Bible in 90 Days
Újra fölállítom Dávid sátorát
11 „Azon a napon újra fölállítom
Dávid leomlott sátorát,
repedéseit és romlásait kijavítom,
hogy mint régen volt, olyan legyen.
Igen, újjáépítem teljesen,
12 hogy örököljék Edom maradékát,
meg akik a nemzetekből megmaradnak,
mindazokat, akik nevemet viselik
— mondja az Örökkévaló,
aki ezt be is teljesíti.
13 Bizony, eljön az idő
— mondja az Örökkévaló —,
amikor olyan bőségesen megáldalak titeket,
hogy a szántó utoléri az aratót,
aki szőlőt szüretel, utoléri a vetőt.
A hegyoldalakról árad majd a must,
s a dombokról bor-patakok folynak.
14 Népem, Izráel sorsát jóra fordítom.[a]
Romba dőlt városaikat újra felépítik,
s laknak bennük,
szőlőket telepítenek,
és a saját borukat isszák.
15 Én telepítem le őket ismét a földjükre.
Többé ki nem szaggatja őket senki
arról a földről, amelyet én adtam nekik!”
— ezt mondja Istened, az Örökkévaló.
Támadás készül Edom ellen
1 Ezt a látomást kapta Abdiás. Ezt mondta Uram, az Örökkévaló Edomról:[b]
Hírt hallottunk az Örökkévalótól,
hírnököt küldött a nemzetekhez,
aki ezt hirdette nekik:
„Készüljetek, és jöjjetek,
támadjuk meg Edomot!”
Az Örökkévaló üzenete Edom népének
2 „Bizony, te vagy a legkisebb
a nemzetek között,
mindenki megvet
és megutál téged.
3 A saját büszkeséged vezetett félre:
mivel magas sziklák rejtekében[c] laksz,
fenn a magasban,
ezt gondoltad:
»Ugyan, ki tudna legyőzni engem?!«
4 Pedig hiába szállnál
oly magasra, mint a sas,
hiába raknád fészked a csillagok közé,
onnan is letaszítanálak”
— mondja az Örökkévaló.
5-6 „Ha tolvajok törnek be egy házba,
ha éjjel rablók törnek az otthonodba,
csak annyit visznek el,
amennyi valóban kell nekik.
Ha szüretelők szedik a szőlőt,
egy keveset ők is hagynak rajta.
De téged, Ézsau népe,
ellenségeid teljesen elpusztítanak!
Felkutatják minden elrejtett kincsedet,
úgy kirabolnak,
hogy semmid sem marad!
7 Szövetségeseid becsapnak,
országodból kiűznek,
akikkel békességben éltél,
elfoglalják földedet,
bizalmas barátaid
csapdát állítanak neked,
de észre sem veszed.
8 Azon a napon
— azt mondja az Örökkévaló —
kipusztítom a bölcseket Edomból,
és minden értelmet Ézsau hegyeiről.[d]
9 Rettegnek vitéz harcosaid, Témán[e],
mert mindet leöldösik,
egy sem marad élve Ézsau hegyén!
10 Bizony, utolér téged a büntetés,
mindazért, amit testvéred,
Jákób ellen elkövettél.
Elborít a szégyen,
és mindörökre kiirtanak téged,
mert testvéredet öldökölted kegyetlenül!
11 Amikor Jeruzsálem kapuján
idegenek törtek be,
amikor kincseire sorsot vetettek,
amikor kirabolták,
és lakóit elhurcolták,
testvérednek nem segítettél,
hanem a rablókkal együtt zsákmányoltál!
12 Nem kellett volna
kárörvendőn nézned testvéredre!
Nem kellett volna örülnöd
Júda népe pusztulásán
büntetése napján!
Nem lett volna szabad
nagy hangon kérkedned
nyomorúságuk láttán!
13 Miért mentél be népem kapuján,
szerencsétlenségük idején?
Miért nézted gyönyörködve
népem romlását?
Nem lett volna szabad
vagyonukra kezed kinyújtanod
nyomorúságuk idején!
14 Hogy nem féltél az utakra állni,
hogy népem menekültjeit levágjad?!
Hogy merted a megmaradtakat
kiszolgáltatni ellenségeiknek?!
15 Bizony, közel az Örökkévaló napja,
és minden nemzetet elér!
Ezért, ahogy másokkal bántál,
úgy bánnak majd veled is, Edom!
Bizony, minden gonosztetted
visszaszáll a fejedre!
16 Ahogy ittatok[f] haragom poharából
szent hegyemen,
majd úgy isznak mind
az összes nemzetek is!
Bizony, megisszák egészen,
lenyelik, bármilyen keserű,
s úgy eltűnnek a föld színéről,
hogy még nyomuk sem marad!
17 De a Sion hegyén lesznek azok,
akik megmenekülnek,
és szent népemmé lesznek.
Jákób népe ismét
birtokba veszi földjét,
mint az örökségét.
18 Bizony, Jákób népe
olyan lesz, mint a tűz,
József családja, mint a láng!
Elpusztítják Ézsau népét,
mint szalmát a tűz,
hogy még írmagjuk sem marad!”
— mert az Örökkévaló mondta ezt.
Az Örökkévalóé lesz a királyi uralom!
19 Izráel népe elfoglalja
Ézsau hegyeit délen,
s a filiszteusok földjét,
nyugat felé.
Letelepülnek Efraim
és Samária vidékére,
Benjámin törzse
pedig Gileádba.
20 Akiket száműztek Izráelből,
nagy seregben jönnek vissza
Kánaán földjére,
s elfoglalják egészen Sareptáig.
Akiket pedig Jeruzsálemből hurcoltak el,
Szefáradból[g] térnek vissza,
és letelepednek a déli városokban.
