The Daily Audio Bible
Today's audio is from the CSB. Switch to the CSB to read along with the audio.
22 Jövendölés a látás völgye ellen.
Mi lelt most, hogy mindenestõl felmenél a házak tetejére?
2 Te lármával teljes, zajos város, örvendezõ város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!
3 Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív elõtt, [de] megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, [midõn] futni akartak messzire.
4 Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
5 Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja [jõ] Istentõl, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kõfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6 És Élám fölvette a tegezt, és [jõ] szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7 És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8 És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdõ házának fegyverzetére,
9 És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyûjtitek az alsó tó vizét.
10 És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kõfalat megerõsíthessétek;
11 És árkot csináltok a két kõfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Õt nem látjátok!
12 És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13 És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14 És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bûn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
15 Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház fõemberéhez, [és mondd meg néki:]
16 Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!
17 Ímé az Úr elhajít téged erõs hajítással, és megragadván megragad,
18 Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda [mennek] dicsõséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
19 És kivetlek állásodból és lerántlak helyedrõl.
20 És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,
21 S felöltöztetem õt öltözetedbe, és öveddel megerõsítem, és uralmadat kezébe adom, és õ lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
22 S az õ vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
23 S beverem õt, mint szeget erõs helyre, és lészen dicsõséges székül az õ atyja házának;
24 S reá függesztik atyja házának minden dicsõségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektõl a tömlõknek minden edényeiig.
25 Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erõs helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.
23 Jövendölés Tírus ellen.
Jajgassatok Tarsis hajói, mert elpusztíttatott, úgy hogy nincs benne ház és [abba] bemenet! A Kitteusok földérõl jelentetett meg nékik.
2 Némuljatok meg lakosi e partvidéknek, a melyet Sidon kalmárai, a kik tengeren járnak, töltöttek be [egykor.]
3 Melynek sok vizeken át a Sihór veteménye és a Nilus aratása vala jövedelme, úgy hogy népek vására volt!
4 Pirulj Sidon, mert szól a tenger [és] a tenger erõssége, mondván: Nem vajudtam, nem is szültem, és nem tápláltam ifjakat, [és ]nem neveltem szûzeket.
5 Mihelyt e hír Égyiptomba [eljut,] Tírus e híre miatt szenvednek [ott is].
6 Menjetek át Tarsisba, és jajgassatok ti partvidék lakói!
7 Ez-é a ti örvendezõ [város]tok? melynek eredete õsidõkbõl való; és most lábai viszik õt, bujdosni messzire!
8 Ki végezé ezt a koronás Tírus felõl? melynek kereskedõi fejedelmek, és kalmárai a földnek tiszteletesei.
9 A seregeknek Ura végezé ezt, hogy meggyalázza minden dicsõségnek kevélységét, és hogy megalázza a föld minden tiszteleteseit.
10 Terülj el földeden, mint a folyóvíz, Tarsis leánya, nincs többé megszorító öv!
11 Kezét kinyujtá a tenger fölé, országokat rettentett meg, az Úr parancsolt Kanaán felõl, hogy elpusztítsák erõsségeit;
12 És szólt: Nem fogsz többé örvendezni, te megszeplõsített szûz, Sidon leánya; kelj és menj át Kittimbe, de ott sem lészen nyugodalmad!
13 Ímé, a Káldeusok földe; a nép, mely eddig nem vala; Assiria adá azt a puszta lakosainak; felállítá õrtornyait, lerombolá [Tírus] palotáit, rommá tevé azt.
14 Jajgassatok Tarsis hajói, mert erõsségtek elpusztíttatott!
15 És lesz ama napon, hogy Tírus elfelejtetik hetven esztendeig egy király napjai szerint; hetven esztendõ multán Tírus [sorsa] a parázna nõ éneke szerint lészen:
16 Végy cziterát, járd be a várost, elfeledett parázna nõ; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe jõjj!
17 És lesz hetven esztendõ multán, meglátogatja az Úr Tírust, és az ismét megkapja a maga keresetét, és paráználkodik a föld minden országaival a földnek színén!
18 S lészen az õ nyeresége és keresete szent az Úrnak, mely nem halmoztatik fel, sem el nem rejtetik, mert az Úr elõtt lakozóké lészen az õ nyeresége, hogy egyenek eleget, és szép ruházatuk legyen.
24 Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszéleszti lakóit!
