Bible in 90 Days

Izráel földjének határai

¹³ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Ezek lesznek Izráel földjének a határai, s ezen belül osszátok fel a földet Izráel tizenkét törzse között. Józsefnek azonban két részt adjatok! ¹⁴ Vegyétek birtokba a földet, minden törzs a maga részét! Őseiteknek felemelt kézzel megesküdtem, hogy ezt a földet nekik adom. Így hát ez a föld jogos örökségetek!

¹⁵ Ezek lesznek a határaitok: Az északi határ a Földközi-tengertől a kelet felé vezető Hetlón út. Ahol ez az út Hamát felé északnak fordul, ott a határ keletre megy tovább, Cedád felé. ¹⁶ Tovább haladva érinti Hamátot, Bérótát és Szibraimot. Ez utóbbi a Damaszkusz és Hamát közötti határon van. Majd a határ Hácér-Hattíkon felé megy, amely Haurán határán van. ¹⁷ Tehát az északi határ a Földközi-tengertől Hacar-Énónig húzódik azon a vonalon, amely Damaszkusz és Hamát területét elválasztja. Ez az északi határ.

¹⁸ A keleti határ Hacar-Énóntól halad dél felé Haurán és Damaszkusz között. Azután a Jordán folyó a határ Gileád és Izráel földje között, egészen a Holt-tengerig, majd maga a Holt-tenger. Annak déli végétől a határ egészen Támárig halad. Ez a keleti határ.

¹⁹ A déli határ Támártól nyugat felé húzódik a Meribá-Kádés oázisig, onnan pedig Egyiptom patakja mentén a Földközi-tengerig. Ez a déli határ.

²⁰ A nyugati határ a Földközi-tenger partja észak felé, egészen a Hamát felé vezető útig. Ez a nyugati határ.

²¹ Ezt a körülhatárolt területet osszátok fel magatok között Izráel törzsei szerint. ²² Sorshúzással osszátok fel magatok között örökségül. Adjatok részt azoknak az idegeneknek is, akik tartósan közöttetek élnek, és már gyermekeik is születtek Izráel földjén. Velük is úgy bánjatok, mintha Izráel fiai közül valók lennének: ugyanúgy kapjanak örökségül egy-egy részt, mint Izráel fiai. ²³ Az idegen annak a törzsnek a területéből kapja a maga részét, amelyik törzs népe között él.” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

Izráel törzseinek területe

48 „Az északi határ a Földközi-tengertől Hetlonon keresztül, Hacar-Énónig húzódik. Ez egyúttal a Damaszkusz és Hamát területét elválasztó vonal. A törzsek számára kijelölt területek az ország keleti és nyugati határa között húzódó sávok, amelyeket kelet-nyugat irányú belső határok választanak el egymástól. Északról dél felé haladva ez a törzsek területeinek sorrendje: Dán, Ásér, Naftáli, Manassé, Efraim, Rúben és Júda.

Az Örökkévalónak fölajánlott terület^(A)

⁸ Júda területétől délre fekszik az a terület, amelyet az Örökkévalónak ajánlotok fel. Ennek szélessége észak-dél irányban 25 000 könyök. Ezen belül helyezkedik el a Templom-együttes is. Az Örökkévalónak felajánlott terület is az ország keleti határától a nyugati határig nyúlik, mint a törzseknek kijelölt többi terület.^[a]

^9-10 A papok részét a terület közepén jelöljétek ki: 25 000 könyök hosszú és 10 000^[b] könyök széles legyen, és az Örökkévalónak szenteljétek. Ennek határai északon 25 000, keleten 10 000, délen 25 000 és nyugaton 10 000 könyök hosszúak. Ennek közepén legyen a Templom-együttes. ¹¹ Ez a szent terület azoké a felszentelt papoké legyen, akik Cádók utódai. Őket azért választottam, mert amikor Izráel népe hűtlen volt hozzám és elhagyott, akkor ők hűségesen szolgáltak engem. Igen, amikor a többi léviták elhagytak, Cádók fiai akkor is kitartottak mellettem. ¹² Ezért hát ez a rész legyen a papoké, mert ez a föld legszentebb része, a léviták határa mellett.

¹³ A második rész, papok része mellett legyen a léviták területe. Ez is ugyanakkora, mint a papoké. ¹⁴ Ebből a területből a léviták nem adhatnak el, sem nem cserélhetnek el semmit! A léviták tulajdona, tehát nem szállhat át másra, mert ez az Örökkévalónak felajánlott és szentelt terület.

A város tulajdona

¹⁵ A harmadik rész a városé. Ez egy 5 000 könyök széles és 25 000 könyök hosszú sáv. Ez legyen a városé, mindennapos használatra: lakóterületnek és beépítetlen szabad területnek. Ennek a sávnak a közepén helyezkedjen el maga a város, és a körülötte lévő szabad terület. ¹⁶ A város négyzet alakú: északi, déli, keleti és nyugati oldala egyaránt 4 500 könyök hosszú legyen. ¹⁷ A város körül elterülő szabad terület szélessége mind a négy oldalon 250 könyök legyen.

¹⁸ A várostól keletre és nyugatra marad egy-egy 10 000 könyök hosszú és 5 000 könyök széles terület a papok területe mellett. Ami ezen a területen terem, az szolgáljon a városban dolgozók élelmezésére. ¹⁹ Ezt a területet azok fogják művelni, akik Izráel összes törzseiből jönnek a városba dolgozni.

A különlegesen szent terület és a fejedelem birtoka^(B)

²⁰ Tehát a különlegesen szent terület négyzet alakú, és minden oldala 25 000 könyök hosszú. Ez a terület azért különösen szent, mert egészen az Örökkévalóé lesz. Egyik része a papoké, a másik a lévitáké, a harmadik pedig a városé.

²¹ Az Örökkévalónak fölajánlott területből, a különlegesen szent terület két oldalán, a keleti, illetve a nyugati határig marad egy-egy rész. Ez a két terület legyen a fejedelem tulajdona. ²² Ezek közrefogják a különlegesen szent területet, amelyben a papok része és a Templom-együttes, a léviták területe és a város része található. A fejedelem birtoka északról Júda, délen pedig Benjámin területével határos.

^23-27 A többi törzs az Örökkévalónak szentelt területtől délre kapja meg a saját területét, hasonlóan a többi törzshöz. Ezek a területek is a keleti országhatártól a nyugatiig nyúlnak. Déli irányban ebben a sorrendben követik egymást: Benjámin, Simeon, Issakár, Zebulon és Gád.

²⁸ Gád területének déli határa egyben az országhatár is: Támártól a Meribá-Kádes oázisig, majd Egyiptom patakja mentén a Földközi-tengerig húzódik.

²⁹ Ezt a földet így osszátok el Izráel törzsei között, ez legyen az örökségük!” — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.

A város kapui

^30-34 „Ezek a város kapui, amelyeket Izráel törzseiről neveznek el.

A város mind a négy oldala 4 500 könyök hosszúságú, és mindegyik oldalán 3-3 kapu nyílik.

A város neve attól a naptól kezdve mindörökké: » ott lakik az örökkévaló.«”^[c]

Dániel és társai Babilóniába kerülnek

1 Júda királya, Jójákim uralkodásának harmadik évében^[d] Nebukadneccar, Babilónia királya felvonult seregével Jeruzsálem ellen, és körülzárta a várost. ² Az Úr kiszolgáltatta Nebukadneccarnak Jójákimot, Júda királyát, és a Templom kincseinek egy részét is. Nebukadneccar ezeket a kincseket elvitte Babilóniába, és az isteneinek templomában helyezte el.

