Bible in 90 Days
Fenyegető prófécia Moáb ellen
48 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene Moábról[a]:
„Jaj Nebónak[b], mert elpusztították!
Kirjátaim erős várát elfoglalták,
népét megalázták,
erődítményét lerombolták.
2 Moáb dicsősége porba hanyatlott!
Hesbónban gonosz tervet szőttek Moáb ellen,
hogy kiirtsák népét,
és ne legyen nemzet többé.
Te is elnémulsz, Madmén,
nem menekülhetsz a kard elől!
3 Hórónaimból rémült kiáltozás hallik,
pusztítás és pusztulás minden felől!
4 Szétzúzták Moábot,
s gyermekei hangosan zokognak.
5 Moáb népe keserves sírással megy föl Luhitba,
Hórónaim lejtőjén jajgatva vonulnak lefelé.
6 Fussatok, meneküljetek, rejtőzzetek,
legyetek olyanok, mint bokor[c] a sivatagban!”
7 „Mivel saját erődben és kincseidben bíztál,
Moáb, téged is foglyul ejtenek,
még istenedet, Kemóst is elhurcolják,[d]
papjaival és fejedelmeivel együtt!
8 Minden városra pusztítók törnek,
nem menekülhet meg egy sem.
Elpusztulnak a völgyek,
elpusztítják a fennsíkot is
— ahogy az Örökkévaló megmondta.
9 Hintsetek sót Moáb földjére,
mert kietlen sivataggá lesz!
Városaiból csak lakatlan romok maradnak.”[e]
10 „Átkozott legyen, aki hanyagul végzi, amit az Örökkévaló bízott rá, s nem akarja végrehajtani e népen az Örökkévaló ítéletét!”
11 „Moáb zavartalanul élt ifjúságától fogva, békében és biztonságban nyugodott, nem hurcolták népét száműzetésbe soha. Olyan volt, mint a bor, amelyet nem fejtettek át, hanem a saját seprőjén maradt, ezért nem tisztult meg: illata is, íze is maradt a régi[f]. 12 Ezért, eljön az ideje — mondja az Örökkévaló —, amikor munkásokat küldök, akik kiöntik a bort az edényekből, sőt, összetörik a boroskorsókat is.[g] 13 Akkor Moáb csalódni fog Kemósban, és kiábrándul belőle — ahogyan Izráel népe is csalódott Bételben,[h] amelyben bízott.”
14 „Hogyan mondhatjátok, Moáb katonái:
»Mind hősök vagyunk,
harcra termett vitéz harcosok«?
15 Az ellenség felvonult városaitok ellen,
le is rombolta őket.
Moáb harcosainak színe-java elhullt a csatában.”
— ezt mondja a Király, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
16 „Bizony, a küszöbön Moáb veszedelme,
bukásának napja sietve közeleg.
17 Sirassátok Moábot, ti szomszédos nemzetek!
Gyászoljátok őt, kik hallottátok hírét, s mondjátok:
»Jaj, hogy összetört a királyi jogar!
Odavan Moáb dicsősége és hatalma!«
18 Dibón[i] lakosai, szálljatok le a dicsőséges magasból,
üljetek a földre, a porba,
mert Moáb pusztítója feljött ellened,
s lerombolja minden váradat.
19 Áróér lakói, álljatok az útra, figyeljetek!
Kérdezzétek a menekülőket,
mi történt velük, miért futnak!
20 Jaj, elesett Moáb! — ezt felelik. —
Sírjatok, jajgassatok, mert vége van!
Hirdessétek az Arnón-patak[j] partján:
minden elpusztult,
minden romokban hever!”
21 „Ítélet ideje jött a fennsík vidékére, elpusztultak városaink: Hólón, Jahca, Méfáat, 22 Dibón, Nebó, Bét-Diblátaim, 23 Kirjátaim, Bét-Gámul, Bét-Meón, 24 Kerijjót, Bocra és Moáb összes többi városai közel és távol.”
25 „Bizony, letörték Moáb szarvát, s eltörték a karját” — mondja az Örökkévaló.
26 „Részegítsétek le Moábot, mert lázadt az Örökkévaló ellen! Essen abba, amit kihányt, és heverjen benne, mint a részeg! Hadd csúfolják őt is! 27 Hiszen ő is gúnyolta Izráelt, mintha lopáson kapta volna. Gúnyosan csóválta fejét Moáb, valahányszor róla beszélt, pedig Izráel nem lopott tőle soha.”
28 „Meneküljetek városaitokból
a sziklák hasadékaiba, Moáb lakói!
Lakjatok ott,
mint a barlang nyílásánál fészkelő galambok!”
29 „Hallottuk, milyen büszke és gőgös Moáb,
milyen nagyra tartja magát,
folyton kérkedik,
és mindenki mást lenéz!”
30 Ezt mondja az Örökkévaló: „Jól ismerem Moábot,
üres kérkedését.
Tudom, hogy dicsekvése hamis,
tettei semmit sem érnek!”
31 Siratom Moábot,
jajgatok és kesergek miatta,
gyászolom Kír-Heresz lakóit.
32 Szibmá szőlője, jobban siratlak, mint Jazért,
mert ágaid a tengerig és Jazérig értek!
De a pusztító téged is elért,
rátört szüretedre,
elvitte szőlődet és gyümölcseidet!
33 Kiveszett az öröm és vigasság
Moáb földjéről és gyümölcsöseiből,
nem kurjongatnak vigadozva a szőlőtaposók,
üresen állnak a borsajtók,
nincs vidám szüreti mulatság sehol.
34 Hesbón és Elálé népe jajgat, kiáltásuk Jahacig, Cóártól Hórónaimig és Eglat-Selisijjáig hallatszik.
Még Nimrim vizei is kiapadtak.
35 „Kiirtom Moábból azokat,
akik a magaslatokon áldoznak,
isteneiknek tömjént füstölnek!”
— mondja az Örökkévaló.
36 Egész lelkemmel gyászolom Moábot,
mint a gyász-síp.
Siratom Kír-Heresz lakóit,
mint temetéskor a síp,
mert minden vagyonuk odaveszett!
37 „Bizony, minden fej kopaszra nyírva,
minden férfi lenyírta a szakállát,
karjukat bevagdalták,
derekukon zsákruha.[k]
38 Az utcákon siratást hallani,
a házak tetején jajgatást,
mert széttörtem Moábot,
mint a cserépkorsót,
amely nem kell már senkinek!”
