Bible in 90 Days

¹² Jelöljetek ki egy helyet a táboron kívül, s oda menjetek ki a dolgotokat végezni. ¹³ Felszerelésetekhez tartozzon egy kis ásó, azzal ássatok egy gödröcskét, és azt dolgotok végeztével takarjátok be földdel. ¹⁴ Istenünk, az Örökkévaló közöttünk jár a táborban, hogy megszabadítson bennünket ellenségeinktől, és győzelmet adjon nekünk. Ezért a tábor legyen szent, nehogy az Örökkévaló valamilyen visszataszító dolgot lásson közöttünk, és elforduljon tőlünk!

¹⁵ Ha egy rabszolga elmenekül urától, és nálad keres menedéket, ne szolgáltads ki előbbi urának. ¹⁶ Az ilyen menekült letelepedhet közöttetek, ahol csak akar. Tetszése szerint élhet akármelyik városotokban. Ne használjátok ki szorongatott helyzetét, hanem bánjatok vele emberségesen.

¹⁷ Izráel népéből se nő, se férfi soha ne legyen kultikus prostituált! ¹⁸ Istenünk, az Örökkévaló utálja és gyűlöli a prostitúciót, ezért se női, se férfi prostituáltak keresményéből nem szabad Istenünk, az Örökkévaló házába befogadni semmit, még akkor se, ha fogadalom megfizetése lenne!

¹⁹ Nem szabad kamatot fölszámítanod, amikor Izráel népéből kölcsönadsz valakinek pénzt, élelmet vagy bármi egyebet, ami után kamatot szoktak kérni. ²⁰ Más nemzetbe tartozótól kérhetsz kamatot, de izráeli testvéredtől ne kérj, hogy Istenünk, az Örökkévaló megáldjon minden vállalkozásodban azon a földön, amelyre bementek, hogy birtokba vegyétek.

²¹ Amikor fogadalmat teszel Istenünknek, az Örökkévalónak, ne halogasd annak teljesítését, mert ő számon kéri rajtad. Ha pedig nem teljesíted, azzal vétkezel. ²² Ha nem teszel fogadalmat, azzal nem vétkezel. ²³ De ha már egyszer szabad akaratodból kimondtad a fogadalmat Istenünknek, az Örökkévalónak, akkor legyen is gondod rá, hogy teljesítsd!

²⁴ Ha bemész más szőlőskertjébe, ehetsz annak terméséből, amennyit kívánsz, de a kosaradba már ne tegyél belőle, hogy elvidd onnan! ²⁵ Ha aratás előtt bemész más gabonaföldjére, kezeddel szakíthatsz a kalászokból, de sarlóval már nem szabad vágnod belőle!

24 Mózes így folytatta: Előfordulhat, hogy egy férfi megházasodik, de valami oknál fogva nincs megelégedve a feleségével. Ekkor megteheti, hogy válólevelet ír, azt a felesége kezébe adja, és elküldi. Ha tehát a férfi el akar válni tőle, így kell eljárnia. ² Az asszony ezután szabadon feleségül mehet egy másik férfihoz. ³ Előfordulhat azonban, hogy a második férje is elválik tőle: ő is válólevelet ad az asszony kezébe és elküldi a háztól. Az is lehet, hogy a második férj meghal. ⁴ Ilyen esetben az első férj nem veheti ismét feleségül azt az asszonyt, mert az ő számára az az asszony tisztátalanná válik. Ha mégis feleségül venné, az utálatos dolog lenne az Örökkévaló szemében. Vigyázzatok, hogy ne szennyezzétek be azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek örökségül!

⁵ Amikor egy férfi új feleséget vesz, egy évig ne vonuljon hadba, és más egyéb közösségi munkát se végeztessenek vele, hanem maradjon otthon a felesége mellett, és tegye boldoggá asszonyát.

⁶ Amikor kölcsönt adtok valakinek, és zálogot kértek a visszafizetésre biztosítékul, ne vegyétek el senkitől a kézimalmot, vagy annak felső kövét, mert így az adós egész családját megfosztanátok a mindennapi kenyértől.

⁷ Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izráel népe közül valakit elrabolt, és szolgájává tette, vagy eladta rabszolgának, akkor az emberrabló halállal bűnhődjön. Így tisztítsátok ki a gonoszt magatok közül!

⁸ Ha rosszindulatú bőrbetegség jelentkezik valakin, pontosan kövessétek a papok útmutatásait, és azok szerint járjatok el, amiket nekik parancsoltam! ⁹ Emlékezzetek rá, mit tett az Örökkévaló Mirjámmal útközben, mikor Egyiptomot elhagytuk!^[a]

¹⁰ Amikor izráeli testvérednek pénzt adsz kölcsön, ne menj be a házába, hogy magad vedd el tőle a zálogot! ¹¹ Várd meg az ajtó előtt, amíg ő maga hozza ki, és adja át neked. ¹² De ha az adós olyan szegény, hogy csak egyetlen felsőruháját adhatja zálogba, amely egyúttal az egyetlen éjjeli takarója is, akkor ne tartsd magadnál a zálogba vett ruhát másnapig. ¹³ Feltétlenül add vissza neki még aznap, mielőtt a nap lemegy, hadd takarózzon a saját ruhájával. A szegény adós áldani fog ezért, Istenünk, az Örökkévaló pedig számon tartja, hogy igazságosan jártál el, és a javadra számítja be.

¹⁴ Ne zsarold ki szegény napszámosodat, és ne tartsd vissza a bérét, akár Izráel népéből való testvéred, akár idegen nemzet fia, aki jövevényként lakik földeteken. ¹⁵ Még azon a napon, napnyugta előtt fizesd ki a bérét, amiért megdolgozott, hiszen látod, milyen szegény, és mennyire szüksége van rá. Ha nem teszed, ő az Örökkévalóhoz kiált miattad, téged pedig bűn fog terhelni.

¹⁶ A szülőket ne ítéljék halálra a gyermekeik bűne miatt, de a gyermekeket se a szüleik vétkéért. Mindenki csak a maga vétkéért bűnhődjön.

