Bible in 90 Days
Jób utolsó válasza
42 Ezután Jób így válaszolt az Örökkévalónak:
2 „Most már tudom, te bármit megtehetsz!
Nincs aki szándékod keresztezné,
vagy terved meghiúsítaná!
3 Azt kérded: »Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?!
Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?!«
Uram, bevallom: én vagyok az!
Mert olyan dolgokról beszéltem, amelyeket nem értek,
amelyek túl csodálatosak, sőt felfoghatatlanok.
4 Azt mondtad: »Készülj fel, mint igazi férfi,
hadd kérdezzelek, te pedig válaszolj nekem!«
5 Uram, eddig csak hallottam rólad,
de most saját szememmel láttalak!
6 Ezért hibáztatom és elítélem magam,
s mindent visszavonok, amit mondtam!
Bocsáss meg nekem,
aki porban és hamuban heverek!”
Az Örökkévaló helyreállítja Jóbot
7 Miután az Örökkévaló ezeket mondta Jóbnak, a témáni Elifázhoz fordult: „Nagyon megharagudtam rád és két barátodra, mivel nem az igazságot mondtátok rólam! Jób, a szolgám, viszont helyesen szólt felőlem. 8 Azért most vegyetek hét bikát és hét kost, menjetek szolgámhoz, Jóbhoz, és áldozzátok fel az állatokat égőáldozatként magatokért! Szolgám, Jób, pedig imádkozzon értetek! Az ő imádságát meghallgatom, és akkor nem fogok veletek úgy bánni, ahogyan megérdemelnétek. Pedig rászolgáltatok, mert nem az igazságot mondtátok rólam! Jób, a szolgám, viszont helyesen szólt felőlem”.
9 El is ment Jóbhoz a témáni Elifáz, a súahi Bildád, és a naamái Cófár, és mindent aszerint tettek, ahogy az Örökkévaló mondta. Az Örökkévaló pedig meghallgatta Jób imádságát, és teljesítette kérését.
10 Miután pedig Jób imádkozott a barátaiért, az Örökkévaló helyreállította őt, és minden vagyonát kétszeresen visszaadta. 11 Eljöttek Jóbhoz az összes testvérei és minden korábbi barátja, és nagy vendégséget tartottak. Mindannyian vigasztalták Jóbot, és együttérzésüket fejezték ki a csapások miatt, amelyekkel az Örökkévaló sújtotta. Mindegyikük ajándékozott Jóbnak egy-egy ezüstöt[a] és egy-egy aranygyűrűt.
12 Az Örökkévaló pedig megáldotta Jóbot, még inkább, mint azelőtt. A nyájai annyira megszaporodtak, hogy 14 000 juha és kecskéje, 6 000 tevéje, 1 000 pár igavonó ökre és 1 000 szamara lett. 13 Jóbnak ismét gyermekei születtek: hét fia és három leánya. 14 Születésük sorrendje szerint így nevezte el a leányait: Jemima, Kecia és Keren-Happúk. 15 Olyan szépek voltak, hogy nem akadt párjuk az egész tartományban, és apjuktól ugyanolyan örökséget kaptak, mint fiútestvéreik.
16 Ezek után Jób még 140 esztendeig élt, és meglátta gyermekeit és azoknak leszármazottjait is négy nemzedéken keresztül. 17 Életével megelégedve, idős korában halt meg Jób.
Első Könyv
(Zsoltárok 1–41)
1 Boldog és áldott,
aki nem jár az istentelenek útjain,
nem áll rá a bűnösök ösvényeire,
és nem ül együtt a gúnyolódókkal,
2 hanem abban leli örömét, ha az Örökkévaló tanítja,
és éjjel-nappal azon gondolkodik.
3 Olyan életerős lesz,
mint a folyópartra ültetett gyümölcsfa:
idejében hoz gyümölcsöt,
s levelei örökké zöldellnek.
Bizony, felvirágzik keze alatt minden,
amibe kezd!
4 Milyen más az istentelenek sorsa:
olyanok, mint a polyva,
melyet elsodor a szél:
5 az ítélet napján elítélik őket.
Bűnösök nem maradhatnak az igazak közösségében.
6 Az igazak lépéseit az Örökkévaló irányítja,
az istentelenek útja pedig a pusztulásba vezet.
2 Miért csődülnek össze dühösen a nemzetek?
Miért kovácsolnak ostoba terveket?
2 A föld királyai összegyűlnek,
a vezetők szövetkeznek
az Örökkévaló ellen
és Felkentje ellen:
3 „Lázadjunk fel ellenük,
szabadítsuk fel magunkat igájuk alól!”
4 Aki mennyei trónján ül, nevet rajtuk,
s kigúnyolja őket az Örökkévaló,
5 haraggal szól hozzájuk,
megrémíti, összezavarja őket:
6 „Én kentem fel őt, és tettem királyommá,
szent hegyemen, a Sionon!”
7 Halljátok meg az Örökkévaló törvényét!
Ő maga mondta nekem:
„Fiam vagy te, ma szültelek!
8 Csak kérjed tőlem örökséged,
és neked adom az összes nemzetet,
s birtokodul az egész földkerekséget!
9 Vaspálcával töröd össze a népeket,
széjjelzúzod őket, mint vas a cserepet!”
10 Ezért, királyok, térjetek észhez,
földi fejedelmek, fogadjátok meg tanácsom!
11 Imádjátok az Örökkévalót tisztelettel és félelemmel,
ujjongjatok neki reszketéssel!