^3-4 Megparancsolta a királyi tisztviselők vezetőjének, Aspenáznak, hogy az izráeli foglyok közül, a júdai királyi családból, meg az előkelő vezetők családjaiból válasszon ki néhány fiatalembert. Olyanokat, akiknek semmilyen testi fogyatékosságuk nincs, hanem egészségesek és jó megjelenésűek; értelmesek, gyors felfogásúak, járatosak a bölcsesség és az ismeretek minden területén. Azt akarta, hogy ezek az ifjak idővel a királyi udvar szolgálatába álljanak, ezért elrendelte, hogy tanítsák meg őket a káldeusok nyelvére, írására és tudományára is.

⁵ Azt is megparancsolta, hogy ezeknek a fiataloknak naponta ugyanazokat az ételeket és borokat adják, mint amit a királynak szolgálnak fel. Így kellett ezeknek a fiúknak három évig tanulniuk és készülniük, hogy azután a király szolgálatába álljanak.

⁶ Volt közöttük néhány fiatal, akik Júda törzséből származtak: Dániel, Hananjá, Mísaél és Azarjá. ⁷ Aspenáz azonban megváltoztatta a nevüket: Dániel új neve Baltazár, Hananjáé Sadrak, Mísaélé Mésak és Azarjá új neve Abédnegó lett.

⁸ Dániel elhatározta^[e], hogy nem fogadja el a királyi palota ételét és borát, hogy ne váljon tisztátalanná. Ezért kérte Aspenázt, hogy ne kelljen ezekből az ételekből ennie.

⁹ Isten jóindulatúvá tette Dániel iránt Aspenázt, ¹⁰ aki ezt válaszolta neki: „Félek uramtól, a királytól. Hiszen ő parancsolta meg, hogy ugyanazzal az étellel tápláljunk téged is, mint amit a királynak szolgálunk fel. Ha pedig észreveszi, hogy gyengébb és soványabb vagy, mint a veled egykorú többi fiatal, akkor megharagszik rám, és ez könnyen az életembe kerülhet.”

¹¹ Ezután Dániel ahhoz a felügyelőhöz fordult, akit Aspenáz rendelt Dániel, Hananjá, Mísaél és Azarjá fölé. ¹² Ezt kérte tőle: „Tegyél próbára bennünket, szolgáidat, kérlek! Hozass nekünk tíz napon keresztül csupán zöldségfélékből készült ételeket és vizet! ¹³ Azután hasonlíts össze bennünket azokkal a fiatalokkal, akik a királyi ételeket eszik, és határozz aszerint, amit akkor látsz!”

¹⁴ A felügyelő beleegyezett, és próbára tette őket tíz napig. ¹⁵ Amikor ez letelt, összehasonlította őket a többi fiatallal: Dániel és társai egészségesebbnek látszottak, és határozottan jobb erőben voltak, mint azok, akik a királyi ételeket kapták. ¹⁶ Ezért a felügyelő a továbbiakban is csak zöldségféléket rendelt számukra, és nem kényszerítette őket, hogy a király ételéből egyenek, és a borát igyák.

¹⁷ Ennek a négy fiatalnak Isten kiemelkedő képességeket adott a tudományokban, a bölcs gondolkozásban, a különböző nyelveken való írásban és mindenféle bölcsességben. Dániel ezen fölül értett a látomások és álmok értelmezéséhez is.

¹⁸ A király által megszabott idő letelte után a főudvarmester bevezette őket Nebukadneccar elé, ^19-20 aki elbeszélgetett velük. Úgy találta, hogy senki sem volt hozzájuk hasonlítható. Mert akármit is kérdezett tőlük, Dániel, Hananjá, Mísaél és Azarjá minden dologban sokkal okosabbnak és bölcsebbnek mutatkozott, mint a birodalom bölcsei és asztrológusai. Ezért a király mind a négyüket a szolgálatába fogadta. ²¹ Dániel egészen Círusz király uralkodásának első évéig^[f] ott is maradt a királyi udvarban.

Nebukadneccar álma a szoborról

2 Uralkodása második évében^[g] egyszer Nebukadneccar király álmot látott, és felébredt. Az álom miatt annyira nyugtalan lett, hogy nem tudott tovább aludni.

² Azonnal hívatta az udvari bölcseket^[h], varázslókat, asztrológusokat és jósokat, hogy fejtsék meg az álom értelmét. Amikor azok összegyűltek, és a király elé álltak, ³ ezt mondta nekik: „Álmot láttam, amely nagyon felzaklatott, mert nem értem, mit jelent!”

⁴ Az udvari bölcsek így feleltek arám nyelven^[i]: „Királyunk, örökké élj! Mondd meg szolgáidnak, mit álmodtál, és mi megfejtjük az értelmét!”

⁵ A király azonban ezt mondta: „Visszavonhatatlanul elhatároztam, hogy ha nem tudjátok megmondani, mit álmodtam, és hogy az mit jelent, akkor kivégeztetlek benneteket, és házatok romjai szemétdombbá lesznek. ⁶ Ha viszont mindkettőt megmondjátok, gazdagon megjutalmazlak, és nagy méltóságra emellek titeket. Mondjátok el tehát nekem mind az álmot, mind annak értelmét!”

⁷ A bölcsek másodszor is ezt válaszolták: „Mondja meg előbb a király a szolgáinak, hogy mit álmodott, akkor megfejtjük az álom jelentését.” ⁸ De a király nem engedett: „Látom már, hogy csak az időt húzzátok! Mivel tudjátok, hogy szavamat nem vonom vissza, ⁹ és képtelenek vagytok megmondani, mit álmodtam, semmiképpen nem menekülhettek meg a kivégzéstől. Ezért biztosan megegyeztetek egymás között, hogy valami hazug és értelmetlen magyarázattal próbáltok majd előállni, amíg majdcsak meggondolom magam. Mondjátok hát meg, mit álmodtam, akkor elhiszem, hogy valóban meg tudjátok fejteni az értelmét is.”

¹⁰ A bölcsek ekkor így válaszoltak: „Nincs a földön ember, aki teljesíteni tudná a király kérését! Soha még a leghatalmasabb uralkodó sem kívánt ilyet egyetlen bölcstől, asztrológustól, vagy jóstól sem. ¹¹ Túl nehéz dolgot kíván a király! Ezt a titkot csakis az istenek tudják megfejteni, akik nem laknak együtt az emberekkel.”

¹² Ezt hallva a király szörnyű haragra lobbant, és megparancsolta, hogy végezzenek ki minden bölcset Babilonban. ^13-15 Miután a parancsot kiadták, Arjók, a királyi testőrség parancsnoka elindult, hogy kivégezze a bölcseket. Kereste Dánielt és társait is, hogy végrehajtsa rajtuk a király ítéletét.

Dániel azonban bölcsen és okosan megkérdezte Arjókot: „Miért adott a király ilyen kegyetlen és sürgős parancsot?”

Arjók pedig elmondta, mi történt. ¹⁶ Akkor Dániel azonnal bement a királyhoz. Kérte, hogy adjon neki egy kis időt, és akkor meg fogja mondani az álom megfejtését.

