Bible in 90 Days

Az Örökkévaló véghezvitte, amit határozott

Jó az Örökkévaló szabadítására várni

Jeruzsálem ostroma és eleste

Könyörgés a helyreállításért

Bevezetés

1 Amikor harminc éves lettem, a negyedik hónap ötödik napján megnyílt a Menny, és látomásokat láttam, amelyek Istentől származtak. Ekkor a száműzetésben^[o] élők között voltam, a Kebár folyó partján, Babilóniában. ² Ez Jójákin király fogságának az ötödik évében^[p] történt. ³ Ekkor érkezett meg az Örökkévaló szava Ezékiel paphoz, aki Búzi fia volt. Igen, kétségtelenül az Örökkévaló szólt hozzá, ott a káldeusok földjén^[q], a Kebár folyó mellett, és az Örökkévaló helyezte rá a kezét.

Isten trónja

⁴ Ezt láttam: észak felől viharos szél fújt, és nagy zivatarfelhő közeledett, amelyben egymást érték a villámok. Körülötte világosság ragyogott, a belsejében pedig tűz égett, amelyből aranyszínű fény sugárzott, olyan, mint az olvasztott fém ragyogása. ⁵ A tűz belsejéből négy mennyei teremtmény formája bontakozott ki. Alakjuk emberhez hasonlított, ⁶ de mindegyiknek négy szárnya és négy különböző arca volt. ⁷ Lábaik egyenesek voltak, de a borjú patájához hasonló lábfejben végződtek, és úgy ragyogtak, mint a fényesre csiszolt bronz. ⁸ Mind a négy oldalukon emberi karjuk és kezük volt a szárnyuk alatt. Mind a négy teremtménynek ugyanolyan arcai és szárnyai voltak, ⁹ és kiterjesztett szárnyaik egymáshoz értek. Amikor mozogtak, mindig egyenesen előre haladtak, valamelyik arcuk irányába, nem kellett fordulniuk.

¹⁰ Elölről emberi arcuk, jobbról oroszlán-arcuk, balról bika-arcuk, hátul pedig sas-arcuk volt. ¹¹ Ilyennek láttam az arcukat. Két szárnyukat fölfelé kiterjesztették, ezekkel egymáshoz értek, két másik szárnyukkal pedig eltakarták a testüket. ¹² Mindegyikük egyenesen előre haladt, arra, amerre a szellem vezette őket, s közben nem fordultak sem jobbra, sem balra. ¹³ Ezek a teremtmények úgy ragyogtak, mint az izzó parázs.

Négyük között, a középen mintha égő fáklyák lobogtak volna. Ezek ide-oda cikáztak a teremtmények között, ahol a tűz a legerősebben ragyogott, s ahonnan időnként villámok csaptak ki. ¹⁴ A négy teremtmény együtt mozgott: oly sebesen cikáztak ide-oda, mint a villám.^[r]

¹⁵ Ahogy néztem őket, észrevettem, hogy mindegyikük lába mellett egy-egy kerék látható. ¹⁶ Ezek a kerekek mintha ragyogó aranysárga fényű drágakőből készültek volna: egyformák voltak, és mindet úgy szerkesztették, hogy a belsejében egy másik kerék is látszott. ¹⁷ Mind a négy teremtmény megfordulás nélkül minden irányban tudott mozogni. ¹⁸ Mind a négynek még a hátát is mindenütt szemek borították. Milyen fenségesek és félelmetesek voltak!

^19-20 Amikor valamerre elmozdultak, a mellettük lévő kerekek is szorosan velük együtt haladtak. Amikor a teremtmények felrepültek, a kerekek is velük együtt repültek, mert ezeknek a teremtményeknek a szelleme a mellettük lévő kerekekben volt. Mindig arra mozdultak, amerre a szellem akarta. ²¹ Ha a teremtmények továbbmozdultak, a kerekek is velük együtt haladtak, ha ők megálltak, a kerekek is, ha ők felrepültek, a kerekek is, mert ezeknek a teremtményeknek a szelleme a mellettük lévő kerekekben volt.

²² A fejük fölött kristály-boltozathoz^[s] hasonló mennyezet látszott. ²³ A boltozat alatt mindegyik teremtmény két szárnyát kiterjesztette úgy, hogy az éppen összeérjen a mellette lévő teremtmények szárnyával. Másik két szárnyával a pedig a saját testét takarta be.

²⁴ Amikor a teremtmények mozogtak, a szárnyuk olyan hangot keltett, mint a tengerparti hullámok zúgása, vagy mint a Mindenható Isten hangja, vagy egy nagy sokaság morajlása. Amikor megálltak, leeresztették szárnyaikat.

²⁵ Azután hangot hallottam a fölöttük lévő mennyezet felől — ekkor ők megálltak, és leeresztették szárnyaikat. ²⁶ A boltozat fölött kék színű drágakőhöz hasonló királyi trónushoz hasonlót láttam. Ezen ült valaki, akinek alakja emberhez hasonlított. ²⁷ Derekától fölfelé mintha a belsejében tűz égett volna, amelyből aranyszínű fény sugárzott, és ragyogás vette körül. Derekától lefelé szintén égő tűzhöz hasonlított, amelyet ragyogó fényözön övezett. ²⁸ Ez a ragyogás, amely a trónon ülőt körülvette, a szivárványhoz hasonlított, amely eső után szokott feltűnni a felhőkön. Ilyennek láttam az Örökkévaló dicsőségének formáját. Amikor felfogtam, hogy mit látok, arcomra estem előtte. Azután egy hang szólt hozzám.

