Bible in 90 Days

Jézus enni ad több, mint ötezer embernek^(A)

6 Jézus ezután elment a Galileai-tó (Tibériás-tó) másik oldalára. ² Nagy tömeg követte, mert látták a csodákat, ahogyan a betegeket meggyógyította. ³ Jézus felment a hegyoldalra, és a tanítványaival együtt letelepedett. ⁴ Ekkor már közel volt a páska, a zsidók nagy ünnepe.

⁵ Amikor Jézus körülnézett és látta, hogy mekkora tömeg közeledik feléjük, megkérdezte Fülöptől: „Honnan vegyünk annyi kenyeret, hogy mindannyian ehessenek?” ⁶ Csak próbára akarta tenni, mert ő maga jól tudta, mire készül.

⁷ Fülöp ezt felelte: „Ha kétszáz ezüstpénzért vennénk kenyeret, akkor is csak egy falat jutna mindegyiküknek!”

⁸ Egy másik tanítvány, András — Simon Péter testvére — ezt mondta Jézusnak: ⁹ „Van itt egy kisfiú, aki hozott magával öt árpakenyeret és két halat, de mi az egy ekkora tömegnek?”

¹⁰ Jézus ekkor azt mondta a tanítványoknak: „Ültessétek le őket!” Nagy fű nőtt azon a helyen, s az emberek leültek a fűbe. A tömegben csak a férfiak lehettek vagy ötezren. ¹¹ Ezután Jézus kezébe vette a kenyereket, hálát adott Istennek, és szétosztotta azok közt, akik ott ültek. Adott nekik a halakból is, amennyit csak kértek.

¹² Amikor már mindenki jóllakott, azt mondta a tanítványoknak: „Gyűjtsétek össze, ami megmaradt, hogy semmi se vesszen kárba!” ¹³ Össze is szedtek mindent, és tizenkét kosarat töltöttek meg a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből maradtak.

¹⁴ Az emberek látták ezt a csodát, amelyet Jézus tett, és ezt mondták: „Biztosan ő az a Próféta,^[a] akinek el kellett jönnie!”

¹⁵ Jézus észrevette, hogy az emberek már-már meg akarják ragadni, hogy akár erőszakkal is királlyá tegyék. Ezért ismét félrevonult tőlük, és elment a hegyek közé egyedül.

A vízen jár^(B)

¹⁶ Estefelé a tanítványok lementek a tóhoz, ¹⁷ beszálltak egy halászbárkába, és elindultak a túlsó partra, Kapernaum felé. Már besötétedett, de Jézus még mindig nem jött vissza hozzájuk. ¹⁸ Erős szél fújt, és egyre nagyobb hullámok támadtak a tavon. Már vagy öt-hat kilométerre eltávolodtak a parttól, ¹⁹ amikor meglátták Jézust, amint a vízen járva közeledett hozzájuk. Nagyon megrémültek, ²⁰ de Jézus így biztatta őket: „Én vagyok az, ne féljetek!” ²¹ A tanítványok nagyon megörültek, s be akarták venni Jézust a bárkába, de hirtelen már partot is értek ott, ahová igyekeztek.

Az emberek keresik Jézust

²² Másnap a túlsó parton maradt tömeg észrevette, hogy a tanítványok elmentek azzal az egyetlen bárkával, amely ott volt, de Jézus nem ment velük. ²³ Ugyanakkor néhány másik bárka érkezett Tibériásból, nem messze attól a helytől, ahol a kenyeret ették, miután Jézus hálát adott. ²⁴ Amikor az emberek látták, hogy sem Jézus, sem a tanítványok nincsenek ott, ők is vízre szálltak, és Kapernaumba mentek, hogy megkeressék Jézust.

Én vagyok az élet kenyere

²⁵ Amikor rátaláltak Jézusra a túlsó parton, megkérdezték tőle: „Mester, mikor jöttél ide?”

²⁶ Jézus ezt válaszolta: „Igazán mondom nektek: nem azért kerestek engem, mert láttátok csodákat, hanem mert ettetek a kenyérből, és jóllaktatok. ²⁷ Ne azon igyekezzetek, hogy ilyen földi kenyeret kapjatok, amely mulandó! Inkább arra törekedjetek, hogy olyan kenyeret szerezzetek, amely örökké megmarad, és örök életet ad! Ezt a kenyeret majd az Emberfia adja nektek, mert ő az, akit Isten erre felhatalmazott.”

²⁸ Megkérdezték Jézustól: „Mit kíván tőlünk Isten? Mit tegyünk?”

²⁹ Ő így felelt: „Ezt az egyet: higgyetek abban, akit Isten elküldött!”

³⁰ Ekkor azok megkérdezték: „De milyen csodával tudod bizonyítani, hogy Isten éppen téged küldött? Ha majd ezt bebizonyítod, akkor hiszünk neked! Mit fogsz tenni? ³¹ Atyáink mannát ettek a pusztában, ahogy meg van írva: »Mennyből származó kenyeret adott nekik enni.«”^[b]

³² Erre Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret. Az igazi Mennyből jövő kenyeret Atyám adja nektek, ³³ mert az igazi, Istentől származó kenyér az, aki a Mennyből száll le, és életet ad minden embernek.”

³⁴ Ekkor így kérték: „Uram, mostantól fogva mindig add nekünk azt a kenyeret!”

³⁵ Jézus ezt felelte: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog éhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik soha többé! ³⁶ Korábban már megmondtam nektek: bár láttatok engem,^[c] mégsem hisztek bennem. ³⁷ Akiket nekem ad az Atya, azok mind hozzám jönnek, és senkit sem utasítok el, hanem mindenkit befogadok, aki hozzám jön. ³⁸ Mert nem azért jöttem le a Mennyből, hogy a saját akaratomat vigyem véghez, hanem annak akaratát, aki elküldött engem. ³⁹ Ő pedig azt akarja, hogy senkit el ne veszítsek azok közül, akiket nekem adott, hanem mindegyiket támasszam fel az utolsó napon. ⁴⁰ Mert Atyám azt akarja, hogy akik látják a Fiút és hisznek benne, azoknak örök élete legyen, és feltámasszam őket az utolsó napon.”

⁴¹ A júdeaiak felháborodtak és megütköztek azon, hogy Jézus azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, amely a Mennyből szállt le.” ⁴² Azt mondták: „Hiszen ez Jézus, a József fia! Ismerjük a szüleit! Hogy mondhat ilyet, hogy a Mennyből jött le?”

⁴³ De Jézus így felelt nekik: „Ne zúgolódjatok egymás között! ⁴⁴ Senki sem tud magától hozzám jönni, csak akkor, ha vonzza és vezeti az Atya, aki engem elküldött — én pedig majd feltámasztom azt az embert az utolsó napon. ⁴⁵ A próféták is megírták: »Mindegyiküket maga Isten fogja tanítani.«^[d] Akik Atyámra hallgatnak, s akiket ő tanít, azok mind hozzám jönnek. ⁴⁶ Nem azt mondom, hogy az Atyát látta volna valaki is. Hiszen őt soha senki sem látta, kivéve azt az egyet, aki Istentől származik — egyedül ő látta az Atyát.

⁴⁷ Igazán, mondom nektek: aki hisz bennem, annak örök élete van! ⁴⁸ Én vagyok az élet kenyere, aki életet ad! ⁴⁹ Őseitek a mannát ették a pusztában, és meghaltak. ⁵⁰ De most itt van az a kenyér, amely a Mennyből szállt le! Aki ebből eszik, soha nem hal meg. ⁵¹ Én magam vagyok ez az életadó kenyér, aki a Mennyből jöttem le. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké él! Ez a kenyér a testem, amelyet majd áldozatul adok a világ életéért.”

⁵² Erre a júdeaiak hevesen vitatkozni kezdtek egymással: „Hogy lehet ez? Hogyan adhatná nekünk a testét, hogy megegyük?!”

⁵³ Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: csak akkor lehet élet bennetek, ha eszitek az Emberfia testét, és isszátok a vérét! ⁵⁴ Igen, aki eszi a testemet, és issza a véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. ⁵⁵ Mert a testem igazi étel, és a vérem igazi ital! ⁵⁶ Aki eszi a testemet, és issza a véremet, az folyamatosan bennem él, és én is őbenne.

⁵⁷ Engem az élő Atya küldött, és én is ő általa élek. Ugyanígy, aki engem eszik, az is élni fog általam, ⁵⁸ mert én nem olyan vagyok, mint az a kenyér, amelyet őseink a pusztában ettek! Hiszen ők ették ugyan azt a kenyeret — a mannát —, mégis meghaltak. Én olyan kenyér vagyok, amely a Mennyből jött le a Földre. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él!”