12 Hódoljatok fia előtt,[b]
nehogy megharagudjon,
és hirtelen elpusztítson titeket,
mert haragja hamarosan lángra lobban!
Ó, milyen áldott és boldog, aki benne bízik!
Dávid zsoltára. Amikor fia, Absolon elől menekült.[c]
3 Örökkévaló! Hányan jönnek ellenem!
Milyen sokan támadnak rám!
2 Mind azt mondják rólam:
„Isten sem menti meg a kezünkből!” Szela
3 Te mégis megvédesz engem, Örökkévaló,
te vagy dicsőségem,
te emeled föl a fejem.
4 Teljes erővel segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz.
Bizony, meghallja,
és válaszol nekem szent hegyéről! Szela
5 Nyugodtan lefekszem, el is alszom,
és tudom, felébredek,
mert az Örökkévaló őriz, és betakar engem.
6 Nem félek ellenségeimtől,
bár ezerszámra gyűlnek körém.
7 Kelj fel, Örökkévaló![d]
Ments meg, Istenem,
mert ha te állon ütöd ellenségeimet,
a gonoszoknak még fogait is kitördeled!
8 Az Örökkévaló megszabadít!
Örökkévaló, áldd meg népedet! Szela
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerekkel kísért ének. Dávid zsoltára.
4 Istenem, aki igazságot szolgáltatsz,
ments ki szorult helyzetemből!
Kérlek, könyörülj rajtam,
hallgasd meg imádságomat!
2 És ti, emberek, meddig fogtok még
rosszat mondani rólam?
Miért szeretitek a rágalmazást?
Meddig fogtok még hazudozni,
és ok nélkül vádolni engem? Szela
3 Értsétek meg, az Örökkévaló meghallgatja,
aki hűségesen követi őt!
Tudjátok meg, meghallgat engem is,
ha segítségért kiáltok hozzá!
4 Ha meg is haragudtok,
de ne vétkezzetek![e]
Szálljatok magatokba,
mikor este lefekszetek,
és csillapodjatok! Szela
5 Tiszta szívvel hozzatok
az Örökkévalónak áldozatokat,
és bízzatok benne!
6 Sokan mondják:
„Ki hoz ránk végre jobb napokat?”
Ragyogtasd ránk, Örökkévaló,
arcod világosságát!
7 Jobban örülök ennek,
mint a bőséges aratásnak, vagy szüretnek.
8 Bizony, békességben fekszem le,
el is alszom azonnal,
mert nálad biztonságban vagyok, Örökkévaló!
A zenészek vezetőjének. Fúvós hangszerekre. Dávid zsoltára.
5 Örökkévaló, hallgass meg, kérlek!
Értsd meg gondolataimat!
2 Halld meg kiáltásomat, Királyom, Istenem,
mert hozzád imádkozom!
3 Reggelente hozzád imádkozom,
eléd terítem dolgaimat,
s reménykedve várok válaszodra!
4-5 Istenem, te gyűlölöd a gonoszokat,
nem is lakhatnak jelenlétedben.
Az ostoba és öntelt[f] emberek
meg nem állhatnak előtted,
utálod a gonosztevőket.
6 Bizony, elpusztulnak mind a hazugok!
Az Örökkévaló gyűlöli a vérszomjas gyilkosokat,
akik titkon gonosz terveket szőnek.
7 De én kegyelmed bőségéből
házadba léphetek,
tisztelettel és félelemmel borulok le előtted
szent Templomodban.
8 Örökkévaló, erősíts meg jóságoddal,
védj meg ellenségeimtől!
Készíts számomra utat,
amelyen járhatok!
9 Mert ők csak hazugságot beszélnek,
belsejük tele van pusztítással,
nyitott sírgödör a torkuk,
hízelgő nyelvük csapdát rejteget.
10 Ó, Istenem, büntesd meg őket!
Saját terveik által essenek el,
bűnhődjenek sok bűnük miatt,
mert fellázadtak ellened!
11 De mind örüljenek, akik benned bíznak,
mindörökké vigadjanak!
Áldd meg, akik szeretik nevedet,
hogy benned örvendezzenek!
12 Örökkévaló, te megáldod az igazakat,
hűséges szereted pajzsként betakarja őket.
A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára.
6 Örökkévaló, kérlek, ne haraggal fenyíts engem,
ne haragodban büntess meg!
2 Könyörülj rajtam, mert beteg vagyok,
csontjaim is reszketnek, gyógyíts meg!
3 Lelkem is remeg,
meddig késlekedsz még, Örökkévaló?
4 Kérlek, fordulj vissza hozzám,
erősítsd meg lelkemet!
Szabadíts és gyógyíts meg,
hiszen olyan kegyelmes vagy!
5 A halálban már senki sem dicséri neved!
A halottak országában ki fog áldani téged?
6 Belefáradtam a sóhajtozásba,
egész éjjel csak sírok,
könnyeimmel áztatom ágyamat.
7 Szemem vörös a sírástól,
belefáradt a szomorúságba és a bajokba.
8 Menjetek tőlem, gonoszok, mindannyian,
mert az Örökkévaló meghallotta zokogásomat!
9 Bizony, meghallgatta könyörgésemet,
elfogadta imádságomat, válaszol nekem!
10 Ellenségeim mind vereséget szenvednek,
félve reszketnek!
Hirtelen hátat fordítanak,
szégyenükben elmenekülnek.