Ezékiel prófétai küldetése

2 Azt mondta: „Ember fia!^[t] Állj fel, mert beszélni akarok veled!”

² Amikor megszólított, a Szellem átjárt engem, és talpra állított, hogy figyelni tudjak arra, aki beszél velem. ³ Akkor az, aki megszólított, azt mondta: „Ember fia, elküldelek téged Izráel fiaihoz, a lázadó és engedetlen néphez, akik fellázadtak ellenem. Mind az ősök, mind pedig leszármazottjaik folyton vétkeztek ellenem mind a mai napig. ⁴ Ez a mostani nemzedék pedig makacs és keményfejű. Hozzájuk küldelek, hogy mondd nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló…«. ⁵ Ők pedig, akár hallgatnak rád, és elfogadják az üzenetet, akár nem fogadják el, és nem hagyják abba gonoszságaikat — hiszen ellenem lázadó nép ez —, mindenképpen meg fogják tudni, hogy próféta van közöttük.

⁶ De neked, ember fia, nem szabad megijedned tőlük! Attól se félj, amit mondanak! Ha a szavuk megsebez, mint a tövises bozót; vagy éget, mint a csaláncsípés; sőt fájdalmas, mint a skorpió fullánkja, akkor se félj szavaiktól, akkor se rémülj meg tekintetüktől, hiszen ez a nép ellenem lázad! ⁷ Akármi történik is, szavaimat el kell mondanod nekik! Akár hallgatnak rá, akár nem, neked el kell mondanod, amit üzenek nekik — hiszen ez a nemzedék fellázadt ellenem!

⁸ Te azonban, ember fia, ne lázadj ellenem, és ne légy engedetlen, mint ez a nép! Figyelj arra, amit neked mondok, és hallgass rám: nyisd ki a szád, és edd meg, amit neked adok!”

⁹ Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlik ki felém, amely könyvtekercset tartott. ¹⁰ Kiterítette előttem, és láttam, hogy a tekercs mindkét oldala tele van írva sírással, jajgatással és gyászénekkel.

3 Ezt mondta: „Ember fia, edd meg, amit itt látsz! Edd meg ezt a könyvtekercset, azután menj, és mondd el Izráel népének!”

² Akkor nekem adta a könyvtekercset, én pedig kinyitottam a számat és megettem. ³ Azután azt mondta: „Ember fia, egészen töltsd meg a gyomrodat ezzel a könyvtekerccsel, amelyet én adok neked! Egész bensőd teljen meg vele!”

Akkor megettem a könyvtekercset, amely édes volt a számban, mint a méz.

⁴ Majd ezt mondta: „Ember fia, menj Izráel népéhez, és szólj hozzájuk az én szavaimmal! ⁵ Nem idegenekhez küldelek, hanem a saját népedhez. Nem olyanokhoz, akik más nyelven beszélnek, és nem értenék meg, amit mondasz, hanem Izráel népéhez. ⁶ Nem küldelek idegen országokba, ahol az emberek beszédét nem értenéd meg — bár, ha azokhoz küldenélek, ők bizony hallgatnának rád. ⁷ Nem, hanem Izráel népéhez küldelek, akiknek érted a nyelvét, és ők is téged.

Csakhogy ez a nép nem fog rád hallgatni, mivel nem akarnak rám hallgatni és nekem engedelmeskedni, mert egész Izráel keményfejű és makacs szívű. ⁸ Én azonban megkeményítettem arcodat, hogy megálld a helyedet velük szemben, és ugyanolyan keményfejűvé tettelek, mint amilyenek ők. ⁹ Sőt, amint a gyémánt keményebb a kovakőnél, a te elszántságodat is keményebbé tettem, mint az övék. Ezért ne félj tőlük, és ne ijedj meg tekintetüktől, hiszen ők ellenem lázadnak!”

¹⁰ Azután ezt mondta: „Ember fia, minden szót, amit neked mondok, figyelmesen hallgass meg, és jól véss a szívedbe, hogy el ne felejtsd! ¹¹ Azután menj a Babilóniában élő száműzöttekhez, néped fiaihoz, és mondd nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló…«! Akár hallgatnak rád, akár nem, el kell mondanod nekik, amit üzenek.”

¹² Azután a Szellem felemelt engem, és ahogy az Örökkévaló dicsősége felemelkedett helyéről, a hátam mögül mennydörgéshez hasonló erős hangot hallottam. ¹³ Ekkor a négy mennyei teremtmény egymást érintő szárnyai ismét mozogni kezdtek, és zúgó hangot adtak. A mellettük lévő kerekek hangja olyan volt, mint a mennydörgés. ¹⁴ A Szellem felemelt, és magával ragadott. Az Örökkévaló keze súlyosan rám nehezedett, szellemem pedig megtelt haraggal és keserűséggel. ¹⁵ Megérkeztem az izráeli száműzöttekhez a Kebár folyó partjára, Tel Abíb-ba,^[u] és ott ültem közöttük felindultan és némán hét napig.

Az őrálló felelőssége^(A)

¹⁶ Hét nap múlva az Örökkévaló szava érkezett hozzám. Azt mondta: ¹⁷ „Ember fia, őrállóvá tettelek téged Izráel népe számára. Ezért halld meg, amit ajkam kimond, és figyelmeztesd őket az én nevemben! ¹⁸ Amikor azt mondom a bűnösnek: »Bizony, meg fogsz halni!« — neked figyelmeztetned kell őt, hogy letérítsd a rossz útról, és megmentsd az életét. Ha nem figyelmezteted, az a bűnös valóban meg fog halni a bűnei miatt — a haláláért azonban téged teszlek felelőssé, mert nem szóltál neki!