¹⁷ Ne forgassátok ki jogaikból a veletek együtt lakó idegeneket vagy az árvákat! Özvegyasszonytól ne vedd zálogba a felsőruháját! ¹⁸ Emlékezz rá, hogy te is szolga voltál Egyiptomban, de Istenünk, az Örökkévaló kiváltott onnan! Ezért parancsolom neked ezeket.

¹⁹ Amikor a gabonádat aratod, és ott felejtesz egy kévét a mezőn, ne menj vissza érte, hanem hagyd ott a veletek együtt lakó idegeneknek, árváknak és özvegyeknek! Akkor Istenünk, az Örökkévaló megáld téged mindenben, amit teszel. ²⁰ Amikor levered olajfáidról a termést, ne menj vissza a fán maradt bogyókért, hanem hagyd ott a veletek együtt lakó idegeneknek, árváknak és özvegyeknek! ²¹ Amikor leszüreteled szőlődet, utána már ne szemezgess róla, hanem hagyd ott, ami rajta maradt a veletek együtt lakó idegeneknek, árváknak és özvegyeknek! ²² Emlékezz rá, hogy te is rabszolga voltál Egyiptomban, ezért parancsolom neked ezeket.

25 Mózes így folytatta: Ha két izráeli férfi között vita támad, akkor menjenek a bíróhoz, és ő ítéljen ügyükben. Mentse föl a vád alól az ártatlant, de ítélje el a bűnöst. ² Ha a bíró úgy ítél, hogy a bűnös verést érdemel, akkor ezt a büntetést ott helyben hajtsák is végre. Rendelje el a bíró, hogy a vétkest fektessék a földre, és a bíró jelenlétében mérjenek rá annyi ütést, amennyi a vétkéért jár neki. ³ Azonban 40 ütésnél többre nem ítélheted, mert az ennél súlyosabb büntetés azt jelentené, hogy a testvéredet nem becsülöd semmire.

⁴ Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!^[b]

⁵ Ha felnőtt, házas fivérek laknak együtt a nagy családban, akkor előfordulhat, hogy egyikük úgy hal meg, hogy nem hagy hátra fiúgyermeket. Ilyen esetben az özvegy ne menjen feleségül a családon kívüli idegenhez, hanem a sógora háljon vele, hogy az özvegynek gyermeke szülessen. Így teljesítse a sógor a meghalt testvére iránti kötelességét. ⁶ Amikor ezek után az asszonynak megszületik az első fia, őt minden tekintetben az elhunyt férfi fiának kell tekinteni. Így az elhunyt neve nem vész ki Izráelből, és származási vonala nem szakad meg.

⁷ Azonban, ha az elhunyt testvére nem hajlandó a sógornőjével hálni, akkor az özvegy forduljon a város kapujában ülő vezetőkhöz, és ezt mondja nekik: „A sógorom nem akarja fenntartani testvére nevét Izráelben, és nem hajlandó teljesíteni elhunyt testvére iránti kötelességét.” ⁸ Ezután a város vezetői beszéljenek azzal a vonakodó férfival. De ha ő továbbra is ellenáll, és semmiképpen nem akar az özveggyel hálni, ⁹ akkor az özvegy a város vezetőinek jelenlétében álljon szembe vele, húzza le vonakodó sógora saruját, köpje szemen, és mondja: „Ezt érdemli az a férfi, aki nem akarja a testvérének a családját építeni!” ¹⁰ Ettől fogva annak a férfinak a családját egész Izráelben így nevezzék: „Saru nélküli család.”

¹¹ Ha két férfi összeverekszik, előfordulhat, hogy az egyiknek a felesége odaszalad, hogy a férjének segítsen. Ha ilyenkor az asszony úgy akarja kiszabadítani a férjét, hogy megragadja a másik férfi szeméremtestét, ¹² akkor irgalom nélkül le kell vágni az asszony kezét.

^13-14 Ne csalj a súlyokkal vagy mérőeszközökkel, amikor eladsz valamit! ¹⁵ Mindig használj hibátlan és pontos súlyokat és mérőeszközöket, hogy sokáig birtokolhasd azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, ¹⁶ mert ő utálja, amikor valaki becsapja a társát és igazságtalanul jár el.

Irtsátok ki Amálek népét!

¹⁷ Soha ne felejtsétek el, hogy mit tett népünkkel Amálek népe, amikor Egyiptomból kivonultunk! ¹⁸ Mivel nem volt bennük istenfélelem, hátulról támadták meg a menetoszlopunkat, és irgalom nélkül levágták azokat, akik közülünk a kimerültség miatt elgyengülve lemaradtak. ¹⁹ Ezért töröld el még az emlékezetét is Amálek népének, amikor már elfoglaltátok azt a földet, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, s amikor az Örökkévaló már minden körülöttetek lévő ellenségetektől megszabadított benneteket. Erről semmiképpen ne feledkezzetek meg!

Hálaáldozat az új termésből

26 Mózes így folytatta: Hamarosan bevonultok arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, elfoglaljátok azt, letelepedtek ott, és megművelitek a földet. ² Akkor majd az aratás és a szüret idején — minden terményből, amit csak az Örökkévalótól kapott földed terem — tedd félre az új termésből, ami először beérik. Tedd egy kosárba, és vidd föl arra a helyre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt, hogy neve ott lakjon. ³ Menj oda a paphoz, aki majd abban az időben szolgálatot teljesít, és ezt mondd neki: „Istenünk, az Örökkévaló esküvel megígérte őseinknek, hogy nekünk adja ezt a földet. Most az ő jelenlétében kijelentem, hogy valóban bejöttünk erre a földre, és az Örökkévaló nekünk adta azt.”