Dávid éneke, amelyet az Örökkévalónak énekelt, a Benjámin törzsébe tartozó Kús miatt.
7 Örökkévaló, Istenem, hozzád menekülök!
Szabadíts meg minden üldözőmtől,
kérlek, ments meg tőlük!
2 Ne engedd, hogy szétszaggassák lelkemet,
mint prédáját az oroszlán!
Bizony, ha meg nem mentesz,
elhurcolnak, szétmarcangolnak engem.
3 Örökkévaló, Istenem, ha valami gonoszságot követtem el,
ha bármi rosszat tettem,
4 ha gonoszul bántam barátaimmal,
vagy ok nélkül bántottam ellenségemet,
5 akkor üldözzön, és érjen utol halálos ellenségem,
taposson a földre, dobjon sírgödörbe. Szela
6 Kelj fel, Örökkévaló,[g] haragodban!
Állj fel, mint bíró,
dühös ellenségeimmel szemben!
Hirdesd ki ítéleted,
szolgáltass igazságot nekem,
ítéleted szerint!
7 Nemzetek gyűljenek köréd,
foglald el trónodat fölöttük!
8 Örökkévaló, ítéld meg a népeket!
Ítélj a javamra,
igazságom és ártatlanságom szerint!
9 Vess véget a bűnösök gonoszságának,
és erősítsd meg az igazat,
hiszen igazságos Isten vagy,
aki a szíveket és veséket vizsgálja!
10 Isten az én védelmezőm,
aki megszabadítja az igazszívűeket.
11 Isten igazságos bíró:
szüntelen ítél.
12 Ha a gonosz meg nem változik,
Isten kihúzza kardját, kifeszíti íját,
és már céloz is vele.
13 Halálos fegyvereket készít,
tüzes nyilakat a gonosz ellen.
14 Nézd! Megfogan a gonosz terv az istentelenben,
hamissággal terhes,
és hazugságot szül.
15 Csapdát készít, gödröt ás,
de maga esik bele.
16 Gonosz terve magának okoz bajt,
erőszakossága visszahull a fejére.
17 Én pedig áldom az Örökkévalót, aki igazságos,
énekkel dicsérem a Felséges Örökkévaló nevét!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
8 Ó, Urunk, Örökkévaló!
Az egész Földön nincs nevednél felségesebb,
az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet!
2 Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér:
hirdeti hatalmadat.
Énekükkel némítod el
bosszúszomjas ellenségeidet,
3 Nézem az eget, kezed munkáját,
a Holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél,
4 és csodálkozom: Micsoda a halandó,
hogy törődsz vele?
Kicsoda az ember fia,[h]
hogy egyáltalán észreveszed?
5 Hiszen olyanná tetted,[i]
hogy majdnem Istennel ér fel,
megkoronáztad méltósággal és dicsőséggel.
6 Úrrá tetted minden teremtményed fölött,
s mindent hatalma alá rendeltél.
7 Mind a juhokat, ökröket,
s az összes vadállatot,
8 az égi madarakat, a tenger halait,
s mindent, ami a tengerben nyüzsög.
9 Urunk, Örökkévaló!
Az egész Földön nincs nevednél felségesebb!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.[j]
9 Dicsérlek, Örökkévaló, teljes szívemből!
Elsorolom csodálatos tetteidet.
2 Vigadok és örülök neked,
énekkel dicsérem neved, ó Felséges!
3 Miattad hátat fordítanak ellenségeim,
elfutnak előled, földre esnek,
megsemmisülnek egészen.
4 Mert trónodra ültél, mint igazságos bíró,
ítéletet hoztál, és javamra ítéltél.
5 Megfenyítetted a nemzeteket,
elpusztítottad a gonoszokat,
még a nevüket is örökre eltörölted.
6 Elpusztult az ellenség,
városai rommá lettek.
Végleg kigyomláltad őket,
még emlékük is örökre elveszett.
7 De örökké uralkodik az Örökkévaló!
Ítélkezéshez állította fel trónját,
8 igazságosan ítél meg minden embert.
Bizony, méltányosan ítéli a nemzeteket!
9 Az elnyomottaknak az Örökkévaló lesz biztos menedékük,
magas kővár a veszedelem idején.
10 Ezért bíznak benned,
akik igazán ismernek téged,
mert te, Örökkévaló, nem hagyod el,
aki hozzád fordul segítségért.
11 Énekeljetek dicséretet az Örökkévalónak, aki Sionban lakik!
Hirdessétek a népek között hatalmas tetteit!
12 Mert számon kéri az Örökkévaló
a gyilkostól áldozata vérét,
és nem felejti el
a nyomorultak jajkiáltásait!
13 Könyörülj rajtam, Uram!
Nézd, hogyan üldöznek ellenségeim!
Ments ki a halál kapujából,
14 hogy Jeruzsálem kapujában dicsérhesselek,
és örülhessek, hogy megszabadítottál!
15 A nemzetek beleestek a verembe,
amelyet másoknak ástak,
és csapdájuk saját lábukat fogta meg.
16 Így mutatta meg nekik az Örökkévaló,
hogy igazságosan ítél:
a gonoszt saját csapdájában fogta meg. Higgajon Szela
17 A gonosz emberek
a halottak országába kerülnek.
Bizony, oda jut minden nép,
amely elfeledkezik Istenről!
18 De az Örökkévaló nem felejti el az alázatos szegényeket:
meglátják, hogy nem hiába reménykedtek benne!
19 Kelj fel, Örökkévaló!
Ne tűrd tovább az erőszakosságot!