¹⁹ Viszont, ha figyelmezteted, és ő nem hallgat rád, nem változtat az életén, nem tér le a rossz útról, akkor — bár ő ugyanúgy meghal a bűnei miatt — te nem leszel felelős a haláláért.

²⁰ Ha az igaz ember letér a jó útról, és vétkezik, akkor én a bukását okozom, és ő meg fog halni. Ha te nem figyelmezteted, akkor ő a saját vétke miatt hal meg, és a korábbi igazságos tetteit nem veszem tekintetbe — de téged teszlek felelőssé a haláláért.

²¹ Ha viszont az igaz embert figyelmezteted, hogy ne vétkezzen tovább; és ő hallgat a szavadra, jó útra tér, és nem vétkezik többé, akkor életben marad; és te is szabad leszel a felelősség súlyától.”

Látomás a völgyben

²² Az Örökkévaló rám tette a kezét, és azt mondta: „Kelj fel, menj ki a völgybe! Ott fogok beszélni veled.”

²³ Akkor felkeltem, és kimentem a völgybe. Ott megjelent az Örökkévaló dicsősége: éppen olyannak láttam, mint a Kebár folyó mellett. Arccal a földre estem előtte. ²⁴ A Szellem betöltött, és talpra állított. Ő pedig ezt mondta nekem: „Menj haza, és zárkózz be a házadba! ²⁵ Ember fia, kötelekkel fognak megkötözni, és nem mehetsz ki az emberek közé. ²⁶ Én fogom a nyelvedet a szájpadlásodhoz ragasztani, hogy ne szólhass egy szót sem. Így nem lesz senki, aki figyelmeztesse és helyreigazítsa ezt az ellenem lázadó nemzedéket, hogy többé ne vétkezzen. ²⁷ Csak akkor szólhatsz hozzájuk, ha én szólok hozzád! Akkor majd megoldom a nyelvedet, és mondd nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló…«. Aki akarja, hallja, és értse meg! Aki pedig nem akarja meghallani, hát ne törődjön vele — hiszen ez a nemzedék fellázadt ellenem.”

Prófécia Jeruzsálem ostromáról

4 „Ember fia! Fogj egy téglát, állítsd magad elé, és karcold rá egy város képét, Jeruzsálemét! ² Azután tégy úgy, mintha ostromolnád a várost! Vedd körül az ellenséges sereg táborával, építs körülötte sáncot, állíts fel faltörő kosokat^[v] Jeruzsálemmel szemben! ³ Majd fogj egy vasserpenyőt, és tedd azt a város és az arcod közé! Arcodat fordítsd a város ellen, vedd körül, és ostromold meg! Figyelmeztető jel ez Izráel egész népének.

^4-5 Azután feküdj a bal oldaladra, és maradj úgy! Vedd magadra Izráel északi királyságának a bűneit! Addig fogsz a bal oldaladon feküdni, amíg viselned kell a bűneiket: 390^[w] napig. Mert én határoztam meg bűneik súlya szerint az évek számát, és én nehezítettem rád bűneiket, hogy viseld azokat. Egy évet egy napnak számítottam neked. Így kell viselned Izráel királyságának bűneit.

⁶ Amikor ez az idő letelt, fordulj a jobb oldaladra, és maradj úgy 40 napig! Ezúttal Júda királyságának vétkeit kell viselned. Egy évet egy napnak számítottam neked.

⁷ Tehát irányítsd a tekinteted Jeruzsálemre, nyújtsd ki meztelen karodat a tégla fölé, mintha ostromolnád, és prófétálj Jeruzsálem ellen! ⁸ Nézd, megkötözlek, hogy ne fordulhass egyik oldaladról a másikra, amíg be nem fejezed Jeruzsálem jelképes ostromát.^[x]

⁹ Szerezz magadnak különféle magokat, és abból készítsd el mindennapi kenyeredet! Készíts elő búzát, árpát, babot, lencsét, kölest és tönkölyt — tedd ezeket egy edénybe, és ebből készíts magadnak kenyeret! Amíg az oldaladon fekszel 390 napig, csak az ebből készült kenyeret edd! ¹⁰ De ebből is csak 20 sékel^[y] súlyú kenyeret ehetsz naponta. Ezt oszd be az egész napra! ¹¹ Vizet is csak mérték szerint ihatsz: naponta a hin^[z] egyhatod részét. Ezt is be kell osztanod! ¹² Minden nap készítsd el az aznapi kenyéradagodat! Úgy készítsd el, ahogyan az árpakenyeret szokták, és szárított emberi ganéj tüzénél süsd meg az emberek szeme láttára!” ¹³ Azután azt mondta az Örökkévaló: „Izráel népe is így fogja enni tisztátalan kenyerét az idegen népek között, ahová kiűzöm őket földjükről!”

¹⁴ Akkor felkiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Még sohasem szennyeztem be magam tisztátalan étellel! Gyermekkorom óta sohasem ettem olyan ételt, amelyet a Törvény szerint nem szabad megenni. Nem ettem olyan állat húsát, amely betegség miatt pusztult el, vagy amelyet vadállat szaggatott szét.”

¹⁵ Erre Isten így válaszolt: „Jól van, megengedem, hogy emberi ganéj helyett szárított marhatrágyán süsd meg a kenyeredet”.

¹⁶ Azután ezt mondta: „Ember fia, eddig elláttam Jeruzsálemet élelemmel, de most elveszem a kenyeret a kezükből. Csak nagyon szűkösen jutnak majd kenyérhez, és épp hogy csak éhen-szomjan nem halnak. Félve eszik azt a keveset is, és aggódni fognak a víz miatt is. Nagyon be kell osztaniuk, ami kevés élelmük és vizük marad a városban. ¹⁷ Mivel nagyon kevés kenyerük és vizük marad, rémülten nézik egymást, amint sorra elsorvadnak és meghalnak a gonoszságaik miatt.”

