Bible in 90 Days
Dániel közbenjáró imádsága
9 Ezek Dárius király, Ahasvérós[a] fia uralkodásának első évében történtek. Dárius méd származású volt, és a káldeusok országának, vagyis Babilóniának a királya lett. 2 Akkor én, Dániel, tanulmányoztam a könyvtekercseket,[b] és észrevettem, hogy az Örökkévaló szava szerint, amelyet ő Jeremiás prófétának mondott, Jeruzsálem romjai fölött 70 esztendőnek kell eltelnie.
3 Akkor elhatároztam, hogy az Úr Istenhez fordulok, keresem őt imádsággal, könyörgéssel, böjtöléssel, zsákruhában és hamuban. 4 Tehát imádkoztam az Örökkévalóhoz, Istenemhez, és megvallottam bűneinket:
Ó Uram, hatalmas és csodálatos Isten, aki megtartod a szövetséget és hűséges szereteted azok iránt, akik szeretnek téged, és megtartják parancsaidat!
5 Bizony, vétkeztünk ellened, bűnöket követtünk el, megszegtük törvényedet és lázadtunk ellened, eltértünk parancsaidtól és rendeléseidtől. 6 Nem hallgattunk a prófétákra, szolgáidra, akik a te nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, őseinkhez, egész népünkhöz.
7 Igen, Uram, te minden tekintetben igazságosan bántál velünk, mi ellenben szégyenletesen kudarcot vallottunk mindannyian, és ma is ebben az állapotban vagyunk: Júda népe, Jeruzsálem lakosai, Izráel egész népe, akár közel vannak, akár távol, a messzi országokban, ahová szétszórtad őket, mivel megtörték a szövetséget, és hűtlenül vétkeztek ellened.
8 Szégyen borítja arcunkat, Örökkévaló! Szégyenkeznek királyaink, vezéreink és fejedelmeink, mivel mindannyian vétkeztünk ellened!
9 Istenünk, Urunk! Te kegyelmes vagy, és megbocsátasz, pedig lázadtunk ellened, 10 és nem hallgattunk az Örökkévaló Isten szavára, nem követtük törvényeit, amelyeket szolgái, a próféták által adott nekünk. 11 Egész Izráel megszegte törvényedet, elfordult tőled, és nem engedett szavadnak. Ezért teljesedtek be rajtunk az átkok, és az esküvel erősített ígéretek[c], melyek megírattak Mózesnek, Isten szolgájának könyvében. Igen, mert vétkeztünk ellened!
12 Beteljesítetted rajtunk fenyegető ígéreteidet, amelyeket nekünk és vezetőinknek mondtál: nagy csapásokkal sújtottál bennünket.
Mert ami Jeruzsálemet érte, ahhoz hasonló még nem történt soha az ég alatt. 13 Bizony, utolért minket mindaz a veszedelem és baj, amely meg van írva Mózes könyvében!
Mi azonban mégis keményszívűek maradtunk: nem könyörögtünk az Örökkévaló Istenhez, nem hagytuk el bűneinket, s nem figyeltünk igazságodra. 14 De az Örökkévaló is készen tartotta számunkra a veszedelmet, majd ránk hozta azt. Bizony, az Örökkévaló Isten igazságosan bánt velünk, mert nem hallgattunk szavára! Amit ő tesz, az mind igazságos!
15 Urunk, Istenünk, aki kihoztad népedet Egyiptomból hatalmas karoddal, aki hírnevet szereztél ezzel magadnak mind a mai napig, beismerjük, hogy vétkeztünk, gonoszul cselekedtünk! 16 Uram! Kérlek, éppen mivel igazságos vagy, ne haragudj tovább városodra, Jeruzsálemre, szüntesd meg felindulásodat szent hegyed ellen! Hiszen bűneink és őseink gonosz tettei miatt gyalázzák Jeruzsálemet és népedet a szomszédos nemzetek.