— mondja az Örökkévaló.
39 Jaj, hogy darabokra tört!
Hogy jajgatnak mind!
Milyen szégyenletesen megfutamodott!
Rémületes, ami történt Moábbal,
s még gúnyolják is szomszédai.
40 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Ellenség csap le Moábra,
hirtelen és sebes repüléssel,
mint a zsákmányra zuhanó sas.
Szárnyát kiterjeszti fölötte,
mint ahogy zsákmányát a sas betakarja,
mikor a földre száll.
41 Erős várait beveszik,
erődítményeit elfoglalják.
Moáb harcosainak szíve megolvad,
s olyanok lesznek, mint a vajúdó asszony.
42 Moáb nem lesz többé nemzet,
mivel az Örökkévalóval szemben kevélykedett!
43 Rettegés, verem és csapda
vár rád, Moáb lakója
— az Örökkévaló mondja ezt neked!
44 Aki elfut a rettegés elől,
verembe esik,
aki kimászik a veremből,
csapdába kerül,
mert én büntetem meg Moábot,
én hozom rá megbüntetése esztendejét!”
— mondja az Örökkévaló.
45 „Hesbón árnyékában pihennek meg a menekülők,
de ott is tűz éri el őket,
mert láng csap ki Hesbónból,
tűz üt ki Szihón[l] palotáiból,
megégeti Moáb fejedelmeit,
zajongó büszke harcosait.
46 Jaj neked, Moáb!
Véged van, Kemós népe!
Fiaid fogságba kerülnek,
leányaid eladják rabszolgának.”
47 „Az utolsó napokban mégis kiszabadítom Moáb népét a fogságból, és sorsukat jóra fordítom” — mondja az Örökkévaló.
Itt végződnek Jeremiás próféciái Moábról.
Prófécia Ammon ellen
49 Ezt mondja az Örökkévaló Ammonról:
„Talán nincsenek Izráelnek fiai?
Nincsenek örökösei?
Miért foglalta el Gád földjét Milkóm[m]?
Miért költöztek be az ammoniak Gád[n] városaiba?
2 Emiatt elhozom azt az időt
— mondja az Örökkévaló —,
mikor csatakiáltás harsan Rabbá[o] falain,
romhalmazzá lesz az ammoniak városa,
fölégetik még a környező falvakat is!
Izráel népe újra birtokba veszi örökségét,
visszaveszi jogos birtokát elrablóitól”
— mondja az Örökkévaló.
3 „Jajgassatok, Hesbón lakói,
mert Aj városát porig rombolták!
Sírjatok Rabbá leányai!
Öltsetek zsákruhát, gyászoljatok,
rémülten futkossatok a juhaklok között,
mert az ellenség fogságba hurcolja Milkómot,
papjait és fejedelmeit!
4 Erőddel dicsekszel, hűtlen nemzet?
De hiszen elhagy az erőd!
Kincseidben bízol, s azt hiszed,
téged nem érhet támadás?
5 Nézd! Veszedelmet hozok rád
minden felől, és rettegést!
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
Szerteszét futtok, ki merre lát,
s nem lesz, aki összegyűjtsön titeket!
6 Sok idő múltán mégis jóra fordítom Ammon népének sorsát” — mondja az Örökkévaló.
Prófécia Edom ellen
7 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura Edomról:
„Hát nincs már bölcsesség Témánban?
Nincs senki Edomban, aki tanácsot adna?
Minden értelmes és bölcs kiveszett közülük?
8 Meneküljetek onnan Dédán lakói,
s rejtőzzetek a barlangok mélyére,
mert pusztulást hozok Ézsau népére,
mikor megbüntetem őket.
9 Még a szüretelők is hagynak
néhány fürtöt a tőkén,
még az éjjeli tolvajok is
csak azt viszik el, ami kell nekik.
10 De én teljesen kifosztom Ézsau népét,
csupaszra vetkőztetem, hogy semmije sem marad.
Felkutatom búvóhelyein is,
előlem nem rejtőzhet el.
Elpusztítom gyermekeit,
megölöm rokonait és szomszédait,
egy sem menekül meg.
11 Nem marad senki, hogy árváira gondot viseljen,
sem aki özvegyeivel törődjön.”
12 Mert ezt mondja az Örökkévaló: „Bizony, még azoknak is inniuk kellett a harag poharából, akikre nem terjedt ki az ítélet! Akkor mennyivel inkább innod kell neked, Edom népe, mert semmiképpen nem maradhatsz büntetés nélkül! 13 Mert magamra esküdtem — mondja az Örökkévaló —, hogy Bocra városa rémületes módon elpusztul, lakatlan romhalmazzá lesz, és a nemzetek akkor fogják emlegetni, mikor átkozódnak, vagy gúnyolódnak rajta. Edom többi városai is hasonlóképpen örökre romvárosok maradnak.”
14 Azt a hírt hallottam az Örökkévalótól, hogy követet küldött a nemzetekhez, és megparancsolta nekik:
„Gyűljetek össze,
vonuljatok fel Edom ellen,
támadjátok meg országát.
15 Halld meg ezt, Edom!
Kicsivé teszlek a népek között,
megvetnek téged a nemzetek!
16 Sok nép rettegett tőled,
ezért bíztad el magad.
Saját büszkeséged lett a veszted,
becsaptad magad!
Bár magas sziklákon raktál fészket,
mint a sasok,
hegyek tetején építetted váraidat,
de onnan is lerántalak!”
— mondja az Örökkévaló.
17 „Edom pusztulásán elborzadnak a nemzetek. Aki csak elmegy mellette, Edom szörnyű sorsát látva csodálkozik, rémüldözik, és fejét csóválja. 18 Mert úgy bánok vele, mint Sodomával, Gomorával és szomszédaival: tökéletesen elpusztítom. Edomban senki sem lakik többé, még vándorok sem vernek sátrat benne — mondja az Örökkévaló. —
19 Ahogy az oroszlán feljön a Jordán menti sűrű bozótosból a dúsan zöldellő legelőre, és szétkergeti a nyájat, úgy török rá én is Edom népére, s hirtelen elűzöm őket földjükről. Azután választottamat helyezem föléjük, hogy uralkodjon rajtuk.
Mert kicsoda hasonlítható hozzám? Ki vonhat engem felelősségre? Melyik uralkodó állhat ellen nekem?”
