The Daily Audio Bible
Today's audio is from the NIV. Switch to the NIV to read along with the audio.
21 És meghala Jósafát az õ atyáival egyetemben, és eltemetteték az õ atyáival a Dávid városában; és uralkodék helyette az õ fia, Jórám.
2 És az õ testvérei, a Jósafát fiai [ezek valának:] Azária, Jéhiel, Zakariás, Azáriás, Mikáel és Sefátja. Ezek mind Jósafátnak, az Izráel királyának fiai voltak.
3 És adott nékik az õ atyjok sok ajándékot ezüstben, aranyban és drágaságokban, Júdabeli megerõsített városokkal; de a királyságot Jórámnak adá, mivel õ vala elsõszülötte.
4 Kezde azért Jórám az õ atyjának királyságában uralkodni, és mikor immár abban megerõsödött, az õ testvéreit mind megölé fegyverrel; sõt Izráel fejedelmei közül is [némelyeket.]
5 Harminczkét esztendõs korában kezdett vala uralkodni Jórám, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.
6 És jára az Izráel királyainak útján, a mint cselekszik vala az Akháb háznépe; mert az Akháb leányát vette vala magának feleségül; és az Úr szemei elõtt gonosz dolgot cselekedék.
7 Nem akará mindazáltal az Úr a Dávid házát elveszteni a szövetségért, a melyet Dáviddal kötött, és mivel igéretet tett vala, hogy szövétneket ad néki és az õ fiainak minden idõben.
8 Az õ idejében szakada el Edom Júda keze alól, és királyt választának magoknak.
9 Elméne ugyan Jórám az õ vezéreivel és a szekerek mind õ vele, és felkelvén éjjel, megveré az Edomitákat, a kik õt körülvették vala, és szekereiknek fejedelmeit;
10 Mindazáltal Edom elszakada Júdának keze alól mind e mai napig. Ugyanakkor elszakada Libna is az õ keze alól, mivel elhagyta az Urat, atyái Istenét.
11 Õ is csináltatott magaslatokat Júda hegyein, és azt mûvelé, hogy a Jeruzsálembeliek paráználkodának, sõt Júdát is felbiztatá [erre.]
12 Juta pedig azonközben az Illés próféta írása hozzá, mondván: Ezt mondja az Úr, a te atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem járál a te atyádnak, Jósafátnak útján, sem a Júda királyának, Asának útján;
13 Hanem járál az Izráel királyainak útján, és azt mûveléd, hogy Júda és Jeruzsálem lakói paráználkodjanak, a mint az Akháb háza is paráználkodik; annakfelette testvéreidet, atyádnak házát megöléd, a kik jobbak voltak nálad:
14 Ímé az Úr nagy csapást bocsát a te népedre, fiaidra, feleségeidre és minden jószágodra.
15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba [esel], mindaddig, míg a te béled naponként kimegy a betegség miatt.
16 Felindítá azért az Úr Jórám ellen a Filiszteusok és az Arábiabeliek elméjét, a kik a szerecsenekkel határosok valának.
17 És feljövének Júda ellen és megtámadván õt, zsákmányul vivék mindazt a vagyont, a mi a király házában található volt, sõt fiait és feleségeit is, és nem maradt néki más fia, csak Joákház, a legkisebbik.
18 És mindezek után megveré õt az Úr felette nagy bélbajjal, mely gyógyíthatatlan vala.
19 És [ez] így volt napról-napra, egészen a második év végéig, midõn belei kifolytak a betegség miatt, és meghala nagy kínokban: és népe nem égete néki [drága illatú fûszereket,] mint az õ atyáinak égettek vala.
20 Harminczkét [esztendõs] vala, mikor uralkodni kezde, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. És mikor minden részvét nélkül kimula, eltemeték õt a Dávid városában; de nem a királyok sírjába.
22 És királylyá tevék Jeruzsálem lakosai helyette az õ legkisebb fiát Akháziát; mert az idõsebbeket mind megölték azok, a kik az Arábiabeliekkel jöttek vala a táborba. Uralkodék azért Akházia, Jórámnak a Júda királyának fia.
2 Akházia negyvenkét esztendõs volt, mikor királylyá lett, és egy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. Anyjának neve Athália volt, a ki az Omri leánya vala.
