Bible in 90 Days
12 Estefelé mosakodjék meg, és naplementekor már bemehet a táborba.
13 Legyen a táboron kívül egy hely, ahová félremégy.
14 Legyen a fölszerelésed között ásó is, hogy amikor kinn leülsz, gödröt áshass vele, és betakarhasd, ami elment tőled.
15 Mert Istened, az Úr veled jár a táborban, hogy segítségedre legyen, és kezedbe adja ellenségeidet; legyen azért a táborod szent, ne lásson ő nálad semmi szemérmetlenséget, mert elfordul tőled.
Különböző tilalmak
16 Ne küldd vissza urához a rabszolgát, ha hozzád menekül urától!
17 Hadd lakjék közötted azon a helyen, amelyet választ magának városaid közül, ahol jó neki. Ne nyomorgasd őt!
18 Ne legyen szent helyeden parázna nő Izráel leányai közül, se parázna férfi Izráel fiai közül!
19 Ne vidd a parázna nő bérét, se a parázna férfi keresményét Istenednek, az Úrnak a házába, semmiféle fogadalom címén, mert mindkettő utálatos Istened, az Úr előtt.
20 Ne végy kamatot atyádfiától se pénz, se élelem, se más egyéb után, amit kamatra szokás adni!
21 Az idegentől vehetsz kamatot, de atyádfiától ne végy kamatot! Akkor megáld téged Istened, az Úr minden vállalkozásodban azon a földön, ahová most bemégy, hogy birtokba vedd.
22 Ha fogadalmat teszel Istenednek, az Úrnak, ne halogasd annak a teljesítését, mert úgyis számon kéri tőled Istened, az Úr, és vétek fog terhelni.
23 Ha nem teszel fogadalmat, azzal nem vétkezel.
24 Vigyázz azért, hogy megtedd, amit kimondasz, ha önkéntes áldozatot fogadsz Istenednek, az Úrnak, ahogyan azt megígéred.
25 Ha bemégy embertársad szőlőjébe, ehetsz szőlőt, ha megkívánod, és jóllakhatsz, de edénybe ne rakj!
26 Ha bemégy embertársad gabonája közé, szakíthatsz a kezeddel kalászokat, de sarlóval ne vágj embertársad gabonájából!
A házassági elválás
24 Ha valaki feleségül vesz egy lányt, és férje lesz annak, de később nem találja kedvére valónak, mert valami ellenszenveset talál benne, akkor írjon válólevelet, adja azt az asszony kezébe, és úgy küldje el a házából.
2 Ha az elmegy a házából, és egy másik emberhez megy feleségül,
3 de a másik férj is meggyűlöli, válólevelet ír neki, a kezébe adja, és elküldi a házából, vagy ha meghal a második férj, aki feleségül vette,
4 akkor nem veheti újra feleségül az első férje, aki elküldte őt, mert az ő számára tisztátalanná vált az asszony. Utálatos dolog az ilyen az Úr előtt. Ne kövess el ilyen vétket azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül!
5 Ha valaki új házas, ne vonuljon hadba, és ne vessenek rá semmiféle terhet. Maradjon otthon kötelezettség nélkül egy évig, és örüljön feleségével, akit elvett.
Az emberszeretet különböző törvényei
6 Ne vegyen zálogba senki kézimalmot vagy felső malomkövet, mert életet venne zálogba!
7 Ha valakit rajtakapnak azon, hogy elrabol egy embert testvérei, Izráel fiai közül, és durván bánik vele, sőt eladja, az ilyen rabló haljon meg! Így takarítsd ki a gonoszt a magad köréből!
8 Vigyázz arra, hogy a poklos kiütésnél gondosan megtartsd és megtedd mindazt, amire a lévita-papok tanítanak. Vigyázzatok, és úgy tegyetek, ahogyan megparancsoltam nekik!
9 Emlékezz vissza, hogy mit tett Istened, az Úr Mirjámmal útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból!
10 Ha kölcsönadsz valamit felebarátodnak, ne menj be a házába, hogy zálogot végy tőle!
11 Állj meg kint, és az az ember, akinek kölcsönt adtál, maga vigye ki hozzád a zálogot.
12 De ha nyomorult az az ember, ne feküdj le a zálogul vett ruhában,
13 hanem még naplemente előtt add vissza neki a zálogot, hogy a saját ruhájában fekhessék le. Ő áldani fog téged, te pedig igaz leszel Istened, az Úr előtt.
14 Ne zsákmányold ki a nyomorult és szegény napszámost, akár atyádfia, akár jövevény, aki országodban, városaidban lakik.
15 Még aznap add meg a bérét, mielőtt lemegy a nap, mert nyomorult ő, és sóvárog utána, és az Úrhoz kiált miattad; téged pedig vétek fog terhelni.
16 Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért. Mindenkinek a maga vétkéért kell meghalnia!
17 Ne forgasd ki jogaiból a jövevényt és az árvát, és ne vedd zálogba az özvegy ruháját!
18 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de ki váltott onnan Istened, az Úr. Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.
19 Ha learatod aratni valódat a mezőn, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza fölvenni. Legyen az a jövevényé, árváé és özvegyé. Így megáldja Istened, az Úr, kezed minden munkáját.
20 Ha levered olajfád termését, utána már ne szedegess, maradjon az a jövevénynek, árvának és özvegynek.
21 Ha leszüreteled szőlődet, utána már ne böngésszél, maradjon az a jövevénynek, árvának és özvegynek.
22 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.
A botbüntetés
25 Ha viszály támad férfiak között, és törvény elé mennek, hogy ítélkezzenek fölöttük, és az igazat fölmentik, a bűnöst pedig elmarasztalják,
2 akkor ha a bűnös verést érdemel, fektesse le a bíró, és veressen rá a jelenlétében annyit, amennyit a bűne miatt megérdemel.
3 De csak negyvenet verethet rá, többet nem, mert ha ennél több ütést méret rá, akkor szemed láttára gyalázzák meg atyádfiát.
4 Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!
A sógorházasság
5 Ha testvérek laknak együtt, és közülük az egyik meghal fiúgyermek nélkül, akkor az elhunytnak a felesége ne menjen hozzá idegen férfihoz. A sógora menjen be hozzá, és vegye feleségül mint sógora.
6 A születendő első gyermek viselje az elhunyt testvér nevét, hogy ne töröljék ki annak a nevét Izráelből.
7 De ha annak a férfinak nincs kedve elvenni a sógornőjét, akkor a sógornője menjen el a vénekhez a kapuba, és mondja ezt: A sógorom nem akarja fenntartani a testvére nevét Izráelben, nem akar engem elvenni.