20 Tudjátok meg, mit tervezett az Örökkévaló Edom ellen,
mit határozott Témán lakói felől:
Ellenségeik elhurcolják őket,
még a kicsiny bárányokat is,
legelőik pedig pusztán maradnak.
21 Edom bukásától még a föld is megremeg,
jajkiáltásuk elhallatszik a Vörös-tengerig.
22 Nézd! Úgy jön Edomra[p],
mint zsákmányra lecsapó sas[q],
és szárnyát kiterjeszti fölötte.
Azon a napon Edom harcosainak a szíve megolvad,
s olyanok lesznek, mint a vajúdó asszony.
Prófécia Damaszkusz ellen
23 Üzenet Damaszkusz városának:
„Hamát és Arpad[r] lakói kétségbeesnek,
mert rossz hírt hallottak.
Remegnek a félelemtől,
nem tudnak megnyugodni,
mint a háborgó tenger.
24 Damaszkusz népe erőtlen,
menekülni készül,
retteg és pánikba esett,
fájdalom és félelem tört rá,
mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyra.
25 Miért nem hagyták el ezt a híres várost,
amely oly vidám volt?
26 Ezért fiataljait az utcákon ölik meg,
harcosait mind levágják azon a napon
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura —,
27 én pedig tüzet gyújtok Damaszkusz kőfalán,
amely megemészti Benhadad[s] palotáit!”
Prófécia a keleti arab törzsek ellen
28 Kédár törzsei és Hácór területe felől, amelyeket Nebukadneccar, Babilónia királya legyőzött és meghódított, ezt mondja az Örökkévaló[t]:
„Induljatok,
támadjátok meg Kédár törzseit,
pusztítsátok kelet fiait!
29 Elveszik sátraikat, szőnyegeiket, eszközeiket,
nyájaikat, tevéiket, mindenüket!
Kiáltanak nekik: »Rémület mindenfelől!«
30 Hácór lakosai, fussatok messzire,
rejtőzzetek a barlangok mélyére!
— mondja az Örökkévaló. —
Mert Nebukadneccar, Babilónia királya
tervet készít ellenetek,
el akar pusztítani!”
31 „Induljatok,
vonuljatok föl a nemzet ellen,
amely biztonságban érzi magát,
gondtalan békességben él,
sem kapujuk, sem záruk nincsen,
egymaga lakik!
— mondja az Örökkévaló. —
32 Zsákmányoljátok el tevéiket és csordáikat!
Én pedig szétszórom ezt a nyírott hajú népet[u]
a négy égtáj felé.
Veszedelmet hozok rájuk mindenfelől.
— mondja az Örökkévaló. —
33 Hácór sakálok tanyája lesz,
örök pusztaság, ahol senki sem lakik többé,
még vándorok sem vernek sátrat benne.”
Prófécia Élám országa ellen
34 Az Örökkévaló szava, amelyet Jeremiás prófétának mondott Élámról,[v] Cidkijjá, Júda királya uralkodásának kezdetén. 35 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Nézd! Összetöröm Élám íját,
legerősebb fegyverét!
36 Forgószelet küldök rá minden irányból,
rászabadítom a vihart a négy égtáj felől,
hogy szórja szét Élám népét a szélrózsa minden irányába.
A föld minden országába
elvetődnek bujdosó menekültjei.
37 Megrémítem őket ellenségeik előtt,
akik életükre törnek.
Izzó haragomban csapásokkal sújtom Élámot,
és gyilkoló kardot küldök utánuk,
amíg egészen elpusztítja őket
— mondja az Örökkévaló. —
38 Felállítom trónomat Élámban,
királyukat és fejedelmeiket pedig kiirtom belőle
— mondja az Örökkévaló. —
39 De az utolsó napokban visszahozom Élám népét a fogságból,
és sorsukat jóra fordítom”
— mondja az Örökkévaló.
Prófécia Babilónia pusztulásáról
50 Ezt az üzenetet az Örökkévaló jelentette ki Jeremiás prófétán keresztül Babilóniáról, a káldeusok országáról:
2 „Hirdessétek a nemzetek között,
mondjátok el mindenkinek,
adjatok jelt a zászlóval,
el ne titkoljátok!
Hirdessétek: Elesett Babilon városa!
Megszégyenült Bél,
Marduk hatalma megtört,
utálatos bálványaik megszégyenültek,
szobraikat összetörték!
3 Mert észak felől nagy sereg támad rá Babilonra, és az egész országot elpusztítja. Olyannyira, hogy annak minden lakosa rémülten menekül. Sem ember, sem állat nem lakik többé azon a földön.”
Kössünk az Örökkévalóval örök szövetséget!
4 „Abban az időben,
azokban a napokban
— mondja az Örökkévaló —,
Izráel és Júda népe együtt fordul az Örökkévalóhoz:
együtt mennek,
sírva keresik Istenüket, az Örökkévalót.
5 Keresik a Sionba vezető utat,
elszánják magukat, nekiindulnak,
így biztatják egymást: »Gyertek, kössük magunkat az Örökkévalóhoz,
kössünk vele örök szövetséget,
amely sohasem merül feledésbe!«”
6 „Népem olyanná lett, mint a szétszéledt, kóborló juhnyáj! Saját pásztoraik vezették tévútra, a hegyekre csábították és félrevezették őket. Egyik hegyről a másik halomra terelték juhaimat, s pihenő tanyájukat elfeledtették velük. 7 Aki csak rájuk talált, pusztította és felfalta juhaimat, s azt mondta: »Mi nem vétettünk semmit! Ők vétkeztek az Örökkévaló ellen, aki számukra az igazságosság otthona, és őseiknek reménye volt.«”
Fenyegető próféciák Babilónia ellen
8 „Fussatok el Babilóniából,
jöjjetek ki a káldeusok földjéről!
Legyetek ti az elsők, akik kijönnek,
mint bakok a juhnyáj előtt!
9 Mert nézzétek csak,
északról erős nemzetek seregét indítom meg,
elhozom őket Babilónia ellen!
Hadaik felsorakoznak, megtámadják,
elfoglalják a káldeusok földjét.
Harcosaik gyakorlott íjászok,
halálos nyilaik sohasem tévesztenek célt.
10 Káldeát kirabolják,
kedvükre kifosztják,
töméntelen zsákmányt szereznek”
— mondja az Örökkévaló.
11 „Babilónia népe, most örültök és ujjongtok,
hogy örökségem elpusztítottátok!