¹⁷ Majd hazament, és mindent elmondott a társainak, Hananjának, Mísaélnek és Azarjának. ¹⁸ Kérte őket, hogy együtt könyörögjenek irgalomért a menny Istenéhez ezzel a titokkal kapcsolatban, hogy ne kelljen elpusztulniuk a többi babilóniai bölcsekkel együtt.

Isten kijelenti a titkot Dánielnek

^19-20 Ezután Isten éjjeli látomásban megmutatta a titkot Dánielnek, aki örömében így dicsérte és áldotta a menny Istenét:

Az álom és jelentése

²⁴ Ezután Dániel odasietett Arjókhoz, akit a király azzal bízott meg, hogy végezze ki a babilóniai bölcseket, és ezt mondta neki: „Ne öld meg a babilóniai bölcseket! Inkább vigyél a király elé, hogy megmondjam neki, mit jelent, amit álmodott.”

²⁵ Arjók nagy félelmek közepette a királyhoz vezette Dánielt, és jelentette: „Királyom, találtam egy férfit a Júdából származó foglyok között, aki tudja, mit jelent az álom.”

²⁶ A király Dánielhez fordult — akit Baltazárnak neveztek el —, és megkérdezte tőle: „Csakugyan meg tudod mondani, mit álmodtam, és hogy mit jelent?”

²⁷ Dániel válaszolt: „A titkot, amelyet a király szeretne megérteni, egyetlen bölcs, asztrológus, vagy jós sem tudja megfejteni. ²⁸ De van Isten az égben, aki leleplezi a titkokat! Ő mutatta meg a királynak, mi fog történni az utolsó időkben.

Ez az, amit a király álmodott, és ezt a látomást látta, mialatt ágyában feküdt:

²⁹ Királyom, azon töprengtél, hogy mi fog történni a jövőben, és aki feltárja a titkokat, megmutatta ezt neked.

³⁰ Isten nekem is megmutatta ugyanezt a titkot, de nem azért, mintha bölcsebb lennék minden embernél, hanem, hogy a király megtudja az álom értelmét, és megértse a látomást.

³¹ Álmodban egy hatalmas szobrot láttál. Ott állt előtted, te pedig nézted, hogy milyen ragyogó és félelmetes. ³² A feje finomított aranyból készült, melle és karjai ezüstből, hasa és dereka bronzból, ³³ lábszárai vasból, lábfeje pedig részben vasból, részben cserépből volt. ³⁴ Mialatt nézted a szobrot, emberi kéz érintése nélkül egy kő zuhant le a magasból, eltalálta a szobor lábfejét, amely vasból és cserépből volt, és összetörte azt. ³⁵ Majd a vas, a cserép, a bronz, az ezüst és az arany — vagyis az egész szobor — ízzé-porrá zúzódott. Olyan lett, mint a polyva a szérűn, a gabona aratása után, a csépléskor. Azután a szél felkapta a törmeléket, és úgy elfújta, hogy a szobornak nyoma sem maradt. Az a kő pedig, amely a szobrot összetörte, hatalmas heggyé növekedett, és betöltötte az egész földet.

³⁶ Ez hát az álom, és most elmondom a királynak azt is, hogy mit jelent. ³⁷ Uram, te vagy a leghatalmasabb király a földön, mert a menny Istene adott neked birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget. ³⁸ Kezedbe adta az embereket, a vadállatokat és az égi madarakat, bárhol is élnek, és uralkodóvá tett fölöttük. Királyom, te vagy az aranyból való fej!

³⁹ Utánad egy másik birodalom következik, amely gyengébb lesz. Azután egy harmadik, amely bronzból való — azaz, még az előzőnél is hitványabb, noha az egész földre kiterjeszkedik. ⁴⁰ Azután következik a negyedik birodalom, amely erős lesz, mint a vas. Ahogyan a vas összetör mindent, úgy ez a birodalom is összetöri, és szétzúzza a többi királyságot.

⁴¹ Amint láttad, a szobor lábfeje és lábujjai részben cserépből, részben vasból voltak. Ez azt jelenti, hogy a negyedik birodalom nem lesz egységes, hanem megosztott, de marad benne a vas keménységéből is, hiszen láttad, hogy a vas keveredett a cseréppel. ⁴² Ugyanakkor ez a birodalom részben erős lesz, mint a vas, részben törékeny, mint a cserép. Ezt jelenti az, hogy a lábujjak részben vasból, részben cserépből voltak. ⁴³ Láttad, hogy a vas összekeveredett a cseréppel — valóban össze is fognak keveredni az emberek utódai^[j] által. Valójában mégsem egyesülnek, mint ahogyan a vasat sem lehet a cseréppel egyesíteni.

⁴⁴ Azoknak a királyoknak az idejében a Menny Istene felállít egy olyan királyságot, amely örökre fennmarad. Ezt sohasem fogják lerombolni, sem más népnek átadni. Ez a királyság azonban összetöri az előző királyságokat, és véget vet azoknak, maga pedig örökké megáll.

⁴⁵ Ezt jelképezi az a kő, amely az álomban emberi kéz érintése nélkül leszakadt a hegyről, és összezúzta a vasat, bronzot, cserepet, ezüstöt és aranyat.

A hatalmas Isten ezzel az álommal mutatta meg a királynak, mi történik majd ezután. Bizony, pontosan ez az, amit a király álmodott, és kétségtelenül ez az álom jelentése.”

⁴⁶ Akkor Nebukadneccar király arcra borult Dániel előtt, és imádta őt. Majd megparancsolta, hogy mutassanak be étel- és illatáldozatot Dániel tiszteletére. ⁴⁷ Azután ezt mondta Dánielnek: „Valóban a te Istened a leghatalmasabb Isten, a királyok Ura, aki leleplezi a titkokat, és ő mutatta meg neked ezeket!”

⁴⁸ Ekkor a király nagy méltóságra emelte Dánielt, sok értékes ajándékot adott neki, és kinevezte a babilóniai tartomány kormányzójává és az összes babilóniai bölcs vezetőjévé. ⁴⁹ Dániel pedig megkérte a királyt, hogy társait, Sadrakot, Mésakot és Abédnegót is bízza meg a babiloni tartomány ügyeinek az intézésével. Dániel a király közelében végezte szolgálatát, mint a birodalom egyik legmagasabb rangú vezetője.^[k]

Az arany bálványszobor

3 Nebukadneccar király megparancsolta, hogy készítsenek aranyból egy hatalmas bálványszobrot: a magassága 60, a szélessége 6 könyök^[l] legyen. Amikor elkészült, felállíttatta a szobrot a Dúrá síkságon, Babilon tartományban. ² A bálvány felavatására a király összehívatta a tartományok minden tisztviselőjét: a kormányzókat, vezetőket, helytartókat, tanácsosokat, kincstárosokat és bírákat.

