Bible in 90 Days

²⁷ Uzzijjá, Júda királya uralkodása 52. évében Pekah, Remaljáhú fia lett Izráel királya. Húsz évig uralkodott Samáriában. ²⁸ Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Követte Jeroboámnak, Nebát fiának bűneit, amelyekkel az bűnbe vezette Izráelt.

²⁹ Pekah uralkodása idején tört be Izráel területére seregével Tiglat-Pileszer, Asszíria királya. Elfoglalta Ijjón, Ábél-Bét-Maaka, Jánóah, Kedes és Hácór városait; valamint egész Gileád és Galilea vidékét, s ezen belül Naftáli törzsének egész területét is. Az elfoglalt területek lakóit pedig elhurcolta Asszíriába.

³⁰ Jótám, Uzzijjá fia, Júda királya uralkodásának 20. évében Hóséá, Élá fia összeesküvést szőtt Pekah, Remaljáhú fia ellen. Meggyilkolta, majd utána ő lett Izráel királya. ³¹ Pekah egyéb tetteit, és mindazt, amit tett, följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben.

Jótám, Júda királya^(A)

³² Pekah, Remaljáhú fia, Izráel királya uralkodásának 2. évében lett király Júdában Jótám, Uzzijjának, Júda királyának a fia. ³³ Amikor Jótám trónra lépett, 25 éves volt, és 16 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Jerúsá, Cádók leánya volt. ³⁴ Jótám azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart, ahogyan apja, Uzzijjá tette. ³⁵ Jótám volt az, aki megépíttette az Örökkévaló Templomának a felső kapuját. Azonban Jótám sem rombolta le a magaslatokon emelt oltárokat, és a nép továbbra is ezeken mutatta be az áldozatokat.

³⁶ Jótám egyéb tetteit, és mindazt, amit tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.

³⁷ Jótám uralkodása idején kezdte az Örökkévaló Júda királysága ellen küldeni Recínt, Arám királyát és Pekahot, Remaljáhú fiát, Izráel királyát.

³⁸ Azután meghalt Jótám, és eltemették ősei mellé a Dávid városában. Fia, Áház követte Júda trónján.

Áház, Júda királya^(B)

16 Pekah, Remaljáhú fia, Izráel királya uralkodásának 17. évében lett király Júdában Áház, Jótámnak, Júda királyának a fia. ² Amikor Áház trónra lépett, 20 éves volt, és 16 évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit ősapja, Dávid király tett, s amit Istene, az Örökkévaló jónak tart. ³ Áház Izráel királyait követte, és ugyanazokat a bűnöket követte el. Még a saját fiát is átvitte a tűzön.^[a] Ezzel azoknak a nemzeteknek az utálatos szokásait követte, amelyeket az Örökkévaló kiűzött Izráel népe elől. ⁴ Áház a magaslatok oltárain, a dombokon és zöldellő fák alatt mutatott be áldozatokat, és ott tömjénezett.

⁵ Ebben az időben Recín, Arám királya és Pekah, Remaljáhú fia, Izráel királya háborút indítottak Jeruzsálem ellen. Körülzárták a várost, amelyet Áház védett, de nem tudták elfoglalni. ⁶ Ekkor történt, hogy Edom királya visszafoglalta Júdától Élat városát, és kiűzte onnan Júda királyságának a lakosait. Majd az edomiak^[b] telepedtek Élatba, és mindmáig ott is laknak.

⁷ Áház követeket küldött Tiglat-Pileszerhez, Asszíria királyához, ezzel az üzenettel: „Szolgád és fiad vagyok! Jöjj, és ments ki Arám királyának és Izráel királyának a kezéből, akik rám támadtak!” ⁸ Áház összegyűjtött minden ezüstöt és aranyat, amit csak talált az Örökkévaló házában, meg a királyi kincstárban, és ajándékba küldte Asszíria királyának. ⁹ Tiglat-Pileszer teljesítette Áház kérését, megtámadta és elfoglalta Damaszkuszt, annak lakosait elhurcolta Kírbe, sőt Recínt, Arám királyát is kivégeztette.

¹⁰ Ezután Áház elment Damaszkuszba, hogy találkozzon Tiglat-Pileszerrel, Asszíria királyával, és ott meglátott egy oltárt. Pontos leírást és tervrajzot készíttetett erről az oltárról, s azt hazaküldte Jeruzsálembe Úrijjá főpapnak, hogy készíttesse el a damaszkuszi oltár hasonmását. ¹¹ Ennek alapján Úrijjá meg is építtette az új oltárt, még mielőtt Áház hazaérkezett volna Damaszkuszból.

¹² Amikor Áház megérkezett Jeruzsálembe, fölment az új oltárhoz, és áldozatokat mutatott be rajta. ¹³ Égő-, étel-, és ital-áldozatot mutatott be, majd a hálaáldozat vérét az oltárra öntötte.

¹⁴ Az eredeti bronzoltárt — amely az Örökkévaló jelenlétében állt a Templom épületének homlokzata előtt — Áház áthelyeztette az új oltár mellé, annak az északi oldalára. ¹⁵ Úrijjá főpapnak pedig ezt parancsolta: „Használd az új oltárt az összes áldozatokhoz! Azon mutasd be a reggeli égőáldozatot, az esti ételáldozatot, a király égő- és ételáldozatát, a nép égő-, étel- és italáldozatait. Arra az oltárra hintsd az összes áldozatok vérét is. A régi bronzoltárt pedig arra fogom használni, hogy választ kapjak Istentől.” ¹⁶ Úrijjá főpap mindenben a király parancsa szerint járt el.

¹⁷ Áház király elrendelte, hogy a Templom oldala melletti mosdómedencéket vegyék le az állványaikról, az állványokat törjék össze, és a nagy bronzmedencét is vegyék le az állványáról, vagyis a bronzbikákról, és helyezzék kőtalapzatra. ¹⁸ A szombat-ünnepi összegyülekezés céljára épített fedett csarnokot és a királyi kapubejáratot szintén lebontatta Áház. Mindezeket az átalakításokat az Örökkévaló házában Asszíria királya kedvéért végeztette.

¹⁹ Áház egyéb tetteit följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. ²⁰ Azután meghalt és eltemették ősei mellé a Dávid városában. Fia, Ezékiás követte Júda trónján.

Izráel utolsó királya és a királyság bukása

17 Áház, Júda királya uralkodása 12. évében Hóséa, Élá fia lett Izráel királya. Kilenc évig uralkodott Samáriában. ² Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart, bár nem annyira, mint Izráel korábbi királyai.

³ Salmaneszer, Asszíria királya hadjáratot vezetett Hóséa ellen, aki meghódolt előtte és alattvalója lett. Ettől fogva Hóséa adót fizetett Asszíria királyának.

⁴ Egy idő múlva azonban Hóséa követeket küldött Egyiptom királyához, akit Szónak hívtak. Ugyanakkor megtagadta az évente esedékes adó elküldését Asszíriának. Amikor az asszír király megtudta ezt, elfogatta Hóséa királyt, megbilincseltette és börtönbe vetette.

⁵ Majd az asszír király felvonult seregével Izráel ellen, és körülzárta Samáriát. Három évig ostromolta, ⁶ majd Hóséa király uralkodásának 9. évében elfoglalta. Izráel népét Asszíriába hurcolta, és letelepítette őket Halahban, meg a Hábór folyó mentén, Gózán környékén; valamint a médek városaiban.

Izráel bűnei és bűnhődése

⁷ Mindez azért történt, mert Izráel népe vétkezett Istene, az Örökkévaló ellen, aki kiszabadította őket Egyiptomból, a fáraónak, Egyiptom királyának hatalmából.

Izráel népe más isteneket imádott és tisztelt.

⁸ Azoknak a népeknek a szokásait követte, amelyeket az Örökkévaló kiűzött Izráel elől, és azoknak a királyoknak a rossz példáját követte, akiket Izráel népe választott magának.

