Bible in 90 Days

53 Ki hitte el, amit hallottunk, és hirdettünk?
    Ki előtt volt nyilvánvaló az Örökkévaló hatalma?^[b]

² Felnőtt az Örökkévaló szeme előtt,
    mint friss hajtás, fiatal csemete,
    mint gyökérsarj^[c] a száraz földből.
De nem láttuk vonzónak külsejét,
    nem találtuk sem szépnek,
    sem érdekesnek.
³ Az emberek lenézték őt,
    még barátai is elhagyták.
Tudta, mi a fájdalom,
    és hogy mit jelent a betegség,
de mi arcunkat eltakartuk,
    hogy ne is lássuk.
Nem törődtünk vele.

⁴ Pedig betegségeinket ő viselte,
    és fájdalmaink nehezedtek rá.
S mi még azt hittük,
    hogy Isten csapásai sújtják,
    hogy ő veri és bünteti!
⁵ Bizony, bűneinkért kapott sebeket,
    vétkeinkért törték össze őt!
Békességünk büntetését ő fizette meg,
    és sebei árán gyógyultunk meg.
⁶ Mind a saját fejünk után mentünk,
    szétszéledtünk és eltévedtünk,
    mint nyájtól a juhok,
de az Örökkévaló az ő vállára rakta
    mindannyiunk vétkeit.

⁷ Bántalmazták és megsebesítették,
    de alázattal viselte.
Szó nélkül tűrte, s nem tiltakozott,
    mint a bárány, ha levágni viszik,
    mint juh, mikor némán tűri, hogy megnyírják.
⁸ Erőszakkal fogták el,
    és igazságtalanul ítélkeztek fölötte.
Kortársai közül senki sem értette meg,
    hogy népem^[d] bűnei miatt ítélték halálra,
    és irtották ki az élők közül.^[e]
9 Gonosztevők között jelölték ki sírhelyét,
    de a gazdagok sírjába került.
Megölték, bár semmi gonoszt nem tett,
    nem találtak hamisságot még beszédében sem!

¹⁰ Bizony, az Örökkévaló akarta összetörni őt.
    Ő határozott úgy, hogy Szolgájának szenvednie kell,^[f]
és életét bűnért való áldozatul kell adnia.
    Azután Szolgája meglátja majd „utódait”,
hosszúra nyújtja életét,
    és sikerre viszi az Örökkévaló akaratát.

¹¹ „Lelke vajúdása után látni fog,^[g]
    és elégedettség tölti be.
Igaz Szolgámat sokan megismerik,
    és ők is igazakká lesznek általa,
    mert vétkeiket Szolgám viseli.
¹² Mivel lelkét önként adta halálra,
    és a bűnösök közé sorolták,
mivel magára vette sokak bűneit,
    és a bűnösökért imádkozott,
ezért jutalmat a hatalmasok között osztok neki,
    és osztályrészét a győzelmi zsákmányból
a hősök között kapja meg”
    — mondja az Örökkévaló.

² „Szélesítsd ki sátorhelyed,
    bátran terjeszd ki hajlékod határait,
    ne félj!
Sátraid köteleit nyújtsd meg,
    cövekeit verd le jó erősen,
³     mert terjeszkedni fogsz jobbra is, balra is!
Utódaid öröklik a nemzeteket,
    és újjáépítik a lerombolt városokat.

⁴ Ne félj, mert nem fogsz csalódni,
    és senki sem gyaláz többé!
Sőt, elfelejted ifjúságod szégyenét is,
    nem gondolsz többé özvegységed gyalázatára.
⁵ Hiszen Alkotód a férjed,
    az Örökkévaló, a Seregek Ura!
Ő a Megváltód,^[i] Izráel Szentje,
    az Egész Föld Istene!”
    — ezt mondja Megváltód, az Örökkévaló.

⁶ Mert az Örökkévaló visszahív magához,
    mint elhagyott és kesergő asszonyt a férje.
Mint a magányos asszonynak,
    akit még fiatalon elküldött a férje,
    azt mondja neked Istened:
⁷ „Röpke pillanatra elhagytalak, igaz,
    de nagy irgalommal ismét magamhoz gyűjtelek!
⁸ Mivel megharagudtam rád nagyon,
    egy szempillantásig eltakartam előled arcomat,
de örök szeretettel könyörülök rajtad!