³ Ezek tehát mind el is jöttek a felavatási ünnepségre, és megálltak a bálvány előtt, amelyet Nebukadneccar király készíttetett. ⁴ Akkor a király hírnöke hangosan kihirdette: „Halljátok meg a király szavát! Megparancsolja nektek, bármely néphez, nemzethez is tartozzatok, és bármilyen nyelven is beszéljetek, ⁵ hogy amikor meghalljátok a hangszerek hangját, boruljatok arcra a szobor előtt! Mikor tehát halljátok, hogy a kürtök, sípok, citerák, hárfák, dobok és egyéb hangszerek mind megszólalnak, akkor leborulva imádjátok az aranyszobrot, amelyet Nebukadneccar király készíttetett! ⁶ Aki pedig nem fog leborulni, és nem akarja imádni a szobrot, azt bedobják a tüzes kemencébe!”^[m]

⁷ Ekkor megszólaltak a kürtök, sípok, citerák, hárfák, dobok és egyéb hangszerek, mind egyszerre. Amint a sokféle népből és nemzetből összegyűlt, és sok nyelven beszélő sokaság meghallotta a hangszerek hangját, mind leborultak a földre, és imádták az arany bálványszobrot, amelyet Nebukadneccar király készíttetett.

A három ifjú kiszabadul a tűzből

^8-9 Közvetlenül ezután egyes káldeus férfiak bementek Nebukadneccar királyhoz, és bevádolták a zsidókat: „Király, örökké élj! ¹⁰ Urunk, királyunk, te rendeletet adtál ki, hogy aki csak meghallja a kürtök, sípok, citerák, hárfák, dobok és egyéb hangszerek hangját, amikor azok mind egyszerre szólnak, köteles leborulva imádni az aranyszobrot. ¹¹ Aki pedig nem borul le, és nem imádja a szobrot, azt a tüzes kemencébe fogják dobni. ¹² Vannak azonban némely zsidók, akiket te, urunk, királyunk, Babilon tartomány ügyeinek az intézésével bíztál meg, akik nem engedelmeskedtek neked és a parancsodnak, ó király! Név szerint ezekről van szó: Sadrak, Mésak és Abédnegó — ők azok, akik nem tisztelik isteneidet, és nem imádják az aranyszobrot, amelyet, te, urunk, királyunk, felállíttattál.”

¹³ Ennek hallatára Nebukadneccar haragra lobbant, és dühösen megparancsolta, hogy ezt a három férfit vezessék elé. ¹⁴ Amikor bejöttek, a király megkérdezte őket: „Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy ti nem tiszteltétek isteneimet, és nem imádjátok az aranyszobrot, amelyet én állíttattam fel?! ¹⁵ Hajlandók vagytok-e leborulva imádni az aranyszobrot, amelyet én készíttettem, amint meghalljátok, hogy megszólal a kürtök, sípok, citerák, hárfák, dobok és egyéb hangszerek hangja? Mert ha nem, akkor azonnal a tüzes kemencébe dobatlak benneteket! Szeretném én azt látni, ki az az isten, aki meg tud menteni titeket a kezemből!”

¹⁶ Sadrak, Mésak és Abédnegó ezt felelték: „Nebukadneccar király, nem szükséges, hogy emiatt védekezzünk előtted. ¹⁷ Ha így kell lennie, ám legyen! Istenünk, akit szolgálunk, ki tud menteni minket a tüzes kemencéből, és a te kezedből is ki fog menteni, király. ¹⁸ De, ha nem tenné, akkor is tudd meg, király, hogy mi nem fogjuk isteneidet tisztelni, sem az arany bálványszobrot imádni, amelyet felállíttattál!”

¹⁹ Erre a válaszra a király annyira megharagudott a három ifjúra, és úgy elöntötte az őrjöngő düh, hogy még az arca is eltorzult. Megparancsolta, hogy a kemencét olyan erősen fűtsék fel, amennyire csak lehetséges, ²⁰ azután a legerősebb katonái kötözzék meg ezt a három férfit, és dobják őket a kemence lángjai közé.

²¹ Így is történt: úgy, ahogy voltak, ruháikkal, palástjukkal és turbánjukkal együtt azonnal megkötözték őket, és mindhármukat bedobták a lángoló, tüzes kemencébe. ²² Mivel azonban a király parancsára a kemencét túlságosan felfűtötték, a kicsapó lángok megölték a katonákat, akik ezt a három férfit bedobták. ²³ Sadrak, Mésak és Abédnegó pedig megkötözve a tűz közepébe zuhant.

²⁴ Ezután Nebukadneccar király megdöbbent, sietve fölkelt a trónjáról, és ezt kérdezte tanácsosaitól: „Nem három férfit dobattunk be megkötözötten a kemencébe?”

A tanácsadók így feleltek: „De igen, felség!”

²⁵ „Akkor hogyan lehetséges, hogy négy férfit látok, akik szabadon járkálnak a tűzben, és semmi bántódásuk nem esett?! A negyedik férfi pedig olyan, mint valami isten!”^[n] — mondta a király.

²⁶ Majd odalépett a kemence nyílásához, és bekiáltott: „Sadrak, Mésak és Abédnegó, a leghatalmasabb Isten szolgái, jöjjetek ki, és álljatok elém!”

Azok mindjárt ki is jöttek a kemence tüzéből. ²⁷ A királyi tanácsosok, kormányzók, helytartók és egyéb vezetők mind köréjük gyűltek, és megdöbbenve látták, hogy a tűz cseppet sem ártott ennek a három férfinak! A hajuk szála sem perzselődött meg, a ruháik sem égtek el, sőt, még a füst szaga sem járta át őket!

²⁸ Akkor a király így kiáltott fel: „Áldott legyen Sadrak, Mésak és Abédnegó Istene, aki elküldte angyalát, és megszabadította szolgáit, akik bíztak benne! Ezek a férfiak, az ő szolgái még a király parancsát is megszegték, és inkább halálra szánták magukat, minthogy más istent imádjanak az ő Istenükön kívül! ²⁹ Ezért most megparancsolom, hogy ha valaki — származzon bármelyik nyelvű népből vagy nemzetből — tiszteletlenül szól Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenéről, azt az embert vágják darabokra, és házát rombolják le! Mert nincs más isten, aki így meg tudna szabadítani!”

³⁰ Ezután a király Sadrakot, Mésakot és Abédnegót még a korábbinál is magasabb tisztségre emelte a babilóniai tartomány igazgatásában.

Nebukadneccar álma a nagy fáról

4 Nebukadneccar király üzenetet küldött birodalma összes népének, nemzetének és nyelvcsoportjának:

„Bőséges békességet és jólétet kívánok nektek!

² Helyesnek tartom, hogy kihirdessem nektek azokat a csodálatos jeleket, amelyeket a leghatalmasabb Isten vitt véghez a szemem láttára.

⁴ Én, Nebukadneccar, gondtalan békességben és jólétben éltem palotámban. ⁵ De egyik éjjel álmot láttam, amely megrémített. Ágyamban feküdtem, de látomásaim és gondolataim nyugtalanítottak. ⁶ Parancsoltam hát, hogy jöjjön elém az összes babilóniai bölcs, és fejtsék meg az álmom értelmét. ⁷ Elém is álltak a varázslók, asztrológusok, jósok és káldeusok mind, akiknek elmondtam, hogy mit álmodtam, de egyikük sem tudta megfejteni. ⁸ Végül elém jött Dániel — akit istenem neve után Baltazárnak neveztek el —, s akiben a szent istenek szelleme lakik. Neki is elmondtam az álmomat:

⁹ „Baltazár, bölcsek vezetője, tudom, hogy a szent istenek szelleme lakik benned, és ezért nincs számodra megfejthetetlen titok. Hallgasd meg, mit álmodtam, és mondd meg nekem, hogy mit jelent! ¹⁰ Ezt láttam álmomban: Hatalmas fa állt a föld közepén, igen magas termetű. ¹¹ Naggyá növekedett, és megerősödött, csúcsa az égig ért, messzire látszott, a föld széléig. ¹² Koronája gyönyörű, termése bőséges, s jutott belőle mindenkinek. Árnyékában tanyáztak a mezei vadak, ágain fészkeltek az égi madarak. Táplált a fa mindenkit az ég alatt.

