The Daily Audio Bible
Today's audio is from the NLT. Switch to the NLT to read along with the audio.
21 És hozzámenének a Léviták atyai fejedelmei Eleázárhoz, a paphoz, és Józsuéhoz, a Nún fiához és az atyai fejedelmekhez, a kik valának Izráel fiainak nemzetségei felett,
2 És szólának nékik Silóban, a Kanaán földén, mondván: Az Úr megparancsolta Mózes által, hogy adjatok nékünk városokat lakóhelyül, és azokhoz való legelõket barmaink részére.
3 Adák azért Izráel fiai a Lévitáknak az õ örökségökbõl, az Úrnak rendelése szerint, ezeket a városokat és azoknak legelõit.
4 Esék pedig a sors a Kehátiták családjaira, és juta a Léviták közül való Áron pap fiainak a Júda nemzetségétõl, a Simeon nemzetségétõl és a Benjámin nemzetségétõl sors szerint tizenhárom város;
5 Kehát többi fiainak pedig az Efraim nemzetségének családjaitól, Dán nemzetségétõl és Manassé fél nemzetségétõl sors szerint tíz város.
6 A Gerson fiainak pedig az Issakhár nemzetségének családjaitól, az Áser nemzetségétõl, a Nafthali nemzetségétõl és Manassénak Básánban levõ fél nemzetségétõl sors szerint tizenhárom város;
7 Mérári fiainak az õ családjaik szerint a Rúben nemzetségétõl, Gád nemzetségétõl és Zebulon nemzetségétõl tizenkét város.
8 Adák azért Izráel fiai e városokat és ezeknek legelõit a Lévitáknak, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózes által, sors szerint.
9 Adák pedig a Júda fiainak nemzetségébõl és Simeon fiainak nemzetségébõl ezeket a városokat, a melyek névszerint olvashatók.
10 És lõn, hogy esék a sors elõször a Lévi fiai közül való Kehátnak családjaiból az Áron fiaira.
11 És adák nékik az Anák atyjának [városát], Kirjáth-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén, és annak körülötte levõ legelõit;
12 A városnak szántóföldjét és faluit pedig Kálebnek, a Jefunné fiának adák birtokául.
13 Az Áron pap fiainak pedig adák a gyilkosok menekülésének városát, Hebront és annak legelõjét, Libnát és annak legelõjét.
14 Jatthirt és annak legelõjét; Estemoát és annak legelõjét;
15 Holont és annak legelõjét, és Debirt és annak legelõjét;
16 Aint és annak legelõjét, Juttát és annak legelõjét, Béth-Semest és annak legelõjét. Kilencz várost e két nemzetségbõl.
17 A Benjámin nemzetségébõl pedig Gibeont és annak legelõjét, Gébát és annak legelõjét;
18 Anathótot és annak legelõjét, Almont és annak legelõjét: négy várost.
19 Az Áron fiainak, a papoknak városai összesen tizenhárom város és azoknak legelõi.
20 A Kehát fiai családjainak pedig, [s] a Kehát fiai közül való többi Lévitáknak városai, az õ sorsuk szerint, az Efraim nemzetségébõl valának.
21 Nékik adák ugyanis a gyilkosok menekülésének városát, Sikemet és annak legelõjét az Efraim hegyén, és Gezert és annak legelõjét;
22 Kibczaimot és annak legelõjét, Béth-Horont és annak legelõjét: négy várost.
23 A Dán nemzetségébõl pedig Elthekét és annak legelõjét, Gibbethont és annak legelõjét;
24 Ajjálont és annak legelõjét; Gath-Rimmont és annak legelõjét; négy várost.
25 A Manassé fél nemzetségébõl pedig: Taanákot és annak legelõjét, Gath- Rimmont és annak legelõjét: két várost.
26 Összesen tíz várost és azoknak legelõit a Kehát fiai többi családjainak.