21 Sion hegyére a győztes szabadítók[h]
mennek föl,
hogy ítéletet tartsanak
Ézsau hegye fölött,
és az Örökkévalóé lesz
a királyi uralom.
Az Örökkévaló Ninivébe küldi Jónást
1 Az Örökkévaló szava érkezett Jónáshoz[i], Amittaj fiához: 2 „Készülj az útra, sietve menj Ninivébe,[j] a nagy városba, figyelmeztesd lakóit a közelgő veszedelemre, mivel tudok róla, hogy mennyi gonoszságot követtek el, és meg fogom büntetni őket ezért!”
Jónás el akar futni az Örökkévaló elől
3 Jónás azonban el akart futni az Örökkévaló elől, és elhatározta, hogy éppen az ellenkező irányba, Társisba utazik. Ezért lement Jáfó[k] kikötőjébe, és keresett ott egy Társisba induló hajót. Miután kifizette az útiköltséget, felszállt a hajóra, hogy a többi utassal együtt Társisba menjen. Így akart elmenekülni az Örökkévaló elől.
4 El is indultak, de az Örökkévaló erős szelet küldött, és oly hatalmas vihart támasztott a tengeren, hogy a hajó már-már összetört. 5 A hajósok rémülten kiáltottak segítségért: ki-ki a maga istenéhez imádkozott. A rakományt a tengerbe dobálták, hogy ezzel is könnyítsenek a hajón.
Jónás azonban félrehúzódott a hajó belsejébe, és lefeküdt aludni. 6 A kapitány felfedezte, és rákiáltott: „Ébredj föl! Hogy tudsz ilyenkor aludni?! Kiálts az istenedhez, hátha megkönyörül rajtunk, és nem veszünk el!”
Dobjatok a tengerbe!
7 A hajósok ekkor elhatározták, hogy kiderítik, ki miatt támadt ez a nagy vihar. Ezért sorsot húztak, és a sors Jónásra esett. 8 „Mondd meg az igazat, miért kerültünk ilyen nagy viharba? Ki vagy te, és mi a mesterséged? Hol van a hazád, és honnan jössz? Melyik néphez tartozol?” — kérdezték.
9 Jónás így válaszolt: „Héber vagyok,[l] és az Örökkévalót, a menny Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.”
10 Amikor azt is bevallotta, hogy az Örökkévaló elől menekül, az emberek még jobban megrémültek, és azt kérdezték: „Hogy tehettél ilyet?!”
11 Közben a vihar egyre nagyobb erővel tombolt. Akkor megkérdezték Jónást: „Mit tegyünk veled, hogy a vihar lecsendesedjen?”
12 „Dobjatok a tengerbe — válaszolta ő —, akkor a vihar lecsendesül, és a tenger megnyugszik. Hiszen jól tudom, hogy miattam támadt ez a szörnyű vihar.”
13 A hajósok ennek ellenére teljes erővel próbáltak a partra evezni, de hiába, mert a vihar egyre jobban dühöngött.
14 Akkor minden hajós az Örökkévalóhoz kiáltott: „Örökkévaló, kérünk téged, ne engedd, hogy mind elpusztuljunk emiatt az ember miatt! Kérünk, ne terheljen bennünket egy ártatlan ember meggyilkolásának a bűne! Te pedig, Örökkévaló, tegyél úgy, ahogy jónak látod!”
Jónást elnyeli a nagy hal
15 Azután felkapták Jónást, és bedobták a tengerbe, amely azonnal lecsillapodott. 16 Ezt látva az emberek még inkább félték és tisztelték az Örökkévalót: áldozatokat mutattak be, és fogadásokat tettek neki.
17 Az Örökkévaló pedig odaküldött egy hatalmas halat, hogy nyelje el Jónást, aki három nap és három éjjel a hal gyomrában maradt.
Jónás imádsága
2 Jónás így imádkozott Istenéhez, az Örökkévalóhoz a hal gyomrában:
2 „Az Örökkévalóhoz kiáltottam
szorult helyzetemben,
és ő meghallgatott engem!
A halál gyomrából kiáltottam hozzád,
mégis meghallottad hangomat!
3 Mert a mélységbe hajítottál,
a tenger közepébe dobtál,
körülvett az áradat,
összecsaptak hullámaid a fejem fölött,
s örvényeid elborítottak.
4 Már azt gondoltam:
bizony végleg eltaszítottál szemed elől!
Vajon láthatom-e még valaha
szent Templomodat?
5 Bezárult fölöttem a mély víz,
elborít az ár, a torkomig[m] ér,
hínár szövődött fejemre,
6 a hegyek alapjáig süllyedtem,
örökre bezárultak
a föld reteszei mögöttem!
Örökkévaló Isten,
te mégis kiemelted
lelkem a pusztulásból!
7 Mikor elcsüggedtem,
rád emlékeztem,
imádságom feljutott eléd,
szent Templomodba.
8 Akik hitvány bálványokhoz
ragaszkodnak,
elhagyják az egyetlent,
aki könyörülhet rajtuk!
9 De én hálával áldozom neked, Istenem,
és fogadásaimat megadom!
Bizony, az Örökkévalótól
jön a szabadulás!”
10 Akkor szólt az Örökkévaló a halnak, az pedig kivetette Jónást a tenger partjára.
Ninive megalázkodik az Örökkévaló előtt
3 Az Örökkévaló szava másodszor is Jónáshoz érkezett: 2 „Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd lakóinak, amit én mondok neked!”
3 Akkor Jónás az Örökkévaló szava szerint felkerekedett, és elment Ninivébe, amely rendkívül nagy város volt. Három napig tartott, amíg valaki gyalog keresztülment rajta.
4 Jónás tehát egyre beljebb ment a városba. Egy álló napig gyalogolt, majd hangosan kiáltotta: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!”
5 A város lakói hittek Istennek, megalázták magukat, és böjtöt hirdettek egész Ninivében. A lakosok apraja-nagyja zsákruhát öltött és böjtölt.
