Bible in 90 Days

Jézus figyelmezteti tanítványait az üldöztetésre

¹⁸ „Ha a hitetlenek gyűlölnek benneteket, jusson eszetekbe, hogy engem előbb gyűlöltek, mint titeket! ¹⁹ Ha közéjük tartoznátok, akkor ez a világ kedvelne titeket, mint a saját embereit. De ti nem tartoztok ehhez a világhoz, hiszen én kiválasztottalak titeket — ezért gyűlölnek benneteket.

²⁰ Emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek: a szolga nem nagyobb, mint az ura. Ezért, ha engem üldöztek, benneteket is üldözni fognak. Másfelől, ha egyesek elfogadták és követték a tanításomat, akkor a tiéteket is követni fogják. ²¹ Mindezeket miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki engem küldött. ²² Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna velük, most nem lennének bűnösök, így azonban nincs mentség a bűneikre. ²³ Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. ²⁴ Ha nem tettem volna közöttük olyan csodákat, amilyeneket még senki sem tett, most nem lennének bűnösök. De látták a csodákat, mégis gyűlölnek engem is, és Atyámat is.

²⁵ Mindez azért történt így, hogy beteljesedjen, ami a Törvényükben meg van írva: »Ok nélkül gyűlöltek engem.«^[a]

²⁶ El fog jönni a Segítő, az Igazság Szelleme,^[b] akit az Atyától küldök hozzátok, és ő majd tanúskodik mellettem. ²⁷ De ti is tanúskodni fogtok rólam, mert kezdettől velem voltatok.

16 Mindezt azért mondom nektek, hogy majd ne érjen benneteket meglepetésként, és el ne veszítsétek a hiteteket. ² Ki fognak zárni titeket a zsinagógai közösségből, sőt, egyeseket meg is ölnek közületek! Akik pedig megölnek benneteket, azt fogják hinni, hogy ezzel Istennek tesznek szolgálatot. ³ Azért teszik ezt, mert sem az Atyát nem ismerik, sem engem. ⁴ Látjátok, előre megmondtam nektek! Tehát, amikor majd ezek bekövetkeznek, emlékezzetek rá, hogy én előre figyelmeztettelek titeket.”

A Szent Szellem munkája

„Korábban azért nem beszéltem ezekről, mert veletek voltam, ⁵ de most visszatérek ahhoz, aki elküldött engem. Egyikőtök sem kérdezi: »Hová mész?« ⁶ Igaz, most szomorúak vagytok, mivel ezt mondtam, ⁷ de higgyetek nekem: javatokra válik, hogy elmegyek! Miért? Mert ha elmegyek, elküldöm hozzátok a Segítőt. Ha nem mennék el, akkor ő sem jönne el hozzátok. ⁸ Amikor pedig eljön a Szent Szellem, nyilvánvaló módon be fogja bizonyítani az egész világnak, és minden embernek, hogy mi a vétek, mi az igazságosság, és mi az ítélet. ⁹ Be fogja bizonyítani az embereknek, hogy ha nem hisznek bennem, akkor vétkeznek. ¹⁰ Bebizonyítja, hogy Isten igazságos ítélete az, hogy én visszatérek az Atyához, és nem láttok többé. ¹¹ Be fogja bizonyítani, hogy e világ fejedelme^[c] fölött kimondták a kárhoztató ítéletet.

¹² Még sok mondanivalóm lenne, de most még nem értenétek. ¹³ Azonban eljön majd az Igazság Szelleme, aki bevezet benneteket a teljes valóságba, mert nem a saját gondolatait mondja majd, hanem azt, amit az Atyától hall. Kijelenti majd nektek az eljövendő dolgokat. ¹⁴ Engem fog dicsőíteni, mert abból vesz, ami az enyém, és kijelenti nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. ¹⁵ Ezért mondom, hogy a Szent Szellem az enyémből vesz, és kijelenti nektek.”

Szomorúságotok örömre fordul

¹⁶ „Még egy kis idő, és nem láttok engem többé. Azután egy kis idő múlva ismét megláttok.”

¹⁷ Ekkor a tanítványok tanakodni kezdtek egymás között: „Mit jelent ez: »Még egy kis idő, és nem láttok engem, de azután ismét megláttok«? Mit jelent az, hogy: »Mert én az Atyához megyek?« ¹⁸ Mit jelent az, hogy »Egy kis idő múlva«? Nem értjük, mire gondolt!”

¹⁹ Jézus tudta, hogy meg akarják kérdezni, ezért ő kérdezte meg tőlük: „Arról tanakodtok, hogy mit jelent, amit mondtam: »Még egy kis idő, és nem láttok engem, azután hamarosan ismét megláttok?« ²⁰ Igazán mondom nektek: akkor majd sírtok és jajgattok, a hitetlenek ellenben örülnek. Szomorúak lesztek, de szomorúságotok hamarosan örömre fordul.

²¹ Amikor az asszony világra hozza gyermekét, szenved, mert eljött a szülés ideje. Azonban miután megszületett a gyermeke, már elfelejti minden szenvedését, mert a gyermeknek örül, aki a világra jött. ²² Ehhez hasonlóan most ti is szomorúak vagytok. Amikor majd újra meglátlak titeket, már örülni fogtok, és ezt az örömöt senki el nem veheti tőletek! ²³ Azon a napon nem kérdeztek majd tőlem semmit. Igazán mondom nektek: bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek! ²⁴ Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”

Én már legyőztem a világot

²⁵ „Ezeket a dolgokat példázatokban mondtam nektek. De eljön az idő, amikor már nem példázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról. ²⁶ Azon a napon, ha az én nevemben kértek valamit az Atyától, nem lesz rá szükség, hogy én kérjem az Atyát értetek. ²⁷ Hiszen maga az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettek engem, és elhittétek, hogy Istentől jöttem. ²⁸ Igen, én az Atyától jöttem ebbe a világba, de most elhagyom ezt a világot, és visszamegyek az Atyához.”

²⁹ A tanítványok ekkor azt mondták: „Látod, most valóban nyíltan beszélsz, és nem példázatokban! ³⁰ Most már látjuk, hogy mindent tudsz! Te hamarabb tudsz válaszolni a kérdésünkre, mint hogy megkérdeztünk volna! Ezért hisszük, hogy valóban Istentől jöttél.”

³¹ Jézus így válaszolt: „Most hiszitek? ³² Figyeljetek rám! Hamarosan eljön az idő, sőt, már itt is van, amikor mindannyian szétszóródtok, ki-ki hazatér az otthonába, és engem egyedül hagytok. De mégsem leszek egyedül, mert Atyám velem van.

³³ Ezt azért mondom nektek, hogy teljes békességetek és bizalmatok legyen bennem. Ezen a világon próbatételek, nehéz időszakok és szenvedések várnak rátok, de legyetek bátrak: én már legyőztem a világot.”

Jézus imádkozik a tanítványaiért

17 Miután Jézus ezeket mondta, felnézett az égre, és így szólt: „Atyám, eljött az idő! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy ő is dicsőséget szerezzen neked! ² Hatalmat adtál Fiadnak minden ember fölött, hogy örök életet adjon mindazoknak, akiket neki ajándékoztál. ³ Az örök élet pedig az, hogy egyre jobban megismerjenek téged, az egyetlen valóságos Istent, és a Messiás Jézust, akit elküldtél. ⁴ Befejeztem a munkát, amellyel megbíztál, s ezzel dicsőséget szereztem neked itt a földön. ⁵ Most pedig, Atyám, fogadj vissza dicsőségedbe és jelenlétedbe, abba a dicsőségbe, amelyben veled együtt laktam, mielőtt a világ létrejött volna.

⁶ Atyám, embereket ajándékoztál nekem ebből a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, én pedig kézzelfoghatóan megmutattam nekik, hogy te milyen vagy. Ők azok, akik befogadták szavaidat, és engedelmeskedtek annak, amit mondtál. ⁷ Ők már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled származik. ⁸ Minden szót, amit tőled hallottam, továbbadtam nekik, ők pedig befogadták tanításodat. Felismerték, elfogadták, és meggyőződtek róla, hogy ezek a tanítások valóban tőled származnak, és azt is, hogy valóban te küldtél engem. ⁹ Értük imádkozom most, és nem a hitetlenekért. Azokért imádkozom, akiket nekem adtál, mert hozzád tartoznak. ¹⁰ Mert mindazok, akik hozzám tartoznak, a tieid, és mindazok, akik hozzád tartoznak, az enyémek — és általuk mutatkozik meg dicsőségem mindenki számára.

