Bible in 90 Days
7 Hát én is úgy bánok majd velük,
mint az oroszlán a nyájjal.
Lesben állok ellenük,
mint a leopárd az út mellett.
8 Rájuk rontok,
mint kölykétől megfosztott medve,
szétszaggatom mellkasukat.
Felfalom őket,
mint zsákmányát az oroszlán,
széttépem, mint prédát a ragadozó.
Izráel, ellenem fordultál!
9 Vesztedre tetted, Izráel,
hogy ellenem fordultál,
segítőd ellen támadtál!
10 Hol van királyod, hogy megszabadítson,
s megmentse városaidat?
Hol vannak vezetőid, akikről azt mondtad:
»Adj nekünk királyt és fejedelmeket!«[a]
11 Adtam hát neki királyt haragomban,
el is vettem felindulásomban![b]
12 Csomóba kötöttem Efraim bűneit,
számon tartom vétkeit!
13 Hirtelen sújt rá büntetése,
ahogy a fájdalmak rátörnek
a szülő asszonyra.
Oktalan gyermek Efraim,
mert bár eljött az ideje,
mégsem akar megszületni.
14 Megváltom őket a Seol hatalmától!
Megmentem őket a haláltól!
Ó, Halál, hová lett a hatalmad?
Seol, hol a fullánkod?
Nem akarok bosszút állni rajtuk.
15 Bár Efraim a legvirágzóbb testvérei között,
feltámad a keleti szél,
az Örökkévaló szele fúj a sivatag felől.
Kiszárítja Efraim forrásait,
kiapasztja kútjait,
megfosztja minden kincsétől.
16 Samária megbűnhődik,
mert Istene ellen fordult:
fegyver gyilkolja őket,
gyermekeiket sziklához csapják,
terhes asszonyaikat fölhasítják.”
Térj vissza az Örökkévalóhoz, Izráel!
14 Térj vissza Izráel
az Örökkévalóhoz, Istenedhez,
mert elbuktál bűneid miatt!
2 Térj vissza az Örökkévalóhoz,
és mondd neki:
„Bocsásd meg minden bűnünket,
fogadd el imádságunkat,
s dicsérettel áldozunk[c] neked!
3 Hiszen Asszíria nem tud
megmenteni minket,
nem lovagolunk többé
Asszíriába segítségért,
magunk csinálta bálványoknak
sem mondjuk többé:
»Ti vagytok az isteneink!«
Örökkévaló, csak nálad
talál irgalomra az árva!”
Kigyógyítom őket hűtlenségükből
4 Az Örökkévaló feleli erre:
„Kigyógyítom őket hűtlenségükből,
szeretem őket, mert így akarom,
s elfordult tőlük haragom.
5 Olyan leszek Izráelnek,
mint a harmat,
ő pedig kivirágzik,
mint a fehér liliom.
Gyökeret ver és kiterjeszti ágait,
mint a libanoni cédrus.
6 Formás, szép koronát nevel,
mint az olajfa,
s illata csodálatos lesz,
mint a cédrus illata.
7 Visszatérnek Izráel oltalmába,
újra sarjadnak, mint a búzavetés,
virágzanak, mint a szőlő,
híresek lesznek,
mint a libanoni bor.
8 Akkor Efraim ezt mondja:
»Mi közöm nekem a bálványokhoz?«
Én pedig meghallgatom Efraim kérését,
s gondot viselek[d] rá:
olyan leszek hozzá,
mint az örökzöld ciprusfa.
Bizony, én vagyok,
aki gyümölcsözővé teszlek, Efraim!”
Aki bölcs, értse meg!
9 Kicsoda bölcs?
Az értse meg ezeket!
Ki értelmes?
Az fogja föl, mit jelentenek!
Bizony, egyenes az Örökkévaló útja,
s az igazak járnak rajta,
de az istentelenek elesnek[e] azon.
Prófécia a közelgő csapásokról
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amely Jóel prófétához, Petúél fiához érkezett:
2 Hallgassátok meg ezt,
népem vezetői!
Figyeljetek rám,
akik e földön laktok!
Történt-e valaha ilyen
a ti időtökben,
vagy őseitek napjaiban?
3 Mondjátok el ezt fiaitoknak,
ők is a gyermekeiknek,
azok meg a következő nemzedéknek!
Sáskajárás
4 Amit az egyik sáskaraj meghagyott,
megette a másik,
amit ez megkímélt,
felfalta a következő,
s ha még maradt ezután valami,
csupaszra tarolta azt a negyedik.[f]
5 Ébredjetek, ti részegek,
és sírjatok!
Jajgassatok mind,
ti borivók!
Mert nincs többé sem must, sem bor,
elvették tőletek!
6 Pusztító sereg szállta meg országomat,
erős és megszámlálhatatlan.
Fogaik oroszlánfogak,
széttépnek és összemorzsolnak mindent.
7 Elpusztították szőlőskertemet,
összetörték fügefáimat,
meztelenre hántották, szétdobálták,
fehérlenek csupaszon maradt ágai.
Felhívás böjtre
8 Sírjatok, gyászoljatok,
mint a zsákruhába öltözött
ifjú menyasszony,
aki halott vőlegényét siratja!
9 Gyászoljatok, sírjatok, ti papok,
az Örökkévaló szolgái!
Nincs többé étel- és italáldozat
az Örökkévaló Templomában.
10 Elpusztult a szántóföld,
gyászol a mező,
elpusztult a gabona,
nem lesz aratás,
kiszáradt a szőlő,
elmarad a szüret,
nem termett az olajfa,
elapadt az olaj.
11 Hiába remélt jó termést a szántóvető,
siratja a búzát, az árpát,
jajgatnak a szőlőművesek is,
nem lesz már sem aratás,
sem szüret!
12 Kipusztult a szőlő,
száraz a borsajtó,
kiszáradt a füge
és a gránátalma,
kiégett az alma
és a datolyapálma,
elszáradtak még a mező fái is!