6 A király is, amikor meghallotta a hírt, felkelt trónjáról, levetette díszes ruháját, zsákba öltözött, és hamuba ült.[n] 7 Rendeletet adott ki, amelyet kihirdettek Ninivében:
„A király és vezérei ezt parancsolják:
Böjtöljön mindenki a városban! Se emberek, se háziállatok ne egyenek, se nyájak, se csordák ne legeljenek egy ideig semmit, sőt, még vizet se igyanak! 8 A lakosok és a barmok viseljenek zsákot, és mindenki teljes erőből kiáltson Istenhez! Minden ember változtassa meg az életét, hagyjon föl minden gonoszsággal, és ne kövessen el többé semmilyen erőszakosságot! 9 Ki tudja, talán Isten meggondolja magát, lecsillapodik izzó haragja, és mégsem pusztít el bennünket.”
10 Isten látta, hogy Ninive lakosai mit tettek, és hogyan fordultak el gonosz dolgaiktól.
Ezért valóban meggondolta magát, és az ítéletet, amelyet pedig már elhatározott, mégsem hajtotta végre.
Vajon jogosan haragszol?
4 Jónásnak azonban nagyon rosszul esett, hogy Isten mégsem pusztította el Ninivét, és nagyon megharagudott. 2 „Ó, Örökkévaló — imádkozott —, sejtettem én már akkor, mikor még otthon voltam, hogy ezt fogod tenni! Emiatt akartam Társisba futni! Hiszen ismerlek téged, hogy kegyelmes, irgalmas és nagyon türelmes Isten vagy, hogy hűséges szereteted az égig ér, és ha csak lehet, megváltoztatod büntető ítéleted. 3 Most pedig, Örökkévaló, kérlek, vedd el az életem, mert jobb lenne meghalnom, mintsem hogy tovább éljek!”
4 „Vajon jogosan haragszol emiatt?” — kérdezte az Örökkévaló.
5 Ezután Jónás kiment a városból, és attól keletre letelepedett. Készített magának egy kunyhót, s annak árnyékából figyelte, mi fog történni a várossal.
6 Az Örökkévaló Isten pedig növesztett egy nagy ricinusbokrot, hogy tartson árnyékot Jónás feje fölé, és óvja meg őt a napszúrástól. Örült is Jónás szerfölött a bokornak.
7 Másnap hajnalban azonban Isten úgy intézte, hogy egy féreg megrágta a bokrot, és az hamarosan el is száradt.
8 Felkelt a nap, Isten pedig forró és erős keleti szelet küldött arra a vidékre. A nap egyenesen a fejére tűzött Jónásnak, aki már-már elájult a hőségtől. Azt kívánta, bárcsak meghalna. „Jaj, jobb lenne meghalnom, mintsem hogy tovább éljek!” — panaszkodott.
9 Akkor Isten megszólította: „Vajon jogosan haragszol, hogy a bokor elszáradt?” „Igen, jogosan! — mérgelődött Jónás —, haragszom, amíg csak élek!”
10 Az Örökkévaló így válaszolt: „Látod, Jónás, te sajnálod ezt a ricinusbokrot, amely egyetlen éjjel felnőtt, a másik éjjel elszáradt, pedig nem te ültetted, nem is gondoztad! 11 Hát én ne sajnáljam Ninivét, ezt a nagy várost, amelyben több, mint százhúszezer ember él, akik nem tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között[o]?! S még ott van az a rengeteg háziállat is!”
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amelyet Mikeásnak mondott, abban az időben, amikor Jótám, Áház és Ezékiás uralkodott Júda királyságában. Mikeás Móreset városából származott.
Ezt látta Mikeás Samáriáról és Jeruzsálemről[p]:
Prófécia Izráel és Júda ellen
2 Halljátok meg mindannyian,
ti nemzetek!
Figyeljen rám az egész föld,
és minden lakója!
Mert Uram, az Örökkévaló jön
közétek szent Templomából,
hogy maga tanúskodjon előttetek![q]
3 Nézzétek! Az Örökkévaló
kijön lakóhelyéről,
lejön a magasból,
és lépked a föld magaslatain!
4 Lába alatt szétmállanak a hegyek,
meghasadnak a völgyek.
Megolvadnak, mint viasz
a tűz előtt,
lezúdulnak, mint rohanó
vízáradat a lejtőn.
5 Bizony, így lesz ez
Jákób népének vétke miatt,
és Izráel házának[r] bűneiért!
Mert honnan erednek Jákób vétkei?
Samáriából!
Honnan származnak Júda bűnei[s]?
Jeruzsálemből!
6 „Emiatt Samáriát lerombolom
— ezt mondja az Örökkévaló —,
csak egy kőrakás
marad belőle a mezőn,
és a helyére szőlőt ültetnek.
Köveit a völgybe hajítom,
falát az alapjáig lecsupaszítom.
7 Összes bálványszobrát
darabokra törik,
amit paráznaságával gyűjtött,
elégetik,
mert hűtlenségének béréből
állította bálványait,
és azokból ismét
paráznák fizetsége lesz.”
Siratóének
8 Ezért gyászolok és jajgatok,
mezítláb és csupaszon járok,
sírok, mint a sakálok,
jajongok, mint a baglyok.
9 Jaj, mert Samária halálos sebet kapott,
és az ellenség támadása
már Júdát is elérte!
Egészen népem kapujáig hatolt,
már Jeruzsálemet ostromolja
az áradat![t]
10 Ne híreszteljétek ezt Gátban[u],
ne sírjatok Akkóban![v]
Bét-Afra[w] lakói, porban
heverve gyászoljatok!
11 Sáfír lakói,
rabságba vonultok az úton,
szégyennel borítva,
de meztelen!
Caanán[x] lakói nem mernek
várukból kijönni,
Bét-Écel lakói jajgatnak.
