Bible in 90 Days

Saul király halála^(A)

10 A filiszteusok megtámadták Izráelt, és harcoltak ellenük. Izráel harcosai megfutamodtak a csatában, és sokan közülük elestek a Gilboa-hegyen. ^2-3 Akkor a filiszteusok üldözőbe vették Sault és a fiait. A harc egyre hevesebb lett Saul körül, és a filiszteusok megölték Jonatánt, Abinádábot és Malkisúát — Saul három fiát.

A filiszteusok íjászai megsebesítették Sault, ⁴ aki ezt mondta a fegyverhordozójának: „Fogd a kardodat, és te szúrj le, nehogy ezek a körülmetéletlenek öljenek meg! Belőlem ne űzzenek gúnyt!” De a fegyverhordozója nem merte megtenni, mert nagyon félt. Végül Saul fogta a saját kardját, és beledőlt — így halt meg.

⁵ Amikor a fegyverhordozó látta, hogy Saul meghalt, ő is a kardjába dőlt. ⁶ Így halt meg Saul és három fia — egész családja egy napon pusztult el.

⁷ Azok az izráeliek, akik a völgyben laktak, látták, hogy a seregük megfutamodott, és hogy Saul is meghalt fiaival együtt. Ezért ők is elfutottak az ellenség elől, és otthagyták a városaikat. A filiszteusok pedig elfoglalták ezeket, és letelepedtek bennük.

⁸ A következő napon eljöttek a filiszteusok, és kifosztották az elesett izráeli harcosokat. Gilboa hegyén megtalálták Saul és a fiai holttestét is. ⁹ Saul holttestét is kifosztották, és a fejét levágták. Saul fegyvereit és a levágott fejét körülhordozták az egész országukban, hogy megmutassák a bálványaiknak és az egész népnek. ¹⁰ Saul fegyvereit a filiszteusok isteneinek a templomában, levágott fejét pedig Dágon templomában tették közszemlére.

¹¹ Jábes-Gileád lakói meghallották, hogy mit tettek a filiszteusok Saullal. ¹² Ezért néhány bátor férfi közülük felkerekedett, elhozták Saulnak és fiainak a holttestét, és eltemették őket egy tölgyfa alatt Jábes-Gileádban, majd hét napon át böjtöltek — így gyászolták őket.

¹³ Saul tehát meghalt, mert vétkezett az Örökkévaló ellen, amikor nem engedelmeskedett az Örökkévaló szavának. Ráadásul még egy halottidézőt is megkeresett, hogy tőle kérjen tanácsot. ¹⁴ Mivel Saul nem az Örökkévalót kereste, az Örökkévaló megölte őt, elvette tőle a királyságot, és Dávidnak, Isai fiának adta.

Dávid Izráel felett is uralkodik^(B)

11 Azután Izráel egész népe Dávidhoz gyülekezett, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid^[a] vagyunk! ² Már Saul királysága idején is te vezetted Izráel seregét a harcban, és te szerezted a győzelmeket. Istened, az Örökkévaló, mondta ezt neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni a népem, Izráel fölött.«”

³ Összegyűltek hát Izráel összes vezetői a királyhoz, Hebronba. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló előtt. A vezetők akkor királlyá kenték Dávidot — pontosan úgy, ahogyan azt az Örökkévaló Sámuel által előre megmondta.

Dávid fővárossá teszi Jeruzsálemet^(C)

⁴ Ezután Dávid vezetésével egész Izráel Jeruzsálem alá vonult, amelyet akkor még Jebúsznak neveztek. Ott még a jebúsziak laktak, akik ⁵ kérkedve ezt kiabálták ki Dávidnak: „Ide ugyan soha nem fogsz bejönni!” Dávid mégis elfoglalta Sion sziklára épített várát — és ez lett Dávid városa.

⁶ Az ostrom előtt Dávid azt ígérte a harcosainak: „Aki elsőként vág le egy jebúszit, az lesz a seregem fővezére!” Jóáb, Cerúja fia ért fel elsőnek a várfalra, ezért ő lett a fővezér.

⁷ Miután elfoglalta a várat, Dávid ott rendezte be az otthonát, ezért nevezik azt Dávid városának. ⁸ Kiépítette a várost is, amely a vár körül terül el, Millótól a várfalig. Jóáb pedig újjáépítette a város többi részét. ⁹ Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Ura vele volt, és segítette.

Dávid kiváló vitézei^(D)

¹⁰ Ezek voltak Dávid harcosainak legkiválóbb vezetői. Ők segítették hatalomra Dávidot, és támogatták az uralkodását. Egész Izráellel együtt ők tették Dávidot királlyá — amint azt az Örökkévaló előre megmondta Izráelről.

¹¹ Ezek voltak Dávid kiváló vitézei:^[b]

Az első volt a hakmóni Jesbaal, a Különleges Csapat kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.

¹² Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek. ¹³ Eleázár Dáviddal együtt volt Efesz-Dammimban, ahol a filiszteusokkal harcoltak. Volt ott egy árpaföld. Az izráeli katonák meghátráltak és elfutottak a filiszteusok elől. ¹⁴ De Eleázár az embereivel megállt az árpaföld közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így az Örökkévaló nagy győzelmet szerzett azon a napon.

¹⁵ Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból a legkiválóbb három vitéz lemászott a sziklafalon, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort. ¹⁶ Egy másik alkalommal Dávid a sziklavárban volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemnél. ¹⁷ Dávid nagyon megszomjazott, és felkiáltott: „Ó, bárcsak egy ihatnék a Betlehem kapuja melletti kút vizéből!” ¹⁸ Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték.

Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt. ¹⁹ Azt mondta: „Istenem! Hogyan is ihatnám meg, hiszen olyan, mintha ezeknek a hősöknek a vérét innám, akik az életüket kockáztatták érte.” Ezért nem akarta meginni.

Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.

²⁰ Azután Abisaj, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.^{[c] 21} A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.

²² Benája, Jójádá fia, aki Kabceélből jött, igen kiváló és bátor harcos volt. Sok hatalmas hőstettet vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legerősebb bajnokát. Máskor meg egy havas napon egymaga lement egy verembe, és megölt egy oroszlánt. ²³ Párviadalban legyőzött egy hatalmas termetű egyiptomi harcost, aki 5 könyök^[d] magas volt. Az egyiptomi kezében akkora lándzsa volt, mint a szövőszék gerendája. Benájának csak egy botja volt, de kicsavarta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját fegyverével szúrta le ellenfelét.

²⁴ Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt, de nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé. ²⁵ A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.

A Különleges Csapat

²⁶ Ezek voltak a legbátrabb harcosok: Aszáel, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia, ²⁷ a haróri Sammót, a pelóni Helec, ²⁸ a tékóai Írá, Ikkés fia, az anátóti Abiezer, ²⁹ a húsáji Szibbekaj, az ahóhi Ílaj, ³⁰ a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia, ³¹ a benjámini Gibeából való Ítaj, Ríbaj fia, a pirátóni Banájá, ³² a nahalégaasi Húraj, az arbai Abiél, ³³ a baharúmi Azmávet, a saalbóni Eljahbá, ³⁴ a gizóni Hásém, a harári Jonatán, Ságé fia, ³⁵ a harári Ahiám, Szákár fia, Elifal, Úr fia, ³⁶ a mekérai Héfer, a pelóni Ahijjá, ³⁷ a kármeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia, ³⁸ Jóel, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia, ³⁹ az ammoni Celek, a béróti Nahraj, Jóábnak, Cerúja fiának a fegyverhordozója, ⁴⁰ a jeteri Írá, a jeteri Gáréb, ⁴¹ a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia, ⁴² Adiná, a rúbeni Sizá fia, a rúbeniek egyik vezetője, és még vele együtt harmincan, ⁴³ Hánán, Maaká fia, a mitni Jósafát, ⁴⁴ az asterái Uzzijjá, az aróéri Hótám két fia: Sámá és Jeliél, ⁴⁵ Jediél, Simri fia, és Jediél testvére, a tíci Jóhá, ⁴⁶ a mahavimi Eliél, Elnáam két fia: Jeribaj és Jósavjá, a moábi Jitmá, ⁴⁷ Eliél, Obed és a mecóbájái Jaasziél.