⁴ Akkor a pap vegye el a kezedből a terményekkel megrakott kosarat, és helyezze az oltár elé. ⁵ Te pedig így imádkozz az Örökkévaló jelenlétében: „Örökkévaló Istenem! Arámi^[c] vándorló nomád volt ősapám, aki családjával Egyiptomba költözött, ahol jövevényként időzött. Kevesen mentek le oda, de idővel erős és hatalmas néppé lettünk. ⁶ Az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak, és keményen dolgoztattak bennünket. ⁷ De mikor őseink Istenéhez, az Örökkévalóhoz kiáltottunk segítségért, ő meghallgatott minket, mert látta, milyen kegyetlenül bántak velünk, mennyire elnyomták és nyomorgatták népünket. ⁸ Erős kezével és nagy hatalmával, jelek és csodák kíséretében kivezetett bennünket Egyiptomból, s ez nagy rémületet keltett a körülöttünk élő nemzetekben. ⁹ Elvezetett minket erre a tejjel és mézzel folyó földre, és nekünk adta ezt az országot. ¹⁰ Most pedig elhoztam neked, Uram, az első részt földem idei terméséből, amelyet tőled kaptam!”

Akkor tedd oda a kosarat Istenünk, az Örökkévaló oltára elé, és leborulva imádd őt. ¹¹ Azután tarts ünnepi lakomát, és örvendezz mindannak a jónak, amivel Istenünk, az Örökkévaló megáldott, egész családoddal, a városodban lakó lévitákkal és a jövevényekkel együtt.

A harmadévi tizedek törvénye

^12-13 Minden harmadik évben terményeid tizedrészét add oda a városodban lakó lévitáknak, idegeneknek, árváknak és özvegyeknek. Hadd lakjanak jól ők is, ne szűkölködjenek. Amikor megtetted, állj oda Istened, az Örökkévaló elé, és ezt mondd: „Kivittem házamból a neked szentelt tizedet, és odaadtam a lévitáknak, a jövevényeknek, az árváknak és az özvegyeknek — ahogy azt megparancsoltad. Nem szegtem meg szavadat, és nem felejtkeztem el törvényedről. ¹⁴ Nem ettem a tizedből, mikor halottat gyászoltam, nem nyúltam hozzá, amikor tisztátalan voltam, és nem áldoztam belőle a halottak tiszteletére. Engedelmeskedtem neked, Uram, és mindent úgy tettem, ahogy parancsoltad. ¹⁵ Kérlek, tekints reánk a mennyből, szent lakóhelyedről, és áldd meg népedet, Izráelt és ezt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyet nekünk adtál, ahogyan azt esküvel ígérted őseinknek.”

A szövetség megerősítése

¹⁶ Mózes így folytatta: Ma Istenünk, az Örökkévaló azt parancsolja nektek, hogy engedelmeskedjetek minden törvényének és parancsának. Teljes szívvel-lélekkel őrizzétek meg ezeket, és mindenben ezek szerint járjatok el! ¹⁷ Ma ti ünnepélyesen kijelentitek, hogy az Örökkévaló a ti Istenetek. Megígéritek, hogy az ő útján fogtok járni, engedelmeskedtek törvényeinek, parancsainak és rendelkezéseinek, és hallgatni fogtok szavára. ¹⁸ Ma az Örökkévaló ünnepélyesen kijelenti, hogy titeket választott, hogy egyedül őhozzá tartozzatok, saját népe legyetek, ahogyan ezt megígérte nektek. Azt kívánja tőletek, hogy engedelmeskedjetek parancsainak. ¹⁹ Az Örökkévaló fölemel titeket minden más általa teremtett nemzet fölé dicséret, tisztesség és hírnév tekintetében, hogy Istenünknek, az Örökkévalónak számára különválasztott, szent néppé legyetek, amint ezt ő megígérte.

A kövekre írt törvény

27 Mózes és Izráel vezetői ezt parancsolták a népnek: Engedelmeskedjetek az egész törvénynek és minden rendelkezésnek, amelyet ma parancsolok nektek! ^2-3 Hamarosan átkeltek a Jordánon, és bementek arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek. Azon a napon, miután átkeltetek, állítsatok fel nagy köveket, és meszeljétek be azokat fehérre. Írjátok fel ezekre a kövekre a Törvény minden igéjét. Azután induljatok, és foglaljátok el azt a tejjel-mézzel folyó földet, amelyet az Örökkévaló, őseitek Istene megígért nektek.

⁴ Amikor átkeltek a Jordán túlsó partjára, ott állítsátok fel a köveket, amelyekről mondtam, hogy készítsétek elő azokat. Az Ébál-hegyen állítsátok föl, és meszeljétek fehérre azokat. ^5-6 Ezen fölül építsetek ott oltárt Istenünknek, az Örökkévalónak. Faragatlan kövekből építsétek. Egyáltalán ne használjatok vasból készült kőfaragó szerszámokat a formálásukhoz. Úgy rakjátok a köveket össze, ahogyan találtátok azokat. Mutassatok be égőáldozatokat az Örökkévalónak ezen az oltáron. ⁷ Hálaáldozatokat is áldozzatok, rendezzetek ünnepi lakomát, és örvendezzetek Istenünk, az Örökkévaló jelenlétében. ⁸ Ne felejtsétek el, hogy fel kell írnotok ezeknek a törvényeknek az igéit azokra a kövekre, amelyeket felállítotok. Ügyeljetek rá, hogy jól olvasható legyen az írás!

Átkozott, aki nem tartja meg a Törvényt!

⁹ Mózes és a lévita papok ezt mondták a népnek: Izráel népe, legyetek csendben és figyeljetek! Ma lettetek Istenünk, az Örökkévaló népévé. ¹⁰ Ezért mostantól fogva hallgassatok az ő szavára, és engedelmeskedjetek parancsainak és rendelkezéseinek, amelyeket ma tőlem hallotok!

¹¹ Ugyanezen a napon megparancsolta Mózes a népnek: ¹² Miután átkeltetek a Jordánon, ezek a törzsek menjenek föl a Garizim-hegyre, hogy onnan megáldják az egész népet: Simeon, Lévi, Júda, Issakár, József és Benjámin. ¹³ Ezek pedig az Ébál-hegyre menjenek föl, hogy onnan hirdessék ki az átkokat: Rúben, Gád, Ásér, Zebulon, Dán és Naftáli. ¹⁴ A léviták hirdessék ki az átkokat, hangos szóval kiáltva, hogy Izráel egész népe jól hallja, a nép pedig feleljen rá!