Bizony, kiveszett az öröm
az emberek közül!
13 Jajgassatok, papok,
öltsetek gyászruhát!
Sírjatok, kik az oltárnál szolgáltok,
öltözzetek zsákba, Istenem szolgái,
éjjel-nappal abban járjatok!
Gyászoljatok, mert megszűnt
az étel- és italáldozat
Istenetek Templomában!
14 Hirdessetek szent böjtöt,
hívjátok össze a népgyűlést,
gyűjtsetek össze minden vezetőt,
hívjátok az ország lakóit
az Örökkévaló házába,
Istenetek Templomába!
Kiáltsatok együtt
az Örökkévalóhoz kegyelemért!
Mint a pusztítás, úgy jön az Örökkévaló napja
15 Jaj, az a nap!
Mert közel az Örökkévaló napja,
s mint a pusztító sereg,
úgy jön el a Mindenható[g] szavára!
16 Hiszen szemünk láttára
tűnt el minden étel-ital,
boldogság és öröm
Istenünk házából!
17 Hiába vetettünk,
elszáradt a mag a földben.
Üres a magtár,
düledezik a csűr,
elmaradt az aratás,
elszáradt a vetés.
18 Hogy bőgnek az éhes állatok!
Nyugtalanul kóborolnak a marhacsordák,
mert kiszáradtak a legelők.
Sínylődnek[h] még a nyájak is.
19 Hozzád kiáltok, Örökkévaló,
mert tűz égette ki a puszták legelőit,
láng perzselte föl a mező fáit.
Nem maradt egy tenyérnyi zöld sem.
20 A mezei vadak is bőgve hozzád esengenek,
mert kiszáradt forrás és patak,
tűz perzselte föl a puszta legelőit!
Az Örökkévaló napja közel!
2 Fújjátok meg a sófárt a Sionon!
Fújjatok riadót[i] szent hegyemen!
Reszkessen a föld minden lakója,
mert közel az Örökkévaló napja,
itt van már a küszöbön!
2 Sötétség és homály napja az,
komor fellegek és köd uralja!
Mire felkél a hajnal,
seregek borítják el a hegyeket.
Micsoda hatalmas,
erős hadsereg!
Nem volt ilyen még soha,
nem is lesz többé,
míg ember él a földön!
3 Előttük mintha pusztító tűz perzselne,
utánuk mintha láng lobogna.
Előttük a táj, mint az Édenkert,
utánuk csak üszkös rom
és pusztaság marad,
semmi sem menekül meg tőlük.
4 Mint a vágtató lovak,
úgy rohannak,
mint rohamozó lovasok,
úgy száguldanak.
5 Robognak a hegyek tetején,
mint harci szekerek dübörögnek,
mint a tarlótűz ropogása,
rémítő zajjal robognak,
ütközetre rohannak.
6 Elrémülnek láttukra a népek,
minden arc elsápad.
7 Mint erős harcosok,
rohannak a csatába.
Mint ostromló katonák,
felhágnak a falakra.
Mind egyenesen rohannak,
soraik fel nem bomlanak.
8 Mindegyik a maga ösvényén halad,
társát nem akadályozza.
Nekirontanak a fegyvereknek,
de még sebet sem kapnak.
9 Lerohanják a várost,
futkosnak a kőfal tetején,
felmásznak a házfalon,
betörnek az ablakon, mint a tolvaj.
10 Még a föld is belereszket,
megremeg az ég is,
elsötétül a Nap és Hold,
a csillagok sem ragyognak,
11 mikor az Örökkévaló szava mennydörög,
mikor hatalmas seregét szólítja.
Rettenetes az ő serege!
Ellenállhatatlan,
mert az Örökkévaló parancsát teljesíti!
Bizony, nagy és rettenetes
az Örökkévaló napja!
Ki tudja elviselni?
Felhívás böjtre és imádkozásra
12 „De még most is hívlak benneteket!
— mondja az Örökkévaló. —
Jöjjetek vissza hozzám teljes szívvel,
böjtölve, sírva és gyászolva!
13 De szíveteket szaggassátok meg,
ne ruháitokat![j]
Így térjetek vissza az Örökkévalóhoz,
Istenetekhez,
mert ő irgalmas és kegyelmes,
türelme hosszú, szeretete erős,
és örül, ha büntető ítéletét
nem kell végrehajtania.
14 Talán megkönyörül rajtatok,
és ítéletét mégsem hajtja végre,
hanem áldást hagy maga után.
S akkor ismét hozhattok az Örökkévalónak,
Isteneteknek, étel- és italáldozatot!
Könyörülj meg népeden, Örökkévaló!
15 Fújjátok meg a sófárt a Sionon!
Hirdessetek szent böjtöt,
hívjátok össze a népgyűlést,
16 gyűjtsétek össze a népet,
tartsatok szent gyűlést,
gyűjtsétek össze a vezetőket,
hozzátok a gyermekeket,
még a csecsemőket is!
Jöjjön ki házából az ifjú férj,
jöjjön fiatal felesége is,
senki se maradjon távol!
17 A papok, az Örökkévaló szolgái,
sírjanak a Templom és az oltár között,[k]
és mondják:
„Könyörülj meg népeden, Örökkévaló,
ne engedd, hogy örökséged
gyalázzák a nemzetek!
Ne uralkodjanak rajtuk,
s ne gúnyolhassák őket:
»Lássuk hát, hol van most Istenetek!«”
Az Örökkévaló megkegyelmez népének
18 Akkor fellángolt az Örökkévaló
féltő szeretete,
és népének megkegyelmezett.
19 Ezt mondta nekik:
„Most már adok nektek
búzát, bort és olajat,
hogy jóllakjatok,
és bőségben éljetek!
S többé nem hagyom,
hogy a nemzetek gúnyoljanak titeket!
20 Elűzöm földetekről az északi sereget[l],
messze hajítom,
kietlen sivatagba vetem,
elejét a Keleti-tengerbe,
végét a Nyugati-tengerbe taszítom.