¹¹ Most már visszatérek hozzád, Atyám! Nem maradok tovább ezen a világon, de ők itt maradnak. Szent Atyám, őrizd meg őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál! Őrizd meg őket, hogy ők is eljussanak arra az egységre, amelyben te és én élünk! ¹² Amíg velük voltam, megőriztem őket neved hatalma által, amelyet nekem adtál. Vigyáztam rájuk, és nem veszett el közülük senki más, csak az az egy: a pusztulás fia. Így teljesedett be, amit az Írás róla mondott.

¹³ Atyám, most hozzád jövök, de amíg még ezen a világon vagyok, imádkozom azokért, akik hozzám tartoznak, hogy az örömöm egészen betöltse őket. ¹⁴ Átadtam nekik üzenetedet, Atyám.

Akik ehhez a világhoz tartoznak, gyűlölték az enyémeket, mert ők nem ebből a világból valók, ahogyan én sem tartozom ehhez a világhoz. ¹⁵ Nem arra kérlek, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a Gonosztól! ¹⁶ Ők nem ehhez a világhoz tartoznak, mint ahogyan én sem.

¹⁷ Válaszd külön őket a magad számára, Atyám, a valóság megismerése által — s a te beszéded, az a valóság!

¹⁸ Ahogyan te elküldtél engem erre a világra, ugyanúgy küldöm el én is őket. ¹⁹ Értük odaszentelem magamat, hogy ők is odaszenteljék magukat neked a valóság megismerése által!

²⁰ Atyám, nem csak őértük imádkozom, hanem mindazokért is, akik majd az ő szavukra fognak hinni bennem. ²¹ Mindannyiukért kérlek, hogy akik hisznek bennem, valamennyien teljes egységben legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, bennem élsz, és ahogyan én benned élek. Ők is így éljenek mibennünk, teljes egységben, hogy a világ elhiggye, és meggyőződjön róla, hogy valóban te küldtél engem! ²² Azt a dicsőséget, amelyet tőled kaptam, továbbadtam nekik, hogy ők is abban az egységben éljenek, ahogyan mi egységben élünk.

²³ Én bennük élek, és te, Atyám énbennem — hogy ők is eljussanak a tökéletes egységre. Ennek láttán majd az egész világ felismeri, hogy te küldtél engem, és őket is ugyanúgy szereted, ahogyan engem.

²⁴ Atyám, azt akarom, hogy azok, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok. Azt akarom, hogy lássák dicsőségemet, amelyet tőled kaptam, mivel te már a világ teremtése előtt szerettél engem. ²⁵ Igazságos Atyám! Ez a világ soha nem ismert meg téged, de én ismerlek, és ők is felismerték és elfogadták, hogy te küldtél engem. ²⁶ Megmutattam nekik, hogy te valójában milyen vagy, és továbbra is meg fogom mutatni, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük éljen, és én is őbennük éljek.”

Jézust letartóztatják^(A)

18 Miután Jézus befejezte az imádkozást, tanítványaival együtt átment a Kidron-patak völgyének másik oldalára, egy kertbe, ahol máskor is gyakran megfordult. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki Jézust az ellenségei kezére akarta adni. ³ Ezért ide vezette azt a csapatot, amelyben római katonák és templomőrök voltak. Ez utóbbiakat a főpapok és a farizeusok küldték. Fáklyákat, lámpásokat és fegyvereket is vittek magukkal.

⁴ Jézus már előre tudta, hogy mi következik, ezért előlépett, és megkérdezte: „Kit kerestek?”

⁵ „A názáreti Jézust” — felelték.

„Én vagyok”^[d] — mondta Jézus. Ott volt közöttük Júdás is, aki elárulta. ⁶ Amikor Jézus azt mondta: „Én vagyok”, azok mind hátratántorodtak, és a földre estek. Jézus ekkor ismét megkérdezte:

⁷ „Kit kerestek?”

„A názáreti Jézust” — válaszolták.

⁸ Jézus azt mondta: „Már megmondtam nektek, hogy én vagyok az, ha tehát engem kerestek, akkor a többieket hagyjátok békében elmenni!” ⁹ Ez azért történt, hogy beteljesedjék, amit előzőleg mondott: „Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.”

¹⁰ Ekkor Simon Péter kirántotta a kardját, és rávágott az egyikre azok közül, akik Jézust akarták elfogni, de csak a jobb fülét vágta le. Ez a férfi a főpap szolgája volt, Málkusnak hívták. ¹¹ Jézus azonban rászólt Péterre: „Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Nem tudod, hogy ki kell innom azt a poharat,^[e] amelyet Atyám adott nekem?”

Kihallgatják Annás házában^(B)

¹² Ekkor a római katonák a parancsnokukkal és a zsidó templomőrökkel együtt letartóztatták, és megkötözték Jézust. ¹³ Először Annáshoz vitték, aki Kajafás apósa volt. Abban az évben Kajafás volt a főpap. ¹⁴ Ő volt az, aki azt tanácsolta a vallási vezetőknek, hogy jobb, ha egyetlen ember hal meg, mintha az egész nép elpusztul.

Péter letagadja, hogy ismeri Jézust^(C)

¹⁵ Simon Péter követte Jézust egy másik tanítvánnyal együtt, aki ismerte a főpapot, ezért Jézussal együtt ő is bement a főpap palotájának udvarára. ¹⁶ Péter azonban kint maradt a kapunál. Később kijött az a másik tanítvány, szólt az ajtót őrző szolgálólánynak, és bevitte Pétert is az udvarba. ¹⁷ Ez a szolgálólány megkérdezte Pétert: „Ugye te is annak az embernek a tanítványai közé tartozol?”

„Nem, dehogyis!” — tiltakozott Péter.

¹⁸ A szolgák és a templom őrei tüzet raktak az udvarban, körülállták, és melegedtek, mert hideg volt az éjszaka. Péter is közéjük állt.

A főpap kihallgatja Jézust^(D)

¹⁹ Eközben a főpap a tanítványairól és tanításairól kérdezte Jézust. ²⁰ Ő így válaszolt: „Én mindig nyilvánosan tanítottam a zsinagógában és a Templomban, ahol a zsidók összegyűlnek. Semmit nem mondtam titokban. ²¹ Miért engem kérdezel? Kérdezd azokat, akik hallgatták tanításaimat! Ők tudják, mit mondtam!”

²² Akkor egy közelben álló őr az arcába vágott Jézusnak, és rákiáltott: „Hogy mersz így válaszolni a főpapnak?!”

²³ Jézus így felelt: „Ha valami rosszat mondtam, bizonyítsd be! Ha pedig helyesen válaszoltam, akkor miért ütöttél meg?”

²⁴ Ezután Annás megkötözve átküldte Jézust Kajafáshoz, a főpaphoz.

Péter újra letagadja, hogy ismeri Jézust^(E)

²⁵ Eközben Simon Péter az udvarban, a tűznél melegedett. A többiek megszólították: „Ugye te is annak az embernek a tanítványai közé tartozol?” De ő letagadta: „Nem vagyok!”

²⁶ Ott volt a főpap egyik szolgája is, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét. Megkérdezte Pétertől: „Azt hiszem, én már láttalak téged vele együtt a kertben! Nem így van?”

²⁷ De Péter újra letagadta, s abban a pillanatban kukorékolt a kakas.

Jézus Pilátus előtt^(F)

²⁸ Mikor feljött a hajnal, Jézust átvezették Kajafás házából a római helytartó palotájába. A vallási vezetők azonban nem akartak oda belépni, hogy ne váljanak tisztátalanná^[f], és részt vehessenek az ünnepi páskavacsorán. ²⁹ Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: „Mivel vádoljátok?”

³⁰ Ezt felelték: „Ez az ember bűnöző! Ha nem így volna, nem adtuk volna a kezedbe!”