⁵⁹ Jézus mindezt a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.

Uram, kihez mehetnénk máshoz?

⁶⁰ Ezt hallva, a tanítványok közül sokan azt mondták: „Milyen tanítás ez? Ki tudja ezt megérteni és elfogadni?”

⁶¹ Jézus tudta, hogy tanítványai morgolódnak amiatt, amit mondott. Ezért megszólította őket: „Zavarba ejtett titeket ez a tanítás? Megütköztetek rajta? ⁶² Mit fogtok majd szólni akkor, ha látjátok, hogy az Emberfia felmegy oda, ahol azelőtt volt? ⁶³ A Szent Szellem az, aki megelevenít és életet ad, a hús-vér test erre képtelen. Amit mondtam, az a Szent Szellemtől származik, és életet ad. ⁶⁴ De még közöttetek is vannak, akik nem hisznek.” (Jézus ugyanis már kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és ki fogja őt elárulni.)

⁶⁵ Majd így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy csak az jöhet hozzám, akinek az Atya ezt lehetővé tette.”

⁶⁶ Ekkor Jézus tanítványai közül sokan elfordultak tőle, és többé nem követték őt.

⁶⁷ Ő pedig megkérdezte a tizenkét apostolt: „Ti is el akartok menni?”

⁶⁸ Simon Péter felelt: „Uram, kihez mehetnénk?! A te szavaid vezetnek az örök életre. ⁶⁹ Mi hiszünk benned, és meggyőződtünk róla, hogy te vagy az Isten Szentje!”

⁷⁰ Jézus erre így válaszolt: „Nem én választottalak ki benneteket, mind a tizenkettőt? Mégis van közöttetek egy, aki a Gonoszhoz tartozik!” ⁷¹ Júdásról, az Iskáriótes Simon fiáról beszélt, aki a tizenkettő közé tartozott, mégis el akarta árulni Jézust.

Jézus és testvérei

7 Jézus ezután Galilea tartományában járt. Nem akart Júdeában maradni, mert a vallási vezetők meg akarták ölni. ² Közel volt a Sátoros ünnep, a zsidók ünnepe, ³ ezért testvérei ezt mondták Jézusnak: „Jobb lenne, ha felmennél Júdeába, az ünnepre, hadd lássák a tanítványaid, amit teszel! ⁴ Ha valaki népszerű akar lenni, az ne rejtőzzön el a nyilvánosság elől! Mutasd meg magad az egész világnak, hadd lássa mindenki a csodáidat!” ⁵ Ezt azért mondták a testvérei, mert még ők sem hittek benne.

⁶ Jézus így felelt: „Az én időm még nem jött el, de számotokra minden idő alkalmas. ⁷ Titeket nem gyűlölhetnek az emberek, de engem gyűlölnek, mert rájuk bizonyítom a gonosz tetteiket. ⁸ Ti csak menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel, mert nincs itt az ideje.” ⁹ Ezután Jézus még Galileában maradt, ¹⁰ a testvérei pedig elindultak Jeruzsálembe, az ünnepre.

Valamivel később azonban Jézus is elindult, de titokban, mert nem akarta, hogy felismerjék. ¹¹ A júdeaiak keresték Jézust az ünnepek alatt, és egymást kérdezgették: „Hol lehet az az ember?”

¹² Az ünnepre összegyűlt tömegben sokan Jézusról beszéltek és vitatkoztak, de csak egymás között. Voltak, akik azt mondták róla: „Jó ember.”

Mások meg azt: „Nem, dehogy is jó, hiszen félrevezeti az embereket.” ¹³ De nyíltan senkisem mert róla beszélni, mert féltek a vallási vezetőktől.

Jézus tanít a Templom udvarában

¹⁴ Az ünnepi hét fele már elmúlt, mikor Jézus felment a Templom udvarába, és tanítani kezdte a sokaságot. ¹⁵ A vallási vezetők megdöbbentek a tanításán: „Hogyan ismerheti ilyen jól az Írásokat, ha nem tanulta a tanításainkat?”

¹⁶ Jézus pedig így felelt nekik: „Amit én tanítok, az nem tőlem származik, hanem attól, aki elküldött engem. ¹⁷ Ha valaki Isten akaratát akarja véghezvinni, az el tudja dönteni, hogy Istentől van-e, amit tanítok, vagy magamtól. ¹⁸ Mert aki a saját gondolatait hirdeti, az magának akar elismerést és dicsőséget szerezni. Aki pedig annak akar dicsőséget szerezni, aki őt elküldte, az igaz ember, és nincs benne hamisság. ¹⁹ Nem Mózes adta nektek a Törvényt? Mégsem engedelmeskedik a Törvénynek egyikőtök sem! Miért akartok engem megölni?”

²⁰ Erre azok így feleltek: „Gonosz szellem van benned! Ki akar téged megölni?”

²¹ Jézus így válaszolt: „Véghezvittem valamit, amin mindannyian csodálkoztok. ²² Mózes elrendelte a körülmetélést. (Bár az eredetileg nem tőle származott, hanem az előtte élő atyáktól.) Ti pedig akkor is körülmetélitek a kisgyermeket, ha az a nap történetesen szombatra esik. ²³ Ha pedig elvégezhetitek a körülmetélést szombaton úgy, hogy ezzel nem sértitek meg Mózes Törvényét, akkor miért haragszotok rám, hogy valakinek az egész testét meggyógyítottam szombaton? ²⁴ Ne a látszat alapján ítéljetek, hanem igazságosan, és méltányosan!”

Valóban Jézus-e a Messiás?

²⁵ Ekkor néhány jeruzsálemi lakos azt mondta: „Nem ő az, akit meg akarnak ölni? ²⁶ De hiszen most nyiltan beszél, és nem szólnak ellene! Talán felismerték a vezetők, hogy valóban ő a Messiás? ²⁷ Másrészt viszont, ha a Messiás eljön, senki sem fogja tudni, honnan jön, őróla meg tudjuk, hogy honnan származik!”

²⁸ Miközben Jézus a Templom udvarában tanított, hangosan felkiáltott: „Valóban ismertek engem, és azt is tudjátok, honnan jöttem? Csakhogy én nem magamtól jöttem, hanem az küldött el, aki valóságos, de ti nem ismeritek őt! ²⁹ Én azonban ismerem, mert tőle jöttem, ő küldött el engem!”

³⁰ Emiatt egyesek szerették volna Jézust letartóztatni, de nem mertek kezet emelni rá, mert ennek még nem jött el az ideje. ³¹ Sokan mások azonban hittek benne, és ezt mondták: „Ha majd eljön a Messiás, vajon tehet-e több csodát, mint ez az ember?”

A vallási vezetők megpróbálják Jézust letartóztatni

³² A farizeusok meghallották, hogy a tömegben ilyen szóbeszéd terjed Jézusról. Ezért a főpapokkal együtt templomi őröket küldtek érte, hogy tartóztassák le. ³³ Jézus akkor ezt mondta: „Még egy rövid ideig veletek leszek, azután visszatérek ahhoz, aki elküldött engem. ³⁴ Keresni fogtok, de nem találtok, mert ahová én megyek, oda nem jöhettek utánam.”

³⁵ Akik hallották ezt, így tanakodtak egymás közt: „Hová megy, ahol nem találhatjuk meg? Talán a görög városokban szétszórtan élő zsidókhoz akar menni, és őket akarja tanítani? ³⁶ Mit akart azzal mondani, hogy »keresni fogtok, de nem találtok meg«, és hogy »ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«?”

Jézus a Szent Szellemről

³⁷ Az ünnep utolsó, legnagyobb napján Jézus felállt, és így kiáltott: „Ha valaki szomjas, jöjjön hozzám, és igyon! ³⁸ Aki hisz bennem, annak szívéből majd élő víznek forrásai fakadnak — ahogyan az Írás mondja.” ³⁹ Ezt a hasonlatot a Szent Szellemről mondta, akit később azok kaptak meg, akik Jézusban hittek. De amikor ezt mondta, akkor a Szent Szellemet még senki sem kaphatta meg, mert Jézus még nem dicsőült meg.

Az emberek vitatkoznak Jézusról

⁴⁰ Ezt hallva a sokaság egy része azt mondta: „Bizony, ő a Próféta!”^[e]

⁴¹ Mások azt mondták: „Ő a Messiás!”