¹⁵ „Átkozott legyen, aki mesterember munkájával, faragással vagy fémöntéssel bálványt készít, és azt titokban fölállítja! Az Örökkévaló utálja és gyűlöli a bálványokat!”

Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”

¹⁶ „Átkozott legyen, aki nem tiszteli apját és anyját!”

Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”

¹⁷ „Átkozott legyen, aki odébb mozdítja helyéről a határkövet, hogy a saját birtokát megnövelje!”

Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”

¹⁸ „Átkozott legyen, aki tévútra vezeti a vakot!”

Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”

¹⁹ „Átkozott legyen, aki kiforgatja jogaikból a velünk lakó idegeneket, árvákat, vagy özvegyeket!”

Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”

²⁰ „Átkozott legyen, aki apjának feleségével hál, mert ezzel meggyalázza apját!”

Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”

²¹ „Átkozott legyen, aki állattal közösül.”

Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”

²² „Átkozott legyen, aki a saját leánytestvérével hál, akár apjának, akár anyjának leányával.”

Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”

²³ „Átkozott legyen, aki anyósával hál.”

Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”

²⁴ „Átkozott legyen, aki meggyilkolja embertársát, még ha titokban marad is a tette.”

Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”

²⁵ „Átkozott legyen, aki bérért meggyilkol valakit.”

Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”

²⁶ „Átkozott legyen, aki nem engedelmeskedik e törvény igéinek, és nem ezek szerint cselekszik.”

Az egész nép együtt mondja rá: „Ámen.”

Áldott leszel, ha az Örökkévaló szavának engedelmeskedsz^(A)

28 Mózes így folytatta: Ha engedelmes lelkülettel hallgatsz Istened, az Örökkévaló hangjára, ha gondosan megteszed, amit neked mond, ha minden parancsát és rendelkezését teljesíted, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ő a föld minden más nemzete fölé emel téged. ² Ha engedelmeskedsz Istened, az Örökkévaló szavának, akkor mindezek az áldások rád szállnak és beteljesednek rajtad:

Bizony, így lesz, ha engedelmeskedsz Istenünk, az Örökkévaló parancsainak, amelyeket ma átadok neked. Gondosan teljesítsd hát azokat, ¹⁴ és ne térj el az igéktől, amelyeket ma parancsolok neked, se jobbra, se balra! Ne kövess más isteneket, ne szolgáld, és ne imádd őket!

Ha nem engedelmeskedsz, átkozott leszel^(B)

¹⁵ Izráel, ha nem hallgatsz Istenünk, az Örökkévaló szavára, ha nem engedelmeskedsz parancsainak, és nem teljesíted rendelkezéseit, amelyeket ma neked parancsolok, akkor ezek az átkok szállnak rád, és beteljesednek rajtad.

^54-55 A hosszú ostrom idején, a súlyos éhínség miatt az elkényeztetett és finnyás férfi is irigy szemmel néz testvérére, kedvelt feleségére és még életben maradt gyermekeire, hogy ne kelljen nekik adnia abból, amit eszik — a saját fiainak húsából —, mivel semmi más nem maradt, amit megehetne.

^56-57 Az elkényeztetett és finnyás asszony is, aki még a földre sem lépett mezítláb az előkelőség miatt, irigységgel néz szeretett férjére, fiára és leányára, és nem ad nekik semmit a saját újszülött csecsemőjének húsából, akit titokban megszült, és abból amit még megehet belőle. Mindezt egymaga eszi meg titokban, amíg már semmi más nem marad, amit megehetne. Ilyen nyomorúságba kerül a hosszú ostrom alatt, amellyel városát szorongatják ellenségei!

⁵⁸ Engedelmeskedj hát, Izráel népe, e törvény minden igéjének, amely le van írva ebben a könyvben! Tiszteld és féld Istenünk, az Örökkévaló dicsőséges és félelmetes nevét! ⁵⁹ Ha nem, akkor az Örökkévaló rémületes és rettenetes csapásokkal sújt titeket és utódaitokat: hosszantartó súlyos betegségekkel, nagy csapásokkal. ⁶⁰ Sőt, mindenféle egyiptomi betegséggel is sújt titeket, amelyektől féltetek, és rátok ragasztja azokat. ⁶¹ Még azokat a csapásokat és betegségeket is, amelyek nincsenek leírva ebben a törvénykönyvben — bizony rátok hozza valamennyit, amíg egészen elpusztít benneteket! ⁶² Bár annyian voltatok, mint az égen a csillagok, mégis csak kevesen maradtok meg, mivel nem hallgattatok Istenetek, az Örökkévaló szavára.

⁶³ Az Örökkévaló örömét lelte abban, hogy jól bánjon veletek, és megsokasítsa népünket — ugyanúgy örömét fogja lelni abban, amikor elpusztít és megsemmisít titeket. Bizony, kigyomlál benneteket arról a földről, amelyre most bemenni készültök, hogy birtokba vegyétek.

⁶⁴ Szétszór az Örökkévaló titeket a nemzetek között a föld egyik szélétől a másikig, és idegen isteneket kell ott szolgálnotok, fa- és kőbálványokat, akiket sem ti, sem őseitek nem ismertek.

⁶⁵ De még a nemzetek között sem találtok lelketeknek nyugalmat, sem állandó lakóhelyet, mert az Örökkévaló a szíveteket szorongással, lelketeket pedig reménytelenséggel tölti meg, s a szemetek hiába sóvárog majd békesség után. ⁶⁶ Örökös aggodalomban éltek, hajszálon függ élet és halál, s rettegés abroncsa szorítja szívetek. ⁶⁷ Reggel azt mondod: „Bárcsak jönne már az este!” Este meg azt: „Mikor lesz már reggel?” — a félelem miatt, amely elborítja lelketek, s amiatt, amit szemetek lát.

