Bible in 90 Days

A vallási vezetők próbára akarják tenni Jézust^(A)

16 Farizeusok és a szadduceusok jöttek Jézushoz, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy tegyen valami csodát, mutasson nekik mennyei jelt bizonyítékul Istentől.

² Ő azonban így válaszolt nekik: „Napnyugta idején felnéztek az égre, és azt mondjátok: »Holnap szép idő lesz, mert vörös az ég alja.« ³ Korán reggel felnéztek az égre, és azt mondjátok: »Ma vihar lesz, mert az ég vörös és felhős.« Mikor látjátok az égbolt képét, megértitek milyen idő következik, igaz? Akkor a mostani idők jeleit miért nem értitek meg? ⁴ Ez a gonosz és hűtlen nemzedék mindenáron valamilyen csodás jelt akar látni Istentől származó bizonyítékul. De nem fognak semmilyen csodát látni, csupán azt, amely Jónás^[a] prófétával történt!” Ezzel otthagyta őket, és továbbment.

Óvakodjatok a farizeusok kovászától!^(B)

⁵ A tanítványok áteveztek a tó túlsó partjára, de elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. ⁶ Jézus ezt mondta nekik: „Legyetek óvatosak: tartsátok távol magatokat a farizeusok és szadduceusok kovászától!”

⁷ Ők meg így tanakodtak egymás között: „Biztosan azért mondta ezt, mert elfelejtettünk kenyeret hozni.”

⁸ Jézus tudta, miről beszélnek, és ezt mondta: „Miért tanakodtok azon, hogy nincs nálatok kenyér? ⁹ Még mindig nem értitek?! Nem emlékeztek az ötezer emberre, az öt kenyérre, és hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹⁰ Vagy a négyezerre, a hét kenyérre, és a maradékokkal teli kosarakra? ¹¹ Hát nem értitek, hogy nem kenyérről beszéltem? Azt mondtam, hogy legyetek óvatosak, és tartsátok távol magatokat a farizeusok és szadduceusok kovászától!”

¹² Ekkor értették meg a tanítványok, hogy miről beszélt. Nem arról, hogy óvakodjanak a kovásztól, amely a kenyeret megkeleszti, hanem hogy a farizeusok és szadduceusok tanításaitól tartsák távol magukat.

Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia!^(C)

¹³ Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékén járt, megkérdezte tanítványaitól: „Mit mondanak az emberek rólam, kicsoda az Emberfia?”

¹⁴ „Egyesek azt mondják, hogy te vagy Bemerítő János, mások Illésnek, vagy Jeremiásnak, vagy a régi próféták közül az egyiknek tartanak” — válaszolták.

¹⁵ „Hát ti mit mondtok rólam, ki vagyok én?” — kérdezte tovább.

¹⁶ Simon Péter így válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia.”

¹⁷ Jézus ezt felelte: „Milyen áldott és boldog vagy Simon, Jóna fia, mert ezt nem magadtól mondtad, hanem Mennyei Atyám jelentette ki neked. ¹⁸ Én pedig azt mondom, hogy te Péter vagy. Erre a sziklára fogom felépíteni az eklézsiámat, és a halál erői^[b] sem lesznek képesek azt legyőzni. ¹⁹ Neked fogom adni Isten Királyságának a kulcsait, és amit megkötsz a földön, az meg lesz kötve a Mennyben, viszont amit feloldasz a földön, az fel lesz oldva a Mennyben.” ²⁰ Ezután szigorúan megparancsolta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Messiás.

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(D)

²¹ Ettől kezdve beszélt Jézus a tanítványainak arról, hogy fel kell mennie Jeruzsálembe, s ott a nép vezetői, a főpapok és a törvénytanítók miatt sokat kell majd szenvednie. Végül megölik, de három nappal később fel fog támadni.

²² Ekkor Péter félrehívta Jézust, szemrehányást tett neki, és helyre akarta igazítani: „Isten mentsen meg téged attól, Uram, hogy ez bekövetkezzen! Ilyesmi semmiképpen sem történhet meg veled!”

²³ De Jézus hátat fordított Péternek, és ezt mondta: „Takarodj a szemem elől^[c], Sátán! El akarsz gáncsolni, mivel nem úgy gondolkodsz, mint Isten, hanem úgy, mint az emberek!”

²⁴ Ezután a tanítványaihoz fordult: „Aki engem akar követni, az tagadja meg magát, vegye fel és vigye a keresztjét, úgy kövessen. ²⁵ Aki megpróbálja magát megmenteni, az el fog veszni. Aki viszont értem feladja önmagát, az fogja igazán megtalálni az életét. ²⁶ Mit ér, ha az ember mindent megnyer, amit csak a világ adhat, de a lelkét elveszti? Milyen váltságdíjat adhatna a lelkéért cserébe? ²⁷ Bizony, az Emberfia eljön Atyja dicsőségében, és angyalai kiséretével, s akkor majd mindenkinek megadja, amit a tettei szerint megérdemel.

²⁸ Igazán mondom nektek: vannak köztetek, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön királyi dicsőségében.”

Jézus megmutatkozik a dicsőségében^(E)

17 Hat nappal később Jézus felment egy magas hegyre. Csak Pétert, Jakabot és annak testvérét, Jánost vitte magával, senki más nem volt velük. ² A hegyen Jézus a tanítványok szeme láttára átváltozott: arca úgy ragyogott, mint a nap, a ruhája pedig fehéren fénylett. ³ Majd hirtelen megjelent mellette Mózes és Illés, és beszélgettek vele.

⁴ Péter ekkor Jézushoz fordult: „Uram, olyan jó itt lenni! Ha akarod, készítek három sátrat: neked, Mózesnek és Illésnek.”

⁵ Mialatt ezt mondta, hirtelen fényes felhő takarta be őket. A felhőből hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit szeretek, és akiben gyönyörködöm! Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek neki!”

⁶ Amikor a tanítványok ezt meghallották, arccal a földre borultak, és nagyon megrémültek. ⁷ Jézus hozzájuk lépett, megérintette őket, és ezt mondta: „Álljatok fel, ne féljetek!” ⁸ Amikor felnéztek, már csak őt látták.

⁹ Miközben lefelé jöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Ne mondjátok el senkinek, amit láttatok, amíg az Emberfiát fel nem támasztják a halottak közül!”

¹⁰ Majd megkérdezték tőle a tanítványai: „Miért mondják a törvénytanítók, hogy a Messiás előtt Illésnek kell eljönnie?”^[d]

¹¹ Jézus így felelt: „Illés majd valóban eljön, és mindent helyreállít. ¹² Azt mondom nektek: Illés már el is jött, de az emberek nem ismerték fel, és kényük-kedvük szerint bántak vele. Ugyanígy fognak bánni az Emberfiával is.” ¹³ Ekkor megértették a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt.

A megszállott fiút megszabadítja^(F)

¹⁴ Amikor Jézus visszament az összegyűlt sokasághoz, egy férfi jött hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: ¹⁵ „Uram, könyörülj meg a fiamon, mert szörnyű rohamai vannak, és borzasztóan szenved. Gyakran előfordul, hogy tűzbe vagy vízbe esik. ¹⁶ Elhoztam őt a tanítványaidhoz, de ők nem tudták meggyógyítani.”

¹⁷ Jézus ekkor ezt mondta: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozzátok ide azt a fiút!” ¹⁸ Akkor Jézus ráparancsolt a gonosz szellemre, aki kiment a fiúból. A fiú pedig azonnal meggyógyult.

¹⁹ Amikor Jézus egyedül volt, odamentek hozzá a tanítványai, és megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni ezt a gonosz szellemet?”

²⁰ Ő ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Igazán mondom nektek: ha van hitetek — még, ha csak egy mustármagnyi is —, és azt mondjátok ennek a hegynek: »Menj innen oda!«, akkor az oda is megy. Akkor semmi sem lesz lehetetlen a számotokra.” ^[21] [e]

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(G)

²² Később, amikor a tanítványok összegyűltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: „Az Emberfiát kiszolgáltatják az embereknek, ²³ akik meg fogják ölni, de ő a harmadik napon fel fog támadni.” Ezen a tanítványok nagyon elszomorodtak.

Az adóról

²⁴ Egyszer Jézus és a tanítványai Kapernaumba érkeztek. Péter ott adószedőkkel találkozott, akik a Templom számára gyűjtötték az adót: fejenként két drachmát. Megkérdezték Pétert: „Mesteretek nem fizeti a templomadót?”