Ott sincs többé menedékünk.
12 Márót lakosai reménykedve
várják a jó hírt,
de az Örökkévalótól csak veszedelem
jön Jeruzsálem kapujára.
13 Fogjátok be a lovakat
a harci szekerekbe,
Lákis[y] harcosai!
Tőletek származott Sion népének bűne,
tőletek indultak ki Izráel vétkei!
14 Júda népe,
vegyél búcsút Móreset-Gáttól!
Izráel királyai nem kapnak segítséget
Akzíb házaitól.
15 Marésa[z] lakosai,
városotokat birtokba veszi az ellenség,
és az Örökkévaló a kezükbe ad titeket!
Izráel vezetői
Adullám barlangjába rejtőznek.
16 Jaj, Izráel! Nyírd le hajadat,
gyászold gyermekeidet,
sirasd el őket,
akiket szerettél!
Olyan kopasz[aa] legyen a fejed,
mint a keselyűé,[ab]
mert bizony,
száműzetésbe hurcolják fiaidat!
Prófécia a gazdagok kapzsisága ellen
2 Ó ti, akik ágyatokban
gonoszságot terveztek,
gaztetteket forgattok
a fejetekben éjjelente,
s mihelyt megvirrad, véghez is viszitek,
mert van hatalmatok rá!
2 Megkívánjátok a szomszéd földjét,
és el is veszitek tőle,
vagy a házát,
és meg is szerzitek,
nyomorgatjátok a gazdát
és a családját,
kiforgatjátok vagyonából az embert,
megfosztjátok örökségétől.
3 Ezért azt üzeni nektek az Örökkévaló:
„Nézzétek, most én is rosszat tervezek
e nemzetség ellen,
amelyet el nem kerülhettek![ac]
Ne hordjátok fenn az orrotokat,
mert most valóban
rátok zúdul a veszedelem!
4 Akkor majd rólatok
vesznek példázatot,
és jajgatva éneklik
ezt a siratóéneket:
»Végünk van,
jaj, végünk van!
Egészen tönkrementünk!
Népünk örökségét
elvette tőlünk az Örökkévaló,
és másnak adta.
Földünket idegenek
osztják föl maguk között.«
5 Bizony, mikor eljön az ideje,
hogy az Örökkévaló népe
a saját földjét visszakapja,
nektek már nem lesz utódotok,
akinek kimérhetnék örökségét
Izráel közösségében!”
A prófétát el akarják hallgattatni
6 Azt mondjátok nekem:
„Ne prófétálj ilyeneket!
Ne prófétálj közelgő veszedelemről!
Nem történhet ilyen szégyen velünk!”
7 Vajon Isten elítélte
Jákób családját?
Ilyen türelmetlen az Örökkévaló?
Ilyenek az ő tettei?
Vajon nem hasznára vannak-e szavaim
annak, aki igazságosan él?
8 De ti úgy támadtok népemre,
mint az ellenség!
Letépitek a ruhát
a békés járókelőről,
9 népem asszonyait kiűzitek
boldog otthonaikból,
gyermekeiktől elraboljátok áldásomat!
10 Ezért hát keljetek föl,
messzire kell mennetek,
nincs ezen a földön maradásotok!
Bűneitek tisztátalanná tették e földet,
és rettenetes pusztulást hoznak rá!
11 Bezzeg, ha egy hazug szélhámos
prédikálna e népnek borról
és részegítő italról,
azt elfogadnák prófétának,
az tetszene nekik!
Népe maradékát az Örökkévaló összegyűjti
12 „Mégis összegyűjtelek, Jákób népe,
biztosan egybegyűjtelek!
Izráel maradékát
mindenestül összegyűjtöm én!
Összeterelem őket,
mint juhokat a karámba,
mint nyájamat a legelőn.
Zajongva nyüzsög majd a sokaság:
az emberek nyája.
13 Előttük megy föl, aki utat tör,
követi a nyáj tolongva,
s kitódulnak a kapun a szabadba.
Királyuk megy a nyáj előtt,
élükön maga az Örökkévaló.”
Prófécia a nép vezetői ellen
3 Ezt mondtam: Figyeljetek ide,
Jákób népének vezetői,
Izráel családjának[ad] fejedelmei!
Nem a ti dolgotok lenne,
hogy igazságosan ítéljetek?
2 De ti gyűlölitek a jót,
és a gonoszt szeretitek!
Lenyúzzátok népemről a bőrt,
és csontjaikról a húst!
3 Elevenen megnyúzzátok
és felfaljátok őket!
Még csontjaikat is összetöritek,
felaprítjátok, mint a húst a fazékba,
pecsenyét a serpenyőbe.
4 Ezért majd segítségért
kiáltoztok az Örökkévalóhoz,
de nem felel nektek!
Arcát eltakarja előletek
gonosztetteitek miatt.
A hamis próféták ellen
5 Ezt üzeni az Örökkévaló
a hamis prófétáknak,
akik félrevezetik népemet,
akik békességről szónokolnak,
ha van mit enniük,
de azonnal háborút hirdetnek ellened,
ha nem dobsz eléjük harapnivalót:
6 „Éjszaka száll rátok
látomás helyett,
sűrű sötétség
jövendőmondás helyett.
Napotok leáldozik, próféták,
s nappal is sötétség borul rátok.
7 Megszégyenülnek a látók,
kudarcot vallanak a jósok,
eltakarják arcukat,
mert nincs kijelentés,
nincs többé válasz Istentől.”
Mikeást valóban az Örökkévaló küldte
8 Az Örökkévaló betöltött erejével,
betöltött engem Szellemével,
felruházott hatalommal,
hogy ítéletet hirdessek,
hogy szemébe mondjam
Jákób népének,
miben vétkezett,
és Izráelnek megmutassam bűneit.