Szörnyű dolgokat tett,
ezért romlásának bűze az egekig ér,
pusztulásának büdösségét
messze földön érzik.
Kipótolom nektek az esztendőket
21 Ujjongj és örülj, te föld,
ne félj, mert nagy dolgokat
tesz veled az Örökkévaló!
22 Mezei vadak, ne féljetek!
Kizöldülnek a pusztai legelők megint,
újra teremnek a gyümölcsfák,
a szőlő és füge termésüket érlelik.
23 Sion fiai, ti is ujjongjatok,
örüljetek az Örökkévalóban, Istenetekben,
mert újra esőt ad nektek
alkalmas időben.
Hullat rátok korai esőt idejében,
és késői esőt az első hónapban.
24 A szérűskertek megtelnek gabonával,
a szőlőprésből bőven ömlik a must,
az olajprésből meg az olívaolaj.
25 Kipótolom az elmaradt termést,
amelyet a sáskák raja[m] felemésztett,
a meddő éveket, amelyeket elpusztított
rátok küldött nagy seregem!
26 Bőven ehettek, megelégedtek,
dicséritek Istenetek, az Örökkévaló nevét,
mert csodálatosan bánt veletek!
Nem vall szégyent népem soha többé!
27 Akkor majd megtudjátok,
hogy Izráel népe között lakom,
hogy én vagyok az Örökkévaló, Istenetek,
és nincs más kívülem!
Nem vall szégyent
népem soha többé!
Kiöntöm Szellemem minden emberre
28 Ezek után kiöntöm Szellemem
minden emberre.
Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak,
az idősek álmokat látnak,
a fiatalok pedig látomásokat kapnak.
29 Kiöntöm Szellemem
azokban a napokban még a szolgákra is,
férfiakra és nőkre egyaránt.
30 Csodálatos jeleket mutatok
égen és földön:
vért, tüzet és füstoszlopokat.
31 A Nap elsötétül,
a Hold vérszínűre változik,
mielőtt az Örökkévaló nagy
és rettenetes napja megérkezik.
32 De mind megmenekülnek,
akik segítségül hívják az Örökkévaló nevét,
mert ők Sion hegyén és Jeruzsálemben
menedéket találnak
— megmondta ezt az Örökkévaló előre —,
és a megmaradók között lesznek azok,
akiket ő elhív.”
Az Örökkévaló ítéletet tart a nemzetek fölött
3 „Nézzétek! Abban az időben, azokban a napokban, mikor jóra fordítom Júda és Jeruzsálem népének sorsát,[n] 2 egyúttal összegyűjtök minden nemzetet, leviszem őket a Jósafát[o] völgyébe, és ott perbe szállok velük népem miatt.
Bizony, ítéletet tartok fölöttük,
örökségem, Izráel miatt,
amelyet szétszórtak a nemzetek közé,
és földem miatt,
amelyet felosztottak maguk között.
3 Perelni fogok velük,
amiért sorshúzással adták el népemet.
Eladták a fiúkat,
hogy prostituáltakat szerezzenek,
eladták a leányokat,
hogy bort vegyenek,
és mulatozzanak.”
4 „Hát nektek mi dolgotok velem, Tírusz, Szidón és Filisztea tartományai? Bosszút akartok állni rajtam? Majd én fizetek meg nektek, és bosszútokat fejetekre fordítom vissza! 5 Bizony, megfizetek nektek, amiért elraboltátok ezüstöm, aranyam, templomotokba[p] vittétek drága kincseim! 6 Júdából és Jeruzsálemből foglyokat szereztetek, s hogy vissza ne térhessenek földjükre, eladtátok őket a görögöknek!
7 Nézzétek, mit teszek: felveszem őket onnan, s visszahozom népemet a saját földjére! Rajtatok pedig bosszút állok ezért: 8 fiaitokat és leányaitokat Júda népének kezébe adom, ők pedig eladják azokat a sábaiaknak[q] és a távoli népeknek” — az Örökkévaló mondja ezt.
Tömegek, tömegek a döntés völgyében!
9 Hirdessétek ezt a nemzetek között:
készüljetek a háborúra!
Készítsétek fel a harcosokat,
gyűljenek össze a csapatok,
vonuljanak föl, jöjjenek!
10 Még az ekéből is kardot kovácsoljatok,
metszőkésből is dárdát készítsetek!
Még a gyenge is mondja:
„Erős vagyok!”
11 Jöjjetek, népek, mindenfelől,
sietve gyűljetek össze, nemzetek!
Ide vezesd harcosaidat, Örökkévaló!
12 „Keljenek fel mind a nemzetek,
gyűljenek a Jósafát-völgybe mindenfelől,
mert ott tartok fölöttük ítéletet!
13 Lendítsétek a sarlót,
megérett az aratnivaló!
Színig töltve szőlővel a sajtó,
jöjjetek, tapossátok,
áradjon a must![r]
Csordulásig tele gonoszságukkal!
14 Tömegek, tömegek
a Döntés Völgyében![s]
Közel van az Örökkévaló napja
a Döntés Völgyében!
15 Elsötétül a Nap és a Hold,
a csillagok sem fénylenek.
16 Felharsan az Örökkévaló hangja Sionról,
kiereszti hangját Jeruzsálemből,
hogy ég és föld belereszket!
De népének az Örökkévaló lesz menedéke,
Izráel fiainak ő lesz erős kővára.
17 Akkor megtudjátok,
hogy én vagyok az Örökkévaló, Istenetek,
aki Sionban lakom,
szent hegyemen!
Akkor szentté lesz Jeruzsálem,
hová idegen többé be nem léphet.”
Júda és Jeruzsálem felvirágzik
18 „Akkor a hegyeken szőlő és bor terem,
a dombokról tej folyik,
és Júda minden száraz patakmedrét
majd víz árasztja el.