²⁵ „Dehogynem!” — válaszolta Péter. Azután bement a házba, de még mielőtt megszólalt volna, Jézus megkérdezte: „Simon, mit gondolsz? A földi királyok kitől szednek vámot és adót? A saját népüktől, vagy az idegenektől?”

²⁶ „Természetesen az idegenektől!” — felelte Péter.

„Ezek szerint a saját népüknek nem kell adót fizetniük — mondta Jézus. — ²⁷ De hogy fel ne háborítsuk őket, menj ki a tóhoz horgászni. Amikor kifogod az első halat, nyisd ki a száját, és egy négydrachmás ezüstpénzt találsz benne. Add oda az adószedőknek értem és érted!”

Ki a legnagyobb?^(H)

18 Abban az időben megkérdezték Jézustól a tanítványai: „Ki a legnagyobb Isten Királyságában?”

² Ekkor Jézus odahívott egy gyermeket, odaállította közéjük, és így felelt: ³ „Igazán mondom nektek: meg kell változzon a gondolkodásotok, hogy olyanok legyetek, mint egy gyermek, különben semmiképpen sem mehettek be Isten Királyságába. ⁴ Ezért az lesz a legnagyobb Isten Királyságában, aki megalázkodik, és olyan lesz, mint ez a gyermek.

⁵ Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.”

Ne okozz megütközést!^(I)

⁶ „Ezek a kicsinyek hisznek bennem, de jaj annak, aki miatt közülük akár csak egy is elveszíti a hitét! Jobban járna, ha egy malomkövet kötnének a nyakára, és bedobnák a tengerbe, mielőtt ilyen bajt okozna. ⁷ Jaj a világnak a bűnbe vivő kísértések miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy a kísértések próbára tegyék őket, de jaj annak, aki miatt bűnbe esnek!

⁸ Ezért, ha a saját kezed, vagy lábad visz bűnbe, még azt is inkább vágd le, és dobd el! Jobb, ha csonkán vagy fél lábbal jutsz be az örök életre, mint ha kezed-lábad épségben megmarad, és úgy dobnak az örök tűzbe. ⁹ Ha a szemed visz bűnbe, még azt is inkább vájd ki, és dobd el! Jobb, ha fél szemmel jutsz be az örök életre, mint ha két szemed megmarad, és úgy dobnak a gyehenna tüzébe!”

¹⁰ „Vigyázzatok! Egyet se nézzetek le ezek közül a gyermekek közül! Mert mondom nektek: a melléjük rendelt angyalok mindig látják Atyám arcát a Mennyben! ^[11] [f]

Az elveszett juh^(J)

¹² Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van, és az egyik elkóborol, vajon nem hagyja-e ott a legelőn a kilencvenkilencet, hogy megkeresse azt az egyet? ¹³ Igazán mondom nektek: mikor megtalálja, jobban örül annak az egynek, mint a többi kilencvenkilencnek, amely nem tévedt el. ¹⁴ Ugyanígy Mennyei Atyátok sem akarja, hogy akár egy is elvesszen e gyermekek közül.”

Ha a testvéred vétkezik^(K)

¹⁵ „Ha az Isten családjába tartozó testvéred vétkezik ellened,^[g] menj oda hozzá, négyszemközt figyelmeztesd, és mutass rá arra, amit rosszul tett! Ha hallgat rád, akkor sikerült elérned, hogy testvérek maradjatok. ¹⁶ Ha nem hallgat rád, újra menj el hozzá, de ezúttal vigyél magaddal egy vagy két embert! Így mindent két, vagy három tanú^[h] bizonyíthat. ¹⁷ Ha rájuk sem hallgat, mondd el a gyülekezetnek! Ha még a gyülekezetre sem hallgat, akkor úgy bánj vele, mint egy hitetlennel vagy vámszedővel!

¹⁸ Igazán mondom nektek: amit megköttök a földön, az meg lesz kötve a Mennyben, viszont amit feloldotok a földön, az fel lesz oldva a Mennyben is.

¹⁹ Igazán mondom nektek: ha közületek ketten összhangban vannak itt a földön, akkor kérhetnek akármit, Mennyei Atyám megadja nekik. ²⁰ Mert, amikor ketten vagy hárman egységre jutnak az én nevemben, akkor én is ott vagyok közöttük.”

Példázat az adós szolgáról

²¹ Ezután Péter lépett hozzá, és megkérdezte: „Uram, hányszor kell megbocsátanom az Isten családjába tartozó testvéremnek, aki többször is vétkezik ellenem? Akár hétszer is?”

²² „Nemcsak hétszer, hanem akár hetvenszer hétszer^[i] is — válaszolta Jézus. — ²³ Mert Isten Királysága hasonlít ehhez: egyszer egy király elhatározta, hogy a szolgáival megfizetteti mindazt, amivel tartoztak neki. ²⁴ Miközben elszámolt velük, eléje hozták az egyiket, aki tízezer talentummal^[j] tartozott. ²⁵ Mivel a szolga nem tudta megfizetni az adósságát, a király megparancsolta, hogy adják el őt rabszolgának a feleségével és a gyermekeivel együtt, és adják el minden vagyonát is. Amit pedig ezekért kapnak, abból törlesszék az adósságot. ²⁶ A szolga ekkor leborult a király előtt, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!« ²⁷ A király megsajnálta, szabadon engedte, sőt az összes adósságát is elengedte.

²⁸ Miután ez a szolga elment, találkozott egyik másik szolgatársával, aki viszont neki tartozott száz ezüstpénzzel. Torkon ragadta, fojtogatni kezdte, és azt mondta: »Add meg, amivel tartozol!«

²⁹ Az meg az első szolga lába elé borult, és így könyörgött: »Kérlek, légy türelmes hozzám! Minden adósságomat meg fogom fizetni!«

³⁰ Az első szolga azonban nem akart megkönyörülni rajta, hanem börtönbe záratta a szolgatársát, amíg az minden tartozását vissza nem fizeti. ³¹ Amikor annak szolgatársai meglátták ezt, nagyon megdöbbentek, majd elmentek a királyhoz, és elmondták, mi történt.

³² Ekkor a király behívatta az első szolgát, és ezt mondta neki: »Te gonosz szolga, én minden adósságodat elengedtem, mivel kegyelemért könyörögtél! ³³ Neked is ugyanúgy könyörülnöd kellett volna a szolgatársadon, ahogyan én könyörültem rajtad!« ³⁴ Majd a király haragjában átadta ezt a szolgáját a börtönőröknek, hogy tartsák fogva, amíg ki nem fizeti minden adósságát.

³⁵ Bizony, így bánik veletek Mennyei Atyám is, ha szívből meg nem bocsáttok annak a testvéreteknek, aki vétkezett ellenetek!”

A házasságról és a válásról^(L)

19 Miután Jézus befejezte ezeket a tanításokat, Galileából Júdeába ment, a Jordán folyón túlra. ² Nagy tömeg követte, és ő meggyógyította a betegeiket.

³ Ekkor néhány farizeus jött hozzá, akik próbára akarták tenni. Azt kérdezték tőle: „Megengedi-e a Törvény, hogy a férj bármilyen okból elváljon a feleségétől?”

⁴ Jézus megkérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok az Írásban, hogy Isten a teremtéskor férfivá és nővé teremtette az embert,^[k] és ⁵ azt mondta: »Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és ketten egy testté válnak«?^{[l] 6} Ezután tehát már nem kettő, hanem egy. Amit pedig Isten tett eggyé, azt ember ne válassza szét!”

⁷ A farizeusok azonban tovább faggatták: „Akkor miért adott Mózes olyan rendelkezést, amely megengedi, hogy a férfi elküldje a feleségét úgy, hogy válólevelet^[m] ad neki?”

⁸ Jézus így válaszolt: „Mózes csak a szívetek keménysége miatt engedte meg, hogy elváljatok a feleségetektől, de kezdetben nem így volt. ⁹ Én azonban azt mondom nektek: aki a feleségét elküldi — a felesége házasságtörésén kívül más, egyéb okból —, és mást vesz feleségül, az házasságtörést követ el.”

¹⁰ Ekkor a tanítványok azt mondták: „Ha ez a helyzet a férj és felesége között, akkor jobb meg sem házasodni.”

¹¹ Jézus így válaszolt: „Erre nem mindenki képes, csak azok, akiket Isten képessé tesz rá. ¹² Többféle oka lehet annak, ha valaki nem házasodik meg. Vannak férfiak, akik már eleve úgy születtek, hogy nem alkalmasak a házasságra. Másokat viszont az emberek tettek erre alkalmatlanná. De vannak olyanok is, akik maguk döntöttek úgy, hogy nem fognak megházasodni Isten Királysága kedvéért. Aki képes arra, hogy ezt elfogadja, az fogadja el!”