Prófécia Jeruzsálem pusztulásáról

5 Azután ezt mondta: „Ember fia, amikor letelik Jeruzsálem ostromának az ideje,^[aa] fogj egy éles kardot, és borotváld le hajad és szakállad, mint a borotvával szokták. Levágott hajadat és szakálladat tedd mérlegre, és gondosan oszd három egyenlő részre! Az egyik harmadrészt tedd rá arra a téglára, amely Jeruzsálemet jelképezi, és égesd meg rajta. A másik harmadrészt vagdosd fel apróra a karddal, és szórd szét a »város« körül! A maradék harmadot szórd a levegőbe, hadd fújja szét a szél! Én pedig kivont karddal űzöm őket, amíg szétszóródnak. ³ A maradékból azonban előbb egy keveset köss a ruhád szegélyébe! ⁴ Azután még ebből is vegyél ki egy csipetnyit, és dobd a tűzbe! Égesd el — mert ebből fog az a tűz kicsapni, amely eléri Izráel népét!”

⁵ Majd azt mondta Uram, az Örökkévaló: „Mindez Jeruzsálemet jelképezi. Mert én helyeztem el őt a különböző nemzetek közé. Én vettem körül a többi országokkal. ⁶ Jeruzsálem népe azonban fellázadt a törvényeim ellen, és bűnösebb lett, mint a körülötte élő idegen népek. Engedetlenebb lett rendelkezéseimmel szemben, mint a környező országok. Nem engedelmeskedtek parancsaimnak, és nem az én törvényeim szerint éltek.”

⁷ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: „Mivel lázadóbbak és engedetlenebbek voltatok, mint a körülöttetek élő népek, s mivel nem éltetek törvényeim szerint és nem engedelmeskedtetek parancsaimnak, sőt, még a körülöttetek élő népek törvényeinek mértéke szerint sem éltetek, ⁸ ezért mostantól fogva én magam fordulok ellenetek! Bizony, én magam büntetlek meg benneteket a többi népek szeme láttára. ⁹ Mivel ti ilyen szörnyű és utálatos dolgokat követtetek el, én is olyan rettenetes dolgokat teszek veletek, amilyet eddig még soha, és amilyet ezután soha többé nem teszek: ¹⁰ Jeruzsálem lakosait annyira gyötörni fogja az éhség, hogy a szülők a saját gyermekeiket eszik meg, és a gyermekek a szüleiket! Végrehajtom rajtatok sokféle ítéletemet, és akik élve maradnak, azokat szerteszét szórom a szélrózsa minden irányába!”

¹¹ „Olyan biztos, hogy megbüntetlek téged, Jeruzsálem, mint ahogy élek — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, mert bemocskoltad szent Templomomat sokféle szörnyű tetteiddel és undorító bálványaiddal! Bizony, megbüntetlek érte, és elfordítom a szemem rólad, nem szánakozom rajtad, és nem sajnállak! ¹² Jeruzsálem, lakosaid harmadrésze az ostromlott városban pusztul el éhség és betegség miatt, harmadrésze harcban esik el a városon kívül, maradékát pedig kivont karddal üldözöm, és szétszórom a földön. ¹³ Csak azután szűnik meg ellenük való haragom, és miattuk való bosszúságom, mert elégtételt veszek mindazért, amit ellenem elkövettek. Ők pedig meg fogják érteni, hogy én, az Örökkévaló szóltam hozzájuk, amikor irántuk való féltő szeretetem^[ab] és miattuk való bosszúságom arra indított, hogy haragomat rájuk zúdítsam.”

¹⁴ „A körülötted lakó népek szeme láttára el foglak pusztítani, Jeruzsálem — csak romhalmaz marad belőled! Gyalázni és gúnyolni fog mindenki, aki arra jár! ¹⁵ A szomszédos nemzetek gúnyolódni fognak rajtad, de rémületes és intő példa is leszel a számukra, amikor látják majd, hogyan hajtom végre rajtad büntető ítéleteimet haraggal, búsulással és súlyos csapásokkal. Ezt én mondom, az Örökkévaló! ¹⁶ Rátok szabadítom az éhség gonosz nyilait, amelyek bizonyosan elpusztítanak benneteket. Súlyos éhínséget bocsátok rátok, és elveszem tőletek a mindennapi kenyeret. ¹⁷ Éhséget és gonosz vadállatokat küldök rátok, amelyek megfosztanak gyermekeitektől. Halálos járványok pusztítanak közöttetek a városban, és ellenséges katonák gyilkolnak majd benneteket. Mindezek rátok következnek, ezt én mondom, az Örökkévaló!”

Prófécia az izráeli bálványimádók ellen

6 Azután ismét elérkezett hozzám az Örökkévaló szava. ² Azt mondta: „Ember fia, fordulj Izráel hegyei felé, és prófétálj ellenük! ³ Ezt mondd nekik: Izráel hegyei, halljátok meg, Uram, az Örökkévaló üzenetét! Ezt mondja Uram, az Örökkévaló ezeknek a hegyeknek, domboknak, szakadékoknak és völgyeknek: Nézzétek! Én magam fogom rátok hozni az ellenség fegyverét, és lerombolom a bálványok számára emelt magaslataitokat. ⁴ Szétrombolom áldozati oltáraitokat, összetöröm tömjénező oltáraitokat, akik pedig a bálványoknak áldoztak, azokat halálra sebzetten bálványaik elé dobom! ⁵ Bizony, Izráel fiainak holttestét utálatos bálványaik elé hajítom, és csontjaitokat szétszórom oltáraitok körül! ⁶ Eléri a pusztulás minden lakóhelyeteket: a városokat elpusztítja az ellenség, a bálványok számára emelt magaslatokat szétrombolják, hogy többé ne lehessen azokon áldozni. Oltáraitokat szétverik, s többé nem áldoznak rajtuk utálatos bálványoknak. A tömjénező oltárokat összetörik, és kezetek minden alkotását végleg elpusztítják. ⁷ Titeket pedig halálra sebeznek, s akkor megértitek, hogy én vagyok az Örökkévaló!