8 A város vénei hívják oda a férfit, és beszéljenek vele. És ha állhatatosan azt mondja, hogy nincs kedve elvenni,
9 akkor lépjen oda hozzá a sógornője a vének szeme láttára, húzza le a sarut a férfi lábáról, köpje szembe, és ezt mondja: Így kell bánni azzal az emberrel, aki nem akarja építeni testvére háza népét!
10 És nevezzék őt és háza népét Izráelben sarutlannak.
11 Ha férfiak verekednek egymással, és egyiknek a felesége odamegy, hogy a férjét kiszabadítsa annak a kezéből, aki veri, és odanyúl a kezével, hogy megragadja annak a szeméremtestét,
12 le kell vágni az asszony kezét irgalom nélkül.
Hamis mértékek használatának tilalma
13 Ne legyen tarsolyodban kétféle súlymérték, nagyobb és kisebb.
14 Ne legyen házadban kétféle véka, nagyobb és kisebb.
15 Pontos és hiteles súlymértéked, pontos és hiteles vékád legyen, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked.
16 Mert utálatos az Úr előtt, Istened előtt mindenki, aki ilyet tesz; mindenki, aki hamisan cselekszik.
Emlékeztetés Amálék bűnére
17 Emlékezz arra, hogy mit tett veled Amálék népe útközben, amikor kijöttetek Egyiptomból,
18 amikor találkozott veled útközben, és levágta azokat, akik elgyengülve hátramaradtak, mert fáradt és kimerült voltál, az pedig nem félt az Istentől.
19 Ha majd megadja neked Istened, az Úr, hogy nyugodtan lehetsz a körülötted levő összes ellenségedtől azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked örök birtokul, akkor töröld el Amálék emlékét is az ég alól. El ne felejtsd!
Az új termés bemutatása
26 Amikor bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked örökségül, birtokba veszed azt, és letelepszel rajta,
2 akkor vedd a föld termésének a legjavát, amelyet behordasz földedről, melyet Istened, az Úr ad neked; tedd egy kosárba, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt Istened, az Úr, hogy ott lakjék az ő neve.
3 Menj el a paphoz, aki abban az időben szolgálatban lesz, és ezt mondd neki: Vallást teszek ma az Úr Isten előtt, hogy bejöttem arra a földre, amelyet esküvel ígért az Úr atyáinknak, hogy nekünk adja.
4 A pap vegye el kezedből a kosarat, és tegye le Istenednek, az Úrnak oltára elé.
5 Te pedig ezt mondd Istenednek, az Úrnak a színe előtt: Bolyongó arámi volt az ősöm, aki lement Egyiptomba, és jövevény volt ott kevesedmagával, de nagy, erős és hatalmas néppé lett ott.
6 Az egyiptomiak azonban rosszul bántak velünk, nyomorgattak, és kemény rabszolgamunkát végeztettek velünk.
7 Akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk segítségért, az Úr pedig meghallotta szavunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és sanyarú sorsunkat.
8 És kihozott bennünket az Úr Egyiptomból erős kézzel és kinyújtott karral, nagy félelmet keltő jelek és csodák között.
9 Azután behozott bennünket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
10 Azért hoztam most ide a föld termésének a legjavát, amelyet te adtál nekem, Uram! Így tedd azt oda Istenednek, az Úrnak színe elé, és borulj le Istenednek, az Úrnak színe előtt.
11 Azután örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének, örvendezz a lévitával és a nálad lakó jövevénnyel együtt!
12 Amikor a harmadik esztendőben, a tizedadás évében hiánytalanul megadod egész termésednek a tizedét, és odaadod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek és lakjanak jól lakóhelyeiden,
13 akkor ezt mondd Istenednek, az Úrnak színe előtt: kivittem házamból a szent tizedet, oda is adtam a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, egészen a tőled kapott parancs szerint. Nem szegtem meg, és nem felejtettem el egyetlen parancsodat sem.
14 Nem ettem belőle gyászomban, nem voltam tisztátalan, amikor kivittem, és nem adtam belőle halottnak. Hallgattam Istenemnek, az Úrnak szavára, és mindent úgy tettem, ahogyan megparancsoltad.
15 Tekints le szent lakóhelyedről, a mennyből, és áldd meg népedet, Izráelt és azt a földet, amelyet nekünk adtál, ahogyan esküvel ígérted meg atyáinknak; ezt a tejjel és mézzel folyó földet.
16 Azt parancsolja a mai napon Istened, az Úr, hogy teljesítsd ezeket a rendelkezéseket és döntéseket. Tartsd meg, és teljesítsd azokat teljes szívvel és lélekkel.
17 Te ma azt kívánod az Úrtól, hogy ő a te Istened legyen, mert te az ő útjain jársz, megtartod rendelkezéseit, parancsolatait és döntéseit, és hallgatsz a szavára.
18 Az Úr pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan megmondotta neked, megtartván minden parancsolatát.
19 Akkor az általa teremtett összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a szent népe leszel, ahogyan megígérte.
Az emlékkövek felállítása
27 Ezután Mózes, Izráel véneivel együtt, ezt parancsolta a népnek: Tartsátok meg mindazokat a parancsokat, amelyeket ma parancsolok nektek.
2 Ha majd átkeltek a Jordánon arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, állíts fel nagy köveket, és meszeld be azokat.
3 Írd fel rájuk ennek a törvénynek minden igéjét, amikor átkelsz, hogy bemenj arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked; a tejjel és mézzel folyó földre, ahogyan megígérte neked az Úr, atyáid Istene.
4 Amikor átkeltek a Jordánon, állítsátok fel az Ébál hegyén ezeket a köveket, ahogyan ma parancsolom nektek, és meszeljétek be azokat.
5 Építs ott oltárt Istenednek, az Úrnak; az oltár köveit ne vassal faragd ki.
6 Terméskőből építsd Istenednek, az Úrnak az oltárát, és mutass be azon égőáldozatokat Istenednek, az Úrnak.
7 Mutass be békeáldozatot is, edd azt meg ott, és örvendezz Istenednek, az Úrnak színe előtt!
8 Írd rá a kövekre ennek a törvénynek minden igéjét tisztán és világosan!
Izráel felsorakozása az áldás és az átok elmondásakor
9 Azután így beszélt Mózes a lévita-papokkal együtt egész Izráelhez: Légy csendben, és halld meg, Izráel! Ezen a napon lettél Istenednek, az Úrnak népévé.
