A ki bikát öl, embert üt agyon; a ki juhval áldozik, az ebet öl; a ki ételáldozattal jõ, disznóvért hoz elém; a ki tömjént gyújt, bálványt imád! Miként õk így választák útaikat, és lelkök útálatosságaikban gyönyörködött:

„Ők bikát áldoznak, de embert is ölnek, bárányt áldoznak, de nyakát szegik a kutyának is, ételáldozatot hoznak, de disznó vérét is áldozzák, tömjént füstölögtetnek, de a bálványokat is imádják, mert a saját útjaikon járnak, és undorító bálványaikban gyönyörködnek.

Bikát vágnak le, de embert is ölnek, juhot áldoznak, de kutya nyakát is szegik. Ételáldozatot mutatnak be, de disznóvért is, tömjéneznek emlékeztetőül, de a bálványt is áldják. Ők is maguk választották meg útjukat, és förtelmes bálványaikban gyönyörködtek.