3 Õ is az Akháb házának útjain jára; mert az õ anyja vala néki tanácsadója az istentelen cselekedetre.
4 És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, miképen az Akháb háznépe, mert azok voltak tanácsadói atyja halála után, az õ veszedelmére.
5 Sõt azoknak tanácsa után indulva, hadba méne Jórámmal az Akháb fiával az Izráel királyával Hazáel ellen a Siriabeli király ellen, Rámóth Gileádba; de a Siriabeliek Jórámot megverék.
6 Visszatért azért [Jórám,] hogy meggyógyíttassa magát Jezréel városában; mert sebek [valának rajta,] melyekkel megsebesíttetett Rámában, mikor Hazáel ellen, Siria királya ellen harczolt. Akházia pedig, Jórámnak a Júda királyának fia, aláméne, hogy meglátogatná Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, mert beteg vala.
7 Hogy Akházia Jórámhoz méne, Isten [akaratából,] az õ romlása vala, mert odaérkezvén, elméne Jórámmal Jéhu ellen, a ki a Nimsi fia volt, a kit az Úr felkenetett, hogy kiírtaná az Akháb háznépét.
8 Lõn azért, mikor Jéhu az Akháb házán bosszút álla, rátalált a Júda fejedelmeire és az Akházia testvéreinek fiaira, a kik Akháziának szolgálnak vala, és megölé õket.
9 Akháziát is keresé és megfogák õt, (ki Samariában rejtõzött vala el) és vivék õt Jéhuhoz, a ki megöleté õt. De eltemették, mert ezt mondják róla: [Mégis] a Jósafát fia volt, a ki teljes szívvel keresé az Urat. És nem vala immár senki az Akházia háznépe közül a ki képes lett volna a királyságra.
10 És Athália az Akházia anyja, látván, hogy az õ fia meghalt: felkele és megölé a Júda háznépének minden királyi sarját.
11 De Jósabát a király leánya vevé Joást az Akházia fiát, és kivivé õt titkon a király fiai közül, a kik megölettek, és elrejté õt és az õ dajkáját az ágyasházban. És elrejté õt Jósabát, a Jórám király leánya, a ki a Jójada pap felesége volt, (mert Akháziának huga vala) Athália elõl, hogy õt meg ne ölhesse.
12 És náluk vala az Úr házában elrejtve hat esztendeig. Athália pedig uralkodék az ország felett.
23 A hetedik esztendõben pedig felbátorodván Jójada, szövetséget kötött a századosokkal, Azáriával a Jérohám fiával, Ismáellel a Jóhanán fiával, Azáriával az Obed fiával, Maaséjával az Adája fiával, és Elisafáttal a Zikri fiával;
2 A kik Júda országát körüljárván, összegyûjték Júdának minden városaiból a Lévitákat és az Izráel családfõit, és jövének Jeruzsálembe.
3 Szövetséget tõn pedig mind az egész gyülekezet a királylyal az Isten házában, minekutána [Jójada] ekképen szólott nékik: Ímé a király fia fog uralkodni, a mint az Úr szólott volt a Dávid fiairól;
4 Azért ez az a dolog, amit cselekednetek kell: Harmadrész közületek, a kik a szombatra szoktatok feljönni a papok és a Léviták közül, ajtónálló legyen;
5 Harmadrész a király házánál, és harmadrész a fõkapunál álljon; az egész nép pedig legyen az Úr házának pitvariban;
6 Senki ne menjen be az Úr házába, hanem csak a papok és a kik szolgálnak a Léviták közül, csak õk menjenek be, mert szent dologra rendeltettek; az egész nép tartsa magát az Úr parancsolatjához.
7 És a Léviták vegyék körül a királyt, fegyvere mindenkinek kezében legyen, és ha valaki bemenne a házba, ott megölettessék; és a király mellett legyetek, mikor bemegy és mikor kijön.
8 És mind a szerint cselekedének a Léviták és az egész Júda, a mint Jójada pap megparancsolá, és kiki maga mellé vevé az õ embereit, mindazokat, a kik felmennek vala a szombatra, mind a kik kijõnek vala szombaton; mert Jójada pap nem ereszté el a csapatokat.