Állítsd magad elé,
ítéld meg a népeket!
20 Tanítsd meg őket,
hogy féljenek téged!
Hadd tudják meg,
hogy csupán halandó emberek! Szela
10 Örökkévaló, miért vagy oly messze tőlem?
Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek?
2 Milyen elbizakodottan üldözik
a gonoszok a szegényt!
Essenek áldozatul ők maguk
gonosz terveiknek!
3 Hogy dicsekednek a gonoszok
lelkük kívánságaival!
Bizony, a telhetetlen emberek
átkozzák és megvetik az Örökkévalót!
4 A gonoszok elbizakodottságukban
nem kérik Isten segítségét.
Gőgösen azt gondolják:
„Nincs Isten, ne is törődjünk vele!”
5 Mindig tekervényes utakon járnak,
Isten ítéleteivel nem törődnek,
tanításait semmibe veszik.
6 Azt gondolják, őket nem érheti baj,
bármit tesznek, nincs, aki megbüntesse őket.
7 Szájuk tele átkozódással,
csalással, káromkodással;
nyelvükön hamisság és bűn.
8 Leselkednek a sikátorokban,
ártatlanokat gyilkolnak titokban,
lesik következő áldozatukat.
9 Lapulnak, mint oroszlán a bozótban,
lesik zsákmányukat, hogy rárohanjanak,
megragadják, és elhurcolják a szegényeket.
10 Bizony, ha szerencsétlen áldozatuk
karmuk közé kerül,
erejükkel földre tiporják,
szétzúzzák és összetörik!
11 Azt gondolják magukban: „Isten nem törődik velünk,
ide sem néz, meg se látta ezt!”
12 Kelj fel Örökkévaló!
Istenem, emeld fel kezed!
Ne feledkezz el a szegényekről,
akiket a gonoszok összetörtek!
13 Ne gúnyolhasson téged a gonosz, Istenem!
Ne mondhassa magában:
„Isten úgysem büntet meg ezért soha!”
14 Pedig te jól láttad mindezt, Istenem!
Láttad a sok fájdalmat és szenvedést!
Bizony, kinyújtod kezed,
segítesz a szegényeken,
mert te vagy, Örökkévaló,
az árvák és elhagyottak gondviselője!
15 Törd el a gonosz karját, Örökkévaló!
Pusztítsd ki a gonoszokat,
hogy nyomuk se maradjon!
16 Az Örökkévaló örökké uralkodik,
kipusztítja országából a gonoszokat!
17 Örökkévaló, te meghallgattad
az alázatos szegények kívánságát.
Szívüket erősítsd meg,
és teljesítsd kérésüket!
18 Ítélj az árvák és elnyomottak javára,
hogy a földi emberek
ne nyomorgassák őket többé!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
11 Én az Örökkévalóban bízom!
Miért mondjátok hát nekem:
„Menekülj, rejtőzz el a hegyekben,
mint a madár!”
2 A gonoszok a sötétben rejtőznek,
már feszítik az íjat,
célba veszik az igaz embert,
hogy nyilukat a szívébe lőjék.
3 Mi lesz, ha még az alapokat is lerombolják?
Mit tehet akkor az igaz?
4 De az Örökkévaló most is ott van szent templomában!
Az ő trónja a Mennyben van!
Mindent lát, ami történik,
minden embert szemmel tart, és próbára tesz.
5 Igen, megvizsgálja, és próbára teszi az igazakat is,
de gyűlöli a gonoszokat és erőszakosokat!
6 Izzó parazsat és kénkövet szór a gonoszokra,
perzselő forró szél zúdul rájuk.
7 Mert az Örökkévaló igazságos,
és szereti az igaz tetteket.
Meglátják arcát, és vele laknak,
akik szeretik az igazságot.
A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára.
12 Ments meg, Örökkévaló!
Elfogytak az istenfélők!
Kiveszett a hűség,
eltűntek a földről a hűségesek!
2 Értelmetlen és hazug dolgokat beszélnek,
képmutatón hízelegnek egymásnak.
3 Irtsd ki, Örökkévaló, a hízelgő szájakat,
vágd ki a nagyotmondó nyelveket!
4 Akik ezt mondják: „Beszédünk naggyá tesz minket,
nyelvünkkel uralkodunk,
ugyan ki lehetne úrrá felettünk?!”
5 De az Örökkévaló így felel: „Most már felkelek!
A nyomorultak segélykiáltására felelek,
megmentem a szegényeket,
megszabadítom azokat, akik arra várnak!”
6 Az Örökkévaló beszéde igaz és tiszta,
mint a föld-kohóban hétszer olvasztott,
megtisztított ezüst.
7 Örökkévaló, védj meg bennünket,
e gonosz nemzedéktől ments meg,
8 még ha körül is vesznek mindenfelől,
és magasra emelkednek a hitvány emberek!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
13 Örökkévaló, meddig felejtkezel el rólam?
Végleg elfelejtesz?
Meddig rejted el arcodat előlem?
2 Meddig kell aggódnom, hogy már nem törődsz velem,
meddig bánkódjak még ezen?
Meddig hatalmaskodik rajtam ellenségem?
3 Nézz rám, Örökkévaló, Istenem,
kérlek, válaszolj nekem!
Vidítsd fel arcomat, örvendeztess meg,
hogy ne boruljon rám halálos álom!
4 Ne mondhassa ellenségem: „Legyőztem!”
Ne örülhessen, mikor bajban vagyok!