De voltak, akik ezt mondták: „Az nem lehet, mert a Messiás nem Galileából származik! ⁴² Nem azt mondja az Írás, hogy a Messiás Dávid családjából származik, és Betlehemből jön majd, abból a városból, ahol Dávid élt?” ⁴³ Emiatt nem tudtak egyetértésre jutni. ⁴⁴ Voltak, akik szerették volna Jézust letartóztatni, de nem mertek kezet emelni rá.

A vallási vezetők nem hisznek Jézusban

⁴⁵ A Templom-őrség ekkor dolgavégezetlenül visszament a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok megkérdezték: „Miért nem tartóztattátok le, és hoztátok ide őt?”

⁴⁶ Az őrök azt válaszolták: „Még soha senki nem beszélt úgy, mint ez az ember!”

⁴⁷ A farizeusok ekkor megkérdezték: „Csak nem bolondított el titeket is? ⁴⁸ Látjátok, hogy senki sem hisz benne a farizeusok és a főpapok közül! ⁴⁹ Csak a tömeg követi, de ők átok alatt vannak, mert nem ismerik a Törvényt!”

⁵⁰ A farizeusok között ott volt Nikodémus is, aki korábban elment Jézushoz, és beszélt vele.^[f] Azt mondta: ⁵¹ „A Törvényünk szerint senki nem ítélhető el, amíg ki nem hallgatták! Mi sem ítélhetjük el őt, amíg ki nem vizsgáltuk, hogy mit tett.”

⁵² Ekkor a többiek letorkolták: „Talán te is Galileából jöttél? Nézz utána az Írásokban, és meglátod, hogy a Próféta nem Galileából származik!”

⁵³ Ezután mindannyian hazamentek.

A házasságtörő asszony esete

8 Jézus felment az Olajfák hegyére, ² de korán reggel ismét visszatért a Templom területére. Az emberek mind köré gyűltek, ő pedig leült, és tanította őket. ³ A törvénytanítók és a farizeusok odahoztak Jézushoz egy asszonyt, akit házasságtörésen kaptak. Középre állították, ⁴ és megkérdezték Jézust: „Mester, ezt az asszonyt tetten érték házasságtörés közben. ⁵ Mózes a Törvényben azt parancsolta, hogy az ilyet meg kell kövezni, hogy meghaljon. Te mit mondasz?” ⁶ Ezt azért kérdezték, hogy Jézust próbára tegyék, és vádolhassák valamivel. De ő nem válaszolt, csak lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földre. ⁷ Mivel tovább kérdezgették, végül felegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az dobja rá dobja erre az asszonyra az első követ, aki bűntelen!” ⁸ Majd újra lehajolt, és tovább írt a földre.

⁹ Ezt hallva, azok kezdtek elszállingózni. Először az idősebbek távoztak, majd egymás után mind eltűntek. Végül csak Jézus és a középen álló asszony maradt ott. ¹⁰ Ekkor Jézus felegyenesedett, és megkérdezte: „Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki nem ítélt el téged?”

¹¹ „Senki, Uram” — felelte az asszony.

Jézus ezt mondta: „Én sem ítéllek el. Menj el, de többé ne vétkezz!”^[g]

Én vagyok a világ világossága!

¹² Később Jézus ezt mondta az összegyűlt sokaságnak: „Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.”

¹³ Erre a farizeusok ellene szóltak: „Most magadról tanúskodsz, ezért a tanúságod nem ér semmit!”

¹⁴ Jézus így felelt: „Még ha magamról tanúskodom, akkor is hiteles, amit mondok, mert én tudom, honnan jöttem, és hová megyek. Ti viszont nem tudjátok, honnan jöttem, és hová megyek. ¹⁵ Ti csak emberi módon, a látszat szerint ítéltek, én azonban nem ítélek el senkit, ¹⁶ de még ha ítélkezem is, az ítéletem akkor is érvényes és igazságos, mert nem egyedül ítélek. Ketten vagyunk: én és az Atya, aki elküldött engem. ¹⁷ A Törvényetek azt mondja, hogy két tanú egybehangzó vallomását el kell fogadnotok. ¹⁸ Az egyik tanú én vagyok, aki önmagamról tanúskodom, a másik pedig az Atya, aki engem elküldött — ő is tanúskodik rólam.”

¹⁹ Megkérdezték tőle: „Hol van a te atyád?”

Jézus így válaszolt: „Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha tudnátok, ki vagyok, ismernétek Atyámat is.” ²⁰ Jézus mindezt akkor mondta, amikor a Templom területén tanított, annak a helynek a közelében, ahol az adományokat gyűjtötték. Senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az ideje.

Jézus az Atyától jött, és hozzá megy

²¹ Azután Jézus ezt mondta: „Én majd elmegyek, ti pedig keresni fogtok engem, de ahová megyek, oda ti nem jöhettek, és a bűneitekben fogtok meghalni.”

²² Ekkor a júdeaiak egymás között tanakodtak: „Talán meg akarja ölni magát, hogy azt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«?”

²³ Jézus így folytatta: „Ti innen, a földről származtok, én pedig fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok, de én nem. ²⁴ Ezért mondtam nektek, hogy a bűneitekben fogtok meghalni. Bizony, ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK,^[h] akkor a bűneitekben haltok meg.”

²⁵ Ekkor azok megkérdezték: „Ki vagy te tulajdonképpen?”

Jézus így válaszolt: „Az vagyok, akinek kezdettől fogva mondom magamat. ²⁶ Sok mindent mondhatnék rólatok, és elítélhetnélek titeket. De csak azt mondom, amit attól hallottam, aki elküldött engem, és amit ő mond, az igaz!”

²⁷ Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt. ²⁸ Jézus így folytatta: „Amikor majd fölemelitek^[i] az Emberfiát, akkor fogjátok felismerni, hogy ÉN VAGYOK. Meg fogjátok érteni azt is, hogy amit teszek, azt nem magamtól teszem, és csak azt mondom, amire az Atya tanított, ²⁹ mert engem ő küldött, és mindig velem van. Nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, amivel a kedvében járok.” ³⁰ Amikor ezt mondta, sokan hittek Jézusban.

Az igazság megszabadít

³¹ Azután Jézus azokhoz fordult, akik hittek benne: „Ha ragaszkodtok a tanításomhoz, engedelmeskedtek a szavamnak, és annak megfelelően éltek, akkor valóban a tanítványaim vagytok. ³² Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.”

³³ Azok így válaszoltak: „Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgák! Miért mondod, hogy meg fogunk szabadulni?”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek, ha valaki bűnben él, az a bűn rabszolgája. ³⁵ A rabszolga nem marad örökre a családban, csak a fiú, ³⁶ ezért, ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek! Tudom, hogy Ábrahám leszármazottjai vagytok, ³⁷ mégis meg akartok ölni, mert nem fogadjátok el a tanításomat. ³⁸ Én arról beszélek, amit Atyámtól tanultam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok.”

³⁹ Azok így feleltek: „A mi ősatyánk Ábrahám!” Jézus azonban ezt válaszolta: „Ha valóban Ábrahám leszármazottjai lennétek, akkor az ő példáját követnétek. ⁴⁰ De ti meg akartok ölni engem, aki az igazságot mondom nektek, amit Istentől hallottam. Ábrahám nem tett ilyet. ⁴¹ Ti valóban azt teszitek, amit atyátok.”

Ők erre így válaszoltak: „Nem vagyunk mi törvénytelen gyermekek! Egy Atyánk van, az Isten!”

⁴² Jézus így válaszolt: „Ha Isten lenne az atyátok, szeretnétek és elfogadnátok engem, mert én Istentől jöttem. Nem magamtól jöttem, ő küldött el engem. ⁴³ Miért nem értitek, amit mondok? Mert nem fogadjátok el a tanításomat! ⁴⁴ A ti atyátok a Gonosz, ti pedig örömmel megteszitek, amit ő kíván. Ő kezdettől fogva gyilkos volt, és soha nem állt az igazság oldalán, mert nincs is benne semmi igazság. Amikor hazudik, akkor mutatja meg a valódi természetét: hogy hazug, és ő a hazugságok forrása.

⁴⁵ Ezzel ellentétben én az igazat mondom, de ti nem hisztek nekem. ⁴⁶ Kicsoda vádolhatna engem bűnnel közületek? Ha pedig igazat mondok, miért nem hisztek nekem? ⁴⁷ Aki Istentől származik, az elfogadja, amit Isten mond. Ti azért nem fogadjátok el, mert nem Istentől származtok!”

Jézus és Ábrahám

⁴⁸ A júdeabeliek erre azt felelték: „Talán nincs igazunk, amikor azt mondjuk, hogy samáriai vagy, és gonosz szellem van benned?”