Az Örökkévaló Templomából forrás fakad,
és a Sittím völgyét[t] megöntözi.
19 De Egyiptom földje pusztává lesz,
Edom kietlen sivataggá,
mert kegyetlenül bántak Júda népével,
ártatlanokat öltek Izráelben.
20 Júda földje pedig
virulni fog[u] örökké,
és Jeruzsálemet lakni fogják
nemzedékről nemzedékre.
21 Mert megbosszulom az ártatlanok halálát,
nem hagyom a gyilkosokat büntetlenül!”
Akkor Sion lesz az Örökkévaló lakóhelye!
Bevezetés
1 Ezek Ámósznak, egy juhász gazdának a szavai, aki Tékoa[v] városában élt. Ámósz akkor látta Izráelről ezeket a látomásokat, amikor Júdában Uzzijjá király, Izráelben pedig Jeroboám király, Jóás fia uralkodott, körülbelül két évvel a földrengés előtt.
2 Ezt mondta Ámósz:
„Az Örökkévaló kiált a Sionról,
ahogy az oroszlán ordít,
és megzendül hangja Jeruzsálemből,
mint a mennydörgés.
Kiszáradnak akkor
a pásztorok legelői,
s még a Kármel tetejét is
aszály perzseli.”
Arám büntetése
3 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Arám[w] népét,
mivel bűnt bűnre halmoznak[x].
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert Gileád lakóit
oly kegyetlenül pusztították,
ahogy a gabonát
vasfogú cséplőszánnal csépelik.
4 Tüzet küldök hát Hazáél[y] házára,
amely elégeti Benhadad[z] várait
és palotáit.
5 Damaszkusz kapuiról leütöm a zárakat,
kivágom Aven völgyéből[aa] az uralkodót,
kiirtom Bét-Édenből[ab] a fejedelmet,
Arám népét[ac] pedig fogságba küldöm Kírbe”[ad]
— az Örökkévaló mondta ezt.
A filiszteusok büntetése
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem a filiszteusokat[ae],
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert egész falvakat
ejtettek fogságba,
hogy eladják őket
rabszolgának Edomba.
7 Tüzet küldök hát Gáza várfalaira,
amely elégeti várait és palotáit,
8 kivágom Asdódból az uralkodót,
kiirtom Askelónból a fejedelmet,
azután Ekron[af] ellen fordulok,
és elpusztul a filiszteusoknak
még a maradéka is”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Tírusz büntetése
9 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Tírusz[ag] lakóit,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert egész falvakat[ah]
ejtettek fogságba,
hogy eladják őket
rabszolgának Edomba,
s nem törődtek vele,
hogy azok szövetséges
testvéreik voltak.
10 Tüzet küldök hát Tírusz várfalaira,
amely elégeti várait és palotáit.”
Edom büntetése
11 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Edom népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert kivont karddal üldözték
a saját rokonaikat,
irgalom nélkül támadták őket,
szüntelen haraggal,
és könyörtelenül.
12 Ezért tüzet küldök Témánra,
amely elégeti Bocra[ai] várait és palotáit.”
Ammon büntetése
13 „Megbüntetem Ammon népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert Gileádban felhasogatták
a terhes asszonyokat,
hogy országuk területét kiterjesszék.
14 Tüzet gyújtok hát Rabbá[aj] várfalain,
amely elégeti várait és palotáit,
harci kiáltás és csatazaj közepette,
a vihar és forgószél idején.
15 Királyukat száműzetésbe hurcolják,
s vele mennek mind a főemberek is.”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Moáb büntetése
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Moáb népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert meggyalázták
Edom királyának sírját,
mésszé égették csontjait.
2 Tüzet küldök hát Moábra,
amely elégeti Kerijjót[ak]
várait és palotáit.
Elpusztul Moáb a csatazajban,
harci kiáltás
és a sófár hangja közepette.
3 Kivágom belőle az uralkodót,
megölöm minden vezetőjét”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Júda büntetése
4 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Júda népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam, és nem vonom vissza,
mert semmibe vették Törvényemet
— az Örökkévaló tanítását —,
és nem engedelmeskedtek parancsaimnak.
Félrevezették őket bálványaik,
amelyeket őseik is tiszteltek.
5 Tüzet küldök hát Júdára,
amely elégeti Jeruzsálem
tornyait és palotáit.”
Izráel büntetése
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Izráel népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam, és nem vonom vissza,
mert eladták rabszolgának az igazat,
már egy csekély adósság miatt is.
Eladták rabszolgának a szegényt,
bár csak egy pár saru árával tartozott.
7 Letapossák a szegény nincstelent,
mint a föld porát,
félrelökik az útból a nyomorultat.
Apa és fia ugyanahhoz
a szolgaleányhoz járnak[al],
s nevemre gyalázatot hoznak.
8 Zálogba vett ruhákon[am] hevernek
minden egyes oltár mellett,
és isteneik házában bort isznak,
amelyet a megbírságoltaktól kaptak.
9 Pedig én voltam,
aki kiirtottam az emóriakat[an],
akik magasak voltak,
mint a cédrus,
és erősek,
mint a tölgy!
Bizony, elpusztítottam őket
gyökerestül-ágastul,
hogy földjüket Izráelnek adjam.
10 Én voltam, aki kihoztalak,
Izráel, Egyiptom földjéről,
és vezettelek a lakatlan pusztában
negyven esztendeig,
hogy az emóriak földjét neked adjam!
11 Én voltam, aki fiaitok közül
prófétákat választottam,
ifjaitok közül nazírokat[ao] neveltem!
Nem így van-e, Izráel?
De bizony igen!”
— az Örökkévaló mondta ezt.
12 „Ti pedig borral itattátok a nazírokat,
a prófétákra meg ráparancsoltatok,
hogy ne prófétáljanak!
13 Ó Izráel, terhemre vagytok,
mint kévék megrakott szekérnek!
