És leméne Gedeon, és az a száz férfiú, a ki vele volt, a tábor széléhez a középsõ éjjeli õrség kezdetén, a mikor épen az õrség felváltatott, és kürtölének a kürtökkel és összetörék a korsókat, a melyek kezökben [valának.]

Gedeon és száz fős csapata éppen akkor ért az ellenséges tábor széléhez, amikor ott a középső éjjeli őrségváltás történt. Akkor mindegyikük egyszerre belefújt a jobb kezében tartott sófárba, földhöz csapta a cserépkorsót, bal kezével pedig magasra emelte a fáklyát, és teljes erővel így kiáltott: „Támadás! Az Örökkévalóért és Gedeonért!” A másik két csapat is ugyanezt tette: megfújták a sófárokat, összetörték a korsókat, magasra emelték a lobogó fáklyákat, és teljes erővel kiáltották: „Támadás! Az Örökkévalóért és Gedeonért!”

Amikor Gedeon és száz embere a tábor széléhez érkezett a középső őrségváltás elején - mert éppen akkor állították fel az őröket -, megfújták a kürtöket, és összetörték a kezükben levő cserépfazekakat.