The Daily Audio Bible
Today's audio is from the CSB. Switch to the CSB to read along with the audio.
18 A Rúben fiai közül és a Gáditák közül és a Manasse félnemzetsége közül erõs paizs- és fegyverhordozó férfiak, kézívesek és a hadakozásban jártasok, negyvennégyezerhétszázhatvanan harczra kész férfiak;
19 Hadakozának a Hágárénusok ellen, Jétúr, Náfis és Nódáb ellen.
20 És gyõzedelmesek levének azokon, és kezekbe adatának a Hágárénusok és mindazok, a kik ezekkel valának; mert az Istenhez kiáltának harcz közben, és õ meghallgatá õket, mert õ benne bíztak.
21 És elvivék az õ barmaikat, ötvenezer tevét, kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat és százezer embert.
22 A seb miatt pedig sokan elhullának; mert Istentõl vala az a harcz; és azok helyén lakának a fogságig.
23 A Manasse nemzetsége felének fiai pedig [azon] a földön laktak, [a mely] Básántól Baál-Hermonig, Szenirig és Hermon hegyéig [terjedt,] [mert] igen megsokasodtak vala.
24 És ezek voltak az õ atyjok háznépének fejedelmei: Efer, Isi, Eliel, Azriel, Irméja, Hodávia és Jahdiel, igen erõs férfiak, híres férfiak, a kik az õ atyjok háznépe között fõk voltak.
25 Vétkezének pedig az õ atyjoknak Istene ellen; mert a föld lakóinak bálványisteneivel paráználkodának, a kiket az Isten szemök elõl elpusztított.
26 Felindítá azért az Izráel Istene Pulnak, az Assiriabeli királynak szívét és Tiglát-Pilésernek, az assiriai királynak szívét, és fogva elvivé õket, a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manasse félnemzetségét is; és elvivé õket Haláhba és Háborba, Hárába és a Gózán folyóvizéhez mind e mai napig.