Ugrándozzatok, mint borjak a szérűn,[w]
nyerítsetek, mint a lovak!
12 De megszégyenül még földetek,
szülőanyátokat megalázzák:
utolsó lesz a nemzetek között,
kietlen pusztaság,
kopár sivatag marad a helyén.
13 Az Örökkévaló haragja miatt
lakatlan romhalmaz lesz belőle,
s aki csak arra jár, elborzad pusztulásán,
és fejét csóválva rémüldözik.”
14 „Íjászok, sorakozzatok föl Babilon ellen,
vegyétek körül, lőjétek,
ne sajnáljátok a nyilat,
mert az Örökkévaló ellen vétkezett!
15 Harsanjon körülötte diadalkiáltás,
mert bástyái leomlottak, falai ledőltek,
Babilon megadta magát.
Az Örökkévaló áll most bosszút Babilonon!
Igen, fizessetek meg neki,
s bánjatok vele úgy,
ahogy ő bánt a többiekkel!
16 Irtsátok ki földjéről mind a magvetőt,
mind az aratót!
Az ellenség fegyvere elől
Babilon szolgái mind fussanak népükhöz,
meneküljenek a saját földjükre!”
17 „Jaj, szétszéledt nyájam, Izráel!
Oroszlánok kergették szét:
először Asszíria királya szaggatta meg,
végül Nebukadneccar, Babilónia királya
törte össze csontjait.
18 Ezért megbüntetem Babilónia királyát és országát
— én mondom ezt, az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene —,
ahogy Asszíriával is tettem!
19 Nyájamat, Izráelt pedig visszaviszem a legelőjére,
hogy ismét a Kármelen és Básánban legeljen,
Gileádban és Efraim dombjain lakjon jól.
20 Abban az időben,
azokban a napokban
— mondja az Örökkévaló —,
kereshetik Izráel bűneit,
de nem találják sehol,
kereshetik Júda vétkeit,
de nincsenek,
mert megbocsátok a maradéknak,
akiket meghagyok.”
21 „Induljatok Babilon ellen,
támadjatok Merátaim földjére,
harcoljatok Pekód lakói ellen!
Öldököljétek őket,
pusztítsátok el teljesen,
úgy, ahogy rendeltem!
— az Örökkévaló parancsolja ezt. —
22 Harci zaj hallatszik az egész földön,
s mindenütt nagy pusztítás!
23 Hogy összetört az egész föld pörölye[x]!
Babilon pusztulásán elrémülnek a nemzetek.
24 Csapdát állítottam neked, Babilon,
bele is estél, mire észrevetted!
Megfogtalak, nem menekülhetsz,
mert az Örökkévaló ellen próbáltál küzdeni!
25 Kinyitotta fegyvertárát az Örökkévaló,
elővette haragjának fegyvereit,
mert dolga van az Örökkévalónak, a Seregek Istenének
a káldeusok országában.”
26 „Jöjjetek mindenfelől, támadjatok Babilonra!
Törjétek föl gabonaraktárait,
halmozzátok halomra a zsákmányt,
pusztítsátok el egészen,
míg semmi sem marad belőle!
27 Öldössétek le ifjú harcosait,
mint vágóhídon a fiatal bikákat!
Jaj nekik, mert eljött a nap,
büntetésük napja elérkezett!”
28 Halljátok? Akik Babilóniából kimenekültek, hirdetik Sionban, hogy Istenünk, az Örökkévaló bosszút állt a káldeusokon, bosszút állt Temploma lerombolásáért!
29 „Hívjátok össze mind az íjászokat!
Gyűjtsétek össze Babilon ellen őket!
Vegyétek körül a várost,
senki se menekülhessen!
Álljatok bosszút Babilonon,
minden gonosz tettéért,
s bánjatok vele úgy,
ahogy ő bánt a többiekkel!
Büntessétek meg,
mert az Örökkévaló ellen lázadt,
arcátlan büszkeséggel viselkedett
Izráel Szentjével szemben!
30 Ezért fiataljait az utcákon ölik meg,
harcosait mind levágják azon a napon”
— mondja az Örökkévaló.
31 „Lásd meg, Babilon, te kevély,
ellened fordulok
— mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura —,
mert eljött a nap,
megbüntetésed ideje elérkezett!
32 Elbukik a kevély, és elterül,
senki nem állítja talpra többé.
Én pedig tüzet gyújtok városaiban,
amely eléget mindent benne és körülötte.”
33 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Izráel és Júda népét egyaránt elnyomták ellenségeik,
szolgaságba kényszerítették,
s nem akarják őket szabadon engedni.
34 De Izráel és Júda Megváltója[y] erős,
Örökkévaló, a Seregek Ura a neve!
Felkarolja népét, megvédi őket,
békességet szerez a föld lakóinak,
de veszedelmet hoz Babilonra.”
35 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Halál a káldeusokra,
Babilon lakóira, fejedelmeire és bölcseire.
36 Halál a hazug jósokra,
— hogy derüljön ki, milyen bolondok!
Halál harcosaira,
hogy megrémüljenek,
37 halál harci szekereire, lovasaira,
sokfelől összegyűlt harcosaira
— legyenek olyanok, mint az asszonyok —,
pusztulás kincstáraira,
hogy kirabolják,
38 aszály vizeire,
hogy folyói kiszáradjanak,
— mert szörnyűséges bálványok országa ez,
és miattuk lakói mind bolondok!
39 Babilon úgy elpusztul, hogy soha többé nem lakik benne senki. Nemzedékről nemzedékre lakatlan marad. Csak sakálok, struccok és egyéb sivatagi vadállatok tanyáznak romjain.
40 Mert ahogy Isten elpusztította Sodomát, Gomorát és szomszédait — mondja az Örökkévaló —, úgy jár Babilon is: tökéletesen elpusztul. Senki sem lakik benne többé, még vándorok sem vernek sátrat a helyén.”
41 „Nézzétek! Idegen nemzet jön észak felől,
nagy királyok nagy serege indul messzi földről!
42 Kezükben íj és lándzsa,
kegyetlen szívük nem könyörül,
hangjuk, mint a tenger zúgása,
hatalmas lovas sereg!
Mind harcra készülnek,
ellened, Babilon!
43 Hallja hírét a közelgő seregnek Babilon királya:
lehanyatlik karja, és megdermed,
megragadja szívét a rettegés,
mint szülési fájdalmak a vajúdó asszonyt.”