10 Hallgass azért Istenednek, az Úrnak a szavára, és teljesítsd parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket én most megparancsolok nektek.
11 Ilyen parancsot adott azon a napon Mózes a népnek:
12 Ha átkeltek a Jordánon, a Garizim hegyén ezek álljanak fel, hogy megáldják a népet: Simeon, Lévi és Júda, Issakár, József és Benjámin.
13 Az Ébál hegyén pedig ezek álljanak fel, hogy átkot mondjanak: Rúben, Gád és Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli.
A tizenkét átokmondás
14 Azután a léviták szólaljanak meg, és mondják ezt hangos szóval egész Izráelnek:
15 Átkozott az, aki mesterember keze munkájával faragott, vagy öntött bálványt készíttet, amit utál az Úr, és azt titokban felállítja! Az egész nép pedig mondja rá: Ámen!
16 Átkozott, aki gyalázza apját és anyját! Az egész nép mondja rá: Ámen!
17 Átkozott, aki elmozdítja felebarátja határkövét! Az egész nép mondja rá: Ámen!
18 Átkozott, aki félrevezeti a vakot az úton! Az egész nép mondja rá: Ámen!
19 Átkozott, aki kiforgatja jogaiból a jövevényt, az árvát és az özvegyet! Az egész nép mondja rá: Ámen!
20 Átkozott, aki apja feleségével hál, mert apja takaróját emeli fel! Az egész nép mondja rá: Ámen!
21 Átkozott, aki bármiféle állattal közösül! Az egész nép mondja rá: Ámen!
22 Átkozott, aki a nővérével hál, akár apja leányával, akár anyja leányával! Az egész nép mondja rá: Ámen!
23 Átkozott, aki az anyósával hál! Az egész nép mondja rá: Ámen!
24 Átkozott, aki titokban agyonüti a felebarátját! Az egész nép mondja rá: Ámen!
25 Átkozott, aki vesztegetést fogad el azért, hogy egy ártatlan embert megöljön! Az egész nép mondja rá: Ámen!
26 Átkozott, aki nem tartja meg ennek a törvénynek az igéit, és nem aszerint cselekszik! Az egész nép mondja rá: Ámen!
Áldások ígérete
28 Ha engedelmesen hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, ha megtartod és teljesíted mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok neked, akkor a föld minden népe fölé emel téged Istened, az Úr.
2 Rád szállnak mindezek az áldások, és kísérnek téged, ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára.
3 Áldott leszel a városban, és áldott leszel a mezőn.
4 Áldott lesz méhed gyümölcse, termőfölded gyümölcse és állataid ivadéka, teheneid ellése és juhaid szaporulata.
5 Áldott lesz kosarad és sütőteknőd.
6 Áldott leszel jártodban-keltedben!
7 Vereséggel sújtja az Úr ellenségeidet, ha rád támadnak: egy úton vonulnak föl ellened, de hét úton menekülnek előled.
8 Áldást bocsát az Úr csűreidre és minden vállalkozásodra, és megáld azon a földön, amelyet Istened, az Úr ad neked.
9 Az Úr a maga szent népévé emel téged, ahogyan megesküdött neked, ha megtartod Istenednek, az Úrnak a parancsolatait, és az ő útjain jársz.
10 A föld valamennyi népe látni fogja, hogy az Úr nevéről neveznek, és félnek tőled.
11 Bővölködővé tesz téged az Úr méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében azon a földön, amelyről megesküdött az Úr atyáidnak, hogy neked adja.
12 Megnyitja az Úr gazdag kincsesházát, az eget, és idejében ad esőt földedre, és megáldja kezed minden munkáját. Te kölcsönadsz a többi népnek, de te nem szorulsz kölcsönre.
13 Elsővé tesz téged az Úr, nem utolsóvá, mindig fölül leszel, és nem alul, ha hallgatsz az Úrnak, Istenednek a parancsolataira, amelyeket ma megparancsolok neked, hogy megtartsd és teljesítsd azokat,
14 és ha nem térsz el se jobbra, se balra azoktól az igéktől, amelyeket ma megparancsolok neked, nem jársz más istenek után és nem szolgálsz azoknak.
Fenyegetés átkokkal
15 De ha nem hallgatsz az Úrnak, Istenednek a szavára, ha nem tartod meg, és nem teljesíted minden parancsolatát és rendelkezését, amelyeket ma megparancsolok neked, akkor rád szállnak mindezek az átkok, és kísérni fognak téged:
16 Átkozott leszel a városban, és átkozott leszel a mezőn.
17 Átkozott lesz kosarad és sütőteknőd.
18 Átkozott lesz méhed gyümölcse és termőfölded gyümölcse, teheneid ellése és juhaid szaporulata.
19 Átkozott leszel jártodban-keltedben.
20 Átkot, zűrzavart és fenyegető veszélyt bocsát rád az Úr minden vállalkozásodban, amelybe belefogsz, úgyhogy hamarosan elpusztulsz, és elveszel gonosz cselekedeteid miatt, mivel elhagytál engem.
21 Dögvészt hoz rád az Úr, míg ki nem pusztít arról a földről, ahova bemégy, hogy birtokba vedd azt.
22 Megver az Úr sorvadással, lázzal és gyulladással, forrósággal és szárazsággal, aszállyal és gabonarozsdával. Üldözni fognak, míg ki nem pusztulsz.
23 Fejed fölött az ég olyan lesz, mint az érc, alattad a föld pedig olyan, mint a vas.
24 Eső helyett homokot és port ad földedre az Úr, az égből száll rád, míg el nem pusztulsz.
25 Vereséggel sújt téged az Úr ellenségeid előtt. Egy úton vonulsz föl ellenük, de hét úton menekülsz előlük. Elrettentő példa leszel a föld minden országának.
26 Holttested az ég összes madarainak és a föld állatainak az eledele lesz, és nem lesz, aki elriassza őket.
27 Megver az Úr egyiptomi fekéllyel, keléssel, viszketegséggel és rühességgel, amelyekből nem tudsz kigyógyulni.
28 Megver az Úr tébolyodással, vaksággal és elmezavarral.
29 Déli napfényben is tapogatózni fogsz, ahogyan a vak tapogatózik a homályban. Nem leszel szerencsés utaidon, sőt elnyomott és kifosztott leszel mindenkor, és nem segít rajtad senki.
