Ímé, a víg város, a bátorságban lakozó, a mely ezt mondja vala szívében: Én vagyok és nincs kívülem más! milyen pusztasággá lõn, vadak tanyájává, a ki átmegy rajta, mind süvöltöz és csapkodja kezét.

Ez lesz a sorsa Ninivének, mely most biztonságban érzi magát, oly büszke hatalmára, s azt képzeli magáról, nincs hozzá hasonló a földön. Mégis egészen elpusztul, vadállatok tanyája lesz. Aki csak látja, elrémül, és döbbenten csóválja fejét.

Ez lesz a vigadozó városból, amely biztonságban élt, és ezt gondolta magában: Nincs több olyan, mint én! Milyen pusztává lesz: vadak tanyájává! Aki csak arra jár, fölszisszen, és kezével legyint.