Jézus megáldja a gyerekeket^(M)

¹³ Ekkor néhányan gyerekeket vittek Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét, és imádkozzon értük, de tanítványok rájuk szóltak, és el akarták őket zavarni. ¹⁴ Jézus azonban ezt mondta: „Ne zavarjátok el őket! Engedjétek a gyerekeket hozzám jönni, hiszen Isten Királysága olyanoké, akik hozzájuk hasonlítanak!” ¹⁵ Ezután a gyerekekre tette a kezét, majd továbbment.

A gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába^(N)

¹⁶ Egyszer odajött Jézushoz egy férfi, és ezt kérdezte: „Mester! Mi az a jó, amit tennem kell, hogy örök életem legyen?”

¹⁷ Válaszul Jézus megkérdezte tőle: „Miért kérdezed tőlem, hogy mi a jó? Egyedül Isten jó! Ha be akarsz menni az örök életre, kövesd a parancsolatokat!”

¹⁸ „Milyen parancsolatokat?” — kérdezte a férfi.

Jézus így válaszolt: „Ne gyilkolj! Ne kövess el házasságtörést! Ne lopj! Ne tanúskodj hamisan! ¹⁹ Tiszteld apádat és anyádat!^[n] Úgy szeresd embertársadat,^[o] mint saját magadat!”^[p]

²⁰ A fiatalember ezt felelte: „Ezeket mind megtartottam. Mit kell még tennem?”

²¹ Jézus ezt mondta neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el minden vagyonodat, és a pénzt oszd szét a szegények között! Így a Mennyben lesznek a kincseid. Azután gyere, és kövess engem!”

²² A fiatalember ekkor szomorúan elment, mert nagyon gazdag volt.

²³ Jézus ekkor a tanítványaihoz fordult: „Igazán mondom nektek: a gazdagok nehezen mennek be Isten Királyságába! ²⁴ Mondom nektek: könnyebb egy tevének átmenni a tű fokán, mint egy gazdagnak Isten Királyságába bemenni.”

²⁵ A tanítványok ezen nagyon meglepődtek. Meg is kérdezték: „Hát akkor egyáltalán ki kaphat örök életet?”

²⁶ Jézus rájuk nézett, és ezt mondta: „Az emberek számára ez valóban lehetetlen, Istennek viszont minden lehetséges.”

²⁷ Ekkor Péter megkérdezte: „Látod, mi mindent otthagytunk, és követtünk téged. Velünk mi lesz?”

²⁸ Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: az újjászületéskor az Emberfia majd dicsőséges trónjára ül. Akkor majd ti is — akik követtek engem — tizenkét trónra ültök, hogy Izráel tizenkét törzse felett uralkodjatok. ²⁹ Mindenki, aki elhagyta értem házát, testvéreit, apját, anyját, gyermekeit vagy szántóföldjeit, százszor annyit kap vissza, és örök életet kap örökségül. ³⁰ De sokan, akik most az első helyeket foglalják el az életben, akkor majd utolsók lesznek. Ugyanakkor sokan, akik most az utolsó helyeken vannak, az első helyekre kerülnek.”

Példázat a szőlőmunkásokról

20 „Isten Királysága hasonló ehhez: egyszer egy szőlősgazda korán reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon a szőlőjébe. ² Megegyezett velük egy dénár napszámban, majd kiküldte őket a szőlőjébe dolgozni.

³ Reggel kilenc óra körül ismét kiment a piactérre, s látott néhány férfit, akik tétlenül álldogáltak. ⁴ Ezt mondta nekik: »Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megkapjátok!« ⁵ Azok el is mentek.

Délben, majd három óra körül ismét kiment, és újabb munkásokat fogadott fel, akiket szintén kiküldött a szőlőjébe dolgozni. ⁶ Amikor délután öt óra körül kiment a piactérre, megint talált ott munka nélkül lézengőket, és megkérdezte tőlük: »Miért álldogáltok itt tétlenül egész nap?«

⁷ »Mert még senki sem fogadott fel bennünket« — felelték.

»Menjetek ti is a szőlőmbe dolgozni!« — mondta nekik.

⁸ Amikor beesteledett, a szőlősgazda szólt a munkások vezetőjének: »Hívd ide a munkásokat, és fizesd ki a bérüket! Az utolsókkal kezdd, és az elsőket fizesd ki utoljára!«

⁹ Először jöttek azok, akik csak öt óra körül kezdték a munkát. Mindegyikük egy-egy dénárt kapott. ¹⁰ Amikor az elsők következtek, azt remélték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. ¹¹ Amikor átvették a bérüket, méltatlankodva mondták a gazdának: ¹² »Akik utoljára jöttek, azok csak egy órát dolgoztak. Te azonban ugyanúgy bántál velük, mint velünk, pedig mi egész nap keményen dolgoztunk a forró napon!«

¹³ Ő így felelt egyiküknek: »Barátom! Nem vagyok igazságtalan hozzád! Nem abban egyeztünk meg, hogy egy dénár a napszám? ¹⁴ Fogd a béredet, és menj! Ennek az utolsóként érkezett munkásnak is ugyanannyit akarok adni, mint neked. ¹⁵ Vagy talán nincs jogom azt tenni a saját pénzemmel, amit akarok? Azért nézed ezt rossz szemmel és irigykedve, mert én nagylelkű vagyok hozzájuk?«

¹⁶ Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből utolsók.”

Jézus előre jelzi a halálát és feltámadását^(O)

¹⁷ Amikor Jézus Jeruzsálembe ment, útközben félrehívta a tizenkét tanítványt, és ezt mondta: ¹⁸ „Jól figyeljetek! Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát átadják a főpapoknak és a törvénytanítóknak. Azok halálra fogják ítélni, ¹⁹ és átadják az idegeneknek,^[q] hogy kigúnyolják, megkorbácsolják és keresztre feszítve kivégezzék — de három nappal később fel fog támadni.”

Ki ülhet Jézus jobb és bal oldalán?^(P)

²⁰ Ezután odament hozzá a Zebedeus felesége, a fiaival^[r] együtt. Leborult előtte a földre, mert kérni akart tőle valamit.

²¹ „Mit szeretnél?” — kérdezte tőle Jézus.

Az asszony így felelt: „Azt szeretném, hogy Királyságodban az egyik fiam a jobb, másik pedig a bal oldaladon ülhessen! Kérlek, ígérd meg ezt nekem!”

²² Jézus erre így válaszolt a két fiúnak: „Nem tudjátok, mit kértek! Ki tudjátok-e inni azt a poharat, amelyet nekem ki kell innom?”^[s]

„Igen, ki tudjuk inni” — felelték.

²³ Jézus így folytatta: „Valóban fogtok inni a poharamból. De azt, hogy ki ülhet majd a jobb és a bal oldalamon, nem én döntöm el, hanem Mennyei Atyám. Oda majd azok fognak kerülni, akiknek ő ezt a két helyet elkészítette.”

²⁴ Amikor ezt a másik tíz tanítvány meghallotta, megharagudtak a két testvérre. ²⁵ De Jézus odahívta magához mind a tizenkettőt, és ezt mondta: „Jól tudjátok, hogy a világ uralkodói hatalmuk alá kényszerítik alattvalóikat, és a nagy hatalmú vezetőik zsarnokoskodnak a népeken. ²⁶ Közöttetek azonban ne így legyen! Aki közületek nagy akar lenni, legyen a többiek szolgája! ²⁷ Aki pedig az első akar lenni közöttetek, az legyen a többiek rabszolgája! ²⁸ Így van ez az Emberfiával is. Ő sem azért jött a Földre, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak. Azért jött, hogy életét váltságdíjul adja, és így sokakat megmentsen.”

Jézus meggyógyítja a jerikói vakokat^(Q)

²⁹ Amint elhagyták Jerikó városát, nagy tömeg követte Jézust. ³⁰ Az út szélén két vak ült, akik meghallották, hogy Jézus megy el mellettük, és kiáltozni kezdtek: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”

³¹ Az emberek rájuk szóltak, hogy maradjanak csendben, de ők annál jobban kiabáltak: „Dávid Fia, Urunk, könyörülj rajtunk!”

³² Jézus ekkor megállt, magához hívatta őket, és megkérdezte tőlük: „Mit kívántok? Mit tegyek veletek?”

³³ Így feleltek: „Urunk! Nyisd meg a szemünket, hogy lássunk!”

³⁴ Jézus megsajnálta őket, és megérintette a szemüket. Abban a pillanatban meggyógyult a szemük, és láttak. Azután követték Jézust.