30 Feleséget jegyzel el magadnak, de más férfi közösül vele. Házat építesz, de nem te költözöl bele, szőlőt telepítesz, de nem te veszed hasznát.
31 Marhádat szemed láttára vágják le, de te nem eszel belőle, szamaradat elrabolják, és nem kerül vissza hozzád, juhaidat ellenségeidnek adják, és nem segít rajtad senki.
32 Fiaid és leányaid más nép hatalmába kerülnek, te meg csak nézed, és epekedsz utánuk mindennap, de nem tehetsz semmit.
33 Földed gyümölcsét és mindazt, amiért fáradoztál, olyan nép eszi meg, amelyet nem ismersz, és mindig csak elnyomott és eltiport leszel.
34 Megtébolyodsz attól, amit szemeddel látnod kell.
35 Megver az Úr tetőtől talpig, rosszindulatú fekélyekkel térdeden és a combodon, amelyekből nem tudsz kigyógyulni.
36 Elhurcoltat az Úr királyoddal együtt, akit magad fölé állítasz, olyan néphez, amelyet nem ismertél sem te, sem atyáid, és szolgálni fogsz ott más isteneknek, fának és kőnek.
37 Borzadva, példabeszédben, maró gúnnyal fognak emlegetni azok a népek, amelyekhez elhajt téged az Úr.
38 Sok magot viszel ki a mezőre, de keveset takarítasz be, mert felfalja a sáska.
39 Szőlőskerteket ültetsz és művelsz, de bort nem iszol, szőlőt sem szedsz, mert megeszi a féreg.
40 Minden határodban lesznek olajfáid, de nem kened magad olajjal, mert lehullanak a bogyók.
41 Születnek fiaid és leányaid, de nem lesznek a tieid, mert fogságba kell menniük.
42 Minden fádat és termőfölded gyümölcsét megeszi a féreg.
43 A köztetek élő jövevény mindinkább föléd kerül, te pedig egyre alább hanyatlasz.
44 Az fog neked kölcsönadni, nem te kölcsönzöl neki, az lesz az első, te pedig az utolsó.
45 Rád szállnak mindezek az átkok, üldöznek és kísérnek téged, míg el nem pusztulsz, mert nem hallgattál Istenednek, az Úrnak a szavára, nem tartottad meg parancsolatait és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt neked.
46 Intő jel és csoda gyanánt lesznek azok rajtad és utódaidon mindenkor.
47 Nem szolgáltál Istenednek, az Úrnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened.
48 Éhezve és szomjazva, mezítelenül és mindent nélkülözve szolgálsz majd ellenségeidnek, akiket rád bocsát az Úr. Vasigát tesz a nyakadra, míg el nem pusztít téged.
49 Rád hoz majd az Úr messziről, a föld széléről egy nemzetet, amely lecsap rád, mint a saskeselyű, olyan nemzetet, amelynek a nyelvét nem érted,
50 vad tekintetű nemzetet, amely nem kíméli az öreget, és nem kegyelmez a gyermeknek sem.
51 Megeszi állataid ivadékát és termőfölded gyümölcsét, amíg ki nem pusztulsz. Nem hagy semmit gabonádból, mustodból és olajodból, teheneid elléséből és juhaid szaporulatából, míg tönkre nem tesz téged.
52 Ostrom alá veszi minden városodat, míg le nem omlanak egész országodban a magas és erős kőfalak, amelyekben bízol. Ostromolni fogja minden városodat egész országodban, amelyet Istened, az Úr adott neked.
53 Megeszed méhed gyümölcsét, fiaidnak és leányaidnak húsát, akiket ad neked Istened, az Úr; az ostrom és szorongatás idejében, amikor szorongat ellenséged.
54 A leggyengédebb és legelkényeztetettebb ember is irigyen néz testvérére, szeretett feleségére és még életben maradt fiaira,
55 hogy ne kelljen adnia egyiküknek se fiainak a húsából, amelyet eszik, mivel nem maradt egyebe az ostrom és szorongatás idején, amikor szorongatja ellenséged minden városodat.
56 Még az a gyengéd és elkényeztetett asszony is, aki olyan elkényeztetett és finomkodó volt, hogy a lábával sem akarta érinteni a földet, irigyen néz szeretett férjére, fiára és leányára,
57 ha a méhlepényére gondol, amely elmegy tőle, és gyermekére, akit szül, mert titokban ezeket eszi meg, amikor mindenéből kifogy az ostrom nyomorúsága idején, amikor ellenséged ostromolja városaidat.
58 Ha nem tartod meg és nem teljesíted ennek a törvénynek minden igéjét, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben, és ha nem féled Istenednek, az Úrnak dicsőséges és félelmes nevét,
59 akkor az Úr csodálatos csapásokat küld rád és utódaidra; nagy és tartós csapásokat, rosszindulatú és tartós betegségeket.
60 Rád hozza Egyiptom minden baját, és rád ragad mindaz, amitől irtózol.
61 Mindenféle olyan betegséget és csapást is hoz rád az Úr, amelyek nincsenek megírva ebben a törvénykönyvben, míg csak ki nem pusztulsz.
62 És bár olyan sokan voltatok, mint az égen a csillag, mégis kevesen maradtok meg, mert nem hallgattatok Isteneteknek, az Úrnak a szavára.
63 És ahogyan örömét lelte az Úr abban, hogy jót tehetett veletek, és megszaporított benneteket, ugyanúgy leli majd örömét abban is az Úr, hogy tönkretesz és kipusztít benneteket. Kigyomlálnak benneteket arról a földről, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek.
64 Szétszór téged az Úr az összes népek közé, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ott szolgálsz majd más isteneknek, akiket nem ismertél sem te, sem atyáid: fának és kőnek.
65 De még azok közt a népek közt sem pihenhetsz meg, nem lesz egy talpalatnyi nyugvóhelyed sem. Rettegő szívet, szomorú szemet és csüggedt lelket ad neked ott az Úr.
66 Hajszálon függ az életed, riadozni fogsz éjjel-nappal, és nem bízhatsz abban, hogy életben maradsz.
67 Reggel azt mondod: Bárcsak este volna! Este meg azt mondod: Bárcsak reggel volna! Mert rettegés tartja fogva szívedet amiatt, amit látnod kell.
68 Visszavisz az Úr Egyiptomba hajókon, azon az úton, amelyről azt mondta neked, hogy nem látod meg többé. Ott áruljátok magatokat ellenségeiteknek rabszolgákul és rabnőkül, de nem vesz meg senki.