³¹ Pilátus így válaszolt: „Vigyétek el, és ítéljétek el a ti saját Törvényetek szerint!”

A vallási vezetők így feleltek: „Nekünk nincs jogunk hozzá, hogy valakit halálra ítéljünk!” ³² (Így teljesedett be, amit Jézus előre megmondott: hogy milyen módon fog meghalni.)

³³ Ezután Pilátus visszament a palotába, maga elé hozatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?”

³⁴ Jézus kérdéssel válaszolt: „Magadtól kérdezed ezt, vagy mások mondták rólam?”

³⁵ Pilátus így felelt: „Nem vagyok én zsidó! Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?”

³⁶ Jézus így válaszolt: „Az én királyságom nem ehhez a világhoz tartozik. Ha ehhez tartozna, a szolgáim harcolnának értem, hogy ne szolgáltassanak ki a vallási vezetőknek. De királyságom nem ebből a világból való.”

³⁷ Pilátus azt kérdezte: „Szóval mégis király vagy?”

Jézus válaszolt: „Igen, jól mondod, az vagyok. Azért születtem, és jöttem erre a világra, hogy az igazságról tanúskodjak. Aki az igazsághoz tartozik, az hallgat a szavamra.”

³⁸ Pilátus ezt mondta: „Ugyan, mi az, hogy igazság?” — s ezzel újra kiment a vallási vezetőkhöz, és ezt mondta nekik: „Nem találok benne semmi bűnt, amiért el kellene ítélnem. ³⁹ A szokás szerint azonban egy foglyot szabadon engedek a kedvetekért a Páska ünnepén. Akarjátok-e, hogy szabadon engedjem nektek a zsidók királyát?”

⁴⁰ Erre azok kiabálni kezdtek: „Nem, ne őt, hanem Barabbást engedd szabadon!” Ez a Barabbás rablógyilkos volt.

19 Ekkor Pilátus megkorbácsoltatta Jézust. ² A katonák tövises ágakból koszorút fontak, Jézus fejébe nyomták, és egy bíborszínű köpenyt adtak rá. ³ Azután egymás után eléje jöttek, és gúnyolódva így kiáltottak: „Éljen a zsidók királya!” Közben pedig arcul ütötték.

⁴ Később újra kijött Pilátus a vallási vezetőkhöz, és azt mondta: „Nézzétek! Kihozom őt ide elétek, hogy értsétek meg, én semmi okot nem látok arra, hogy megvádoljam!” ⁵ Ezután kivezették Jézust a palotából, a fején töviskoszorúval, bíborszínű köpenyben. „Nézzétek, itt van az ember!” — mondta Pilátus.

⁶ Amint a főpapok és a templomőrök megpillantották Jézust, kiabálni kezdtek: „Feszítsd keresztre! Feszítsd keresztre!”

De Pilátus így válaszolt nekik: „Feszítsétek meg ti! Én semmiben nem találtam bűnösnek!”

⁷ Azok erre így feleltek: „Törvényünk szerint meg kell halnia, mert azt mondta, hogy ő az Isten Fia!”

⁸ Amikor ezt Pilátus meghallotta, még jobban megrémült. ⁹ Visszament a palotába, és újra faggatni kezdte Jézust: „Honnan jöttél?” De Jézus nem válaszolt. ¹⁰ Pilátus így folytatta: „Nekem nem felelsz?! Nem tudod, hogy hatalmamban áll szabadon engedni, vagy kivégeztetni téged a kereszten?”

¹¹ Jézus így válaszolt: „Semmi hatalmad nem lenne fölöttem, ha nem kaptad volna felülről. Ezért, aki a kezedbe adott engem, az súlyosabb bűnt követett el, mint te.”

¹² Ettől kezdve Pilátus igyekezett Jézust szabadon engedni. De a vallási vezetők így kiáltoztak: „Ha őt szabadon engeded, akkor nem vagy a császár barátja! Aki királynak mondja magát, az a császár ellensége!”

¹³ Erre Pilátus újra kihozatta Jézust a palotából a „Kövezett udvarba”, amelyet héberül Gabbatának neveznek. Ott Pilátus beült a bírói székbe. ¹⁴ A Páska-ünnepre való előkészület napja volt, és dél felé járt az idő. Pilátus így szólt a júdeabeliekhez: „Nézzétek, itt a királyotok!”

¹⁵ Erre azok így kiabáltak: „Vidd el innen! Vidd el innen! Feszítsd keresztre!”

Pilátus megkérdezte: „Végeztessem ki a királyotokat?”

De a főpapok így feleltek: „Nincs más királyunk, csak a császár!”

¹⁶ Ekkor Pilátus átadta a katonáknak Jézust, hogy feszítsék keresztre, és így végezzék ki. Ők pedig elvezették Jézust.

Jézus kivégzése: a keresztre feszítés^(G)

¹⁷ Jézus maga vitte a keresztfáját. Kimentek a városon kívül, a „Koponya” nevű helyre, amelyet héberül Golgotának neveznek. ¹⁸ Ott Jézust a keresztfára szögezték. Ugyanakkor két másik férfit is keresztre feszítettek: egyiket Jézus jobb oldalán, a másikat a bal oldalán. ^19-20 Pilátus készített feliratot is, amelyet rászögeztek Jézus keresztfájára. Ez állt rajta héber, latin és görög nyelven: „ názáreti jézus a zsidók királya”. Az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz, ezért a zsidók közül sokan elolvasták ezt a feliratot. A főpapok azt mondták Pilátusnak: ²¹ „Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem inkább azt: »Ez az ember azt mondta magáról, hogy ő a zsidók királya«!”

²² De Pilátus így válaszolt: „Amit írtam, megírtam!”

²³ Amikor a katonák megfeszítették Jézust, minden ruhát levettek róla, s azokat négy részre osztották, hogy mindegyiküknek jusson belőle. A köntösét azonban nem akarták szétszakítani, mivel az varrás nélkül készült, vagyis az egészet egy darabban szőtték. ²⁴ Azt mondták: „Ezt ne szakítsuk szét, inkább sorsoljuk ki, hogy kié legyen!” Így teljesedett be, amit az Írás mondott:

A katonák pontosan ezt tették.

²⁵ Jézus anyja ott állt a keresztfa közelében. Vele volt a nővére, Mária, a Klópás felesége, és a magdalai Mária is. ²⁶ Mikor Jézus látta, hogy anyja is ott áll, meg az a tanítvány is, akit Jézus szeretett, ezt mondta az anyjának: „Asszony, ő a fiad!” ²⁷ A tanítványnak pedig ezt: „Nézd, ő az édesanyád!” Ezért az a tanítvány befogadta a saját otthonába Jézus anyját, aki attól kezdve ott lakott vele.

Jézus halála^(H)

²⁸ Később, amikor Jézus látta, hogy már mindent befejezett, ami rá volt bízva, megszólalt: „Szomjas vagyok.”^[h] Ezzel teljesítette be, amit az Írás mondott. ²⁹ Volt ott egy ecetes korsó, abba valaki belemártott egy szivacsot, és azt egy izsóp szárára tűzve felnyújtotta Jézus szájához. ³⁰ Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: „Beteljesedett!” Ezután lehajtotta a fejét, és meghalt.^[i]

³¹ A Páska-ünnepre való előkészület napja volt, és utána különleges szombati ünnepnap következett. Emiatt a vallási vezetők nem akarták, hogy a kivégzettek teste szombaton is a keresztfán maradjon. Megkérték hát Pilátust, parancsolja meg, hogy a katonák törjék el a három keresztre feszített férfi lábát, és vegyék le a holttesteket a keresztről. ³² A katonák eltörték az egyik elítélt lábát,^[j] akit Jézussal együtt feszítettek meg, azután a másikét is.