¹³ Majd láttam álomban, hogy egy őrszem, egy szent^[o] szállt le a mennyből, ¹⁴ és ezt kiáltotta: »Vágjátok ki a fát, tördeljétek le ágait! Leveleit szaggassátok le, gyümölcseit szórjátok szét! Fussanak szét árnyékából a vadak, meneküljenek róla a madarak! ¹⁵ Tövét és gyökerét hagyjátok a földben, de kötözzétek meg vas- és bronzláncokkal! Így maradjon a mező füvén, égi harmat áztassa, lakjon a mezei vadak közt, s velük együtt legelje a mező füvét! ¹⁶ Emberi szív helyett kapjon állati szívet, s maradjon így hét időszakon^[p] át!

¹⁷ Mennyei őrszemek határozata ez, a szentek döntöttek így, hogy az élők mind megtudják: a Felséges Isten uralkodik minden emberi királyság fölött, s annak adja azt, akinek akarja. Még a legalacsonyabb sorsút is trónra emelheti.«

¹⁸ Ez hát az álom, amelyet én, Nebukadneccar király, láttam. Te pedig, Baltazár, magyarázd meg, hogy mit jelent, mert birodalmam egyetlen más bölcse sem volt képes erre! De rólad tudom, hogy megérted, mert a szent istenek szelleme lakik benned.”

Dániel megfejti az álom értelmét

¹⁹ Akkor Dániel, akit Baltazárnak is neveznek, megdöbbent; és egy óráig szóhoz sem jutott, mert a gondolatai annyira megrémítették. A király azonban bátorította: „Baltazár, ne rettenj meg az álomtól, és annak jelentésétől!”

Végül Baltazár megszólalt: „Uram, királyom, bárcsak az álom a gyűlölőidre vonatkozna, annak jelentése pedig az ellenségeidre!

²⁰ Álmodban egy hatalmas és erős fát láttál, amelynek teteje az égig ért, és az egész földön látható volt. ²¹ Lombkoronája gyönyörű és termése bőséges volt. Sokakat táplált, árnyékában tanyáztak a vadállatok, ágain fészkeltek az égi madarak. ²² Ez a fa te vagy, uram, királyom! Mert hatalmassá és erőssé lettél, nagyságod az égig ér, uralmad kiterjed a lakott föld széléig.

²³ Azután, királyom, láttad, hogy egy szent őrálló leszállt a mennyből, és ezt mondta: »Vágjátok ki a fát, és pusztítsátok el, de tövét és gyökerét hagyjátok a földben, vas- és bronzláncokkal megkötözve! Így maradjon a mező füvén, áztassa az ég harmata, lakjon a mezei vadak közt, egye velük együtt a föld füvét, s maradjon így hét időszakon át!«

²⁴ Királyom, ez a Felséges Isten határozata, amely beteljesedik rajtad!

Értelme pedig a következő: ²⁵ száműznek téged az emberek közül, és a vadállatok között fogsz majd lakni. Füvet eszel, mint az ökör, és az égi harmat öntözi testedet. Így telik el hét időszak fölötted, amíg megtanulod, megérted és elismered, hogy a Felséges Isten uralkodik minden emberi királyság fölött, és az uralmat annak adja, akinek akarja.

²⁶ Mivel a határozat úgy szólt, hogy a fa tövét és gyökerét hagyják meg, királyságod megmarad számodra, s mihelyst megértetted, hogy a menny Istene uralkodik, vissza is helyeznek trónodra.

²⁷ Most hát, királyom, fogadd meg tanácsomat: szakíts bűneiddel, és élj igazságosan, szabadulj meg vétkeidtől, és bánj irgalmasan az elnyomottakkal! Így talán maradandó lesz békességed és jóléted.”

^28-29 Tizenkét hónap múlva mindez beteljesedett Nebukadneccar királyon, amikor a babilóniai királyi palota tetőteraszán sétált. ³⁰ Miközben a nagy várost szemlélte, így kiáltott fel: „Milyen hatalmas és fenséges birodalmam fővárosa! Milyen nagy város ez a Babilon, amelyet hatalmam által építettem!”

³¹ Még be sem fejezte, amikor egy hang szólt hozzá a mennyből: „Nebukadneccar király! Neked szól ez a határozat: elvették tőled királyi hatalmadat. ³² Száműznek az emberek közül, vadállatok között fogsz lakni, és füvet eszel, mint az ökör. Így telik el hét időszak fölötted, amíg megtanulod, megérted és elismered, hogy a Felséges Isten uralkodik minden emberi királyság fölött, és az uralmat annak adja, akinek akarja.”

³³ Ez be is teljesedett a királyon: száműzték az emberek közül, vadállatokkal lakott együtt, füvet evett, mint az ökör, testét az ég harmata öntözte, szőre olyan hosszúra nőtt, mint a sas tollazata, körmei pedig, mint a madarak karmai.

Nebukadneccar dicséri Istent

³⁴ Mihelyt letelt a megszabott idő, én, Nebukadneccar, az égre emeltem a tekintetem, és visszanyertem a józan eszemet.

³⁶ Mikor visszatért a józan eszem, visszakaptam királyi méltóságom, hatalmam és dicsőségem. Tanácsosaim és főembereim felkerestek, visszahelyeztek királyi trónomra, és még a korábbinál is nagyobb hatalomra tettem szert. ³⁷ Ezért én, Nebukadneccar, áldom, magasztalom és dicsőítem a Menny Királyát, mert minden, amit tesz, helyes és jó! Ő mindenben igazságosan jár el, és a büszkéket megalázhatja.

Írás a falon

5 Bélsaccar király egyszer nagy ünnepséget rendezett, amelyre meghívta birodalma ezer főemberét. A lakoma közben a király és vendégei együtt itták a bort. ² Mikor a király már elég sokat ivott, megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstkelyheket, amelyeket még az egyik előző király, Nebukadneccar^[q] hozott el Jeruzsálemből, a Templomból. Azt akarta, hogy ő maga, főemberei, feleségei és ágyasai ezekből a kelyhekből igyanak. ³ Elő is hozták ezeket az arany- és ezüstkelyheket, amelyeket korábban a Templomból, Isten házából hoztak el. A király ezekből ivott, főembereivel, feleségeivel és ágyasaival együtt. ⁴ Miközben itták a bort, dicsérték a bálványisteneket, akiknek szobrait aranyból, ezüstből, bronzból, vasból, fából és kőből készítették.

⁵ Eközben hirtelen feltűnt egy emberi kéz a királyi palota falán, a mécstartóval szemben, és írni kezdett a meszelt falra.

⁶ Ahogy ezt a király meglátta, elsápadt, nagyon megrémült, térdei remegtek, dereka megroggyant, ⁷ és kiáltozni kezdett, hogy azonnal hozzák elé a királyi asztrológusokat, varázslókat és jövendőmondókat.

Amikor elé álltak, a király ezt mondta a babilóniai bölcseknek: „Aki elolvassa ezt az írást és megfejti értelmét, annak bíborpalástot^[r] és aranyláncot adományozok, és rangja szerint birodalmam harmadik vezetője lesz.”