44 „Ahogy az oroszlán feljön a Jordán menti sűrű bozótosból a dúsan zöldellő legelőre, és szétkergeti a nyájat, úgy török rá én is Babilon népére, s hirtelen elűzöm őket földjükről. Azután választottamat helyezem föléjük, hogy uralkodjon rajtuk.
Kicsoda hasonlítható hozzám?
Ki vonhat engem felelősségre?
Melyik uralkodó állhat ellen nekem?
45 Tudjátok meg, mit tervezett az Örökkévaló Babilon ellen,
mit határozott a káldeusok földje felől:
Ellenségeik elhurcolják őket,
még a kicsiny bárányokat is,
legelőik pedig pusztán maradnak.
46 Babilon bukásától még a föld is megremeg,
jajkiáltásuk hangzik a nemzetek között.”
51 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Nézzétek! Pusztító szelet küldök Babilon ellen,
a káldeusok népe ellen:
2 idegenek seregét,
akik felforgatják és szétszórják Babilont,
mint forgószél a polyvát.
Rázúdulnak mindenfelől a veszedelem napján,
és csupaszra pusztítják országát.
3 Íjászok, nyilazzatok Babilonra,
harcosok, öltözzetek páncélba ellene.
Ne kíméljétek ifjait,
irtsátok ki egész seregét!
4 Babilon katonái elhullanak a káldeusok földjén,
sebesültek hevernek a város utcáin.”
5 Mert Izráelt nem hagyta el Istene,
sem Júdát az Örökkévaló, a Seregek Ura,
bár földjük megtelt bűneikkel,
annyit vétkeztek Izráel Szentje ellen!
6 Fussatok ki Babilonból,
ki-ki mentse az életét!
Ne vesszetek el ti is Babilon bűnei miatt,
mert most az Örökkévaló bosszút áll rajta,
s megfizet neki!
7 Arany serleg volt Babilon az Örökkévaló kezében,
megrészegítette az egész földet.
Borából ittak mind a nemzetek,
s eszüket vesztették tőle.
8 Milyen hirtelen esett el,
milyen váratlan tört össze!
Sirassátok hát el,
vagy hozzatok balzsamot sebére,
talán még felgyógyul!
9 Gyógyítgattuk Babilont,
de hiába, mert gyógyíthatatlan!
Hagyjátok hát magára,
térjen vissza ki-ki a maga földjére!
Babilon ítélete az égig ér,
pusztulásának robaja a fellegekig.
10 Az Örökkévaló javunkra ítélt.
Jöjjetek, hirdessük ki ezt az örömhírt Sion hegyén,
Istenünknek, az Örökkévalónak nagy tetteit!
11 Az Örökkévaló felindította a médek királyait, mert általuk akarja lerombolni Babilóniát. Így áll bosszút Templomának elpusztítóin. A támadó sereg tisztjei kiáltanak: „Élesítsétek nyilaitokat! Vállra a pajzsokat! Emeljétek magasra a zászlókat! 12 Adjatok jelt a rohamra Babilon falai ellen! Erősítsétek meg az őrséget! Állítsatok őrszemeket! Állítsátok lesbe a csapatot!”
Bizony, az Örökkévaló nemcsak eltervezte, véghez is vitte, amit előre megmondott Babilon lakosairól!
13 Babilon, te gazdag város a folyók mellett,
számodra eljött a vég ideje,
nem rabolsz már többé soha!
14 Megesküdött az Örökkévaló, a Seregek Ura önmagára:
„Ellenségeid hatalmas seregét
hozom rád, Babilon,
s úgy elborítanak,
ahogy a sáskák felhője elsötétíti az eget.
Bizony, ellenségeid diadaléneket
énekelnek fölötted!”
Zsoltár(A)
15 Az Örökkévaló teremtette a földet nagy erejével,
alkotta a lakható világot bölcsességével,
kiterjesztette az eget értelmével.
16 Mennydörgő szavára vizek gyülekeznek az égen,
pára száll föl a földről,
villámok cikáznak és zápor zuhog,
szélvihart hív elő raktáraiból.
17 Akik bálványokban bíznak, mind ostobák!
Megszégyenülnek mind az aranyművesek,
mert kezük munkája tehetetlen,
csak öntött fém az,
nincs benne lehelet,
18 nem jó semmire, hitvány és hamis.
Elpusztul minden bálvány,
mikor az Örökkévaló ítéletet tart fölöttük.
19 De nem ilyen Jákób Istene!
Ő teremtette a mindenséget,
s Izráel népét magának választotta örökségül:
Örökkévaló, a Seregek Ura a neve!
Az Örökkévaló fegyvere
20 „Csatabárdom vagy te,
jó harci fegyverem!
Szétzúzok veled nemzeteket,
összetörök királyságokat,
21 szétzúzok lovas seregeket,
összetöröm a harci szekeret és hajtóját,
22 szétzúzok férfit és asszonyt,
összetörök fiatalt és öreget,
összetörök ifjút és szüzet,
23 szétzúzok nyájat és pásztort,
összetöröm a szántóvetőt és igavonó állatát,
összetörök kormányzót és fejedelmet!
24 Szemetek láttára bosszút állok Babilonon és a káldeusokon, megfizetek nekik minden gonoszságukért, amelyet Sionban elkövettek — ezt én mondom, az Örökkévaló!”
Babilon végső pusztulása
25 „Nézd! Ellened fordulok, te pusztító hegy,
amely az egész földet pusztítja
— mondja az Örökkévaló —,
rád támadok, ledoblak a szikláról,
s kiégett heggyé teszlek!
26 Soha többé nem vesznek belőled
sem sarokkövet, sem alapkövet!
Örökké kietlen sivatag leszel!”
— mondja az Örökkévaló.
27 Emeljétek[z] a zászlót, adjatok jelt,
fújjátok meg a sófárt a nemzetek között!
Népek, készüljetek a harcra Babilon ellen,
Ararát, Minni és Askenáz országából
gyűjtsétek össze a seregeket,
állítsatok hadvezért az élükre!
Gyűljenek össze a lovasok,
mint roppant sáskasereg!
28 Készüljenek a nemzetek a háborúra,
készüljenek a médek királyai, helytartói és fejedelmei,
készüljenek az uralmuk alatt álló népek is!
29 Megindul a föld, félelmében reszket,
mert az Örökkévaló végrehajtja, amit eltervezett:
lakatlan sivataggá teszi Babilon földjét.