Miattatok Sion szántófölddé lesz!
9 Figyeljetek rám,
Jákób népének vezetői,
és Izráel fejedelmei!
Ti utáljátok az igaz ítéletet,
és kiforgatjátok az igazságot!
10 Siont ártatlanok meggyilkolása
árán építitek,
és Jeruzsálemet
igazságtalansággal vezetitek!
11 Jeruzsálem bírái
a megvesztegetés szerint
mérik az ítéletet,
papjai díjat kérnek a tanításért,
prófétái meg pénzért jósolnak!
S mégis az Örökkévalóra hivatkoznak,
és elbizakodottan mondják:
„Nem érhet minket
semmi veszedelem,
mert az Örökkévaló közöttünk lakik!”
12 Tudjátok meg hát,
hogy a Sion szántófölddé lesz,
Jeruzsálemből csak romhalmaz marad,
a Templom-hegyből[ae] pedig
elvadult bozótos magaslat.
S mindez miattatok történik majd!
Jöjjetek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére!(A)
4 Az idők végén[af]
az Örökkévaló házának hegye
fölülemelkedik
a legmagasabb hegyeken,
messze kimagaslik
a dombok közül,
s hozzá gyűlnek a nemzetek.
2 Tömegek özönlenek hozzá,
s így hívja egyik a másikat:
„Jöjjetek, menjünk fel
az Örökkévaló hegyére,
Jákób Istenének házához,
hogy tanítson bennünket útjaira,
s járhassunk ösvényein!”
Mert Sionból származik a tanítás,
Jeruzsálemből jön
az Örökkévaló szava.
3 Igazságosan ítél
a nemzetek között,
és megfenyít sok erős
és messze lakó népet,
hogy kardjukból
ekét kovácsoljanak,
lándzsáikból
szőlőmetsző késeket.
Nép a népre
többé kardot nem emel,
fiait harcra már nem tanítja soha.
4 Békességben és jólétben
élvezik majd kertjeik gyümölcsét,
a szőlőt és fügét,
s nem kell félniük semmitől.
Így lesz, mert az Örökkévaló,
a Seregek Ura mondta ezt!
5 Hiszen minden nép
a maga istenének uralma alatt él,
de mi az Örökkévalót,
Istenünket követjük,[ag]
és uralma alatt élünk örökké!
Az Örökkévaló fog uralkodni a Sionon
6 „Abban az időben
— azt mondja az Örökkévaló —
összegyűjtöm a sántákat,
összeszedem a szétszórtakat,
akiket megbüntettem.
7 A sántákat maradékká teszem,
a szétszórtakat[ah] erős nemzetté,
és az Örökkévaló uralkodik majd
rajtuk Sion hegyén
attól fogva mindörökké.
8 Te pedig, nyájnak őrtornya[ai],
Sion népének hegye,
visszatér hozzád a korábbi hatalom,
Jeruzsálem népének királyi uralma.”
Prófécia a babiloni fogságról
9 Miért kiáltozol hát oly keservesen?
Talán nincs közötted királyod?
Vagy elvesztek tanácsadóid,
hogy úgy elfogott a fájdalom,
mint a szülő asszonyt a vajúdás?
10 Vajúdj és gyötrődj, Sion leánya,
mint a szülő asszony,
mert el kell hagynod városod,
és a mezőn tanyázol,
Babilóniába hurcolnak titeket!
De onnan is megmenekülsz,
kivált téged az Örökkévaló
ellenséged kezéből,
és megszabadít!
Sion népe, csépelj!
11 Sok nemzet gyűlt össze ellened,
s ezt mondják: „Rontsunk rá,
teperjük a földre,
legeltessük szemünket
a Sion romjain!”
12 De ők nem értik
az Örökkévaló gondolatát,
nem ismerik terveit!
Mert az Örökkévaló
akarta őket összegyűjteni,
mint kévéket a szérűre,
amikor eljön a cséplés ideje.
13 Olyan erős leszel, Sion népe,
mint vas-szarvú,
bronz-patájú bivaly!
Zúzd össze a nemzeteket,
taposd meg és csépeld őket,
mint a búzát a szérűn!
Gazdagságukat pedig
add az Örökkévalónak,
vagyonukat
az Egész Föld Urának!
5 Gyűjtsd össze harcosaidat,
erős város,[aj]
mert körülvesz téged az ellenség,
hogy megostromoljon!
Bottal verik arcul
Izráel fejedelmét!
Prófécia a Messiás származásáról
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Efráta[ak] Betlehemben!
Bár a legkisebb vagy
Júda nemzetségei közül,
mégis benned születik meg
Izráel Fejedelme,
kinek származása
az idők kezdetére nyúlik vissza,
az őskor napjaiba!”
3 Ezért az Örökkévaló
kiszolgáltatja népét
az ellenségeiknek,
de csak addig,
amíg a terhes asszony[al] vajúdik,
és megszüli gyermekét,
amíg testvéreinek maradéka
visszatér Izráel népéhez.
4 Ő pedig erős kézzel uralkodik,
és pásztorolja nyáját
az Örökkévaló ereje által,
az Örökkévalónak, Istenének
felséges nevében.
Hatalma kiterjed az egész földre,
ezért népe biztonságban
és békében él.
5 Ez lesz az igazi békesség!
Amikor pedig Asszíria
megtámadja földünket,[am]
és betör várainkba,
állítunk ellene erős vezetőket
és hatalmas fejedelmeket[an],
6 akik fegyverrel foglalják el Asszíriát,
és kivont karddal uralkodnak
Nimród földjén[ao].
Így szabadít meg minket a Fejedelem
az asszírok seregétől,
ha megtámadnak bennünket,
ha földünkre lépnek.
Prófécia a maradékról
7 Akkor Jákób népének maradéka
olyan lesz a nemzetek között,
mint a harmat,
amelyet az Örökkévaló küld,
mint áldott záporeső a fűnek.