⁹ Izráel népe titokban olyan dolgokat tett, amelyeket Istenük, az Örökkévaló rossznak tart: oltárokat építettek a magaslatokon, minden településen, a nagy városoktól a legkisebb falvakig. ¹⁰ Minden dombon és minden zöldellő fa alatt nagy köveket és Asera-oszlopokat állítottak fel a bálványisteneknek. ¹¹ Áldozatokat mutattak be ezeken a magaslatokon a bálványoknak, ugyanúgy, mint azok a nemzetek, amelyeket az Örökkévaló kiűzött Izráel elől.

Gonosz dolgokat tettek, amelyekkel haragra ingerelték az Örökkévalót.

¹² Bálványokat tiszteltek és imádtak, pedig ezt az Örökkévaló megtiltotta.

¹³ Az Örökkévaló figyelmeztette Izráel és Júda népét az összes prófétája és látnoka által: „Hagyjátok abba ezeket a gonosz dolgokat! Forduljatok el tőlük! Engedelmeskedjetek parancsaimnak és határozataimnak! Éljetek mindazok szerint a törvényeim szerint, amelyeket őseiteknek megparancsoltam és mindazok szerint, amelyeket szolgáim, a próféták által üzentem nektek!”

¹⁴ De nem hallgattak szavára, s ugyanolyan makacsul folytatták ezeket a gonosz dolgokat, mint nyakas őseik, akik nem hittek Istenüknek, az Örökkévalónak.

¹⁵ Elutasították rendelkezéseit, megtörték a szövetséget, amelyet az Örökkévaló őseikkel kötött. Nem hallgattak figyelmeztetéseire, hanem értelmetlen bálványisteneket követtek, s így maguk is értelmetlenekké lettek. A körülöttük lakó idegen nemzetek szokásait követték, pedig az Örökkévaló megparancsolta nekik, hogy ne kövessék azokat.

¹⁶ Félredobták Istenük, az Örökkévaló minden parancsát, és bálványokat készítettek maguknak: két bika-szobrot aranyból, meg Asera-oszlopokat, az ég seregét imádták és Baált szolgálták.

¹⁷ Átvitték gyermekeiket a tűzön^[c], jövendőmondást és varázslást folytattak, és teljességgel odaszánták magukat arra, hogy olyan gonosz dolgokat tegyenek, amiket az Örökkévaló gyűlöl, s hogy haragra ingereljék őt ezekkel.

¹⁸ Mindezek miatt az Örökkévaló annyira megharagudott Izráel népére, hogy félredobta őket a szeme elől. Egyedül csak Júda törzse maradt meg.

¹⁹ De Júda sem őrizte meg Istenének, az Örökkévalónak a rendelkezéseit. Még Júda is Izráel szokásait követte.

²⁰ Így hát az Örökkévaló elutasította Izráel minden leszármazottját, csapásokkal sújtotta és kiszolgáltatta őket a fosztogatóknak, végül pedig egészen félredobta, hogy ne is lássa őket. ²¹ Elszakította Izráel népét Dávid királyi családjától.

Izráel népe Jeroboámot, Nebát fiát tette királlyá, aki viszont eltérítette a népet az Örökkévaló követésétől, és súlyos bűnbe vezette őket. ²² Izráel népe követte Jeroboám példáját, és elkövette mindazokat a bűnöket, amelyeket a királyuk elkövetett; sőt még ragaszkodtak is ezekhez a bűnökhöz.

²³ Az Örökkévaló végül félredobta Izráel népét, hogy ne is lássa őket — ahogyan ezt előre megmondta szolgái, a próféták által. Ezért hurcolta el őket a saját földjükről száműzetésbe az asszír király, és ott is vannak mind a mai napig.

Idegen nemzetek telepednek le Izráel földjén

²⁴ Asszíria királya ezután idegen nemzeteket telepített Izráel földjére. Babilóniából, Kútából, Avvából, Hamátból és Szefarvaimból hozott telepeseket. Samáriában és a környező városokban telepítette le őket az elhurcolt izráeliek helyére. Birtokba is vették ezeket a városokat, és ott is laknak.

²⁵ Az új telepesek nem félték sem nem tisztelték az Örökkévalót. Ő pedig emiatt oroszlánokat küldött rájuk, amelyek sokakat meg is öltek.

²⁶ Ekkor egyesek azt mondták Asszíria királyának: „Azok a nemzetek, amelyeket letelepítettél Samária városaiban nem ismerik az ország istenének a törvényét, s nem tudják, milyen módon kell tisztelniük őt. Ezért küldte rájuk az oroszlánokat, hogy pusztítsák őket.”

²⁷ A király megparancsolta: „Keressetek az Izráelből hozott foglyok között egy papot, és küldjétek vissza arra a földre! Lakjon ott, és tanítsa meg a népet arra, hogyan kell annak a földnek az istenét tisztelniük!”

²⁸ Így is történt. Az egyik pap a száműzöttek közül — akit az asszírok Samáriából vittek fogságba — visszatért Izráel földjére, és Bételben lakott. Ő tanította meg az új telepeseket, hogyan kell tisztelniük az Örökkévalót.

²⁹ Azonban ezek a nemzetek továbbra is tisztelték a maguk isteneit is: bálványokat készítettek, amelyeket elhelyeztek a magaslatokon, és az ott talált szentélyekben, amelyeket korábban Samária népe készített. Mindegyik nemzet a saját városában a maga isteneit imádta. ³⁰ Akik Babilóniából jöttek bálványokat készítettek a maguk istenének, Szukkót-Banótotnak; akik Kútából jöttek, Nérgalnak; a hamátiak Asímának; ³¹ akik Avvából jöttek, Nibhaznak és Tartáknak. A Szefárvaimból jöttek a saját gyermekeiket áldozták föl a tűzben a maguk isteneinek: Adrammeleknek és Anammeleknek.

³² Így, bár tisztelték az Örökkévalót, ugyanakkor maguk közül választottak papokat, akik a magaslatokon és az ott lévő szentélyekben mutatták be az áldozatokat a bálványisteneknek. ³³ Tisztelték az Örökkévalót, de szolgálták a maguk isteneit is, megtartva a saját népük régi bálványimádó szokásait, amelyeket elköltözésük előtt, a saját országukban gyakoroltak.

³⁴ A mai napig is követik ezeket a szokásokat. Nem félik az Örökkévalót, és nem tisztelik parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket ő parancsolt Jákób fiainak — annak a Jákóbnak, akinek az Izráel nevet adta.

³⁵ Izráel népével az Örökkévaló szövetséget kötött, és megparancsolta nekik: „Ne tiszteljetek és ne féljetek más isteneket, ne szolgáljátok őket, se ne áldozzatok nekik! ³⁶ Egyedül az Örökkévalót tiszteljétek és féljétek, aki kiszabadított titeket Egyiptomból nagy hatalmával és kinyújtott karjával! Őt tiszteljétek és féljétek, őt imádjátok, és neki áldozzatok! ³⁷ Gondosan engedelmeskedjetek rendelkezéseinek, parancsainak és törvényeinek, amelyeket számotokra feljegyeztetett, és teljesítsétek azokat mindenkor! Más isteneket ne tiszteljetek és féljetek! ³⁸ Tartsátok meg a szövetséget, amelyet veletek kötöttem! Idegen isteneket ne tiszteljetek és féljetek! ³⁹ Egyedül csak Isteneteket, az Örökkévalót tiszteljétek és féljétek! Ő az, aki megment titeket minden ellenségetek kezéből.”

⁴⁰ Ezek a nemzetek azonban nem engedelmeskedtek az Örökkévalónak, hanem folytatták mindazt, amit korábban tettek. ⁴¹ Az Örökkévalót ugyan tisztelték és félték, de imádták a saját bálványaikat is. E nemzetek összes leszármazottjai — őseikhez hasonlóan — mindmáig ugyanezt teszik.