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe^(R)

21 Jézus és tanítványai Jeruzsálemhez közeledtek. Az Olajfák hegyéhez értek, Betfagé falu szélére. Akkor Jézus előre küldte két tanítványát, és ezt mondta nekik: ² „Menjetek be ebbe a faluba! Találtok ott egy kikötött szamarat, a csikójával együtt. Oldjátok el mindkettőt, és vezessétek hozzám! ³ Ha valaki szólna ezért, mondjátok meg neki, hogy az Úrnak van szüksége rájuk. Akkor azonnal elengedi őket.”

⁴ Ez azért történt, hogy beteljesedjen, amit a próféta mondott:

⁶ A tanítványok el is mentek, és mindent úgy tettek, ahogyan Jézus mondta. ⁷ Elhozták a szamarat és a csikóját, ráterítették felsőruháikat, Jézus felült rá, és így közeledett Jeruzsálem felé. ⁸ Nagy tömeg gyűlt össze, és Jézus elé, az útra terítették felsőruháikat. Mások ágakat vágtak le a fákról, és azokat szórták eléje az útra. ⁹ Az előtte és utána vonuló sokaság így kiáltozott:

¹⁰ Amikor Jézus Jeruzsálembe ért, az egész város felbolydult. Mindenki azt kérdezte a másiktól: „Ki ez?”

¹¹ A Jézust kísérő sokaság így válaszolt: „Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből.”

Kizavarja a kereskedőket a Templomból^(S)

¹² Jézus ezután bement a Templom területére, és kizavarta onnan azokat, aki ott árultak és vásároltak. Felborította a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait, ¹³ és rájuk szólt: „Ezt mondja az Írás: »Az én Házamat imádság házának fogják nevezni.«^[x] Ti azonban »rablók barlangjává« tettétek!”^[y]

¹⁴ Akkor vakok és sánták mentek Jézushoz a Templom területén, és ő meggyógyította őket. ¹⁵ A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak: „Hozsánna a Dávid Fiának!” Mindezek miatt nagyon megharagudtak, ¹⁶ és megkérdezték Jézustól: „Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!”

„Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: »A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«”^[z]

¹⁷ Ezzel otthagyta őket, kiment Jeruzsálemből, és Betániában töltötte az éjszakát.

A hit ereje^(T)

¹⁸ Másnap korán reggel Jézus elindult Jeruzsálembe, s közben megéhezett. ¹⁹ Meglátott egy fügefát az út szélén, odament, de csak levelet talált rajta. Ezt mondta a fának: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!” — az pedig azonnal kiszáradt.

²⁰ A tanítványok látták ezt, és csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki a fügefa ilyen hirtelen?”

²¹ Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: ha hisztek, és nem kételkedtek, ti is megtehetitek, amit én tettem ezzel a fával. Sőt, még többet is: ha például azt mondjátok ennek hegynek: »Kelj fel, és zuhanj a tengerbe!« — az is megtörténik. ²² Mindazt, amit imádságotokban hittel kértek, meg fogjátok kapni.”

Kitől származik Jézus hatalma?^(U)

²³ Jézus ezután bement a Templom területére. Miközben ott tanított, a főpapok és a nép vezetői odamentek hozzá. Megkérdezték: „Miféle felhatalmazással teszed ezeket a dolgokat? Ki adta neked ezt a hatalmat?”

²⁴ Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok rá, akkor én is megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt. ²⁵ Mondjátok meg nekem: Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől?”

Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől, akkor majd azt kérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« ²⁶ Ha viszont azt mondjuk, hogy emberektől, akkor félnünk kell a nép haragjától, hiszen Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartja.”

²⁷ Ezért azt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk, honnan származik János hatalma.”

Mire ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy kitől kaptam azt a hatalmat, amellyel ezeket a dolgokat teszem.”

Példázat a két fiúról

²⁸ Majd így folytatta: „Mi a véleményetek erről? Volt egyszer egy ember, és annak két fia. Az apa ezt mondta az egyiknek: »Fiam, menj ki, és dolgozz ma a szőlőmben!«

²⁹ A fiú így válaszolt: »Nem megyek!« Később mégis meggondolta magát, és kiment dolgozni.

³⁰ Ezután az apa a másik fiától is ugyanezt kérte. Ő így válaszolt: »Igen, uram, megyek!« — de végül mégsem ment ki.

³¹ Kettőjük közül melyik teljesítette az apja akaratát?”

„Az első” — válaszolták a vallási vezetők.

Akkor Jézus ezt mondta nekik: „Igazán mondom nektek, a vámszedők és a prostituáltak előbb be fognak menni Isten Királyságába, mint ti! ³² Mert eljött hozzátok Bemerítő János, és megmutatta az útját, hogyan válhattok Isten számára elfogadhatóvá, de ti nem hittetek neki. A vámszedők és a prostituáltak azonban hittek neki. Ti láttátok ezt, mégsem tértetek jobb belátásra, hogy hittetek volna Jánosnak!”

Példázat a gyilkos szőlőmunkásokról^(V)

³³ „Most pedig hallgassatok meg egy másik történetet! Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot épített a kertjébe. Majd az egészet bérbe adta gazdálkodóknak, és elutazott egy másik országba. ³⁴ Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy hozzák el a termésből a neki járó részt.

³⁵ A bérlők azonban megragadták a tulajdonos szolgáit, és megverték őket. Volt, amelyiket meg is öltek, megint másokat megköveztek. ³⁶ Ezután a gazda más szolgákat küldött hozzájuk, de a bérlők ezekkel is ugyanúgy bántak. ³⁷ Végül a gazda azt gondolta: »A fiamat talán mégis meg fogják becsülni!« Ezért a saját fiát küldte hozzájuk.

³⁸ Amikor a bérlők meglátták a fiút, azt mondták egymásnak: »Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek, öljük meg, akkor a miénk lesz az öröksége!« ³⁹ Ezért megragadták a fiút, kidobták a szőlőskertből, és meggyilkolták.

⁴⁰ Mit gondoltok, mit tesz majd a tulajdonos ezekkel a bérlőkkel, ha megérkezik?”

⁴¹ A vallási vezetők ezt válaszolták: „Mivel kegyetlenek voltak, kegyetlenül elpusztítja őket, a szőlőt pedig olyan bérlőknek adja, akik szüret idején behozzák a neki járó termést.”

⁴² Jézus ekkor azt mondta: „Az van megírva az Írásokban:

Sohasem olvastátok ezt?

⁴³ Igazán mondom nektek: Isten Királyságát el fogják venni tőletek. Olyan népnek adják majd, akik a Királysághoz méltó gyümölcsöket teremnek. ⁴⁴ Aki erre a kőre ráesik, az összetörik, akire pedig ez a kő rázuhan, azt szétzúzza.”^[ab]

⁴⁵ A főpapok és a farizeusok ekkor megértették, hogy Jézus róluk mondta ezt a jelképes történetet. ⁴⁶ Ezért szerették volna letartóztatni, de féltek az emberektől, akik Jézust prófétának tartották.

Példázat a királyi lakodalomról^(W)

22 Jézus ezután egy másik jelképes történetet mondott: ² „Isten Királysága hasonlít ehhez: egy király fiának közeledett az esküvője, ezért a király nagy lakodalmat készített, amelyre sok vendéget hívott meg. ³ Amikor elérkezett az ideje, elküldte a szolgáit, hogy gyűjtsék össze a vendégeket, de a meghívottak nem akartak eljönni.

⁴ Ekkor más szolgákat küldött, és ezt mondta nekik: »Azt üzenem a meghívottaknak, hogy már mindent elkészítettem. Levágattam ökreimet és hízott állataimat, most hát jöjjenek a fiam lakodalmára, mert már minden készen áll!«

⁵ A szolgák kimentek, de a meghívottak nem hallgattak rájuk, mert mindegyik valami mással volt elfoglalva. Az egyik kiment a szántóföldjére, a másik az üzletébe. ⁶ A többiek megfogták a király szolgáit, megverték és meggyilkolták őket. ⁷ A király ekkor nagyon megharagudott, elküldte a seregeit, hogy öljék meg a gyilkosokat, és égessék fel a városukat.

⁸ Majd ezt mondta a szolgáinak: »A lakodalmi vacsora készen van, de a meghívottak nem voltak rá méltók. ⁹ Ezért menjetek ki az útkereszteződésekhez, és hívjatok be mindenkit, akit csak ott találtok.« ¹⁰ A szolgák ki is mentek az utakra, és mindenkit behívtak, akit csak találtak, jókat-rosszakat egyaránt. Így azután a vendégek megtöltötték a termet.