⁸ De mégis hagyok közületek maradékot a nemzetek között! Ha kevesen is, de lesznek, akik megmenekülnek a haláltól. Szétszórlak titeket messzi országokba, és idegen népek között kell élnetek. ⁹ Azokat, akik megmenekülnek, idegen országba, száműzetésbe hurcolják, de ott mégis emlékezni fognak rám, amikor összetöröm hűtlen szívüket, amely elfordult tőlem. Bizony, megalázom házasságtörő tekintetüket, amely a bálványok után sóvárgott! Akkor megutálják önmagukat minden utálatos gonoszságuk miatt, amelyet elkövettek! ¹⁰ Akkor végre megértik és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló! Megértik, hogy amikor azt mondtam, hogy veszedelmet hozok rájuk, az nem üres fenyegetés volt — mert valóban én sújtottam őket ezekkel a csapásokkal.”

¹¹ Azt mondta nekem Uram, az Örökkévaló: „Csapd össze kezed, dobbants a lábaddal, és mondd: Jaj Izráel népének! Jaj nekik, mert sok gonoszságuk és szörnyű vétkeik miatt fognak elpusztulni fegyver, éhínség és halálos járványok által!

¹² Akik távol vannak a várostól, azokat halálos járványok ölik meg, akik közel vannak, azok harcban esnek el, akik pedig megmaradnak az ostromlott városban, azok éhen halnak — csak ezután múlik el haragom! ¹³ Csak akkor értitek meg és ismeritek el, hogy én vagyok az Örökkévaló! Csak akkor, amikor halálra sebzetten szanaszét hevertek utálatos bálványaitok előtt és oltáraitok körül, a bálványok számára emelt magaslatokon, a hegyek csúcsán, a zöld lombú fák alatt, a sűrű levelű tölgyek alatt — minden helyen, ahol bálványaitoknak illatos tömjént áldoztatok.

¹⁴ Fölemelem karomat ellenetek, megbüntetlek titeket, és földeteket pusztasággá teszem! Bizony, kietlenebb és sivárabb pusztaság lesz minden lakóhelyetek, mint Ribla^[ac] sivataga! Akkor fogjátok megtudni, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

Elérkezett a vég!

7 Azután az Örökkévaló szava érkezett hozzám. ² Azt mondta: „Most pedig, ember fia, ezt üzeni az Örökkévaló Isten Izráel földjének:

Bálványimádás a Templomban

8 A száműzetés hatodik évében,^[ae] a hatodik hónap ötödik napján történt. Júda vezetői éppen nálam voltak, a házamban, amikor hirtelen Uram, az Örökkévaló rám tette kezét. ² Egy emberhez hasonló alakot láttam, aki mintha tűzből lett volna. Deréktól lefelé égő tűzből volt, deréktól fölfelé pedig olyan ragyogóan fényes volt, mint az olvasztott fém. ³ Láttam, hogy valaki felém nyújtja a karját, és megragad a hajamnál fogva. Majd szellemben felemelt az ég és föld közé, és Jeruzsálembe vitt. Az Istentől küldött látomásban a Templom belső udvarának északi kapujához érkeztem, ahol az a bálványszobor állt, amely Istent féltékeny haragra ingerelte. ⁴ Azután Izráel Istenének dicsőségét láttam — éppen olyan volt, mint amilyennek előzőleg látomásban láttam, a völgyben.

⁵ Megszólított: „Ember fia, nézz észak felé!” Arra néztem, és az oltár melletti kapunál ott állt az a bálványszobor, amely Istent féltékeny haragra ingerelte.

⁶ Majd ezt mondta: „Ember fia, látod, milyen undorító és rettenetes dolgokat művel Izráel népe?! Ide helyezték bálványukat, éppen az én Templomom mellé! De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked.”

⁷ Ezután a Templom udvarának a kapujához vitt, ahol egy rést láttam a falban. ⁸ Majd ezt mondta: „Ember fia, törj egy rést a falon!” Úgy is tettem, és egy ajtót láttam.

⁹ „Menj be az ajtón — mondta —, és lásd meg, milyen szörnyű gonoszságokat művelnek ott!” ¹⁰ Bementem, és ott undorító hüllők, kígyók és egyéb tisztátalan állatok bálványszobrait találtam. Izráel népe ezeket imádta! Sőt, a falakon is körös-körül ezeknek a bálványoknak a képeit láttam!

¹¹ Izráel hetven vezetője ott állt a bálványok előtt, mindegyikük kezében füstölő, amelyből tömjénfüst szállt fel. Megismertem közülük Jaazanjáhut, Sáfán fiát. ¹² Akkor Isten ezt mondta: „Ember fia, látod, mit művelnek Izráel vezetői a sötétben? Mindegyiknek megvan a maga bálványa, a saját külön titkos kamrájában, azt imádja. Azt gondolják: »Az Örökkévaló úgysem lát bennünket! Elhagyta az országot, nem törődik velünk.«” ¹³ Majd azt mondta az Örökkévaló: „De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked, amelyeket ők művelnek.”