⁶⁸ Végül visszaküld az Örökkévaló benneteket hajókon Egyiptomba, amelyről azt mondta nektek, hogy sohasem látjátok többé. Ott pedig rabszolgának árulnak titeket ellenségeiteknek, de még nekik sem kelletek; s nem lesz, aki megvegyen.

A Szövetség megerősítése

29 Ezek tehát azok az igék, amelyeknek alapján az Örökkévaló parancsa szerint Mózes, mint közvetítő, megkötötte a szövetséget az Örökkévaló és Izráel népe között, amikor Izráel Moáb földjén táborozott. Ez a szövetségkötés azon a szövetségen felül történt, amelyet az Örökkévaló a Hóreb-hegynél kötött Izráellel.^[k]

² Mózes összehívta Izráel egész népét, és ezt mondta nekik: Figyeljetek most rám! Emlékezzetek mindarra, amit az Örökkévaló a szemetek láttára tett Egyiptomban: hogyan bánt el a fáraóval és annak szolgáival, Egyiptom egész országával és népével! ³ Emlékezzetek az Örökkévaló nagy csodáira, jeleire és súlyos csapásaira! Bár mindezt láttátok, ⁴ de még ma sem értitek, mit jelent, mert az Örökkévaló nem adott nektek értelmes szívet, látó szemeket és halló füleket. ⁵ Ezt mondta nekünk az Örökkévaló: „Negyven esztendeig vezettelek titeket a pusztában, s ezalatt sem ruhátok, sem sarutok nem szakadt el. ⁶ Naponta tápláltalak titeket, de sem kenyeret nem ettetek, sem bort vagy egyéb szeszes italt sem ittatok. Gondotokat viseltem minden tekintetben, hogy végre megértsétek, hogy én vagyok Istenetek, az Örökkévaló.”

⁷ Amikor elérkeztünk erre a helyre — folytatta Mózes —, megtámadott bennünket Szihón, Hesbón királya és Óg, Básán királya seregeikkel, de legyőztük őket. ⁸ Elfoglaltuk országaikat, és oda telepítettük le Rúben és Gád törzsét, meg Manassé törzsének felét.

⁹ Tartsátok meg hát ezt a szövetséget, és mindent eszerint tegyetek, mert akkor lesz jó dolgotok, és amibe csak belekezdtek, sikerülni fog.

^10-12 Ma itt mindannyian Istenünk, az Örökkévaló előtt álltok, hogy szövetséget^[l] kössetek vele: törzsfőitek, vezetőitek, bíráitok, tisztségviselőitek és mind a férfiak, meg gyermekeitek, feleségeitek, és a veletek együtt lakó idegenek, favágók és vízhordók — Izráel népének egész közössége. Ma Istenetek, az Örökkévaló szövetséget köt veletek, amelyet esküvel is megpecsételtek, és ezzel magatokra nézve kötelezően elfogadjátok a szövetség feltételeit. ¹³ E szövetség által az Örökkévaló fölemel titeket, hogy saját népévé legyetek — ő pedig Istenetekké legyen, ahogyan ezt esküvel megígérte őseinknek: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. ^14-15 Ezt az esküvel erősített szövetséget az Örökkévaló nemcsak veletek köti meg, akik most itt álltok Istenünk, az Örökkévaló előtt, hanem azokkal a jövendő nemzedékekkel is — vagyis utódaitokkal —, akik most még nincsenek itt.

¹⁶ Emlékezzetek rá, hogyan éltünk Egyiptomban, és hogyan vonultunk keresztül számos idegen nemzet földjén, amíg ideértünk! ¹⁷ Láttátok utálatos bálványaikat, amelyeket kőből, fából, ezüstből, aranyból készítettek, hogy azokat imádják.

¹⁸ Vigyázzatok, ne legyen közöttetek senki — se férfi, se nő, se család vagy egész törzs —, akinek szíve elfordul Istenünktől, az Örökkévalótól! Közületek senki se pártoljon más istenekhez, hogy a nemzetek bálványait imádja! Bár ne lenne köztetek keserű mérget termő gyökér soha! ¹⁹ Ne legyen köztetek, aki — bár hallja a szövetség megtörésével járó átkokat — azzal áltatja és bátorítja magát: „Igaz, hogy a saját fejem után járok, és makacs szívem gondolatait követem, mégis békességben és nyugalomban élek, engem nem ér el az átok!”

Bizony, az ilyen ember miatt sokan elpusztulnak, jók és gonoszok egyaránt! ²⁰ Az Örökkévaló nem fog az ilyennek megbocsátani, és izzó haragjában rászabadítja mindazokat az átkokat, amelyek e Törvénykönyvben megtalálhatók. Az ilyen embernek az Örökkévaló még az emlékét is eltörli az ég alól. ²¹ Bizony, az Örökkévalónak gondja lesz rá, hogy Izráel törzsei közül kiválassza és könyörtelenül elpusztítsa az ilyet, mert ezt követeli a szövetség igéje, amely meg van írva e könyvben, ha valaki megtöri a szövetséget.

²² Fiaitok jövendő nemzedéke és a messzi földről jött utazók látják majd a csapásokat és a pusztulást, amelyeket az Örökkévaló hozott országotokra.^{[m] 23} Látják, hogy a föld kietlen és terméketlen, kiégett és művelhetetlen, kén és só borítja, egy fűszál sem nő rajta — bizony, olyanná lesz, mint Sodoma és Gomora, mint Adma és Cebóím, amelyeket az Örökkévaló izzó haragjában tökéletesen és végleg elpusztított.

²⁴ Akkor majd mind azt kérdezik a nemzetek: „Miért tette velük ezt az Örökkévaló? Miért, hogy lángoló haragjában így elpusztította földjüket?”