5 Mert kegyelmedben bízom, Örökkévaló!
Teljes szívvel örülök, hogy megszabadítasz!
6 Dicséretet éneklek az Örökkévalónak,
mert jót tett velem!
A zenészek vezetőjének. Dávidé.
14 Azt gondolják az ostobák:
„Nincs Isten, nem is létezik!”
Mind romlottak, tetteik is utálatosak,
nincs közöttük egy sem, aki jót tenne.
2 Az Örökkévaló letekint a Mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e közöttük értelmes,
Istent kereső.
3 De mind elfordultak Istentől,
megromlottak mindannyian,
nincs, aki jót tenne, nincs egy sem!
4 Nem értik ezt a gonoszok?
Pusztítják népemet, mint a kenyeret,
az Örökkévalót pedig nem tisztelik!
5 De meg fognak rettenni,
egyszer nagyon megijednek,
mert Isten az igazakkal van!
6 A gonoszok elutasítják a szegény tanácsát,
akinek az Örökkévaló a biztos menedéke!
7 Bárcsak eljönne Sionból a Szabadító!
Az Örökkévaló az, aki Izráelt megszabadítja!
Mikor az Örökkévaló visszahozza népét a fogságból,
örül majd Jákób, és vigad Izráel!
Dávid zsoltára.
15 Örökkévaló, ki lakhat sátorodban?[k]
Szent hegyeden ki élhet veled?
2 Aki egyenes úton jár,
azt teszi, ami helyes,
tiszták és igazak a szándékai,
3 nem rágalmaz másokat,
embertársának nem árt,
nem mond rosszat testvéreiről,
4 megveti a gonoszt,
de tiszteli azokat,
akik félik az Örökkévalót.
Aki, ha ígér valamit, megtartja,
még ha kárát vallja is,
5 aki nem kér kamatot
kölcsönadott pénze után,
és nem lehet megvesztegetni,
hogy az ártatlant megkárosítsa.
Aki így él, soha meg nem inog!
Dávid miktámja.
16 Örökkévaló, védj meg engem,
mert hozzád menekülök!
2 Ti azt mondjátok az Örökkévalónak:
„Te vagy az én Uram,
minden jó, amit kaptam, tőled származik!”
3 De azt is mondjátok e föld isteneinek:
„Tőletek jön, amit lelkem kíván!”
4 Akik más isteneket imádnak,
sok fájdalmat okoznak maguknak.
Nincs közöm áldozataikhoz,
amelyeket bálványaiknak visznek,
isteneik nevét számra sem veszem!
5 Az Örökkévaló az én Istenem,
ő az én részem: ételem és italom!
Örökkévaló, kezedben tartod sorsomat!
6 Részemet gyönyörű helyen jelölted ki,
milyen szép örökség jutott nekem!
7 Áldom az Örökkévalót,
mert ő tanácsol engem,
lelkem mélyén[l] még éjjel is tanít!
8 Tekintetem az Örökkévalóra függesztem,
aki jobb kezem felől van,
ezért nem rendülök meg soha!
9 Ezért örül a lelkem,
és teljes szívvel örvendezek,
még testem is biztonságban nyugodhat.
10 Mert te, Örökkévaló, nem hagyod lelkemet
a halottak országában.
Nem adod szented testét a pusztulásnak!
11 Sőt, megmutatod az életre vezető utat,
és jelenlétedbe vezetsz, ahol tökéletes öröm vár:
a jobb oldaladon örökös öröm!
Dávid imádsága.
17 Örökkévaló, hallgasd meg imádságomat,
mert igazságért könyörgök!
Halld meg segélykiáltásomat,
mert őszinte szívvel jövök hozzád!
2 Te jól látod a teljes igazságot,
ítélj a javamra!
3 Örökkévaló, megvizsgáltad szívemet,
meglátogattál még éjjel is.
Próbára tettél,
de nem találtál bennem semmi hamisságot.
Megvizsgáltad gondolataimat is,
de láttad, hogy nem mondtam semmi gonoszat.
4 Minden erőmmel igyekeztem
parancsodat megtartani.
5 Ösvényeidet követtem,
le nem tértem róluk sohasem.
6 Mikor hozzád kiáltottam, Istenem,
mindig meghallgattál engem!
Fordulj felém, kérlek,
hallgasd meg most is imádságomat!
7 Örökkévaló, te megszabadítod ellenségeiktől,
akik benned bíznak!
Bizony, megszabadítod őket
jobb karod erejével!
Mutasd meg, milyen csodálatos
hűséged és szereteted!
8 Őrizz meg, mint szemed fényét!
Szárnyaid árnyékában rejts el engem
9 a gonoszok elől,
akik el akarnak pusztítani!
Ments meg halálos ellenségeimtől,
akik körülfogtak!
10 Kegyetlen szívük nem ismer irgalmat,
magabiztos büszkeséggel beszélnek.
11 Folyton a sarkamban lihegnek,
s már körül is zártak egészen.
Szemüket rám szegezik:
lesik, hogyan terítsenek a földre,
12 mint oroszlán a zsákmányát,
mint ifjú oroszlán, amely prédáját lesi.
13 Kelj fel, Örökkévaló![m]
Szállj szembe velük,
vágd le őket kardoddal,
ments meg a gonoszoktól!
14 Hatalmaddal irtsd ki őket a földről!
De azoknak, akiket szeretsz, Örökkévaló,
adj bőven minden jót,
hadd teljenek be áldásaiddal!