⁹ Mert úgy van ez, mint Nóé napjaiban:
    ahogy akkor megesküdtem,
    hogy Nóé özönvize többé nem borítja el a földet,
úgy esküszöm most is,
    hogy rád többé nem haragszom,
    és nem büntetlek tovább.
¹⁰ Hiszen még a hegyek sem maradnak örökké a helyükön,
    s a dombok is meginognak,
de hűséges szeretetem irántad örökké megmarad,
    békességem szövetsége meg nem inog!”
    — mondja az Örökkévaló, aki rajtad megkönyörült.

¹¹ „Te szegény város, akit viharok szaggattak,
    de senki sem vigasztalt!
    Nézd, én újjáépítelek!
Zafírokból készítem alapjaidat,
    drágakövekre építem falaidat,
¹² rubinokkal ékesítem bástyáidat,
    gránátkővel kapuidat,
drágakövekből készítem
    körös-körül falaidat.
¹³ Fiaid mindannyian az Örökkévaló tanítványai lesznek,
    és békességük örökre bőséges marad.
¹⁴ Gyökeret versz az igazságban,
    és megerősödsz benne rendíthetetlenül.
Távol marad tőled minden pusztítás és romlás,
    gondolnod sem kell vele.
Közeledbe sem jön a rettegés,
    nem kell félned tőle.
¹⁵ Nézd! Ellenségeid összefognak ellened,
    de akaratom ellenére.
Akik ellened támadnak,
    elpusztulnak általad!

¹⁶ Nézd! Én teremtettem a kovácsot,
    aki parazsat szít,
és fegyvert kovácsol,
    céljának megfelelőt.
Így teremtettem a pusztítót is,
    hogy pusztítson.
¹⁷ De az ellened készült fegyverek
    mind kudarcot vallanak.
Az ellened szóló vádaskodásokat
    mind meghazudtolod.
Mert ez az Örökkévaló szolgáinak öröksége,
    hogy magam szolgáltatok nekik igazságot!”^[j]
    — mondja az Örökkévaló.

⁵ Lásd! Olyan népeket hívsz elő,
    amelyeket nem ismertél.
A nemzetek, amelyek nem ismertek téged,
    hozzád futnak az Örökkévalóért, Istenedért,
és Izráel Szentjéért,
    aki dicsőséggel koronáz meg téged.

⁶ Keressétek az Örökkévalót,
    amíg nem késő!
Hívjátok segítségül őt,
    amíg közel van!
⁷ A gonosztevő térjen jó útra,
    a bűnös se kövesse gondolatait!
Jöjjön vissza az Örökkévalóhoz,
    aki örömmel fogadja, és könyörül rajta!
Jöjjön Istenünkhöz,
    aki szívesen megbocsát!

¹⁰ Mert az eső és hó az égből száll le,
    de addig oda vissza nem tér,
míg a földet meg nem öntözi.
    Termékennyé és gyümölcsözővé teszi,
hogy magot teremjen a magvetőnek,
    és kenyeret az éhezőnek.
¹¹ Ilyen az én szavam is, amelyet elküldök:
    nem tér vissza hozzám dolgavégezetlen,
hanem minden tervemet megvalósítja,
    és célját eléri.

¹² Mert örömmel jöttök ki onnan,
    és békességben vezetnek titeket.
Még a hegyek és dombok is
    ujjongva énekelnek előttetek,
    a fák is mind tapsolva köszöntenek.
¹³ Tüskés gyomok helyén ciprusfa növekszik,
    tövises bozót helyett mirtusz virágzik,
s az Örökkévaló dicsőségét mutatja,
    örök jelként,
amely soha el nem múlik”.

„Őrizzétek meg a jogosságot,
    és cselekedjetek igazságosan,
mert szabadításom hamarosan megérkezik,
    és rövidesen nyilvánvalóvá lesz,
    mindaz a jó, amit teszek!