Bátor harcosok, aki Ciklágban csatlakoztak Dávidhoz

12 Amikor Dávid Ciklágban bujdosott Saul, Kís fia elől, bátor férfiak mentek hozzá, akik csatlakoztak a seregéhez. Ők is azokhoz a hősökhöz tartoztak, akik segítették Dávidot a harcaiban. ² Gyakorlott íjászok voltak, akik mind jobb, mind balkézzel képesek voltak nyilakat lőni és parittyázni. Benjámin törzsébe tartoztak, Saul rokonságába. ³ A névsoruk a következő: Ahiezer, a vezetőjük, azután Jóás, a testvére. Ők ketten a gibeai Semáá fiai voltak. Azután Jeziél és Pelet, Azmávet fiai, azután Beráká és az anátóti Jéhú, ⁴ meg a gibeoni Jismajá, aki a harminc hős közé tartozott, és egyúttal a vezetőjük is volt. Azután Jirmejá, Jehaziél, Jonatán, a gedérái Józábád, ⁵ Elúzaj, Jerimót, Bealjá, Semarjáhú, a hárífi Safatjáhú, ⁶ Elkána, Jissijáhú, Azarél, Jóezer és Jásobám, mind Kórah családjából valók. ⁷ Azután a gedóri Jehórám fiai, Jóela és Zebadjá.

Akik Gád törzséből jöttek Dávidhoz

⁸ Gád törzséből is csatlakoztak Dávidhoz, amikor a pusztában, a sziklavárban húzódott meg. Ezek mind kiváló és jól felfegyverzett harcosok voltak, bátrak és erősek, mint az oroszlán, és gyorsak, mint a hegyi vadkecskék.

⁹ Ézer volt a vezetőjük, Óbadjá a második, Eliáb a harmadik, ¹⁰ Mismanná a negyedik, Jirmejá az ötödik, ¹¹ Attaj a hatodik, Eliél a hetedik, ¹² Jóhánán a nyolcadik, Elzábád a kilencedik, ¹³ Jirmejáhú a tizedik, Makbannaj a tizenegyedik. ¹⁴ Ők voltak a gádiak csapatainak a vezetői. Közülük a leggyengébb is elbánt száz ellenséggel, a legerősebb meg ezerrel. ¹⁵ Ők voltak, akik az első hónapban is át tudtak kelni a megáradt Jordán folyón, és keletre is, nyugatra is elűzték azokat az idegeneket, akik a Jordán völgyében laktak.

¹⁶ Benjámin törzséből és Júda törzséből is jöttek Dávidhoz a sziklavárba, hogy csatlakozzanak hozzá.

¹⁷ Dávid eléjük ment, és azt mondta nekik: „Ha békés szándékkal jöttök, hogy segítsetek nekem, szívesen fogadlak benneteket, és csatlakozhattok a seregemhez. De ha el akartok árulni, és ki akartok szolgáltatni ellenségeimnek — annak ellenére, hogy ártatlan vagyok —, akkor őseink Istene lássa meg, és büntessen meg érte titeket!”

¹⁸ Akkor a Szellem rászállt Amászajra — aki a harminc vitéz vezetője lett —, és ő így válaszolt Dávidnak:

Így hát Dávid befogadta, és a seregében vezetőkké tette őket.

^19-20 Manassé törzséből is voltak olyanok, akik átpártoltak Saultól Dávidhoz. Ez akkor történt, amikor Dávid a filiszteusoknál volt, és velük együtt Saul ellen vonult. De nem harcolt Saul ellen, mert a filiszteusok vezetői tanácskoztak, és azt mondták: „Ha a csata közben Dávid a katonáival együtt átáll Saulhoz, aki mégiscsak a királya, akkor végünk van!” Ezért elküldték Dávidot és az embereit. Ezek a Manassé törzsébe tartozó férfiak a következők voltak: Adnah, Józábád, Jediaél, Mikaél, Józábád, Elihú és Cillétaj. Ők voltak Manassé nemzetségeinek a vezetői. Akkor álltak át Dávid oldalára, amikor ő már Ciklág felé vonult a csapatával. ²¹ Ők segítették Dávidot a rablóbandák ellen. Valamennyien bátor és erős harcosok voltak, és később csapatkapitányok lettek Dávid seregében.

²² Dávid serege napról napra növekedett, mert sokan jöttek hozzá, és csatlakoztak a táborához, hogy segítsék. Olyan hatalmas lett a serege, mint Isten tábora.

Akik Hebronban csatlakoztak Dávidhoz

²³ Mások meg — harcra fegyverkezve — Hebronban csatlakoztak Dávidhoz. Azt akarták, hogy Saul királyságát Dávid kapja meg — pontosan úgy, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta.

Ez a névsora a vezetőiknek és a létszáma csapataiknak:

²⁴ Júda törzséből 6 800 harcra kész férfi, akik mind pajzsot és lándzsát viseltek,

²⁵ Simeon törzséből 7 100 férfi, mind bátor és harcra kész katona.

²⁶ Lévi törzséből összesen 4 600 férfi jött. ²⁷ Ebből Jehójádá, Áron családjának a fejedelme 3 700 főt hozott magával. ²⁸ Azután Cádók jött — aki kiváló fiatal harcos volt — az egész családjával és 22 további vezetővel együtt.

²⁹ Benjámin törzséből — ahová Saul király is tartozott — 3 000 férfi jött Dávidhoz, annak ellenére, hogy ők Saul rokonai voltak. A törzs többsége akkor még hűséges maradt Saulhoz.

³⁰ Efraim törzséből 20 800 bátor harcos jött, akik mind kitűntek a nemzetségük közül.

³¹ Manassé fél törzséből 18 000 jött, akiket név szerint jelöltek ki, hogy csatlakozzanak Dávidhoz, és tegyék királlyá őt.

³² Issakár törzséből 200 vezető jött, akik magukkal hozták a rokonaikból álló és a vezetésük alatt lévő csapataikat. Ők voltak azok, akik felismerték, hogy mit kell Izráelnek tennie, és hogy ennek most jött el az ideje.

³³ Zebulon törzséből 50 000 férfi jött, akik mind hűséges, megbízható és gyakorlott harcosok voltak, és mindenféle fegyverrel fel voltak szerelkezve.

³⁴ Naftáli törzséből 1 000 parancsnok vezetésével 37 000 fő jött, pajzzsal és lándzsával.

³⁵ Dán törzséből 28 600 harcra kész férfi jött.

³⁶ Ásér törzséből 40 000 felszerelt és kiképzett harcos csatlakozott Dávidhoz.

³⁷ Jöttek a Jordán folyó másik oldaláról is, Rúben, Gád, és Manassé fél törzséből, összesen 120 000 harcos, mindenféle fegyverrel felszerelkezve.

³⁸ Mindezek a férfiak a hadba vonulás rendje szerint jöttek, és helyezkedtek el Hebronban. Valamennyien teljesen egyetértettek abban, hogy Dávid legyen a király egész Izráel felett — és ebben egész Izráel népe egyetértett velük.