Még unokáik is örököljék tőlük áldásaidat!
15 Én pedig szemtől szembe
meglátom arcodat az igazságban!
Micsoda öröm tölt el, mikor felébredek
és meglátlak téged!
A zenészek vezetőjének. Dávidnak, az Örökkévaló szolgájának éneke, amelyet azon a napon szerzett, amikor az Örökkévaló megszabadította őt minden ellenségétől, még Saultól is. Ezt énekelte Dávid:
18 Szeretlek, Örökkévaló,
te vagy minden erőm forrása![n]
2 Az Örökkévaló az én Kősziklám
és erős kőváram!
Istenem a kősziklám,
hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
ő vezet a győzelemre!
Ő a rejtekhelyem,
magasan fönn, a hegyeken.
3 Az Örökkévalóhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
4 A halál kötelei gúzsba kötöttek,
megrémített a pusztító áradat.
5 Testemre fonódtak a Seol kötelei,
megfogtak a halál csapdái.
6 De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá,
meghallgatott!
7 Remegett a föld, és reszketett,
még a hegyek alapja is megrendült,
mert az Örökkévaló haragra lobbant!
8 Füst szállt fel orrából,
szájából emésztő tűz lövellt,
tüzes szikrák repültek szerteszét.
9 Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
sötét viharfelhők zúgtak lába alatt.
10 Kérubokon ülve repült,
szelek szárnyain suhant.
11 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
körülvették vastag viharfellegek.
12 Dicsőségének ragyogó fénye
egyszerre áttört a felhőkön,
jégesőt hullatott és cikázó villámokat.
13 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
a Felséges zengett az egekből,
jégesőt hullatott és cikázó villámokat.[o]
14 Kilőtte nyilait, és szétszórta őket,
villámait szórta, és azok szétfutottak.
15 Örökkévaló, amikor megfenyítetted a vizeket,
haragod szélviharától még a tengerfenék is meglátszott,
feltárultak a föld alapjai.
16 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
és felemeltél,
kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
17 Az Örökkévaló megszabadított
hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
akik erősebbek nálam!
18 Rám rohantak a veszedelem napján,
az Örökkévaló mégis megmentett engem!
19 Szorongattak minden oldalról,
de az Örökkévaló kiszabadított!
Tágas mezőre vitt ki engem,
megmentett, mert kedvét leli bennem!
20 Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezeim tisztaságáért,
21 mert az Örökkévaló útjain jártam,
és nem vétkeztem Isten ellen.
22 Törvényeit mindig szem előtt tartottam,
parancsaitól el nem tértem.
23 Becsületesen és igazán éltem előtte,
a bűnöktől távol maradtam.
24 Meg is jutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezeim tisztaságáért.
25 Istenem, aki hűséges,
ahhoz te is hűséges vagy!
Aki igaz,
ahhoz te is igaz vagy!
26 Aki jó és tisztaszívű,
ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű!
De túljársz az eszén, és ellene állsz annak,
aki ravaszkodik!
27 Megszabadítod az alázatosakat,
de megalázod a büszkéket.
28 Örökkévaló, te gyújtod meg lámpámat,
te világítasz nekem a sötétben!
29 Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök!
Istenemmel minden akadályon átjutok!
30 Isten útja tökéletes!
Az Örökkévaló szava megbízható!
Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!
31 Kicsoda Isten az Örökkévalón kívül?
Kicsoda Kőszikla Istenünkön kívül?
32 Istenem, te megerősítesz engem!
Tökéletessé teszed utamat!
33 Olyan biztossá teszed lépteimet,
mint a szarvasoké!
Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.
34 Megtanítod kezemet a harcra,
és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.
35 Szabadításod védelmez engem,
jobb karod támogat,
jóindulatod fölemel!
36 Megerősítetted lábamat és bokámat,
hogy gyorsabban haladjak,
és ne botladozzam.
37 Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket,
vissza se térek, míg nem végzek velük!
38 Összetöröm őket, fel sem kelnek többé,
lábam alatt elterülnek.
39 Mert megerősítettél a harcban, Istenem,
térdre kényszerítetted, akik ellenem támadtak.
40 Megfutamítottad ellenségeimet,
s elpusztíthattam gyűlölőimet.
41 Segítségért kiáltoztak,
de nem menekülhettek.
Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is,
de ő nem felelt nekik.
42 Ízzé-porrá zúztam őket,
a szél hordja el mindet,
széttapostam ellenségeimet,
mint a sarat.
43 Istenem, megszabadítottál sok ezer ellenségemtől!
Nemzetek fejévé tettél.
Olyan népek szolgálnak nekem,
akiket nem is ismertem.
44 Első szóra engedelmeskednek,
idegenek hízelegnek nekem!
45 Minden bátorságuk elszállt,
váraikból remegve jönnek elő.
46 Él az Örökkévaló!
Áldott az én Kősziklám, Istenem,
aki győzelemre vezet!
47 Isten megbünteti ellenségeimet,
és népeket rendel uralmam alá!
48 Megment ellenségeim kezéből,
az ellenem támadók fölé emeli fejemet,
megszabadít a kegyetlentől.
49 Ezért dicsérlek téged a nemzetek előtt, Örökkévaló,
dicséretet énekelek neked!
50 Mert te vagy az Isten,
aki nagy győzelmet adsz királyodnak,
megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek,
Dávidnak, és utódainak mindörökké!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
19 Az ég hirdeti Isten dicsőségét,
kezének alkotásairól beszél az égboltozat.