²⁵ És azt felelik nekik: „Azért, mert megtörték a szövetséget, amelyet őseik Istenével, az Örökkévalóval kötöttek, amikor ő kivezette népét Egyiptomból! ²⁶ Azért, mert elfordultak az Örökkévalótól, más isteneket szolgáltak és imádtak, olyanokat, akiket azelőtt nem ismertek, s akiket nem Istenük adott nekik. ²⁷ Emiatt az Örökkévaló haragra lobbant, és ráküldte népére és földjükre azokat az átkokat, amelyek e könyvben fel vannak jegyezve. ²⁸ Gyökerestől kitépte erről a földről, és messze hajította őket, idegen földre — ott is laknak mind a mai napig.”

²⁹ Vannak titkok, amelyeket Istenünk, az Örökkévaló megtartott a maga hatalmában, és elrejtett előlünk — folytatta Mózes. — De amit kijelentett nekünk — ahogyan a Törvény igéit is —, az már a miénk és a fiainké örökre, hogy engedelmeskedjünk azoknak, és aszerint éljünk.

Prófécia Izráel népének a szétszóratás utáni összegyűjtéséről

30 Mózes így folytatta: Eljön az idő,^[n] amikor minden áldás és átok, amelyet most elétek tártam, beteljesedik rajtatok.

Amikor majd a nemzetek között fogtok élni, ahová Istenünk, az Örökkévaló száműzetésbe küld benneteket, akkor eszetekbe fog jutni, amit ma nektek mondtam. ² Akkor fiaitokkal együtt szívetekre veszitek ezeket, teljes szívvel-lélekkel visszatértek Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz, és engedelmeskedni fogtok az ő hangjának, ahogyan most megparancsoltam nektek.

³ Válaszul Istenünk, az Örökkévaló jóra fordítja sorsotokat, megkönyörül rajtatok, és újra összegyűjt a nemzetek közül, ahová szétszórt titeket. ⁴ Ha a Föld legtávolabbi sarkába száműzött, még onnan is összegyűjt és hazavisz benneteket. ⁵ Bevisz arra a földre, amely őseink birtoka volt, és újra birtokba veszitek azt. Az Örökkévaló jól bánik veletek ismét, és még inkább megszaporítja népünket, mint őseink idejében. ⁶ Akkor fogja Istenünk, az Örökkévaló engedelmessé változtatni szíveteket és utódaitoknak, Izráel népének szívét,^[o] hogy azontúl teljes szívvel-lélekkel szeressék az Örökkévalót, Istenünket, és sokáig élhessenek azon a földön.

⁷ Akkor majd Istenünk, az Örökkévaló ezeket az átkokat ellenségeitekre küldi: azokra, akik üldöznek és gyűlölnek titeket. ⁸ Izráel pedig újra engedelmeskedni fog az Örökkévaló szavának és parancsainak, amelyeket ma elétek tártam. ⁹ Istenünk, az Örökkévaló pedig még bőségesebben megáld titeket mindenben, amit csak tesztek. Megáldja gyermekeiteket, állataitokat, földetek termését, és minden tekintetben jól bánik majd veletek. Újra örömét fogja lelni abban, hogy jót tegyen veletek, mint ahogy őseitekkel is örömmel tett jót. ¹⁰ Igen, így lesz, ha hallgattok Istenünk, az Örökkévaló hangjára, és mindenben az ő rendelkezései és parancsai szerint jártok el, amelyeket ebben a Törvénykönyvben följegyeztek, és ha egész szívvel-lélekkel visszatértek az Örökkévalóhoz.

Elétek adtam az életet és a halált!

¹¹ Ezek a tanítások, törvények és parancsok, amelyeket ma elétek tárok, nem megfoghatatlanok vagy érthetetlenek számotokra. Nem nehéz ezeknek engedelmeskednetek. ¹² Nem a mennyben vannak, ahová nem tudnátok felkapaszkodni, s azt kellene mondanotok: „Ugyan ki tudna fölmenni a mennybe, hogy lehozza nekünk a törvényt, hogy teljesíthessük követeléseit?” ¹³ Nem is a tenger túlsó partján van, ahová nem tudnátok érte menni, s azt kellene mondanotok: „Ugyan ki tudna átkelni a tengeren, hogy elhozza nekünk a törvényt, hogy teljesíthessük követeléseit?” ¹⁴ Nem! Az ige nagyon is közel van hozzátok! Ott van az a szátokban és a szívetekben — hogy igazodhassatok hozzá!

¹⁵ Nézzétek! Elétek adtam az életet és a halált, a jót és a rosszat,^[p] hogy válasszatok!

¹⁶ Ha az életet választjátok, vagyis engedelmeskedtek Istenünk, az Örökkévaló tanításának és törvényének, amelyet általam közölt veletek,

ha szeretitek Istenünket, az Örökkévalót, és az ő útjain jártok,

ha megtartjátok rendelkezéseit és engedelmeskedtek parancsainak és határozatainak,

akkor megsokasodtok, és virágzó nagy nemzetté lesztek, és Istenünk, az Örökkévaló megáld titeket azon a földön, amelyet majd birtokba vesztek.

^17-18 De figyelmeztetlek benneteket, hogy ha a halált választjátok, vagyis a szívetek elfordul az Örökkévalótól, és nem engedelmeskedtek neki,

ha elcsábultok, hogy más isteneket szolgáljatok és imádjatok,

akkor egész bizonyosan el fogtok pusztulni, és menthetetlenül elvesztek!

Akkor nem fogtok hosszú ideig lakni a Jordán túlsó partján lévő földön, amelyre majd bementek, hogy birtokba vegyétek azt.

¹⁹ Tanúm az ég és a föld, hogy én elétek tártam a választást élet és halál, áldás és átok között!

Válasszátok hát az életet, hogy sokáig élhessetek ti is, meg utódaitok is! ²⁰ Szeressétek Istenünket, az Örökkévalót, hallgassatok a szavára, és engedelmeskedjetek neki, ragaszkodjatok hozzá, mert számotokra az Örökkévaló az élet! Ő ad nektek hosszú és boldog életet azon a földön, amely felől megesküdött őseinknek, hogy nekik adja azt.