17 Most hát, hallgasd meg, Istenünk, szolgád imádságát és könyörgését! Saját magadért fordulj ismét jóindulattal lerombolt Templomod felé, és arcod ragyogásával világosítsd meg![d] 18 Istenem, fordulj felém, és hallgass meg! Nézz ránk, és lásd meg, milyen rettenetes pusztulás ért bennünket, és a várost, amely nevedet viseli! Hiszen nem a magunk igazában bízunk, hanem nagy irgalmasságodban, azért könyörgünk hozzád! 19 Uram, hallgass meg! Uram, bocsáss meg! Figyelj rám, Uram! Avatkozz közbe, ne késlekedj! Tedd meg önmagadért, ó Istenem, városodért és népedért, amely nevedet viseli!
Gábriel üzenetet hoz Dánielnek
20 Így imádkoztam az Örökkévaló Istenhez, megvallottam bűneimet és népem bűneit, és könyörögtem Istenem szent hegyéért. 21 De még be sem fejeztem, amikor Gábriel, az a férfihoz hasonló angyal, akit az előző látomásban láttam, sebesen hozzám repült, és megérintett. Ez az esti áldozat idején történt. 22 Megszólított, és megmagyarázta azokat a dolgokat, amelyeket nem értettem. Ezt mondta: „Dániel, azért jöttem, hogy bölcsességre tanítsalak, és segítsek neked megérteni ezeket a dolgokat. 23 Amikor elkezdtél imádkozni és könyörögni, Isten máris válaszolt neked, és azért jöttem, hogy ezt elmondjam, mivel Isten számára nagyon kedves és értékes vagy. Értsd meg hát ezt a kijelentést, értsd meg a látomást!
24 Isten meghatározott néped és a szent város számára egy időszakot, amelynek hossza 70 hét[e]. Ez az idő arra szolgál, hogy vége legyen a törvényszegésnek, lezárják a bűn forrását, kiegyenlítsék a bűnös tettek miatti adósságot, megérkezzen az örökké tartó igazságosság, igazolják a látomások és próféciák hitelességét, és felkenjék a Szentek Szentjét.
25 Tudd meg hát, és értsd meg: attól kezdve, hogy elhangzik az üzenet Jeruzsálem újjáépítéséről, 7 hét és 62 hét fog eltelni a felkent Fejedelemig.[f] Újra fel fognak épülni a város utcái és falai, de sok nehézség közepette. 26 A felkentet 62 hét múlva meg fogják ölni, és nem marad semmije és senkije. A várost és a szent helyet elpusztítja egy következő fejedelem hadserege: úgy lesz vége, mintha árvíz söpörné el. Folytonosan tart majd a háború egészen az időszak végéig. Ez a pusztulás véglegesen el van határozva.
27 Megerősíti a szövetséget sokakkal egy hétig. A hét felénél azonban megszünteti a véres- és az ételáldozatot, és a Templom legmagasabb pontjára állít egy utálatos bálványt, amely szörnyű pusztítást visz végbe.[g] Ez addig tart, amíg az elhatározott és bizonyos vég a pusztítóra nem szakad.”
Látomás a Tigris folyó partján
10 Círusz perzsa király uralkodásának harmadik évében kapta ezt a kijelentést Dániel, akit Baltazárnak is neveznek. A kijelentés hiteles, és nagyon súlyos időszakról szól. Dániel felfogta a kijelentés értelmét, mert látomásban megmagyarázták neki.
2 Abban az időben én, Dániel, böjtöltem három hétig, vagyis 21 napig. 3 Ez alatt nem ettem sem húst, sem más kívánatos ételt, nem ittam bort, és olajjal sem kentem meg magam.
4 Az első hónap 24. napján a nagy Tigris folyó partján álltam. 5 Ahogy felnéztem a magasba, egy férfit láttam, aki fehér lenvászon ruhát viselt, a derekán pedig színarany övet. 6 Teste aranyfényű drágakőhöz hasonlított, arca úgy ragyogott, mint a villám, szeme, mint az égő fáklya, karja és lába, mint a csiszolt bronz. A hangja olyan volt, mint a tenger hullámainak zúgása.