2 Egyik nappal a másiknak mondja,
éj az éjnek beszéli Isten hatalmát!
3 Nem emberi beszéddel,
vagy hallható szóval hirdetik,
4 mégis eljut hangjuk az egész Földre,
megérti szavukat az egész világ.
A Nap, amelynek az ég a sátra,
5 felkel reggel,
kijön, mint vőlegény a hálószobájából.
Örül, mint hős harcos,
hogy futhatja pályáját.
6 Elindul az ég egyik szélétől,
körüljár a másikig,
semmi sem rejtőzhet el sugaraitól.
7 Az Örökkévaló tanítása tökéletes,
helyreállítja az ember lelkét.
Az Örökkévaló törvénye megbízható,
bölccsé teszi még az egyszerű embert is.
8 Az Örökkévaló rendelkezései helyesek,
megörvendeztetik szívünket.
Az Örökkévaló parancsai világosak,
megvidámítanak bennünket.
9 Az istenfélelem tiszta és helyes,
örökké megmarad.
Bizony, az Örökkévaló döntései
mind érvényesek, igazságosak és helyesek!
10 Értékesebbek, mint sok-sok arany,
édesebbek a méznél,
még a legfinomabb méznél is!
11 Figyelmeztetnek és megvilágosítanak engem is,
szolgádat, Uram.
Aki szavadnak engedelmeskedik,
nagy jutalmat nyer.
12 Ki veheti észre minden egyes tévedését?
Tisztíts meg engem a nem szándékos vétkektől is!
13 Óvdj meg, szolgádat, a szándékos bűnöktől,
hogy ne uralkodjanak rajtam!
Akkor ártatlan leszek,
és nem vétkezek ellened.
14 Legyen kedvedre való
minden szavam és gondolatom,
ó, Örökkévaló, Kősziklám és Megváltóm!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
20 Hallgassa meg kérésed az Örökkévaló,
mikor bajban vagy!
Segítsen téged győzelemre Jákób Istene!
2 Szentélyéből küldjön segítséget,
a Sionból erősítsen és támogasson!
3 Emlékezzen felajánlott áldozataidra,
s égőáldozataidat fogadja szívesen! Szela
4 Adja meg neked,
amit teljes szívből kívánsz,
valósítsa meg minden tervedet!
5 Hadd örvendezzünk győzelmednek,
hadd lobogtassunk zászlót Istenünknek!
Teljesítse az Örökkévaló minden kérésedet!
6 Most már tudom, hogy az Örökkévaló
győzelmet ad felkent királyának!
Igen, az Örökkévaló válaszol neki a Mennyből,
és erős jobbjával győzelemre segíti.
7 Ezek harci szekereikben bíznak,
mások erős lovaikkal dicsekednek,
mi pedig Istenünket,
az Örökkévalót hívjuk segítségül,
és vele dicsekszünk!
8 Azok vereséget szenvednek,
és holtan esnek össze,
mi pedig talpon maradunk, és győzünk!
9 Örökkévaló, vezesd győzelemre királyodat!
Hallgass meg minket, mikor hozzád kiáltunk!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
21 Örökkévaló, erődnek örül a király,
ujjong, mert győzelemre segítetted.
2 Megadtad neki, amit szíve kívánt,
ajkainak kérését teljesítetted. Szela
3 Bőségesen megáldottad őt,
színarany koronát tettél fejére.
4 A király életet kért tőled, Örökkévaló, és megadtad,
hosszú, sőt örökké tartó életet adtál neki!
5 Győzelemre vezetted a királyt,
megnövelted hírnevét,
méltóságot és dicsőséget
árasztottál rá bőségesen.
6 Áldottá, sőt áldássá tetted őt örökké,
ujjong, hogy jelenlétedben élhet!
7 Igen, az Örökkévalóban bízik a király,
s nem bukik el, mert védi a Felséges kegyelme.
8 Örökkévaló, bárcsak utolérné kezed minden ellenségedet,
és elpusztítanád gyűlölőidet!
9 Mikor megjelensz, Örökkévaló,
égesd el őket, mint a tüzes kemence,
pusztítsd el őket, mint tűz a szalmát!
10 A gonoszoknak még a gyermekeit is pusztítsd el,
utódaikat gyomláld ki az emberek közül!
11 Gonosz terveket szőttek ellened,
álnok csapdákat készítettek, de hiába,
12 mert te, Örökkévaló,
megkötözöd őket köteleiddel,
nyilaiddal célba veszed őket.
13 Dicsérünk, Örökkévaló!
Éneket éneklünk erődről,
és zsoltárt hatalmadról!
A zenészek vezetőjének. A „Hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
22 Istenem, ó, Istenem, miért hagytál egyedül?
Oly távol vagy, miért nem mentesz meg?
Nem hallod segélykiáltásomat?!
2 Istenem, segítségért kiáltok nappal,
kiáltok hozzád éjjel is,
de nem felelsz!
3 Istenem, te vagy a Szent,
te vagy a Király!
Izráel dicséretei vesznek körül trónodon!
4 Benned bíztak őseink,
rád támaszkodtak,
és te megmentetted őket.
5 Hozzád kiáltottak segítségért,
és megmenekültek ellenségeiktől.
Hittek és nem csalódtak benned.
6 De én féreg vagyok, nem ember!
Undorodik tőlem,
csúfol és gyaláz mindenki!
7 Aki csak lát, gúnyolódik rajtam,
fejét csóválja, és nyelvét ölti rám.