30 Feladták a küzdelmet Babilon harcosai,
félve húzódtak vissza erős váraikba,
minden erejük elhagyta őket,
reszketnek, mint az asszonyok.
Az ellenség betörte a kapukat,
a város házai égnek,
31 futár futárt követ,
hírnök hírnök után siet,
jelentik Babilon királyának,
hogy egész városa elesett:
32 elfoglalta az ellenség a folyó révhelyeit,
fölgyújtotta a nádasokat,
Babilon harcosai rémülten menekülnek.
33 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Babilon népe olyan, mint a szérűskert, mikor ledöngölik. Ezután már hamarosan következik az aratás.”
34 „Nebukadneccar, Babilónia királya
fölfalt bennünket, összetört minket,
mindenünket elrabolta.
Elnyelt, mint egy szörnyeteg,
gyomrát megtöltötte legjobb részeinkkel,
a maradékot meg kiköpte!”
35 Mondja hát Sion lakosa:
„Bánjanak úgy Babilonnal, ahogy velünk bánt!
Bűnhődjön a véres erőszakért!”
Mondja ezt Jeruzsálem:
„Álljanak bosszút a káldeusokon
sok-sok megölt gyermekemért!”
36 Az Örökkévaló pedig ezt mondja Jeruzsálemnek:
„Én magam veszem kezembe ügyed védelmét,
és bosszút állok érted Babilonon:
kiszárítom tengerét és forrásait.
37 Kietlen pusztává lesz Babilon,
sakálok tanyája,
rémületes romhalom,
ahol senki sem lakik.”
38 „Együtt ordítanak, mint az oroszlánok[aa],
hangoskodnak, mint a civakodó oroszlánkölykök.
39 Mikor a bortól fölhevülnek,
én rendezek nekik lakomát,
s leitatom őket, hogy vigadozzanak,
azután álomba merüljenek.
Örök álomba,
melyből föl nem ébrednek soha
— ezt én mondom, az Örökkévaló!
40 Így viszem őket a leöletésre,
mint bárányokat, kosokat és bakokat a vágóhídra.”
Gyászének Babilonról
41 Hogy elesett Sésak![ab]
Hát mégis elfoglalták az egész föld büszkeségét?!
Hogy történhetett meg ez vele?
Bizony, kietlen és rémületes pusztasággá lett
a népek szeme előtt!
42 Elöntötte Babilont a tenger[ac] áradása,
elborították zúgó hullámai.
43 Városait elpusztították,
földje kietlen sivataggá száradt,
lakatlan pusztaság lett,
ahol a madár se jár,
még az átutazók is elkerülik.
44 „Megbüntetem Bél bálványát, Babilon istenét.
Kiragadom szájából, amit benyelt.
Babilon falai leomlanak,
nem jönnek hozzá többé a nemzetek!”
Jöjj ki népem Babilonból!
45 „Jöjjetek ki Babilonból!
Népem, menekülj ki belőle!
Mentse ki-ki az életét,
az Örökkévaló lángoló haragja elől!
46 Ne ijedjetek meg a hírektől,
ne essetek kétségbe,
mikor rossz hírek érkeznek!
Minden évben más-más rémhírt hallotok:
erőszak az országban,
s király király ellen indít háborút.”
47 „Bizony, eljön az idő,
mikor végrehajtom ítéletem Babilon bálványain,
megalázom egész országát,
és halottaik szerteszét hevernek majd utcáin.
48 Pusztítók törnek rá észak felől,
s Babilon bukásán örvendezik akkor
az ég, a föld, és összes lakosuk
— mondja az Örökkévaló. —
49 Bizony Babilonnak is el kell buknia,
mivel sokakat megöltek Izráelben.
Elesik Babilon,
ahogy sokan elestek keze által
az egész világon.”
50 „Akik megmenekültetek a fegyvertől,
jöjjetek ki onnan, meg ne álljatok!
Emlékezzetek az Örökkévalóra a távoli országokban,
jusson eszetekbe Jeruzsálem!”
— mondja az Örökkévaló.
51 Hogy szégyenkeztünk, mikor meghallottuk a gyalázat hírét! Szégyen borította arcunkat, mikor megtudtuk, hogy idegenek hatoltak be az Örökkévaló Templomába!
Végrehajtom ítéletem Babilonon
52 Az Örökkévaló ezt mondja:
„Bizony, eljön az idő,
mikor végrehajtom ítéletem Babilon bálványain,
és a káldeusok földjén mindenütt
haldokló sebesültek hörögnek!
53 Ha Babilon az égig emelkedne,
ha magas várait még jobban megerősítené,
akkor is pusztítókat küldök ellene!”
— mondja az Örökkévaló.
54 Jajkiáltás hangzik Babilonból,
nagy pusztítás zaja a káldeusok földjéről.
55 Mert az Örökkévaló most pusztítja el Babilont,
elnémítja benne a lármát, a város zaját.
Ellenségei megrohanják,
elborítják, mint az árvíz.
Csatakiáltás hangzik fölötte,
mint harsogó hullámok robaja.
56 Rátör a pusztító Babilonra,
harcosait foglyul ejtik,
íjait összetörik,
mert a bosszúállás Istene az Örökkévaló,
aki méltányosan megfizet.
57 „Megrészegítem Babilon fejedelmeit,
bölcseit, kormányzóit,
hivatalnokait és erős harcosait.
Elalszanak örökre,
föl nem ébrednek soha!”
— ezt mondja a Király,
az Örökkévaló, a Seregek Ura.
58 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Babilon széles várfalait földig rombolják,
magas kapuit tűz égeti meg.
Így válik semmivé,
amiért a népek fáradoztak!
Amit a nemzetek építettek,
tűz emészti meg.”
Jeremiás Babilonba küldi a könyvtekercset
59-60 Jeremiás próféta külön leírta egy könyvtekercsbe mindezeket a próféciákat, amelyek Babilónia ellen szóltak, és mindazokat a csapásokat, amelyeknek be kell következniük Babilónián. Ezt a tekercset átadta Szerájának[ad], Nérijjá fiának, (aki Mahszéjá fia), Cidkijjá, Júda királya egyik bizalmas szolgájának.
Cidkijjá király uralkodásának negyedik évében[ae] Babilóniába ment, és kíséretében volt Szerája is, a király szállásmestere.