7 Én, Dániel, egyedül láttam ezt a látomást. A velem lévő férfiak nagyon megrémültek, elszaladtak és elrejtőztek, 8 így egyedül maradtam. Amikor ezt a látomást láttam, minden erőm elhagyott, egészen elsápadtam, és csaknem összerogytam. 9 Azután az a férfi megszólított, s mikor a hangját hallottam, elájultam, és arccal a földre estem.
10 Akkor egy kéz megérintett, és felsegített a térdeimre. 11 Az a férfi ezt mondta: „Dániel, te kedves férfi! Értsd meg, amiket mondok neked, és állj fel, mert hozzád küldtek!” Közben remegve felálltam. 12 Így folytatta: „Ne félj Dániel, mert az első naptól kezdve, hogy odaszántad magad a titkok megértésére, és megaláztad magad Istened előtt, ő meghallgatta kérésedet, és engem éppen ezért küldött hozzád. 13 Azonban a Perzsa Birodalom fejedelme[h] 21 napig az utamba állt — emiatt csak most értem ide. Végül Mikaél, az egyik legfőbb fejedelem segítségemre sietett, és így tudtam eljönni, őt pedig ott hagytam a Perzsa Birodalom fejedelménél. 14 Azért jöttem hozzád, hogy megmagyarázzam, mi történik majd népeddel az utolsó időkben. Ez a látomás ugyanis az utolsó időkre vonatkozik.”
15 Miközben ezeket mondta, lehajtottam a fejemet, és egy szót sem tudtam szólni. 16 Akkor valaki, aki egy emberhez hasonlított, hozzám lépett, és megérintette a számat. Ekkor végre meg tudtam szólalni, és ezt mondtam annak, aki előttem állt: „Uram, ez a látomás annyira fájdalmas számomra, hogy semmi erőm nem maradt! 17 Hogyan is tudna szolgád beszélni veled! Hiszen minden erőm elhagyott, és lélegzetet is alig kapok!”
18 Ekkor az emberhez hasonló személy újra megérintett, megerősített, 19 és azt mondta: „Ne félj kedves férfi! Békesség töltsön be! Légy erős, nagyon erős!”
Amint ezt mondta, valóban megerősödtem, és válaszoltam is: „Uram, megerősítettél, most már szólj, figyelek!”
20-21 „Tudod-e miért jöttem? — kérdezte. — Most pedig vissza kell térnem, hogy Perzsia fejedelmével harcoljak. Mikor majd végzek vele, Görögország fejedelme következik.
Előbb azonban elmondom neked, mi van megírva az igazság könyvében.
Ezek ellen a fejedelmek ellen csak Mikaél, a te néped fejedelme segít nekem.
11 A méd Dárius király uralkodásának első évében[i] én is Mikaél[j] mellett álltam, és támogattam őt.
2 Most pedig elmondom neked az igazságot. A Perzsa Birodalomban még három király fog uralkodni, majd egy negyedik következik, aki sokkal gazdagabb lesz, mint az összes előző király. Amikor gazdagsága megerősíti, minden erejével hadakozni fog Görögország királysága ellen. 3 Azután egy olyan király támad, aki nagy harcos lesz, és hatalmas birodalmát tetszése szerint irányítja. 4 De alighogy felépül a birodalma, máris széthullik, és a négy égtáj szerint négy részre bomlik. Azonban nem a király leszármazottjai öröklik a részeket, és az egyes részek már nem lesznek olyan erősek, mint az eredeti birodalom. Az egész birodalmat gyökerestül kitépik, és másoké lesz.
5 Azután a déli király megerősödik. Majd a vezérek közül egy másik is megerősödik, még a déli királynál is jobban, és nagyobb területen uralkodik.