14 Ezért nem menekülhettek meg
a büntetéstől:
nem futhat el a gyorslábú sem,
az erőst is elhagyja ereje,
a hős harcos sem marad életben,
15 nem tud ellenállni az íjász sem,
nem menekülhet, aki gyorsan fut,
sem aki lovon vágtat!
16 Azon a napon a bátor szívű hős is
fegyverét eldobva, meztelen menekül!”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Csak titeket választottalak!
3 Ezért hát, Izráel fiai, halljátok meg az Örökkévaló szavát, amelyet ellenetek mondott, egész nemzetségetek ellen, amelyet Egyiptomból felhozott!
2 „Csak titeket választottalak
a föld összes nemzetei közül,
hogy közösségben éljetek velem,
ezért büntetlek meg titeket
minden bűnötökért!
3 Hogyan is járhatnak ketten együtt,
ha egymással meg nem egyeztek előbb?”
Ha az Örökkévaló szól, ki ne prófétálna?
4 Ordít-e az oroszlán a bozótban,
ha nem talált zsákmányt?
Morog-e az oroszlán a barlangjában,
ha nem szerzett prédát?
5 Csapdába esik-e a madár a földön,
ha nem állítottak előbb csapdát neki?
Felpattan-e a csapda a földről,
ha semmit sem fogott?
6 Ha megfújják a sófárt a városfalon,
nem riad-e meg a nép?
Történhet-e valami baj a városban,
ha nem az Örökkévaló szerezte azt?
7 Mert Uram, az Örökkévaló
nem tesz semmit anélkül,
hogy titkát ki ne jelentené szolgáinak,
a prófétáknak.
8 Mikor az oroszlán ordít,
ki ne félne?
Amikor Uram, az Örökkévaló szól,
ki ne prófétálna?[ap]
Prófécia Izráel királysága ellen
9 Hirdessétek ezt Filisztea[aq] és Egyiptom magas tornyairól:
„Gyűljetek össze Samária[ar] hegyein,
nézzétek ezt a zűrzavart a városban,
lássátok az elnyomottak nyomorúságát!”
10 Ezt mondja az Örökkévaló Samária lakosairól:
„Már nem is tudnak jót tenni,
csak erőszakkal szerzett kincseket
gyűjtenek palotáikban.”
11 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Elfoglalja földeteket az ellenség,
lerombolja váraitokat,
kirabolja palotáitokat.”
12 Ezt mondja az Örökkévaló: „Mikor az oroszlán elragad a nyájból egy juhot, abból a pásztornak csak egy-két lábszár, vagy a füle marad.
Ugyanígy, Samária lakosai közül is csak néhányan menekült marad életben, a többi mind elpusztul! A menekültek kezében szinte semmi sem marad: talán egy darab ruha, vagy egy takaró, a többi vagyonuk mind elpusztul!”
13 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene: „Halld meg ezt, és figyelmeztesd Jákób népét:
14 Amikor megbüntetem Izráelt
bűnei miatt,
Bételt is megbüntetem:
letöröm oltárainak[as] szarvait,
és a földre dobom.
15 Szétrombolom a városi házakat
és a vidéki nyaralókat,
összedőlnek az elefántcsonttal díszített paloták,
elpusztulnak a kis és nagy házak egyaránt”.
— ezt mondta az Örökkévaló.
Prófécia a gazdag samáriai asszonyok ellen
4 Halljátok meg ezt az üzenetet,
ti gazdag samáriai asszonyok,
akik meghíztatok a jólétben,
mint a básáni tehenek[at],
akik elnyomjátok a szegényeket,
letiporjátok a nincsteleneket,
akik férjeitekkel bort hozattok,
hogy annál mulassatok![au]
2 Megesküdött Uram, az Örökkévaló,
a saját szentségére,
hogy eljön az idő,
amikor foglyul ejtenek
és elhurcolnak titeket,
gyermekeitekkel együtt,
ahogy hálóba kerítik a nagy halakat,
és horoggal kifogják a kis halakat.
3 A városfal törésein át menekültök ki,
és a Hermón felé hajtanak el benneteket
— ezt mondja az Örökkévaló.
A nemzet, amely elutasítja a fenyítést
4 „Menjetek csak Bételbe,
hogy ott vétkezzetek!
Menjetek csak Gilgálba,
hogy bűnt bűnre halmozzatok![av]
Vigyétek áldozataitokat minden reggel,
meg tizedeiteket a háromnapos ünnepekre,
5 vigyétek csak a kovászos ételáldozatot,
dicsekedjetek csak a hálaáldozattal,
hadd lássa mindenki!
Hiszen ti így szeretitek[aw], Izráel fiai,
nem igaz?!”
— ezt üzeni nektek Uram, az Örökkévaló.
6 „Ezért éhínséget küldtem rátok minden városban,
hogy még kenyér sem maradt házaitokban,
de mégsem fordultatok vissza hozzám!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
7 „Elvettem tőletek a tavaszi esőt,
mikor a gabon legjobban kívánta volna.[ax]
Egyik városra küldtem esőt,
a másik szárazon maradt.
Egyik mezőre esett,
a másik teljesen kisült.
8 Két-három város lakói tántorogtak
egy kúthoz ivóvízért,
de nem jutott mindenkinek,
mégsem fordultatok vissza hozzám!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
9 „Kertjeitek és szőlőitek termését
betegségekkel pusztítottam el,
füge- és olajfáitokat lerágták a sáskák,
mégsem fordultatok vissza hozzám!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
10 „Betegséggel vertelek meg titeket,
járványokkal, mint egykor
Egyiptom lakóit,
ifjaitokat kiszolgáltattam
a kard élének,
lovaitokat zsákmányul adtam
ellenségeiteknek,
táborotokat orrfacsaró
hullabűz borította,
mégsem fordultatok vissza hozzám!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
11 „Úgy elpusztítottam néhány városotokat,
ahogy eltöröltem Sodomát és Gomorát,
s mint a tűzből kikapott üszkös fadarab,
olyan lett, aki megmaradt,
mégsem fordultatok vissza hozzám!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
12 „Emiatt így bánok majd veled, Izráel!