Ez a maradék
csak az Örökkévalóban bízik,
nem emberekben reménykedik.
8 Jákób népének maradéka
olyan lesz a nemzetek között,
mint az oroszlán a bozót vadjai között,
mint a hím oroszlán a juhok közt:
ha betör közéjük, zsákmányt ejt,
s elragadja áldozatát menthetetlenül.
9 Így győzöd le, Jákób népe,
ellenségeidet,
és végleg elpusztítod őket.
Az Örökkévaló kiirtja Izráelből a bálványokat
10 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Azon a napon összetöröm
harci szekereidet,
végleg kiirtom lovaidat,
11 lerombolom váraidat,
ledöntöm erődítményeidet,
12 kiütöm kezedből varázseszközeidet,
kiirtom a jövendőmondókat,
13 elpusztítom bálványaidat,
és a szent oszlopokat.
Többé nem hajlongasz
saját kezed munkái előtt!
14 Gyökerestül kitépem szent fáidat,[ap]
és elpusztítom városaidat.[aq]
15 Bizony, izzó haraggal megbüntetem
az összes engedetlen nemzetet is!”
Az Örökkévaló perbe száll népével
6 Halljátok meg, mit mond az Örökkévaló![ar]
„Álljatok elő,
védjétek meg ügyeteket!
Hadd hallják a hegyek,
Hadd hallják szavatokat a dombok!
2 Ti hegyek, figyeljetek
az Örökkévaló vádbeszédére!
Föld örök alapjai,
halljátok meg az Örökkévaló panaszát,
népe, Izráel ellen!
3 Mit vétettem ellened, népem?
Mivel terheltelek? Válaszolj nekem!
4 Hiszen kihoztalak Egyiptom földjéről,
kiváltottalak a rabszolgaságból,
elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot,
hogy vezessenek!
5 Emlékezz, népem,
mit tervezett ellened
Bálák, Moáb királya,
és mit felelt neki Bálám[as], Beór fia!
Emlékezz, mi történt
Sittím és Gilgál között![at]
Emlékezz, hányszor megmentett
az Örökkévaló!”
Mit kíván tőled az Örökkévaló?
6 Milyen áldozattal menjek
az Örökkévaló elé,
hogy meghajolva tiszteljem
a Menny Istenét?
Hozzam a legszebb borjakat
égőáldozatul?
7 Gyönyörködik-e az Örökkévaló
a sok ezer áldozati kosban?
Vagy kedvét leli az olajpatakokban?
Talán elsőszülött fiamat
áldozzam föl váltságul bűnömért?
Gyermekemet ajánljam föl vétkeimért?
8 Nem! Hiszen megmondta neked, ember,
mit tekint az Örökkévaló jónak,
megmutatta,
mit kíván tőled:
hogy igazságosan cselekedj,
őrizd meg a hűséges szeretetet,
és alázatosan élj Istened előtt.
Kiált az Örökkévaló a városnak
9 Az Örökkévaló hangja kiált a városnak:
„Aki bölcs, az tiszteli
és féli az Örökkévaló nevét!
Halljátok meg ezt, Júda törzse,
és Jeruzsálem gyülekezete![au]
10 Hamissággal szerzett kincsek
vannak a gonoszok házában,
és átkozott hamis mértékek,
mert becsapják társaikat!
Vajon szemet hunyjak efölött?
11 Elnézzem nekik,
hogy mérlegük csal,
s hamis súlyokat használnak?
12 A város előkelői erőszakossággal
gazdagodtak meg,
a lakosok mind lopnak,
csalnak és hazudnak.
13 Ezért hát én is megvertelek titeket,
s bizony elpusztítom városotokat
bűneitek miatt!
14 Eszel majd, de nem eleget,
hanem éhen maradsz.[av]
Vagyont gyűjtesz,
de nem marad belőle semmi.
Amit félreteszel,
a háború elviszi.
15 Magot vetsz,
de nem aratsz semmit.
Olajat sajtolsz,
de magadat meg nem kened vele.
Mustot préselsz,
de bort már nem iszol.
16 Ezt cselekszem veled,
mivel Omri[aw] rendelkezései szerint éltél,
és Aháb családjának
példáját követted!
Elpusztítom hát városodat,
és lakóidon szörnyülködnek
a nemzetek.
Bizony, viselnetek kell
a népek gyalázkodásait!”
Mikeás panasza a nép romlottsága miatt
7 Jaj nekem! Hiába keresek
gyümölcsöt a szüret után,
hiába vágyom szőlőre,
ha már elmúlt a szüret ideje.
Nem maradt a tőkén
egy fürt szőlő sem,
nem maradt a fán
egy szem füge!
2 Kivesztek a földről,
akik hűségesek az Örökkévalóhoz,
eltűntek a nép közül
az igazak és becsületesek.
Csapdát állítanak egymásnak,
testvérüket is gyilkolni készek.
3 Mind gyakorlottak a gonoszságban:
a vezető ajándékot kíván,
a bíró megvesztegetést,
a főrangú kiköveteli magának,
amit kíván,
s mind összeszövetkeznek.
4 Még a legjobb is olyan közöttük,
mint a tüskebokor,
még a legkülönb is,
mint a töviskerítés.
Közeleg a büntetés napja!
Őrszemeid[ax] figyelmeztettek,
hogy eljön a büntetés napja.
Hát most itt van!
Eljött a szégyen és zűrzavar ideje!
5 Ne bízz a szomszédodban,
de még a barátodban sem!
Ne szólj szabadon
még a feleséged előtt se,
akit magadhoz ölelsz!
6 Mert a fiú nem tiszteli apját,
a leány anyja ellen támad,
a meny pedig anyósa ellen.
Ellenségeddé lesz
még saját családod is!