6 Néhány év múlva ők ketten szövetséget kötnek, és hogy ezt megerősítsék, a déli király leánya feleségül megy az északi királyhoz. Azonban sem a déli király, sem a leánya — a királyné — nem tudja megőrizni hatalmát. A királyné a gyermekével, kíséretével és támogatóival együtt áldozatul esik ellenfeleinek.
7 A királyné családjából valaki a déli király trónjára kerül, és seregével megtámadja az északi királyságot. Győzelme után bevonul az északi királyság erős váraiba, 8 és a bálványistenek szobrait, ezüst- és aranykincseiket is zsákmányul viszi haza Egyiptomba. Azután néhány évig nem háborúskodik az északi királlyal. 9 Az északi király viszont megtámadja, de nem jár sikerrel, és visszatér a saját országába.
10 Később az északi király fiai nagy sereget gyűjtenek, és ismét a déli királyság ellen vonulnak. Betörnek, mint az árvíz, és egészen a déli királyság erődítményéig hatolnak. 11 Ekkor a déli király nagy haraggal kivonul ellenük, és összecsapnak. Bár az északi királyság serege nagyobb, mégis vereséget szenved. 12 A déli király rengeteg hadifoglyot ejt, és a saját győzelmétől megrészegülve tízezreket lever, mégsem lesz tartós a győzelme. 13 Az északi király még az előzőnél is nagyobb sereget és sok fegyvert gyűjt össze, és pár év múlva megint a déli király ellen támad.
14 Abban az időben sokan felkelnek a déli király ellen, még a te néped erőszakos fiai is ellene támadnak, hogy beteljesítsék a látomást, de kudarcot vallanak. 15 Az északi király jön, és megostromolja a déliek egyik megerősített városát. Töltést emel a falak körül, és elfoglalja a várost. A déliek nem tudnak ellene állni, még legjobb vitézeinek sem lesz ereje a harcra.
16 Az északi király azt tesz, amit akar, senki sem tudja megállítani. Egészen hatalmába keríti a gyönyörű földet is. 17 Elhatározza, hogy egész haderejével megszállja a déli királyságot, és egyezséget köt a déli királlyal, sőt egyik leányát is hozzá adja feleségül, hogy a romlását okozza. De a tervei kudarcot vallanak.
18 Azután a szigetek és a tengerparti országok ellen fordul, és sokat el is foglal. Végül egy hadvezér legyőzi, megszégyeníti, és véget vet az északi király gyalázatos tetteinek.
19 Ezután az északi király visszatér a saját országába, és annak erős várai felé fordul, de meggyengül, vereséget szenved, és meghal.
20 A helyére olyan valaki áll, aki adószedőt küld ki, hogy az ország dicsőségét elvegye, de rövid idő múltán elpusztul, noha nem csatában.
21 A helyére egy gyalázatos és gonosz személy kerül, akinek nem adnak királyi méltóságot, mégis megszerzi magának.[k] Békesség idején váratlanul bevonul, és csellel megszerzi a hatalmat. 22 Az ellene támadó hatalmas seregeket szétveri, és még a szövetség fejedelmét is elpusztítja. 23 Miután szövetséget köt sokakkal, hazugságokkal becsapja őket. Nagy hatalomra tesz szert, pedig csak kevesen támogatják.
24 Alattomosan behatol az ország leggazdagabb részeibe, és olyan gaztetteket visz véghez, amelyeket elődei közül senki sem. Nagy zsákmányt és sok-sok kincset szétoszt hívei között. Terveket sző az erős várak elfoglalására is, de csak egy ideig.
25 Majd összegyűjti erejét, és nagy sereggel a déli király ellen vonul, aki még nagyobb és erősebb sereggel száll szembe vele. De a déli király mégsem győzhet, mert összeesküvést szőnek ellene azok, 26 akik asztalánál étkeznek. Az árulás miatt serege vereséget szenved, és sokan elesnek közülük a harcban. 27 Akkor ez a két király egy asztalhoz ül, de mindkettő hazudik, hogy becsapja a másikat. Azonban egyiknek sem sikerül, mert a vég ideje még nem jött el.