61 Jeremiás ezt mondta Szerájának: „Itt ez a könyvtekercs. Amikor Babilon városába érkezel, feltétlenül olvasd föl hangosan minden szavát! 62 Azután így imádkozz: »Örökkévaló, te jelentetted ki, hogy ezt a helyet teljesen el fogod pusztítani úgy, hogy semmi sem marad belőle. Sem ember, sem állat nem fog itt élni, hanem örökre lakatlan sivatag lesz.« 63 Amikor pedig befejezed a fölolvasást, köss egy követ a tekercsre, és dobd bele az Eufrátesz folyó közepébe! 64 Akkor ezt mondd: »Ahogy ez a könyvtekercs elsüllyedt, és nem jön fel többé, úgy süllyedjen el Babilon a csapások miatt, amelyekkel sújtom!«”
Itt végződnek Jeremiás beszédei.
Cidkijjá uralkodása(B)
52 Cidkijjá huszonegy éves korában lett Júda királya, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Hamútal volt, Jirmejá leánya, Libnaból. 2 Cidkijjá — Jójákim királyhoz hasonlóan — olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonoszságnak tekint. 3 Végül az Örökkévaló annyira megharagudott Jeruzsálem és Júda népére, hogy elűzte őket magától, és ezek a rettenetes dolgok történtek velük.
Jeruzsálem elfoglalása(C)
Cidkijjá király föllázadt Babilónia királya ellen. 4 Emiatt Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen. Cidkijjá uralkodásának 9. évében[af], a 10. hónap 10. napján érkezett a sereg a város falai alá, és tábort vert. Körülzárták Jeruzsálemet, sáncokat építettek körülötte, és ostromolni kezdték. 5 Az ostrom egészen Cidkijjá uralkodásának 11. évéig[ag] tartott. 6 Abban az évben, a 4. hónap 9. napján már olyan súlyos volt az éhínség a városban, hogy a közembereknek semmiféle ennivaló nem jutott. 7 Ezen a napon Cidkijjá katonái rést ütöttek a kőfalon, és mindannyian elmenekültek. Éjjel lopódzkodtak ki a városból a király kertjén keresztül, a két kőfal közötti kapun át, és a Jordán völgye felé futottak, bár az ostromlók serege körülzárta a várost.
8 A káldeusok azonban üldözőbe vették a királyt. A Jerikó melletti síkságon utolérték és foglyul ejtették Cidkijját, aki mellől katonái szétfutottak. 9 Megkötözve vitték Nebukadneccar, Babilónia királya elé, Ribla városába, amely Hamát földjén van. Ott Nebukadneccar ítéletet tartott fölötte. 10-11 Cidkijjának végig kellett néznie, amint a fiait megölik, majd őt is megvakították. Ugyanakkor kivégezték Júda összes vezetőjét is. Babilónia királya kettős lánccal megkötöztette Cidkijját, majd Babilonba vitette. Ott börtönbe vetette, és Cidkijjá ott is maradt halála napjáig.
Jeruzsálem és a Templom lerombolása(D)
12 Nebukadneccar, Babilónia királya uralkodásának 19. évében[ah], az 5. hónap 10. napján seregével együtt bevonult Jeruzsálembe Nebuzaradán, Babilónia királyának testőrparancsnoka. 13 Felgyújtotta az Örökkévaló Templomát, a királyi palotát, a város lakóházait és minden egyéb jelentős épületet. 14 A káldeus sereg körös-körül lerombolta a várfalakat is.
15 Azután Nebuzaradán száműzetésbe hurcolta azokat, akik már korábban, az ostrom ideje alatt kiszöktek a városból, és megadták magukat, meg mindazokat, akik Jeruzsálemben életben maradtak. Ezek egy része a legszegényebbek közé tartozott,[ai] más részük valamilyen mesterember volt. 16 Ugyanakkor Nebuzaradán a vidéki nincstelen lakosság egy részét is a lakóhelyükön hagyta, hogy műveljék a földeket, és gondozzák a szőlőket.
17 Jeruzsálemben a káldeusok összetörték és Babilóniába vitték a Templom előtti oszlopokat, a nagy medencét és a kisebb mosdó-medencék állványait. Mindezek bronzból készültek. 18 Elvitték a többi bronzeszközt is: a hamu kihordására szolgáló edényeket, az oltárhoz tartozó lapátokat, késeket, az áldozati állatok vérének felfogására szolgáló edényeket, a tömjénező tálakat, és a többi eszközt, amelyet a templomi szolgálatban használtak.
19 Hasonlóképpen elvitték az összes aranyból, illetve ezüstből készült templomi eszközt is: csészéket, parázs-tálakat, tömjénezőket, tálakat, serpenyőket, mécstartókat és kelyheket. 20 Azok a bronztárgyak, amelyeket még Salamon király készíttetett, mérhetetlen mennyiségű bronzot tartalmaztak.
Ezek a következők voltak: két oszlop, egy nagy medence, meg az alatta lévő tizenkét bika-szobor, amely a medencét tartotta. 21 Az üreges oszlopok magassága 18 könyök[aj], kerületük 12 könyök, vastagságuk négyujjnyi volt. 22-23 Az oszlopfő is bronzból készült, 5 könyök magas volt, hálózatos díszítés borította, amelyen körös-körül 100 gránátalma formájú dísz függött. Ezekből szemből nézve azonban csak 96 volt látható. A két oszlop teljesen egyforma volt.
24 Nebuzaradán elhurcolta Jeruzsálemből ezeket a vezetőket: Szerája főpapot, Cefanját, a helyettesét, a Templom három kapuőrét, 25 a katonák parancsnokát, a király hét tanácsosát, a hadsereg vezetőjének írnokát, aki a katonai összeírásért volt felelős, és még 60 közembert, akiket a városban talált. 26 Az egész fogolycsoportot Ribla városába vitte, és odaállította őket Babilónia királya elé — 27 aki Hamát vidékén halálra ítélte és kivégeztette valamennyit.
Így jutott fogságba és száműzetésbe Júda népe. 28 Azoknak a száma[ak], akiket Nebukadneccar király száműzetésbe hurcolt, a következő:
uralkodásának 7. évében[al] 3 023 fő Júdából,
29 uralkodásának 18. évében[am] 832 fő Jeruzsálemből,
30 uralkodásának 23. évében[an] 745 fő Júdából — ez utóbbiakat Nebuzaradán hurcolta el.
Ez összesen 4 600 fő.