Mózes Józsuét jelöli utódjának^(C)

31 Azután Mózes ezt mondta Izráel népének:

² Figyeljetek rám! Százhúsz éves vagyok már, és nem vezethetlek tovább titeket, mert az Örökkévaló megmondta, hogy nem kelhetek át a Jordánon. ³ Istenünk, az Örökkévaló maga megy át előttetek a Jordánon, ő vezet titeket. Kipusztítja előletek a nemzeteket, amelyek most még azon a földön laknak. Ti pedig birtokba veszitek a földjüket. Józsué lesz a vezetőtök, ő fog előttetek járni, amikor átmentek arra a földre —, ahogyan az Örökkévaló megígérte.

⁴ Az Örökkévaló úgy bánik azokkal a nemzetekkel, ahogy elbánt Szihónnal és Óggal, az emóriak királyaival, seregeikkel és országaikkal: teljesen elpusztítja őket. ⁵ Kiszolgáltatja őket az Örökkévaló nektek, ti pedig úgy bánjatok velük, ahogy megparancsoltam. ⁶ Ne féljetek, és ne ijedjetek meg tőlük, hanem legyetek erősek és bátrak, mert Istenünk, az Örökkévaló megy veletek, nem hagy cserben, sem el nem hagy titeket.

⁷ Azután Mózes maga elé hívatta Józsuét, és egész Izráel népe előtt ezt mondta neki: „Józsué, légy erős és bátor, mert neked kell ezt a népet bevezetned arra a földre, amelyről az Örökkévaló esküvel megígérte őseinknek, hogy azt nekik adja. A te vezetéseddel fogják birtokba venni. ⁸ Maga az Örökkévaló megy előtted, veled lesz mindig, soha nem hagy cserben, sem el nem hagy! Ezért ne félj, se ne ijedj meg semmitől!”

A Törvény felolvasása a szombatévben

⁹ Miután Mózes leírta ezt a Törvényt, átadta az írást a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szövetségládáját hordozták, meg Izráel vezetőinek, ^10-11 és ezt parancsolta nekik: „Amikor majd bementek arra a földre, minden hetedik évben olvassátok föl ezt a teljes Törvénykönyvet Izráel egész gyülekezete előtt! Minden hetedik esztendőben — vagyis a szombatévben, az adósságok elengedésének évében —, a Sátorok ünnepén, amikor Izráel egész népe összegyülekezik az Örökkévaló jelenlétében, arra a helyre, amelyet az Örökkévaló majd kijelöl, akkor olvassátok föl, hogy mindenki hallja!

¹² Erre az ünnepre kivétel nélkül mindenkit gyűjtsetek össze: férfiakat és asszonyokat, gyermekeikkel együtt, még a közöttetek lakó idegeneket is! Valamennyien hallják a Törvény igéit, hogy tanulják meg tisztelni és félni Istenünket, az Örökkévalót, és mindenben gondosan ahhoz igazítsák az életüket, amit a Törvény igéi mondanak! ¹³ Így minden nemzedék gyermekei — akik addig még nem hallották — tanulják meg tisztelni és félni Istenünket, az Örökkévalót, minden időben, ameddig csak ott laktok a Jordán túlsó partján lévő földön, amelyre hamarosan bementek, hogy birtokba vegyétek azt.”

Az Örökkévaló szól Mózeshez és Józsuéhoz

¹⁴ Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Közeledik az idő, amikor meg kell halnod. Hívd Józsuét, és álljatok elém a Találkozás Sátorában, mert őt akarom megbízni a vezetéssel.” Akkor Mózes és Józsué odament, és megálltak az Örökkévaló előtt. ¹⁵ Az Örökkévaló pedig megjelent egy felhőoszlopban, amely megállt a sátor bejárata fölött.

¹⁶ Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Te hamarosan pihenni térsz őseidhez. Azután ez a nép hamar elfordul tőlem, és más isteneket imád majd: azokat, akiket annak a földnek lakosai tisztelnek, amelyre majd bemennek. Elhagynak engem, és megtörik szövetségemet, amelyet kötöttem velük. ¹⁷ Emiatt majd haragom föllángol ellenük, én is elfordulok tőlük, elrejtem előlük arcomat, ellenségeik elemésztik őket, sok baj és nyomorúság szakad rájuk. Végül majd föleszmélnek, és azt mondják magukban: »Azért zúdult ránk ez a sok baj, mert Istenünk már nincs velünk!« ¹⁸ Én pedig valóban elrejtem arcomat előlük azon a napon, amiatt a gonoszságuk miatt, hogy más istenekhez fordultak.

¹⁹ Most pedig jegyezzétek föl ezt az éneket, és tanítsátok meg arra Izráel népét, mert egyszer még bizonyítékul fog szolgálni Izráel ellen. ²⁰ Mert hamarosan beviszem őket arra a tejjel-mézzel folyó földre, amelyet esküvel ígértem őseiknek. Ott majd jómódban élhetnek, jóllakásig ehetnek, s meggazdagodnak. Azután majd más istenekhez fordulnak, azokat imádják és szolgálják, engem pedig megutálnak, és szövetségemet megtörik. ²¹ Amikor majd emiatt rájuk szakad a sok baj és nyomorúság, ez az ének — amelyet utódaik sem felejtenek soha — tanúskodik majd ellenük, és rájuk bizonyítja bűneiket. Mert még be sem vittem őket arra földre, amelyről megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom, de már most tudom, hogy milyen kívánságokat hordoznak szívükben, s hogy mit szándékoznak tenni azon a földön.”

²² Mózes tehát még azon a napon följegyezte a következő éneket, és megtanította rá Izráel népét.

²³ Azután az Örökkévaló felhatalmazta és megbízta Józsuét, Nún fiát: „Légy erős és bátor, mert neked kell ezt a népet bevezetned arra a földre, amelyről esküvel megígértem, hogy nekik adom! Én veled leszek.”

Mózes befejezi a Törvénykönyv írását

²⁴ Amikor Mózes befejezte ennek a Törvénykönyvnek az írását, ²⁵ megparancsolta a lévitáknak, akik az Örökkévaló Szövetségládáját hordozták, ²⁶ hogy a könyvtekercset helyezzék el az Örökkévaló Szövetségládája oldalánál, hogy bizonyítékul szolgáljon a nép ellen.