28 Majd az északi király nagy zsákmánnyal hazaindul. Elhatározza, hogy a szent szövetség[l] ellen fordul. Miután terveit végrehajtja, hazatér a saját földjére. 29 A megfelelő időben újra a déli király ellen vonul seregével, de ezúttal nem úgy lesz, mint előzőleg. 30 Hajókon csapatok jönnek ellene Ciprus felől, ezért megijed, és visszafordul. Haragját azonban a szent szövetségen tölti ki. Tetszése szerint cselekszik, és összefog azokkal, akik elhagyják a szent szövetséget.
31 Serege elfoglalja, és meggyalázza a szent helyet. Megszünteti a naponkénti égőáldozatot, és odahelyezi a pusztító erejű utálatos bálványt.
32 Hízelgéssel és becsapással félrevezeti azokat, akik vétkeznek a szövetség ellen. Akik viszont ismerik Istenüket és hűségesek hozzá, azok erősen ellenállnak az északi királynak, és hősiesen harcolnak ellene.
33 A nép bölcs tanítói és vezetői sokaknak segítenek majd megérteni, azt ami történik. Azonban egy ideig még nekik is üldözést kell elszenvedniük: egyeseket közülük fegyverrel, vagy tűzzel megölnek, másokat fogságba vetnek, és vagyonukat elveszik. 34 Az üldöztetés közben kapnak ugyan egy kis segítséget, de sokan álnok szándékkal csatlakoznak hozzájuk. 35 Egyesek még a bölcsek közül is elbuknak, mert szükséges, hogy próbára tegyék őket. Akik megmaradnak, így lesznek igazán kipróbáltak, tiszták és fehérek, amikor a végső idő elérkezik. Mert az elrendelt idő még nem jött el.
A király, aki a Felséges Isten ellen támad
36 Az a király pedig azt tesz, amit csak akar. Felmagasztalja és fölébe emeli magát minden istennek, sőt, még a Legfelségesebb Isten ellen is gyalázatos módon beszél. Minden dolgában sikeres lesz, amíg az isteni harag ideje le nem telik. Ugyanis, ami el van határozva, annak meg kell történnie.
37 Ez a király nem tiszteli ősei isteneit, sem azt, akit az asszonyok imádnak. Egyáltalán nem tisztel egyetlen istent sem, hiszen saját magát mindenkinél nagyobbnak tartja. 38 Ezek helyett viszont tiszteli az erő istenét, egy olyan istent, akit az ősei nem ismertek. Ezt az istent tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és kincsekkel.
39 Ez a király elfoglalja a legerősebb várakat is ennek az idegen istennek a segítségével. Akik behódolnak neki, azokat magas méltóságra emeli sokak fölé, és nagy birtokokat adományoz nekik.
40 A végső időben az északi és a déli király ismét összecsap. Az északi király úgy megrohanja a déli királyt, mint a forgószél. Harci szekerekkel, lovasokkal és sok hajóval támad ellene, elfoglalja az országokat, és átvonul rajtuk, mint az árvíz. 41 Elfoglalja a gyönyörű földet is, és sokan áldozatul esnek neki, de Edom, Moáb és Ammon népének maradéka megmenekül a kezéből. 42 Kiterjeszti hatalmát más országokra is, még Egyiptom sem menekül meg tőle. 43 Elrabolja Egyiptom gazdagságát, arany- és ezüstkincseit. Líbiaiak és etiópok is lesznek a kíséretében. 44 Azonban nyugtalanító híreket kap keletről és északról, ezért nagy haraggal kivonul Egyiptomból, hogy sok népet teljesen elpusztítson. 45 Azután felállítja királyi sátorát a tengerek között, a dicsőséges szent hegyen[m]. Ekkor azonban utoléri a vég, és senki sem segít rajta.
