The Daily Audio Bible
Today's audio is from the NLT. Switch to the NLT to read along with the audio.
6 A mely esztendõben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot;
2 Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettõvel orczáját fedé be, kettõvel lábait fedé be, és kettõvel lebegett;
3 És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a [széles] föld az õ dicsõségével!
4 És megrendülének az ajtó küszöbei a kiáltónak szavától, és a ház betelt füsttel.
5 Akkor mondék: Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok és tisztátalan ajkú nép közt lakom: hisz a királyt, a seregeknek Urát láták szemeim!
6 És hozzám repült egy a szeráfok közül, és kezében eleven szén vala, a melyet fogóval vett volt az oltárról;
7 És illeté számat azzal, és mondá: Ímé ez illeté ajkaidat, és hamisságod eltávozott, és bûnöd elfedeztetett.
8 És hallám az Úrnak szavát, a ki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nékünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet!
9 És monda: Menj, és mondd ezt e népnek: Hallván halljatok és ne értsetek, s látván lássatok és ne ismerjetek;
10 Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.
11 És én mondék: Meddig [lészen ez] Uram?! És monda: Míg a városok pusztán állanak lakos nélkül, és a házak emberek nélkül, s a föld is puszta lészen;
12 És az Úr az embert messze elveti, s nagy pusztaság lészen a földön;
13 És ha megmarad még rajta egy tizedrész, ismétlen elpusztul ez is; [de] mint a terpentinfának és cserfának törzsük marad kivágatás után: az õ törzsük szent mag lészen!
7 És lõn a Júda királyának, Akháznak, az Uzziás fiának, Jóthám fiának napjaiban, eljöve Reczin, Sziriának királya, és Remaljának fia, Pékah, Izráelnek királya Jeruzsálem ellen, hogy azt megostromolja; de nem veheté meg azt.
2 És hírül vivék a Dávid házának, mondván: Sziria Efraimmal egyesült! és megindula szíve s népének szíve, a mint megindulnak az erdõ fái a szél miatt.
3 És mondá az Úr Ésaiásnak: Menj ki, kérlek, Akház eleibe te és Seár-Jásub fiad, a felsõ tó csatornájának végéhez, a ruhafestõk mezejének útján;
4 És mondd néki: Vigyázz és légy nyugodt; ne félj! és meg ne lágyuljon szíved e két füstölgõ üszögdarab miatt, Reczinnek és Sziriának, és Remalja fiának felgerjedett haragja miatt!
5 Mivelhogy gonosz tanácsot tartott ellened Sziria, Efraim és Remalja fia, mondván:
6 Menjünk el Júda ellen, s reszkettessük meg, és kapcsoljuk magunkhoz, és tegyük királylyá benne Tábeal fiát,
7 Így szól az Úr Isten: Nem áll meg és nem lészen ez!
8 Mert Sziria feje Damaskus, és Damaskusnak feje Reczin, és még hatvanöt esztendõ, s megromol Efraim és nép nem lészen.
9 Efraim feje pedig Samaria, és Samaria feje a Remalja fia: ha nem hisztek, bizony meg nem maradtok!
10 És szóla ismét az Úr Akházhoz, mondván:
11 Kérj jelt magadnak az Úrtól, a te Istenedtõl, kérj a mélységben vagy fent a magasban!
12 És mikor szóla Akház: Nem kérek s nem kisértem az Urat!
13 Akkor monda [a próféta:] Halld meg hát, Dávid háza! hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok?
14 Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szûz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek,
15 Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani;
16 Mert mielõtt e gyermek megtanulná megvetni a gonoszt, és a jót választani, elpusztul a föld, melynek két királyától te reszketsz.
17 És hozni fog az Úr reád és népedre és atyád házára oly napokat, milyenek még nem jöttenek, mióta Efraim elszakadott Júdától: Assiria királyát.
18 És lesz ama napon: süvölt az Úr az Égyiptom folyóvize mellett való legyeknek, s Assiria földje méheinek,
19 S mind eljönnek, és letelepszenek a meredek völgyekben és sziklák hasadékaiban, minden töviseken és minden legelõkön.
20 Ama napon leberetválja az Úr a folyón túl bérlett beretvával, Assiria királya által a fõt s a lábak szõrét, a mely a szakált is leveszi;
21 És lesz ama napon, hogy kiki egy fejõstehenet tart és két juhot,
22 És lészen, hogy a tej bõsége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön.
23 S lészen ama napon, hogy minden helyet, a hol ezer szõlõtõ ezer siklust érõ vala, tövis és gaz ver fel.
24 Nyilakkal és kézívvel mehet oda [az ember,] mivel tövis és gaz verte fel mind az egész földet;
25 Sõt a hegyekre, a melyeket kapával kapáltanak, sem fogsz felmenni, félvén a tövistõl és gaztól; hanem barmok legelõjévé lesznek és juhok járásává.
16 Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.
17 A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,
18 Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is.
19 Hisz okosak lévén, örömest eltûritek az eszteleneket.
20 Mert eltûritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.
21 Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erõtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.
22 Héberek õk? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.
23 Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos [veszedelem] által.
24 A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján.
25 Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;
26 Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;
27 Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bõjtölésben, hidegben és mezítelenségben.
28 Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja.
29 Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?
30 Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem.
31 Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.
32 Damaskusban Aretás király helytartója õrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;
33 És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kõfalon, és megmenekültem kezei közül.
54 Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;
2 Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?
3 Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!
4 Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.
5 Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.
6 Ímé, Isten segítõm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.
7 Bosszút áll az utánam leselkedõkön; a te igazságod által rontsd meg õket.
8 Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó.
9 Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen.
23 Mikor leülsz enni az uralkodóval, szorgalmasan reá vigyázz, ki van elõtted.
2 És kést tégy a torkodra, ha mértékletlen vagy.
3 Ne kivánd az õ csemegéit; mert ezek hazug étkek.