Ezékiás, Júda királya^(C)

18 Hóséá, Élá fia, Izráel királya uralkodásának 3. évében lett király Júdában Ezékiás, Áháznak, Júda királyának fia. ² Amikor Ezékiás trónra lépett, 25 éves volt, és 29 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Abínak hívták, Zekarjá leánya volt.

³ Azt tette, amit az Örökkévaló jónak tart, ahhoz hasonlóan, amit ősapja, Dávid király tett.

⁴ Ezékiás volt az, aki lerombolta a magaslatokat, összetörte a bálványoknak emelt köveket és az Asera-oszlopokat. Összetörte a rézkígyót is — amelyet még Mózes készített —, mivel a nép abból is bálványt csinált: Nehustánnak^[d] nevezték el, és áldozatokat mutattak be neki.

⁵ Mivel Ezékiás bízott az Örökkévalóban, Izráel Istenében, Júda királyai között nem volt hozzá hasonló sem utána, sem előtte. ⁶ Teljes szívvel ragaszkodott az Örökkévalóhoz, és hűségesen követte őt. Engedelmeskedett az Örökkévaló parancsainak, amelyeket Mózes által parancsolt.

⁷ Ezért vele volt az Örökkévaló, és Ezékiás minden vállalkozásában sikeres volt.

Lerázta magáról Asszíria királyának igáját és nem szolgálta többé.^{[e] 8} Ezékiás volt az, aki megverte a filiszteusok seregét, és egészen Gázáig hatolt. Összes településüket elfoglalta, a legkisebb városoktól a legnagyobbakig.

Asszíria megszünteti Izráel királyságát

⁹ Ezékiás király uralkodásának 4. évében — amely Hóséa, Élá fia, Izráel királya uralkodásának 7. éve volt — Salmaneszer, Asszíria királya Izráel ellen vonult, és ostrom alá vette Samáriát. ¹⁰ Három év múlva el is foglalta. Ez tehát Ezékiás király uralkodásának 6. évében, vagyis Hóséa, Izráel királya uralkodásának 9. évében történt: ekkor esett el Samária. ¹¹ Ezután az asszír király Izráel népét száműzetésbe hurcolta Asszíriába, és letelepítette őket Halahban, meg a Hábór folyó mentén, Gózán környékén; valamint a médek városaiban. ¹² Azért történt ez Izráel népével, mert nem engedelmeskedtek Istenük, az Örökkévaló szavának: mindannak, amit szolgája, Mózes által megparancsolt nekik, tehát megtörték az ő szövetségét. Nem hallgattak a szavára, és nem aszerint cselekedtek.

Asszíria királya megtámadja Jeruzsálemet is^(D)

¹³ Ezékiás király uralkodásának 14. évében Szanhérib, Asszíria királya felvonult Júda ellen, és Jeruzsálem kivételével az összes fallal kerített várost elfoglalta. ¹⁴ Akkor Ezékiás, Júda királya üzenetet küldött neki Lákisba: „Beismerem, hogy vétkeztem ellened! Kész vagyok megfizetni, amit büntetésül kivetsz rám, csak vonulj vissza!”

Az asszír király 300 talentum ezüst és 30 talentum^[f] arany megfizetésére kötelezte Ezékiást, ¹⁵ aki teljesítette is ezt a követelést. Ehhez azonban össze kellett gyűjtenie minden kincset az Örökkévaló Templomából és a királyi kincstárból is. ¹⁶ Még a Templom ajtószárnyairól és az ajtófélfákról is le kellett vágnia az aranyborítást, s mindezt oda kellett adnia Asszíria királyának. Az ajtókat és az ajtófélfákat korábban éppen Ezékiás parancsára borították be arannyal.

Asszíria királya gyalázza az Örökkévalót

¹⁷ Az asszír király mégis elküldte Lákisból három tisztjét — akik a legfontosabb tisztségeket viselték — a hadvezérét, a testőrség parancsnokát és a kormányzót egy nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Miután az asszír sereg megérkezett Jeruzsálem határába, a három asszír tisztviselő megállt a csatorna végénél, amely a Felső-tavat^[g] táplálja. közel az úthoz, amely a ruhamosók mezejére vezet. ¹⁸ Azután hívatták Ezékiás királyt, de ő három főemberét küldte ki: Eljákimot, Hilkijjáhú fiát, a királyi palota udvarmesterét, Sebnát, a király titkárát, és Jóáhot, Ászáf fiát, a krónika-írót.

¹⁹ A kormányzó ezt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Kérlek, mondjátok meg uratoknak:

»Azt mondja a nagy király, Asszíria királya: Ugyan miben reménykedsz? ²⁰ Azt mondod, hogy van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? ²¹ Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak! ²² Vagy talán azt mondod: Istenünk, az Örökkévaló az, akiben bízunk! De vajon nem ő az, akinek az oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?

²³ Akkor hát köss fogadást urammal, Asszíria királyával: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.

²⁴ Ugyan hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb vezérét is? Vagy talán Egyiptom harci szekereiben és lovaiban bízol?

²⁵ Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”

²⁶ Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták a kormányzónak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne héberül szólj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!”

²⁷ De ő így válaszolt: „Uram nemcsak uratoknak és nektek küldte ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint ami rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni és vizeleteteket isszátok!”^[h]

²⁸ Akkor a kormányzó odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek héber nyelven: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek a nagy király, Asszíria királya!

²⁹ »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő úgysem tud megmenteni titeket a kezemből! ³⁰ Ne higgyetek Ezékiásnak! Csak hiteget titeket, amikor azt mondja, hogy az Örökkévaló biztosan megszabadít benneteket, és ezt a várost nem adja Asszíria királyának a kezébe. ³¹ Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni:

Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek és saját kutatok vizét ihatjátok. ³² Azután majd eljövök, és elviszlek titeket olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután élhettek, nem kell meghalnotok! Ott bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje, olívaolaj- és méztermő föld!

Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet azzal, hogy maga az Örökkévaló fog megszabadítani benneteket! ³³ Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből? ³⁴ Hol vannak Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivva istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? ³⁵ Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet a kezemből?«”

³⁶ De a jeruzsálemi férfiak csendben maradtak, és semmit sem válaszoltak erre, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki se álljon szóba az ellenséggel. ³⁷ Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónika-író visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában,^[i] és átadták a kormányzó üzenetét.

Ezékiás király az Örökkévalót hívja segítségül^(E)

19 Amikor Ezékiás király végighallgatta a követek jelentését, megszaggatta ruháit, majd zsákruhába öltözött, és az Örökkévaló Templomához ment.

² Azután elküldte néhány emberét Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához. Ezek voltak a követei: Eljákim, a királyi palota udvarmestere, azután Sebna, a király titkára, és a papok vezetői. Valamennyien zsákruhába öltöztek, ³ majd elmentek Ézsaiáshoz, és ezt mondták: „Királyunk, Ezékiás üzeni neked: »Ó, jaj ez a nap! Mert megszorongatnak, megfenyítenek bennünket, és gyalázatot kell elviselnünk! Olyan szorult helyzetbe kerültünk, mint a magzat, aki már majdnem világra jött, de anyjának nincs ereje hozzá, hogy megszülje.^{[j] 4} Istenünk, az Örökkévaló talán meghallotta, mit mondott Rabsaké, akit ura, Asszíria királya azért küldött ide, hogy az Élő Istent gyalázza. Talán meg is bünteti őt az Örökkévaló ezért. Te pedig, Ézsaiás, imádkozz és könyörögj népünk maroknyi töredékéért, amely még életben maradt.«”

^5-6 Amikor Ézsaiáshoz érkeztek, és átadták a király üzenetét, ő így felelt: „Ezt a választ vigyétek uratoknak. Azt mondja neked az Örökkévaló: »Ne ijedj meg attól, amit Asszíria királyának szolgái mondtak, s amellyel engem gyaláztak! ⁷ Figyeld csak meg, mit teszek vele! Egy szellemet küldök az asszír királyhoz, s amikor a király rossz híreket hall, visszatér országába. Ott pedig kardélre juttatom: a saját földjén fogják meggyilkolni.«”

Az asszír sereg átmenetileg elvonul Jeruzsálem alól

⁸ Rabsaké hallotta, hogy Asszíria királya elvonult Lákistól, és Libna városát kezdte ostromolni. Rabsaké tehát Libnába ment, és ott találkozott a királlyal. ⁹ Azután az asszír király hírt kapott arról, hogy Tirháká,^[k] Etiópia királya a seregével ellene vonul.