¹⁴ Azután az Örökkévaló Templomának az északi kapujához vitt, ahol asszonyok ültek, és Tammúzt^[af] siratták.

¹⁵ „Láttad ezt, ember fia? De még ennél utálatosabb dolgokat is mutatok neked, amelyeket ők művelnek” — mondta. ¹⁶ Majd a belső udvarba vitt, ahol huszonöt férfit láttam az Örökkévaló Templomának kapuja és az oltár között, akik a földre borulva imádkoztak. De nem a Templom felé néztek, hanem az ellenkező irányba! Hátukat fordították az Örökkévaló Templomának, és kelet felé fordultak: a Napot imádták!

¹⁷ Majd ezt mondta nekem: „Láttad ezt, ember fia? Hát nem elég, hogy Júda törzsének népe itt a Templomban ilyen szörnyű és utálatos dolgokat művel, még az egész országot is betöltik erőszakossággal, és hátat fordítanak nekem, hogy haragra ingereljenek?! Nézd meg, hogyan tartják azt az ágat az orruk elé! ¹⁸ Ezért haragomban elbánok velük, szemem nem szánja meg őket, nem könyörülök rajtuk. Akárhogy kiáltanak hozzám, nem hallgatom meg őket!”

A jeruzsálemi bálványimádók büntetése

9 Azután a fülem hallatára hangosan így kiáltott: „Jöjjetek elő felvigyázók, akik a város fölött hatalmat kaptatok! Mindegyiknek legyen a kezében pusztító fegyvere!” ² Ekkor láttam, hogy hat férfi közeledik a felső kapu felől, amely északra néz. Öten egy-egy harci fegyvert tartottak a kezükben, de a hatodik írnok^[ag] volt. Ő lenvászon ruhát^[ah] viselt, kezében és az övére erősítve hozta íróeszközeit. Mind megálltak a bronzoltár mellett. ³ Ekkor Izráel Istenének dicsősége fölemelkedett a helyéről, ahol addig nyugodott: a kerubok fölött. Felemelkedett, és kifelé indult a Templomból, de megállt az ajtóban, a küszöb fölött. Előszólította a fehér ruhás írnokot.

⁴ Az Örökkévaló azt mondta neki: „Menj keresztül a városon, és jelöld meg a homlokukon mindazokat, akik keseregnek és sírnak azok miatt a rettenetes és utálatos dolgok miatt, amelyek a városban történnek!”

^5-6 A többieknek pedig a fülem hallatára ezt mondta: „Menjetek utána ti is keresztül a városon, és mindenkit öljetek meg, akinek a homlokán nincs ott a jel! Szemetek ne szánja meg őket, se ne könyörüljetek rajtuk! Nem számít, hogy idősek, vagy fiatalok, szüzek, gyermekek, vagy anyák! De ne nyúljatok senkihez, akinek homlokán ott a jel! Induljatok, és itt kezdjétek el, Templomomnál!” Akkor azok elindultak, és először azokat a vezetőket ölték meg, akik a Templom előtt voltak.

⁷ Még azt is mondta nekik: „Tegyétek a Templom udvarait tisztátalanná: töltsétek meg halottakkal! Menjetek!” Azok pedig kimentek a városba, hogy öljenek.

⁸ Eközben én, Ezékiel, ott maradtam a Templom előtt. Arccal a földre borultam, és kiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Egészen kipusztítod még Izráel maradékát is, amikor Jeruzsálemre haragszol?!”

⁹ Így válaszolt: „Izráel és Júda bűnei már az égig tornyosulnak! Az egész országot elárasztották a gyilkosságok, a város megtelt igazságtalansággal és törvényszegéssel. Mindez amiatt van, hogy a nép ezt mondja: »Az Örökkévaló elhagyta az országot, nem lát minket!« ¹⁰ Emiatt szemem nem szánja őket, s nem könyörülök rajtuk! Ezt a bajt ők okozták maguknak: csak azt kapják, amit megérdemelnek.”

¹¹ Ekkor a fehér ruhás írnok jelenést tett az Örökkévalónak: „Amit parancsoltál, megtettem.”

Isten dicsősége elhagyja a Templomot

10 Felnéztem, és a kerubok feje fölötti kék színű drágakőhöz hasonló boltozaton^[ai] megláttam valamit, ami egy trónushoz hasonlított. ² Aki a trónon ült, ezt mondta a fehér ruhás írnoknak: „Menj be a forgó kerekek közé,^[aj] amelyek a kerubok alatt vannak! Töltsd meg mindkét kezed izzó parázzsal, amely a kerubok között ég, és szórd le a városra!”

Az írnok a szemem láttára odament a kerubokhoz, ³ akik a Templom déli oldalán^[ak] álltak. A felhő betöltötte az egész belső udvart. ⁴ Majd az Örökkévaló dicsősége, amely a kerubok fölött állt, fölemelkedett, és megállt a Templom ajtajában, a küszöb fölött. A felhő betöltötte a Templom belsejét, az Örökkévaló dicsőségének világossága pedig megvilágította az egész udvart. ⁵ A kerubok szárnyainak hangja felerősödött, s olyan hangos lett, mint a Mindenható Isten mennydörgő hangja. Ez a hang egészen a külső udvarig elhallatszott.

⁶ Az Örökkévaló azt mondta a fehér ruhás írnoknak, hogy menjen, és vegyen abból az izzó parázsból, amely a kerubok és a forgó kerekek között ég. Ekkor ő odament és az egyik kerék mellett megállt. ⁷ Az egyik kerub kinyújtotta kezét, izzó parazsat vett ki a tűzből, amely a kerekek között égett, és a fehér ruhás férfi kezébe tette, aki elvitte a parazsat. ⁸ (Úgy láttam, hogy a keruboknak emberi karjuk és kezük volt a szárnyuk alatt.)