² Boldog és áldott, aki így cselekszik,
    és ehhez ragaszkodik:
aki megszenteli a szombat ünnepét,
    és vigyáz, hogy ne törje meg,
s aki óvakodik attól, hogy rosszat tegyen.”

³ Ne mondja az idegen, aki az Örökkévalóhoz csatlakozott:
    „Nem fogad be engem népe közé az Örökkévaló!”
Ne mondja a kasztrált se:
    „Látjátok, én már terméketlen, kiszáradt fa vagyok!”
⁴ Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Azoknak a kasztráltaknak,
    akik megőrzik a szombat ünnepét,
    akik azt választják, amit én kedvelek,
    akik hűségesek maradnak szövetségemhez,
⁵ jobban megőrzöm a nevét és emlékét
    házamban és falaimon belül,
    mint a fiaik és leányaik tennék.
Bizony, örök nevet adok nekik,
    amelyet soha senki el nem törölhet.^[k]

⁶ Ami pedig azokat az idegeneket illeti,
akik az Örökkévalóhoz csatlakoztak,
    hogy szolgálják őt,
    hogy szeressék az Örökkévaló nevét,
    hogy szolgái legyenek,
akik megőrzik a szombat ünnepét,
    s vigyáznak, hogy ne törjék meg azt,
akik hűségesen ragaszkodnak
    az Örökkévaló Szövetségéhez,
⁷ bizony, őket is fölviszem szent hegyemre!
Megörvendeztetem őket imádságom házában,
    és szívesen fogadom
    égő- és véresáldozataikat oltáromon.
Mert házam imádság háza lesz
    minden nép számára!”
⁸ Ezt mondja az Örökkévaló Isten,
    aki összegyűjti az Izráelből száműzötteket és szétszórtakat:
„Még gyűjtök hozzájuk másokat is,
    azok mellé, akik már összegyűltek.”

57 Sorra mennek el az igazak,
    de senki sem törődik vele.
Az istenfélőket egybegyűjtik,
    de senki sem érti miért.
Az igazakat, bizony, elviszik,
    mielőtt a veszedelem megérkezik.
² De eljön a békesség ideje is.
    Akik addig egyenes úton jártak,
    háborítatlanul pihennek nyugvóhelyükön.

¹¹ Kitől féltél?
    Kitől rettegtél, hogy engem elhagytál?
Miért hazudtál?
    Miért nem emlékeztél rám?
    Miért nem vetted szívedre?
Régóta hallgattam, ezért nem tiszteltél?
¹² De most megmutatom neked, mit ér igazságod,
    és mit érnek tetteid!
Nem segítenek rajtad,
    nem érnek semmit!
¹³ Amikor majd segítségért kiáltasz,
    mentsen meg téged bálványaid serege!
Bizony, nem érnek semmit,
    mert a szél hordja szét őket,
    még egy gyenge lehelet is elfújja mindet!
De aki bennem bízik,
    birtokul kapja a földet,
    örökségül kapja szent hegyemet.”

¹⁵ Mert ezt mondja a Magasságos és a Felséges,
    aki az örökkévalóságban lakik,
    s kinek neve szent:
„Magasságban és szentségben lakom,
    de az alázatos és megtört szívűvel is,
hogy az alázatosak szellemét megelevenítsem,
    s az összetörtek szívét életre keltsem.
¹⁶ Nem haragszom örökké,
    és nem perelek vég nélkül,
mert az emberek szellme
    reményét vesztve elcsüggedne.
¹⁷ Kapzsisága miatt haragudtam meg rá,
    és megbüntettem érte.
Haragomban arcom eltakartam előle,
    ő pedig elfordult tőlem,
    és a maga útján járt.
¹⁸ Láttam, hogy saját feje után megy,
    mégis meggyógyítom, és vezetem őt!
Sőt, megvigasztalom őt is,
    meg azokat is, akik romlásán búsultak.
¹⁹ Még azt is megteszem,
    hogy hálát adjon mindezért!
Békesség, békesség azoknak,
    akik távol vannak,
és azoknak is, akik közel
    — mondja az Örökkévaló —,
én meggyógyítom őt!”

