The Daily Audio Bible
Today's audio is from the CSB. Switch to the CSB to read along with the audio.
10 De most fölkelek, mondja az Úr, most fölmagasodom és fölemelkedem!
11 Szalmával vagytok terhesek, polyvát szültök, lihegésetek tűz, megemészt benneteket!
12 A népek égetett mésszé lesznek, és mint a kivágott gaz, tűzben égnek el.
Az igaz élet jutalma
13 Halljátok meg, távol lakók, hogy mit cselekedtem, és ti közel lévők, ismerjétek meg hatalmamat!
14 Megrettentek a Sionon a vétkesek, reszketés vett erőt az elvetemülteken: Ki tartózkodhat közülünk perzselő tűz mellett, ki tartózkodhat közülünk örökös izzás mellett?
15 Aki igazságosan él, és őszintén beszél, megveti a zsarolt nyereséget, nem fogad el megvesztegetést, hanem elhárítja a kezével, bedugja a fülét, hallani sem akar vérontásról, befogja a szemét, látni sem akar gonoszságot.
16 Az ilyen ember magas helyen lakik, sziklaerőd a fellegvára. Kenyerét megkapja, vize állandóan van.
17 Saját szemeddel nézheted a király szépségét, láthatod tágas országodat.
18 Eszedbe jutnak a rémségek: hol van már az összeíró, hol az adószedő, hol a tornyok összeírója?
19 Nem látod többé a galád népet, a homályos, érthetetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem lehet érteni.
20 Nézd a Siont, ünnepeink városát! Szemeid meglátják Jeruzsálemet, a nyugalom hajlékát, olyan sátrat, amelyet nem bontanak le, cövekeit nem húzzák ki soha, egy kötele sem szakad el.
21 Mert dicsőséges lesz ott az Úr, folyók lesznek azon a helyen, messze elágazó folyamok, amelyeken nem járnak gályák, és nem kelnek át büszke hajók.
22 Mert az Úr a mi bíránk, az Úr a törvényadónk, az Úr a királyunk, ő segít meg bennünket.
23 Meglazulnak a kötelek, nem tartják az árbocrudat, nem feszítik a vitorlát. Tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is bőséges zsákmányhoz jutnak.
24 Nem mondja többé Sion lakója, hogy beteg, az ott lakó nép bűnbocsánatot nyer.
Edóm elpusztul
34 Jöjjetek ide, népek, halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él, a világ és minden szülötte!
2 Megharagudott az Úr minden népre, haragra gerjedt egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket.
3 Az elesettek szétszórva hevernek, bűzt árasztanak a hullák, hegyek olvadnak meg a vértől.
4 Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, ahogy lehull a fügefáról.
5 Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.
6 Az Úr kardja csupa vér, csepeg róla a zsír, bárányok és bakok vére, kosok veséjének kövérje, mert áldozatot tart az Úr Bocrában, nagy mészárlást Edóm országában.
7 Bivalyok hullanak el, és bikák tulkokkal együtt. Vértől részegedik meg a föld, kövérjétől lesz zsíros a por.
8 Mert az Úr bosszúállásának napja ez, a megtorlás éve Sion perében.
9 Patakjai szurokká változnak, pora kénkővé lesz, földje pedig égő szurokká.
10 Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, folyton gomolyog a füstje. Nemzedékeken át pusztán marad, soha senki nem jár arra.
11 Pelikán és bölömbika veszi birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Kietlenséget mér ott a mérő, pusztaságot a mérőón.
12 Nemesei senkit sem kiáltanak ki királlyá, vezetői mind semmivé lesznek.
13 Palotáit gaz veri föl, erődeit csalán és tüskebozót. Sakálok hajléka lesz, struccmadarak tanyája.
14 Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen meg a boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet.
15 Ott fészkel a bagoly, tojásait kikölti, és gondozza az árnyékban. Ott gyülekeznek a kányák: az anyamadár és a párja.
16 Keressétek majd meg az Úr könyvében, és olvassátok! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem az egyik, sem a másik nem marad el, mert az Úr parancsa ez, az ő lelke gyűjti össze őket.
17 Ő sorsolta ki ezt nekik, az ő keze mérte ki részüket. Birtokba veszik azt örökre, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak.
Isten népe visszatér hazájába
35 Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz.
2 Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát.
3 Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket!
4 Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!
5 Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei.
6 Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában.
7 Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem.
8 Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá.
9 Nem lesz ott oroszlán, nem megy rá ragadozó vad, ilyen nem lesz található, hanem a megváltottak járnak rajta.
10 Amikor visszatérnek, akiket az Úr kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.
Szanhérib hadjárata Jeruzsálem ellen(A)
36 Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében felvonult Szanhérib, Asszíria királya Júda összes erődített városa ellen, és bevette azokat.
2 Azután az asszír király elküldte kincstárnokát Lákisból Jeruzsálembe Ezékiás király ellen erős hadsereggel. Az megállt a Felső-tó vízvezetékénél, amely a Ruhafestők-mezejének útjánál van.
3 Kiment hozzá Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó.
4 A kincstárnok ezt mondta nekik: Mondjátok meg Ezékiásnak, hogy ezt üzeni a nagy király, Asszíria királya: Miféle elbizakodottság ez? Miben bízol?