69 Ezeknek az igéknek az alapján kötött szövetséget az Úr parancsára Izráel fiaival Mózes Móáb földjén, azon a szövetségen kívül, amelyet a Hóreben kötött velük.
Intés a szövetség megtartására
29 Ezután összehívta Mózes az egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Saját szemetekkel láttátok, hogy mi mindent cselekedett az Úr Egyiptom földjén a fáraóval, összes szolgájával és egész országával.
2 Saját szemetekkel láttátok a nagy próbatételeket, azokat a nagy jeleket és csodákat.
3 Csak értelmes szívet, látó szemet és halló fület nem adott nektek az Úr máig sem.
4 Pedig negyven évig vezettelek benneteket a pusztában, és nem szakadt le rólatok a ruha, a lábatokról sem szakadt le a saru;
5 kenyeret nem ettetek, bort és szeszes italt sem ittatok, hogy megtudjátok: én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
6 Amikor elérkeztetek erre a helyre, kivonult ellenünk Szíhón, Hesbón királya és Óg, Básán királya, hogy megütközzék velünk, de megvertük őket.
7 Elvettük országukat és odaadtuk örökségül a rúbeniaknak, a gádiaknak és a Manassé törzse felének.
8 Tartsátok meg azért ennek a szövetségnek az igéit, és teljesítsétek azokat, hogy boldoguljatok minden dolgotokban.
9 Ti ma mindnyájan az Úrnak, Isteneteknek a színe előtt álltok, törzsfőitek, véneitek, felügyelőitek és minden izráeli férfi,
10 gyermekeitek, asszonyaitok és a táborodban levő jövevények, még a favágók és vízhordók is,
11 hogy elkötelezd magad Istenednek, az Úrnak átokkal is fenyegető szövetségére, amelyet a mai napon köt veled az Úr, a te Istened.
12 Ma a maga népévé emel téged, ő pedig Istened lesz, ahogyan megígérte neked, és ahogyan megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
13 De nemcsak veletek kötöm ezt az átokkal is fenyegető szövetséget,
14 azokkal, akik ma itt vannak velünk, és itt állnak Istenünknek, az Úrnak a színe előtt, hanem azokkal is, akik ma nincsenek itt velünk.
15 Ti tudjátok, hogyan laktunk Egyiptomban, és hogyan vonultunk át a népek között, hiszen nektek kellett átvonulnotok.
16 Láttátok förtelmes bálványaikat, amelyek fából és kőből, ezüstből és aranyból vannak.
17 Ne legyen azért köztetek olyan férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs, amelynek a szíve ma elfordul az Úrtól, Istenünktől, és elmegy, hogy szolgáljon e népek isteneinek. Ne legyen köztetek mérget és ürmöt termő gyökér!
18 Ezért ha valaki hallja ennek az átoknak az igéit, és áldásban bizakodva ezt mondja: jó sorom lesz akkor is, ha megátalkodott szívvel élek! Pedig emiatt elpusztul az öntözött föld a kiszáradttal együtt.
19 Az Úr nem fog megbocsátani, sőt fölgerjed az Úr haragos indulata az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, ami meg van írva ebben a könyvben. Még a nevét is eltörli az Úr az ég alól.
20 Különválasztja az ilyet az Úr Izráel minden törzséből, és romlást hoz rá, a szövetséghez tartozó átkok szerint, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben.
21 Megkérdezi majd a következő nemzedék, vagyis az ezután születendő fiaitok, meg a messze földről érkező idegenek, akik látják a csapásokat és betegségeket, amelyekkel ezt a földet sújtotta az Úr;
22 és hogy az egész föld kiégett, csupa kénkő és só, nem lehet bevetni, nem kel ki és nem nő rajta egy árva fűszál sem; úgy elpusztult, mint Sodoma és Gomora, Admá és Cebóím, amelyeket lángoló haragjában elpusztított az Úr;
23 megkérdezik tehát majd mindazok a népek: Miért bánt el így az Úr ezzel az országgal, és miért lángolt fel ilyen nagyon haragja ellene?
24 Akkor így felelnek majd rá: Azért, mert elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének a szövetségét, amelyet akkor kötött velük, amikor kihozta őket Egyiptomból,
25 és más isteneket kezdtek tisztelni és imádni, olyan isteneket, akiket nem ismertek, akik nem hozzájuk tartoztak.
26 Ezért haragra gerjedt az Úr ez ellen az ország ellen, és ráhozta mindazt az átkot, amely meg van írva ebben a könyvben.
27 Lángoló haragjában és nagy felháborodásában kitépte őket földjükből az Úr, és eldobta őket más földre. Így van ez ma is.
28 A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi, a kinyilatkoztatott dolgok pedig a mieink és a fiainkéi mindörökké, hogy teljesítsük ennek a törvénynek minden igéjét.
Az élet és a halál útja
30 Amikor majd beteljesednek rajtad az áldásnak és az átoknak mindezek az igéi, amelyeket eléd adtam, és megszívleled mindazok közt a népek közt, amelyekhez elűzött Istened, az Úr,
2 és ha megtérsz Istenedhez, az Úrhoz, és fiaiddal együtt teljes szívvel és teljes lélekkel hallgatsz a szavára, egészen úgy, ahogyan ma megparancsolom neked,
3 akkor jóra fordítja sorsodat Istened, az Úr, könyörül rajtad, és újra összegyűjt minden nép közül, amelyek közé elszórt Istened, az Úr.
4 Ha az ég széléig űzött is el Istened, az Úr, még ott is összeszed, onnan is elhoz,
5 és bevisz téged Istened, az Úr arra a földre, amely atyáid birtoka volt, és te is birtokba veszed, jót tesz veled, és jobban megszaporít mint atyáidat.
6 Szívedet és utódaid szívét körülmetéli Istened, az Úr, szeretni fogod Istenedet, az Urat teljes szívedből és teljes lelkedből, és élni fogsz.
7 Mindezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre hárítja Istened, az Úr, azokra, akik üldöztek téged.
8 És te újra hallgatni fogsz az Úr szavára, és teljesíted minden parancsolatát, amelyeket ma megparancsolok neked.
9 Bővölködővé tesz Istened, az Úr kezed minden munkájában, méhed gyümölcsében, állataid ivadékában és földed termésében. Mert újra öröme telik az Úrnak abban, hogy jót tegyen veled, ahogyan öröme telt atyáidban,
10 ha hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, megtartván parancsolatait és rendelkezéseit, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben, és ha megtérsz Istenedhez, az Úrhoz teljes szívvel és teljes lélekkel.