A végső idők és a feltámadás
12 Abban az időben felkel, és harcba indul Mikaél,[n] a nagy fejedelem, aki néped védelmezője. Akkor olyan nagy nyomorúság és szorongattatás lesz, amilyen korábban még soha nem volt, amióta nemzetek vannak a földön. De akkor megszabadul néped: mindazok megmenekülnek, akiknek neve föl van jegyezve a könyvben. 2 Sokan azok közül, akik korábban meghaltak és eltemették őket, feltámadnak a halálból[o]: közülük egyesek az örök életre mennek, mások pedig az örök szégyenre és utálatra. 3 Akkor a bölcs tanítók fényleni fognak, mint a nappali égbolt. Ezek sokakat[p] elvezettek az igazságosságra, ezért örökké ragyogni fognak, mint a csillagok.[q]
A látomás lepecsételése
4 Te pedig, Dániel, ezt a kijelentést zárd be egy edénybe, és pecsételd le, mint ahogyan a könyvtekercset szokták,[r] hogy egészen a végső időkig zárva maradjon! Sokan fogják majd keresni a nyitját, és növekedni fog a tudás.”
5 Akkor én, Dániel, észrevettem két másik személyt is: az egyik a folyó innenső, a másik a túlsó partján állt. 6 Egyikük megkérdezte a lenvászonba öltözött férfitól, aki a folyóvíz fölött állt: „Mikor fognak beteljesedni ezek a csodálatos dolgok?”
7 Ekkor a lenvászonba öltözött férfi, aki a folyóvíz fölött állt, mindkét kezét az égre emelte, és megesküdött az örökké élő Istenre, hogy egy időszak, két időszak és egy fél időszak múlva, amikor véget ér annak hatalma, aki a szent nép erejét megrontja, mindezek be fognak teljesedni.
8 Hallottam ugyan, amit mondott, de nem értettem, mit jelent, ezért megkérdeztem tőle: „Uram, mi lesz ezeknek a dolgoknak a végső kimenetele?”
9 Ő azonban így válaszolt: „Ne aggódj, Dániel, te csak menj tovább békességben az utadon! Ez a kijelentés — lezárva és lepecsételve — megmarad egészen az utolsó időkig. 10 Sokan meg fognak tisztulni, fehérek lesznek, és próbára teszik őket. A gonoszok azonban továbbra is gonoszul cselekednek. A gonoszok közül senki sem fogja érteni ezt a látomást, de a bölcsek majd megértik.
11 Attól kezdve, hogy a naponkénti égőáldozatot megszüntetik, és felállítják a pusztító erejű utálatos bálványt, 1 290 nap telik el. 12 Boldogok, akik hűségesen és állhatatosan kitartanak, és megérik az 1 335 nap elteltét!
13 Te pedig, Dániel, menj tovább békességben az utadon! Elpihensz majd, azután fölkelsz a napok végén, és megkapod kijelölt örökségedet.”
Hóseás felesége és gyermekei
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amelyet Hóseásnak, Beéri fiának mondott azokban az években, amikor Uzzijjá, majd Jótám, azután Áház, utána pedig Ezékiás volt Júda királya, és Jeroboám, Jóás fia volt Izráel királya.
2 Amikor az Örökkévaló először szólt Hóseáshoz, ezt mondta neki: „Hóseás, indulj el, és házasodj meg! Egy prostituált nőt vegyél feleségül, és ez a parázna asszony szüljön neked gyermekeket! Azért tedd ezt, mert egész népem hűtlenül elfordult az Örökkévalótól.”
3 Hóseás tehát feleségül vette Gómert, Diblaim leányát. Ezután Gómer teherbe esett és fiút szült Hóseásnak.
4 Ekkor az Örökkévaló ismét szólt Hóseáshoz: „Nevezd a fiadat így: »Jezréel«,[s] és emlékeztessen a neve arra, hogy rövid idő múlva bosszút állok Jéhú családján a gyilkosságok[t] miatt, amelyeket a Jezréel völgyében elkövettek. Emlékeztessen arra is, hogy Izráel királyságának[u] nemsokára véget vetek. 5 Igen, hamarosan eljön a nap, amikor Izráel íját összetöröm a Jezréel völgyében.”