²⁰ De az istentelenek, mint a háborgó tenger, olyanok:
    iszapot és sarat hánynak ki,
    szennyes habokat tajtékoznak.
    Nyughatatlanok!
²¹ „Nincs békesség az istenteleneknek!”
    — ezt mondja Istenem.

De én ezt felelem: Nézzétek!
Még a böjt napján is kedvteléseitek űzitek,
    és dolgoztatjátok rabszolgáitokat!
⁴ Még a böjt idején is veszekedtek
    és vitatkoztok,
gonosz indulattal támadtok egymásra,
    majd ölre mentek!
Nem úgy böjtöltök,
    hogy könyörgésetek hangja
    följusson a magasba!
⁵ Azt hiszitek, ez az a böjt,
    amelyet én szeretek?
Az a böjt, hogy az ember
    éhezéssel gyötri magát?
Hogy fejét lehajtja, mint a káka,
    zsákruhába öltözik,
    és hamuban térdel?
Ezt nevezitek ti böjtnek,
    az Örökkévaló kedves napjának?

Ha egymást le nem igázzátok,
    ha másokra ujjal nem mutogatsz,
    ha beszéddel sem támadsz senkire,
¹⁰ ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván,
    hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele,
akkor felragyog világosságod a sötétben is,
    még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény.
¹¹ Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen,
    még kietlen, száraz földön is mindennel ellát.
Csontjaidat megerősíti,
    s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert,
    mint a forrásvíz, mely el nem apad.
¹² Fiaid felépítik az ősi romokat,
    és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat.
Így fognak nevezni:
    »Romos várfalak felépítője,
    utak megújítója,
    városok újjáépítője.«

¹³ Ha szombat ünnepén nem indulsz útra,
    és szent napomon nem jársz kívánságod után,
hanem örömöd leled a szombati nyugalomban,
    az Örökkévaló szent és dicsőséges napjának tartod,
és őt tiszteled azzal,
    hogy nem a hétköznapi dolgaiddal foglalkozol,
    nem a kívánságaidat követed,
    s nem beszélsz hiábavalóságot,
¹⁴ akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban,
    járatlak a föld magaslatain,
és Jákóbnak, ősapádnak örökségével táplállak!”
    — az Örökkévaló szája mondja ezt.

⁹ Ezért van tőlünk távol a helyes ítélet,
    és nem ér el bennünket az igazságosság.
Világosságra várunk,
    de sötétség vesz körül,
napfényt remélünk,
    de homályban járunk.
¹⁰ Tapogatjuk a falat, mint a vakok,
    tapogatózunk, mint akinek nincs szeme,
    délben is megbotlunk, mint éjszaka.
Olyanok vagyunk, mint élők között a holtak.
¹¹ Morgolódunk, mint a medvék,
    mint a gerlék, úgy nyögünk.
Jogosságot remélünk, de nem jön,
    szabadulást, de távol marad,
¹² mert sokat vétkeztünk az Örökkévaló ellen,
    és bűneink ellenünk tanúskodnak.
Bizony, vétkeink terhe nyom,
    és jól ismerjük bűneinket:
¹³ megtagadtuk az Örökkévalót, és lázadtunk ellene,
    elfordultunk Istenünktől.
Elnyomásról és lázadásról beszéltünk,
    hazug szavakat forgattunk szívünkben,
    és hazugságot szólt a szánk.
¹⁴ A jogosság vereséget szenvedett,
    s az igazságosság messze, a távolban áll,
az igazság holtan hever a város utcáin,
    a becsület és egyenesség be sem jöhet a városba!
¹⁵ Nem maradt a hűségből semmi sem,
    aki pedig tartózkodik a gonosztól,
    azt kirabolják.