Sion megmentője az Örökkévaló
7 Én mégis az Örökkévalóra nézek,
benne reménykedem!
Istenemre várok, aki megszabadít!
Meghallgat engem Istenem,
biztosan tudom!
8 Ne örülj, ellenségem, hogy elestem,
mert felkelek!
Még ha sötétségben ülök is,
az Örökkévaló a világosságom!
9 Mivel vétkeztem az Örökkévaló ellen,
haragját kell viselnem,
amíg mellém áll a perben,
és ítéletet hoz ügyemben.
Bizony, kihoz a világosságra,
és megszabadít engem!
10 Ellenségem is meglátja ezt,
és szégyen borítja el,
pedig azzal kérkedett: „Lássuk,
hol van most az Örökkévaló?
Miért nem segít meg téged
a te Istened?”
Igen, meglátom majd,
hogy eltapossák ellenségemet,
mint az utca sarát.
Ének a helyreállításról
11 Azon a napon
újra felépítik falaidat,
határod pedig
messzire kiterjed.
12-13 Bár földed pusztává lett,
lakóinak bűnei
és gonosztettei miatt,
abban az időben
mégis sokan hozzád jönnek
messzi földekről:
jönnek Asszíriától Egyiptomig,
Egyiptomtól az Eufráteszig,
tengertől tengerig,
hegyektől hegyekig, mindenhonnan.
14 Uram, pásztorold népedet pálcáddal!
Uralkodj nyájadon, örökségeden,
amely magányosan él a vadonban
és a Kármel hegyén.
Hadd legeljenek Básánban
és Gileádban,
mint a régi időkben!
15 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Mutatok nektek csodálatos dolgokat,
mint azokban az időkben,
amikor Egyiptomból kijöttetek!”
16 Látják majd ezt a nemzetek,
csodálkoznak és szégyenkeznek,
mert minden hatalmuk semminek látszik
e csodákhoz képest!
Kezüket szájukra teszik, elnémulnak,
megsüketülnek,
17 a porban csúsznak előtted, Urunk,
mint a kígyók vagy férgek.
Reszketve bújnak elő rejtekhelyükről,
és remegve járulnak Istenünk,
az Örökkévaló színe elé.
Bizony ámulva
és rettegve állnak meg előtted!
Dicsőítő ének
18 Kicsoda olyan Isten, mint te,
aki megbocsátod néped bűneit,
s elengeded örökséged
maradékának vétkeit!
Nem örökre haragszol ránk,
mert az irgalmasságban gyönyörködsz.
19 Ismét hozzánk fordulsz,
és könyörülsz rajtunk.
Bűneinket eltaposod,
a tenger mélyére hajítod
összes vétkünket.
20 Megmutatod Jákób iránti hűségedet,
Ábrahám[ay] iránti szövetséges szereteted,
amint megesküdtél őseinknek régen.
1 Prófécia Ninive[az] ellen. Az elkósi Náhum látomásának könyve.
Zsoltár
2 Féltőn szerető Isten az Örökkévaló,
aki megfizet ellenségeinek.
Bizony, bosszút áll izzó haraggal,
és megfizet gyűlölőinek.
Felgyűlt haragja készen áll,
hogy ellenségeire zúduljon.
3 Türelmes az Örökkévaló,
és nagy erejű,
de a bűnöst
nem hagyja büntetlenül.
Viharban és forgószélben jár,
s lába nyomán felhők kavarognak,
4 mikor haraggal rákiált[ba] a tengerre,
az megretten és kiszárad,
s a folyók mind kiapadnak.
Szavára elfonnyadnak Básán legelői,
elszáradnak Kármel dús kertjei
és Libanon virágai.
5 Az Úr előtt remegnek a hegyek,
szétmállanak a dombok.
Tekintetétől reszket a föld,
megretten az egész világ,
s a föld lakói remegnek.
6 Ki állhat meg haragja előtt?
Izzó indulata hevét ki viselheti el?
Mikor haragja kitör, mint a tűzfolyam,
még a sziklákat is összezúzza!
7 Jó az Örökkévaló! Biztos menedéke
azoknak, akik a veszedelem idején
hozzá menekülnek.
Ismeri és megmenti őket.
8 De pusztító áradattal söpri el gyűlölőit,
s ellenségeit a sötétségbe űzi.
Prófécia Asszíria bukásáról
9 Ti akartok az Örökkévaló ellen
terveket szőni?
Hiszen ő nyomtalanul eltöröl
titeket a föld színéről!
10 Bizony, teljesen elpusztít benneteket,
ahogy a tűz a tövist megégeti,
mint ahogy a száraz tarlót
a láng felperzseli.[bb]
11 Emlékezz, Ninive,
tőled indult útnak,
aki gonoszt gondolt
az Örökkévaló ellen!
De hiába tervezett
gonosz terveket!
12 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Bár Asszíria serege
hatalmas és erős,
mégis levágják őket,
és eltűnnek.
Téged pedig, népem,
bár megaláztalak,
de többé nem foglak megalázni.
13 Elnyomóid igáját most már
letöröm nyakadról,
és köteleidet elszaggatom.”
14 Felőled, Asszíria,
az Örökkévaló így határozott:
„Nem lesz senki,
aki nevedet továbbvigye,
isteneid templomából
kipusztítom bálványaidat,
megásom sírodat,
mert gonosz vagy, és utálatos.”
15 Nézd Júda, már jön a hegyeken,
aki jó hírt hoz neked,
és békességet hirdet!
Most már ünnepeld
szent ünnepeidet,
teljesítsd, amit a veszedelem idején
az Úrnak ígértél!
Nem tapos többé rajtad
a gonoszok serege,
mert egészen elpusztult,
megsemmisült!
Ninive ostroma és pusztulása
2 Pusztító sereg vonul föl
ellened, Ninive,
őrizd falaidat,
figyeld az utakat,
készülj az ostromra,
szedd össze minden erődet!
