A te paráznaságaidat és nyihogásaidat, bujálkodásodnak undokságát: a halmokon, a mezõn láttam a te útálatosságaidat. Jaj néked Jeruzsálem! Nem leszel tiszta ezután [se?] Meddig még?
Mert jól láttam utálatos bűneidet, mikor a dombokon és a mezőkön más istenek után futkostál, mint ahogy a férfi más felesége után vágyik, vagy a mén a kanca után nyargal.” Jaj neked, Jeruzsálem! Meddig maradsz még ilyen tisztátalan?
Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?!