¹¹ Amikor a király bejött, hogy megnézze a vendégeket, észrevett ott valakit, aki nem a lakodalomhoz illő ruhába volt öltözve.

¹² »Barátom! — szólította meg a király. — Hogyan jöhettél ide lakodalomhoz illő ruha nélkül?« Az meg csak hallgatott.

¹³ A király ekkor megparancsolta szolgáinak: »Kötözzétek meg kezét-lábát, és dobjátok ki a külső sötétségbe, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz!«

¹⁴ Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen vannak a kihívottak.”

Ravasz kérdés az adóról^(X)

¹⁵ Ekkor a farizeusok otthagyták Jézust. Maguk között arról tanácskoztak, hogyan tudnák ravasz kérdésekkel csapdába csalni, hogy olyat mondjon, amit fel tudnak használni ellene. ¹⁶ El is küldték hozzá néhány tanítványukat a Heródes-pártiakkal együtt. Azok ezt mondták Jézusnak: „Mester, tudjuk, hogy becsületes vagy, és nem törődsz azzal, hogy mások mit gondolnak rólad. Tudjuk, hogy nem vagy részrehajló, és Isten útját az igazságnak megfelelően tanítod. ¹⁷ Mondd meg nekünk: helyesnek tartod-e, hogy adót fizessünk a császárnak, vagy nem?”

¹⁸ Jézus azonban tudta, milyen alattomos szándék vezérli őket, ezért így válaszolt: „Képmutatók! Megpróbáltok csapdába csalni?! ¹⁹ Mutassatok nekem egy pénzérmét, amellyel az adót fizetik!” Odanyújtottak neki egy ezüstpénzt. ²⁰ „Kinek a képmása és a felirata van rajta?” — kérdezte tőlük.

²¹ „A császáré” — felelték azok.

„Akkor adjátok meg a császárnak, ami a császáré; és Istennek, ami Istené!” — mondta Jézus.

²² Ezen a válaszon nagyon meglepődtek, majd otthagyták Jézust, és elmentek.

A szadduceusok alattomos kérdése^(Y)

²³ Ugyanazon a napon odajöttek Jézushoz a szadduceusok is, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. Ezt kérdezték tőle: ²⁴ „Mester! Mózes azt parancsolta: ha egy férfi gyermektelenül hal meg, akkor a testvére vegye feleségül az özvegyét. Így kell a testvérnek gondoskodnia arról, hogy meghaltnak mégis legyen utódja.^{[ac] 25} Volt közöttünk hét fiútestvér. Az első megnősült, de gyermektelenül halt meg, és fivérére hagyta a feleségét. ²⁶ Ugyanez történt a második fiúval, majd a harmadikkal is, egészen a hetedikig. ²⁷ Végül meghalt az asszony is. ²⁸ A feltámadáskor a hét fivér közül kinek lesz a felesége, hiszen azelőtt már mindegyiknek a felesége volt.”

²⁹ Jézus így felelt meg nekik: „Azért vagytok ilyen súlyos tévedésben, mert nem ismeritek sem az Írásokat, sem Isten hatalmát. ³⁰ Ugyanis a feltámadás után senki sem nősül meg, és senki sem megy férjhez. A feltámadottak olyanok lesznek, mint az angyalok a Mennyben. ³¹ Ami pedig a halottak feltámadását illeti, biztosan olvastátok, amit Isten maga mondott: ³² »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.«^[ad] Márpedig Isten nem a halottak, hanem az élők Istene.”

³³ Az emberek nagyon elcsodálkoztak ezen a tanításon.

Melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?^(Z)

³⁴ Amikor a farizeusok meghallották, hogy Jézus olyan választ adott a szadduceusoknak, amelyre azok nem tudtak mit felelni, mindannyian összegyűltek Jézus körül. ³⁵ Egyikük, aki törvénytanító volt, próbára akarta tenni Jézust, és megkérdezte tőle: ³⁶ „Mester, melyik a legfontosabb parancs a Törvényben?”

³⁷ Ő így válaszolt: „»Szeresd az Örökkévalót, Istenedet teljes szíveddel, egész lelkeddel és teljes értelmeddel!«^{[ae] 38} Ez az első és legfontosabb parancs. ³⁹ A második is hasonló: »Úgy szeresd embertársadat,^[af] mint saját magadat!«^{[ag] 40} Ez a két parancsolat az egész Törvény és a próféták írásainak az alapja.”

A Messiás Dávidnak a Fia és az Ura^(AA)

⁴¹ Amíg a farizeusok együtt voltak, Jézus is feltett nekik egy kérdést: ⁴² „Mit gondoltok a Messiásról? Kinek a fia?”

„Dávid fia” — felelték.

⁴³ Jézus tovább kérdezett: „Akkor hogyan lehet az, hogy Dávid a Szent Szellem által Urának hívja őt? Ugyanis ezt mondta:

⁴⁵ Ha Dávid Urának nevezi a Messiást, hogyan lehet a Messiás a fia?” ⁴⁶ Erre azonban egyik farizeus sem tudott válaszolni. Így attól a naptól kezdve már senki sem merte őt kérdésekkel próbára tenni.

Jézus véleménye a vallási vezetőkről^(AB)

23 Jézus ekkor az összegyűltekhez és a tanítványaihoz fordult: ² „A törvénytanítóknak és a farizeusoknak hatalmuk és tekintélyük van, hogy Mózes Törvényét magyarázzák és alkalmazzák. ³ Ezért fogadjátok meg, amit mondanak, de ne tegyétek azt, amit ők tesznek, és ne kövessétek a példájukat! Mert ők csak tanítják a Törvényt, de maguk nem követik, és nem engedelmeskednek neki! ⁴ Szigorú szabályokat állítanak föl, és ráerőltetik az emberekre. Ugyanakkor ők maguk meg sem próbálják követni ezeket.

⁵ Mindent csak azért tesznek, hogy az emberek lássák őket. Ezért hordanak nagyobb imadobozokat és ezért hosszabbítják meg a ruhájuk szélén a rojtokat is. ⁶ Szeretnek a vacsorákon és a zsinagógákban az előkelő helyeken ülni. ⁷ Szeretik, ha a piactéren mindenki tisztelettel köszön nekik, és mesternek szólítja őket.

⁸ Ti azonban ne engedjétek, hogy »Tanítónak« szólítsanak benneteket, mert csak egy Tanítótok van, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok! ⁹ »Atyának«^[aj] se szólítsatok senkit a földön, mert csak egy Atyátok van — a Mennyben! ¹⁰ Ne engedjétek azt sem, hogy »Mesternek« szólítsanak benneteket, mert csak egy Mesteretek van, a Messiás! ¹¹ Aki szolgál a többieknek, az lesz a legnagyobb közöttetek.

¹² Aki különbnek tartja magát másoknál, azt megalázzák. Aki viszont megalázza magát, azt magasra fogják emelni.

¹³ Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok, mert bezárjátok Isten Királyságának kapuját az emberek előtt! Ti magatok nem mentek be rajta, de azokat sem engeditek, akik szeretnének bemenni. ^[14] [ak]

¹⁵ Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Képesek vagytok keresztül-kasul utazni szárazon és vízen, hogy valakit megnyerjetek a vallásotok követőjének, és ha azzá lett, még biztosabban a Gyehennára külditek, mint amennyire ti arrafelé mentek!

¹⁶ Jaj nektek, akik vezetitek a népet, pedig magatok is vakok vagytok! Azt mondjátok: »Ha valaki úgy ígér meg valamit, hogy a Templomra esküszik, azt fel lehet oldani a fogadalma alól, de ha a aranyat ajánlott fel a Templomnak, akkor már nem.« ¹⁷ Ostobák és vakok! Hát mi nagyobb, az arany, vagy maga a Templom, amely szentté teszi az aranyat?

¹⁸ Ezt is mondjátok: »Ha valaki az oltárra esküszik, azt fel lehet oldani a fogadalma alól, de ha áldozati ajándékot ajánlott fel, akkor már nem.« ¹⁹ Vakok! Hát mi nagyobb, az áldozati ajándék, vagy az oltár, amely szentté teszi az ajándékot? ²⁰ Hasonlóképpen: aki az oltárra esküszik, az mindarra esküszik, ami az oltáron van. ²¹ Aki a Templomra esküszik, az arra esküszik, akinek neve abban lakik. ²² Aki a Mennyre esküszik, az Isten trónjára esküszik, és magára Istenre, aki a trónon ül.