⁴⁹ Jézus így válaszolt: „Nincs bennem gonosz szellem, hanem tisztelem Atyámat, ti pedig gyaláztok engem. ⁵⁰ Én nem a magam dicsőségét keresem. Van, aki gondot visel erre, és ő fog ebben ítélni. ⁵¹ Igazán mondom nektek: ha valaki engedelmeskedik tanításomnak, és a szerint él, az nem hal meg soha.”

⁵² Azok így válaszoltak: „Most már biztosan tudjuk, hogy gonosz szellem lakik benned! Hiszen Ábrahám meghalt, a próféták is meghaltak, te mégis azt mondod: »ha valaki engedelmeskedik tanításomnak, és aszerint él, az nem hal meg soha«. ⁵³ Nagyobb vagy, mint atyánk, Ábrahám? Ő meghalt, és a próféták is mind meghaltak. Hát mit gondolsz, ki vagy te?!”

⁵⁴ Jézus erre így válaszolt: „Ha magamat dicsőíteném, akkor a dicsőségem nem érne semmit. Atyám az, aki engem megdicsőít. Ti azt állítjátok, hogy ő az Istenetek. ⁵⁵ Pedig soha nem ismertétek meg, én viszont ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, ugyanolyan hazug lennék, mint ti, de én ismerem őt, és engedelmeskedem annak, amit mond. ⁵⁶ Atyátok, Ábrahám nagyon örült annak a reménynek, hogy meg fogja látni azt a napot, amikor majd eljövök. Látta is, és nagyon örült.”

⁵⁷ Ekkor a júdeabeliek azt mondták neki: „Micsoda?! Azt állítod, hogy láttad Ábrahámot? Ez lehetetlen, hiszen még ötven éves sem vagy!”

⁵⁸ Jézus felelt: „Igazán mondom nektek: mielőtt Ábrahám megszületett, ÉN VAGYOK.” ⁵⁹ Ekkor köveket kaptak föl, hogy megdobálják Jézust, de ő eltűnt előlük, és elhagyta a Templom területét.

A vakon született koldus gyógyulása

9 Egyszer útközben Jézus meglátott valakit, aki születésétől fogva vak volt. ² Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, kinek a bűne miatt született ez vakon? A szülei vétkeztek, vagy ő maga?”

³ Jézus így felelt nekik: „Egyik sem! Sem ő, sem a szülei nem vétettek — nem emiatt született vakon. Azért történt így, hogy Isten rajta mutassa meg hatalmát. ⁴ Amíg nappal van, el kell végeznem azokat a feladatokat, amelyeket az Atya bízott rám, aki elküldött. Majd eljön az éjszaka, és akkor senki sem dolgozhat. ⁵ Amíg ezen a világon vagyok, én vagyok a világ világossága.”

⁶ Ezután a földre köpött, sarat készített, s azt a vak férfi szemére kente. ⁷ Azt mondta neki: „Menj, és mosakodj meg a Siloám-medencében!” (A „Siloám” azt jelenti: küldött.) A vak elment, megmosakodott, és amikor visszajött, már látott.

⁸ A szomszédai, és akik előzőleg látták őt koldulni, ezt kérdezték: „Nem ő az, aki itt szokott koldulni?”

⁹ Néhányan azt mondták, hogy ő az. Mások úgy gondolták, hogy nem, csak hasonlít rá.

A koldus megmondta: „Én vagyok az!”

¹⁰ Ekkor ezt kérdezték tőle: „Hogyan gyógyult meg a szemed?”

¹¹ Ő pedig így válaszolt: „Egy Jézus nevű ember sarat kent a szememre, és azt mondta: »Menj, és mosakodj meg a Siloám-medencében!« Én pedig elmentem, megmosakodtam, és most látok.”

¹² „Hol van az az ember?” — kérdezték.

„Nem tudom” — felelte.

A farizeusok kihallgatják a vakon született embert

¹³ Ezután a koldust, aki nemrégen még vak volt, elvitték a farizeusokhoz. ¹⁴ (Amikor Jézus sarat készített, és meggyógyította a vak szemét, éppen szombat volt.) ¹⁵ A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan gyógyult meg.

Ő pedig így felelt nekik: „Sarat kent a szememre, megmosakodtam, és most látok.”

¹⁶ Néhány farizeus azt mondta: „Az az ember nem Istentől való, mert nem tartja meg a szombatot.”

„De hogyan tehetne egy bűnös ilyen csodát?” — kérdezték mások. Ebből azután vita kerekedett közöttük.

¹⁷ Ekkor újból a vakon születetthez fordultak: „Hát te mit mondasz róla most, hogy meggyógyította a szemedet?”

„Azt, hogy próféta” — felelte ő.

¹⁸ A vallási vezetők ekkor kétségbe vonták, hogy ez az ember valóban vakon született, és csak később gyógyult meg a szeme. Ezért odahívták a szüleit, és ¹⁹ megkérdezték tőlük: „Ez a fiatok, és valóban vakon született? Ha igen, akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?”

²⁰ A szülők ezt felelték: „Igen, ő a mi fiunk, és valóban vakon született, ²¹ de azt nem tudjuk, hogyan lehetséges, hogy most lát. Azt sem tudjuk, hogy ki gyógyította meg. Kérdezzétek őt, hiszen már felnőtt, majd ő megmondja!” ²² A szülők ezt azért mondták, mert féltek a vallási vezetőktől. Azok ugyanis már megegyeztek abban, hogy ha valaki Messiásnak mondja Jézust, azt ki kell tiltani a zsinagógából. Ezért mondták a szülők: ²³ „Kérdezzétek őt, hiszen már felnőtt, majd ő megmondja!”

²⁴ Ekkor a vallási vezetők másodszor is magukhoz hívatták azt, aki meggyógyult, és azt mondták neki: „Adj dicsőséget Istennek, és mondd meg az igazat! Mi tudjuk, hogy az az ember bűnös.”

²⁵ Ő így felelt: „Azt nem tudom, hogy bűnös-e vagy sem, de azt tudom, hogy vak voltam, most pedig látok.”

²⁶ Ekkor újra megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan gyógyította meg a szemedet?”

²⁷ „Már mondtam nektek, de nem hittetek nekem! Miért kérdezitek újra? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?” — válaszolta.

²⁸ Ekkor azok nekitámadtak, és sértegetni kezdték: „Te vagy az ő tanítványa! Mi Mózes tanítványai vagyunk! ²⁹ Azt tudjuk, hogy Mózeshez szólt Isten, erről meg azt sem tudjuk, honnan jött.”

³⁰ Az meg így válaszolt: „Hát, ez igazán nagyon különös! Azt sem tudjátok, hogy honnan jött, mégis megnyitotta a szememet! ³¹ Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, igaz? De aki istenfélő, és teljesíti Isten akaratát, azt meghallgatja. ³² Soha senki nem hallott még olyat, hogy egy vakon születettnek a szemét valaki meggyógyította volna! ³³ Ha az az ember nem Istentől jött volna, nem tudott volna segíteni rajtam!”

³⁴ A vallási vezetők azonban letorkolták: „Te akarsz tanítani minket, aki mindenestül bűnben születtél?” Ezután kiközösítették a zsinagógai közösségből.

Azért jöttem, hogy a vakok lássanak

³⁵ Jézus megtudta, hogy a vallási vezetők kitiltották ezt az embert a zsinagógából. Ezután találkozott vele, és megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?”

³⁶ Ő megkérdezte: „Ki az, Uram? Mondd meg, hogy higgyek benne!”

³⁷ „Már láttad őt. Én vagyok az, aki veled beszélek” — válaszolta Jézus.

³⁸ Erre a férfi ezt felelte: „Hiszek, Uram!” — leborult Jézus előtt, és imádta őt.

³⁹ Jézus ekkor azt mondta: „Azért jöttem a világra, hogy ítéletet tartsak: hogy akik vakok voltak, lássanak, és akik látnak, vakok legyenek.”

⁴⁰ Meghallotta ezt néhány farizeus, akik Jézus közelében voltak, és megkérdezték tőle: „Hogyan?! Talán mi is vakok vagyunk?”

⁴¹ Jézus ezt felelte: „Ha vakok lennétek, nem volnátok bűnösök. De mivel azt mondjátok, hogy láttok, bűnösök maradtok.”