Babilónia királya megkegyelmez Jójákinnak(E)
31 Abban az évben, amikor Evil-Meródak Babilónia trónjára lépett, megkegyelmezett Jójákinnak, Júda királyának, és kihozatta a börtönből. Ez Jójákin fogságának 37. évében[ao] történt, a 12. hónap 25. napján. 32 Evil-Meródak kegyelmesen bánt Jójákinnal, és magasabb rangra és tisztességre emelte, mint a többi királyokat, akik szintén Babilóniában töltötték száműzetésük idejét. 33 Jójákin rabruháit kicseréltette, és ettől kezdve Jójákin egész életében a király asztalánál étkezett. 34 Babilónia királyának parancsára Jójákin ellátásáról állandóan gondoskodtak.
Az Örökkévaló keze sújtotta Jeruzsálemet
1 [1] [ap] Jaj, milyen elhagyatott lett
az egykor oly népes város!
Hogy megözvegyült,[aq]
pedig milyen dicsőséges volt a nemzetek között!
Aki úrnő volt a tartományok között,
most robotoló rabszolgává lett.
2 Keservesen sír éjjelente,
könnyei áztatják arcát.
Senki sem vigasztalja
régi szeretői közül.
Barátai mind elárulták,
ellenségeivé lettek.
3 Júda népét elhurcolták otthonaiból,
rabszolgasorba kerültek, kenyerük a szenvedés.
Messze földre vitték őket, idegen nemzetek közé,
de ott sem találtak nyugalmat.
Üldözőik mind utolérték őket,
nem menekülhettek szorult helyzetükből.
4 Még a Sionba vezető utak is gyászolnak,
senki sem jön a szent ünnepekre többé.
A városkapuk helyén üresség tátong,
a papok keservesen sóhajtoznak.
Leányait szolgaságba hurcolták,[ar]
ezért süllyedt Sion keserűségbe!
5 Ellenségei fölülkerekedtek,
könnyedén legyőzték,
mivel az Örökkévaló büntette meg Siont
tömérdek bűne miatt.
Gyermekeit fogságba hurcolták,
fogolyként vonultak ellenségeik előtt.
6 Megfosztották Siont minden ékességétől,
odalett minden dicsősége!
Fejedelmei olyanok lettek,
mint a szarvasok, ha nincs legelőjük,
— roskadozva menekültek
üldözőik elől.
7 Nyomorúsága idején,
száműzetése napjaiban
régi dicsőségére emlékezik Jeruzsálem,
s drága kincseire.
Mert népe ellenség kezébe esett,
s nem volt, aki segítsen rajta.
Ellenségei pedig csak nézték,
s gúnyosan nevettek bukásán.
8 Bizony, súlyosan vétkezett Jeruzsálem,
ezért lett tisztátalan!
Akik eddig tisztelték, most megvetik,
mert látták megszégyenülését.
Keservesen sóhajt ő is,
szégyenében eltakarja arcát.
9 Saját vére szennyezi ruhája szegélyét.
Mivel nem gondolt jövőjére,
szörnyű mélyre süllyedt.
Senki sem vigasztalja.
„Lásd meg, Örökkévaló, szenvedéseimet,
mert ellenségeim ujjonganak fölöttem!”
10 Ellenségei kirabolták Siont,
minden kincsétől megfosztották.
Néznünk kellett, hogy ellenségeink
még a szent helyre is behatoltak,
pedig te azt parancsoltad, Urunk,
hogy idegenek ne menjenek be gyülekezetedbe!
11 Egész népünk sóhajt és nyög,
amint kenyér után vágyakoznak,
kincseiket is eladják egy falat kenyérért,
hogy éhen ne haljanak.
„Lásd meg, Örökkévaló, nézd,
mennyire semmibe vesznek bennünket!
12 Nézzetek rám,
kik erre jártok!
Vajon van-e ehhez hasonló fájdalom,
mint amely engem ért,
amellyel az Örökkévaló keze sújtott
izzó haragja napján?
13 Mert a magasból tüzet küldött az Úr,
mely átjárta csontjaimat.
Hálót feszített lábam elé,
és a földre terített.
Elhagyottá lettem,
naphosszat csak sínylődöm.
14 Vétkeim igáját vettem nyakamba.
Az Úr keze fonta össze,
súlyuk lehúzza fejem,
erőm elfogy, botladozom.
Kiszolgáltatott azoknak,
akik erősebbek nálam.
15 Erős harcosaimtól elfordult az Úr,
nem törődött velük.
Sereget küldött ellenem,
hogy fiaimat összetörje.
Az Úr maga taposta össze Jeruzsálemet,[as]
mint szőlőt a szüretelők.
16 Ezért sírok oly keservesen,
ezért folynak könnyeim,
mert messze tőlem a vigasztaló,
aki lelkem felüdítené.
Gyermekeim elpusztultak,
mert ellenségem fölülkerekedett rajtam.”
17 Segítségért eseng Sion, karjait kitárja,
de senki sem vigasztalja.
Az Örökkévaló hozta ellene a nemzeteket,
hogy Jákób népét körülkerítsék:
úgy tekintenek Jeruzsálemre,
mint tisztátalanra.
18 „Igazságos az Örökkévaló! Igazságosan bánt velem,
mert parancsai ellen lázadoztam.
Figyeljetek rám, ti népek mindannyian,
s lássátok fájdalmamat!
Fiaimat és leányaimat
mind száműzetésbe hurcolták!
19 Hiába hívtam segítségül szeretőimet,
mind cserbenhagytak!
Papjaim és fejedelmeim
éhen haltak a városban,
ennivalót kerestek,
hogy életben maradjanak, de hiába.
20 Nézz rám, Örökkévaló,
milyen szorult helyzetben vagyok!
Lelkem háborog, szívem vergődik,
mert engedetlen és lázadó voltam.
Az utcákon ellenség gyilkolja gyermekeimet,
a házakban a halál pusztít.
21 Halld meg Uram, sóhajtásomat,
mert nincs más, aki vigasztalna!
Minden ellenségem hallotta veszedelmem,
s ujjong, hogy így bántál velem.
Hozd el a napot, amelyet előre hirdettél,
amikor ők is úgy járnak, mint én!
22 Lásd meg minden gonosz tettüket!
Bánj velük is úgy,
ahogy engem büntettél sok vétkem miatt,
mert sokat sóhajtozom,
és szívem is beteg!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center