5 Üres beszéd az, amit gondolsz, hogy csak ész és erő kell a hadakozáshoz! Kiben bíztál, hogy fellázadtál ellenem?
6 Talán Egyiptomnak, ennek a törött nádszálnak a támogatásában bíztál? Aki erre támaszkodik, annak belemegy a tenyerébe, és átszúrja. Így járnak Egyiptom királyával, a fáraóval mindazok, akik benne bíznak.
7 Vagy ezt mondjátok nekem: Istenünkben, az Úrban bízunk?! De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg Ezékiás! Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak ez előtt az oltár előtt borulhattok le!
8 Fogadj hát az én urammal, Asszíria királyával! Kétezer lovat adok neked, ha tudsz hozzájuk adni ugyanannyi lovast!
9 Hogyan tudnál visszaverni egyetlen helytartót is az én uram legkisebb szolgái közül? Vagy Egyiptom harci kocsijaiban és lovasaiban bízol?
10 Talán az Úr tudta nélkül vonultam föl ez ellen az ország ellen, hogy elpusztítsam? Az Úr parancsolta nekem, hogy vonuljak föl ez ellen az ország ellen, és pusztítsam el!
11 Akkor Eljákim, Sebná és Jóáh ezt mondta a kincstárnoknak: Beszélj szolgáiddal arámul, mert megértjük. Ne beszélj velünk júdai nyelven a várfalon levő hadinép füle hallatára!
12 De a kincstárnok így felelt nekik: Vajon uradhoz és tehozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? Sőt inkább a várfalon ülő emberekhez, akiknek majd veletek együtt kell megenniük saját ganéjukat, és meginniuk saját vizeletüket!
13 Azzal odaállt a kincstárnok, nagy hangosan kiáltva beszélni kezdett júdai nyelven, és ezt mondta: Halljátok meg a nagy királynak, Asszíria királyának az üzenetét!
14 Ezt üzeni a király: Ne hagyjátok, hogy rászedjen benneteket Ezékiás, mert ő nem tud megmenteni benneteket!
15 És ne hagyjátok, hogy Ezékiás így biztasson benneteket az Úrral: Bizonyosan megment bennünket az Úr, és nem kerül ez a város Asszíria királyának kezébe!
16 Ne hallgassatok Ezékiásra, mert ezt üzeni Asszíria királya: Adjátok meg magatokat, és jöjjetek ki hozzám! Akkor mindenki a maga szőlőtőkéjéről és fügefájáról ehetik, és mindenki a maga kútjának a vizét ihatja,
17 amíg el nem jövök, és el nem viszlek benneteket a ti földetekhez hasonló földre, gabonát és mustot adó földre, kenyeret és szőlőt adó földre.
18 Mert félrevezet benneteket Ezékiás, amikor ezt mondja: Az Úr megment bennünket! Vajon más népek istenei meg tudták-e menteni országukat Asszíria királyának a kezéből?
19 Hol vannak Hamát és Arpád istenei? Hol vannak Szefarvaim istenei? Megmentették-e Samáriát az én kezemből?
20 Ezeknek az országoknak valamennyi istene közül melyik tudta megmenteni országát az én kezemből? Hát az Úr megmentheti-e kezemből Jeruzsálemet?
21 De azok némák maradtak, nem válaszoltak neki egy szót sem, mert a király parancsa az volt, hogy ne válaszoljanak neki.
22 Ezután Eljákim, Hilkijjáhú fia, a palota felügyelője, Sebná kancellár és Jóáh, Ászáf fia, a főtanácsadó elment Ezékiáshoz megszaggatott ruhában, és jelentették neki a kincstárnok beszédét.
13 Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.
14 Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: "Szeresd felebarátodat, mint magadat."
15 Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok: el ne emésszétek egymást!
A test cselekedetei és a Lélek gyümölcse
16 Intelek titeket: a Lélek szerint éljetek, és a test kívánságát ne teljesítsétek.
17 Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen, ezek viaskodnak egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek.
18 Ha pedig a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény uralma alatt.
19 A test cselekedetei azonban nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás,
20 bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás;
21 irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.
22 A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség,
23 szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.
24 Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt.
25 Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.
26 Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.
Isten megfizet
64 A karmesternek: Dávid zsoltára.
2 Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat! Óvd meg életemet, mert ellenség rettent!
3 Védj meg a gonoszok ármánykodásától, a gonosztevők dühöngésétől!
4 Élesítik nyelvüket, mint a kardot, sértő szavaikkal célba vesznek, mint nyilakkal.
5 Rejtekhelyről lövöldöznek a feddhetetlenre, hirtelen lőnek rá, nem félnek.
6 Eltökélték magukat a gonosztettre, megbeszélik, hogy titokban tőrt vetnek. Gondolják: Ki látja őket?
7 Álnokságot terveznek, titokban tartják tervüket. Mert kifürkészhetetlen az ember belseje és szíve.
8 De Isten kilövi rájuk nyilát hirtelen, és megsebesülnek.
9 Saját nyelvük buktatja el őket, aki csak látja, fejét csóválja.
10 Félelem fog el minden embert, és hirdetik Isten tetteit, megértik cselekedeteit.
11 Örülni fog az ÚRban az igaz, mert nála talált oltalmat, dicséretet mondanak a tiszta szívűek.
23 Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet!
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society