S mivel így bánok veled,
készülj ítéletemre,
mert bizony Istened elé kell állanod!”
13 Ő az, aki hegyeket formál,
és szelet teremt.
Ő teremti az ember szellemét,
és gondolatait[ay] kijelenti az embereknek.
Ő változtatja a hajnalt sötétséggé,
és lépdel a föld magaslatain.
Örökkévaló, Seregek Ura és Istene
— ez az ő neve!
Siratóének Izráelről
5 Halld meg ezt, Izráel népe! Halld meg siratóénekem, amellyel gyászollak téged!
2 „Jaj, elesett Izráel szűz leánya,
fel sem kel soha többé!
Olyanná lett, mint akit
fegyver sújtott porba!
Saját földjén terült el,
ott hagyták egyedül,
nincs, aki fölemelje!”
3 Mert ezt mondja Uram, az Örökkévaló:
„Ha egy városból ezren indultok csatába,
csak száz tér vissza élve,
ha százan indultok,
csak tíz tér haza épségben.”
Engem keressetek, hogy éljetek!
4 Ezt üzeni az Örökkévaló Izráel népének:[az]
„Engem keressetek,
hogy éljetek!
5 Ne Bételbe igyekezzetek,
ne Gilgálba siessetek!
Beérsebába[ba] se menjetek át,
hiszen Gilgál[bb] lakóit
száműzetésbe hurcolják,
Bételt meg porig rombolják!”[bc]
6-7 Ti, akik elcsavarjátok[bd] a jogosságot,
és lábbal tiporjátok az igazságosságot,
az Örökkévalót keressétek,
és élni fogtok!
Különben olthatatlan tűz
gyullad fel József házában[be],
amely még Bételt is porrá égeti!
8 Ő az, aki a Fiastyúkot
és a Kaszás-csillagot teremtette,
a sűrű sötétséget hajnallá változtatja,
a nappalt meg éjszakává.
Ő szólítja elő a tengerek vizét,
és elborítja a föld színét vele.
Örökkévaló — ez az ő neve!
9 Ő sújt le a hatalmasokra,
mint a villám,
és hirtelen elpusztítja váraikat.
Fenyegető prófécia a gazdagok ellen
10 Ti gyűlölitek azt,
aki nyilvánosan elítéli
az igazságtalanságot,
és utáljátok,
mert igazat mond.
11 Tudjátok meg hát:
mivel letapostátok a szegényeket,
és elvettétek tőlük
még a kenyérnek való gabonát is,
ezért hiába építitek
előkelő házaitokat,
nem fogtok bennük lakni soha!
Hiába gondozzátok szép szőlőiteket,
meg sem kóstolhatjátok a borát!
12 Jól tudom, milyen sok bűn terhel titeket,
s milyen sokat vétkeztetek:
nyomorgatjátok az igazakat,
elfogadjátok a megvesztegetést,
megfosztjátok jogaiktól a szegényeket
a bíróság előtt.
13 Ezért, aki értelmes,
bölcsebb, ha hallgat,
mert gonosz időket élünk.
14 Törekedjetek inkább a jóra,
ne a rosszra,
akkor nyugodtan élhettek,
s az Örökkévaló,
a Seregek Ura és Istene
valóban veletek lesz,
ahogyan mondogatjátok!
15 Gyűlöljétek a gonoszt,
és szeressétek a jót,
állítsátok helyre
az igazságos ítélkezést!
Akkor talán megkönyörül rajtatok
az Örökkévaló,
a Seregek Ura és Istene,
és megkegyelmez
Izráel maradékának.
16 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló,
a Seregek Ura és Istene:
„Minden utcán keservesen
jajgatni fognak,
és a tereken rémülten kiáltoznak.
Siratni hívják még a földműveseket is,
a siratóasszonyokkal[bf] együtt,
hogy jajgassanak.
17 Bizony, minden szőlőskertben[bg]
sírni fognak,
amikor átmegyek közöttetek!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
Az Örökkévaló napja
18 Jaj nektek, akik kívánjátok
az Örökkévaló napját!
Mit reméltek az ő napjától?
Hiszen számotokra sötét az a nap,
nem világosság!
19 Úgy jártok vele,
mint aki oroszlán elől fut,
és medve támadja meg.
Vagy a házába menekülve
a falhoz támaszkodik,
s ott marja meg a vipera.
20 Hiszen számotokra sötétséget
hoz az a nap,
nem világosságot!
Bizony, sűrű homályt,
amelyben még halvány fénysugár sincs!
Gyűlölöm vallásos ünnepeiteket!
21 „Gyűlölöm vallásos ünnepeiteket,
nem szenvedhetem tovább!
Nem gyönyörködöm ünnepi gyűléseitekben!
22 Hiába hoztok elém égő- és ételáldozatokat,
nem fogadom el tőletek,
hizlalt hálaáldozati állataitokra rá sem nézek!
23 Elegem van dicsőítő énekeitek zajából!
Hallani sem bírom hárfátok dallamát!
24 Inkább áradjon az ítélet,
zúduljon alá az igazság,
mint a hirtelen támadt árvíz,
vagy a medréből kilépő folyó!”
25 „Izráel, égőáldozatokat és ételáldozatokat
hoztál nekem negyven évig,
a pusztai vándorlás idején.[bh]
26 De hordoztátok isteneitek,
Szikkút, Molok, Kijjún,
meg a csillagok isteneinek bálványait,[bi]
amelyeket magatoknak készítettetek!
27 Ezért hát messzire űzlek titeket,
száműzetésbe hurcolnak benneteket,
Damaszkuszon is túlra!”
— ezt mondja az, kinek neve Örökkévaló,
a Seregek Ura és Istene.
Az önelégült elbizakodottság büntetése
6 Jaj nektek,
akik gondtalan jólétben
éltek a Sionon!