2 S olyan lesz a nép, mint a pap; a szolga, mint az õ ura; a szolgáló, mint asszonya; a vevõ, mint az eladó; a kölcsönadó, mint a kölcsönkérõ; a hitelezõ, mint az, a kinek hitelez;
3 Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.
4 Gyászol és megromol a föld, elhervad és megromol a földnek kereksége, elhervadnak a föld népének nagyjai.
5 A föld megfertõztetett lakosai alatt, mert áthágták a törvényeket, a rendelést megszegték, megtörték az örök szövetséget.
6 Ezért átok emészti meg a földet, és lakolnak a rajta lakók; ezért megégnek a földnek lakói, és kevés ember marad meg.
7 Gyászol a must, elhervad a szõlõ, és sóhajtnak minden vidám szívûek.
8 Megszünt a dobok vidámsága, elcsöndesült az örvendõk zajgása, a cziterának vídámsága megszünt.
9 Énekléssel nem isznak bort; keserû a részegítõ ital az ívónak;
10 Rommá lõn az álnokság városa, bezároltatott minden ház, senki be nem mehet!
11 Az utczákon panaszkodás hallik a bor miatt; minden öröm alkonyra szállt, a föld vígassága elköltözött.
12 A városban csak pusztaság maradt és rommá zúzatott a kapu.
13 Mert így lesz a föld közepette, a népek között, mint az olajfa megrázásakor, mint mezgérléskor, midõn a szüret elmult.
14 Õk felemelik szavokat, ujjongnak, az Úr nagyságáért rivalgnak a tenger felõl.
15 Ezért dícsérjétek az Urat keleten, a tenger szigetein az Úrnak, Izráel Istenének nevét.
16 A föld szélérõl énekeket hallánk: dicsõség az igaznak! S én mondék: végem van, végem van, jaj nékem! A hitetlenek hitetlenül cselekesznek és hitetlenséggel a hitetlenek hitetlenséget cselekesznek.
17 Rettegés, verem és tõr [vár] rád földnek lakója!
18 És lesz, hogy a ki fut a rettegésnek szavától, verembe esik, és a ki kijõ a verembõl, megfogatik a tõrben, mert az egek csatornái megnyílnak, és megrendülnek a föld oszlopai.
19 Romlással megromol a föld, töréssel összetörik a föld, rengéssel megrendül a föld;
20 Inogva meging a föld, miként a részeg, és meglódul, mint a kaliba, és reá nehezedik bûne és elesik; és nem kél fel többé!
21 És lesz ama napon: meglátogatja az Úr a magasság seregét a magasságban, és a föld királyait a földön:
22 És összegyûjtve összegyûjtetnek gödörbe, mint a foglyok, és bezáratnak tömlöczbe, és sok napok után meglátogattatnak.
23 És elpirul a hold, és megszégyenül a nap, mikor a seregek Ura uralkodik Sion hegyén és Jeruzsálemben: s vénei elõtt dicsõség lészen.
17 Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bûnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bûnnek szolgája-é? Távol legyen.
18 Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bûnössé.
19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
21 Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [van] az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.
3 Óh balgatag Galátziabeliek, kicsoda ígézett meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, kiknek szemei elõtt a Jézus Krisztus úgy íratott le, [mintha] ti köztetek feszíttetett [volna] meg?
2 Csak azt akarom megtudni tõletek: a törvény cselekedeteibõl kaptátok-é a Lelket, avagy a hit hallásából?
3 Ennyire esztelenek vagytok? A mit Lélekben kezdtetek el, most testben fejeznétek be?
4 Annyit szenvedtetek hiába? ha ugyan hiába.
5 Annakokáért, a ki a Lelket szolgáltatja néktek, és hatalmas dolgokat mûvel bennetek, a törvény cselekedeteibõl, vagy a hit hallásából [cselekeszi-é?]
6 Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul.
7 Értsétek meg tehát, hogy a kik hitbõl vannak, azok az Ábrahám fiai.
8 Elõre látván pedig az Írás, hogy Isten hitbõl fogja megigazítani a pogányokat, eleve hirdette Ábrahámnak, hogy: Te benned fognak megáldatni minden népek.
9 Ekként a hitbõl valók áldatnak meg a hívõ Ábrahámmal.
60 Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;
2 Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.
3 Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!
4 Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.
5 A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.
6 Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.
7 Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!
8 Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:
9 Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.
10 Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!
11 Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?
12 Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel?
13 Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló.
14 Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket.
15 Szerelmes fiam, ha bölcs lesz a te elméd, örvendez a lelkem nékem is.
16 És vígadoznak az én veséim, a te ajkaidnak igazmondásán.