⁸ El is jött a király összes bölcse, de sem elolvasni, sem megfejteni nem tudták a falon lévő írást. ⁹ Emiatt a király még inkább megrémült, elsápadt, és főemberei is tanácstalanok voltak.

¹⁰ Akkor az anyakirálynő, a király anyja jött be a terembe, ahol az ünnepséget tartották, mivel meghallotta, hogy a király és tanácsosai miről beszélnek. Ezt mondta: „Király, örökké élj! Ne rémülj meg, és ne sápadj el! ¹¹ Van valaki a birodalmadban, akiben a szent istenek szelleme lakik. Atyád^[s] uralkodása idején már megmutatkozott, hogy olyan bölcsesség, értelem és világosság van benne, mint az istenekben. Nebukadneccar király — aki előtted ült ezen a trónon — ezt a férfit nevezte ki a varázslók, jövendőmondók és asztrológusok vezetőjévé. ¹² Dániel — így hívták ezt a férfit, de a király elnevezte Baltazárnak — rendkívüli képességekkel rendelkezett: nemcsak értelmes és művelt volt, hanem meg tudta fejteni a titkokat és az álmok értelmét, és válaszolni tudott a legnehezebb kérdésekre is. Hívasd hát elő Dánielt, és ő biztosan meg tudja mondani, mit jelent ez az írás a falon.”

¹³ Ezután Dánielt a királyhoz vezették, aki így szólt hozzá: „Szóval, te vagy Dániel, a júdai foglyok közül, akit még az egyik királyi elődöm hozatott ide Júdából! ¹⁴ Azt hallottam felőled, hogy az istenek szelleme, rendkívüli világosság, értelem és bölcsesség lakik benned. ¹⁵ Előhívattam a bölcseket és asztrológusokat, hogy olvassák el ezt az írást, és fejtsék meg az értelmét, de képtelenek voltak rá. ¹⁶ Rólad azonban azt hallottam, hogy meg tudod fejteni a titkokat, és válaszolni tudsz a nehéz kérdésekre. Most azért, ha elolvasod ezt az írást, és megmagyarázod, hogy mit jelent, akkor bíborpalástot és aranyláncot kapsz tőlem ajándékba, és te leszel rangban a harmadik a birodalmamban.”

¹⁷ Dániel ekkor a király előtt így válaszolt: „Bélsaccar király, köszönöm, de nem fogadom el ajándékaidat, és arra a tisztségre is válassz valaki mást! Az írást azonban elolvasom, és megmondom, mit jelent.

¹⁸ Király, a Felséges Isten királyságra emelte elődödet, Nebukadneccart, és dicsőséget, nagyságot és méltóságot adott neki. ¹⁹ Mivel rendkívüli nagyságot és hatalmat kapott, tisztelték és félték Nebukadneccart az összes népek, nemzetek és nyelvek. Olyan nagy hatalma volt, hogy akit akart, megöletett, vagy megkegyelmezett neki, akit akart, tisztségre emelt, vagy elvette tőle a tisztségét.

²⁰ De amikor büszke és keményszívű lett, és gőgösen viselkedett, elvették tőle a királyi hatalmat, és minden dicsőségétől megfosztották. ²¹ Száműzték az emberek közül, és szíve elváltozott: olyan lett, mint az állatoké. A vadszamarak életmódja szerint élt: füvet legelt, mint az ökör, és testét az ég harmata öntözte. Ez addig tartott, amíg megtanulta, és elismerte, hogy a Felséges Isten uralkodik minden emberi birodalom fölött, és annak adja az uralmat, akinek akarja.

²² Te pedig, Bélsaccar király, aki Nebukadneccar trónján ülsz^[t], bár mindezt jól tudtad, mégsem viselkedtél tisztelettudóan a Felséges Istennel szemben! ²³ Ellenkezőleg, a Menny Ura fölé emelted magad, mivel az ő Templomának a kelyheit hozattad elő, és te magad is, meg a főembereid, feleségeid és ágyasaid is azokból ittátok a bort! Dicsérted a bálványisteneket, akiknek szobrait aranyból, ezüstből, bronzból, vasból, fából és kőből készítik. Őket dicsérted, akik nem látnak, nem hallanak, és semmit sem értenek. A Felséges Istent pedig, akitől az életed és a sorsod függ, nem tisztelted.

²⁴ Ezért küldte Isten ezt a kezet, hogy írja fel a falra e szavakat:

²⁵ mené, mené, tekél, úparszin.

²⁶ Ennek jelentése pedig a következő:

²⁹ Akkor Bélsaccar parancsára Dánielre bíborpalástot adtak, nyakába aranyláncot tettek, és kihirdették, hogy rang szerint ő a harmadik uralkodó a birodalomban.

³⁰ Még azon az éjszakán megölték Bélsaccart, a káldeusok királyát, ³¹ országát pedig a méd Dárius foglalta el, aki ekkor hatvankét éves volt.

Dániel megszabadul az oroszlánok verméből

6 Dárius király elhatározta, hogy egész birodalmában 120 helyi kormányzót nevez ki. ² Ezek fölé pedig három főkormányzót rendelt, akik közül az egyik Dániel volt. A helyi kormányzók ennek a három főkormányzónak tartoztak elszámolással, hogy a királyt senki meg ne károsítsa. ³ Dániel olyan sikeresen végezte a munkáját, hogy kiemelkedett a kormányzók és főkormányzók közül, mivel rendkívüli szellem volt benne. Ezért a király azt tervezte, hogy Dánielre bízza az összes kormányzó és az egész birodalma felügyeletét. ⁴ A kormányzók és főkormányzók azonban ürügyet kerestek arra, hogy Dánielt bevádolhassák a királynál a hivatalával kapcsolatban. Ő azonban annyira hűségesen látta el a tisztségét, hogy semmiféle vesztegetéssel, vagy mulasztással nem lehetett vádolni.

⁵ Végül rosszakarói ezt mondták: „Látjuk, hogy képtelenség Dánielt a tisztségével kapcsolatban bármivel is vádolni. Talán Istenének törvényével kapcsolatban találunk valamit, amivel bevádolhatjuk.”

⁶ Akkor ezek a kormányzók és főkormányzók összegyűltek, tanácskoztak, majd a király elé járultak, és ezt kérték tőle: „Dárius király, örökké élj! ⁷ Birodalmad minden főkormányzója, kormányzója, tanácsosa, helytartója és tisztviselője egyetért abban, hogy a király bocsásson ki egy rendeletet, és szigorú tilalmat, amely szerint az egész birodalomban 30 napig kizárólag tőled kérhet valaki bármit is. Ez idő alatt rajtad kívül sem emberhez, sem istenhez nem szabad senkinek sem imádkozni. Aki pedig megszegi ezt a törvényt, azt dobják az oroszlánok vermébe. ⁸ Most azért, királyunk, add ki ezt a rendeletet, és aláírásoddal erősítsd meg, hogy senki meg ne változtassa azt, a médek és perzsák törvénye szerint.” ⁹ Dárius király aláírta a rendeletet, amely ezzel visszavonhatatlan törvénnyé vált.