8 Azt mondják: „Most hívd az Örökkévalót segítségül!
Majd csak megment téged!
Ha tényleg annyira kedvel,
biztosan megszabadít!”
9 Istenem, te vagy, aki anyám méhéből kihozott!
Te biztattál, amíg ő szoptatott!
10 Te vettél a karjaidba,
születésemtől fogva te vagy Istenem!
11 Ne légy messze tőlem,
mert közel a veszedelem,
és nincs, aki segítsen!
12 Dühös bikák vettek körül,
bekerítettek a básáni bivalyok!
13 Tátott szájjal rohantak rám,
mint zsákmányra az ordító oroszlán.
14 Olyanná lettem, mint a kiöntött víz:
minden erőm elhagyott!
Csontjaim kificamodtak,
szívem megolvadt, mint a viasz.
15 Szájam[p] kiszáradt, mint a cserép,
nyelvem ínyemhez tapadt.
Bizony, a halál porába fektettél engem!
16 Kutyák gyűltek körém,
a gonoszok csapata bekerített,
átszúrták kezemet, lábamat.
17 Csontjaim mind kilátszanak,
ők meg csak néznek és bámulnak rám!
18 Ruháim elosztják maguk között,
köntösöm kisorsolják.
19 Örökkévaló, ne légy messze tőlem!
Te vagy erőm, siess segítségemre!
20 Mentsd meg életem a kard élétől,
lelkem a kutyák körme közül!
21 Szabadíts ki az oroszlán torkából!
A bivalyok szarvait látom,
de tudom, hogy meghallgattál engem!
22 Megmentettél, Örökkévaló!
Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek,
dicsérlek téged,
mikor a testvérek összegyűlnek!
23 Dicsérjétek az Örökkévalót,
akik félitek és tisztelitek őt!
Jákób utódai, mind dicsőítsétek,
Izráel utódai, tiszteljétek őt félelemmel!
24 Mert az Örökkévaló nem fordul el a szegényektől,
nem utálja meg az alázatosokat, mikor bajban vannak!
Nem rejtőzik el előlük, ha segítséget kérnek tőle!
Meghallgatja őket, mikor hozzá kiáltanak!
25 Téged dicsérlek, Örökkévaló,
a nagy gyülekezetben!
Összegyűlt imádóid előtt megadom,
amit fogadtam neked.
26 Jöjjetek, szegények és alázatosak,
lakjatok jól!
Jöjjetek mind, akik dicséritek az Örökkévalót,
viduljon fel szívetek örökre!
27 Jöjjetek ti is, akik távoli földeken éltek,
emlékezzetek az Örökkévalóra, és forduljatok hozzá!
Jöjjön a Föld minden családja, minden népe,
hajoljon meg előtted,
és téged imádjon, Örökkévaló!
28 Mert az Örökkévalóé a királyi hatalom,
és uralkodik minden nép fölött!
29 Eljönnek mind a gazdagok és erősek,
esznek, és meghajolnak előtte.
Azok is, akik a halál kapujában állnak,
és akik már meghaltak,
bizony, mind meghajolnak az Örökkévaló előtt!
30 Messze a jövőben,
még utódaink is őt szolgálják,
az Örökkévaló dicsőségéről beszélnek fiaiknak.
31 Igen, jönnek, és az Örökkévaló hatalmas tetteit tanítják
a születendő nemzedéknek!
Dávid zsoltára.
23 Az én pásztorom az Örökkévaló!
Minden jóval ellát engem:
2 dús legelőin megpihentet,
friss patakokhoz terelget,
3 felüdíti lelkem,
és az igazságosság útján vezet,
jóságos természete szerint.
4 Bizony, még ha a halál árnyékában,
sötét és mély völgyeken kell is átmennem,
akkor sem félek a gonosztól,
mert, te, Örökkévaló, ott is velem vagy.
Pásztorbotod megvéd, pálcád vezet.
5 Ellenségeim szeme láttára bőségesen megteríted asztalom,
mint szívesen látott vendéged előtt.[q]
Bizony, színig töltöd poharam!
6 Jóságod és szereteted körülvesz amíg csak élek,
az Örökkévaló házában[r] lakom, egész életemben.
Dávid zsoltára.
24 Az Örökkévalóé az egész Föld!
Övé minden, ami rajta van.
Bizony, övé az egész világ,
és annak minden lakója!
2 Mert ő emelte a szárazföldet a tenger fölé,
s megerősítette a vízzel szemben.
3 Kicsoda mehet föl az Örökkévaló hegyére?
Ki állhat meg előtte, szent helyén?
4 Csak az, kinek szíve és keze tiszta,
nem használja az Örökkévaló nevét hamis esküre,
s ha megígér valamit, teljesíti.
5 Az ilyen ember kap áldást az Örökkévalótól,
és kegyelmet a szabadító Istentől!
6 Ilyen a sok-sok nemzedék, amely keresi őt.
Arcodat keresi, Jákób Istene! Szela
7 Táruljatok kapuk,
nyíljatok ki, örök ajtók,
hogy bemehessen a dicső Király!
8 Ki ez a dicsőséges Király?
Az erős és hatalmas Örökkévaló!
Ő az Örökkévaló, a Hatalmas Harcos!
9 Táruljatok kapuk,
nyíljatok ki, örök ajtók,
hogy bemehessen a dicső Király!
10 Ki ez a dicsőséges Király?
Az Örökkévaló, a Seregek Ura, a dicsőség Királya! Szela
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center