²³ Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Mert mindenből tizedet adtok, még a mentából, kaporból és köményből^[al] is, de elhanyagoljátok ami a Törvény szerint nehezebb: igazságosan ítélni, könyörületet gyakorolni és hűségesen élni. Pedig ezeket feltétlenül meg kell tenni, és azokat sem kell elhanyagolni! ²⁴ Vak vezetők, kiszűritek a szúnyogot, de lenyelitek a tevét!^[am]

²⁵ Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Azt gondoljátok, hogy nagyon fontos a testet kívülről lemosni. Mert ti csak a pohár és edény külsejét tisztogatjátok, belül azonban tele van mindenféle kapzsisággal és önzéssel! ²⁶ Vak farizeus, először tisztítsd meg előbb a pohár tartalmát, hogy azután a külseje is tiszta lehessen!

²⁷ Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Olyanok vagytok, mint a fehérre meszelt sírok, amelyek kívülről szépnek látszanak, belül azonban tele vannak a halottak csontjaival és tisztátalansággal.^{[an] 28} Ugyanígy ti is csak kívülről, az emberek szemében látszotok igazságosnak, de belül tele vagytok képmutatással és törvényszegéssel.

²⁹ Jaj nektek, képmutató törvénytanítók és farizeusok! Síremléket építetek a prófétáknak, és feldíszítitek az igazak sírját. ³⁰ Ezt mondjátok: »Ha ősapáink idejében éltünk volna, mi nem vettünk volna részt a próféták megölésében.« ³¹ Ezzel azonban ti magatok is beismeritek, hogy a próféták gyilkosainak a leszármazottjai vagytok. ³² Akkor hát fejezzétek be, amit őseitek elkezdtek!

³³ Mérges kígyók és viperák fiai vagytok! Hogyan is menekülhetnétek meg attól, hogy az ítéletkor a Gyehennára kerüljetek? ³⁴ Ezért tehát prófétákat, bölcseket és törvénytanítókat küldök majd hozzátok. Lesznek majd, akiket megöltök, másokat keresztre feszítetek, megint másokat zsinagógáitokban megkorbácsoltok és városról városra üldöztök. ³⁵ Így végül elveszitek az ítéletet, amely mindazoknak igaz embereknek meggyilkolásáért jár, akiket ezen a földön öltek meg: az ártatlan Ábeltől kezdve egészen Barakiás fia, Zakariásig,^[ao] akit a Templom és az oltár között gyilkoltak meg. ³⁶ Igazán mondom nektek: mindezek ezt a nemzedéket fogják sújtani.”

Hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet!^(AC)

³⁷ „Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket Isten hozzád küld! Hányszor akartam összegyűjteni a gyermekeidet, ahogy a tyúk szárnyai alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! ³⁸ Bizony üressé és elhagyatottá lesz a Házatok!^{[ap] 39} Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem láttok engem, amíg ezt nem mondjátok: »Áldott, aki az Örökkévaló nevében jön!«”^[aq]

Jézus prófétál az utolsó időkről^(AD)

24 Jézus kijött a Templom területéről, és tovább akart menni. Ekkor odaléptek hozzá a tanítványai, hogy felhívják figyelmét a Templom épületeire. ² Ő azonban ezt mondta: „Jól nézzétek meg ezeket az épületeket! Igazán mondom nektek: nem marad itt kő kövön! Mindezt porig fogják rombolni.”

³ Ezután felment az Olajfák hegyére, és ott leült. Amikor egyedül voltak vele, a tanítványai megkérdezték: „Mondd meg nekünk, mikor fog ez megtörténni! Milyen jel fogja mutatni, hogy eljössz, és a korszak a végéhez ér?”

⁴ Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket! ⁵ Mert sokan jönnek majd az én nevemre hivatkozva, akik azt mondják, hogy én vagyok a Messiás, és sokakat félrevezetnek. ⁶ Fogjátok hallani a háborúk zaját, és fogtok híreket hallani a távolban zajló háborúkról is, de ne rémüljetek meg! Ezeknek meg kell történniük, mielőtt a vég valóban elérkezik. ⁷ Egyik nép rátámad a másikra, és egyik ország a másik ellen fog harcolni. Földrengések és éhínségek lesznek különböző helyeken. ⁸ De mindez még csak a »szülési fájdalmak« kezdetét jelzi.

⁹ Akkor majd letartóztatnak titeket, és átadnak azoknak, akik megkínoznak, sőt meg is ölnek benneteket. Minden nép gyűlölni fog titeket amiatt, hogy az én nevemet viselitek. ¹⁰ Akkor sokan megtagadják a hitüket, elfordulnak tőlem, és elárulják, sőt gyűlölni fogják egymást. ¹¹ Akkor sok hamis próféta lép a nyilvánosság elé, akik sokakat félrevezetnek, hogy a hazugságokban higgyenek. ¹² Mivel a törvénytelenség teljességre jut, és a gonoszság megsokasodik, sok hívő emberben kihűl az isteni szeretet. ¹³ Aki azonban mindvégig állhatatosan kitart, az üdvözül. ¹⁴ Isten Királyságának örömüzenetét az egész világon mindenhol hirdetni fogják. Ez minden nemzet számára hiteles bizonyíték lesz. Csak azután érkezik el a vég.

¹⁵ Dániel próféta beszélt arról az »utálatos dologról, amely gyilkol és pusztít«.^[ar] Amikor látjátok, hogy ez a szent helyen áll — aki olvassa, értse meg! —, ¹⁶ akkor, akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! ¹⁷ Mindenki késedelem nélkül fusson el! Aki éppen felment a háza lapos tetejére, vissza se menjen a házba, hogy onnan elvigyen valamit! ¹⁸ Aki a mezőn van, azonnal fusson, ne menjen vissza a házába, még a ruháiért se!

¹⁹ Jaj a gyermeket váró asszonyoknak és szoptatós anyáknak azokban a napokban! ²⁰ Imádkozzatok, hogy ez a menekülés ne télen, se ne szombaton történjen! ²¹ Akkor olyan nehéz és keserves időszakot kell átélnetek, amilyen még nem volt a világ kezdete óta, és nem is lesz többé. ²² Ha Isten le nem rövidítené azt az időszakot, bizony senki sem élné túl, de a választottai kedvéért megrövidíti azt az időt.

²³ Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Ott van!« — ne higgyetek neki! ²⁴ Mert hamis krisztusok és hamis próféták lépnek fel, akik nagy csodákat és jeleket^[as] tesznek, hogy félrevezessék, ha lehet, még a választottakat is. ²⁵ Emlékezzetek majd rá, hogy mindezt előre megmondtam!

²⁶ Ha tehát valaki azt mondja nektek: »A Messiás a pusztában van!«, ne menjetek ki oda! Vagy ha ezt mondják: »A Messiás a belső szobában van!«, azt se higgyétek el! ²⁷ Mert, amikor az Emberfia eljön, mindenki meg fogja látni őt! Olyan lesz, mint a villámlás az égen, amely kelettől nyugatig mindenhol látható. ²⁸ Ahol a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk.

²⁹ Közvetlenül ezek után a nyomorúságos napok után:

³⁰ Akkor megjelenik az égen az Emberfiának a jele, és a világon minden ember gyászolni és sírni fog. Mindannyian meg fogják látni az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. ³¹ Hangos trombitaszóval elküldi angyalait, hogy összegyűjtsék választottait a négy égtáj felől, az ég egyik szélétől a másikig.

³² Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt — tudjátok, hogy már közel a nyár. ³³ Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyekről beszéltem. Amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, akkor tudhatjátok, hogy ő^[au] már közel van, szinte az ajtó előtt! ³⁴ Igazán mondom nektek, hogy ez a nemzet^[av] el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek. ³⁵ Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: mindig érvényes marad.”

Mindig álljatok készen!^(AE)

³⁶ „Arról a napról és óráról azonban senki sem tudja, mikor jön el, sem az angyalok a Mennyben, sem a Fiú, csak az Atya. ³⁷ Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelének idejében is. ³⁸ Az Özönvíz előtti napokban is ettek, ittak, megnősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. ³⁹ Fogalmuk sem volt arról, hogy mi következik, egészen addig amíg az Özönvíz el nem söpörte őket. Ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Emberfia eljön.

⁴⁰ Akkor két férfi közül, akik a mezőn dolgoznak, az egyiket felviszik, a másik ott marad. ⁴¹ Hasonlóképpen két asszony közül, akik a kézimalommal őrölnek, az egyiket felviszik, a másik ott marad.

⁴² Ezért állandóan legyetek készen, mert nem tudjátok, melyik napon jön el Uratok. ⁴³ Jegyezzétek meg, ha tudná a házigazda, hogy az éjszaka melyik órájában jön a tolvaj, akkor ébren maradna, és nem engedné, hogy betörjön a házába. ⁴⁴ Ti is legyetek mindig készen, mert az Emberfia is akkor fog eljönni, amikor nem várjátok!”