Az Örökkévaló látta, és haragudott miatta,
    hogy nincs törvény és igazság.
¹⁶ Látta, hogy nincs senki,
    nincs, aki népéért közbenjárna nála.
Ezért saját hatalmára támaszkodott,
    karja szerzett győzelmet,
    igazsága segített neki.
¹⁷ Magára öltötte az igazságosságot, mint páncélt,
    fejére tette a szabadítás sisakját,
a bosszúállás ruhájába öltözött,
    s a féltő szeretet^[s] palástját terítette vállára.
¹⁸ Megfizet mindenkinek tettei szerint,
    haraggal ellenfeleinek,
    bosszúval ellenségeinek,
s bosszút áll még a távoli szigeteken is.
¹⁹ Ezért félik majd az Örökkévaló nevét napnyugaton,
    és tisztelik dicsőségét keleten,
mikor eljön, mint egy sebes sodrású folyó,
    amelyet az Örökkévaló Szelleme hajt.
²⁰ Eljön Sionhoz mint Megváltó,^[t]
eljön azokhoz,
    akik Jákób népe közül hozzá fordulnak,
    és bűneiket elhagyják.
Az Örökkévaló határozott így.

„Rajtad nyugvó Szellemem,
    és szavaim, amelyeket szádba adtam,
mostantól fogva el nem távoznak tőled soha.
Veled maradnak, és utódaiddal,
    meg az ő utódaikkal is!”
    — ezt mondja az Örökkévaló.

⁵ Mikor meglátod, arcod felragyog,
    szíved örömében majd kiszökik a helyéről,
    és remegve szélesre tárul,
mivel a tengerek gazdagsága özönlik hozzád,
    a nemzetek hozzák kincseiket.
⁶ Karavánok sora jön Midjánból, Éfából,
    tevék tömege tolong utcáidon.
Sebából is eljönnek mindannyian,
    aranyat és tömjént hoznak,
    és az Örökkévaló dicső tetteit hirdetik.
⁷ Hozzád terelik a juhnyájakat Kédárból,
    Nebajótból kosokat hoznak,
    hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatul.
Bizony, dicsőségem házát még dicsőségesebbé teszem!

⁸ Kik ezek, akik oly tömegben repülnek,
    mint a sűrű fellegek,
vagy mint galambok csapata,
    mikor dúcaikba leszállnak?

⁹ Mert rám várnak a szigetek
    és a távoli tengerpartok lakói.
Társis hajói is csak szavamra várnak,
    hogy elhozzák fiaidat messze földről,
    ezüstjükkel, aranyukkal együtt, Istened kedvéért,
hogy tiszteljék az Örökkévaló nevét,
    és Izráel Szentjét, aki téged felékesített.
¹⁰ Az idegenek fiai újra felépítik falaidat,
    és királyaik szolgálnak neked,
mert haragomban ugyan megvertelek,
    de mivel szeretlek, most könyörülök rajtad.
¹¹ Ezért tartsd nyitva kapuid szüntelen,
    ne zárd be őket se éjjel, se nappal!
Hadd hozzák be a nemzetek kincseiket,
    királyaik vezetik ünnepélyes menetüket.
¹² Mert az a nép és ország,
    amely nem szolgál téged, elvész.
Bizony, az ilyen nemzet elpusztul teljesen!
¹³ A Libanon dísze jön hozzád:
    legszebb cédrusaikat, fenyőiket
    és ciprusaikat hozzák,
hogy ékesítsék szent helyemet,
    s trónusom zsámolyát^[u] díszítsék vele.
¹⁴ Hozzád mennek,
    s meghajolnak előtted elnyomóid fiai,
leborulnak lábad előtt,
    akik megvetettek téged,
így neveznek: »Az Örökkévaló városa«,
    és így: »Izráel Szentjének Sionja«.

¹⁵ Bár azelőtt utált és elhagyott voltál,
    és senki feléd sem nézett,
most már örökre dicsőségessé teszlek,
    és öröm forrásává nemzedékről nemzedékre.
¹⁶ A népek gazdagsága táplál,
    és királyok segítenek téged,
és akkor tudod meg,
    hogy én vagyok az Örökkévaló,
Megmentőd és Megváltód,
    Jákób erős Istene.

