Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám elõtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál.

Azután a király ezt parancsolta Ebjátár papnak: „Megérdemelnéd, hogy kivégeztesselek, mégis megkímélem az életed, mert te hordoztad az Örökkévaló Isten Szövetségládáját apám, Dávid előtt és együtt szenvedtél apámmal a nehéz időkben. Megengedem, hogy hazamenj Anatótba, a birtokodra — de maradj is ott!”

Ebjátár papnak pedig ezt parancsolta a király: Menj Anátótba, a földbirtokodra, különben halál fia vagy! Nem akarlak ma téged is megöletni, mivel te hordoztad az én Uramnak, az Úrnak a ládáját apám, Dávid előtt, és együtt szenvedtél el mindent, amit apám elszenvedett.