten, a megalázottak vigasztalója, megvigasztalt minket Titusz megérkezésével;
7 de nemcsak az ő megérkezésével, hanem azzal a vigasztalással is, amellyel ő nálatok megvigasztalódott. Hírül hozta ugyanis nekünk a ti vágyódásotokat, a ti kesergéseteket, a ti hozzám való ragaszkodásotokat, úgyhogy még jobban megörültem.
Isten a föld királya
47 A karmesternek: Kórah fiainak zsoltára.
2 Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt!
3 Mert a felséges Úr félelmetes, nagy király az egész földön.
4 Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá.
5 Kiválasztja a mi örökségünket, Jákób büszkeségét, akit szeret. (Szela.)
6 Felvonul Isten ujjongás közben, kürtzengéssel jön az Úr.
7 Zengjetek Istennek, zengjetek! Zengjetek királyunknak, zengjetek!
8 Mert az egész föld királya Isten, zengjetek neki éneket!
9 Isten uralkodik a népeken, szent trónusán ül az Isten.
10 Összejöttek a népek előkelői Ábrahám Istenéhez, mert Istené a föld minden uralkodója, igen magasztos ő!
16 Aki elnyomja a nincstelent, hogy maga gyarapodjék, és a gazdagnak ad, egyszer majd ínségre jut.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society