Jaj nektek,
akik önelégült elbizakodottságban
éltek Samáriában,[bj]
akik magatokat a legkülönb nép
vezetőinek tartjátok,
hiszen hozzátok fordul tanácsért
egész Izráel!
2 Menjetek csak el Kalnéba,
nézzetek szét a nagy Hamátban,
járjátok be Gát[bk] városát
a filiszteusok földjén!
Különbek vagytok-e náluk?
Nem nagyobb-e országuk
a tieteknél?
3 Jaj nektek, akik a veszedelem napját
távolinak gondoljátok,
pedig tetteitekkel
éppen ti sürgetitek jövetelét!
4 Jaj nektek,
akik díszes pamlagon heverésztek,
elefántcsonttal díszített
nyoszolyákon nyújtózkodtok,
akik báránysülttel lakomáztok,
s levágjátok a borjakat magatoknak,
5 hárfát pengetve dalolgattok,
és hangszereket készítetek magatoknak,
mint Dávid,[bl]
6 akik öblös korsókból
isszátok a bort,
s drága illatszerekkel
kenegetitek magatokat,
de József népe[bm] romlásán
nem bánkódtok!
7 Elsők lesztek hát,
akiket száműzetésbe hurcolnak,
s vége szakad
a henyélők lakomáinak!
8 Uram, az Örökkévaló megesküdött önmagára, ezt mondta az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene:
„Utálom, amire Jákób népe[bn] oly büszke,
gyűlölöm várait és palotáit,
ezért kiszolgáltatom a várost
ellenségeinek,
és kezükbe adok mindenkit,
aki csak benne lakik.”
Csak kevesen maradnak életben Izráelben
9 Akkor, ha tízen maradnak élve egy családból, még azok is meghalnak. 10 S ha eljön egy rokon, hogy kivigye a házból a holttesteket, hogy elégesse őket; megkérdezi azt, aki a házban maradt: „Van-e még ott valaki más?”
Az meg válaszol: „Nem, nincs más, hála…”.[bo]
De a másik félbeszakítja: „Hallgass! Ki ne mondd az Örökkévaló nevét!”
11 Mert nézzétek, az Örökkévaló parancsol,
és darabokra töri a nagy házakat,
apró törmelékké zúzza a kis házakat!
12 Vajon vágtatnak-e a lovak a sziklákon?
Vagy felszánthatjátok-e
ökrökkel a tengerpartot?
De ti az igaz ítéletet
keserű méregre cseréltétek!
Az igazságosság gyümölcse helyett
üröm terem nálatok!
13 Dicsekedtek vele,
hogy Lódebárt elfoglaltátok.
Kérkedve mondjátok:
„Lám, a magunk erejével
foglaltuk el Karnaim várát!”
14 „Ezért hát, Izráel,
ellened indítok egy népet
— mondja az Örökkévaló,
a Seregek Ura és Istene —,
elnyomnak és sanyargatnak majd téged
egész földeden,
a hamáti úttól az Arava-völgyig.”[bp]
Első látomás: a sáskajárás
7 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Kaszálórétet láttam, a királyi kaszálás után[bq], amikor újra nőni kezdett a fű. Az Örökkévaló sáskarajt formált, és ráküldte a zöldellő mezőre. 2 Mikor a sáskák már egészen csupaszra tarolták a rétet, felkiáltottam:
„Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, bocsáss meg nekünk, különben Jákób népe nem éli túl ezt a csapást, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”
3 Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást.
„Jól van, ez nem fog bekövetkezni” — mondta.
Második látomás: a tűz
4 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban. Tüzet hívott elő, hogy azzal büntesse meg népét. A tűz elpusztította a nagy mélységet, és már a megművelt földeket is kezdte elégetni. 5 Akkor felkiáltottam:
„Jaj, Uram, Örökkévaló! Könyörgök, állítsd meg a csapást, különben Jákób népe nem éli túl, hiszen már csak maroknyian maradtunk meg!”
6 Akkor az Örökkévaló megengesztelődött, és visszahívta a csapást.
„Jól van, ez sem fog bekövetkezni” — mondta.
Harmadik látomás: a függőón
7 Majd ezt mutatta nekem látomásban: az Úr egy fal tetején állt, és kezében függőónnal[br] vizsgálta, hogy a fal függőleges-e.
8 Ezt kérdezte tőlem az Örökkévaló: „Ámósz, mit látsz?”
„Függőónt” — válaszoltam.
Akkor ő így folytatta:
„Látod, függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, és nem kímélem meg őket többé a büntetéstől! 9 Bizony elpusztulnak Izsák népének magaslatai, romhalmazzá lesz Izráelben minden szent épület, és fegyverrel támadok Jeroboám király családjára!”
Amacjá rátámad Ámószra
10 Amacjá, a bételi szentély papja üzenetet küldött Jeroboámnak, Izráel királyának: „Királyom, Ámósz lázadást szít ellened a nép között. Nem tűrheti tovább az ország Ámósz beszédét! 11 Mert azt mondta: »Jeroboám meghal a csatában, Izráel népét pedig kétségtelenül száműzetésbe hurcolják, messze földre.«”
12 Azután Amacjá ezt mondta Ámósznak:
„Próféta, menj el innen, siess vissza Júda földjére! Ott keresd meg a kenyeredet, ott prófétálj! 13 Itt, Bételben, nem prófétálhatsz többé, mert ez a király szent helye, és királyságának temploma!”
14 Ámósz így válaszolt Amacjának:
„Nem vagyok én próféta, sem a próféták tanítványa. Gazdálkodó vagyok, juhokat, marhákat tenyésztek, gyümölcsfákat gondozok. 15 De az Örökkévaló elhívott a nyájam mellől, s azt mondta nekem: »Menj, és prófétálj Izráelnek, népemnek!« 16 Most hát hallgasd meg Amacjá, mit üzen neked az Örökkévaló! Te azt mondod, ne prófétáljak Izráel ellen, ne szóljak Izsák népe ellen.