2 Az Örökkévaló helyreállítja
Jákób népének dicsőségét!
Bár ellenségeik
egészen kifosztották őket,
mint ahogy levágják
a tőkéről szőlővesszőket,
mégis megújítja az Örökkévaló
Izráel dicsőségét!
3 Ütközetre készülnek a harcosok[bc],
karjukon vörös pajzsok,
s ruhájuk is vörös.
Harci szekereiken
vörösen csillog a bronz,
türelmetlenül toporzékolnak a lovak,
ahogy felsorakoznak a csata előtt.
4 Vadul száguldoznak szekereik,
fel-alá robognak Ninive utcáin,
mint a villámok, úgy futkosnak,
mint a fáklyák, úgy ragyognak.
5 Előszólítják legbátrabb harcosaikat,
botladozva rohannak az ostromra,
fölmásznak a falakra,
készítik a védőtetőt,[bd]
hozzák a faltörő kost.
6 A folyó gátjai megnyílnak,
s a palota falai leomlanak[be].
7 Megfosztják hatalmától a királynőt,
s fogságba hurcolják.
Rabszolganői zokogva gyászolják,
s mellüket verve nyögnek,
mint a galambok.
8 Úgy járt Ninive, mint a víztároló,
amelyből minden víz elfolyt.
„Álljatok meg! Ne fussatok!” — kiáltanak,
mégis mindenki menekül.
9 „Raboljatok ezüstöt,
szerezzetek aranyat!
Mennyi drága kincs,
micsoda zsákmány!”
10 Mindenütt romok és pusztulás,
dúlás és fosztogatás!
A lakosok szíve megdermed,
térdük remeg, arcuk elsápad,
derekuk meggörnyed.
11 Mivé lett a város,
a híres oroszlánok[bf] tanyája,
az oroszlánkölykök barlangja?
Ahol a hím és nőstény oroszlán
a kölykeiket biztonságban nevelték,
12 ahová gazdag zsákmányt hordtak,
megtöltötték prédával,
s kölykeiket etették
— ugyan hová lett?
13 Ezt mondja az Örökkévaló,
a Seregek Ura:
„Figyelj rám, Ninive!
Mostantól ellenséged leszek,
harci szekereidet elégetem,
oroszlánkölykeidet fegyver öli meg,
rablásodnak véget vetek,
s követeid fenyegető szavát
nem hallják többé a nemzetek!”
Jaj a gyilkosok városának!
3 Nézzétek a gyilkosok vérengző városát!
Hogy tele van hazugsággal,
és rablott zsákmánnyal!
2 Harci szekerek robognak Ninive utcáin,
kerekeik dübörögnek,
ostorcsattogás, lovak dobogása hallik.
3 Száguldoznak a lovasok,
kardjuk villog, dárdájuk fénylik!
Holtak hevernek szerteszét,
halmokban tornyosulnak a hullák,
megbotlanak bennük még a lovak is.
4 Bizony, így jár Ninive,
a szépséges prostituált,
a varázslás mestere,
akinek semmi sem volt elég.
Paráznaságával rabul ejtett sok nemzetet,
varázslásával leigázott népeket!
Ellened fordulok, Ninive!
5 Azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Most ellened fordulok, Ninive,
megbüntetlek és megszégyenítelek:
szoknyádat fejedre borítom[bg],
hadd lássák a népek meztelenségedet,
s a királyságok szégyenedet!
6 Szemetet szórok arcodba,
gyalázatos leszel,
és kigúnyolnak a népek.
7 Aki csak lát téged,
rémülten elszalad, és ezt mondja:
»Hogy elpusztult Ninive!
De ki bánkódik miatta?
Ugyan, ki fogja vigasztalni őt?«”
8 Azt hiszed, különb vagy Tébánál[bh]
Hiszen azt is védték a Nílus ágai,
vizek vették körül,
mint erős várfalak.
9 Etiópia és Egyiptom adta neki erejét,
Pút és Líbia segítette,
10 mégis fogságba hurcolták lakóit,
falhoz verték a csecsemőit,
főembereire sorsot vetettek,
vezetőit láncra verték!
11 Így jársz te is, Ninive!
Elesel, mint a részeg,
és menedéket keresel,
hogy elrejtőzhess ellenségeid elől.
12 Erős váraid hamar elesnek,
mint a fügefa lehullatja
első gyümölcseit.
Mikor a fát megrázod,
fügéje mindjárt a szájadba hull.
13 Harcosaid mind olyanok lesznek,
mint az asszonyok.
Országod kapui megnyílnak támadóid előtt,
záraidat tűz égeti el.
14 Készülj az ostromra, gyűjts vizet,
taposd az agyagot, készíts téglát,
javítsd a falat!
15 De hiába!
Megemészt a tűz,
fegyverrel ölnek meg,
s minden elpusztul,
mint sáskajárás idején a mező.
Hogy terjeszkedtél, Ninive!
Lakóid megsokasodtak,
mint a sáskák,
16 kereskedőid többen voltak,
mint égen a csillagok!
Lám, a sáskaraj is így pusztít:
ha már mindent fölfalt,
elrepül, eltűnik nyomtalanul.
17 Hivatalnokaid és írnokaid serege,
mint a sáskák felhője,
mely hideg időben
a kőkerítéseken gyülekezik,
de ha rásüt a nap, elrepül,
nem tudni, hová.
18 Asszíria királya!
Vezéreid örökre elaludtak,
fejedelmeid csendben nyugszanak.
Néped elszéledt a hegyeken,
s nincs, aki összegyűjtse őket.
19 Nincs orvosság sebedre,
halálos az, gyógyíthatatlan!
Pusztulásod hírére
minden nemzet tapsol és örül,
mert ki ne szenvedett volna
kegyetlen gonoszságodtól!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center