6 Lévi fiai: Gerson, Kéhát és Mérári.
2 Kéhát fiai pedig: Amrám, Ishár, Hebron és Uzziel.
3 Amrám gyermekei: Áron, Mózes és Miriám; Áron fiai pedig: Nádáb, Abihu, Eleázár és Ithamár.
4 Eleázár nemzé Fineást, Fineás nemzé Abisuát;
5 Abisua pedig nemzé Bukkit, Bukki nemzé Uzzit;
6 Uzzi nemzé Zeráhiát, Zeráhia nemzé Mérajótot;
7 Mérajót nemzé Amáriát, Amária nemzé Ahitúbot;
8 Ahitúb nemzé Sádókot; Sádók nemzé Ahimáhást;
9 Ahimáhás nemzé Azáriát, Azária nemzé Jóhanánt;
10 Jóhanán nemzé Azáriát, ez volt a pap abban a házban, a melyet Salamon Jeruzsálemben épített vala.
11 Azária nemzé Amáriát; Amária nemzé Ahitúbot;
12 Ahitúb nemzé Sádókot, Sádók nemzé Sallumot;
13 Sallum nemzé Hilkiát; Hilkia nemzé Azáriát;
14 Azária nemzé Séráját, Sérája nemzé Jéhozadákot;
15 Jéhozadák pedig [fogságba] méne, mikor az Úr Júdát és Jeruzsálemet fogságba viteté Nabukodonozor által.
16 Lévi fiai: Gerson, Kéhát és Mérári.
17 Ezek a Gerson fiainak nevei: Libni és Simhi.
18 Kéhát fiai: Amrám, Jiczhár, Khebron és Huzziel.
19 Mérári fiai: Makhli és Musi. Ezek a Lévi háznépei az õ nemzetségeik szerint.
20 Gersonnak [fiai]: Ligni az õ fia, Jáhát ennek fia, Zima ennek fia.
21 Jóah ennek fia, Iddó ennek fia, Zérah ennek fia és Jéathérai ennek fia.
22 Kéhát fiai: Amminádáb az õ fia, Kórákh ennek fia és Asszir ennek fia;
23 Elkána ennek fia, Ebiásáf ennek fia és Asszir ennek fia.
24 Tákhát ennek fia, Uriel ennek fia, Uzzia ennek fia és Saul ennek fia.
25 Elkána fiai: Amásai és Ahimót,
26 Elkána. Elkána fia: Sófai az õ fia és Náhát ennek fia.
27 Eliáb ennek fia, Jérohám ennek fia, Elkána ennek fia.
28 Sámuel fiai pedig: az elsõszülött Vásni, a [második] Abija.
29 Mérári fiai: Mahli, Libni ennek fia; Simhi ennek fia és Uzza ennek fia.
30 Simea ennek fia, Haggija ennek fia és Asája ennek fia.
31 Ezek azok, a kiket Dávid állított be az Úr házában az énekléshez, mikor az [Isten] ládája elhelyeztetett.
32 És a míg Salamon felépíté az Úr házát Jeruzsálemben, addig a gyülekezet sátora elõtt szolgáltak énekléssel és állottak szolgálatban, kiki az õ rendje szerint.
33 Ezek pedig a kik szolgáltak, és az õ fiaik: a Kéhátiták fiai közül Hémán fõéneklõ, Jóel fia, ki Sámuel fia.
34 Ki Elkána fia, ki Jérohám fia, ki Eliél fia, ki Thóa fia.
35 Ki Czúf fia, ki Elkána fia, ki Mahát fia, ki Amásai fia.
36 Ki Elkána fia, ki Jóél fia, ki Azárja fia, ki Séfánia fia.
37 Ki Tákhát fia, ki Asszir fia, ki Ebiásáf fia, ki Kórákh fia.
38 Ki Jiczhár fia, ki Kéhát fia, ki Lévi fia, ki Izráel fia.
39 És ennek testvére, Asáf, a ki jobbkeze felõl áll vala; Asáf, a Berekiás fia, ki Simea fia [vala.]
40 Ki Mikáel fia, ki Bahásia fia, ki Melkija fia.
41 Ki Ethni fia, ki Zérah fia, ki Adája fia.
42 Ki Etán fia, ki Zimma fia, ki Simhi fia.
43 Ki Jáhát fia, ki Gerson fia, ki Lévi fia.
44 Továbbá a Mérári fiai, a kik azokkal atyafiak valának, balkéz felõl [állnak vala;] Etán, Kisi fia, ki Abdi fia, ki Malluk fia.
45 Ki Kasábja fia, ki Amásia fia, ki Hilkia fia.
46 Ki Amsi fia, ki Báni fia, ki Sémer fia.
47 Ki Makhli fia, ki Musi fia, ki Mérári fia, ki Lévi fia.
48 És testvéreik, a Léviták rendeltetnek vala az Isten háza hajlékának egyéb szolgálatjára.
49 Áron pedig és az õ fiai az egészen megégetendõ áldozatnak oltára mellé, és a füstölõ oltár mellé, a szentek-szentjének szolgálatja mellé, és az Izráel megszentelésére [rendeltetének] mind a szerint, a mint Mózes, az Isten szolgája megparancsolta volt.
50 Áron fiai pedig ezek: Eleázár, az õ fia, ennek fia Fineás, ennek fia Abisua.
51 Ennek fia Bukki, ennek fia Uzzi, ennek fia Zerája.
52 Ennek fia Merájót, ennek fia Amárja, ennek fia Akhitúb.
53 Ennek fia Sádók, ennek fia Akhimás.
54 És az Áron fiainak, a Kéhátiták nemzetségébõl, ezek a lakhelyeik, letelepedésük szerint az õ vidékükön, mert ez jutott volt nékik sors által.
55 Õk kapták Hebront, a Júda földében és a körülte való legelõket.
56 De e város földjeit és annak faluit Kálebnek, a Jefunné fiának adák.
57 Az Áron fiainak azért a Júda városai közül adák a menedékvárosokat, Hebront, Libnát és legelõit, Jatthirt és Esthemoát és ezeknek legelõit,
58 És Hilent és annak legelõit, és Débirt és annak legelõit,
59 Asánt és annak legelõit, és Béth-Semest és annak legelõit.
60 A Benjámin nemzetségébõl: Gébát és annak legelõit, Allémetet és annak legelõit, Anatót [várost] [is] és annak legelõit. Ezeknek az õ nemzetségek szerint tizenhárom városuk volt.
61 A Kéhát többi fiainak pedig az egy nemzetségnek családjaitól, és a félnemzetségbõl, a Manasse nemzetségének felétõl, sors által tíz várost adtak.