Példázat a juhnyájról és a pásztorról

10 „Igazán mondom nektek: aki nem a kapun megy be a juhakolba, hanem máshol hatol be, az tolvaj és rabló. ² A nyáj pásztora a kapun megy be, ³ és előtte az őr kinyitja a kaput. A juhok hallgatnak a pásztoruk hangjára, ő pedig a nevükön szólítja a saját juhait, és kivezeti őket az akolból. ⁴ Miután minden juhot kivezetett, az élükre áll, előttük megy, és a juhok követik, mert jól ismerik a hangját. ⁵ Idegen után nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a hangját.”

⁶ Ezt a példázatot mondta Jézus a júdeabelieknek, de azok nem értették meg, miről beszélt.

Jézus, a jó pásztor

⁷ Jézus így folytatta: „Igazán mondom nektek: én vagyok a kapu a juhok számára. ⁸ Akik előttem jöttek, mind tolvajok és rablók voltak, de a juhok nem hallgattak rájuk. ⁹ Igen, én vagyok a kapu, ezért aki rajtam keresztül megy be, az biztonságban lesz, szabadon járhat ki és be, és jó legelőt talál. ¹⁰ A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!

¹¹ Én vagyok a Jó Pásztor, aki a saját életét adja a juhokért. ¹² A bérért dolgozó szolga nem gazdája a juhoknak, de nem is a pásztoruk. Ezért, amikor látja, hogy jön a farkas, magára hagyja a nyájat, és elmenekül. Azután a farkas elragadja a juhokat, és szétkergeti a nyájat. ¹³ A béres azért fut el, mert csak a fizetésért dolgozik, és valójában nem törődik a juhokkal.

^14-15 Én vagyok a Jó Pásztor, és gondot viselek a juhaimra. Ismerem őket, ahogyan az Atya ismer engem. Juhaim is ismernek engem, ahogyan én ismerem az Atyát. Az életemet adom a juhokért. ¹⁶ Más juhaim is vannak, akik nem ebből az akolból valók. Őket is elő kell vezetnem majd, és hallgatni is fognak a szavamra. Így végül majd egyetlen nyáj lesz belőlük, az élükön egyetlen pásztorral.^{[j] 17-18} Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy azután újra visszakapjam. Senki nem veheti el tőlem: önként adom oda, azután majd újra visszaveszem. Jogom van arra, hogy odaadjam, és arra is, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”

¹⁹ Jézus szavai miatt a júdeaiak újra vitatkozni kezdtek egymással. ²⁰ Sokan azt mondták: „Gonosz szellem lakik benne, és megbolondult. Minek hallgatjátok?”

²¹ „De akiben gonosz szellem lakik, az nem így beszél! Ha valakit megszáll a gonosz szellem, az nem tudja meggyógyítani a vakok szemét!” — mondták mások.

A vallási vezetők Jézus ellen támadnak

²² Ezután következett a templomszentelés ünnepe^[k] Jeruzsálemben. ²³ Tél volt, és Jézus a Templom területén, a Salamon csarnokában^[l] tartózkodott. ²⁴ Ekkor a vallási vezetők körülvették, és kérdőre vonták: „Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Mondd meg nekünk nyíltan, te vagy-e a Messiás, vagy nem!”

²⁵ Jézus így felelt: „Már megmondtam nektek, de nem hittétek el. Pedig a csodák, amelyeket Atyám nevében teszek, bizonyítják, hogy én vagyok az. ²⁶ Ti mégsem hisztek nekem, mert nem tartoztok az én nyájamhoz. ²⁷ Akik az én juhaim közül valók, azok hallgatnak rám, ismerem őket, és követnek engem. ²⁸ Én pedig örök életet adok nekik, és soha örökké el nem vesznek, mert senki sem ragadhatja ki őket a kezemből. ²⁹ Atyám adta nekem őket, ő pedig mindenkinél hatalmasabb,^[m] ezért őket senki sem ragadhatja ki Atyám kezéből. ³⁰ Az Atya és én egyek vagyunk.”

³¹ Ekkor a vallási vezetők újra köveket kaptak fel, hogy Jézust megkövezzék. ³² Ő ezt kérdezte tőlük: „Sok jó dolgot tettem már a szemetek láttára Atyám akarata szerint. Ezek közül melyikért akartok most megkövezni?”

³³ Azok így feleltek: „Nem valamelyik jó tettedért, hanem azért akarunk megkövezni, mert ember létedre azt állítod, hogy Isten vagy! Ezzel Istent gyalázod.”

³⁴ Jézus erre így felelt: „Nincs-e megírva a Törvényetekben: »Én mondtam, hogy ti istenek vagytok«?^{[n] 35} Isten maga nevezte isteneknek azokat az embereket, akikhez szólt! Márpedig az Írás érvényes és igaz! Senki sem változtathat rajta. ³⁶ Ha pedig ez így van, akkor miért vádoltok engem Isten gyalázásával, amikor azt állítom, hogy Isten Fia vagyok? Engem az Atya választott ki, hogy elküldjön erre a világra! ³⁷ Ha nem ugyanazt teszem, amit Atyám, akkor ne higgyetek nekem! ³⁸ De ha ugyanazt teszem, amit ő, akkor — még ha nekem nem is hisztek — legalább a tetteimnek higgyetek! Így felismerhetitek, hogy az Atya bennem van, én pedig az Atyában!”

³⁹ Ekkor újra megpróbálták letartóztatni Jézust, de ő eltűnt előlük.

⁴⁰ Ezután a Jordán folyón túlra ment, arra a helyre, ahol Bemerítő János először merítette be az embereket, és ott is maradt egy ideig. ⁴¹ Sokan jöttek hozzá, és ezt mondták: „Bemerítő János nem tett csodákat, de amit erről az emberről mondott, az mind igaz.” ⁴² És ott sokan hittek Jézusban.

Lázár halála

11 Betániában lakott egy Lázár nevű férfi, két testvérével, Mártával és Máriával. Lázár egyszer megbetegedett. ² (Mária volt az, aki illatos olajjal kente meg és a hajával törölte meg az Úr lábát.) ³ Lázár nővérei megüzenték Jézusnak: „Uram, a barátod, akit szeretsz, beteg.”

⁴ Amikor Jézusnak átadták az üzenetet, ezt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségét szolgálja. Ezáltal az Isten Fia fog dicsőséget kapni.” ⁵ Jézus valóban szerette Mártát, Máriát, és Lázárt. ⁶ Amikor azonban Jézusnak megmondták, hogy Lázár beteg, még két napig ugyanazon a helyen maradt. ⁷ Azután ezt mondta a tanítványainak: „Menjünk ismét Júdeába!”

⁸ Azok ezt válaszolták: „Mester, hiszen csak nemrég történt, hogy meg akartak kövezni a vallási vezetők, és újra oda akarsz menni?”

⁹ Jézus így válaszolt: „Ugye, tizenkét óráig tart a nappal? Aki nappal jár, az nem botlik meg, mert világos van. ¹⁰ De aki éjjel jár, az megbotlik, mert nincs, ami világítson neki.”

¹¹ Azután ezt mondta: „A barátunk, Lázár elaludt, de én odamegyek és felébresztem.”

¹² A tanítványok ezt válaszolták: „Uram, ha alszik, akkor biztosan meggyógyul majd.”

¹³ Jézus Lázár haláláról beszélt, de a tanítványok úgy értették, hogy Lázár csak alszik. ¹⁴ Jézus ezért nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt, ¹⁵ de örülök, hogy nem voltam ott, mert számotokra így hasznosabb — hogy higgyetek bennem. Most azonban menjünk el hozzá!”

¹⁶ Ekkor Tamás, akit Ikernek hívtak, ezt mondta a többi tanítványnak: „Menjünk, és haljunk meg Jézussal együtt mi is!”

Jézus Betániában

¹⁷ Amikor Jézus megérkezett Betániába, megtudta, hogy Lázárt már négy nappal korábban egy sziklasírba temették. ¹⁸ Mivel Betánia csak három kilométerre volt Jeruzsálemtől, ¹⁹ a júdeabeliek közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket a testvérük halála miatt.

²⁰ Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. ²¹ Amikor Márta Jézushoz ért, ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! ²² De most is biztos vagyok benne, hogy bármit kérsz Istentől, megadja neked.”

²³ Jézus ezt felelte: „Fel fog támadni a testvéred.”

²⁴ „Igen, tudom, hogy a feltámadás idején, az utolsó napon ő is fel fog támadni” — válaszolta Márta.

²⁵ Jézus akkor ezt mondta: „Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt. ²⁶ Aki pedig él és hisz bennem, az soha nem hal meg. Hiszed-e ezt?”

²⁷ Márta így felelt: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie erre a világra.”