27 A Gerson fiainak pedig, a kik a Léviták családjaiból valának, [adák] a Manassé fél nemzetségébõl a gyilkosok menekülésének városát, Gólánt Básánban és annak legelõjét, és Beesterát és annak legelõjét: két várost.
28 Az Issakhár nemzetségébõl pedig: Kisjont és annak legelõjét, Dobráthot, és annak legelõjét,
29 Jármutot és annak legelõjét, és Én-Gannimot és annak legelõjét: négy várost.
30 Az Áser nemzetségébõl pedig: Misált és annak legelõjét, Abdont és annak legelõjét,
31 Helkathot és annak legelõjét, és Rehobot és annak legelõjét: négy várost.
32 A Nafthali nemzetségébõl pedig: a gyilkosok menekülésének városát, Kedest Galileában és annak legelõjét, Hammoth-Dórt és annak legelõjét, és Karthant és annak legelõjét: három várost.
33 A Gersoniták összes városai, az õ családjaik szerint, tizenhárom város és azoknak legelõi.
34 A Mérári fiai családjainak pedig, e még hátralevõ Lévitáknak, [adák] a Zebulon nemzetségébõl: Jokneámot és annak legelõjét, Karthát és annak legelõjét,
35 Dimnát és annak legelõjét, Nahalált és annak legelõjét; négy várost.
36 A Rúben nemzetségébõl pedig: Béczert és annak legelõjét, Jahczát és annak legelõjét,
37 Kedémothot és annak legelõjét, és Méfaathot és annak legelõjét: négy várost.
38 A Gád nemzetségébõl pedig: a gyilkosok menekülésének városát, Rámothot Gileádban és annak legelõjét, Mahanaimot és annak legelõjét,
39 Hesbont és annak legelõjét; Jaézert és annak legelõjét: összesen négy várost.
40 A Mérári fiainak városai az õ családjaik szerint, a kik a Léviták családjai közül maradtak fel, valának az õ sorsuk szerint összesen tizenkét város.
41 A Lévitáknak összes városai az Izráel fiainak birtoka között: negyvennyolcz város azoknak legelõivel.
42 Valának ezek a városok a [tulajdonképeni] város és körülöttök azoknak legelõi. Így vala ez mind e városoknál.
43 Megadá azért az Úr Izráelnek mindazt a földet, a mely felõl megesküdött vala, hogy odaadja azt az õ atyáiknak. És bírák azt, és lakozának abban.
44 Nyugodalmat is ada nékik az Úr mindenfelõl, szintén úgy, a mint megesküdött vala az õ atyáiknak. És senki nem állott meg ellenökben valamennyi ellenségeik közül; minden ellenségöket kezökbe adá az Úr.
45 Nem esett el csak egy szó is mindama jó szóból, a melyet szólott vala az Úr az Izráel házának. Mindaz betelt.
22 Akkor hivatá Józsué a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manassé fél nemzetségét,
2 És monda nékik: Ti megtartottátok mindazt, a mit Mózes, az Úrnak szolgája parancsolt néktek, és hallgattatok az én szómra mindenben, a mit parancsoltam néktek;
3 Nem hagytátok el a ti atyátokfiait immár sok nap óta mind e mai napig, és megtartottátok a megtartandókat, az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatját.
4 Most pedig nyugodalmat adott az Úr, a ti Istenetek a ti atyátokfiainak, a mint megmondta vala nékik; most azért térjetek vissza, és menjetek a ti sátraitokba, a ti örökségteknek földére, a melyet Mózes, az Úrnak szolgája adott vala néktek túl a Jordánon.
5 Csak igen vigyázzatok, hogy teljesítsétek a parancsolatot és a törvényt, a melyet parancsolt néktek Mózes, az Úrnak szolgája, hogy szeressétek az Urat, a ti Isteneteket, és járjatok minden õ útján, és tartsátok meg az õ parancsolatait, és ragaszkodjatok hozzá, és szolgáljatok néki teljes szívetekbõl és teljes lelketekbõl.