62 Míg a Gerson fiainak meg az õ nemzetségök szerint az Izsakhár nemzetségébõl, az Áser nemzetségébõl, a Nafthali nemzetségébõl és a Manasse nemzetségébõl Básánban [adtak] tizenhárom várost.
63 A Mérári fiainak az õ nemzetségök szerint a Rúben nemzetségébõl, a Gád nemzetségébõl és a Zebulon nemzetségébõl sors által tizenkét várost.
64 Adának tehát az Izráel fiai a Lévitáknak városokat, azoknak legelõivel együtt.
65 Sors által adták a Júda nemzetségébõl, a Simeon nemzetségébõl és a Benjámin nemzetségébõl ezeket a névszerint megnevezett városokat.
66 Azoknak, a kik a Kéhát fiainak családjaiból valók voltak, és a határukban [levõ] városok az Efraim nemzetségébõl valának:
67 Azoknak adák a menedékvárosokat, Sikemet és annak legelõit az Efraim hegyén, Gézert és annak legelõit.
68 És Jokmeámot és annak legelõit, Bethoront és annak legelõit.
69 Ajalont és annak legelõit; Gáthrimmont is és annak legelõit.
70 A Manasse nemzetségének felébõl Anert és annak legelõit, Bileámot és annak legelõit, a Kéhát többi fiainak családjai részére.
71 A Gerson fiainak [pedig] a Manasse félnemzetségébõl Gólánt Básánban és annak legelõit, és Astarótot és annak legelõit:
72 Az Izsakhár nemzetségébõl [adák] Kédest és annak legelõit; Dobrátot és annak legelõit.
73 Rámótot és annak legelõit, Anémet és annak legelõit.
74 Az Áser nemzetségébõl Másált és annak legelõit, és Abdont és annak legelõit.
75 Hukókot és annak legelõit; Réhobot és annak legelõit.
76 A Nafthali nemzetségébõl Kédest Galileában és annak legelõit; Hammont és annak legelõit; és Kirjáthaimot és annak legelõit.
77 A Mérári többi fiainak a Zebulon nemzetségébõl Rimmont és annak legelõit, és Thábort és annak legelõit.
78 A Jordánon túl Jérikhó ellenében a Jordánnak napkelet felõl való részében a Rúben nemzetségébõl Bésert a pusztában és annak legelõit; Jahását és annak legelõit.
79 Kedemótot és annak legelõit; Mefaátot és annak legelõit.
80 A Gád nemzetségébõl Rámótot Gileádban és annak legelõit; Mahanaimot és annak legelõit.
81 Hesbont és annak legelõit; Jaázert és annak legelõit.
26 Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védõbeszédet tartott:
2 Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felõl, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te elõtted fogok védekezni e mai napon;
3 Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!
4 Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétõl az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan.
5 Kik tudják rólam eleitõl fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.
6 Most is az Istentõl a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt:
7 Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól.
8 Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?
9 Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.
10 Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a fõpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sõt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam.
11 És minden zsinagógában gyakorta büntetvén õket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is.
12 E dologban épen útban lévén Damaskus felé a fõpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel,
13 Délben látám az úton király, hogy mennybõl a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.
14 Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.
15 Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.
16 De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni ;
17 Megszabadítván téged e néptõl és a pogányoktól, kik közé most küldelek,
18 Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségbõl világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bûneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.
19 Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt;
20 Hanem elõször a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bûneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.
21 Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban.
22 De Istentõl segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikrõl mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni:
23 Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából elsõ, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak.
24 Mikor pedig õ ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged õrültségbe visz.
25 Õ pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.
26 Mert tud ezekrõl a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül õ elõtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.
27 Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.
28 Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.
29 Pál pedig monda: Kívánnám Istentõl, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minõ én is vagyok, e bilincsektõl megválva.
30 És mikor õ ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek;
31 És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.
32 Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.
6 Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.
2 Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.
3 Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!
4 Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?
5 Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;
6 Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?
7 Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.
8 Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.
9 Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.
10 Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat.
11 Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen.
20 A férfi szájának hasznával elégedik meg az õ belseje; az õ beszédének jövedelmével lakik jól.
21 Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában [van], és a [miképen] kiki szeret azzal élni, [úgy ]eszi annak gyümölcsét.