³³ Amikor Jézushoz értek, látták, hogy már halott, ezért nem törték el a lábát, ³⁴ hanem az egyik katona beledöfte a lándzsáját Jézus oldalába. A sebből azonnal vér és víz folyt ki. ³⁵ (Az tanúsítja ezt, aki szemtanúja volt, és igazat mond. Azért mondja ezt, hogy ti is higgyetek. Ő tudja, hogy ez az igazság, mert látta.) ³⁶ Mindez azért történt, hogy beteljesedjen, amit az Írás mond: „Egyetlen csontját se törjék el!”^{[k] 37} Egy másik helyen pedig ezt mondja az Írás: „Néznek majd arra, akit átszúrtak.”^[l]

Jézus temetése^(I)

³⁸ Ezután arimátiai József kérte Pilátust, hogy levehesse a keresztről Jézus testét. József is Jézus tanítványa volt, de csak titokban, mert félt a vallási vezetőktől. Pilátus engedélyt adott rá, József pedig elment, és levette Jézus testét. ³⁹ Eljött Nikodémus is, aki mirhából és aloéből^[m] készült illatszer-keveréket hozott, körülbelül harminckilónyit. Nikodémus volt az, aki korábban egyszer éjszaka beszélgetett Jézussal. ⁴⁰ Miután levették Jézus holttestét, lenvászonba tekerték az illatszerekkel együtt, a júdeaiak temetési szokásai szerint. ⁴¹ Azon a helyen, ahol Jézust keresztre feszítették, volt egy kert, abban pedig egy új sziklasír, ahová addig még senkit sem temettek. ⁴² Mivel ez a sír közel volt, oda helyezték Jézus testét. Sietniük kellett, mert az előkészület napja a végéhez közeledett.

A tanítványok üresen találják Jézus sírját^(J)

20 A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária kiment a sírhoz. Látta, hogy a zárókövet elgördítették a sír bejáratáról. ² Ekkor Mária elszaladt Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és elújságolta nekik: „Elvitték a sírból az Urat, és nem tudjuk, hová tették!”

³ Ekkor Péter és a másik tanítvány azonnal elindultak a sírhoz. ⁴ Együtt szaladtak, de az a másik megelőzte Pétert, és elsőként ért oda. ⁵ Lehajolt, és látta, hogy ott vannak a vásznak, de nem ment be a sziklasírba. ⁶ Simon Péter ugyan lemaradt egy kissé, de hamarosan ő is odaért, és be is ment a sírba. ⁷ Ő is látta a vásznakat, és a kendőt is, amely Jézus arcán volt, de az távolabb feküdt, külön összehajtva. ⁸ Ekkor bement az a másik tanítvány is, aki elsőként ért a sírhoz. Látta mindezt, és hitt. ⁹ Ugyanis még nem értették, amit az Írás mondott, hogy Jézusnak fel kell támadnia a halálból.

Jézus megjelenik a magdalai Máriának^(K)

¹⁰ Ezután a tanítványok hazamentek, ¹¹ Mária pedig ott maradt zokogva a sír előtt. Közben lehajolt, és benézett a sziklasírba. ¹² Két fehér ruhás angyalt látott, akik ott ültek, ahol korábban Jézus teste feküdt: egyik a feje, a másik a lába helyén.

¹³ Az angyalok megszólították Máriát: „Miért sírsz, asszony?”

Ő így válaszolt: „Mert elvitték Uramat, és nem tudom, hová tették.” ¹⁴ Majd hátranézett, és látta, hogy egy férfi áll a háta mögött. Jézus volt az, de Mária nem ismert rá.

¹⁵ Jézus megkérdezte: „Miért sírsz, asszony? Kit keresel?”

Mária azt hitte, hogy a kertésszel beszél, ezért így felelt: „Uram, ha te vitted el a testet, kérlek, mondd meg, hová tetted, és én elviszem!”

¹⁶ Jézus ekkor a nevén szólította: „Mária!”

„Rabbuni!” — kiáltott fel Mária, miután Jézus felé fordult. (Ez a héber szó azt jelenti: „Mester”.)

¹⁷ „Ne tartóztass! — mondta Jézus —, mert még nem mentem fel az Atyához. Inkább menj a testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy most felmegyek Atyámhoz, aki a ti Atyátok is; Istenemhez, aki a ti Istenetek is!”

¹⁸ Ezután Mária elment a tanítványokhoz, és ezt mondta nekik: „Láttam az Urat!” Elmondta nekik azt is, amit Jézus üzent.

Megjelenik a tanítványai között^(L)

¹⁹ Aznap este, a hét első napján, a tanítványok együtt voltak. De bezárták az ajtókat, mivel féltek a vallási vezetőktől. Jézus hirtelen megjelent közöttük, és köszönt: „Békesség!” ²⁰ Miután ezt mondta, megmutatta nekik a két kezét és az oldalát. A tanítványok nagyon megörültek, hogy látják az Urat.

²¹ Ezután Jézus újra azt mondta nekik: „Békesség! Ahogyan engem elküldött az Atya, most én is úgy küldelek el titeket.” ²² Rájuk lehelt, és ezt mondta: „Fogadjátok be a Szent Szellemet! ²³ Ha megbocsátjátok valakinek a bűneit, akkor azokra a bűnökre bocsánatot nyer. Ha pedig nem bocsátjátok meg, akkor azokra nem kap bocsánatot.”

Megjelenik Tamásnak is

²⁴ Tamás, akit Ikernek is hívtak, a tizenkét tanítvány közé tartozott, de nem volt ott, amikor Jézus megjelent közöttük. ²⁵ A többiek elmondták neki, hogy látták az Urat, de Tamás így válaszolt: „Csak akkor hiszem, ha a saját szememmel látom és megérintem Jézus kezén a szögek helyét, és ha a kezem az oldalára teszem!”

²⁶ Nyolc nappal később a tanítványok újra összegyűltek, és akkor már Tamás is velük volt. Ekkor Jézus ismét megjelent közöttük, pedig az ajtók zárva voltak. „Békesség!” — köszönt nekik. ²⁷ Azután Tamáshoz fordult: „Tedd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd az oldalamra! Ne kételkedj többé, hanem higgy!”

²⁸ Tamás ezt mondta: „Uram, Istenem!”

²⁹ Jézus ezt kérdezte tőle: „Azért hiszel, mert látsz engem? Boldogok és áldottak, akik bár nem látnak engem, mégis hisznek bennem!”

Miért írta János ezt a könyvet?

³⁰ Jézus nagyon sok csodát tett a tanítványai szeme láttára. Ezek közül azonban sok nincs leírva ebben a könyvben. ³¹ Amelyek viszont le vannak írva, azokat éppen azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.

Jézus megjelenik a Galileai-tónál

21 Később Jézus újra megjelent a tanítványoknak a Galileai-tónál. Ez így történt: ² együtt voltak Simon Péter, Tamás, akit Ikernek hívtak, Nátánaél a galileai Kánából, Zebedeus fiai és még két tanítvány. ³ Simon Péter azt mondta: „Kimegyek halászni.”

Erre a többiek azt mondták: „Mi is veled megyünk.” El is indultak egy halászbárkával, és egész éjszaka halásztak, de nem fogtak semmit.

⁴ Már reggel volt, amikor Jézus megállt a parton, de a tanítványok nem ismertek rá. ⁵ Megkérdezte tőlük: „Barátaim! Fogtatok-e valamit?”

„Semmit” — felelték a tanítványok.

⁶ Akkor Jézus ezt mondta: „Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok!” A tanítványok kivetették a hálót, de visszahúzni már nem tudták, olyan nagy volt a fogás.

⁷ Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, azt mondta Péternek: „Az Úr van ott!” Amint Péter ezt meghallotta, felvette a felsőruháját — mert a munkához nekivetkőzött —, és beugrott a vízbe. ⁸ A többi tanítvány a partra evezett, és húzták a halakkal teli hálót. Nem voltak túl messze a parttól, csak mintegy száz méterre. ⁹ Amikor partot értek, ott egy tűzrakást láttak. A parázson halak sültek, és kenyér is volt ott. ¹⁰ Jézus megszólította őket: „Hozzatok néhány halat, amelyet most fogtatok!”

¹¹ Ekkor Simon Péter visszament a bárkához, és a partra húzta a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal. De a háló, bár ilyen sok hal volt benne, mégsem szakadt szét. ¹² Azután Jézus hívta őket: „Gyertek, reggelizzetek meg!” A tanítványok nem merték megkérdezni tőle: „Ki vagy te?”, mert tudták, hogy ő az Úr. ¹³ Jézus ekkor fogta a kenyeret, és odaadta nekik, majd a halakat is.