Az asszír király ekkor követeit ismét Ezékiáshoz küldte, hogy a következő üzenetet adják át neki:

¹⁰ „Ne higgy Istenednek, akiben bízol, ha azt mondaná, hogy nem engedi Jeruzsálemet Asszíria királyának kezébe esni, mert becsap téged! ¹¹ Magad is láttad, hogyan pusztították el Asszíria királyai az összes országot! Azt képzeled, hogy te majd megmenekülsz a kezemből?! ¹² Elődeim, Asszíria királyai pusztították el Gózánt, Háránt, Recefet és Eden népét Telasszárban! Ezeknek istenei közül egyik sem tudta megmenteni a saját népét Asszíria hatalmától. ¹³ Nézd meg, mi lett a sorsa Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivvá királyainak!”

Ezékiás imádsága

¹⁴ Ezékiás átvette a követektől az asszír király levelét, és elolvasta. Majd fogta a levelet, és fölment az Örökkévaló Templomába. Ott, az Örökkévaló jelenlétében kiterítette a papírtekercset, ¹⁵ és így könyörgött hozzá: „Ó, Örökkévaló, Izráel Istene, aki a kerubok fölött ülsz királyi trónodon! Te vagy az Isten, nincs más rajtad kívül! Egyedül te vagy a föld összes királyságainak Istene! Te vagy az, aki teremtetted az eget és a földet! ¹⁶ Kérlek Örökkévaló, hallgass meg engem! Figyelj rám, és lásd meg ezt a levelet! Kérlek, figyelmesen vizsgáld meg Szanhérib üzenetét, amellyel az Élő Istent gyalázta!

¹⁷ Mert igaz, Örökkévaló, hogy Asszíria királyai elpusztították az összes nemzetet és országaikat, ¹⁸ azok isteneit pedig elégették. De azok az úgynevezett istenek csak emberi kéz kőből és fából készült alkotásai voltak — ezért lehetett elpusztítani őket. Valójában egyikük sem volt Isten!

¹⁹ Ezért hát, Örökkévaló Isten, szabadíts ki bennünket az asszír király kezéből, hadd tudják meg a föld összes királyságai, hogy te vagy az Örökkévaló, és nincs rajtad kívül más Isten!”

Az Örökkévaló válasza

²⁰ Akkor Ézsaiás, Ámóc fia Ezékiáshoz küldött valakit ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: Mivel hozzám imádkoztál Szanhérib, Asszíria királya miatt, ²¹ válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek:

²⁵ Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked, Asszíria királya:

²⁹ Azután az Örökkévaló így folytatta: „Neked pedig, Ezékiás, megerősítésül jelt adok, hogy biztos legyél benne: én mondtam ezt neked!

Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami magától terem a gabonaföldön. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vethettek, és arathatjátok majd a gabonát, sőt szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek. ³⁰ Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökeret ereszt a földben, és bőséges termést hoz az ágain. ³¹ Mert e nép maradéka — Jeruzsálemből kiindulva — ismét benépesíti a földet. Akik megszabadultak, a Sion hegyéről rajzanak szét. Az Örökkévaló, a Seregek Ura féltékeny és erős szeretete^[n] az, amely ezt véghezviszi.”

³² „Ezért hát az Örökkévaló ezt mondja Asszíria királyáról:

Az asszír sereg pusztulása

³⁵ Ezután még azon az éjjelen az Örökkévaló angyala kijött, és 185 000 katonát megölt az asszírok táborában. Amikor másnap reggel a többiek felébredtek, megdöbbenve látták a megöltek holttesteit. ³⁶ Szanhérib, Asszíria királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe, és ott is maradt. ³⁷ Egy napon Szanhérib éppen imádkozott istenének, Niszróknak a templomában, amikor két fia, Adrammelek és Szárecer karddal meggyilkolta, majd elmenekült Ararát földjére. Ezután Szanhérib egyik fia, Észárhaddón lett Asszíria királya.

Ezékiás életét az Örökkévaló meghosszabbítja^(F)

20 Abban az időben Ezékiás megbetegedett, és már halálán volt. Ézsaiás, Ámóc fia meglátogatta, és azt mondta neki: „Ezt mondja az Örökkévaló: Rendezd el a dolgaidat, mert nem fogsz meggyógyulni, hanem meghalsz!”

² Ennek hallatára Ezékiás a fal felé fordult, és így könyörgött az Örökkévalónak: ³ „Ó, Örökkévaló, kérlek, emlékezz rá, hogy hűséges voltam hozzád, és teljes szívvel azt tettem, amit helyesnek látsz!” — így könyörgött a király, és keservesen sírt.

⁴ Ézsaiás elment a királytól, de csak a palota középső udvaráig ért, amikor az Örökkévaló ismét szólt hozzá: ⁵ „Menj vissza, és mondd meg Ezékiásnak, népem vezetőjének: »Ezt üzeni az Örökkévaló, Dávidnak, ősapádnak Istene: meghallgattam könyörgésedet, láttam könnyeidet — és meggyógyítalak. Három nap múlva már fölmehetsz az Örökkévaló Templomába. ⁶ Tizenöt évvel meghosszabbítom életed idejét, megszabadítalak téged és Jeruzsálemet Asszíria királyának kezéből, megvédem ezt a várost saját magamért és szolgámnak, Dávidnak kedvéért.«”

⁷ Azután Ézsaiás ezt mondta: „Hozzanak egy csomó aszalt fügét, és tegyék a fekélyre!” Így is történt, és Ezékiás valóban felgyógyult a betegségből.

⁸ Akkor Ezékiás megkérdezte Ézsaiástól: „Mi lesz a jele, hogy az Örökkévaló meggyógyít engem, és három nap múlva fölmehetek az Örökkévaló Templomába?”

⁹ Ézsaiás ezt felelte: „Kapsz jelet az Örökkévalótól, hogy biztos lehess benne: ő beteljesíti, amit ígért! Akarod-e, hogy Áház napóráján az árnyék tíz fokkal előremenjen, vagy visszatérjen azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt?”

¹⁰ Ezékiás így válaszolt: „Könnyű az árnyéknak előremenni, inkább térjen vissza tíz fokkal!”

¹¹ Ekkor Ézsaiás próféta kiáltott az Örökkévalóhoz, aki tíz fokkal visszavitte az árnyékot a napórán azokon a fokokon, amelyeken előzőleg már áthaladt.

Babiloni követek jönnek Ezékiáshoz^(G)

¹² Ebben az időben követek érkeztek Ezékiáshoz Babilóniából. Meródak-Baladán, Baladán fia, Babilónia királya küldte őket levelekkel és ajándékokkal, mivel hallotta, hogy Ezékiás beteg volt. ¹³ Ezékiás fogadta a követséget, meghallgatta őket, azután megmutatta nekik palotáját, raktárait, fegyvertárát és kincseit: ezüstöt, aranyat, drágaköveket, illatos olajokat és drága fűszereket. Mindent megmutatott a követeknek, ami csak palotájában és királyságában értékes volt.

¹⁴ Ezután Ézsaiás próféta Ezékiás királyhoz ment, és megkérdezte tőle: „Honnan jöttek, és mit mondtak ezek az emberek?”

A király ezt felelte: „Egy távoli országból, Babilóniából jöttek hozzám.”

¹⁵ Ézsaiás tovább kérdezett: „Mit láttak a palotádban?”

A király ezt válaszolta: „Mindent! Megmutattam nekik az összes kincseimet. Nincs semmi egész palotámban, amit ne láttak volna.”