11 Mert ez a parancsolat, amelyet én ma megparancsolok neked, nem megfoghatatlan számodra, és nincs távol tőled.
12 Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy fel a mennybe, hogy lehozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük?
13 Nem is a tengeren túl van, hogy azt kellene mondanod: Kicsoda kel át a tengeren, hogy elhozza és hirdesse azt nekünk, hogy teljesíthessük?
14 Sőt inkább nagyon közel van hozzád az ige, a szádban és a szívedben van, teljesítsd hát azt!
15 Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a rosszat is.
16 Ezért parancsolom ma neked, hogy szeresd Istenedet, az Urat, járj az ő útjain, tartsd meg parancsolatait, rendelkezéseit és döntéseit, és akkor élni és szaporodni fogsz, mert megáld téged Istened, az Úr azon a földön, amelyre bemégy, hogy birtokba vedd.
17 De ha elfordul a szíved, és nem engedelmeskedsz, hanem eltántorodsz, más istenek előtt borulsz le, és azokat tiszteled,
18 kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek. Nem éltek hosszú ideig azon a földön, ahova most átkeltek a Jordánon, hogy bemenjetek oda, és birtokba vegyétek.
19 Tanúul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!
20 Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá, mert így élhetsz, és így lakhatsz hosszú ideig azon a földön, amelyet Istened, az Úr esküvel ígért oda atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
Józsué Mózes utódja
31 Mózes folytatta a beszédet egész Izráelhez e szavakkal.
2 Ezt mondta nekik: Százhúsz esztendős vagyok már, nem tudok tovább veletek együtt járni-kelni. Az Úr is megmondotta nekem: Nem kelhetsz át a Jordánon!
3 Az Úr, a te Istened maga kel át előtted, és kipusztítja azokat a népeket, és te meghódítod őket. Józsué kel majd át előttetek, ahogyan megmondotta az Úr.
4 Úgy bánik el azokkal az Úr, ahogyan elbánt Szíhónnal és Óggal, az emóriak királyaival és országukkal, amikor elpusztította őket.
5 Hatalmatokba adja őket az Úr, ti pedig mindenben úgy bánjatok el velük, ahogyan megparancsoltam nektek!
6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az Úr, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled.
7 Akkor odahívta Mózes Józsuét, és ezt mondta neki az egész Izráel előtt: Légy erős és bátor, mert te fogsz bemenni ezzel a néppel arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért oda atyáiknak, és te osztod azt fel majd köztük.
8 Maga az Úr megy előtted, ő lesz veled. Nem hagy el téged, és nem marad el tőled. Ne félj hát, és ne rettegj!
A törvényt hétévenként fel kell olvasni
9 Mózes leírta ezt a törvényt, és átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségládáját hordozzák, meg Izráel összes véneinek.
10 Ezt parancsolta nekik Mózes: Minden hetedik esztendő végén, az adósságelengedés évének megszabott idejében, a sátoros ünnepen,
11 amikor egész Izráel eljön, hogy megjelenjék Istenednek, az Úrnak a színe előtt azon a helyen, amelyet kiválaszt, fel kell olvasni ezt a törvényt az egész Izráel előtt, fülük hallatára.
12 Gyűjtsd össze a népet, a férfiakat, a nőket és a gyermekeket, meg a lakóhelyeiden élő jövevényeket, hogy hallják meg, és tanulják meg, és féljék Isteneteket, az Urat, megtartván és teljesítvén ennek a törvénynek minden igéjét.
13 Fiaik is, akik még nem ismerik, hallgassák meg, és tanulják meg, hogy féljék Istenüket, az Urat mindenkor, amíg csak éltek azon a földön, ahová most átkeltek a Jordánon, hogy azt birtokba vegyétek.
További intézkedések és intések
14 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: Közel van már az az idő, amikor meg kell halnod. Hívd ide Józsuét, és álljatok meg a kijelentés sátrában, mert megbízást akarok neki adni. Odament tehát Mózes és Józsué, és megálltak a kijelentés sátrában.
15 Az Úr pedig megjelent a sátorban felhőoszlopban, és a felhőoszlop megállt a sátor bejárata fölött.
16 Az Úr ezt mondotta Mózesnek: Te most pihenni térsz atyáidhoz. Ez a nép pedig paráználkodni kezd annak a földnek idegen isteneivel, amelyre most bemegy. Elhagy engem, és megszegi szövetségemet, amelyet vele kötöttem.
17 De akkor haragra lobbanok ellene, elhagyom őket, és elrejtem arcomat előlük, és megemészti őket a rájuk szakadó sok baj és nyomorúság. Akkor majd mondja, hogy azért szakadtak rám ezek a bajok, mert nincs velem Istenem!
18 De én akkor egészen elrejtem arcomat minden gonoszsága miatt, amelyet elkövetett, mert más istenekhez fordult.
19 Most pedig írjátok le ezt az éneket! Tanítsd meg rá Izráel fiait, add a szájukba, mert ez az ének lesz a tanúm Izráel fiaival szemben.
20 Mert beviszem őt arra a tejjel és mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem meg atyáinak. Eszik, jóllakik, meghízik, és mégis más istenekhez fordul; azoknak szolgálnak, engem pedig megvetnek, és megszegik szövetségemet.
21 De amikor rászakad a sok baj és nyomorúság, akkor ez az ének, amely nem megy feledésbe utódainál sem, tanúskodni fog ellene, hogy ismertem szándékát, amelyet már most készít, mielőtt még bevittem volna arra a földre, amelyet esküvel ígértem neki.
22 Mózes leírta azon a napon ezt az éneket, és megtanította rá Izráel fiait.
23 Majd megbízást adott Isten Józsuénak, Nún fiának, és ezt mondta: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, amelyet esküvel ígértem meg nekik. Én veled leszek!
24 Amikor Mózes leírta egy könyvbe ennek a törvénynek az igéit elejétől végig,
25 ezt parancsolta Mózes a lévitáknak, akik az Úr szövetségládáját hordozták:
26 Fogjátok ezt a törvénykönyvet, és tegyétek Isteneteknek, az Úrnak a szövetségládája mellé, hogy ott tanúskodjék ellened.
27 Mert én tudom, milyen lázadó és kemény nyakú vagy. Hiszen már most lázadók lettetek az Úrral szemben, amikor még köztetek élek, mi lesz akkor a halálom után?!