³⁹ A sereg három napot töltött Dáviddal együtt Hebronban. Bőven volt enni- és innivalójuk, mert az otthoni rokonaik ellátták őket útravalóval, ⁴⁰ sőt, a szomszédos területek lakói — egészen Issakár, Zebulon és Naftáli vidékéig — hoztak a seregnek mindenféle élelmet. Még vágni való ökröket és juhokat is hoztak, meg kenyeret, lisztet, aszalt fügét és szőlőt, bort és olívaolajat. A szállításhoz szamarakat, tevéket, öszvéreket és ökröket használtak. Ennyi mindennel ellátták Dávid seregét, mert nagy volt a nép öröme egész Izráelben.

Dávid a Szövetségládát elhozza Kirját-Jeárimból^(E)

13 Dávid tanácskozott seregének a vezetőivel és a többi főembereivel, ² majd összehívta az egész seregét, és ezt mondta nekik: „Ha ti is jónak látjátok, és ha Istenünk, az Örökkévaló ezt akarja, üzenjünk a többi testvéreinknek is, Izráel földjének minden részébe! Üzenjünk a papoknak és a lévitáknak, üzenjünk a városoknak és a falvaknak! Üzenjünk nekik, hogy mindannyian jöjjenek ide hozzánk! ³ Azután keressük fel együtt az Örökkévaló Szövetségládáját, és hozzuk ide, Jeruzsálembe, mert Saul idejében nem törődtünk vele!” ⁴ Az egész gyűlés egyetértett Dáviddal, mert mindenki úgy gondolta, hogy ez így helyes.

⁵ Összegyűjtötte hát Dávid Izráel egész népét az ország déli határától (az egyiptomi Síhór-pataktól) az északi határig (a Hamátba vezető útig), hogy elhozzák az Isten Szövetségládáját Kirját-Jeárimból.

⁶ Akkor Dávid egész Izráellel együtt felvonult a Júda területén lévő Baalába, vagyis Kirját-Jeárimba, hogy elhozzák onnan a kerubok fölött trónoló Isten, az Örökkévaló Szövetségládáját, amelynél az ő nevét segítségül hívják.

⁷ Elhozták tehát azt Abinádáb házából, és egy új szekérre helyezték, amelyet Uzza és Ahjó vezetett.

⁸ Dávid és az egész nép pedig teljes szívvel-lélekkel ujjongott és ünnepelt az Örökkévaló előtt. Táncoltak, énekeltek, és lantokkal, hárfákkal, dobokkal, cintányérokkal és trombitákkal zenéltek.

⁹ Amikor elérkeztek a Kídón szérűskertjéhez, ahol a gabonát szokták csépelni, az ökrök megbotlottak, és a Szövetségláda elmozdult a szekéren. Uzza ekkor kinyújtotta a kezét, hogy helyreigazítsa a Szövetségládát. ¹⁰ Ebben a pillanatban az Örökkévaló megharagudott Uzzára, és halálra sújtotta őt, mert hozzá mert nyúlni a Szövetségládához. Így halt meg Uzza az Örökkévaló előtt. ¹¹ Dávid megharagudott, hogy az Örökkévaló lesújtott Uzzára. Ezért nevezik azt a helyet mindmáig így: „Perec-Uzza”.^[e]

¹² Akkor Dávidot nagy félelem fogta el: Istentől félt. Azt mondta: „Hogyan is merészelhetném az Isten Szövetségládáját magamhoz vinni?” ¹³ Ezért nem vitte tovább a Szövetségládát a saját városába, hanem a gáti Obed-Edóm házánál hagyta, ¹⁴ három hónapig. Az Örökkévaló pedig nagyon megáldotta ezt a családot, és mindent, ami az övék volt.

Dávid királysága megerősödik^(F)

14 Hírám, Tírusz királya követeket küldött Dávidhoz. Küldött neki cédrusgerendákat, kőműves- és ácsmestereket is, hogy Dávidnak palotát építsenek. ² Ekkor értette meg Dávid, hogy az Örökkévaló megerősítette őt, hogy Izráel királya legyen, mert királyságát felvirágoztatta, Izráel népének a javára.

³ Dávid Jeruzsálemben — a meglévők mellé — még több feleséget vett, akiktől számos fia és leánya született. ⁴ Ezek a gyermekei születtek Jeruzsálemben: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon, ⁵ Jibhár, Elisúa, Elpelet, ⁶ Nógah, Nefeg, Jáfía, ⁷ Elisáma, Beeljádá és Elifelet.

Győztes csaták a filiszteusok ellen^(G)

⁸ A filiszteusok megtudták, hogy Dávidot felkenték egész Izráel királyává, ezért az egész seregük felkerekedett, hogy harcoljanak ellene. Ezt Dávid is megtudta, és kivonult ellenük. ⁹ A filiszteusok megtámadták, és kirabolták a Refáim völgyét. ¹⁰ Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Megtámadjam-e a filiszteusokat? Kezembe adod-e őket, hogy megverjem a seregüket?”

Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Támadd meg, és a kezedbe adom őket!”

¹¹ Akkor Dávid a seregével megtámadta Baál-Perácim^[f] városát, és megverte a filiszteusokat. Azóta nevezik ezt a várost Baál-Perácimnak, mert Dávid a győzelem után ezt mondta: „Isten az én kezem által áttört az ellenségen, ahogy a víz áttöri a gátat!” ¹² A filiszteusok elfutottak, és otthagyták a bálványaikat, Dávid pedig megparancsolta az embereinek, hogy égessék el azokat.

¹³ Egy idő múlva a filiszteusok ismét a Refáim-völgyben támadtak. ¹⁴ Dávid ekkor is megkérdezte az Örökkévalót, aki azt mondta neki: „Most ne szemből támadj rájuk, hanem kerüld meg őket, és a balzsam-fák felől támadd meg őket! ¹⁵ Várd meg, amíg meghallod a harcba induló sereg támadásának zaját a balzsam-fák tetején — Isten előtted vonul a filiszteusok ellen, hogy megverje őket. Akkor te is támadd meg a filiszteusokat!” ¹⁶ Dávid mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta neki, és legyőzte a filiszteusokat. Dávid katonái üldözték és vágták az ellenséget Gibeontól egészen Gézerig. ¹⁷ Dávid híre eljutott minden országba, és az Örökkévaló minden nemzetben tiszteletet és félelmet keltett Dávid iránt.

Dávid Jeruzsálembe viteti a Szövetségládát^(H)

15 Ezután Dávid házakat épített magának és családjának a Dávid városában, Jeruzsálemben. Majd helyet készített az Isten Szövetségládájának: egy sátrat állított fel annak számára. ² Azt mondta: „Csak a léviták hordozhatják a Szövetségládát, senki más. Az Örökkévaló választotta ki őket, hogy mindörökké szolgálják őt, és hogy hordozzák az Örökkévaló Szövetségládáját.”

³ Azután összegyűjtötte Jeruzsálembe Izráel egész népét, hogy az Örökkévaló Szövetségládáját felvigyék arra a helyre, amelyet erre a célra készített. ⁴ Összehívta Áron leszármazottjait, és a lévitákat is. Ezek a következők voltak: ⁵ Kéhát családjából Úriél, a vezetőjük és 120 rokona, ⁶ Mérári családjából Aszájá, a vezetőjük és 220 rokona, ⁷ Gérsón családjából Jóel, a vezetőjük és 130 rokona, ⁸ Elicáfán családjából Semajá, a vezetőjük és 200 rokona, ⁹ Hebron családjából Eliél, a vezetőjük és 80 rokona, ¹⁰ Uzziél családjából Amminádáb, a vezetőjük és 112 rokona.