¹⁶ Akkor Ézsaiás ezt mondta Ezékiásnak: „Figyelj rám! Ezt mondja neked most az Örökkévaló: ¹⁷ »Bizony, eljön az idő, hogy ami csak van a palotádban; mindazt, amit elődeid eddig gyűjtöttek, mindent el fognak vinni innen Babilóniába. Semmi sem marad itt. ¹⁸ Sőt, még utódaid közül is elvisznek egyeseket, és udvari szolgák lesznek a Babilóniai király palotájában.«”

Ezékiás halála^(H)

¹⁹ Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: „Jó az Örökkévaló beszéde, amelyet mondtál.” Magában ugyanis azt gondolta a király: „Akkor legalább az én időmben békesség és biztonság lesz!”

²⁰ Ezékiás egyéb dolgait, hőstetteit, és azt, hogyan készített vízvezető alagutat meg víztárolót, hogy a forrásvizet bevezesse Jeruzsálembe — mindezt följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. ²¹ Azután meghalt Ezékiás, és eltemették ősei mellé. Utána fia, Manassé követte Júda trónján.

Manassé, Júda királya^(I)

21 Manassé tizenkét éves korában lépett trónra, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hefcibáhnak hívták.

² Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. Azoknak a népeknek az utálatos és szörnyű szokásait követte, akiket az Örökkévaló kiűzött Izráel népe elől. ³ Manassé újra felépítette azokat a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat emelt a Baálok tiszteletére, Asera-oszlopot állított fel, mint Aháb, Izráel királya. Manassé tisztelte és imádta az ég csillagainak seregeit is. ⁴ Még az Örökkévaló Templomában is oltárokat állított fel az idegen istenek tiszteletére! Abban a Templomban, amelyről az Örökkévaló azt mondta: „Nevemet oda fogom helyezni, Jeruzsálembe.” ⁵ Manassé az Örökkévaló Templomának mindkét udvarában oltárokat épített az ég seregeinek a tiszteletére. ⁶ Átvitte a saját fiát a tűzön.^[o] Sokféle okkult dolgot gyakorolt: varázslást, és jelmagyarázást űzött, ezenkívül médiumokkal és halottidézőkkel is tanácskozott.

Nagyon sok gonosz dolgot tett, amellyel haragra ingerelte az Örökkévalót. ⁷ Manassé készíttetett egy bálványszobrot Aserának, amelyet a Templomban állított fel. Abban a házban, amelyről az Örökkévaló azt mondta Dávidnak és a fiának, Salamonnak: „Ebbe a házba, és Jeruzsálembe, amelyet én választottam ki Izráel törzsei közül, ide helyezem a nevemet örökre. ⁸ Többé nem mozdítom ki Izráelt erről a földről, amelyet atyáiknak adtam. De mindez csak akkor lesz így, ha engedelmeskednek az egész Törvénynek, mindannak, amit szolgám, Mózes parancsolt nekik.”

⁹ De a nép nem engedelmeskedett, mert Manassé rossz irányba vezette Júda és Jeruzsálem lakóit, súlyosabb gonoszságokat követtek el, mint azok a kánaáni népek, amelyeket az Örökkévaló kipusztított Izráel népe elől.

¹⁰ Az Örökkévaló ezt mondta szolgái, a próféták által: ¹¹ „Manassé, Júda királya utálatos dolgokat tett, és gonoszabbul cselekedett, mint az emóriak, akik előtte éltek. Sőt, egész Júda népét a bálványimádás bűnébe vezette! ¹² Emiatt — mondta az Örökkévaló, Izráel Istene — hamarosan olyan csapásokkal verem meg Jeruzsálemet és Júdát, hogy még annak is belecsendül a füle, aki csak a hírét hallja! ¹³ Úgy fogok bánni Jeruzsálemmel is, mint Samáriával: úgy megbüntetem, mint Aháb király családját. Bizony, Jeruzsálemmel is úgy bánok, mint ahogy valaki egy tálat tisztára törül, és fölfordítva letesz.

¹⁴ Marad ugyan még ezután is egy kicsiny maradéka népemnek, de még tőlük is elfordítom arcomat, s nem törődöm velük! Kiszolgáltatom népemet ellenségeiknek, és így összes gyűlölőiknek a prédájává és a zsákmányává lesznek! ¹⁵ Igen, így bánok velük, mert azt cselekedték, amit gyűlölök, és folyton csak haragra ingereltek engem, attól a naptól kezdve, amelyen őseik kijöttek Egyiptomból, egészen mostanáig!”

¹⁶ Manassé király nagyon sok ártatlan embert megöletett — szinte vérrel mocskolta be egész Jeruzsálemet, egyik végétől a másikig. Ezzel még csak tetézte súlyos bűnét, amellyel egész Júda népét bűnbe vezette, s így mind azt tették, amit az Örökkévaló gyűlöl.

¹⁷ Manassé egyéb dolgait, bűneit és összes tettét feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. ¹⁸ Azután meghalt Manassé, mint ősei is, és eltemették háza kertjében, vagyis az „Uzza kertjében”. Utána fia, Ámón követte a trónon.

Ámón, Júda királya^(J)

¹⁹ Ámón huszonkét éves volt, amikor király lett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Mesullemetnek hívták, aki Hárúc leánya volt.

²⁰ Apjához, Manasséhoz hasonlóan Ámón is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. ²¹ Mindenben apja példáját követte: azokat a bálványokat tisztelte, amelyeket apja is tisztelt, és azokat imádta. ²² Elfordult az Örökkévalótól, ősei Istenétől, és nem az ő útján járt.

²³ Ámón ellen udvari emberei összeesküvést szőttek, és a saját házában meggyilkolták. ²⁴ Júda népe azonban megölte azokat, akik Ámón király ellen összeesküvést készítettek. Azután a nép a király fiát, Jósiást emelte trónra.

²⁵ Ámón egyéb tetteit feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. ²⁶ Azután meghalt Ámón, és eltemették saját sírboltjában, az „Uzza kertjében”. Utána fia, Jósiás követte a trónon.

Jósiás, Júda királya^(K)

22 Jósiás nyolc éves volt, amikor királyságra lépett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jejdídának hívták, aki Adájá leánya volt, Bockatból. ² Jósiás azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart, és minden tekintetben azon az úton járt, amelyen őse, Dávid király — s arról nem tért le sem jobbra, sem balra.

Jósiás elrendeli a Templom kijavítását^(L)

³ Uralkodásának tizennyolcadik évében elküldte Sáfánt (aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt), a titkárát az Örökkévaló Templomába: ⁴ „Menj Hilkijjá főpaphoz, és mondd meg neki, hogy számolja meg az összegyűlt pénzadományokat, amelyeket a nép hozott be az Örökkévaló Templomába, és amit az ajtóőrök gyűjtöttek össze. ^5-6 Adják ezt a pénzt az Örökkévaló háza javítását vezető felügyelőknek, akik ebből fizessék a javításokat végző mesterembereket: az ácsokat és a kőműveseket. Ebből vásárolják meg a javításhoz szükséges anyagokat is: a gerendákat és a faragott köveket. ⁷ Mivel a mesteremberek hűségesek és megbízhatók, nem kell őket elszámoltatni a kapott pénzzel.”

Megtalálják a Törvény Könyvét

⁸ Egy napon Hilkijjá, a főpap szólt Sáfánnak, a király titkárának: „Megtaláltam a Törvény Könyvét^[p] az Örökkévaló házában!” Átadta neki a könyvtekercset, Sáfán pedig elolvasta.

⁹ Majd pedig jelentette a királynak: „Szolgáid kihozták az összegyűlt pénzadományokat az Örökkévaló házából, és a munkások felügyelőinek adták.” ¹⁰ Azután hozzátette: „Hilkijjá főpap ezt a könyvtekercset adta nekem” — majd felolvasott belőle a királynak.