²⁸ Miután ezt mondta, Márta hazament. Félrehívta a nővérét, Máriát, és szólt neki: „Itt van a Mester, és téged hív!” ²⁹ Erre Mária felugrott, és Jézushoz sietett, ³⁰ aki még mindig ugyanott volt, ahol Mártával találkozott, a falu szélén. ³¹ A gyászolók, akik Máriához jöttek, hogy vigasztalják, látták, hogy Mária gyorsan felkel, és elindul. Azt hitték, hogy Lázár sírjához megy, hogy ott sírjon, ezért ők is utána mentek. ³² Amikor Mária Jézushoz ért, a lábához borult, és ezt mondta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!”

³³ Mária és a kísérői is sírtak. Amikor Jézus ezt látta, szelleme nyugtalan lett, és mélyen megindulva ³⁴ ezt kérdezte: „Hová temettétek Lázárt?”

„Uram, gyere, és nézd meg!” — felelték.

³⁵ Ekkor Jézus is sírva fakadt.

³⁶ Az emberek azt mondták: „Nézzétek, mennyire szerette Lázárt!”

³⁷ Mások pedig ezt mondták: „Ha meg tudta gyógyítani a vakot, miért nem mentette meg Lázárt a haláltól?”

Jézus feltámasztja Lázárt

³⁸ Jézus még mindig nagyon felindult volt, amikor odament a sírhoz, amely egy sziklába vájt üreg volt, a bejáratát pedig egy nagy kő zárta el. ³⁹ „Hengerítsétek el a követ!” — mondta Jézus.

Márta, a halott Lázár nővére felkiáltott: „De Uram, már biztosan rossz szaga van, hiszen négy napja, hogy meghalt!”

⁴⁰ Jézus így válaszolt: „Nem megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?!”

⁴¹ Ekkor elhengerítették a követ, Jézus, pedig felnézett az égre, és ezt mondta: „Atyám, köszönöm, hogy meghallgattál! ⁴² Tudom, hogy te mindig meghallgatsz, de azok kedvéért mondom ezt, akik itt állnak. Azt akarom, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.” ⁴³ Ezután hangosan felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!” ⁴⁴ Ekkor Lázár, aki eddig halott volt, kijött a sziklába vágott sírkamrából. Keze és lába vászonlepedőkkel volt körültekerve, arcát pedig kendő takarta.

„Szabadítsátok ki a vásznakból, hadd menjen!” — mondta Jézus.

A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik^(C)

⁴⁵ Ennek hatására sokan hittek benne azok közül a júdeabeliek közül, akik Máriát a sírhoz kísérték, és látták, amit Jézus tett. ⁴⁶ Néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és nekik is elmondták, hogy Jézus feltámasztotta Lázárt. ⁴⁷ Emiatt a főpapok és a farizeusok összehívták a Főtanácsot. Amikor összegyűltek, ezt kérdezték egymástól: „Most mitévők legyünk? Ez az ember tényleg sok csodát tesz! ⁴⁸ Ha engedjük, hogy ezt folytassa, a végén majd mindenki hinni fog benne! Azután majd jönnek a rómaiak, elveszik tőlünk a Templom és a nép fölötti irányítást!”

⁴⁹ Akkor Kajafás, a Főtanács egyik tagja, aki abban az évben a főpap volt, ezt mondta: „Nem tudtok ti semmit! ⁵⁰ Nem értitek, hogy jobb, ha csak egy ember hal meg a nép helyett, mintha az egész nemzet elpusztul?”

⁵¹ Ezt azonban nem magától mondta, hanem prófétált, mivel abban az évben ő volt a főpap. Ez a prófécia azt jelentette, hogy Jézusnak meg kell halnia a népért. ⁵² De nem csak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszéledt gyermekeit összegyűjtse, és eggyé tegye.

⁵³ Ettől a naptól kezdve a vallási vezetők már arról tanácskoztak, hogyan végezzenek Jézussal. ⁵⁴ Emiatt Jézus többé nem mutatkozott nyilvánosan a júdeabeliek között. Tanítványaival együtt elvonult egy pusztához közeli városba, Efraimba.

⁵⁵ Közeledett a zsidók nagy ünnepe, a páska. Ezért vidékről sokan felmentek Jeruzsálembe, hogy még az ünnep előtt elvégezzék a megtisztulási szertartásokat. ⁵⁶ A Templom területén nagy tömeg gyűlt össze. Az emberek keresték Jézust, és egymástól kérdezgették: „Mit gondoltok, talán nem is jön fel az ünnepre?” ⁵⁷ A főpapok és a farizeusok pedig kiadták a parancsot, hogy ha valaki tudja, hol van Jézus, azonnal jelentse, mert le akarták tartóztatni őt.

Mária nárdusolaja^(D)

12 Hat nappal a Páska ünnep előtt Jézus Betániában meglátogatta Lázárt, akit korábban feltámasztott a halálból. ² Vacsorát készítettek neki, amelyet Márta szolgált fel, és Lázár is ott volt az asztalnál Jézussal együtt. ³ Vacsora közben Mária előhozott egy igen drága illatszert, amely valódi nárdusolajból készült. Az egészet^[o] ráöntötte Jézus lábára, s a házat betöltötte a nárdusolaj illata. Azután Mária a saját hajával törölte meg Jézus lábait.

⁴ Ezt látva, Iskáriótes Júdás — az egyik tanítvány, aki arra készült, hogy Jézust elárulja — megjegyezte: ⁵ „Ezt a drága illatszert inkább el kellett volna adni háromszáz ezüstpénzért, a pénzt meg a szegényeknek adhattuk volna!” ⁶ De ezt nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt. Ugyanis Júdásra volt bízva a tanítványok közös pénze, és ő gyakran lopkodott belőle.

⁷ Jézus így válaszolt neki: „Hagyd békén Máriát! Jót tette, hogy ezt az illatszert a mai napig megőrizte, s most arra használta fel, hogy előkészítsen a temetésemre! ⁸ Szegények mindig lesznek a közeletekben,^[p] de én nem leszek mindig veletek.”

A főpapok Lázárt is meg akarják ölni

⁹ Az ünnepre összegyűlt tömeg között elterjedt a híre, hogy Jézus Betániában van, ezért sokan odamentek. De nemcsak őt szerették volna látni, hanem Lázárt is, akit Jézus feltámasztott a halálból. ¹⁰ Emiatt azután a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is meg fogják ölni. ¹¹ Ugyanis a júdeaiak közül sokan Lázár miatt mentek Betániába és hittek Jézusban.

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe^(E)

¹² Másnap, amikor az ünnepre érkező tömeg meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, ¹³ eléje mentek, pálmaágakat lengettek, és ezt kiáltották:

¹⁴ Jézus talált egy szamarat, felült rá, és azon vonult be a városba, éppen úgy, ahogy az Írás mondja:

¹⁶ Tanítványai akkor még nem értették ezt. De később, amikor Jézus megdicsőült, eszükbe jutott, hogy pontosan az történt vele, amit az Írások mondtak róla.

¹⁷ Amikor Jézus kihívta Lázárt a sírból és feltámasztotta a halottak közül, igen sokan szemtanúi voltak ennek. Ezek azután másoknak is elmondták, hogy mi történt. ¹⁸ Ezért nagy tömeg gyűlt össze, hogy Jézust lássák, mert hallották, hogy ő tette ezt a csodát. ¹⁹ A farizeusok pedig ezt mondták egymásnak: „Látjátok! Hiába minden erőfeszítésünk, az egész nép mégis őt követi!”

A búzaszem példázata

²⁰ A páska ünnepére igen sokan jöttek Jeruzsálembe imádkozni, és voltak közöttük görögök is. ²¹ Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bétsaidából származott, és megkérték: „Uram, szeretnénk látni Jézust!” Fülöp szólt Andrásnak, ²² azután mindketten odamentek Jézushoz, és szóltak neki.

²³ Jézus így válaszolt: „Eljött az idő, hogy az Emberfia megdicsőüljön. ²⁴ Igazán mondom nektek: a búzamagot el kell vetni a földbe, hogy ott elhaljon, azután majd felnő, és gazdag termést hoz. Ha viszont nem hal el, akkor csak egymaga marad.

²⁵ Aki ragaszkodik^[t] a lelkéhez, vagyis az életéhez, az el fogja veszíteni. Aki pedig kész feladni a lelkét, vagyis az életét ezen a világon, az megtartja azt az örök életre. ²⁶ Aki nekem szolgál, engem kövessen! Akkor, ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is velem. Aki pedig engem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

Jézus előre jelzi a halálát

²⁷ „Most nyugtalan a lelkem, mit is mondhatnék? Kérjem talán azt: »Atyám, ments meg engem ettől az időtől«? Nem! Hiszen éppen ezért jöttem a földre! ²⁸ Inkább azt mondom: »Atyám, szerezz dicsőséget nevednek!«”

Ekkor hang hallatszott a Mennyből: „Dicsőséget szereztem nevemnek eddig is, és most másképpen is megdicsőítem nevemet.”