¹⁴ Ez volt a harmadik alkalom, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halálból.

Szeretsz-e engem?

¹⁵ Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e, mint ők?”

Péter így felelt: „Igen, Uram, tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.”

Jézus erre azt mondta neki: „Viselj gondot a bárányaimra!”

¹⁶ Azután újra megkérdezte tőle: „Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?”

Péter ismét ezt felelte: „Igen, Uram, tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.”

Jézus azt mondta: „Viseld gondját a juhaimnak!”

¹⁷ Ezután harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, Jóna fia, a barátom vagy?”

Péter erre elszomorodott, hogy Jézus harmadszorra is megkérdezte tőle: „A barátom vagy?” Így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz. Tudod, hogy milyen kedves vagy nekem.”

Jézus azt mondta neki: „Viselj gondot a juhaimra!^{[n] 18} Igazán mondom neked, amíg fiatal voltál, felkötötted az övedet, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kinyújtod a kezed, és akkor majd más köti fel az övedet, és oda visz, ahová nem akarsz menni.” ¹⁹ Ezzel adta tudtára, hogyan fog meghalni, és a halálával hogyan szerez dicsőséget Istennek. Ezután hozzátette: „Kövess egem!”

²⁰ Ekkor Péter hátrafordult, és látta, hogy az a tanítvány, akit Jézus szeret, utánuk jön. Ő volt az, aki a vacsora közben Jézushoz közel hajolt, és megkérdezte tőle: „Uram, ki az, aki elárul téged?” ²¹ Mikor Péter látta ezt a tanítványt, megkérdezte Jézustól: „Uram, hát vele mi lesz?”

²² Jézus ezt felelte: „Ha azt akarom, hogy életben maradjon, amíg visszajövök, mi közöd hozzá? Te csak kövess engem!”

²³ Így terjedt el a testvérek között az a hír, hogy ez a tanítvány nem fog meghalni. Pedig Jézus nem ezt mondta, hanem azt: „Ha azt akarom, hogy életben maradjon, amíg visszajövök, mi közöd hozzá?” ²⁴ Ez a tanítvány az, aki mindezekről a dolgokról tanúskodik. Ő az, aki ezeket leírta, és tudjuk, hogy amit mond és ír, az igaz.

²⁵ Jézus még sok más dolgot is tett. Ha ezeket mind részletesen leírnák, azt hiszem, az egész világ sem lenne elég, hogy befogadja azokat a könyveket.

Jézus a Szent Szellem eljövetelét ígéri

1 Kedves Teofilus, első könyvemben mindarról írtam neked, amit Jézus tett és tanított ² addig a napig, amikor felvitték a Mennybe. Mielőtt felvitték volna, Jézus még beszélt az apostolokkal, akiket kiválasztott: a Szent Szellem által útbaigazította őket, és parancsokat adott nekik. ³ Ez Jézus szenvedése és halála után történt. Ő azonban negyven napon keresztül többször is megjelent az apostoloknak, beszélt nekik Isten Királyságáról, és sokféle módon meggyőzően bizonyította, hogy él. ⁴ Az egyik ilyen alkalommal, amikor együtt ettek, ezt parancsolta nekik: „Az Atya megígért nektek valamit, ahogyan már beszéltem erről. Ne menjetek el Jeruzsálemből, amíg ő be nem teljesíti az ígéretét! ⁵ Mert János vízbe merített be, titeket azonban néhány nap múlva Szent Szellembe fognak bemeríteni.”

Jézust felemelik a Mennybe

⁶ Amikor az apostolok együtt voltak, megkérdezték Jézust: „Uram, nem mostanában fogod helyreállítani Izráel népe számára a királyságot?”

⁷ Ő így válaszolt: „Azokat az időpontokat és időszakokat, amelyeknek kijelölését az Atya saját magának tartotta fenn, nektek nem szükséges ismernetek. ⁸ Ellenben, amikor a Szent Szellem leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol.”

⁹ Miután Jézus ezt mondta, a szemük láttára felemelkedett, majd egy felhő beburkolta és eltakarta a tanítványok tekintete elől. ¹⁰ Az apostolok még mindig merően néztek a távolodó Jézus után, amikor hirtelen megállt mellettük két fehér ruhás férfi, ¹¹ és megszólította őket: „Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé meredve? Ez a Jézus, akit felvittek tőletek a Mennybe, ugyanúgy jön majd vissza, ahogyan felmenni láttátok.”

Júdás helyett Mátyást választják az apostolok közé

¹² Ezután az apostolok az Olajfák hegyéről visszamentek Jeruzsálembe, amely körülbelül egy kilométerre volt onnan, ¹³ majd felmentek abba az emeleti szobába, ahol a szállásuk volt: Péter, János, Jakab, András, Fülöp, Tamás, Bertalan, Máté, azután Jakab, az Alfeus fia, azután a zélóta Simon és Júdás, a Jakab fia.

¹⁴ Mindannyian együtt voltak, állandóan és egy szívvel-lélekkel imádkoztak. Asszonyok is voltak velük — többek között Jézus anyja, Mária — meg Jézus testvérei is.

¹⁵ Ezekben a napokban történt, hogy amikor körülbelül százhúszan gyűltek össze, Péter felállt a testvérek között, és azt mondta: ^16-17 „Testvéreim, be kellett teljesednie az Írásnak, amit a Szent Szellem Dávid által már régen megmondott Júdásról. Bár ő korábban közénk tartozott, és velünk együtt szolgált, mégis ő vezette azokat, akik Jézust letartóztatták.

¹⁸ (Júdás a gonoszságáért pénzt kapott, s ezen egy telket vettek. Amikor a holtteste lezuhant, a belső részei kiomlottak. ¹⁹ Mindenki megtudta ezt Jeruzsálemben, és ezért adták annak a teleknek ezt a nevet: »akeldama«. Ez az ő nyelvükön azt jelenti: vérmező.)

²⁰ A Zsoltárok Könyvében így van ez megírva:

És az is meg van írva:

^21-22 Ezért választanunk kell valakit, aki velünk együtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Olyan valakit, aki közénk tartozott egész idő alatt, amíg az Úr Jézus velünk volt — attól fogva, hogy Bemerítő János bemerítette őt, egészen addig, amíg tőlünk a Mennybe felvitték.”

²³ Két férfit javasoltak: Józsefet (akit Barsabbásnak és Jusztusznak, vagyis igazságosnak is hívtak), és Mátyást. ^24-25 Azután így imádkoztak: „Urunk! Te mindenki szívét ismered. Mutasd meg, hogy e kettő közül melyiket választottad ki arra, hogy apostol legyen, és átvegye azt a szolgálatot, amelyet Júdás elhagyott, hogy oda jusson, ahová való!” ²⁶ Azután sorsot húztak, és a választás Mátyásra esett, aki ettől fogva az apostolok közé tartozott.

Pünkösdkor a Szent Szellem leszáll a tanítványokra

2 Mindannyian együtt voltak akkor is, amikor elérkezett a Pünkösd ünnepe. ² Hirtelen zúgás hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. ³ Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire. ⁴ Ekkor betöltötte őket a Szent Szellem. Mind más-más nyelveken kezdtek beszélni, ahogy a Szent Szellem adta kinek-kinek, hogy mit mondjon.

⁵ Az ünnepre sok istenfélő zsidó gyűlt össze Jeruzsálemben a világ minden tájáról. ⁶ Amikor meghallották ezt a zúgást, mindenfelől odagyűltek az emberek, és nagyon meglepődtek, mert mindenki a saját anyanyelvén hallotta őket beszélni.

⁷ A csodálkozástól magukon kívül voltak, és azt mondták: „Hát nem mind Galileából valók^[q] ezek, akik itt beszélnek? ⁸ Hogyan lehet, hogy mind a saját nyelvünkön halljuk őket? ⁹ Hiszen vannak itt közöttünk pártusok, médek és elámiták. Jöttek Mezopotámiából, Júdeából, Kappadóciából, Pontuszból és Kis-Ázsiából, ¹⁰ Frígiából, Pamfíliából, Egyiptomból, Líbia Ciréné melletti vidékéről és Rómából is. ¹¹ Vannak közöttünk, akik zsidónak születtek, és vannak, akik felvették ezt a vallást. Kréta szigetéről is jöttek, és vannak itt arabok is. Mégis mindannyian a saját nyelvünkön halljuk, amit ők Isten csodálatos dolgairól mondanak.” ¹² Mind nagyon csodálkoztak, és zavartan kérdezték egymástól: „Mit jelentsen ez?” ¹³ Mások azonban gúnyolódtak: „Biztosan túl sok édes bort ittak.”