¹¹ Amikor Jósiás király meghallotta a Törvény igéit, megszaggatta ruháit.^{[q] 12} Azután ezt parancsolta Hilkijjá főpapnak és Ahikámnak, Sáfán fiának meg Akbórnak, Mikájá fiának meg Sáfánnak, a titkárának és Aszájának, a király szolgájának: ¹³ „Menjetek, és kérjetek tanácsot az Örökkévalótól számomra, a nép számára és egész Júda számára! Kérdezzétek meg, mit jelentenek ránk nézve ezek az igék, amelyek a megtalált könyvtekercsben vannak! Ezt tegyétek, mert súlyos az Örökkévaló haragja, amely föltámadt ellenünk! Bizony megharagudott ránk, mivel őseink nem engedelmeskedtek az igéknek, és nem aszerint éltek és cselekedtek, ahogyan az meg van írva ebben a könyvtekercsben.”

Az Örökkévaló válaszol Jósiásnak

¹⁴ Akkor Hilkijjá főpap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszája — akiket a király elküldött — felkeresték Huldát, a prófétaasszonyt, aki Sallum felesége volt. (Sallum Tikvá fia, ez pedig Harhasz fia volt. Harhasz a király ruháinak a gondviselője volt.) Hulda Jeruzsálem új részében lakott. Hilkijjá és a többiek elmondták Huldának, mi történt.

¹⁵ Hulda így felelt: „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene: »Mondjátok meg ezt annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket! ¹⁶ Bizony, én veszedelmet és pusztulást hozok erre a helyre, és e hely lakosaira azok szerint az igék szerint, amelyek meg vannak írva a könyvben, s amelyeket Júda királya olvasott. ¹⁷ Mivel elhagyott engem ez a nép, más isteneknek áldoztak, kezük minden alkotásával és tetteikkel haragra ingereltek engem, ezért izzó haragomat zúdítom erre a helyre, és nem lesz, aki eloltsa!

¹⁸ De mondjátok meg Jósiásnak, Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek az Örökkévalót! Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene azokról az igékről, amelyeket hallottál: ¹⁹ A szíved megindult, és megaláztad magad az Örökkévaló előtt, amikor meghallottad igéit, amelyeket e hely és e hely lakosai ellen mondott, hogy milyen pusztulás és átok következik rájuk. Megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruháidat, és sírtál — ezért én is meghallgattalak téged, azt mondja az Örökkévaló. ²⁰ Őseid mellé foglak juttatni, és békességben helyeznek a sírkamrádba. Te nem fogod meglátni azt a veszedelmet és pusztulást, amelyet e helyre hozok.«”

Hilkijjá és társai ezzel az üzenettel visszamentek a királyhoz, és mindent elmondtak neki.

Jósiás király helyreállító munkája^(M)

23 Akkor Jósiás király összegyűjtötte Júda és Jeruzsálem vezetőit. ² Majd a király vezetésével Júda népe, Jeruzsálem lakosai, a papok és a próféták — az egész nép kicsinytől fogva nagyig — mindannyian felmentek az Örökkévaló házába. Ott a király mindenki hallatára elejétől végéig felolvasta a Szövetség Könyvét, amelyet az Örökkévaló házában találtak.

³ Azután a király az oszlop mellé állt, és szövetséget kötött az Örökkévaló jelenlétében, hogy ezután teljes szívvel-lélekkel az Örökkévalót fogja követni, megtartja az ő parancsolatait, törvényeit és rendelkezéseit, és teljesíti a szövetség igéit, amelyek abban a könyvben vannak. Akkor az egész nép fölállt, és csatlakozott ehhez a szövetséghez.

⁴ Megparancsolta a király Hilkijjá főpapnak és a másodrangú papoknak, meg a kapuőröknek, hogy az Örökkévaló Templomából hordjanak ki minden tárgyat, ami csak a bálványok — Baál, Asera és az ég serege — tiszteletével kapcsolatos. Ezeket mind kivitték a városon kívülre, a Kidron-patak völgyébe, és ott elégették őket, a hamut pedig elvitték Bételbe.

⁵ Korábban Júda királyai bálvány-papokat állítottak szolgálatba, hogy a Júda városaiban és a Jeruzsálem környékén épített magaslati áldozóhelyeken áldozatokat mutassanak be a bálványok tiszteletére: Baálnak, a Napnak, a Holdnak, a csillagképeknek és az ég seregének. Ezeket a bálvány-papokat Jósiás elzavarta.

⁶ Az Örökkévaló házából Jósiás kidobta az Asera-bálványszobrot, és Jeruzsálemen kívül, a Kidron-patak völgyében elégette. Hamuját és maradványait porrá törték, és a király parancsára szétszórták a köznép temetőjében.^[r]

⁷ Leromboltatta az Örökkévaló Temploma közelében lévő házakat is, amelyekben a férfi prostituáltak laktak, és ahol az asszonyok szőnyegeket szőttek Aserának.

⁸ Abban az időben a papok nem Jeruzsálemben laktak, és nem ott mutatták be az áldozatokat az Örökkévaló Templomának oltárán, hanem szerteszét az országban, Júda minden városában. Az égő- és füstölőáldozatokat a papok a városok közelében lévő magaslatokon mutatták be. Ilyen áldozó magaslatok az országban mindenhol voltak, Gebától Beérsebáig.

Jósiás király azonban leromboltatta és rituálisan tisztátalanná tette az összes áldozati magaslatot, a papokat pedig Jeruzsálembe költöztette. Jeruzsálem közelében is voltak ilyen áldozati magaslatok Jehósua városparancsnok kapuja mellett, a baloldalon. Jósiás ezeket is leromboltatta. ⁹ Az áldozóhalmok papjai azonban Jeruzsálembe való költözésük után sem végezhették az áldozatok bemutatását az Örökkévaló Templomában, csupán a kovásztalan kenyereket ehették meg a többi pappal együtt.

¹⁰ A Ben-Hinnóm völgyben volt egy bálványáldozati hely, amelyet Tófetnek hívtak. Itt Molok bálványistenét tisztelték az emberek olyan áldozatokkal, amelyeknek során a saját gyermekeiket égették meg a tűzben. Jósiás király ezt a Tófetet is leromboltatta, és tisztátalanná tette, hogy ott soha többé ne áldozzanak fel Moloknak gyermekeket.

¹¹ Jósiás eltávolította azt a harci szekeret és ló-szobrokat, amelyeket Júda királyai a Napisten tiszteletére fölállítottak az Örökkévaló Temploma kapujának közelében, Netan-Melek — egy magas rangú tisztviselő — szobája mellett. A szekeret elégette.

¹² Leromboltatta azokat a bálvány-oltárokat, amelyeket Júda királyai Aháb palotájának tetőteraszán emeltek, meg azokat is, amelyeket Manassé épített az Örökkévaló Templomának két udvarán. Darabokra törték ezeket a kőoltárokat, és a törmeléket beleszórták a Kidron-patakba.

¹³ Salamon király még régen áldozó-magaslatokat épített a Jeruzsálemtől keletre emelkedő Olajfák hegyének déli oldalán. A következő bálványistenek számára készültek ezek: Astóret, a szidóniak utálatos bálványa, azután Kemós, a moábiak förtelmes bálványa és Milkóm, az ammoniak undorító bálványa. Jósiás király leromboltatta és tisztátalanná tette ezeket a bálvány-oltárokat is. ¹⁴ A kőoszlopokat összetörték, az Asera-oszlopokat kivágták, s a helyükre sírokból kihantolt emberi csontokat szórtak — így tették a helyet tisztátalanná.^[s]

¹⁵ Leromboltatta a Bételben emelt áldozóhalmot és nagy oltárt is, amelyet még I.Jeroboám, Nebát fia, Izráel királya készíttetett, s amellyel bűnbe vitte Izráel népét.^[t] Az áldozóhalmot lerombolták, az oltárt darabokra törték, és a fából készült Asera-oszlopokat elégették.