Dávid hívatja a papokat és a lévitákat

¹¹ Majd Dávid hívatta Cádók és Ebjátár papokat, és a következő lévitákat: Úriél, Aszájá, Jóel, Semajá, Eliél és Amminádáb. ¹² Azt mondta nekik: „Ti vagytok a léviták nemzetségfői. Szenteljétek meg magatokat a rokonaitokkal együtt, hogy felvihessétek az Örökkévalónak, Izráel Istenének Szövetségládáját arra a helyre, amelyet készítettem. ¹³ Az előző alkalommal nem voltatok velünk, s emiatt magunkra vontuk Istenünk, az Örökkévaló haragját, mivel nem kértük ki a tanácsát, hogyan kell megfelelően hordoznunk a Szövetségládát.”

¹⁴ Tehát megszentelték magukat a papok és a léviták, hogy fölvigyék az Örökkévalónak, Izráel Istenének Szövetségládáját. ¹⁵ A léviták rudakkal vállukra emelték a ládát, és úgy vitték — ahogyan azt az Örökkévaló szava szerint Mózes megparancsolta.

Dávid kijelöli az énekes lévitákat

¹⁶ Dávid parancsa szerint a léviták vezetői — a saját rokonaik közül — énekeseket választottak ki, akik hangos énekszóval, hárfa, lant és cintányér kíséretével dicsérték az Örökkévalót.

¹⁷ Így választották ki énekesnek Hémánt, Jóel fiát, azután Ászáfot, Berekjáhú fiát, és Mérári családjából Étánt, Kúsájáhú fiát. Ők valamennyien rokonok voltak. ¹⁸ Velük együtt szolgáltak, mint segítők a következő rokonaik: Zekarjáhú, Bén, Jaaziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Benájáhú, Maaszéjáhú, Mattitjáhú, Elifléhú és Miknéjáhú. Azután két ajtóőrt is kijelöltek: Obed-Edómot és Jeiélt.

¹⁹ Az énekesek, Hémán, Ászáf és Étán kezelték a bronzból készült cintányérokat is. ²⁰ Zekarjá, Aziél, Semirámót, Jehiél, Unni, Eliáb, Maaszéjáhú és Benájáhú játszottak a magas hangú húros hangszereken.^{[g] 21} Mettitjáhú, Elifléhú, Miknéjáhú, Obed-Edóm, Jeíél, és Azazjáhú a mélyebb hangú húros hangszereket^[h] szólaltatták meg. ²² Az éneklésben Kenanjáhú volt a léviták vezetője, mert ő értett ehhez a legjobban. Így az éneklést ő irányította.

²³ Berekjá és Elkána őrködtek a Szövetségládánál, a bejárat előtt. ²⁴ A trombitákat a következő papok fújták az Isten Szövetségládája előtt: Sebanjáhú, Jósafát, Netanél, Amászaj, Zekarjáhú, Benájáhú és Eliézer. Obed-Edóm és Jeiél szintén a Szövetségládánál őrködtek a bejárat előtt.

²⁵ Akkor Dávid vezetésével Izráel népének a vezetői és hadsereg vezérei nagy örömmel elmentek Obed-Edóm házához, hogy elhozzák onnan az Örökkévaló Szövetségládáját. ²⁶ Az Örökkévaló megsegítette a lévitákat, akik a Szövetségládát vitték, ezért feláldoztak az Örökkévalónak hét bikát és hét kost. ²⁷ Dávid, a Szövetségládát hordozó léviták, az énekesek és Kenanjá, a vezetőjük valamennyien finom lenvászon ruhát viseltek. Dávid ezen felül lenvászon efódot is vett magára.

²⁸ Így vitte egész Izráel az Örökkévaló Szövetségládáját hangos örömkiáltásokkal, a sófár hangja mellett; trombitaszóval, és cintányérokkal, hárfákkal, lantokkal kísérve.

²⁹ Amikor a Szövetségládát bevitték a Dávid városába, Mikál, Saul leánya, Dávid felesége kinézett az ablakon. Látta, hogy Dávid király ugrál és táncol örömében, és emiatt megvetette őt.

16 Azután bevitték a Szövetségládát abba a sátorba, amelyet Dávid készített erre a célra, és elhelyezték annak közepén. Majd égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be Istennek. ² Miután befejezte az áldozatokat, Dávid megáldotta a népet az Örökkévaló nevében, ³ és minden egyes férfit és nőt megajándékozott Izráelben: mindenkinek adott egy kenyeret, egy préselt datolyából készített kalácsot és egy mazsolából készült kalácsot.^[i]

⁴ Majd Dávid kiválasztott néhányat a léviták közül, hogy az Örökkévaló Szövetségládája előtt teljesítsenek szolgálatot: hirdessék az Örökkévaló, Izráel Istene dicsőségét, adjanak hálát neki, és imádják őt. ⁵ Ezek a léviták a következők voltak: Ászáf lett a vezetőjük, a helyettese pedig Zekarjá, azután a többiek: Jeíél, Semirámót, Jehiél, Mattitjá, Eliáb, Banájáhú, Obed-Edóm és Jeiél, aki hárfán és lanton játszott. Ászáf kezelte a cintányért. ⁶ Benájáhú és Jahaziél papok állandó feladata volt a trombiták megfújása az Isten Szövetségládája előtt. ⁷ Dávid ezen a napon állította először szolgálatba Ászáfot és a társait, és ekkor bízta rájuk először, hogy énekkel adjanak hálát az Örökkévalónak és dicsérjék őt.

Dávid hálaadó éneke^(I)

Erre az egész nép így felelt: „Ámen!” — és mind dicsérték az Örökkévalót.

³⁷ Így állította szolgálatba Dávid Ászáfot és a rokonait, az énekes lévitákat. Ők pedig attól kezdve megszakítás nélkül és önállóan teljesítették a szolgálatukat az Örökkévaló Szövetségládája előtt. Napi beosztásuk rendje szerint váltották egymást a szolgálatban. ³⁸ Dávid Obed-Edómot, Jeíélt és 68 lévita rokonukat is Ászáf vezetése alá rendelte, hogy segítsenek a szolgálatban. Obed-Edóm, Jedútún fia és Hószá kapuőrök voltak.

³⁹ Cádók főpapot és társait Dávid Gibeonban az Örökkévaló Szent Sátorához rendelte, a magaslatra, ⁴⁰ hogy az Örökkévaló Törvénye szerint, amelyet az Örökkévaló Izráelnek adott, minden reggel és este mutassák be az égőáldozatokat az oltáron. ⁴¹ Velük volt Hémán, Jedútún és a többi név szerint kiválasztott lévita, hogy énekekkel dicsérjék az Örökkévalót. „Dicsérjétek az Örökkévalót, mert hűséges szeretete örökké tart!” — ezt az éneket énekelték.^{[j] 42} Hémán és Jedútún trombitával, cintányérral, és más hangszerekkel zenéltek az Örökkévalónak. Jedútún fiai kapuőrök voltak.

⁴³ Ezután mindenki visszatért a lakóhelyére. Dávid is hazament, hogy megáldja a családját.

Isten ígéretet tesz Dávidnak^(J)

17 Miután Dávid palotája felépült, és ő beköltözött oda, egyszer azt mondta Nátán prófétának: „Látod, én cédrusfából készült palotában lakom, az Örökkévaló Szövetségládája meg a sátorban!”

² Nátán ezt válaszolta: „Tedd meg, amit szeretnél, mert Isten veled van!”