6 És megáldá õket Józsué, azután elbocsátá õket, és elmenének az õ sátraikba.
7 Mert a Manassé nemzetsége felének Mózes adott vala [örökséget] Básánban; a másik felének pedig Józsué adott az õ atyjafiaival a Jordánon innen napnyugot felõl. És a mikor elbocsátá is õket Józsué az õ sátraikba, akkor is megáldá õket,
8 És szóla nékik, mondván: Nagy gazdagsággal térjetek vissza sátraitokba, és igen sok barommal, ezüsttel, arannyal, rézzel, vassal és igen sok ruhával. Az ellenségeitektõl vett zsákmányt oszszátok meg a ti atyátokfiaival.
9 Visszatérének azért, és elmenének a Rúben fiai, a Gád fiai és a Manassé fél nemzetsége Izráel fiaitól, Silóból, a mely Kanaán földén van, hogy menjenek Gileád földére, az õ örökségüknek földébe, a melyben örökséget võnek az Úr rendelése szerint Mózes által.
10 Mikor a Jordán mellékére értek, a mely még Kanaán földén van, építének a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége ott a Jordán mellett oltárt, nagy, láttatós oltárt.
11 Meghallák pedig Izráel fiai, hogy ezt mondják vala: Ímé a Rúben fiai, Gád fiai és Manassé fél nemzetsége oltárt építettek átellenben a Kanaán földével, a Jordán mellékén, Izráel fiainak oldala felõl.
12 A mint meghallák Izráel fiai, egybegyûle Izráel fiainak egész gyülekezete Silóban, hogy hadakozni induljanak fel ellenök.
13 Küldék pedig Izráel fiai a Rúben fiaihoz, Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez Gileád földére Fineást, Eleázárnak, a papnak fiát;
14 Tíz fejedelmet is vele, egy-egy fejedelmet az õsök háza szerint Izráelnek minden nemzetségébõl. Ezek mind fejedelmei valának az õ õseik házának, Izráelnek ezerei között.
15 És eljutának a Rúben fiaihoz, a Gád fiaihoz és a Manassé fél nemzetségéhez a Gileád földére, és szólának õ velök, mondván:
16 Így szól az Úrnak egész gyülekezete: Micsoda vétek ez, a melylyel vétkeztetek Izráelnek Istene ellen, hogy immár elfordultatok az Úrtól, építvén magatoknak oltárt, hogy pártot üssetek immár az Úr ellen?!
17 Avagy kevés-é nékünk a Peór miatt való hamisságunk, a mibõl ki sem tisztultunk még mind e napig, és a miért csapás lõn az Úrnak gyülekezetén?
18 És ti elfordultatok immár az Úrtól; pedig ha ti pártot üttök ma az Úr ellen: holnap majd Izráelnek egész gyülekezetére haragszik meg.
19 Ha pedig tisztátalan[nak tetszik elõttetek] a ti örökségeteknek földje: úgy jõjjetek át az Úr örökségének földjére, a hol ott áll az Úrnak sátora, és legyetek örökösökké mi közöttünk; de az Úr ellen ne üssetek pártot, és ellenünk se üssetek pártot, építvén magatoknak oltárt, az Úrnak, a mi Istenünknek oltárán kivül.
20 Avagy nem Ákán, a Zéra fia vétkezék-é nagy vétekkel az [Istennek] szentelt dolog ellen; mégis az Izráelnek egész gyülekezete ellen lõn a harag! És az a férfiú nem egymaga halt meg az õ bûnéért!
20 És lõn azok közül a napok közül egyen, mikor õ a népet tanítá a templomban, és és az evangyéliomot hirdeté, elõállának a fõpapok és az írástudók a vénekkel egybe,
2 És mondának néki, így szólván: Mondd meg nékünk, micsoda hatalommal cselekszed ezeket? vagy ki az, a ki néked ezt a hatalmat adta?