¹⁷ Bronz helyett aranyat hozok,
    vas helyett ezüstöt,
fa helyett bronzot,
    és kövek helyett vasat.
A békességet teszem fejedelmeddé,
    és igazságosság kormányoz téged.
¹⁸ Erőszaknak híre sem lesz földeden,
    pusztulás és rombolás elő sem fordul határaid között.
Isten szabadítása lesz városod védőfala,
    és dicsérete annak kapuja.

¹⁹ Attól kezdve nem a napfény lesz világosságod,
    s éjjel sem a Hold világít neked,
hanem maga az Örökkévaló lesz világosságod örökké,
    és Istened lesz dicsőséged.
²⁰ Napod nem nyugszik le soha,
    sem a hold el nem fogy,
hanem az Örökkévaló lesz világosságod örökre,
    és gyászod napjai véget érnek.
²¹ Néped fiai mind igazságban élnek,
    és övék lesz a föld örökre.
Olyanok lesznek, mint a facsemete
    amelyet magam ültettem kertembe,
    hogy dicsőségemet nyilvánvalóvá tegyék.
²² A legkisebb közülük ezerre sokasodik,
    a kicsiny is hatalmas néppé növekszik.
Én, az Örökkévaló viszem ezt végbe,
    megvalósítom a maga idején.”

⁵ Idegenek jönnek,
    hogy nyájaidat legeltessék,
a nemzetek fiai jönnek,
    hogy földjeidet műveljék és szőlőidet gondozzák.
⁶ Titeket pedig az Örökkévaló papjainak neveznek,
    Istenünk szolgáinak tekintenek.
A nemzetek gazdagsága fog táplálni benneteket,
    és kincseikkel dicsekedtek.

⁷ Mivel a szégyenből kétszeres részt kellett viselnetek,
    és gyalázatot tűrtetek,
ezért örökségetek is kétszeres lesz a földön,
    s örömötök nem múlik el soha.
⁸ Mert én, az Örökkévaló, szeretem a jogosságot,
    de gyűlölöm az erőszakosságot és a rablást.
Megadom hát hűségesen megérdemelt jutalmukat,
    és örök szövetséget kötök velük.
⁹ Gyermekeik híresek lesznek a nemzetek között,
    és utódaikat minden nép ismerni fogja.
Mindenki látni fogja rajtuk, és elismeri,
    hogy őket az Örökkévaló áldotta meg.

⁸ Esküre emelte az Örökkévaló jobb kezét,
    erős karját fölemelte:
„Nem adom többé gabonádat ellenségeidnek,
    és borodat, amelyért te fáradoztál,
    nem isszák meg idegenek.
⁹ Hanem azok egyék meg,
    akik a termést learatták,
    és dicsérjék az Örökkévalót érte.
A bort is azok igyák meg
    szent helyem udvarában,
    akik a szőlőt leszüretelték!”

¹⁰ Menjetek át, menjetek ki a kapukon,
    készítsetek utat a népnek!
Építsétek, építsétek az utat,
    a köveket dobjátok félre,
emeljétek magasra a zászlót,
    adjatok jelt a nemzeteknek!
¹¹ Halljátok?
    Az Örökkévaló szava hangzik az egész földön:
„Mondjátok meg Sion leányának:
    nézd, jön már Szabadítód,
ő hozza jutalmadat,
    és előtte jön, amivel megfizet.”
¹² Népét így nevezik majd:
    „A Szent népe, akiket az Örökkévaló váltott meg”,
és városát így hívják:
    „A város, amelyet sokan fölkeresnek”,
és: „Akit az Örökkévaló nem felejtett el soha”.

— „Én vagyok az, aki igazat szólok,
    és van erőm a szabadításra!”

² — „Miért vérpiros a ruhád,
    mint a szőlőtaposóké?”

³ — „Mert a szőlőt tapostam,^[x]
    de senki sem segített, egyedül voltam.
Széttapostam a nemzeteket haragomban,
    összetörtem őket felindulásomban.
Vérük fröccsent a ruhámra,
    egész öltözetem vérpirosra festette.
⁴ Mert elszántam magam a bosszúállásra,
    és eljött a megváltás esztendeje.
⁵ Kerestem valakit, de nem segített senki,
    csodálkoztam, hogy nem akadt segítőm.
Ezért karom segített engem,
    és felindulásom volt a segítségem.
⁶ Széttapostam hát a nemzeteket haragomban,
    összetörtem őket indulatomban,
    s vérüket a földre ontottam.”