Péter apostol beszéde Pünkösd ünnepén

¹⁴ Ekkor Péter a többi tizenegy apostollal együtt felállt, és hangosan így szólt az összegyűltekhez: „Zsidó testvéreim, és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok! Kérlek, figyeljetek rám, hadd mondjam el nektek, mit jelent ez! ¹⁵ Nem részegek ezek, mint ahogy ti gondoljátok — hiszen még csak reggel kilenc óra van! —, ¹⁶ hanem az történik most, amit Jóel próféta előre megmondott:

²² Izráeli férfiak, hallgassatok rám! A Názáret városából való Jézus olyan férfi volt, akit Isten maga igazolt és ajánlott nektek azok által a csodák, erők és jelek által, amelyeket ő vitt véghez közöttetek Jézuson keresztül. Mindannyian láttátok ezeket a csodálatos dolgokat, és magatok is jól tudjátok, hogy mindez igaz. ²³ Jézust a kezetekbe adták, ti pedig gonoszok segítségével keresztre feszítve megöltétek. Isten azonban előre tudta, hogy ez így lesz, mert minden az ő terve szerint történt. ²⁴ Jézus elszenvedte a halál fájdalmát, de Isten feltámasztotta őt, mert lehetetlen volt, hogy a Halál fogva tartsa. ²⁵ Hiszen Dávid is ezt mondja róla:

²⁹ Testvéreim, nyíltan megmondhatom nektek, hogy Dávid, aki őseink közé tartozott, meghalt, eltemették, és a sírja itt van Jeruzsálemben mind a mai napig. ³⁰ Ő azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten megígérte neki, sőt meg is esküdött rá, hogy egyik leszármazottját teszi királlyá Dávid trónján.^{[u] 31} Mivel Dávid ezt előre látta, ezért a Messiás feltámadásáról beszélt, amikor azt mondta:

³² Így tehát nem Dávid, hanem Jézus az, akit Isten feltámasztott a halálból! Erről mi mindnyájan tanúskodunk. ³³ Azután Jézust a legmagasabb helyre emelte fel Isten: jobb keze felől maga mellé ültette. Ekkor Jézus megkapta az Atyától a megígért Szent Szellemet, akit most kiárasztott. Ez történik most a ti szemetek láttára, és ezt halljátok. ³⁴ Hiszen nem Dávid ment fel a Mennybe, amint ő maga mondta:

³⁶ Ezért tudja meg Izráel egész népe, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ehhez semmi kétség nem fér!”

³⁷ Ezek a szavak úgy szíven találták őket, hogy azt kérdezték Pétertől és a többi apostoltól: „Akkor most mit tegyünk, testvérek?”

³⁸ Péter erre így válaszolt: „Térjetek vissza Istenhez, és merítkezzetek be mindannyian Jézus, a Messiás nevébe. Isten meg fogja bocsátani bűneiteket, és megkapjátok a Szent Szellem ajándékát. ³⁹ Mert az ígéret nektek szól és gyermekeiteknek, meg azoknak is, akik távol vannak — mindenkinek, akit Istenünk, az Örökkévaló magához hív.”

⁴⁰ Péter még sok egyebet is mondott nekik, hogy figyelmeztesse és biztassa őket: „Meneküljetek ki ebből a gonosz nemzedékből!” ⁴¹ Akik elfogadták Péter beszédét, még azon a napon bemerítkeztek. Így körülbelül háromezren csatlakoztak hozzájuk. ⁴² Ezek kitartóan foglalkoztak az apostolok tanításával, részt vettek a közösségben és a kenyér megtörésében^[x], és együtt imádkoztak.

A jeruzsálemi közösség élete

⁴³ Az apostolok által sok jel és csoda történt, ezért mindenkiben Isten iránti félelem és tisztelet támadt. ⁴⁴ A hívők egy akaraton voltak, és amijük csak volt, mindent közösnek tekintettek. ⁴⁵ Akiknek valami vagyonuk volt, eladták, és az árát szétosztották a testvérek között. Mindenkinek annyit adtak, amennyire szüksége volt. ⁴⁶ Napról napra rendszeresen összegyűltek a Templomban. Otthonaikban megtörték a kenyeret, őszinte szívvel és boldog örömmel együtt ettek, és ⁴⁷ dicsérték Istent. Még azok is kedvelték őket, akik nem tartoztak közéjük. Az Úr pedig napról napra gyarapította a csoportot olyanokkal, akik üdvösségre jutottak, és csatlakoztak hozzájuk.

A béna koldus csodálatos gyógyulása

3 Történt egyszer, hogy Péter és János délután három órakor imádkozni ment a Templomba. ² Éppen akkor hozták oda azt a koldust, akit minden nap a Díszes-kapu mellé szoktak letenni, hogy kéregessen azoktól, akik a Templomba mentek. Ez az ember születése óta béna volt, nem tudott járni. ³ Amikor meglátta a kapuhoz közeledő Pétert és Jánost, tőlük is pénzt kért.

⁴ Péter Jánossal együtt a szemébe nézett, és azt mondta neki: „Nézz csak ránk!” ⁵ A koldus felnézett, és azt várta, hogy majd adnak neki valamit. ⁶ Péter azonban ezt mondta: „Arany-, vagy ezüstpénzem nincs, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus, a Messiás nevében mondom: kelj fel és járj!” ⁷ Ezzel megfogta a koldus jobb kezét, és segített neki felállni. A béna férfi bokája és egész lába azonnal meggyógyult. ⁸ Talpra ugrott, és életében először járni kezdett. Azután fel-alá járkált, örömében ugrándozott, Istent dicsérte, majd Péterékkel együtt bement a Templomba. ⁹ Ott mindenki észrevette, hogy tud járni, és Istent dicséri. ¹⁰ Ráismertek, hogy ő az, aki a Díszes-kapu mellett ülve koldulni szokott. Mindenkit ámulattal és Isten iránti csodálattal töltött el, ami vele történt.

Péter beszéde a Salamon csarnokában

¹¹ A meggyógyult koldus együtt ment be Péterrel és Jánossal a Templom területének abba a részébe, amelyet Salamon oszlopcsarnokának neveznek. A csodálkozó sokaság odafutott hozzájuk. ¹² Amikor Péter ezt látta, megszólította őket: „Izráeli férfiak! Csodálkoztok azon, ami ezzel a férfival történt? Azt gondoljátok, hogy mi gyógyítottuk meg őt a saját hatalmunkkal, vagy vallásosságunkkal, hogy járni tudjon?

¹³ Nem! Ezt Isten tette, az Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, ősapáinknak Istene. Ő dicsőítette meg szolgáját, Jézust ezzel a gyógyulással, akinek ti a halálát akartátok, pedig Pilátus már szabadon akarta engedni őt. ¹⁴ Elutasítottátok és megtagadtátok a Szentet és Igazat, és azt kértétek Pilátustól, hogy inkább a gyilkost engedje szabadon.^{[y] 15} Megöltétek az örök élet forrását! Isten azonban feltámasztotta Jézust a halálból, s ennek mi a tanúi vagyunk, hiszen a saját szemünkkel láttuk őt.

¹⁶ Ez a Jézus az, akiben mi hiszünk. Ő adott erőt a hit általi gyógyuláshoz ennek az embernek, akit itt láttok, s akit ismertek. Igen, a Jézusban való hit állította helyre teljesen ennek a bénán született embernek az egészségét, mégpedig a szemetek láttára.

¹⁷ Testvéreim! Jól tudom, hogy sem ti, sem a vezetőitek nem fogtátok fel, hogy mit tettetek. ¹⁸ Isten azonban így valósította meg, amit az összes próféta által előre megmondott: hogy az ő Messiásának ezt kell elszenvednie.