¹⁰ Dániel is tudomást szerzett erről. Ettől függetlenül — ugyanúgy, mint addig is minden nap tette — a királyi udvarból a házához ment. A felső szobájában, ahol a Jeruzsálem felé néző ablakok nyitva voltak, naponta háromszor letérdelt, imádkozott Istenéhez, és dicsérte őt.

¹¹ Azok az emberek pedig bementek Dániel szobájába — mialatt ő Istenéhez imádkozott és könyörgött —, és tetten érték, hogy megszegte a király rendeletét. ¹² Azután a királyhoz siettek, és a saját rendeletére hivatkoztak: „Ó királyunk! Vajon nem te adtál ki rendeletet, és szigorú tilalmat, amely szerint az egész birodalomban 30 napig kizárólag tőled kérhet valaki bármit is? Nem te rendelted el, hogy ez idő alatt rajtad kívül sem emberhez, sem istenhez nem szabad imádkozni, s hogy aki megszegi ezt a törvényt, azt dobják az oroszlánok vermébe?” A király felelt: „Igen, érvényes ez a rendelet, amely a médek és perzsák törvénye szerint meg nem változtatható!”

¹³ Akkor ők ezt mondták: „Dániel, aki a júdabeli foglyok közül való, nem engedelmeskedik neked, ó királyunk, sem törvényednek, amelyet aláírtál, és napjában háromszor imádkozik a saját istenéhez!”

¹⁴ Mikor a király meghallotta ezt a vádat, nagyon elszomorodott, és napnyugtáig minden eszközzel azon igyekezett, hogy Dánielt valamiképpen megmentse. ¹⁵ De azok az emberek ismét eléje járultak, és figyelmeztették: „Ó, királyunk, emlékezz rá, hogy a médek és perzsák törvénye szerint azt a rendeletet, amelyet a király aláírt, senki sem változtathatja meg!”

¹⁶ Akkor a király kiadta a parancsot, hogy Dánielt hozzák elő, és dobják az oroszlánok vermébe. Előtte még azt mondta Dánielnek: „Szabadítson meg téged Istened, akit oly hűségesen szolgálsz!” ¹⁷ Miután Dánielt beledobták a verembe, egy nagy követ helyeztek a nyílására. Ezt a király a saját pecsétjével és főembereinek pecsétjével pecsételte le, hogy senki ne hozhassa ki onnan Dánielt. ¹⁸ Ezután Dárius király visszament a palotájába, de reggelig nem evett semmit, nem hívatta a zenészeket sem, és az álom is elkerülte.

¹⁹ Másnap reggel virradatkor az oroszlánok verméhez sietett. ²⁰ Már messziről aggódva kiáltott: „Dániel! Dániel, az élő Isten szolgája! Az, akinek olyan hűségesen szolgálsz, a te Istened meg tudott-e menteni az oroszlánoktól?”

²¹ Ekkor Dániel hangja szólt a veremből: „Király, örökké élj! ²² Istenem elküldte angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, hogy ne bántsanak, mert ártatlannak talált, és ellened sem vétettem semmit.”

²³ A király rendkívül megörült, és parancsolta, hogy Dánielt azonnal húzzák ki a veremből. Így is történt, és mindenki láthatta, hogy Dánielnek egy haja szála sem görbült meg a veremben, mivel bízott Istenében.

²⁴ Ezután a király előhozatta azokat, akik Dánielt bevádolták, és feleségükkel, gyermekeikkel együtt az oroszlánok vermébe dobatta őket. Az oroszlánok azonnal rájuk rontottak, még estükben elkapták és úgy szétszaggatták őket, hogy a csontjaikból sem maradt semmi.

²⁵ Akkor Dárius király levelet írt birodalma minden népének és nemzetének a saját nyelvén:

„Kívánom, hogy békességetek bőséges legyen!

²⁶ Királyi rendelettel megparancsolom birodalmam minden alattvalójának, hogy tisztelje és félje Dániel Istenét!

²⁸ Dánielnek ettől fogva jól ment a sora Dárius uralma, és a perzsa Círusz király uralkodása idején.

Látomás a négy vadállatról

7 Bélsaccar, Babilónia királya uralkodásának első évében^[x] Dániel álmot látott. Ezt a látomást látta, amíg aludt. Azután feljegyezte, amit látott.

² Ezt mondta: Én, Dániel, azt láttam ebben az éjjeli látomásban, hogy a négy égtáj felől fújó szelek felkorbácsolták a nagy tenger hullámait. ³ A tengerből négy különböző hatalmas vadállat emelkedett ki.

⁴ Az első oroszlánhoz hasonlított, de sas-szárnyai voltak. Amint néztem, láttam, hogy kitépik a szárnyait, majd felemelik, és két lábra állítják, mint egy embert, és emberi szívet adtak neki.

⁵ A második medvéhez hasonlított, az egyik oldalára támaszkodott és három bordát tartott a fogai között. Azt mondták neki: „Kelj fel, és egyél sok húst!”

⁶ Azután láttam a harmadikat, amely párduchoz hasonlított, de négy feje, és a hátán négy nagy madár-szárnya volt. Hatalmat kapott, hogy uralkodjon.

⁷ Azután az éjjeli látomásban láttam a negyedik vadállatot is, amely ijesztőnek, rettenetesnek és igen erősnek látszott. Nagy vasfogai voltak, amelyekkel összezúzta és felzabálta, ami a szájába került. Amit nem tudott megenni, azt a lábaival összetaposta. Ez a vadállat különbözött a másik háromtól, és tíz szarva volt.

⁸ Mialatt a szarvait néztem, észrevettem, hogy egy újabb kis szarva nőtt ki, amelyen nagyokat mondó száj és emberi szemek voltak. Három szarvat az előbbiek közül gyökerestül kitéptek, hogy helyet készítsenek a kis szarvnak.

Az Öregkorú és az Emberfia

¹¹ Figyeltem, hogy mi fog történni, mert az a kis szarv nagyon elbizakodott hangon szólt. Akkor láttam, hogy a negyedik vadállatot megölték, a testét elpusztították, és lángoló tűzben elégették. ¹² A másik három vadállattól is elvették hatalmukat, de meghatározott ideig még életben hagyták őket.

¹³ Azután ezt láttam az éjjeli látomásban: Az ég felhőin közeledett valaki, ember fiához^[aa] hasonló. Az Öregkorúhoz jött, trónja elé vezették.

¹⁴ Akkor az ember fiához hasonló uralmat, dicsőséget és királyságot kapott, hogy minden nép, nemzet és nyelv szolgálja őt. Uralma örökké tart, nem lesz vége soha. Királysága elpusztíthatatlan, mert örök.

A látomás magyarázata

¹⁵ Akkor én, Dániel, nagyon megdöbbentem, mert ezek a látomások felkavartak. ¹⁶ Ezért odamentem valakihez, aki ott állt, és megkérdeztem tőle, hogy mit jelent a látomás. Ő pedig elmagyarázta: ¹⁷ „A négy hatalmas vadállat, amelyet láttál, négy birodalmat^[ab] jelent, amelyek a földön^[ac] kialakulnak és felemelkednek. ¹⁸ De az uralmat^[ad] a Felséges Isten szentjei fogják megkapni, és mindörökre az övék is marad.”

