The Daily Audio Bible
Today's audio is from the NIV. Switch to the NIV to read along with the audio.
5 Seregelj hát egybe, seregek leánya! Ostrommal támadt ellenünk; pálczával verjék arczul Izráel biráját!
2 De te, Efratának Bethleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között: belõled származik nékem, a ki uralkodó az Izráelen; a kinek származása eleitõl fogva, öröktõl fogva van.
3 Azért odaadja õket, míg a szûlõ szûl, de az õ atyjafiainak maradékai visszatérnek Izráel fiaihoz.
4 És megáll, és legeltet az Úrnak erejével, az Úrnak az õ Istenének fenséges nevével, és [bátorsággal] lakoznak, mert ímé felmagasztaltatik a földnek határáig.
5 És õ a [mi] békesség[ünk]. Ha az Assirus eljõ a mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolcz fejedelmi férfiút.
6 És megrontják Assiria földjét fegyverrel Nimród földjét is az õ kapuiban; és megszabadít az Assirustól, ha a mi földünkre eljõ és a mi határunkba lép.
7 És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fûnek, mely nem emberben reménykedik, és nem bízik embernek fiaiban.
8 És a Jákób maradéka a pogányok között, a sok nép között olyan lészen, mint az oroszlán az erdei vadak között; mint az oroszlán-kölyök a juhoknak nyája között, a mely ha betör, tipor és tép, és nincs, a ki [tõle] megszabadítson.
9 Erõt vészen a te kezed szorongatóidon, és minden ellenségeid kivágattatnak.
10 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr, kivágom lovaidat közüled, és elvesztem hadi-szekereidet.
11 És kivágom földednek városait, és ledöntöm minden erõsségeidet.
12 És kivágom kezedbõl a bûvszereket, és szemfényvesztõid nem lesznek néked.
13 És kivágom faragott képeidet és bálványaidat közüled, és nem imádod többé kezeidnek csinálmányait.
14 És kiszaggatom a te berkeidet közüled és elpusztítom a te városaidat.
15 És haraggal és hévvel állok bosszút a pogányokon, a kik nem engedelmeskedtek.
6 Halljátok csak, a mit mond az Úr! Kelj fel, perelj a hegyekkel, és hallják meg szódat a halmok.
2 Halljátok meg hegyek az Úr peres dolgát, és ti, a földnek örök alapjai! Mert pere van az Úrnak az õ népével, és az Izráellel is perbe száll.
3 Én népem! mit vétettem te ellened, és mivel fárasztottalak el téged?! Tégy vallást ellenem!
4 Hiszen felhoztalak Égyiptom földjérõl, és a szolgák házából megváltottalak, és elõtted küldém Mózest, Áront és Máriát!
5 Én népem! Emlékezzél csak: mit koholt Bálák, Moábnak királya, és mit felelt néki Bálám, a Beor fia? Sittimtõl fogva Gilgálig, hogy megismerjed az Úr igazságos cselekedeteit.
6 Mivel menjek eleibe az Úrnak? Hajlongjak-é a magasságos Istennek? Égõáldozatokkal menjek-é elébe, esztendõs borjúkkal?!
7 Kedvét leli-é az Úr ezernyi kosokban, [vagy] tízezernyi olaj-patakokban? Elsõszülöttemet adjam-é vétkemért, [vagy] méhem gyümölcsét lelkemnek bûnéért?!
8 Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tõled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.
9 Az Úrnak szava kiált a városnak, és a te neved néz bölcseségre. Halljátok meg a vesszõt és ki rendeli azt?!
10 [Vannak-é] még a gonosznak házában hamissággal gyûjtött kincsek, és ösztövér véka, a mely útálatos?
11 Vajjon jóváhagyom-é a hamis mértéket, és a zsákba [rejtett] csalárd fontokat?
12 Mert a gazdagok megtöltöztek köztök ragadománynyal, lakosai pedig hazugságot szólnak, és nyelvök csalárd az õ szájokban.
13 Én is azért megvervén, beteggé teszlek téged; elpusztítalak a te bûneid miatt.
14 Eszel te, de meg nem elégszel, és benned [marad] a te éhséged; és gyûjtesz, de nem takarítasz, és a mit megtakarítsz is, fegyverre hányom.
15 Vetsz te, de nem aratsz; olajat sajtolsz te, de nem kened [magadat] olajjal, és mustot is, de bort nem iszol!
16 Mert az Omri parancsolataihoz szabjátok magatokat és az Ákháb házának minden dolgához, és azoknak tanácsán jártok! Hogy pusztasággá tegyelek tégedet, az õ lakosait pedig csúfsággá, és hordozzátok népemnek gyalázatát.
7 Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mezõ, mint a megszedett szõlõ: egy enni való gerezd sem maradott; [pedig] zsengére vágyott a lelkem!