28 Gyűjtsétek hozzám törzseitek összes véneit és elöljáróitokat, hadd mondjam el nekik ezeket az igéket, és hadd hívjam ellenük tanúul az eget és a földet.
29 Mert tudom, hogy halálom után nagyon el fogtok romlani, és letértek arról az útról, amelyet kijelöltem nektek. De végül majd utolér benneteket a veszedelem, ha azt teszitek, amit rossznak lát az Úr, és kezetek csinálmányaival bosszantjátok őt.
30 Ezután elmondta Mózes Izráel egész gyülekezete füle hallatára ezt az éneket, az utolsó szóig.
Mózes éneke
32 Figyeljetek, ti egek, hadd szóljak, a föld is hallja meg számnak mondásait!
2 Esőként szitáljon tanításom, harmatként hulljon mondásom, mint permet a zsenge fűre, záporeső a pázsitra.
3 Bizony, az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket!
4 Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.
5 Elromlottak, nem fiai már, hitványak; fonák és hamis nemzedék ez.
6 Így fizettek ti az Úrnak, ó, bolond és esztelen nép?! Hisz atyád ő, ki teremtett, ő alkotott s erőssé tett.
7 Emlékezz az ősidőkre, gondolj az elmúlt nemzedékek éveire! Kérdezd atyádat, elbeszéli, véneidet, majd elmondják:
8 A Felséges részt adott a népeknek, és szétosztotta az emberfiakat, megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint.
9 Mert az Úr része az ő népe, Jákób a kimért öröksége.
10 Puszta földön talált reá, kietlen, vad sivatagban. Körülvette, gondja volt rá, óvta, mint a szeme fényét,
11 mint mikor a sas kirebbenti fészkét, és fiókái fölött repdes, kiterjesztett szárnyára veszi, evező-tollán hordozza őket.
12 Az Úr vezette egymaga, nem volt vele idegen isten.
13 A föld magaslatain hordozta, a mező termésével etette. Mézzel táplálta a sziklából, olajjal a kősziklából.
14 A tehenek vaját, juhok tejét bárányok kövérjével, a básáni kosokat és bakokat a búzaliszt legjavával etted, és a szőlő vérét, a színbort ittad.
15 Meghízott Jesúrún, kirúgott a hámból - meghíztál, kövér, hájas lettél! - és elvetette Istent, alkotóját, elhagyta szabadító kőszikláját.
16 Idegen istenekkel ingerelték, utálatosságokkal bosszantották.
17 Szellemeknek áldoztak, nem Istennek, isteneknek, akiket nem ismertek, újaknak, kik nemrég jöttek, akiket az atyák még nem féltek.
18 Kőszikládat, aki nemzett, elfeledted; elfeledted Istent, aki világra hozott!
19 Látta az Úr, és megutálta bosszúságában fiait s leányait,
20 és ezt mondta: Elrejtem arcom előlük, meglátom, mi lesz a végük! Állhatatlan nemzedék ez, fiak, kikben hűség nincsen.
21 Semmit érő istenekkel ingereltek, hiábavalóságokkal bosszantottak. Semmit érő néppel ingerlem én is, bolond nemzettel bosszantom őket.
22 Mert tűz lobban fel haragomtól, ég a Seól fenekéig, megemészti a földet s gyümölcsét, felgyújtja a hegyek alapjait.
23 Veszedelmet halmozok rájuk, nyilaim mind rájuk szórom,
24 éhség gyötri, láz emészti őket és a keserű halál; vérengző vadakat küldök rájuk és porban csúszó mérges kígyókat.
25 Kint a fegyver gyilkol, bent meg a rémület: mind ifjat, mind szüzet, csecsemőt s vénembert.
26 Szétzúzom őket - gondoltam -, kitörlöm emléküket a halandók közül,
27 de tartok az ellenség gúnyjától, mert félreértik ellenfeleik, és azt mondják: a mi hatalmas kezünk, s nem az Úr művelte ezt.
28 Milyen tanácstalan ez a nemzet, és milyen értelmetlen!
29 Ha bölcsek lennének, felfognák, s megértenék, mi lesz a végük.
30 Hogyan kergethet ezret egy, és hogy űzhet kettő tízezret? Csak úgy, hogy Kősziklájuk odaadta, az Úr kiszolgáltatta őket.
31 Mert sziklájuk nem ér fel a mi Kősziklánkkal, ezt ellenségeink is megítélhetik.
32 Szőlőjük Sodoma szőlőjéből való és Gomora szőlőhegyéről; szőlőfürtjeik mérges fürtök, a szemei keserűek.
33 Kígyóméreg az ő boruk, viperák kegyetlen mérge.
34 De el van ez téve nálam, lepecsételve kincstáramban.
35 Enyém a bosszú és a megtorlás, amikor megtántorodik lábuk, mert közel van vesztük napja, és siet, ami rájuk vár.
36 Bizony, ítél az Úr népe ügyében, és megkönyörül szolgáin, ha látja, hogy ernyedt a kéz, és végét járja apraja-nagyja.
37 Hol vannak isteneik - mondja - és a szikla, akiben bíztak?
38 Akik ették áldozataik kövérjét, itták italáldozataik borát, nosza rajta, segítsenek, rejtsenek el benneteket!
39 Lássátok be, hogy csak én vagyok, nincsen Isten rajtam kívül! Én adok halált s életet, összezúzok és gyógyítok, nincs ki megmentsen kezemből.
40 Kezem az égre emelem, s mondom: Örökké élek én!
41 Ha villogó kardom megélesítem, és ítéletre nyújtom ki kezem, bosszút állok ellenfeleimen, és megfizetek gyűlölőimnek.
42 Nyilam vérrel részegítem, és kardom jóllakik hússal: elesettek és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejével.
43 Dicsérjétek, ti nemzetek, annak népét, aki megtorolja szolgái vérét, bosszúval fizet ellenfeleinek, de megbocsát földjének s népének!
Mózes megtekinti az ígéret földjét
44 Így ment oda Mózes, és így mondotta el ennek az éneknek minden szavát a nép füle hallatára, Józsuéval, Nún fiával együtt.
45 Miután végig elmondta Mózes mindezeket a szavakat egész Izráel előtt,
46 így szólt hozzájuk: Szívleljétek meg mindazokat az igéket, amelyekkel ma intelek benneteket: fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg, és teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét!
47 Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek. Általa éltek hosszú ideig azon a földön, amelyre most átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek.