²⁹ Ezt a sokaság is hallotta, de úgy gondolták, hogy az ég dörgött.

Mások azt mondták, hogy biztosan egy angyal szólt Jézushoz.

³⁰ Ő maga azonban ezt mondta: „Ez a hang nem értem, hanem értetek szólt. ³¹ Elérkezett az ideje, hogy kihirdessék az elmarasztaló ítéletet e világ fölött! Elérkezett az ideje, hogy ennek a világnak a fejedelmét^[u] elűzzék. ³² Engem pedig föl fognak emelni a földről,^[v] s akkor majd minden embert magamhoz vonzok.” ³³ Így jelezte Jézus, hogy milyen módon fog meghalni.

³⁴ Az emberek erre megkérdezték: „A Törvényből úgy tudjuk, hogy a Messiás örökké él. Miért mondod akkor, hogy az Emberfiát fel fogják emelni? Kicsoda ez az Emberfia?”

³⁵ Jézus így felelt: „Már csak egy rövid ideig marad közöttetek a világosság.^[w] Addig járjatok tehát a világosságban, amíg veletek van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket, mert aki sötétben jár, nem tudja hová megy. ³⁶ Ameddig veletek van a világosság, higgyetek benne, hogy a világossághoz tartozhassatok!” Ezt mondta Jézus, majd elment onnan, és elrejtőzött előlük.

Uram, ki hitt a szavunknak?

³⁷ Bár Jézus sok csodát tett az emberek szeme láttára, azok mégsem hittek benne. ³⁸ Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott:

³⁹ Ézsaiás próféta azt is megmondta, miért nem tudtak hinni:

⁴¹ Ézsaiás azért mondta ezt, mert látta Jézus dicsőségét, és őróla szólt.

⁴² Ennek ellenére, sokan hittek Jézusban még a vezetők közül is, de a farizeusok miatt ezt nem vallották meg nyiltan, nehogy kizárják őket a zsinagógai közösségből. ⁴³ Ugyanis fontosabb volt a számukra az emberek elismerése, mint Istené.

Jézus szavai fogják az embereket megítélni

⁴⁴ Jézus hangosan kiáltva hirdette: „Aki bennem hisz, abban hisz, aki elküldött engem. ⁴⁵ Aki meglátja, hogy ki vagyok, azt látja, aki elküldött engem. ⁴⁶ Én vagyok a világosság, és azért jöttem erre a világra, hogy aki hisz bennem, ne maradjon a sötétségben.

⁴⁷ Azért jöttem, hogy üdvösséget hozzak az embereknek, nem azért, hogy elítéljem őket. Ezért nem én ítélem el azokat, akik hallgatják a szavaimat, de nem engedelmeskednek nekem. ⁴⁸ Aki visszautasít engem, és nem fogadja el, amit mondok, azt bizony el fogják ítélni az utolsó napon! De nem én leszek a bírája, hanem a szavaim, amelyeket mondtam, azok fogják őt elítélni. ⁴⁹ Mert amit mondtam, nem magamtól mondtam. Az Atya, aki elküldött engem, parancsolta meg, hogy mit mondjak, és mit tanítsak. ⁵⁰ És tudom, hogy amit az Atya parancsol, abból örök élet származik. Amit tehát én mondok, azt úgy mondom, ahogyan ő mondta nekem.”

Jézus megmossa a tanítványai lábát

13 Mielőtt a páska ünnepe megkezdődött volna, Jézus már tudta, hogy itt az ideje, hogy elhagyja ezt a világot, és visszatérjen az Atyához. Szerette azokat, akik ezen a világon az övéi voltak — mindvégig szerette őket.

² Jézus és a tanítványai együtt voltak a Páska-vacsoránál. A Sátán már korábban rávette Iskáriótes Júdást, Simon fiát, hogy Jézust igyekezzen ellenségei kezébe adni. ³ Jézus tisztában volt vele, hogy az Atya minden hatalmat neki adott, és hogy ő Istentől jött, és hamarosan vissza is tér Istenhez. ⁴ Felkelt hát a vacsorától, levette felső ruháját, és egy törlőkendőt kötött a dereka köré. ⁵ Azután vizet öntött egy edénybe, és sorban megmosta, majd a kendővel megtörölte a tanítványai lábát.^[z]

⁶ Amikor Simon Péterhez ért, ő azt kérdezte: „Uram, hogy lehet az, hogy te mosod meg az én lábamat?”

⁷ Jézus így válaszolt neki: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.”

⁸ Péter azt válaszolta: „Azt már nem! Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!”

„Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám” — felelte Jézus.

⁹ Péter erre azt kérte: „Uram, akkor ne csak a lábamat mosd meg, hanem a kezemet és a fejemet is!”

¹⁰ Erre Jézus így válaszolt: „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben az egész teste tiszta. Ti már tiszták vagytok, de nem mindannyian.” ¹¹ Jézus tudta, ki árulja el, ezért mondta: „nem vagytok tiszták mindannyian”.

¹² Miután megmosta a tanítványok lábát, Jézus újra felvette a felsőruháját, visszaült az asztalhoz, és megkérdezte: „Értitek-e, mit tettem veletek? ¹³ Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és igazatok is van, mert az vagyok. ¹⁴ Ha pedig én, aki Úr és Mester vagyok, megmostam a lábatokat, akkor nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. ¹⁵ Példát adtam nektek, hogy ti is ugyanúgy bánjatok egymással, ahogy én veletek. ¹⁶ Igazán mondom nektek: a szolga nem nagyobb az uránál, és a küldött sem nagyobb annál, aki elküldte. ¹⁷ Most már tudjátok ezeket, de akkor lesztek boldogok és áldottak, ha valóban meg is teszitek.

¹⁸ Nem mindnyájatokról beszélek. Ismerem azokat, akiket kiválasztottam, de amit az Írás mond, annak be kell teljesednie: »Az fordult ellenem, aki a kenyeremet ette.«^{[aa] 19} Azért mondom ezt most, mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek bennem, hogy ÉN VAGYOK.^{[ab] 20} Igazán mondom nektek: aki befogadja azt, akit én küldök, az engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”

Egyikőtök elárul engem!^(F)

²¹ Miután Jézus ezt mondta, nagyon nyugtalan^[ac] lett, és így szólt: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem!”

²² A tanítványok zavarban voltak, és tanácstalanul néztek egymásra, mert nem tudták, melyikükről beszél. ²³ Egyikük, akit Jézus különösen szeretett, éppen Jézus mellett foglalt helyet. ²⁴ Simon Péter intett neki, hogy kérdezze meg Jézustól, kiről beszélt az előbb.

²⁵ Ekkor az a tanítvány közelebb hajolt Jézushoz, és megkérdezte tőle: „Uram, melyikünk az?”

²⁶ Jézus így felelt: „Az, akinek ezt a bemártott falat kenyeret adom.” Ezzel vett egy darab kenyeret, a tálba mártotta, és odanyújtotta Iskáriótes Júdásnak, Simon fiának. ²⁷ Amikor Júdás megette a kenyeret, belé költözött a Sátán. Ekkor Jézus ezt mondta Júdásnak: „Tedd meg hamar, amit tenni készülsz!” ²⁸ De senki sem értette, hogy ez mit jelent. ²⁹ Néhányan azt hitték, hogy Jézus azt mondta Júdásnak, vegye meg, amire szükségük lesz az ünnepen, vagy adjon valamit a szegényeknek.

³⁰ Miután Júdás megette azt a falatot, azonnal elment. Ekkor már éjszaka volt.

Új parancsot adok: szeressétek egymást!

³¹ Miután Júdás elment, Jézus megszólalt: „Most dicsőült meg az Emberfia, és általa Isten is megdicsőült. ³² Ha Isten dicsőséget kapott az Emberfia által, Isten is hamarosan megdicsőíti az Emberfiát — és ez hamar meg fog történni.

³³ Gyermekeim, már nem sokáig maradok veletek. Kerestek majd engem, de ahogyan a júdeaiaknak már korábban mondtam, most nektek is mondom, hogy ahová én megyek, oda nem jöhettek velem.