¹⁹ Tovább kérdezősködtem, mert szerettem volna megtudni az igazságot a negyedik vadállat felől, amely különbözött a többitől, és oly rettenetesnek látszott. Tudni akartam, mit jelentenek a vasfogai, bronzkarmai, miért zabált föl és zúzott össze a fogaival mindent, és miért taposta össze a maradékot. ²⁰ Megkérdeztem, mit jelent a tíz szarv a vadállat fején, meg az a kicsi szarv, amely a többinél nagyobbnak látszott, amelyen szemek voltak és egy nagyokat mondó száj, s amelynek útjából három másik szarvat kitörtek.

²¹ Figyeltem ezt az utóbb növekedett szarvat, amely megtámadta a szenteket. Háborút viselt ellenük, és erősebbnek bizonyult náluk, ²² ameddig az Öregkorú el nem jött. Akkor igazságot szolgáltattak a Magasságos Isten szentjeinek, akik végül győztek, mert eljött az ideje, hogy megkapják a királyi hatalmat az uralkodásra.

²³ Akkor akit megkérdeztem, folytatta a magyarázatot: „A negyedik vadállat a negyedik birodalmat jelenti a földön, mely különbözni fog minden más birodalomtól. Fölzabálja az egész földet, darabokra zúzza, és letapossa a népeket. ²⁴ A tíz szarva tíz királyt jelent, akik ebből a birodalomból támadnak. Majd utánuk egy másik király jön, a többiektől különböző, aki három előző királyt lever és megaláz, ²⁵ a Felséges Isten ellen szól, üldözi és gyilkolja a Felséges szentjeit, meg akarja változtatni a törvényt és a megszabott ünnepeket^[ae], és kezébe adják a szenteket három és fél évig^[af].

²⁶ De ítéletet tartanak fölötte, elveszik hatalmát, elpusztítják, és végleg megsemmisítik. ²⁷ A királyi uralmat, hatalmat, s a világ összes országa fölötti uralkodást átadják a Felséges Isten szentjeinek.^[ag] Mert a Felséges Isten királyi uralma örökké tartó uralom, minden uralkodó neki szolgál és engedelmeskedik.”

²⁸ Itt végződött az álom. Én pedig, Dániel, sokat gondolkoztam ezen, és gondolataim annyira nyugtalanítottak, hogy egészen belesápadtam. De mindezt jól megjegyeztem, és nem beszéltem róla.

Látomás a kosról és a bakról

8 Az előző látomás után, Bélsaccar király uralkodásának harmadik évében^[ah] én, Dániel, egy újabb látomást láttam.^{[ai] 2} Ebben a látomásban Élám tartományban, Súsán^[aj] várában voltam, az Úlaj csatorna mellett. ³ Ahogy felnéztem, a vízparton egy hosszú szarvú kost láttam. Két szarva közül az egyik később növekedett, és hosszabb volt, mint a másik. ⁴ A kos a szarvaival nyugat, észak és dél felé öklelt. Semmilyen állat nem tudott ellenállni a kos támadásának, senki sem menekült meg tőle. A kos tetszése szerint tehetett, amit akart, és nagyon erős lett.

⁵ Miközben ezen gondolkoztam, nyugat felől egy kecskebak közeledett. Oly sebesen rohant, hogy a lába alig érte a földet. A baknak csak egy nagy szarva volt a két szeme között. ⁶ Teljes erővel nekirohant a kétszarvú kosnak, amelyet a csatorna partján láttam. ⁷ Dühösen megtámadta, ledöntötte és megtaposta, még a szarvait is letörte. A kos nem tudott ellenállni, és senki sem tudta megmenteni a bak erejétől.

⁸ Ezután a bak igen naggyá növekedett, de hatalma tetőpontján a nagy szarva letört, és annak helyén négy tekintélyes szarva nőtt a négy égtáj irányába.

⁹ A négy közül az egyikből egy újabb szarv nőtt ki, amely eleinte kicsi volt, de azután rendkívül hatalmasra fejlődött dél felé, kelet felé és a gyönyörű föld^[ak] felé. ¹⁰ Olyan magasra nőtt, hogy egészen a mennyei seregig fölért. A mennyei seregből^[al] egyeseket a földre dobott, és ezeket megtaposta. ¹¹ Még a mennyei sereg Vezérével^[am] is szembeszállt: elvette tőle a naponkénti égőáldozatot, és a szentélyét meggyalázta. ¹² A mindennapi áldozatot törvénytelen módon megszüntették egy bizonyos időre,^[an] az igazságot földre vetették, és lábbal tiporták. Ezt tette az a kicsi szarv, és mindenben sikeres volt.

¹³ Azután hallottam, amikor két szent^[ao] beszélt egymással. Az egyik ezt kérdezte: „Meddig fog tartani mindaz, amit a látomás mutat: a napi áldozatok szünetelése, a pusztító bűn, a szentély és a mennyei sereg lábbal tiprása?”

¹⁴ A másik szent így felelt: „Így telik el 2 300 este és reggel, azután a szent hely ismét a Törvény szerinti rendben látja el a rendeltetését.”

Gábriel megmagyarázza a látomást

¹⁵ Amikor én, Dániel, láttam ezt a látomást, szerettem volna megérteni. Ekkor megállt előttem valaki, aki egy férfihoz hasonlított. ¹⁶ Majd egy emberi hangot hallottam az Úlaj csatorna felől: „Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!”

¹⁷ Akkor ő odajött hozzám, én pedig megrémültem, és arccal a földre estem. De ő azt mondta: „Ember fia,^[ap] értsd meg, hogy ez a látomás az utolsó időkre vonatkozik!”

¹⁸ Amikor beszélt hozzám, ájultan estem a földre, de ő megérintett, és lábra állított. ¹⁹ Ezt mondta: „Figyelj rám! Megmondom neked, mi fog történni a harag időszakának végén. Ez a látomás ugyanis az elrendelt végső időkre vonatkozik.

²⁰ A kétszarvú kos, amelyet láttál, a médek és perzsák birodalmát jelenti. ²¹ A bozontos szőrű kecskebak a görög birodalmat jelképezi, a szemei között lévő nagy szarv pedig annak első királyát. ²² Láttad, hogy a nagy szarv letörött, és a helyén négy másik nőtt ki. Ez azt jelenti, hogy abból a nemzetből négy királyság alakul ki, de nem olyan erősek, mint az előző.

²³ Uralmuk végén, amikor a bűnök már annyira felhalmozódnak, hogy az égig érnek, támad egy kegyetlen és céltudatos király, aki mestere a ravaszságnak és megtévesztésnek. ²⁴ Nagy hatalma lesz, de nem a saját ereje által^[aq], és csodálatos hatékonysággal pusztít. Amibe belefog, az sikerül, és tetszése szerint cselekszik. Hatalmasokat pusztít el, és a szenteket is gyilkolja.

²⁵ Ravaszsága által sikeresen megtéveszt és becsap sokakat. Saját magát nagyon nagynak képzeli. Sokakat elpusztít, akik biztonságban érzik magukat. Végül ellene támad a Vezérek Vezérének is, de össze fog törni, pedig ember keze nem is nyúl hozzá.

²⁶ Az estékről és reggelekről szóló látomás, és amit erről mondtak neked, az igaz! Most pedig pecsételd le^[ar] ezt a látomást, mert még messze van az idő, amelyre vonatkozik.”

²⁷ Ezután én, Dániel, napokig kimerülten feküdtem. Majd felerősödtem, és tovább végeztem a feladatokat, amelyeket a király rám bízott. Közben egyre csak a látomáson gondolkoztam, amelyet sem én, sem más nem értett.