48 Ugyanezen a napon így szólt az Úr Mózeshez:
49 Menj föl ide, az Abárim-hegységbe, a Nebó hegyére, amely Móáb földjén, Jerikóval szemben van. Nézd meg Kánaán földjét, amelyet én Izráel fiainak a birtokába adok!
50 Azután meghalsz azon a hegyen, amelyre fölmégy, és elődeid mellé kerülsz, ahogyan a testvéred, Áron is meghalt a Hór hegyén, és elődei mellé került.
51 Mert Izráel fiai között ti is hűtlenek voltatok hozzám a Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, és nem tekintettetek szentnek Izráel fiai között.
52 Megláthatod ugyan közelről azt a földet, de nem mehetsz be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok.
Mózes áldásai
33 Ezzel az áldással áldotta meg Izráel fiait Mózes, az Isten embere, mielőtt meghalt.
2 Ezt mondta: A Sínairól jött az Úr, a Széírről ragyogott rájuk, a Párán hegyéről tündökölt, megérkezett szent seregével, jobbján lángoló tűzzel.
3 Mennyire szereti népét! Szentjei kezedben vannak, lábaidhoz telepednek, befogadják beszédedet.
4 Mózes törvényt adott nekünk, Jákób gyülekezetének, örökségül.
5 Az Úr lett Jesúrún királya, mikor összegyűltek a nép vezetői, együvé Izráel törzsei.
6 Éljen Rúben, ne haljon ki, ha kevés is a száma!
7 Júdára ezt mondta: Hallgasd meg, Uram, Júda szavát! Vezesd őt vissza népéhez; ha harcolnia kell kezével, segítsd ellenségével szemben!
8 Lévire ezt mondta: Tummímodat és úrímodat add ennek a hűségesnek! Mert próbára tetted Masszában, perbe hívtad Meríbá vizeinél.
9 Aki azt mondta, hogy nem néz se apjára, se anyjára, nem ismerte el testvéreit, nem akart tudni fiairól. Parancsodat megtartották, szövetséged megőrizték.
10 Tanítják döntéseidre Jákóbot, és törvényedre Izráelt. Tömjént tesznek orcád elé, áldozatot oltárodra.
11 Áldd meg, Uram, amije van, gyönyörködj keze munkáiban! Támadói derekát törd le, és gyűlölőiét, hogy föl se kelhessenek!
12 Benjáminra ezt mondta: Az Úr szerelmese ő, biztonságban lakik nála, oltalmazza őt mindenkor; hegyhátai között lakik.
13 Józsefre ezt mondta: Megáldotta földjét az Úr az ég fentről jövő ajándékával és a lent elterülő vizekkel:
14 nap-érlelte ajándékkal, hold-sarjasztotta ajándékkal,
15 az ősi hegyek javaival, az örök halmok ajándékával,
16 a föld bőséges ajándékával, a csipkebokorban lakónak kegyével. Szálljon ez József fejére, a testvérek közt megszenteltnek fejére!
17 Pompás, mint az elsőnek ellett bika, a szarvai bivalyszarvak, népeket teper le velük, egészen a föld széléig. Ilyenek Efraim tízezrei és Manassé ezerei.
18 Zebulonra ezt mondta: Örvendezz, Zebulon, ha útra kelsz, és te, Issakár, ha sátradban vagy!
19 Népeket hívnak hegyükre, ott igaz áldozatot hoznak, mert a tenger bőségét élvezik, a tengerpart rejtett kincseit.
20 Gádra ezt mondta: Áldott, aki tág teret adott Gádnak! Elfekszik, mint az oroszlán, ha széttépett kart és fejet.
21 Kiszemelte a legjavát, ott kapta törvényes részét, mikor összejöttek a nép vezetői. Az Úr igazsága szerint járt el, döntései szerint, Izráellel együtt.
22 Dánra ezt mondta: Dán oroszlánkölyök, Básánból tör elő.
23 Naftálira ezt mondta: Naftáli kegyelmet nyer bőven, az Úr áldásával teljes. Az övé lesz nyugat és dél.
24 Ásérra ezt mondta: Áldott a fiak közt Ásér, testvéreinek kedvence, olajban füröszti lábát.
25 Vas-, rézzáraid legyenek, élteden át tartson erőd!
26 Nincs Jesúrún Istenéhez fogható! Az égen át száguld segítségedre, a fellegeken fenségesen.
27 Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak. Kiűzte ellenségedet, és ezt mondotta: pusztítsd!
28 Izráel bizton lakhatik, Jákób forrása egymagában a gabona és must földjén, ahol az ég harmatot hint.
29 Boldog lehetsz, Izráel, van-e hasonló hozzád? Nép, amelyet védelmez az Úr! Ő a te segítő pajzsod és dicsőséges kardod. Hízelegnek majd ellenségeid, és te azok magaslatain lépdelsz.
Mózes halála
34 Ezután fölment Mózes a Móáb síkságáról a Nebó hegyére, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben van, és az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig,
2 az egész Naftálit, Efraim és Manassé földjét, meg Júda egész földjét a nyugati tengerig,
3 továbbá a Délvidéket a Jordán környékét és a pálmák városának, Jerikónak a völgyét Cóarig.
4 És mondotta neki az Úr: Ezt a földet ígértem oda esküvel Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, és ezt mondtam: a te utódaidnak adom. Megmutattam neked, de nem mehetsz be oda.
5 Ott halt meg Mózes, az Úr szolgája, Móáb földjén, az Úr akarata szerint.
6 És eltemette őt a völgyben, Móáb földjén, Bét-Peórral szemben. Senki sem tudja még ma sem, hogy hol van a sírja.
7 Százhúsz éves volt Mózes, amikor meghalt, nem homályosodott meg a szeme, és nem hagyta el életereje.
8 Izráel fiai harminc napig siratták Mózest a Móáb síkságán, amíg el nem telt Mózes siratásának és gyászolásának az ideje.
9 Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel, mert Mózes reá helyezte a kezét. Izráel fiai hallgattak is rá, és úgy cselekedtek, ahogyan az Úr megparancsolta Mózesnek.
10 Nem is támadt többé Izráelben Mózeshez hasonló próféta, akivel szemtől szemben érintkezett volna az Úr.
11 Mert őt küldte el az Úr mindazoknak a jeleknek és csodáknak a véghezvitelére, amelyeket tett Egyiptom földjén a fáraóval, minden szolgájával és egész országával;
12 és minden erős kézzel megteendő, minden nagy és félelmes dolog véghezvitelére, amelyeket megtett Mózes egész Izráel szeme láttára.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society