¹⁶ Amint Jósiás király körülnézett az oltár környékén, észrevette a hegyoldalban a sírkamrákat. Kihozatta onnan a régi halottak csontjait, és elégette azokat az oltáron — így tette azt tisztátalanná. Pontosan úgy történt, ahogy sok évvel korábban az Örökkévaló előre megmondta^[u] az Isten embere által, aki kijelentette ezt Jeroboám királynak, amikor a király az oltár mellett állt az ünnepen.

Azután Jósiás észrevette az Isten emberének a sírját,^{[v] 17} és megkérdezte: „Kinek a síremléke ez?”

A város lakói így feleltek: „Ez az Isten emberének a sírja. Ő az, aki Júdából jött ide, Bételbe, és előre megmondta azt, amit te most véghezvittél a bételi oltárral kapcsolatban.”

¹⁸ „Akkor hagyjátok békében nyugodni, senki se bolygassa a csontjait!” — parancsolta Jósiás. Így ehhez a sírbolthoz nem nyúltak. Az Isten emberének csontjai is ott maradtak a helyükön, a samáriai próféta csontjaival együtt, akit mellé temettek.

¹⁹ Azután Jósiás Samária városait járta sorra. Mindenütt leromboltatta az áldozati magaslatokat és azokat a templomokat is, amelyeket Izráel királyai építettek a bálványok tiszteletére, s amelyekkel az Örökkévalót magukra haragították. Úgy bánt azokkal is, mint Bételben tette.

²⁰ Jósiás király kivégeztette az áldozati magaslatok oltárainál szolgáló összes bálványpapot, és holttestüket azokon az oltárokon égette el, hogy soha többé ne használhassa azokat a helyeket senki áldozóhalmoknak.

Ezután Jósiás visszatért Jeruzsálembe.

Jósiás Páska ünnepet tart^(N)

²¹ Jósiás király megparancsolta az egész népnek, hogy tartsák meg a Páska ünnepét az Örökkévalónak, ahogy az meg van írva a Szövetség Könyvében.

²² Sem Júda, sem Izráel királyainak idejében nem tartottak ehhez hasonló Páska ünnepet a bírák ideje óta, akik Izráel népét vezették. ²³ Ez Jósiás király uralkodásának 18. évében történt, Jeruzsálemben.

²⁴ Jósiás kiirtotta Júda országából és Jeruzsálemből a halottidézőket, jövendőmondókat, házibálványokat, bálványszobrokat és mindenféle utálatosságot, ami csak a bálványistenekkel volt kapcsolatban. Azért tette ezt, hogy beteljesítse a Törvény igéit, amelyeket felírtak abban a könyvben, amelyet Hilkijjá főpap talált az Örökkévaló házában.

²⁵ Jósiás előtt nem volt más, hozzá hasonló király, aki annyira teljes szívvel-lélekkel, teljes erejével^[w] az Örökkévalóhoz fordult volna, és Mózes Törvénye szerint járt volna el mindenben. De azóta sem támadt hozzá hasonló király.

²⁶ Az Örökkévaló lángoló haragja mégsem csendesedett le, mert annyira megharagudott Júdára Manassé miatt, aki sok gonosztettével őt haragra ingerelte.

²⁷ Ezért azt mondta az Örökkévaló: „Ahogyan Izráelről elfordítottam a tekintetem, úgy bánok Júdával is! Eltaszítom Jeruzsálemet, amelyet pedig kiválasztottam! Eltaszítom azt a Templomot is, amelyről pedig azt mondtam, hogy nevem ott fog lakni!”

Jósiás halála^(O)

²⁸ Jósiás egyéb dolgait és összes tettét feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben.

²⁹ Az ő uralkodása alatt történt, hogy Egyiptom királya, Nékó fáraó elindult seregével az Eufrátesz folyó felé, hogy segítséget nyújtson Asszíria királyának. Jósiás kivonult, hogy szembeszálljon Nékóval, aki azonban Meggidónál megölte Jósiást. ³⁰ A király holttestét egy harci kocsin vitték Meggidóból Jeruzsálembe, ahol Jósiást eltemették a saját sírboltjába.

Az ország népe ezután Jósiás fiát, Jóáházt emelte trónra. Felkenték, és apja után őt tették királlyá.

Jóáház, Júda királya^(P)

³¹ Jóáház 23 éves korában lépett trónra, és 3 hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamútálnak hívták, aki Jirmejáhú leánya volt, Libnából. ³² Jóáház olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart — egészen úgy, mint ősei.

³³ Nékó fáraó azonban Riblában, Hamát földjén fogságba vetette Jóáházt, hogy ne uralkodhasson tovább Jeruzsálemben. Ráadásul súlyos hadisarcot vetett ki Júdára: 100 talentum ezüstöt és 1 talentum^[x] aranyat.

Jójákim, Júda királya^(Q)

³⁴ Ezután Nékó fáraó Eljákimot, Jósiás másik fiát tette királlyá Júdában, hogy uralkodjon apja trónján. Még Eljákim nevét is megváltoztatta: Jójákimnak nevezte. Az előző királyt pedig fogolyként magával hurcolta Egyiptomba, Jóáház azután ott is halt meg.

³⁵ Jójákim király adót vetett ki Júda lakosságára: mindenkit megadóztatott a vagyona szerint, hogy a fáraónak megadhassa, amit követelt tőle. Így gyűjtötte össze a szükséges ezüstöt és aranyat, és kifizette a hadisarcot a fáraónak.

³⁶ Jójákim 25 éves volt, amikor trónra került, és 11 évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Zebuddának hívták, aki Pedájá leánya volt, Rúmából. ³⁷ Jójákim is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart — egészen úgy, mint ősei.

Babilónia királya először támad Júda ellen

24 Jójákim, Júda királya idejében vonult fel Júda ellen Nebukadneccar, Babilónia királya, akinek Jójákim 3 évig adófizető alattvalója lett. Három év múlva azonban fellázadt ellene. ² Az Örökkévaló ezután Babilóniából, Arámból, Moáb és Ammon országából küldött rablócsapatokat Júdára, hogy pusztítsák az országot, ahogyan ezt előre megmondta szolgái, a próféták által.

³ Bizony, mindez az Örökkévaló parancsára történt, mert ő el akarta taszítani Júda népét magától. Manassé gonosztettei és bűnei miatt határozott így, ⁴ és az ártatlanul megöltek vére miatt, hiszen Manassé szinte egész Jeruzsálemet bemocskolta az ártatlanok vérével! Ezért nem akart az Örökkévaló megbocsátani.

⁵ Jójákim egyéb dolgait, és minden tettét följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. ⁶ Azután meghalt Jójákim, és eltemették ősei mellé. Utána fia, Jójákin követte Júda trónján.

⁷ Ettől kezdve Egyiptom királya nem vonult ki hadseregével többé az országából, mert Babilónia királya Egyiptom patakjától az Eufrátesz folyóig minden területet elvett tőle.

Jójákin, Júda királya, és Jeruzsálem ostroma^(R)

⁸ Jójákin 18 éves korában lépett trónra, és csak 3 hónapig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Nehustának hívták, Elnátán leánya volt, Jeruzsálemből. ⁹ Jójákin egészen apja példáját követte, és ő is olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart.

¹⁰ Ebben az időben Nebukadneccarnak, Babilónia királyának a hadserege fölvonult Jeruzsálem ellen, és ostromolni kezdte a várost. ¹¹ Azután maga Nebukadneccar is megérkezett Jeruzsálem alá. ¹² Ekkor Jójákin, Júda királya kiment a babilóniai királyhoz anyjával, udvari embereivel, főembereivel és tisztségviselőivel együtt, és megadta magát. Babilónia királya pedig — uralkodása 8. évében — foglyul ejtette őt.

¹³ Ugyanakkor Nebukadneccar elhurcolta Jeruzsálemből Babilonba az Örökkévaló Templomának és a királyi palotának az összes kincsét. Összegyűjtött és darabokra tört minden aranytárgyat a Templomból, amelyet még Salamon, Izráel királya készíttetett. Bizony, úgy történt mindez, ahogy azt az Örökkévaló előre megmondta.