Példázat a jó és a gonosz szolgáról^(AF)

⁴⁵ „Amikor a ház gazdája elmegy, megbízza egyik szolgáját, hogy viseljen gondot az egész házanépére, és idejében adjon nekik enni. Miből látszik, hogy ez a szolga hűséges^[aw] és bölcs? ⁴⁶ Abból, hogy amikor az ura megérkezik, a szolga éppen azt a munkát végzi, amit a gazdája rábízott! Milyen boldog és áldott az ilyen szolga! ⁴⁷ Igazán mondom nektek: ura rá fogja bízni egész birtokának igazgatását!

⁴⁸ Ha viszont az a szolga gonosz, akkor azt gondolja: »Uram még sokáig nem jön vissza!« ⁴⁹ Verni kezdi hát a szolgatársait, és a részegesekkel lakomázik együtt. ⁵⁰ Egy napon azonban — amikor a gonosz szolga nem várja, és nem is gondol rá — az ura hazaérkezik. ⁵¹ Akkor az úr kegyetlenül megbünteti őt, és oda küldi, ahová a képmutatók kerülnek. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!”

Példázat a tíz szűzről

25 „Akkor Isten Királysága hasonló lesz ehhez: egyszer tíz szűz várta a vőlegényt, és kimentek elé. Mindegyiknek olajmécses volt a kezében. ² Közülük öt ostoba volt, öt pedig okos. ³ Az ostobáknál csak mécses volt, de nem vittek magukkal olajat. ⁴ Az okosaknál nemcsak a mécses volt, hanem korsóikban olajat is vittek. ⁵ A vőlegény azonban késett, ezért mind a tízen elálmosodtak, sőt el is aludtak.

⁶ Éjfélkor azonban felhangzott a kiáltás: »Itt jön a vőlegény! Jöjjetek ki elé, és fogadjátok!«

⁷ Ekkor mind a tízen azonnal felébredtek, és rendbe hozták a mécsesüket. ⁸ Az ostobák azt mondták az okosoknak: »Adjatok egy kis olajat, mert a mécseseink mindjárt kialszanak!«

⁹ De azok így válaszoltak: »Nem lehet, mert akkor nem lesz elég sem nekünk, sem nektek. Menjetek inkább az olajárusokhoz, és vegyetek tőlük!«

¹⁰ Mialatt az ostobák elmentek olajat venni, megérkezett a vőlegény. Azok a szüzek, akik felkészülten várták, bementek vele a lakodalomba, az ajtót pedig bezárták.

¹¹ Később megérkeztek az ostobák is. Kiáltozni kezdtek: »Uram! Uram! Nyisd ki az ajtót!«

¹² De a vőlegény így válaszolt: »Igazán mondom nektek, hogy nem ismerlek titeket!«

¹³ Legyetek hát mindig éberek, mert nem tudjátok melyik napon, és melyik órában jön vissza az Emberfia!”

Példázat a talentumokról^(AG)

¹⁴ „Akkor Isten Királysága hasonló lesz ehhez: egy ember külföldre akart utazni, ezért összehívta a rabszolgáit, és minden vagyonát a gondjaikra bízta. ¹⁵ Egyiküknek öt talentumot^[ax] adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet — mindenkinek a maga képességei szerint. Ezután elutazott. ¹⁶ Aki az öt talentumot kapta, rögtön üzleti vállalkozásba fektette, és újabb öt talentumot nyert vele. ¹⁷ Aki kettőt kapott, ugyanígy tett, és újabb két talentumra tett szert. ¹⁸ Aki viszont egyet kapott, ásott egy gödröt, és oda rejtette az ura pénzét.

¹⁹ Hosszú idő elteltével hazatért a gazdájuk. Előhívta rabszolgáit, hogy számoljanak el a rájuk bízott értékekkel. ²⁰ Aki öt talentumot kapott, összesen tízet hozott vissza. Ezt mondta: »Uram, öt talentumot bíztál rám, s ezzel öt másik talentumot szereztem!«

²¹ Ura megdicsérte: »Jól van, hűséges és derék szolgám! Jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, ezért sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«

²² Ezután következett az, aki két talentumot kapott. Ezt mondta: »Uram, két talentumot bíztál rám. Nézd, újabb két talentumot szereztem vele!«

²³ Ura őt is megdicsérte: »Jól van, hűséges és derék szolgám! Jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, ezért sokkal többet bízok rád. Gyere, és örülj velem együtt!«

²⁴ Ezután jött az, aki egy talentumot kapott. Ő így számolt be: »Uram, tudom, hogy szigorú és kemény vagy. Még azt is learatod, amit nem te vetettél, és onnan is begyűjtöd a termést, ahová nem vetettél magot. ²⁵ Féltem tőled, ezért elástam a talentumot. Tessék, itt van, ami a tiéd!«

²⁶ Ekkor ura azt mondta neki: »Te gonosz és haszontalan^[ay] szolga! Azt gondoltad, hogy azt is learatom, amit nem én vetettem, és onnan is begyűjtöm a termést, ahová nem szórtam magot?! ²⁷ Akkor miért nem vitted pénzváltókhoz a pénzemet, hogy kamatozzon? Most kamattal megnövelve kaptam volna vissza!«

²⁸ Szolgáinak pedig azt parancsolta: »Vegyétek el tőle azt a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz van! ²⁹ Mert aki jól gazdálkodik azzal, amit kapott, arra még többet fognak bízni, és bőségben lesz. Aki viszont nem használja, amit kapott, attól mindent el fognak venni.^{[az] 30} Ezt a haszontalan szolgát pedig dobjátok ki a sötétségbe! Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!«”

Kecskék és juhok

³¹ „Az Emberfia vissza fog jönni nagy dicsőségben összes angyalával együtt. Akkor majd leül dicsőséges trónjára, ³² és a Föld minden lakosát összegyűjtik trónja elé. Ő pedig két csoportra választja majd őket, ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. ³³ A juhokat a jobb, a kecskéket pedig a bal oldalára állítja.

³⁴ Ezután a király így szól majd a jobb oldalán állókhoz: »Jöjjetek! Atyám megáldott benneteket, tiétek ez a Királyság, vegyétek birtokba, mert Isten számotokra készítette a világ kezdete óta! ³⁵ Igen, tiétek, mert amikor éhes voltam, enni adtatok nekem. Amikor szomjas voltam, inni adtatok. Amikor idegen voltam, behívtatok a házatokba, és vendégül láttatok. ³⁶ Amikor nem volt mibe öltöznöm, ruhát adtatok nekem. Amikor beteg voltam, gondoskodtatok rólam. Amikor börtönben voltam, meglátogattatok.«

³⁷ Ekkor így felelnek majd az igazságosak: »Uram, nem láttuk, hogy te éhes lettél volna. Mikor adtunk neked enni? Nem láttuk, hogy szomjas lettél volna. Mikor adtunk neked inni? ³⁸ Mikor történt az, hogy idegen voltál a városunkban, és mi szállást adtunk neked? Nem láttuk, hogy ruhára lett volna szükséged. Mikor adtunk neked ruhát? ³⁹ Nem láttunk téged a betegek között, sem a börtönben. Mikor látogattunk meg?«

⁴⁰ Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem segítettetek.«

⁴¹ Ezután a bal oldalán állókhoz fordul: »Menjetek előlem! Átkozottak vagytok! Menjetek az örök tűzbe, amely a Sátánnak és angyalainak készült! ⁴² Menjetek, mert éhes voltam, de nem adtatok ennem! Szomjas voltam, de nem adtatok innom. ⁴³ Idegen voltam, de nem fogadtatok be a házatokba! Hiányzott a ruhám, de nem öltöztettetek fel! Beteg és fogoly voltam, de nem látogattatok meg!«

⁴⁴ Ők is ugyanazt fogják tőle kérdezni: »Uram, mi nem láttunk téged éhesnek, szomjasnak vagy idegennek. Nem láttunk téged, amikor nem volt mibe öltöznöd. Nem láttunk betegen, vagy a börtönben. Mikor volt az, amikor nem segítettünk rajtad?«

⁴⁵ Akkor a király így válaszol majd: »Igazán mondom nektek: amikor nem segítettetek a testvéreimnek — akár a legkisebbnek is —, akkor nekem nem segítettetek!«

⁴⁶ Akkor ezek elmennek az örök büntetésre, az igazságosak pedig az örök életre.”