9 És Jójada pap a századosoknak azokat a dárdákat, paizsokat és pánczélokat adá, a melyek Dávid királyéi [voltak,] a melyek az Isten házában [valának.]
10 És állítá az egész népet, mindenkinek fegyvere kezében lévén, a ház jobb oldalától fogva a ház bal oldaláig, az oltár mellett és a ház mellett a király körül.
11 Akkor kihozák a király fiát, és reá tevék a koronát és a bizonyságtételt, és királylyá tevék õt, és megkenék õt Jójada és az õ fiai, mondván: Éljen a király!
12 Mikor pedig meghallotta Athália a futkosó nép szavát, a kik a királyt dícsérik vala; akkor [õ is] felméne a nép közé az Úr házába.
13 És mikor látta, hogy a király az õ oszlopánál áll a bejáratnál, s a fejedelmek és a trombitások a király mellett vannak, és hogy az egész föld népe örül, trombitál, s az énekesek a zengõ szerszámokkal énekelnek, a kik tudósok valának az [isteni] dícséretben: megszaggatá Athália az õ ruháit, és monda: Árulás, árulás!
14 És kiküldé Jójada pap a századosokat, a sereg elõljáróit, mondván nékik: Vezessétek ki a rendek között; és ha valaki utána menne, fegyverrel ölettessék meg. Mert ezt mondja vala a pap: Ne öljétek meg õt az Úr házában.
15 Helyet adának azért néki, [hogy kimehessen,] és mikor jutott volna a király háza felé a lovak kapujáig, ott megölték õt.
16 Szövetséget tõn pedig Jójada õ maga között, az egész nép között és a király között, hogy õk az Úr népei legyenek.
17 És beméne az egész sokaság a Baál házába, és azt elrontá, és annak mind oltárait, mind bálványait összetöré; Mattánt pedig, a Baál papját az oltárok elõtt ölék meg.
18 És gondviselõket állíta Jójada az Úr házába, a lévitai papok által, a kiket Dávid csoportokba osztott az Úr házában, hogy áldoznának égõáldozatokkal az Úrnak, a mint a Mózes törvényében megíratott, nagy vígassággal és énekszóval, a Dávid rendelése szerint.
19 És állítá az ajtónállókat az Úr házának kapuihoz, hogy be ne mehessen, a ki tisztátalan bármely dolog által.
20 Azután maga mellé vevé a századosokat és a fõembereket és a kik a nép felett uralkodnak, s az egész ország népét, és kivezetvén a királyt az Úr házából, bemenének a király házának felsõ kapuján, és ülteték a királyt a királyiszékbe.
21 És örvendezett a föld minden népe, és a város is megnyugovék; minekutána Atháliát megölék fegyverrel.
13 Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsõítem,
14 Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
15 Mert ha az õ elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda [lesz] a felvételök hanemha élet a halálból?
16 Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is [azok.]
17 Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18 Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19 Azt mondod azért: Kitörettek [az] ágak, hogy én oltassam be.
20 Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21 Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22 Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23 Sõt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja õket.
24 Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az õ saját olajfájokba.
25 Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve [csak] részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26 És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljõ Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27 És ez nékik az én szövetségem, midõn eltörlöm az õ bûneiket.
28 Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29 Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az õ elhívása.
30 Mert miképen ti egykor engedetlenkedtetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az õ engedetlenségök miatt:
31 Azonképen õk is most engedetlenkedtek, hogy a ti irgalmasságba jutásotok folytán õk is irgalmasságot nyerjenek;
32 Mert az Isten mindeneket engedetlenség alá rekesztett, hogy mindeneken könyörüljön.
33 Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az õ ítéletei s kinyomozhatatlanok az õ útai!
34 Mert kicsoda ismerte meg az Úr értelmét? vagy kicsoda volt néki tanácsosa?
35 Avagy kicsoda adott elõbb néki, hogy annak visszafizesse azt?
36 Mert õ tõle, õ általa és õ reá nézve vannak mindenek. Övé a dicsõség mindörökké. Ámen.
22 Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.
2 Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.
3 Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.
4 Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.
5 Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.
6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.
7 De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.
8 A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:
9 Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!
10 Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.
11 Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.
12 Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.
13 Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.
14 Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.
15 Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.
16 Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.
17 Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.
18 Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.
7 A ki az õ tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az õ fiai õ utána!