³ Azon az éjszakán azonban Isten megszólította Nátánt, és ezt mondta:

⁴ „Menj, és mondd meg Dávidnak, a szolgámnak: »Ezt mondja az Örökkévaló: Ne te építs nekem lakóházat, Dávid! ⁵ Attól kezdve, hogy Izráelt felhoztam Egyiptomból, mind a mai napig sohasem laktam házban, hanem egyik sátorból a másikba, és egyik szentélyből a másikba költöztem. ⁶ Miközben Izráel népével együtt költöztem, mondtam-e valaha is Izráel bármelyik vezetőjének — akiket én bíztam meg, hogy népemet pásztorolják —, hogy miért nem építenek nekem cédruspalotát?!«

⁷ Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: »Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: Én emeltelek fel téged a juhok aklából és én hívtalak el a nyáj mellől, a legelőről, hogy népemnek, Izráelnek a fejedelme légy! ⁸ Én vagyok veled azóta is. Akárhová mentél, veled voltam, és minden ellenségedet kiirtottam előled. Olyan hírnevet fogok szerezni neked, amilyen a földi uralkodók között csak a legnagyobbaknak van. ⁹ Helyet is készítettem népemnek, Izráelnek, és elültettem őket. Békességben és nyugalomban élhetnek, senki sem fogja háborgatni őket többé. A gonoszok sem fogják őket szorongatni és elnyomni, mint eleinte, ¹⁰ és mint a bírák napjaiban, akiket népem, Izráel fölé állítottam, hogy vezessék őket. Ezen fölül, én fogom lábad alá vetni minden ellenségedet.

Sőt, én mondom, hogy az Örökkévaló fog neked házat építeni!^{[k] 11} Amikor majd életed ideje betelik, és őseidhez csatlakozol, akkor fel fogom támasztani az egyik leszármazottadat — a fiaid közül az egyiket —, és az ő királyi uralmát megerősítem. ¹² Ő lesz az, aki majd házat épít nekem — én pedig mindörökre megerősítem a trónját. ¹³ Apja leszek, ő pedig a fiam lesz. Hűséges szeretetem nem fogom visszavenni tőle — mint ahogy visszavettem attól, aki előtted volt —, ¹⁴ hanem mindörökre megerősítem őt a házamban és királyságomban. Örökre megerősítem és állandóvá teszem a trónját.«”

¹⁵ Nátán az egész éjjeli látomást, és ezt az üzenetet szóról szóra elmondta Dávidnak.

Dávid imádsága

¹⁶ Ekkor Dávid király elment, és az Örökkévaló előtt leült. Ezt mondta:

„Örökkévaló Isten! Ugyan ki vagyok én, és micsoda az én családom, hogy ennyire megtiszteltél engem? ¹⁷ Sőt, Istenem, ezen fölül még a családom jövőjéről is szóltál! Úgy bántál velem, mint valami magas rangú személlyel, ó, Istenem, Örökkévaló!

¹⁸ Mit mondhatna erre Dávid? Hiszen te annyira megtisztelted szolgádat, és jól ismered őt! ¹⁹ Örökkévaló, szolgád kedvéért és szíved szerint jelentetted ki és vitted véghez mindezeket a hatalmas dolgokat. ²⁰ Ó, Örökkévaló! Nincs senki hozzád fogható! Nincs Isten rajtad kívül! Soha nem hallottunk senki másról, aki ilyen csodálatos dolgokat tett volna!

²¹ Van-e a Földön még egy nép, amely népedhez, Izráelhez hasonló lenne? Ki hallott valaha is olyat, hogy Isten a maga számára megváltson egy népet, mint ahogy te megtetted ezt Izráellel, hogy hírnevet szerezz magadnak hatalmas tetteiddel? Történt-e valaha olyan, hogy Isten más népeket űzött el a helyükről, hogy helyet készítsen a saját népének, amelyet kiszabadított Egyiptomból? ²² Így tetted népedet, Izráelt mindörökre valóban a saját népeddé — te pedig, Örökkévaló, így lettél mindörökre Istenükké.

²³ Most pedig Örökkévaló, szavaidat, amelyeket szolgádról és annak családjáról mondtál, erősítsd meg mindörökre, és vidd véghez mindazt, amit mondtál! ²⁴ Igen, te beteljesíted, amit mondtál, és felmagasztalod nevedet mindörökre — mert ezt fogják mondani: »Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene valóban Istene lett Izráelnek!« Szolgádnak, Dávidnak a családját pedig erősítsd meg, és tedd állandóvá!

²⁵ Istenem, te fülem hallatára kijelentetted, hogy szolgádnak házat építesz — ezért merészelt szolgád így imádkozni előtted. ²⁶ Örökkévaló! Te vagy az Isten, te mondtad szolgádnak mindezeket a jó dolgokat, ²⁷ és megáldottad szolgád házát, hogy fennmaradjon előtted mindörökké. S mivel te áldottad meg, áldott is lesz mindörökké!”

Dávid győztes hadjáratai^(K)

18 Ezután Dávid győzelmet aratott a filiszteusok fölött, és uralma alá vetette őket. Gát városát a környező falvakkal együtt elvette tőlük, és a saját birodalmához csatolta.

² Ugyancsak legyőzte a moábiakat, és adófizető szolgáivá tette őket.

³ Hamát városa mellett legyőzte Hadadezernek, Cóbá királyának a seregét, aki ki akarta terjeszteni az uralmát az Eufrátesz folyóig. ⁴ Dávid nagy hadizsákmányt szerzett. Zsákmányul ejtett 1 000 harci szekeret, és sok hadifoglyot szerzett: 7 000 lovast és 20 000 gyalogost. A harci szekereket, száz szekér kivételével, mind szétrombolta.

⁵ Damaszkuszból egy arám hadsereg jött, hogy Hadadezert, Cóbá királyát megsegítse Dávid ellen. Dávid azonban legyőzte az arámokat is, és 22 000 katonát megölt közülük. ⁶ Ezután helyőrséget létesített Arám fővárosában, Damaszkuszban, s ettől kezdve az arámok Dávid adófizető szolgái lettek. Az Örökkévaló győzelemre segítette Dávidot mindenhol, ahová ment.

⁷ Dávid gazdag hadizsákmányt is szerzett: Hadadezer vezéreinek az aranypajzsait, amelyeket Jeruzsálembe vitt, ⁸ azután igen nagy mennyiségű bronzot is Hadadezer városaiból: Tibhatból és Kúnból. Ezekből készítette később Salamon király a Templom oszlopait, a víztároló medencéket és a különböző templomi eszközöket.

^9-10 Amikor Tói, Hamát királya meghallotta, hogy Dávid legyőzte Hadadezernek, Cóbá királyának az egész seregét, elküldte a fiát, Hadórámot Dávidhoz, hogy üdvözölje, és hogy köszönetet mondjon neki. Tói ugyanis ellenséges viszonyban volt Hadadezerrel, és harcoltak egymás ellen. Hadórám ajándékul hozott Dávidnak mindenféle arany-, ezüst- és bronztárgyakat, ¹¹ amelyeket azután Dávid az Örökkévalónak szentelt, és a Templomban helyezett el a hadizsákmányból származó arany- és ezüsttárgyakkal együtt, amelyeket a hadjáratai során szerzett az edomiaktól, moábiaktól, ammoniaktól, filiszteusoktól és az amálekiektől.

¹² Abisaj, Cerújá fia vezetésével Dávid serege legyőzte az edomiakat a Sós-völgyben, és 18 000 harcost megölt közülük. ¹³ Ezután Abisaj helyőrséget állított Edomba, és ettől kezdve az edomiak Dávid szolgái lettek. Az Örökkévaló győzelemre segítette Dávidot mindenhol, ahová ment.