³⁴ Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást! Ahogyan én szerettelek titeket, nektek is úgy kell szeretnetek egymást! ³⁵ Arról ismeri majd fel mindenki, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást.”

Péter fogadkozása^(G)

³⁶ Ekkor Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hová mész?”

Jézus így válaszolt: „Most még nem jöhetsz velem oda, ahová megyek, de később majd követsz engem.”

³⁷ Péter megkérdezte: „Uram, miért nem mehetek veled most? Az életemet is odaadnám érted!”

³⁸ Jézus így felelt: „Az életedet adod értem? Igazán mondom neked: ma éjjel, mielőtt a kakas kukorékol, háromszor is le fogod tagadni, hogy ismersz engem!”

Én vagyok az út, az igazság és az élet

14 „Ne nyugtalankodjatok: higgyetek Istenben, és higgyetek bennem! ² Atyám házában sokak számára van lakóhely. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Most elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. ³ Miután elkészítettem, visszajövök értetek, és magammal viszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is. ⁴ Ismeritek az utat, amely oda vezet, ahová megyek.”

⁵ Ekkor Tamás megkérdezte: „Uram, azt sem tudjuk, hová mész, hogyan tudhatnánk akkor az utat?”

⁶ Jézus így válaszolt: „Én vagyok az út, az igazság és az élet! Az Atyához csakis rajtam keresztül lehet eljutni. ⁷ Ha valóban ismernétek engem, akkor az Atyát is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek és látjátok őt.”

⁸ Ekkor Fülöp szólalt meg: „Uram mutasd meg nekünk az Atyát, hadd lássuk őt! Azzal megelégszünk.”

⁹ Jézus így válaszolt: „Fülöp, olyan régóta veletek vagyok, és még mindig nem ismertél meg igazán! Aki engem látott, az Atyát látta. Miért mondod hát: »Mutasd meg nekünk az Atyát«? ¹⁰ Talán nem hiszed, hogy én az Atyában élek, az Atya pedig bennem él? Amit mondok nektek, nem magamtól mondom: az Atya, aki bennem él, ő végzi a maga munkáját rajtam keresztül. ¹¹ Higgyétek el, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya bennem van! Ha másért nem, higgyetek azoknak a tetteknek, amelyeket Atyám nevében vittem véghez! ¹² Igazán mondom nektek: aki hisz bennem, az is megteszi majd mindazt, amit én tettem. Sőt, még nagyobb dolgokat fog véghezvinni! Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy én majd az Atyához megyek, ¹³ és megteszem, amit a nevemben kértek, hogy az Atya dicsőséget kapjon a Fiú által. ¹⁴ Igen, bármit kértek majd az én nevemben, meg fogom tenni.”

A Szent Szellem eljövetelének ígérete

¹⁵ „Ha szerettek engem, engedelmeskedni fogtok a parancsaimnak. ¹⁶ Én pedig kérni fogom az Atyát, és ő egy másik Segítőt^[ad] küld nektek, aki örökre veletek marad. ¹⁷ Ő az Igazság Szelleme,^[ae] akit a hitetlenek világa nem tud befogadni, mert ők nem látják, és nem ismerik fel. Ti azonban megismeritek és felismeritek őt, mert veletek együtt fog lakni, sőt bennetek él majd.

¹⁸ Nem hagylak titeket árván, hanem visszajövök hozzátok. ¹⁹ Kis idő múlva a hitetlenek már nem látnak többé engem, de ti láttok. Mivel én élek, ti is élni fogtok. ²⁰ Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyában élek, ti bennem éltek, én pedig bennetek. ²¹ Aki ismeri parancsaimat és engedelmeskedik nekem, az szeret engem igazán! Aki pedig engem szeret, azt Atyám is szereti, és én is szeretem — ezért megmutatom és kijelentem neki magamat, hogy igazán megismerjen engem.”

²² Ekkor megszólalt Júdás — nem az Iskáriótes, hanem a másik Júdás nevű apostol — „De Uram, miért csak nekünk mutatod meg magadat, és miért nem az egész világnak?”

²³ Jézus így válaszolt: „Aki igazán szeret engem, az megfogadja szavaimat, és engedelmeskedik nekem, ezért Atyám is szeretni fogja őt. Atyám és én eljövünk hozzá, és vele együtt fogunk lakni. ²⁴ Aki nem szeret engem igazán, az nem engedelmeskedik a tanításaimnak. Bár ez a tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyától származik, aki elküldött engem.

²⁵ Ezeket a dolgokat én magam mondtam el nektek, amíg veletek voltam. ²⁶ Később azonban majd az a Segítő — a Szent Szellem — fog megtanítani titeket mindenre, akit az Atya küld hozzátok, hogy engem képviseljen. Ő majd emlékeztet titeket mindenre, amit nektek mondtam.

²⁷ Én ugyan elmegyek, de a békességem veletek marad. Igen, a saját békességemet adom nektek, de másképpen, mint ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjatok, és ne féljetek! ²⁸ Hallottátok, hogy megmondtam: most elmegyek, de ismét visszajövök hozzátok. Ha igazán szerettek engem, akkor most örüljetek, hogy az Atyához megyek, mert ő nagyobb nálam! ²⁹ Azért mondom ezt most, még mielőtt megtörténne, hogy amikor majd megtörténik, higgyetek bennem.

³⁰ Már nem sokáig beszélek veletek, mert közeledik ennek a világnak a fejedelme.^[af] Fölöttem ugyan nincs hatalma, ³¹ de ezeknek a dolgoknak mégis meg kell történniük, hogy az egész világ megtudja: én szeretem az Atyát! Ezért mindazt megteszem, amit ő parancsolt.

Most pedig keljetek fel, menjünk innen!”

Jézus a szőlőhöz hasonlítja magát

15 „Én olyan vagyok, mint a szőlő.^[ag] Atyám pedig olyan, mint a szőlősgazda: ² minden vesszőt levág rólam, amely nem terem gyümölcsöt, termő vesszőimet viszont megmetszi és megtisztítja, hogy még bőségesebb és jobb termést hozzanak. ³ Benneteket már megmetszett és megtisztított a tanításaim által, amelyeket tőlem hallottatok. ⁴ Maradjatok velem és lakjatok bennem, ahogyan a szőlővessző is a szőlő tövén marad — akkor én is bennetek maradok! A szőlővessző sem teremhet gyümölcsöt önmagában, csak ha a szőlő tövén marad. Ugyanígy ti is csak akkor teremhettek gyümölcsöt, ha bennem maradtok.

⁵ Igen, én vagyok a szőlő, és ti vagytok a vesszőim! Aki bennem lakik, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem. Nélkülem azonban semmit sem tehettek. ⁶ Ha valaki nem marad bennem, azt félredobják, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad. Ezután a száraz vesszőket összegyűjtik, tűzre dobják, és megégnek. ⁷ Ha viszont bennem éltek, és tanításaim bennetek élnek, akármit kértek, megkapjátok. ⁸ Amikor sok gyümölcsöt teremtek, Atyámnak szereztek vele dicsőséget — s ebből látszik majd, hogy a tanítványaim vagytok.

⁹ Ahogyan az Atya szeret engem, ugyanazzal az isteni szeretettel szeretlek én is titeket. Maradjatok meg és éljetek ebben a szeretetben! ¹⁰ Én mindig engedelmeskedem Atyám parancsainak, ezért állandóan a szeretetében élek. Ugyanígy, ha engedelmeskedtek parancsaimnak, ti is állandóan a szeretetemben fogtok élni.

¹¹ Mindezt azért mondom nektek, hogy ugyanaz az öröm töltsön be titeket is, mint engem, és örömötöknek ne legyen semmi híja. ¹² Ezt parancsolom nektek: ti is úgy szeressétek egymást, azzal az isteni szeretettel, ahogyan én titeket! ¹³ Nincs annál nagyobb szeretet, mint amikor valaki az életét adja a barátaiért. ¹⁴ Ti pedig a barátaim vagytok, ha folyamatosan megteszitek, amit parancsolok nektek. ¹⁵ Ezentúl már nem szolgák vagytok, mert a szolga nem tudja, hogy az ura mit és miért tesz. Mostantól fogva a barátaim vagytok, mert mindent elmondtam és megmutattam nektek, amit az Atyától hallottam és tanultam!

¹⁶ Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket! Én bíztalak meg benneteket, hogy menjetek, és teremjetek gyümölcsöt! Azt akarom, hogy maradandó gyümölcsöket teremjetek, és hogy az Atya adja meg nektek, amit csak kértek tőle a nevemben. ¹⁷ Tehát ezt parancsolom nektek: isteni szeretettel szeressétek egymást!”