3 Felelvén pedig, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tõletek; mondjátok meg azért nékem:
4 A János keresztsége mennybõl vala-é, vagy emberektõl?
5 Azok pedig tanakodának magok közt, mondván: Ha [ezt] mondjuk: Mennybõl; [azt] fogja mondani: Miért nem hittetek tehát néki?
6 Ha pedig [ezt] mondjuk: Emberektõl; az egész nép megkövez minket: mert meg van gyõzõdve, hogy János próféta volt.
7 Felelének azért, hogy õk nem tudják, honnét [vala.]
8 És Jézus monda nékik: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket.
9 És kezdé a népnek e példázatot mondani: Egy ember plántála szõlõt, és kiadá azt munkásoknak, és hosszú idõre elutazék.
10 És annak idején elküldé szolgáját a munkásokhoz, hogy adjanak néki a szõlõ gyümölcsébõl; a munkások pedig azt megvervén, üresen bocsáták el.
11 És még másik szolgát is külde; de azok azt is megvervén és meggyalázván, üresen bocsáták el.
12 És még harmadikat is külde; de azok azt is megsebesítvén, kiveték.
13 Monda azért a szõlõnek ura: Mit cselekedjem? Elküldöm az én szerelmes fiamat: talán azt, ha látják, megbecsülik.
14 De mikor azt látták a munkások, tanakodának egymás közt, mondván: Ez az örökös; jertek, öljük meg õt, hogy a miénk legyen az örökség!
15 És kivetvén õt a szõlõbõl, megölék. Mit cselekszik azért a szõlõnek ura azokkal?
16 Elmegy és elveszti azokat a munkásokat, és a szõlõt másoknak adja. És mikor ezt hallották, mondának: Távol legyen [az]!
17 Õ pedig reájok tekintvén, monda: Mi az tehát, a mi meg van írva: A mely követ az építõk megvetettek, az lett a szegelet fejévé?
18 Valaki erre a kõre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt.
19 És igyekeznek vala a fõpapok és az írástudók kezeiket õ reá vetni azon órában; de félének a néptõl; mert megérték, hogy õ ellenök mondta e példázatot.
20 Annakokáért vigyázván õ reá, leselkedõket küldének ki, a kik igazaknak tetteték magokat, hogy õt megfogják beszédében; hogy átadják a felsõbbségnek és a helytartó hatalmának.
21 Kik megkérdezék õt, mondván: Mester, tudjuk, hogy te helyesen beszélsz és tanítasz, és személyt nem válogatsz, hanem az Istennek útját igazán tanítod:
22 Szabad-é nékünk adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?
23 Õ pedig észrevévén álnokságukat, monda nékik: Mit kísértetek engem?
24 Mutassatok nékem egy pénzt; kinek a képe és felirata van rajta? És felelvén, mondának: A császáré.
25 Õ pedig monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré, a császárnak, és a mi az Istené, az Istennek.
26 És nem tudták õt megfogni beszédében a nép elõtt; és csodálkozván az õ feleletén, elhallgatának.
89 Az Ezrahita Ethán tanítása.
2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségrõl nemzetségre hirdetem a te hûséges voltodat az én számmal!
3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerõsíted a te hûséges voltodat az egekben, [mondván:]
4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak:
5 Mindörökké megerõsítem a te magodat, és nemzetségrõl nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela.
6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hûséges voltodat is a szentek gyülekezetében.
7 Mert a felhõkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, [s ki] olyan, mint az Úr, az istenek fiai között?
8 Igen rettenetes Isten [õ] a szentek gyûlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak.
9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erõs, mint te vagy Uram? És a te hûséges voltod körülvesz téged.
10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az õ habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat.
11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erõs karoddal elszélesztetted ellenségeidet.
12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad.
13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek.
15 Jó értelem ád kedvességet; a hitetleneknek pedig útja kemény.
16 Minden eszes cselekszik bölcseséggel; a bolond pedig kijelenti az õ bolondságát.