Dávid fontosabb vezetői^(L)

¹⁴ Így hát Dávid egész Izráel fölött uralkodott, mint király. Egész népét igazságosan kormányozta, helyes döntéseket hozott, és azokat véghez is vitte. ¹⁵ Hadseregének a főparancsnoka Jóáb, Cerúja fia volt, Jehósáfát, Ahilúd fia pedig a krónikás. ¹⁶ Cádók, Ahitúb fia és Abímelek, Ebjátár fia voltak a papok, Savsá pedig az írástudó. ¹⁷ Dávid testőrségének (a kerétiek és pelétiek csapatának) a parancsnoka: Benája, Jehójádá fia volt. Dávid fiai pedig a király mellett voltak, mint elsőrangú vezetők.

Hadjárat az ammoniak ellen^(M)

19 Ezután meghalt Náhás, az ammoniak királya, és a fia követte a trónon. ² Dávid ekkor azt gondolta: „Náhás jóindulatú volt irántam, én is jóindulatú leszek Hánúnhoz, Náhás fiához!” Ezért követeket küldött Hánúnhoz, hogy fejezzék ki Dávid együttérzését Náhás halála miatt. A követek el is mentek az ammoniakhoz.

³ Az ammoniak főemberei azonban azt mondták Hánúnnak: „Ne hagyd magad félrevezetni! Dávid követei nem azért jöttek hozzád, hogy tiszteletet mutassanak apád iránt, és kifejezzék az együttérzésüket a halála miatt, hanem hogy kikémleljék, azután pedig kifosszák az országodat!” ⁴ Emiatt Hánún elfogatta Dávid követeit, és megszégyenítette őket: levágatta a szakállukat, és deréktól lefelé a ruhájuk alsó részét, majd elküldte őket.^[l]

⁵ Amikor Dávidnak jelentették, milyen szégyen érte a követeit, eléjük küldte egyik szolgáját ezzel az üzenettel: „Maradjatok Jerikó városában, amíg a szakállatok újra kinő, csak azután jöjjetek vissza Jeruzsálembe!”

^6-7 Az ammoniak megértették, hogy gyűlöletessé lettek Dávid számára, ezért felkészültek a harcra Dávid ellen. Hánún arám katonákat bérelt Aram-Naharaimból, Aram-Maakából, és Cóbából 1 000 talentum^[m] ezüstért: 32 000 harci szekeret és lovasokat, Maaká királya vezetésével. Ezek a segédcsapatok meg is érkeztek, és letáboroztak Médebá városa előtt. Az ammoniak is összegyűjtötték a seregüket, és készültek a csatára.

⁸ Amikor ezt Dávid megtudta, Jóábot küldte ki egész seregével együtt, hogy szálljon szembe az ellenséggel. ⁹ Az ammoniak felsorakoztak a csatához a város kapuja előtt. A segítségükre jött királyok serege pedig külön állt fel a nyílt mezőn.

¹⁰ Jóáb látta, hogy elől is, hátul is közrefogta az ellenség, ezért kiválogatta a serege színe-javát, és a maga vezetése alatt az arám sereggel szemben sorakoztatta fel őket. ¹¹ A többieket a testvére, Abisaj vezetésével az ammoniakkal szemben állította csatarendbe. ¹² Akkor Jóáb ezt mondta Abisajnak: „Ha az arámok serege erősebbnek bizonyul nálam, akkor jöjj a segítségemre! Ha pedig az ammoniak szorongatnak meg téged, akkor én segítelek meg. ¹³ Erős légy, és harcoljunk bátran népünkért és Istenünk városaiért! Az Örökkévaló pedig tegye, amit jónak lát!”

¹⁴ Azután Jóáb és a serege rohamra indult az arámok ellen, azok pedig elfutottak előle. ¹⁵ Amikor az ammoniak látták, hogy az arámok megfutamodtak, ők is futni kezdtek Abisaj, Jóáb testvére elől. Bemenekültek a városukba, Jóáb pedig a seregével együtt visszatért Jeruzsálembe.

¹⁶ Amikor az arámok vezetői látták, hogy Izráel legyőzte őket, segítségül hívták követeik által az Eufrátesz folyótól keletre lakó arám népeket — s azok el is jöttek. Seregük vezére Sófak lett, aki Hadadezer hadseregének a vezetője volt.

¹⁷ Dávid, mikor tudomást szerzett erről, összegyűjtötte a seregét egész Izráelből, átkelt a Jordánon, és felsorakoztatta a katonáit az arámokkal szemben. Azután megütközött a két sereg, ¹⁸ és az arámok elfutottak Izráel elől. Dávid vezetésével Izráel az arámok közül megölt 7 000 katonát, akik a harci szekereken küzdöttek, és 40 000 gyalogost, sőt, a vezért, Sófakot is.

¹⁹ Amikor Hadadezer szolgái látták, hogy Izráel legyőzte a seregüket, békét kötöttek Dáviddal, és attól fogva őt szolgálták. Ettől kezdve azonban az arámok többé nem segítették az ammoniakat.

Jóáb hadjárata az ammoniak ellen^(N)

20 Az esztendő elején, amikor a királyok általában elindították a tavaszi hadjáratokat, Jóáb is elindult a seregével az ammoniak ellen, de Dávid Jeruzsálemben maradt. Izráel serege végigpusztította az ammoniak országát, és Rabbá városához érkezett. Körülvették és ostromolták a várost, azután elfoglalták és lerombolták.

² Azután Dávid elvette az ammoniak királyától^[n] a koronáját, és a saját fejére tette. A korona — amely így Dávid fejére került — egy talentum^[o] aranyból készült, és drágakövek ékesítették. Rabbá elfoglalásakor Dávid nagy hadizsákmányt vitt magával, ³ a város lakosságát pedig rabszolgákká tette, és nehéz munkára fogta: fűrésszel, vascsákánnyal és fejszével kellett dolgozniuk. Hasonlóképpen bánt el Dávid a többi ammoni városokkal is, azután visszatért Jeruzsálembe.

Dávid harcosai megölik az óriás termetű filiszteus vitézeket^(O)

⁴ Ezután Izráel a filiszteusokkal harcolt Gézerben. Ekkor történt, hogy Dávid egyik vitéze, a húsái Szibbekaj megölte Szippajt, aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. Ezután a filiszteusok Izráeltől vereséget szenvedtek.

⁵ Később ismét kiújult a harc a filiszteusokkal. Ekkor ölt meg Elhánán, Jáír fia Lahmit, a gáti Góliát testvérét. Lahmi lándzsája olyan súlyos és hosszú volt, mint a szövőszék gerendája.

⁶ Egy másik alkalommal, Dávid vitézei ismét a filiszteusokkal harcoltak Gát városa mellett. A filiszteusok között volt egy hatalmas termetű harcos, akinek mindkét kezén és lábán hat-hat ujja volt, összesen huszonnégy. Ő is aki a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelte magát. ⁷ Ez a harcos gyalázta és szidalmazta Izráelt, de Jonatán (Dávid bátyjának, Simeának a fia) levágta és megölte.

⁸ Ezek a hatalmas termetű harcosok mind a Rafa nevű bálványisten szolgálatára szentelték magukat, mind Gátból származtak — és valamennyit Dávid és a vitézei ölték meg.

Dávid vétke: a népszámlálás^(P)

21 Ezek után történt, hogy a Sátán^[p] Izráel ellen támadt, és arra ingerelte Dávidot, hogy tartson népszámlálást Izráelben. ² Dávid hívatta Jóábot és a seregének tisztjeit, és ezt parancsolta nekik: „Menjetek, és tartsatok népszámlálást Izráelben! Menjetek végig az egész országon, az egyik végétől a másikig, Beérsebától Dánig, és számoljatok meg mindenkit, azután hozzátok elém az eredményt!”