Bizony, az Örökkévaló is részt vett minden szenvedésükben,
    és jelenlétének angyala megszabadította őket.
Szeretetében és könyörületében megváltotta,
    fölkarolta és hordozta őket régtől fogva.
¹⁰ Ők mégis lázadoztak ellene,
    Szent Szellemét szomorították.
Ezért ő is ellenségükké lett,
    sőt, harcolt ellenük.

¹¹ Akkor népe visszaemlékezett a régi időkre,
    és Mózesre, az Örökkévaló szolgájára,
    s azt kérdezték:
„Hol van, aki nyájának pásztorával
    átvitte őket a tengeren?
Hol van, aki Szent Szellemét adta,
    hogy közöttük lakozzon?
¹² Aki dicsőséges hatalmával
    vezette Mózest, jobb kezénél fogva,
s ketté választotta a tenger vizét,
    hogy örök hírnevet szerezzen magának.
¹³ Aki úgy vezette népét a mélységen keresztül,
    oly simán, mint lovat a pusztán,
    hogy lépteik meg sem botlottak.
¹⁴ Megpihentette őket az Örökkévaló Szelleme,
    mint pásztor a nyáját, mikor a völgybe vezeti.
Bizony, így vezetted népedet, Uram,
    hogy magadnak dicső nevet szerezz!”

64 Bárcsak meghasítanád az eget, Örökkévaló,
    és leszállnál a földre,
    hogy a hegyek is remegjenek előtted!
Leszállnál, oly hirtelen,
    ahogy lángra lobban a száraz bozót,
    vagy felforr a víz!
Akkor ellenségeid is megismernék neved,
    s félve reszketnének előtted a nemzetek,
³ látva rettenetes tetteidet,
    melyeket senki sem várt!
Ó, bárcsak leszállnál a földre,
    hogy a hegyek is remegjenek előtted!
⁴ Mert öröktől fogva senki sem hallott ilyet,
    híre sem jutott fülébe,
nem látott más Istent kívüled,
    aki ily nagy dolgokat tesz a benne bízókért!

⁵ Hiszen elébe sietsz annak,
    aki örömét leli az igazságos tettekben,
    és tetszésedre él.
De vétkeztünk ellened,
    és megharagudtál ránk.
Régóta így van ez,
    vajon megszabadulunk-e valaha?
⁶ Mindannyian tisztátalanná lettünk,
    még jótetteink is olyanok,
    mint a bemocskolt ruha,
elhervadunk, mint őszi falevél,
    bűneink elsodornak, mint a szél.
⁷ Nincs senki, aki segítségül hívná neved,
    vagy hittel kapaszkodna beléd,
mert eltakartad arcod előlünk,
    kiszolgáltattál bűneinknek,
    hogy megemésszenek bennünket.
⁸ Örökkévaló, mégis Atyánk vagy te!
Olyanok vagyunk a kezedben,
    mint fazekas korongján az agyag.
Bizony, kezed alkotott mindnyájunkat!
⁹ Ne haragudj ránk oly nagyon,
    ne bűneinkre tekints, Örökkévaló!
Nézz ránk,
    mégis a te néped vagyunk, mindannyian!
¹⁰ Nézd! Szent városaidat lerombolták,
    Sion elpusztult,
    Jeruzsálem romhalmazzá lett!
¹¹ Szent és gyönyörű Templomunkat,
ahol atyáink dicsértek téged,
    tűz égette el.
Minden elpusztult, amiben gyönyörködtünk.
¹² Elnézed mindezt, Örökkévaló,
    s nem segítesz rajtunk?
Csak hallgatsz,
    és tovább is büntetsz bennünket?