⁹ Azután megnéztem a kerekeket. Összesen négy volt, mindegyik kerub mellett egy-egy. Úgy tűnt, mintha ragyogó aranyszínű drágakőből készültek volna. ¹⁰ Mind a négy kerék egyforma volt, és mindet úgy szerkesztették, hogy a belsejében egy másik kerék is látszott. ¹¹ Minden irányban tudtak haladni, de a kerubok nem fordultak sem jobbra, sem balra, amikor mozogtak. Mindig abba az irányba haladtak, amerre valamelyik arcuk nézett, de nem fordultak el semerre. ¹² A kerubok egész testét szemek borították. Szemek voltak a hátukon, karjaikon, szárnyaikon, sőt, még a kerekeken is. Igen, még a négy keréken is szemek voltak körös-körül! ¹³ Ezeket a kerekeket a fülem hallatára „forgókerekeknek” nevezték.

^14-15 Mindegyik kerubnak négy arca volt: az első kerub-arc, a második ember-arc, a harmadik oroszlán-arc, a negyedik sas-arc volt. (Ezeket a kerubokat láttam korábban a Kebár folyó melletti látomásomban^[al] is.)

Azután a kerubok felemelkedtek a levegőbe, ¹⁶ és a kerekek is együtt mozogtak velük. Amikor a kerubok kiterjesztették a szárnyaikat, és felszálltak, a kerekek is velük szálltak, de nem fordultak meg azok sem. ¹⁷ Ha a kerubok mozdultak, a kerekek is velük együtt mozdultak. Ha a kerubok megálltak, a kerekek is, mert ezeknek a lényeknek a szelleme a kerekekben volt.

¹⁸ Majd az Örökkévaló dicsősége felemelkedett a Templom küszöbétől, és elhelyezkedett a kerubok fölött. ¹⁹ A kerubok kiterjesztették szárnyaikat, felszálltak, és a kerekek is velük mozogtak. Láttam, ahogyan elvonultak, de az Örökkévaló Temploma keleti kapujában még megálltak egy időre. Az Örökkévalónak, Izráel Istenének dicsősége fölöttük volt.

²⁰ Ugyanezeket az élőlényeket láttam látomásban a Kebár folyó mellett is. Most értettem meg, hogy ezek kerubok voltak, akik Izráel Istenének dicsőségét hordozzák maguk fölött. ²¹ Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s ezenkívül emberi karhoz hasonló karjaik voltak a szárnyaik alatt. ²² A kerubok négy arca ugyanolyan volt, mint amilyeneket a Kebár folyó partján láttam látomásban. Mind egyenesen előre néztek, abba az irányba, amerre haladtak.

Prófécia a jeruzsálemi vezetőkről

11 Azután a Szellem az Örökkévaló Templomának a keleti kapujához vitt, amely arra néz, ahol a nap felkel. A kapunál huszonöt férfit láttam. A nép egyes vezetői is közöttük voltak: felismertem Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benája fiát. ² Az Örökkévaló ezt mondta: „Ember fia, ezek azok a férfiak, akik gonoszságokat terveznek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban. ³ Azt mondják: »Nemsokára újra felépítjük házainkat! Olyan biztonságban vagyunk a város falai mögött, mint a hús a fazékban!« ⁴ Ezért prófétálj ellenük, ember fia, prófétálj!”

⁵ Ekkor az Örökkévaló Szelleme szállt rám, és az Örökkévaló azt parancsolta: „Szólj! Mondd meg nekik, hogy ezt üzeni az Örökkévaló: Szóval, ezt mondjátok, Izráel népe? Én azonban jól tudom, mit gondoltok magatokban! ⁶ Azt is tudom, milyen sok embert meggyilkoltatok a városban, s megtöltöttétek az utcákat halottakkal!”

⁷ Most pedig azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: „Akiket meggyilkoltatok, ők a hús a fazékban; a fazék pedig maga a város! Kiragadlak titeket ebből a városból. ⁸ Féltek az ellenség fegyverétől? Én valóban rátok hozom a fegyvereiket — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, ⁹ kiviszlek titeket a városból, az ellenség kezébe adlak benneteket, és végrehajtom rajtatok az ítéletet. ¹⁰ Fegyverek végeznek veletek, és Izráel földjének határán tartok ítéletet fölöttetek, hogy megértsétek, hogy én vagyok az Örökkévaló.

^11-12 Ez a város nem lesz »fazék« a számotokra, és ti sem lesztek többé a »hús« benne, hanem kiviszlek titeket belőle, és Izráel földjének a határán tartok majd ítéletet fölöttetek. Akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló, akinek nem követtétek a törvényeit, és akinek a rendelkezéseit nem hajtottátok végre, hanem a körülöttetek élő idegen népek szokásai szerint éltetek!”

¹³ Miközben így prófétáltam, láttam, hogy Pelatjáhú, Benájáhú fia meghalt. Akkor arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt, és hangosan így kiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Teljesen el akarod pusztítani Izráelnek még a maradékát is?!”

Az összegyűjtés ígérete

¹⁴ Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ¹⁵ „Ember fia! A rokonságodról, a testvéreidről és Izráel egész elűzött népéről, akik most a száműzetésben éltek, ezt mondják azok, akik Jeruzsálemben laknak: »Ők már messzire eltávolodtak az Örökkévalótól és ettől a földtől, ezért az Örökkévaló nekünk adta Izráel földjét — ez most már a mi birtokunk.«

¹⁶ Te viszont ezt feleld: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Igaz, hogy messzire hajítottam el őket, idegen népek közé. Valóban szétszórtam őket a messzi országokba. Mégis, én magam vagyok a templom a számukra — arra az időre, amíg idegen földön laknak.« ¹⁷ Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Izráel népe, én magam foglak összegyűjteni a népek közül, egybegyűjtelek benneteket a messzi földekről, ahová szétszóródtatok, és visszaadom nektek Izráel földjét!