Azután Mózes ismét Izráel népéhez szólt:

²⁷ Jól tudom, milyen lázadó, engedetlen és nyakas természetűek vagytok. Lám, még itt élek közöttetek, mégis lázadoztok az Örökkévaló ellen! Akkor mennyivel inkább engedetlenek lesztek a halálom után! ²⁸ Gyűljenek hát hozzám vezetőitek: a törzsfők és a tisztségviselők, hogy saját fülükkel hallják ezeket az igéket, és tanúnak hívjam ellenük az eget és a földet! ²⁹ Mert biztosan tudom, hogy halálom után letértek arról az útról, amelyet parancsoltam nektek, az egész nép megromlik, és súlyos bűnöket követ el. Emiatt az Örökkévaló megharagszik rátok, és csapásokkal sújt majd benneteket.

Mózes búcsúéneke

³⁰ Ezután Mózes elénekelte ezt az éneket, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta:

⁴⁴ Így énekelte ezt az éneket Mózes, Józsuéval együtt, Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta.

Mózes fölmegy a Nebó-hegyre

⁴⁵ Miután Mózes befejezte az éneket, ⁴⁶ ezt mondta nekik: Szívleljétek meg, és véssétek emlékezetetekbe a Törvény minden igéjét, amelyet ma elmondtam nektek! Tanítsátok meg rá gyermekeiteket is, és parancsoljátok meg nekik, hogy engedelmeskedjenek azoknak. ⁴⁷ Nem üres beszédek ezek, hanem az életet jelentik a számotokra! A Törvény megtartása által lakhattok hosszú ideig azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve bementek, hogy birtokba vegyétek azt.

⁴⁸ Ugyanazon a napon szólt az Örökkévaló Mózeshez: ⁴⁹ „Menj föl az Abárim-hegységbe, a Nebó-hegyre, amely Moáb földjén van, Jerikóval szemben! Onnan tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet Izráel népének adok, hogy birtokba vegyék azt. ⁵⁰ Ott fogsz meghalni, azon a hegyen, és pihenni térsz őseidhez, ahogyan testvéred, Áron is meghalt a Hór-hegyen, és pihenni tért őseihez. ⁵¹ Azért határoztam így, mert mindketten vétkeztetek ellenem Meríbat-Kádés vizénél, a Cin-pusztában, amikor nem szenteltetek meg^[u] engem Izráel népe előtt. ⁵² A távolból megláthatod azt a földet, amelyet Izráel népének adok, de oda nem mehetsz be.”

Mózes megáldja Izráel törzseit

33 Ez az az áldás, amellyel Mózes, az Isten embere — nem sokkal a halála előtt — megáldotta Izráel népét:

Rúben törzsének áldása

⁶ Mózes ezt mondta Rúben törzséről:

Júda törzsének áldása

⁷ Ezt mondta Júda törzséről:

Lévi törzsének áldása

⁸ Ezt mondta Lévi törzséről:

Benjámin törzsének áldása

¹² Ezt mondta Benjámin törzséről:

József törzseinek áldása

¹³ Ezt mondta József törzseiről:

Zebulon és Issakár törzsének áldása

¹⁸ Ezt mondta Zebulon törzséről:

Gád törzsének áldása

²⁰ Ezt mondta Gád törzséről:

Dán törzsének áldása

²² Ezt mondta Dán törzséről:

Naftáli törzsének áldása

²³ Ezt mondta Naftáli törzséről:

Ásér törzsének áldása

²⁴ Ezt mondta Ásér^[y] törzséről:

Az Örökkévaló Isten hajlékod és menedéked!

Végül így dicsérte Mózes az Örökkévalót:

Mózes halála

34 Ezután Mózes a Moáb-síkságról fölment a Nebó-hegységbe, a Piszgá csúcsára, amely Jerikóval szemben emelkedik. Onnan az Örökkévaló megmutatta neki az egész országot: Gileád vidékét, egészen Dánig, ² Naftáli egész területét, Efraim, Manassé és Júda területét egészen a Földközi-tengerig, ³ azután a déli vidéket, meg a pálmafák városának, Jerikónak völgyét, egészen Cóárig. ⁴ Akkor ezt mondta az Örökkévaló: „Látod, Mózes, ez az a föld, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak ígértem. Megesküdtem nekik, hogy utódaiknak adom ezt az országot. Megengedtem, hogy a saját szemeddel lásd, de oda nem mehetsz be.”

⁵ Ott halt meg Mózes, az Örökkévaló szolgája Moáb földjén, ahogy az Örökkévaló előre megmondta. ⁶ Ott temette el az Úr Bét-Peórral szemben, a völgyben — de annak pontos helyét mindmáig senki sem ismeri.

⁷ Mózes 120 éves volt, mikor meghalt, de életereje még ilyen idős korában is töretlen maradt, és a látása sem gyengült meg.

⁸ Izráel népe 30 napig még Moáb földjén maradt, és siratták Mózest, amíg el nem telt a gyász ideje.

Józsué Mózes helyére lép

⁹ Józsué, Nún fia beteljesedett a bölcsesség szellemével, mert Mózes tette rá a kezét, és jelölte ki a nép új vezetőjévé. Izráel népe ezután elfogadta Józsuét vezetőjének, és engedelmeskedett neki — ahogyan ezt az Örökkévaló megparancsolta Mózes által.

¹⁰ Az Örökkévaló szemtől szembe beszélt Mózessel, akit egészen bensőségesen ismert. Azóta nem támadt Izráelben hozzá hasonló próféta, ¹¹ aki olyan hatalmas jeleket és csodákat vitt volna véghez, mint Mózes, amikor őt az Örökkévaló Egyiptomba küldte, a fáraóhoz, meg annak szolgáihoz és egész népéhez. ¹² Azóta sem volt hozzá hasonló, aki oly sok erőteljes és félelmetes dolgot tett volna Izráel népe szeme láttára, mint Mózes.