³ Jóáb erre azt felelte: „Az Örökkévaló sokasítsa meg a népét százszorosan! Uram, királyom, ez a nép mind téged szolgál — miért akarod hát tudni számukat? Miért teszed bűnössé Izráelt?”

⁴ A király azonban nem engedett Jóábnak, aki ezután kénytelen volt végrehajtani a parancsot. Így hát Jóáb elindult, és bejárta egész Izráelt, majd visszatért Jeruzsálembe, ⁵ és jelentést tett Dávidnak. Egész Izráelben összesen 1 100 000 hadra fogható férfi volt, Júdában pedig 470 000. ⁶ Jóáb azonban nem vette számba Lévi és Benjámin törzsét, mert gyűlölte a király parancsát.

Isten lesújt Izráelre

⁷ Istennek azonban nem tetszett Dávid parancsa, ezért lesújtott Izráelre.

⁸ Dávid akkor ezt mondta Istennek: „Nagyot vétettem azzal, hogy elrendeltem a népszámlálást! Kérlek, bocsásd meg szolgád bűnét, mert nagy ostobaságot követtem el!”

⁹ Akkor az Örökkévaló ezt mondta Gádnak, aki Dávid mellé rendelt próféta volt: ¹⁰ „Menj, és mondd meg Dávidnak: »Ezt mondja az Örökkévaló: három büntetés közül kell választanod — s amelyiket választod, azt teszem veled.«”

¹¹ Akkor Gád elment Dávidhoz, ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló: Válassz! ¹² Vagy három évig tartó éhínség sújtja az országodat, vagy három hónapig ellenséged üldöz, és kardja pusztítja népedet, vagy pedig három napig az Örökkévaló kardja, halálos járvány és az Örökkévaló angyala pusztít egész Izráel területén — döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki hozzád küldött!”

¹³ Dávid ezt felelte Gádnak: „Nagyon szorongatott helyzetbe kerültem! Mégis inkább az Örökkévaló keze sújtson rám, mint az emberek keze, mert az Örökkévaló nagyon könyörületes!”

¹⁴ Így hát az Örökkévaló a járványos betegséget küldte Izráelre, amelyben 70 000 ember meghalt. ¹⁵ Isten Jeruzsálem ellen küldött egy angyalt, hogy pusztítsa annak lakóit.

Isten megállítja a pusztítót

Amikor az angyal éppen hozzákezdett, hogy Jeruzsálemet is elpusztítsa, az Örökkévaló látta ezt, és elhatározta, hogy mégsem irtja ki a város lakóit. Rászólt a pusztítóra: „Állj meg! Elég ennyi!” Az Örökkévaló angyala éppen a jebúszi^[q] Ornán^[r] szérűskertjénél állt meg, ahol búzát szoktak csépelni.

¹⁶ Dávid felnézett és meglátta az angyalt, aki ott állt az ég és a föld között, kezében magasra emelt karddal, amellyel éppen Jeruzsálemre készült lesújtani. Akkor Dávid és a többi vezetők, akik mind zsákruhába öltöztek a gyász miatt, a földre borultak. ¹⁷ Dávid ezt mondta Istennek: „Nem én parancsoltam, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztoruk követtem el gonoszságot! De a nyáj — ők mit tettek, hogy így pusztítod őket? Kérlek, Örökkévaló, engem sújtson a kezed és a családomat, de kíméld meg népedet a csapástól!”

Dávid oltárt épít^(Q)

¹⁸ Akkor az Örökkévaló angyala szólt Gád prófétának, hogy mondja meg Dávidnak: menjen, és építsen oltárt az Örökkévalónak a jebúszi Ornán mezején. ¹⁹ Dávid ezután felment oda — ahogyan Gád az Örökkévaló nevében mondta neki.

²⁰ Ornán éppen búzát csépelt azon a helyen a fiaival együtt. Ahogy hátra nézett, meglátta az angyalt — négy fia annyira megijedt, hogy elfutottak és elbújtak. ²¹ Dávid éppen ekkor érkezett oda. Ahogy Ornán meglátta a királyt, eléje ment és a földig hajolt.

²² Dávid megszólította: „Szeretném megvenni tőled ezt a mezőt, hogy oltárt építsek itt az Örökkévalónak. Teljes árat fizetek érte, hogy megálljon a csapás, amely a népet sújtja.”

²³ Ornán ezt felelte: „Legyen a tied az egész mező, uram, királyom! Tégy vele, amit jónak látsz! Ráadásul odaadom az ökröket az égőáldozathoz, a csépléshez való eszközöket tűzifának, a gabonát pedig ételáldozatnak. Mindent neked adok!”

²⁴ Dávid király azonban így válaszolt: „Nem, meg akarom venni tőled teljes áron — ahogy az igazságos. Nem akarok a tiédből áldozni az Örökkévalónak, sem olyan égőáldozatot bemutatni, amely nekem semmibe sem kerül.”

²⁵ Így hát Dávid teljes áron megvásárolta a mezőt Ornántól, és 600 sékel^[s] aranyat fizetett érte. ²⁶ Azután oltárt épített ott az Örökkévalónak, s azon égőáldozatot és hálaáldozatot mutatott be. Az Örökkévalóhoz kiáltott, és az Örökkévaló válaszolt neki: tüzet küldött ez égből az égőáldozat oltárára. ²⁷ Ezután az Örökkévaló parancsolt az angyalnak, hogy tegye vissza kardját a helyére.

²⁸ Dávid látta, hogy az Örökkévaló válaszolt neki, ezért abban az időben a jebúszi Ornán mezején mutatott be áldozatokat az Örökkévalónak. ²⁹ (Ugyanis a Szent Sátor, az Örökkévaló lakóhelye, amelyet még Mózes készített a pusztában, és az égőáldozati oltár abban az időben Gibeonban volt, a magaslaton. ³⁰ Dávid pedig nem mehetett a gibeoni oltárhoz, hogy Istent kérlelje, mert nagyon megrémült az Örökkévaló angyalának a kivont kardjától.)

22 Dávid ezt mondta: „Ez az Örökkévaló Isten háza! Ez az oltár Izráel égőáldozati oltára!”

Dávid előkészíti a Templom építését

² Ezután Dávid elrendelte, hogy gyűjtsék össze Izráel földjéről azokat a lakosokat, akik ott laktak, de nem tartoztak Izráel népéhez. Kiválasztott közülük munkásokat, akiknek azt adta feladatául, hogy a kőbányákban dolgozzanak, és készítsenek faragott kőtömböket a Templom építéséhez. ³ Nagy mennyiségű vasat is szerzett Dávid a Templom kapuihoz, szegek és sarokvasak készítéséhez. Ezen kívül tömérdek bronzot és ⁴ cédrusgerendát is összegyűjtött. Ez utóbbit a szidóniak és tírusziak nagy mennyiségben szállították Dávidnak.

⁵ Dávid ugyanis azt gondolta: „Salamon, a fiam még nagyon fiatal és tapasztalatlan. Az Örökkévalónak pedig olyan hatalmas és gyönyörű Templomot akarok építeni, amelynek dicsősége, híre és szépsége minden mást felülmúl az egész földön! Ezért mindent gondosan elő akarok készíteni.” Így hát Dávid még életében mindent előkészített, és megtervezett.