¹⁸ Amikor majd hazatértek, elpusztítotok minden utálatos és gyalázatos bálványt, amely most e földön található. ¹⁹ Akkor majd egy szívet adok nektek, és új szellemet adok belétek, eltávolítom belőletek a kőszívet, és a helyébe valódi hús-szívet adok, ²⁰ hogy engedelmeskedjetek törvényeimnek és parancsaimnak, s hogy azok szerint éljetek. Akkor lesztek népemmé, én pedig Istenetekké. ²¹ De azoknak, akiknek szíve az utálatos bálványokhoz ragaszkodik, és akik undorító bálványaikat követik, megfizetek tetteik szerint — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.«”

Az Örökkévaló dicsősége elhagyja Jeruzsálemet

²² Ekkor a kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és felszálltak. A kerekek is mellettük repültek. Izráel Istenének dicsősége a kerubok fölött foglalt helyet. ²³ Az Örökkévaló dicsősége felemelkedett, elhagyta a várost, majd megállt a hegy^[am] tetején, amely a várostól keletre fekszik. ²⁴ Engem pedig felemelt a Szellem, és visszavitt Káldeába^[an], a száműzöttek közé. Mindezt látomásban láttam, amelyet Isten Szellemétől kaptam. Itt ért véget ez a látomás. ²⁵ Azután mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Örökkévaló a látomásban mutatott.

Ezékiel jelképes prófétai tette

12 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ² „Ember fia, lázadó és engedetlen nép között élsz. Van ugyan szemük, hogy lássanak, de mégsem látnak, van fülük a hallásra, mégsem hallanak — mert lázadók és engedetlenek. ³ Ezért, ember fia, tégy úgy, mintha száműzetésbe kellene indulnod! Készülődj, csomagold össze a holmidat egy kis batyuba, és indulj el a »száműzetésbe«, mintha végleg el kellene hagynod lakóhelyed! Mindezt nappal, és az emberek szeme láttára tedd meg! Talán észreveszik és megértik, annak ellenére, hogy lázadók és engedetlenek.

⁴ Az összekészített batyut pedig, amellyel a száműzöttek szoktak indulni, nappal vidd ki a házadból, az emberek szeme láttára! Azután este tégy úgy, mintha el kellene indulnod messzi földre, száműzetésbe! ⁵ Amikor az emberek látják, törd át a házad falát, és ott menj ki! ⁶ Sötétedéskor, az emberek előtt vedd a válladra batyudat, és indulj el! Takard el arcodat, hogy ne is lásd, hová mész! Így tettelek téged prófétikus jellé Izráel népe számára.”

⁷ Mindent úgy tettem, ahogy az Örökkévaló parancsolta. Nappal kivittem a batyut a házamból, este pedig kezemmel áttörtem a falat, és a batyuval a vállamon jelképesen „elindultam a száműzetésbe”. Mindezt úgy, hogy az emberek jól lássák.

⁸ Másnap reggel az Örökkévaló szólt hozzám: ⁹ „Ember fia, ugye, megkérdezte tőled ez a lázadó nemzedék, Izráel népe, hogy mit művelsz?

¹⁰ Ezt válaszold nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Ez a prófétikus jel arra a fejedelemre vonatkozik, aki most Jeruzsálemben uralkodik, és vele együtt mindazokra, akik most Izráel népéből Jeruzsálemben laknak.«

¹¹ Mondd nekik: »Én, Ezékiel, prófétikus jel vagyok! Amit a szemetek előtt tettem, az fog történni Jeruzsálem lakóival is«! Bizony, száműzetésbe kell menniük, fogságba hurcolják őket! ¹² Fejedelmük is közöttük lesz, ő is vállára veszi batyuját, és a sötétben indul el. Titokban rést ütnek a falon, és azon mennek ki. A fejedelem eltakarja az arcát, és szemei nem látják a földet. ¹³ Titokban akar megszökni, de én, az Örökkévaló, hálót dobok rá, és csapdába ejtem! Azután Babilóniába viszem, a káldeusok földjére^[ao], és ott marad haláláig, de azt a földet mégsem fogja látni.^{[ap] 14} Segítőit és harcosait szétszórom a szélrózsa minden irányába, és kivont karddal üldözöm őket. ¹⁵ Akkor fogják megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki szétszórom őket a nemzetek közé, és elszélesztem őket idegen országokba.

¹⁶ Mégis, életben hagyok közülük egy keveset maradéknak, akik megmenekülnek a fegyvertől, túlélik az éhínséget és a halálos járványokat. Igen, megmentem őket, hogy mondják el a népeknek, akik közé kerülnek, milyen utálatos bálványokkal vétkeztek ellenem. Akkor mindannyian megértik és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

¹⁷ Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: ¹⁸ „Ember fia, amikor eszel, remegve egyél! Amikor iszol, rettegve igyál! Lássák az emberek, mennyire félsz! ¹⁹ Ezt mondd a föld lakosainak: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, Jeruzsálem és Izráel földje lakosairól: »Kenyerüket rettegve eszik, vizüket félve isszák. Félnek, hogy egész országuk elpusztul, s hogy kirabolják és kifosztják annak népét, büntetésül lakóinak erőszakossa miatt! ²⁰ Népes városaik romhalmazzá lesznek, országuk pedig pusztasággá, s akkor tudják meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!«”