¹⁹ Most azonban változtassátok meg gondolkozásotokat és forduljatok vissza Istenhez, hogy eltörölje a bűneiteket, ²⁰ eljöjjön a szellemi felüdülés ideje számotokra, és elküldje hozzátok a Messiást, akit előre kiválasztott a számotokra, Jézust.

²¹ Mert Jézusnak addig kell a Mennyben maradnia, amíg Isten mindent helyre nem állít. Erről ő már régóta szólt szent prófétáin keresztül. ²² Ahogyan Mózes is megmondta: »Istenetek, az Örökkévaló, egy hozzám hasonló prófétát ad majd nektek a saját népetekből. Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek minden szavának! ²³ Akik pedig nem hallgatnak arra a prófétára, és nem engedelmeskednek neki, azok mindenestül ki fognak pusztulni Isten népe közül.«^{[z] 24} Sámueltől kezdve az összes próféta mind előre megmondta mindazt, ami ezekben a napokban történt. ²⁵ Ti ezeknek a prófétáknak az utódai vagytok. Tiétek az a szövetség is, amit Isten ősapáitokkal kötött, amikor azt mondta Ábrahámnak: »A te leszármazottad által fogom megáldani a Föld összes népét.«^{[aa] 26} Amikor Isten elküldte a szolgáját, Jézust, akkor először hozzátok küldte, hogy általa mindegyikőtöket elfordítson gonoszságaitoktól, és így áldjon meg benneteket.”

Péter és János a Főtanács előtt

4 Péter és János még beszéltek, amikor odaértek hozzájuk a papok, a templomőrség kapitánya, meg néhány szadduceus. ² Nagyon haragudtak rájuk, mert Jézus feltámadását hirdették a népnek, s ezzel együtt azt is, hogy a halottak fel fognak támadni a halálból Jézus által. ³ Ezért Pétert és Jánost letartóztatták, és mivel már este volt, másnapig börtönbe zárták őket. ⁴ Azok közül, akik hallgatták az apostolokat, sokan hittek, úgyhogy a Jézusban hívő férfiak száma körülbelül ötezerre nőtt.

⁵ A következő napon azután összegyűltek Jeruzsálemben a nép vezetői, és a Törvény tanítói. ⁶ Ott volt Annás, a főpap, meg Kajafás, János, Sándor, és a főpapi családok minden férfi tagja.^{[ab] 7} Előhozatták az apostolokat, és azt kérdezték tőlük: „Miféle erővel, kinek a felhatalmazásával tettétek ezt?”

⁸ Akkor Pétert a Szent Szellem betöltötte, és így válaszolt: „Népünk vezetői! ⁹ Arról a jó cselekedetről kérdeztek bennünket, amit ezzel a béna emberrel tettünk? Azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg? ¹⁰ Akkor hát tudjátok meg mind, és tudja meg Izráel egész népe, hogy ez a gyógyulás a názáreti Jézus, a Messiás nevében és hatalma által történt. Ő az, akit ti keresztre szegezve megöltetek, de akit Isten feltámasztott a halálból. A feltámadott Jézus hatalma gyógyította meg ezt az embert, ezért áll itt előttetek teljesen egészségesen. ¹¹ Mert Jézus

¹² Mert nincs senki másban üdvösség, egyedül csak Jézusban! Az ő neve az egyetlen a világon, amely által az emberek üdvösségre juthatnak!”

¹³ A vallási vezetők látták, hogy Péter és János milyen bátrak, s mikor megtudták, hogy tanulatlan és egyszerű emberek, nagyon elcsodálkoztak. Azt is tudták róluk, hogy Jézus követői voltak, ¹⁴ de mivel a meggyógyított férfi ott állt mellettük, nem tudtak semmit sem válaszolni.

¹⁵ Ekkor kiküldték őket a teremből, és így tanakodtak: ¹⁶ „Mit tegyünk ezekkel? Mert kétségtelenül csodát tettek, ezt mindenki tudja Jeruzsálemben, ezt mi sem tagadhatjuk le. ¹⁷ Valahogy mégis meg kell akadályoznunk, hogy ez tovább terjedjen a nép között. Tehát fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se beszéljenek annak az embernek^[ad] a nevében!”

¹⁸ Majd behívták Pétert és Jánost, és megparancsolták nekik, hogy többé senkinek ne beszéljenek Jézusról, és ne tanítsanak az ő nevében. ¹⁹ Az apostolok erre így válaszoltak: „Gondoljátok meg, jónak látja-e Isten, ha inkább nektek engedelmeskedünk, mint neki! ²⁰ Ami azonban minket illet, mi nem hallgathatunk, hanem beszélnünk kell arról, amit láttunk és hallottunk.” ²¹ Ekkor a vezetők még egyszer megfenyegették, majd szabadon engedték őket. Nem tudták sehogyan sem megbüntetni őket, mert az egész nép dicsérte Istent a történtek miatt, ²² hiszen a koldus, akivel a csoda történt, már negyven éves is elmúlt!

A jeruzsálemi közösség imádsága

²³ Akkor szabadon engedték Pétert és Jánost, akik visszamentek a tanítványok csoportjához, és elbeszélték mindazt, amit a főpapok és a nép vezetői mondtak. ²⁴ A tanítványok, miután meghallgatták őket, egy szívvel-lélekkel kiáltottak Istenhez, és így imádkoztak: „Urunk, te teremtetted a Mennyet, a Földet, a tengert, és mindent, ami bennük van. ²⁵ Te mondtad a Szent Szellem által szolgádon, ősapánkon, Dávidon keresztül:

²⁷ Mert Jeruzsálemben valóban ez történt: Heródes, Poncius Pilátus, Izráel népe és a többi nemzetek mind összefogtak szent szolgád, Jézus ellen, akit te tettél Messiássá. ²⁸ Így együttesen meg is tették mindazt, amit te, Urunk, hatalmaddal és akaratoddal előre elhatároztál. ²⁹ Most azért, Urunk, halld meg, amivel fenyegettek bennünket! Tegyél bennünket, szolgáidat képessé, hogy teljes bátorsággal hirdessük üzeneted! ³⁰ Te pedig nyújtsd ki kezedet, gyógyítsd meg a betegeket, tegyél csodákat, és adj jeleket szent szolgádnak, Jézusnak neve által!”

³¹ Amikor befejezték az imádkozást, megremegett a föld, ahol összegyűltek, és betöltötte őket a Szent Szellem. Ezután továbbra is bátran hirdették mindenkinek Isten üzenetét.

A jeruzsálemi hívők közössége

³² A hívők egész közösségének szíve-lelke egy volt. Egyikük sem tartotta saját tulajdonának a maga vagyonát, hanem mindenüket közösnek tekintették. ³³ Az apostolok nagy erővel tanúskodtak az Úr Jézus feltámadásáról, és nagy kegyelem volt rajtuk. ³⁴ Mindenki megkapott mindent, amire szüksége volt. Akiknek földjei vagy házai voltak, eladták azokat. ³⁵ A pénzt, amit érte kaptak, az apostolokhoz vitték, ők pedig szétosztották a közösség tagjai között. Mindenkinek annyit adtak belőle, amennyire szüksége volt.

³⁶ Ezt tette József is, aki Lévi törzséből és Ciprus szigetéről származott, és akit az apostolok elneveztek Barnabásnak. Ez a név azt jelenti, hogy „Bátorító”. ³⁷ Ő is eladta a földjét, és a pénzt átadta az apostoloknak.

Anániás és Szafira halála

5 Volt egy Anániás nevű férfi, aki feleségével, Szafirával együtt eladta egyik földbirtokát. ² Az érte kapott pénz egy részét megtartotta magának, és ezt a felesége is tudta. A másik részt pedig elvitte, és átadta az apostoloknak. ³ Péter azonban ezt mondta neki: „Anániás, hogyan foglalhatta el a Sátán ennyire a szívedet? Megpróbáltad becsapni a Szent Szellemet, és félretettél magadnak az eladott föld árából! ⁴ Hát nem a tiéd volt, mielőtt eladtad? Vagy talán nem a tiéd volt a pénz, amit érte kaptál? Hogyan jutott ilyesmi az eszedbe? Hiszen ezzel Istennek hazudtál, nem embereknek!” ⁵ Amikor ezt Anániás meghallotta, azonnal összeesett és meghalt. Akik csak hallották ezt az esetet, nagyon megrettentek. ⁶ Majd a fiatalok betakarták a holttestet, kivitték és eltemették.