¹⁴ Elhurcolta Nebukadneccar Jeruzsálem egész lakosságát, minden főembert és gazdag polgárt, minden mesterembert és kovácsot, összesen 10 000 foglyot. Senkit nem hagyott ott, csak a nincstelen szegény népet. ¹⁵ Fogságba hurcolta Jójákin királyt, a király anyját és feleségeit, az ország főembereit és előkelő vezetőit. ¹⁶ Elvitte a gazdagokat, összesen mintegy 7 000 férfit, azután 1 000 mesterembert és kovácsot, meg az összes hadra fogható férfit. Mindezeket Babilóniába hurcolta.

Cidkijjá, Júda utolsó királya^(S)

¹⁷ Ezután Nebukadneccar Mattanját, Jójákin nagybátyját nevezte ki Jeruzsálembe helytartónak, és a nevét Cidkijjára változtatta. ¹⁸ Cidkijjá 21 éves korában kezdett uralkodni, és 11 évig volt helytartó Jeruzsálemben. Anyját Hamútálnak hívták, aki Jirmejáhú leánya volt, Libnaból. ¹⁹ Cidkijjá is olyan dolgokat tett, mint Jójákim: amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. ²⁰ Bizony, mindez az Örökkévaló haragja miatt történt Júdával és Jeruzsálemmel, s végül egészen eltaszította magától őket.

Nebukadneccar megostromolja Jeruzsálemet^(T)

Cidkijjá ezután föllázadt Babilónia királya ellen.

25 Emiatt Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen. Cidkijjá uralkodásának kilencedik évében,^[y] a 10. hónap 10. napján érkezett a sereg a város falai alá. Körülzárták Jeruzsálemet, sáncokat építettek körülötte, és ostromolni kezdték.

² Az ostrom egészen Cidkijjá uralkodásának tizenegyedik évéig^[z] tartott. ³ Abban az évben, a 4. hónap 9. napján olyan súlyos volt az éhínség a városban, hogy a közembereknek már semmiféle ennivaló nem jutott. ⁴ Ezen a napon az ostromlók rést ütöttek a kőfalon. Emiatt azon az éjjelen Cidkijjá és összes katonája megpróbált elmenekülni.^[aa] Éjjel lopódzkodtak ki a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak, bár az ostromlók serege körülzárta a várost.

⁵ A káldeusok azonban üldözőbe vették a királyt. A Jerikó melletti síkságon utolérték és foglyul ejtették Cidkijját, aki mellől katonái szétfutottak. ⁶ Megkötözve vitték Ribla városába. Ott Nebukadneccar, Babilónia királya ítéletet tartott fölötte. ⁷ Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik, majd őt is megvakították, és bilincsbe verve Babilóniába hurcolták.

Jeruzsálem lerombolása^(U)

⁸ Nebukadneccar, Babilónia királya uralkodásának 19. évében,^[ab] az 5. hónap 7. napján seregével együtt bevonult Jeruzsálembe Nebuzaradán, Babilónia királyának a testőrparancsnoka. ⁹ Felgyújtotta az Örökkévaló Templomát, a királyi palotát, a város lakóházait és minden egyéb jelentős épületet. ¹⁰ A testőrparancsnok egész serege, a káldeusok, körös-körül lerombolták Jeruzsálem falait is.

¹¹ Azután Nebuzaradán testőrparancsnok száműzetésbe hurcolta azokat, akik már korábban, az ostrom ideje alatt kiszöktek a városból, és megadták magukat, meg mindazokat, akik Jeruzsálemben még életben maradtak. ¹² Ugyanakkor Nebuzaradán a vidéki nincstelen lakosság egy részét a lakóhelyükön hagyta, hogy műveljék a földeket, és gondozzák a szőlőket.

¹³ Jeruzsálemben a káldeusok összetörték és Babilóniába vitték a Templom előtti oszlopokat, a nagy medencét és a kisebb mosdómedencék állványait. Mindezek bronzból készültek. ¹⁴ Elvitték a többi bronzeszközt is: a hamu kihordására szolgáló edényeket, az oltárhoz tartozó lapátokat, késeket, a mácsekhez szolgáló eszközöket, az áldozati állatok vérének felfogására szolgáló edényeket, a tömjénező tálakat, és a többi eszközt, amelyet a templomi szolgálatban használtak. ¹⁵ Hasonlóképpen elvitték parázs-tálakat és csészéket, mag az összes többi aranyból vagy ezüstből készült templomi eszközt is.

¹⁶ Azok a bronztárgyak, amelyeket még Salamon király készíttetett — a két oszlop, a nagy medence és a kisebb mosdómedencék állványai — mérhetetlen mennyiségű bronzot tartalmaztak. ¹⁷ Az üreges bronzoszlopok magassága 18 könyök^[ac] volt. A két oszlopfő is bronzból készült, 3 könyök magas volt, hálózatos díszítés borította, amelyen körös-körül gránátalma formájú díszek függtek. A két oszlop teljesen egyforma volt.

Júda népét száműzetésbe hurcolják Babilóniába

¹⁸ Nebuzaradán elhurcolta Jeruzsálemből ezeket a vezetőket: Szerája főpapot, Cefanjá másodrendű papot, a Templom három kapuőrét, ¹⁹ a katonák parancsnokát, a király öt tanácsosát, akiket a városban fogtak el, azután a hadsereg vezetőjének az írnokát, aki a katonai összeírásért volt felelős és még 60 közembert, akiket a városban találtak. ²⁰ Az egész fogoly-csoportot Hamát földjére, Ribla városába vitte, és odaállította őket Babilónia királya elé, ²¹ aki halálra ítélte, és kivégeztette valamennyit. Így hurcolták el a földjükről Júda népét a fogságba és száműzetésbe.

Gedaljá, Jeruzsálem kormányzója^(V)

²² Ezután Nebukadneccar, Babilónia királya kinevezte kormányzónak Gedalját, Ahikám fiát, Sáfán unokáját, hogy igazgassa azokat, akiket még meghagytak Júda földjén.

²³ Júda seregéből is megmaradtak néhányan. Ezek között vezetők is voltak: Jismáél, Natanjá fia, meg Jóhánán, Káréah fiai, meg a netófái Szerájá, Tanhumet fia, meg Jaazanjá, Maakáti fia. Amikor ők meghallották, hogy Babilónia királya Gedalját nevezte ki helytartóvá az országban, megmaradt katonáikkal együtt mind Gedaljához gyülekeztek Micpába.

²⁴ Gedaljá megesküdött ezeknek a bujdosó katonáknak: „Esküszöm, hogy nem kell félnetek a káldeusok tisztjeitől! Maradjatok ezen a földön, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz!”

²⁵ Ugyanabban az évben, a hetedik hónapban Jismáél — aki Netanjá fia és Elisáma leszármazottja volt, és Júda királyi családjából származott — tíz emberével együtt meglátogatta Micpában Gedaljá kormányzót. Meggyilkolta őt is, meg vele együtt azokat a júdeai és káldeus tisztviselőket és katonákat is, akiket Micpában találtak. ²⁶ Ezután az egész nép apraja-nagyja a kapitányokkal együtt fölkerekedett, és Egyiptomba menekült, mert féltek a káldeusoktól.

Babilónia királya megkegyelmez Jójákinnak^(W)

²⁷ Abban az évben, amikor Evil-Meródak Babilónia trónjára lépett, megkegyelmezett Jójákinnak, Júda királyának, és kihozatta a börtönből. Ez Jójákin fogságának 37. évében^[ad] történt, a 12. hónap 27. napján. ²⁸ Evil-Meródak kegyelmesen bánt Jójákinnal, és magasabb rangra és tisztességre emelte, mint a többi királyt, akik szintén Babilóniában töltötték száműzetésük idejét. ²⁹ Kicseréltette Jójákin rabruháit, és ettől kezdve Jójákin egész életében a király asztalánál étkezett. ³⁰ Ellátásáról halála napjáig gondoskodott a király.