¹³ Ezért hát — mondja az Örökkévaló Isten —,
    szolgáim esznek majd,
    ti pedig éheztek,
szolgáim isznak majd,
    de ti szomjaztok,
szolgáim örülnek majd,
    ti pedig megszégyenültök,
¹⁴ szolgáim örömükben énekelnek majd,
    ti meg fájdalmatokban kiáltoztok,
    és megtört szívvel jajgattok.
¹⁵ Választottaim még a neveteket is
    csak átokként emlegetik:
»Így pusztítson el téged az Örökkévaló Isten!«
    De szolgáinak az Örökkévaló új nevet ad.”

¹⁹ Örülni fogok Jeruzsálemnek,
    és gyönyörködök népemben,
nem fog benne senki sírni többé,
    sem fájdalmában kiáltani!
²⁰ Nem lesz többé oly csecsemő,
    aki csak pár napot él,
    sem felnőtt, aki idő előtt hal meg.
Hiszen aki száz éves korában hal meg,
    azt fiatalon elhunytnak tekintik,
s aki még száz évig sem él,
    azt átkozottnak gondolják.

²¹ Aki házat épít,
    nyugodtan lakhat benne,
aki szőlőt telepít,
    élvezheti is gyümölcsét.
²² Nem úgy építenek,
    hogy más lakjon benne,
nem úgy művelik a szőlőt,
    hogy más egye annak gyümölcsét.
Hiszen akkor népem fiai
    hosszú életűek lesznek, mint a tölgyfák,
    s kezük munkáját hosszan élvezhetik.
²³ Többé nem a nyomorúságra szülik gyermekeiket,
    nem azért, hogy fiatalon meghaljanak,
mert az Örökkévaló megáldja nemzedékeiket,
    és gyermekeik velük megmaradnak.
²⁴ Mielőtt kiáltanának,
    én már felelek is nekik,
még be sem fejezték kérésüket,
    máris teljesítem.
²⁵ Akkor a farkas és a bárány együtt legelésznek,
    az oroszlán szénát eszik, mint az ökör,
    de a kígyónak csak a por lesz étele!
Szent hegyemen nem árt, s nem pusztít senki!”
    — mondja az Örökkévaló.

⁷ „Mielőtt vajúdott volna Sion,
    máris szült!
Még el sem kezdődtek szülési fájdalmai,
    máris fiút hozott a világra!
⁸ Ki hallott valaha ilyet?
    Ki látott ehhez hasonlót?
Megszülethet egy ország egyetlen napon?
    Világra jöhet egy nemzet egy pillanat alatt?
De lám, Sion azonnal megszülte fiát,
    alighogy vajúdni kezdett!
⁹ Én indítom meg a szülést,
    hogyne vinném hát véghez?
Bizony, véghezviszem,
    és nem zárom be Sion méhét!”
    — mondja Istenetek.

¹⁰ „Örülj, Jeruzsálem,
    és vigadjatok vele együtt mind,
    akik szeretitek őt,
    akik gyászoltátok azelőtt!
¹¹ Jeruzsálem dicsősége megvigasztal benneteket,
    úgy, mint az anya szoptatja gyermekét.
Bizony, bőségesen táplál titeket,
    és gyönyörködtök dicsősége ragyogásában!”

¹² Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Békességgel és bőséggel árasztom el Jeruzsálemet,
    a nemzetek gazdagsága borítja el,
    mint áradó folyó.
Táplálni fognak titeket a nemzetek,
    sőt, dédelgetnek, és karjukon hordoznak,
térdükön lovagoltatnak,
    mint anya gyermekét!
¹³ Bizony, megvigasztallak titeket,
    mint anya gyermekét,
megvigasztallak azzal, amit Jeruzsálemmel teszek!
¹⁴ Ennek láttán örvend majd szívetek,
    még csontjaitok is megerősödnek,
mert mindenki meglátja az Örökkévaló hatalmát
    szolgái javára,
és haragját ellenségeivel szemben.”

¹⁵ Bizony eljön az Örökkévaló tűzben,
    harci szekerei száguldanak, mint a szélvész,
izzó haraggal megfizet ellenségeinek,
    s lángokkal sújt le rájuk büntetése.
¹⁶ Mert tűzzel ítél minden embert az Örökkévaló,
    és kardjával.
Bizony, sokan lesznek, akiket haragja megöl!