⁶ Azután Dávid hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen Templomot az Örökkévalónak, Izráel Istenének. ⁷ Azt mondta neki: „Fiam, én akartam Templomot építeni Istenem, az Örökkévaló nevének. ⁸ De az Örökkévaló szólt hozzám, és ezt mondta: »Dávid, te sokat háborúskodtál, és sok embert megöltél. Nem te fogsz házat építeni az én nevemnek, mert sok ember vérét ontottad a földre a szemem láttára. ⁹ Fiad fog születni, aki a békesség embere lesz, mert nyugalmat adok neki minden körülötte lévő ellenségétől — ezért Salamon^[t] lesz a neve. Az ő idejében békességet és nyugalmat adok Izráelnek. ¹⁰ Ő épít házat az én nevemnek, a fiammá lesz, és én pedig apjává leszek. Örökre megerősítem a királyi uralmát Izráel felett.«

¹¹ Így hát, fiam, az Örökkévaló veled lesz, hogy sikeresen felépítsd Istenednek, az Örökkévalónak a Templomát — ahogyan ő kijelentette rólad. ¹² Az Örökkévaló adjon neked bölcsességet és értelmet, amikor Izráel fölé állít téged, hogy engedelmeskedj Istened, az Örökkévaló törvényének! ¹³ Mert ha engedelmeskedsz a rendelkezéseknek és a törvényeknek, amelyeket az Örökkévaló Mózes által parancsolt Izráelnek, és mindent aszerint teszel — akkor leszel sikeres mindenben. Légy bátor és határozott — nem szabad soha félned, és ne engedd, hogy bármi elbizonytalanítson!

¹⁴ Látod, sok fáradsággal összegyűjtöttem az Örökkévaló Templomához 100 000 talentum^[u] aranyat, 1 000 000 talentum ezüstöt. Ezen fölül olyan rengeteg bronzot és vasat, hogy számát sem tudom. Előkészítettem építőköveket és fagerendákat is — te pedig még gyűjts ezekhez! ¹⁵ Bőven vannak mesterembereid is: kőfejtők, kőfaragók, ácsok és sok egyéb mester, akik ¹⁶ elkészítik majd a szükséges eszközöket aranyból, ezüstből, bronzból és vasból. Így hát kezdj hozzá, és veled lesz az Örökkévaló!”

¹⁷ Dávid megparancsolta Izráel összes vezetőjének, hogy segítsenek a fiának, Salamonnak. ¹⁸ Ezt mondta nekik: „Látjátok, Istenetek, az Örökkévaló veletek van! Nézzétek meg: körös-körül minden felől békességet és nyugalmat adott nektek! Az Örökkévaló kezembe adta mindazokat a népeket, akik körülöttünk laknak, és meghódoltak az Örökkévaló előtt, és népe előtt. ¹⁹ Most hát teljes szívvel-lélekkel törekedjetek megismerni Isteneteket, az Örökkévalót és az ő akaratát! Kezdjetek hozzá, és építsétek fel az Örökkévaló Isten Templomát! Azután vigyétek oda az Örökkévaló Szövetségládáját és az Istennek szentelt szent eszközöket, abba a Templomba, amely az Örökkévaló nevének épül.”

A léviták szolgálatának rendje

23 Amikor Dávid megöregedett, és életének ideje beteljesedett, királlyá tette Salamont egész Izráel fölött, ² és összehívta Izráel minden vezetőjét, meg a papokat és a lévitákat. ³ Összeírták és megszámolták a harminc évesnél idősebb lévitákat — 38 000 férfit. ⁴ Ezek feladatait Dávid így határozta meg: „24 000 fő az Örökkévaló Templomával kapcsolatos tennivalókat végezze, 6 000 fő bíráskodjon, és különböző tisztségeket viseljen, ⁵ 4 000 fő őrizze a kapukat, 4 000 pedig dicsérje az Örökkévalót azokkal a hangszerekkel, amelyeket erre a célra készítettem!”

⁶ Azután Dávid csoportokba osztotta a lévitákat aszerint, hogy Lévi melyik fiának voltak a leszármazottjai, Gérsónnak, Kehátnak vagy Merárinak.

Gérsón leszármazottjai

⁷ Gérsón utódai voltak: Ladán és Simei. ⁸ Ladánnak három fia volt: az első Jehiél, azután Zétám és Jóel. ⁹ Simei három fiai: Selómit, Haziél és Hárán. Ezek voltak Ladán nemzetségfői.

^10-11 Simei négy fia: az első Jahat, a második Zízá, azután Jeús és Berija. Mivel Jeúsnak és Beríának nem volt sok fia, ők mindannyian egy csoportba tartoztak.

Kehát leszármazottjai

¹² Kehátnak négy fia volt: Amrám, Jichár, Hebron és Uzziél. ¹³ Amrám fia Áron és Mózes. Áront és a fiait örökre különválasztották és felszentelték, hogy ők foglalkozzanak a legszentebb dolgokkal; hogy füstölőáldozatot mutassanak be az Örökkévaló előtt; hogy az Örökkévalónak szolgáljanak, és hogy az Örökkévaló nevében megáldják az embereket.

¹⁴ Mózesnek, az Isten emberének a gyermekeit Lévi törzséhez számították. ¹⁵ Két fia, Gersóm és Eliézer volt. ¹⁶ Gersóm elsőszülött fia Sebuél. ¹⁷ Eliézer első és egyetlen fia Rehabjá, akinek utódai nagyon megszaporodtak.

¹⁸ Jichár első fia Selómit volt.

¹⁹ Hebron elsőszülött fia Jerijjáhú, a második Amarjá, a harmadik Jahaziél, a negyedik Jekamám.

²⁰ Uzziél első fia Mika, a második Jisijjá.

Merári leszármazottjai

²¹ Merári fiai: Mahli és Músi. Mahli fiai: Eleázár és Kís. ²² Eleázárnak nem volt fia, csak leányai, akiket a saját rokonaik, Kís fiai vettek feleségül. ²³ Músi három fia: Mahli, Éder és Jerémót.

²⁴ Ezek voltak a húsz évesnél idősebb léviták, családjaik szerint felsorolva, és ezek voltak a családfők, név szerint feljegyezve. Ők voltak az Örökkévaló házának a szolgái — ők végezték a Templommal kapcsolatos szolgálatokat.

A léviták feladatai

²⁵ Dávid ezt mondta: „Az Örökkévaló, Izráel Istene nyugalmat adott népének, és Jeruzsálemet választotta ki örök lakóhelyéül, ²⁶ ezért a lévitáknak nem kell többé hordozniuk sem a Szent Sátrat, sem a többi felszerelést.”

²⁷ Tehát Dávid utolsó rendelkezése szerint számba vették és összeírták a húsz évnél idősebb lévitákat.

²⁸ A léviták feladata volt, hogy segítsenek Áron leszármazottjainak az Örökkévaló Templomával kapcsolatos szolgálatokban, és hogy gondot viseljenek a Templom udvaraira, kamráira, és mindenféle szent eszköz tisztántartására. Az ő felelősségük volt többek között: ²⁹ a szent kenyerek elrendezése, az ételáldozatokhoz szükséges finomliszt és a kovásztalan kenyerek előkészítése, az áldozati lepények sütése, az olajjal kevert áldozatok előkészítése és a szükséges anyagok mennyiségének pontos kimérése.

³⁰ A lévitáknak minden reggel és este ott kellett állniuk a Templomban, hogy dicsérjék az Örökkévalót, és hálát adjanak neki. ³¹ Amikor a papok égőáldozatot mutattak be az Örökkévalónak szombatonként, Újholdkor és az ünnepeken, a lévitáknak a rendtartás szerint meghatározott számban állandóan ott kellett állniuk az Örökkévaló előtt. ³² Így hát a léviták feladata volt, hogy a Szent Sátor és a Templom körüli teendőket ellássák, valamint, hogy segítsenek Áron leszármazottjainak, amikor ők a szolgálatukat végzik az Örökkévaló Templomában.