⁷ Körülbelül három óra múlva odament Anániás felesége is, aki még nem tudta, mi történt. ⁸ Péter megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem, ennyi pénzért adtátok el azt a földet?”

„Igen, ennyiért” — válaszolta az asszony.

⁹ Péter ezt mondta neki: „Miért egyeztetek meg a férjeddel abban, hogy próbára teszitek az Úr Szellemét? Nézz oda! Ott jönnek, akik épp az előbb temették el a férjedet, és téged is kivisznek innen!” ¹⁰ Ebben a pillanatban az asszony is holtan esett össze Péter lába előtt. Amikor a fiatalok bejöttek és látták, hogy Szafira meghalt, őt is kivitték, és a férje mellé temették. ¹¹ Ezért az egész gyülekezet nagyon megrettent, és mindazok is, akik hallottak az esetről.

Gyógyulások, jelek és csodák

¹² Az apostolok sok jelet és csodát tettek a nép között. Mindannyian egy szívvel-lélekkel együtt voltak a Templom területén, a Salamon oszlopcsarnokában. ¹³ Akik nem hittek Jézusban, azok nem mertek hozzájuk csatlakozni, de az egész nép nagyra becsülte és dicsérte a hívőket. ¹⁴ Egyre többen hittek az Úrban, és csatlakoztak hozzájuk, férfiak és nők egyaránt. ¹⁵ Az utcára vitték a betegeket, hordágyakra és matracokra fektették őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka essen rájuk. ¹⁶ A Jeruzsálem környéki városokból és falvakból is sokan összegyűltek, elhozták a betegeket és a gonosz szellemek miatt szenvedőket, és mindezek meggyógyultak.

Az apostolok kiszabadulnak a börtönből

¹⁷ A főpap azonban megtelt irígységgel, és vele együtt a szadduceusok csoportja is, akik támogatták őt. ¹⁸ Ezért letartóztatták az apostolokat, és a városi börtönbe zárták őket.

¹⁹ De az Úr egyik angyala megjelent éjjel, kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette onnan az apostolokat, és azt mondta nekik: ²⁰ „Menjetek a Templom udvarába, és továbbra is hirdessétek a népnek az örök életet!” ²¹ Az apostolok engedelmeskedtek, és már hajnalban a Templom udvarába mentek, ahol tanítani kezdték az összegyűlteket.

Amikor a főpap megérkezett a kíséretével együtt, összehívta a Főtanácsot, vagyis Izráel vezetőinek testületét, majd őröket küldött a börtönbe, hogy hozzák eléjük az apostolokat. ²² Az őrök oda is mentek, de nem találtak ott senkit. Visszamentek a Főtanácshoz és jelentették: ²³ „A börtönt jól bezárva találtuk, és az őrök is az ajtók előtt álltak. Mikor azonban bementünk, senkit sem találtunk odabent.” ²⁴ A templomőrség kapitánya és a főpapok zavarba jöttek, és azon gondolkodtak, hogy vajon mi történhetett. ²⁵ Ekkor valaki ezt a hírt hozta: „Azok a férfiak, akiket börtönbe zártatok, a Templom udvarában tanítják a népet!” ²⁶ Ekkor a kapitány az őrökkel együtt odament, és elhozták az apostolokat, de erőszak nélkül, mert féltek a néptől, hogy megkövezik a katonákat.

²⁷ Miután a Főtanács elé állították az apostolokat, a főpap ezt mondta nekik: ²⁸ „Szigorúan megtiltottuk nektek, hogy erről az emberről tanítsatok. Ennek ellenére egész Jeruzsálemet betöltöttétek a tanításotokkal, és minket akartok felelőssé tenni annak az embernek^[af] a haláláért!”

²⁹ Erre Péter a többi apostollal együtt így válaszolt: „Inkább Istennek kell engedelmeskednünk, mint az embereknek! ³⁰ Ősapáink Istene feltámasztotta a halálból Jézust, akit ti keresztre feszítve megöltetek. ³¹ Felemelte, a jobb oldalára ültette, uralkodóvá és megváltóvá tette őt, hogy általa visszatérítse magához Izráelt, és a bűneiket megbocsássa. ³² Mi tanúi vagyunk ennek, és erről tanúskodik a Szent Szellem is, akit Isten mindazoknak ad, akik engedelmeskednek neki.”

³³ Ennak hallatára a Főtanács tagjai dühükben a fogukat csikorgatták, és meg akarták ölni az apostolokat.

Gamáliél bölcs tanácsot ad

³⁴ Ekkor azonban felállt a Főtanács egyik tagja, akit mindenki tisztelt. Gamáliélnek hívták, a Törvény tanítója és farizeus volt. Megparancsolta, hogy egy időre vigyék ki az apostolokat. ³⁵ Majd ezt mondta a többieknek: „Izráeli férfiak, vigyázzatok, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel! ³⁶ Emlékezzetek Teudásra, aki nemrégiben tűnt fel! Nagynak tartotta magát, követték is vagy négyszázan. Mikor azonban őt megölték, a követői szétszóródtak, és az egész ügynek vége lett.

³⁷ Utána a népszámlálás idején felkelt a galileai Júdás. Néhányan követték, de őt is megölték, és követői szétszóródtak. ³⁸ Ezért azt tanácsolom, hogy ne avatkozzatok bele ebbe a dologba, hanem hagyjátok békén őket! Ha a szándékuk és a mozgalmuk csak emberi eredetű, akkor úgyis kudarcot vallanak. ³⁹ Ha viszont ez az egész Istentől van, akkor nem tudjátok megállítani őket. Sőt, még az is kiderülhet, hogy Isten ellen harcoltok.”

Gamáliél tanácsát mindenki elfogadta. ⁴⁰ Azután behívatták az apostolokat, és megkorbácsoltatták őket. Majd ismét megparancsolták nekik, hogy többé ne beszéljenek Jézus nevében, s végül elengedték őket. ⁴¹ Az apostolok nagy örömmel mentek ki a Főtanács elől, mert nem szégyennek, hanem dicsőségnek tartották, hogy Jézusért szenvedtek. ⁴² Azonban a tiltás ellenére sem hagyták abba a nép tanítását. Minden nap hirdették a Templomban és a családi otthonokban az örömüzenetet, hogy Jézus a Messiás.

A hét diakónus kiválasztása

6 Azokban a napokban, amikor a tanítványok száma nagyon megnövekedett, feszültség támadt a gyülekezeten belül a görög kultúrát követő és a héber hagyományokhoz ragaszkodó zsidók között. Az előbbiek panaszkodtak, hogy a közülük való özvegyasszonyokat mellőzik, és nem osztják be ugyanúgy a mindennapi szolgálatokra, mint a hébereket. ² Ekkor a tizenkét apostol összehívta az egész gyülekezetet, és azt mondta: „Nem lenne helyes, ha elhanyagolnánk Isten üzenetét az asztaloknál való felszolgálás kedvéért. ³ Ezért válasszatok ki magatok közül hét férfit, akikről a többieknek jó véleménye van, és akik be vannak töltve Szent Szellemmel és bölcsességgel. Rájuk fogjuk bízni a felszolgálás munkáját. ⁴ Mi pedig továbbra is minden időnket arra fordítjuk, hogy imádkozzunk, és hogy Isten üzenetét tanítsuk és hirdessük.”

⁵ Ez a javaslat mindenkinek tetszett. Ekkor kiválasztották Istvánt, aki telve volt hittel és Szent Szellemmel, és Fülöpöt^[ag], Prokhoroszt, Nikánórt, Timónt, Parmenászt és az antókhiai Nikoláoszt, aki felvette a zsidó vallást, és ⁶ az apostolok elé állították őket. Az apostolok pedig rájuk tették a kezüket,^[ah] és imádkoztak értük.

⁷ Isten üzenete egyre több embert ért el. Jeruzsálemben megsokszorozódott Jézus tanítványainak száma. Még a papok közül is sokan hittek Jézusban, és engedelmeskedtek neki.