A vallási vezetők Jézus megöletését tervezik^(AH)

26 Miután Jézus elmondta mindezeket, a tanítványaihoz fordult: ² „Mint tudjátok, két nap múlva lesz a Páska ünnepe. Akkor az Emberfiát kiszolgáltatják az ellenségeinek, és keresztre feszítik.”

³ A főpapok és a nép vezetői összegyűltek Kajafás főpap palotájának udvarában. ⁴ Azon tanácskoztak, hogyan lehetne Jézust titokban letartóztatni és kivégeztetni. ⁵ Azt mondták: „Ne az ünnep alatt, nehogy zavargás törjön ki a nép között!”

Mire jó ez a pazarlás?^(AI)

⁶ Jézus Betániában, a leprás Simon házában vendégeskedett. ⁷ Amikor helyet foglalt az asztalnál, odalépett hozzá egy asszony, aki alabástrom edényben drága illatszert hozott magával, és azt Jézus fejére öntötte.

⁸ Ezt látva a tanítványok bosszankodtak, és azt mondták: „Mire jó ez a pazarlás?! ⁹ Ezt a drága illatszert jó áron el lehetett volna adni, a pénzt meg a szegények között szétosztani!”

¹⁰ Jézus észrevette, miről beszélnek, és ezt kérdezte: „Miért bántjátok ezt az asszonyt, hiszen jót tett velem? ¹¹ Szegények mindig lesznek köztetek,^[ba] de én nem leszek mindig veletek. ¹² Amikor rám öntötte ezt az illatszert, azzal már a temetésre készítette elő a testemet. ¹³ Igazán mondom nektek: az egész világon, ahol csak hirdetni fogják az örömüzenetet, azt is elmondják majd, amit ez az asszony tett, és emlékezni fognak rá.”

Júdás megegyezik Jézus ellenségeivel^(AJ)

¹⁴ Ekkor Iskáriótes Júdás, az egyik a tizenkét tanítvány közül, elment a főpapokhoz. ¹⁵ Ezt kérdezte: „Mennyit fizettek nekem, ha a kezetekbe adom Jézust?” Azok pedig harminc ezüstpénzt adtak neki. ¹⁶ Attól fogva kereste Júdás a megfelelő alkalmat, hogy a kezükre juttassa Jézust.

Az utolsó Páska-vacsora^(AK)

¹⁷ A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján tanítványai azt kérdezték Jézustól: „Hol készítsük el számodra a Páska-vacsorát?”

¹⁸ Ő így válaszolt: „Menjetek a városba ahhoz a bizonyos emberhez. Ezt mondjátok neki: »A Mester üzeni: közel van már az időm. A te házadban tartom meg a Páska ünnepét tanítványaimmal együtt.«” ¹⁹ A tanítványok megtették, amit Jézus mondott, és mindent előkészítettek.

²⁰ Amikor beesteledett, Jézus asztalhoz telepedett tizenkét tanítványával. ²¹ Vacsora közben ezt mondta: „Igazán mondom nektek: egyikőtök el fog árulni engem.”

²² Erre ők nagyon elszomorodtak, és egyenként megkérdezték tőle: „Ugye nem én vagyok az, Uram?”

²³ Ő így válaszolt: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem. ²⁴ Az Emberfia elmegy, ahogy megírták róla az Írásban, de jaj annak, aki elárulja őt! Jobb lett volna neki, ha meg sem születik!”

²⁵ Ekkor megszólalt Júdás, az áruló: „Csak nem rólam beszélsz, Mester?!” „De bizony, te vagy az!” — válaszolta neki Jézus.

Az Új Szövetség megkötése^(AL)

²⁶ Miközben ettek, Jézus kezébe vette a kenyeret, és miután hálát adott Istennek, tört belőle, és a tanítványainak adta. Közben ezt mondta: „Vegyetek belőle, és egyétek meg! Ez az én testem!”

²⁷ Azután egy pohár bort vett a kezébe, s miután hálát adott Istennek, odaadta tanítványainak. Közben ezt mondta: „Igyatok ebből mindnyájan, ²⁸ mert ez az én vérem, amely által az Új Szövetség érvénybe lép — s amely a bűnök megbocsátása végett fog kiömleni sokakért. ²⁹ Igazán mondom nektek: mostantól fogva nem iszom bort a szőlő terméséből mindaddig, amikor majd újból iszom veletek Atyám Királyságában.”

³⁰ Ezután elénekelték a zsoltárokat, majd kimentek az Olajfák hegyére.

Ma éjjel mind elhagytok engem!^(AM)

³¹ Ott Jézus ezt mondta a tanítványainak: „Ma éjjel mindnyájan elveszítitek a hiteteket bennem, és elhagytok. Mert ezt mondja az Írás:

³² De a feltámadásom után Galileába megyek, és előttetek fogok odaérni.”

³³ Péter azt mondta: „Ha mindenki más el is fordul tőled, én akkor sem hagylak el!”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom neked: ma éjjel, még mielőtt a kakas kukorékol, háromszor le fogod tagadni, hogy ismersz engem.”

³⁵ Péter így fogadkozott: „Ha veled együtt meg is kell halnom, akkor sem fogom letagadni, hogy ismerlek téged.” A többi tanítvány is ugyanezt mondta.

Jézus a Gecsemáné kertben^(AN)

³⁶ Jézus ezután elment a tanítványaival egy olajfaligetbe, amelyet Gecsemánénak neveztek. „Üljetek le itt, amíg én elmegyek imádkozni!” — mondta nekik. ³⁷ Pétert és Zebedeus két fiát azonban magával vitte. Szomorú és nyugtalan lett. ³⁸ Ezt mondta nekik: „A lelkem halálosan szomorú. Várjatok meg itt, és virrasszatok velem!”

³⁹ Majd kissé előrement, arccal a földre borult, és imádkozni kezdett: „Atyám! Ha lehetséges, ne kelljen kiinnom ezt a poharat!^[bc] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!” ⁴⁰ Ezután visszament a három tanítványhoz, de azok közben elaludtak. Azt mondta Péternek: „Még egy órát sem tudtatok velem együtt virrasztani?! ⁴¹ Ne aludjatok, hanem imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek! Mert a szellem ugyan készen áll, de az emberi természet gyenge.”

⁴² Ezután másodszor is elment imádkozni, és ezt mondta: „Atyám, ha nem kerülhetem el ezt a poharat, és valóban ki kell innom, akkor legyen minden a te akaratod szerint!”

⁴³ Majd visszament hozzájuk, de megint alva találta őket, mert nem tudták nyitva tartani a szemüket. ⁴⁴ Így azután otthagyta őket, és újból elment. Harmadszor is ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

⁴⁵ Ezután visszament a tanítványokhoz, és azt mondta: „Most már aludhattok!

Nézzétek! Elérkezett az idő, amikor az Emberfiát a bűnösök kezébe adják! ⁴⁶ Keljetek fel, és induljunk! Látjátok? Már itt is jön, aki elárul engem!”

Jézust letartóztatják^(AO)

⁴⁷ Jézus még beszélt, amikor megérkezett Júdás, a tizenkét tanítvány közül az egyik. Kardokkal és botokkal felfegyverzett nagy csoport jött vele, akiket a főpapok és a nép vezetői küldtek. ⁴⁸ Júdás, az áruló előre megbeszélte velük, miről ismerik meg, kit kell letartóztatniuk: „Akit csókkal köszöntök, azt fogjátok el!” ⁴⁹ Egyenesen Jézushoz ment. „Köszöntelek, Mester!” — mondta, és üdvözlésül megcsókolta az arcát.

⁵⁰ Jézus erre így felelt: „Barátom, tedd meg, amiért jöttél!”

Ekkor az emberek körülvették Jézust, megragadták, és letartóztatták. ⁵¹ Jézus tanítványai közül az egyik a kardjához kapott, kirántotta, és rávágott a főpap szolgájára, de csak a fülét vágta le.

⁵² Jézus azonban rászólt a támadóra: „Tedd csak vissza a kardodat a helyére! Aki kardot ránt, kard által hal meg! ⁵³ Azt gondolod, nem kérhetnék Atyámtól segítségül akár tizenkét sereg^[bd] angyalt is? ⁵⁴ De akkor hogyan teljesednének be az Írások, amelyek szerint ennek így kell történnie?”

⁵⁵ Ezután pedig a tömeghez fordult: „Kardokkal és botokkal jöttetek, hogy elfogjatok, mintha rabló lennék?! Minden nap ott tanítottam a Templom területén, és nem fogtatok el. ⁵⁶ De azért történt minden így, hogy beteljesedjen, amit a próféták megírtak.” Ezután minden tanítványa otthagyta Jézust, és futva menekült.