17 Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked:
»Feleséged prostituálttá
lesz a városban,
fiaidat és leányaidat
fegyverrel ölik meg,
birtokod elveszik,
és felosztják az idegenek,
te magad idegen földön
halsz meg,
Izráelt pedig száműzetésbe hurcolják!«”
Negyedik látomás: érett gyümölcsök
8 Uram, az Örökkévaló ezt mutatta nekem látomásban: Egy kosár érett gyümölcsöt láttam. 2 Ezt kérdezte:
„Ámósz, mit látsz?”
„Egy kosár érett gyümölcsöt” — válaszoltam.
Akkor így folytatta:
„Megérett[bs] az ítéletre népem, nem kímélem meg a büntetéstől többé! 3 Azon a napon a templomi ének helyett siratóének hallatszik — mondja Uram, az Örökkévaló —, temérdek hulla hever majd mindenütt, és szótlanul hordják halomba.”[bt]
Fenyegető próféciák Izráel ellen
4 Halljátok meg ezt, ti kereskedők,
akik letapossátok a szegényeket,
és pusztítjátok a nyomorultakat!
5 Akik azt mondjátok magatokban:
„Bárcsak elmúlna már az Újhold ünnepe,
hogy megint árulhatnánk a gabonát!
Mikor lesz már vége a szombatnak,
hogy eladhassuk a búzát?[bu]
Kisebbítsük meg a mértéket,
emeljük fel az árakat,
hamisítsuk meg a mérleget,
6 adjuk el a szemetes gabonát is!
Vásároljunk adósrabszolgákat
a szegények közül,
vegyük meg a nincsteleneket,
még ha csak egy pár saru
árával tartoznak is!”
7 Önmagára esküdött az Örökkévaló, Jákób Dicsősége:
„Nem felejtem el soha
e nép gonosztetteit!
8 Hát ne rendüljön meg
a föld miattuk?
Bizony, mindannyian
gyászolni fognak!
Az egész ország beleremeg,
emelkedik, majd lesüllyed,
ahogy a Nílus
árad és apad”.
9 „Azon a napon lenyugtatom
a napot délidőben
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló —,
fényes nappal sötétségbe borítom
az egész földet.
10 Ünnepeiteket gyászolássá változtatom,
énekeiteket pedig siratóénekké.
Minden derékra zsákruhát kötök,
mindegyikőtök fejét kopaszra[bv] nyírom,
s olyan gyászba borítalak titeket,
mint ahogy az egyszülött fiút siratják.
Bizony, keserves lesz számotokra az a nap
és keserű!”
Az Örökkévaló szavára éheznek és szomjaznak
11 „Bizony, eljönnek a napok
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló —,
mikor éhséget küldök a földre,
de nem kenyérre éheznek majd!
Szomjúságot bocsátok rájuk,
de nem vízre szomjaznak!
Az Örökkévaló szavát kívánják,
igéjére éheznek és szomjaznak!
12 Vándorolnak egyik tengertől a másikig,
és északtól keletig,
futnak, hogy keressék az Örökkévaló beszédét,
de nem találják majd sehol!”
13 „Azon a napon a szép fiatal leányok
és az erős ifjak
mind elepednek
a szomjúság miatt!
14 Mind elesnek,
mivel Samária szégyenletes bálványaira esküdtek:
»Dán istenére mondom!«
és: »A beérsebai útra mondom!«
Elesnek, bizony,
és fel sem kelnek többé!”
Láttam az Urat az oltár mellett állni
9 Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt, és ezt mondta:
„Sújts le az oszlopfőre,
hogy még az alap is megremegjen!
Döntsd rá az egész házat
a benne lévők fejére!
Akik életben maradnak,
azokat fegyverrel ölöm meg.
Egy sem fog elszaladni,
senki sem menekülhet!
2 Ha leásnak, erőszakkal betörnek a Seolba,
onnan is előhúzom őket.
Ha felkapaszkodnak az égbe,
onnan is lerántom őket.
3 Ha a Kármel tetején rejtőznek el,
ott is megtalálom,
és megragadom őket.
Ha a tenger mélyén bújnak el,
hogy ne lássam őket,
ott is parancsolok a kígyónak,
hogy marja meg őket.
4 Ha ellenségeik fogságba hurcolják őket,
ott is parancsolok a fegyvernek,
hogy ölje meg őket.
Bizony szemmel tartom népemet,
de nem a javukra, hanem a vesztükre!”
5 Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura
megérinti a földet, és az beleremeg,
emelkedik és lesüllyed,
akár a Nílus vize Egyiptomban.
A föld lakosai pedig
mind sírnak és gyászolnak.
6 Az Örökkévaló a Mennyben
építette lakóhelyét,
és a Földre alapozta
az ég boltozatát.
Ő szólítja elő a tengerek vizét,
és elborítja a föld színét vele,
Ő az Örökkévaló — ez az ő neve!
Jákób népét mégsem pusztítom el teljesen
7 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Izráel népe!
Olyanok lettetek számomra,
mint Etiópia népe,
vagy mint bármely más nép.
Igaz, én hoztam föl
Egyiptomból Izráelt,
de a filiszteusokat is
én hoztam el Kréta szigetéről,
Arám népét meg Kírből.”
8 Uram, az Örökkévaló
szemmel tartja Izráel királyságát,
amelyet elborított a bűn.
„Bizony, eltörlöm azt a föld színéről
— ezt mondja az Örökkévaló —,
de Jákób népét
mégsem pusztítom el teljesen!
9 Nézzétek és lássátok:
Parancsolok, és megrostálom
népemet, Izráelt, a nemzetek között,
mint ahogy a búzát kirostálják.[bw]
De egyetlen szemecske
sem esik a földre!
10 Népem bűnöseit mind
fegyver öli meg,
bár azt hiszik,
hogy őket baj nem érheti”.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center