2 Elveszett e földrõl a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3 Gonoszságra [készek] a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelõzik, és a biró fizetésre [vár;] a fõember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4 A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te õrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az õ zûrzavaruk.
5 Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülõ elõtt [is] zárd be szádnak ajtaját.
6 Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az õ napára; az embernek saját háznépe az ellensége.
7 De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem!
8 Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék [is,] az Úr az én világosságom!
9 Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az õ igazságát.
10 De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják õt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár.
11 Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény!
12 Azon a na[pon] eljõnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertõl tengerig és hegytõl hegyig.
13 És pusztává lesz a föld az õ lakói miatt, az õ cselekedeteik gyümölcséért.
14 Legeltesd népedet a te vesszõddel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdõben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain!
15 Mint az Égyiptom földérõl kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat.
16 Látják [ezt] a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek;
17 Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jõnek rejtekeikbõl; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetõled!
18 Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bûnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban!
19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bûnünket!
20 Hûséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az õsidõkben.
7 Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élõfára.
2 És láték más angyalt feljõni napkelet felõl, a kinek kezében vala az élõ Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,
3 Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az õ homlokukon.
4 És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségébõl elpecsételve.
5 A Júda nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt [vala;] a Ruben nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; a Gád nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt;
6 Az Áser nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; a Nafthali nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; a Manassé nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt;
7 A Simeon nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; a Lévi nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; az Izsakhár nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt;
8 A Zebulon nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; a József nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt; a Benjámin nemzetségébõl tizenkétezer elpecsételt.
9 Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, a melyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetbõl és ágazatból, és népbõl és nyelvbõl; és a királyiszék elõtt és a Bárány elõtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az õ kezeikben pálmaágak;
10 És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, a ki a királyiszékben ül, és a Bárányé!
11 Az angyalok pedig mindnyájan a királyiszék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyiszék elõtt arczczal leborulának, és imádák az Istent,
12 Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsõség és bölcseség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erõ a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen.
13 Akkor felele egy a Vének közül, és monda nékem: Ezek, a kik a fehér ruhákba vannak öltözve, kik és honnét jöttek?
14 És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az õ ruháikat, és megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.
15 Ezért vannak az Isten királyiszéke elõtt; és szolgálnak neki éjjel és nappal az õ templomában; és a ki a királyiszékben ül, kiterjeszti sátorát felettök.
16 Nem éheznek többé, sem nem szomjúhoznak többé; sem a nap nem tûz rájok, sem semmi hõség:
17 Mert a Bárány, a ki a királyiszéknek közepette van, legelteti õket, és a vizeknek élõ forrásaira viszi õket; és eltöröl Isten az õ szemeikrõl minden könyet.
135 Dicsérjétek az Urat!
Dicsérjétek az Úrnak nevét, dicsérjétek szolgái az Úrnak!
2 A kik álltok az Úrnak házában, Istenünk házának pitvaraiban.
3 Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek nevét, mert gyönyörûséges!
4 Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt a saját örökségéül.
5 Én bizony tudom, hogy nagy az Úr, és a mi Urunk minden istennél különb.
6 Mind megteszi az Úr, a mit akar: az egekben és a földön, a vizekben és minden mélységben.
7 Felemeli a felhõket a földnek szélérõl; villámlást készít, hogy esõ legyen, s szelet hoz elõ tárházaiból.
8 A ki megverte Égyiptom elsõszülötteit, az emberétõl a baroméig.
9 Jeleket és csodákat küldött rád, oh Égyiptom, Faraóra és összes szolgáira.
10 A ki megvert sok népet, és megölt erõs királyokat:
11 Szíhont, az Emoreusok királyát, meg Ógot, a Básán királyát, és Kanaánnak minden királyát.
12 És odaadta földüket örökségül; örökségül saját népének, Izráelnek.
13 Uram! Örökkévaló a te neved; nemzedékrõl nemzedékre emlegetnek téged.
14 Mert birája az Úr az õ népének, és könyörületes az õ szolgái iránt.
15 A pogányok bálványai ezüst és arany, emberi kezek alkotásai.
16 Szájok van, de nem beszélnek, szemeik vannak, de nem látnak;
17 Füleik vannak, de nem hallanak, és lehellet sincsen szájokban!
18 Hasonlók lesznek hozzájuk alkotóik is, [és] mindazok, a kik bíznak bennök.
19 Izráel háznépe: áldjátok az Urat! Áronnak háznépe: áldjátok az Urat!
20 Lévinek háznépe: áldjátok az Urat! Kik félik az Urat: áldjátok az Urat!
21 Áldott az Úr a Sionon, a ki Jeruzsálemben lakozik! Dicsérjétek az Urat!
5 Az Istennek teljes beszéde igen tiszta, és paizs az ahhoz folyamodóknak.
6 Ne tégy az õ beszédéhez; hogy meg ne feddjen téged, és hazug ne légy.