6 Ezután Gómer ismét teherbe esett és gyermeket szült: ezúttal leányt.
Az Örökkévaló pedig ezt mondta Hóseásnak: „Nevezd a leányodat így: »Nincs kegyelem« — mert nem kegyelmezek, és nem bocsátok meg többé Izráel népének! 7 De Júda népének megkegyelmezek, és én — az Örökkévaló Isten — fogom megszabadítani őket. Ez a szabadítás azonban nem a fegyvereik győzelme lesz: nem a júdeai hadsereg által, és nem a lovak és lovasok vitézsége által történik!”
8 Amikor Gómer nem szoptatta tovább a kislányát, ismét teherbe esett, és újra fiút szült. 9 Az Örökkévaló akkor szólt Hóseásnak: „Így nevezd a fiadat: »Nem vagytok népem« — mert ti nem vagytok többé népem, és én sem leszek többé Istenetek!
Prófécia Izráel helyreállításáról
10 De mégis eljön az idő, amikor majd Izráel leszármazottjai olyan mérhetetlenül sokan lesznek, mint a homokszemek a tenger partján! Annyian lesznek, hogy meg sem lehet számolni őket. Bizony, ugyanazon a helyen, ahol ezt mondták nekik: »Nem vagytok népem!«, azt fogják mondani egy napon: »Ti az Élő Isten gyermekei vagytok!« 11 Abban az időben Júda és Izráel népe újra összegyűlik, és egyetlen fejedelem vezetése alatt egyesül. Ismét megszaporodnak, és benépesítik földjüket[v], mert nagy lesz az a nap, Jezréel napja!
2 Akkor majd így szólítjátok[w] fiútestvéreiteket: »Népem vagytok« és leánytestvéreiteket: »Kegyelmet nyertetek.«”
Az Örökkévaló perel Izráel népével
2 „Pereljetek anyátokkal[x],
mert többé nem a feleségem,
és én sem vagyok férje!
Pereljetek vele,
hogy tüntesse el arcáról,
és mellei közül a házasságtörést!
3 Ha nem változik meg, letépem ruháit,
s ott hagyom szégyenszemre,
anyaszült meztelen.
Olyanná teszem, mint a puszta,
lakatlan száraz sivataggá teszem,
és szomjúsággal vesztem el.
4 Nem könyörülök gyermekein sem,
hiszen anyjuk paráznaságából születtek.
5 Házasságtörő az anyjuk,
gyalázatba merült szülőjük,
mikor ezt mondta: »Szeretőim[y] után járok,
mert tőlük kapom kenyeremet és vizemet,
a bort és az olajat,
ruhámhoz a gyapjút és a lenvásznat!«
6 Nézzétek hát, mit teszek vele:
én magam kerítem körül tövises sövénnyel,
s fallal zárom el ösvényeit,
hogy nem talál kiutat!
7 Hiába futkos majd szeretői után,
nem éri utol őket!
Keresi őket,
de egyiket sem találja.
Akkor magába szállva ezt mondja:
»Visszatérek első férjemhez,
visszamegyek hozzá,
mert mégis jobb dolgom volt nála,
jobb volt akkor, mint most!«
8 Hát nem fogta föl,
hogy tőlem kapta a búzát,
a bort és az olajat?!
Nem ismerte el,
hogy én adtam neki az ezüstöt, az aranyat,
amelyből ő bálványokat készített Baálnak!
9 Visszaveszem hát tőle búzámat az aratás idején,
elveszem boromat a szüret táján,
gyapjúmat és vásznamat is kiveszem kezéből,
nem lesz, mivel ruházkodjon,
s meztelenségét takarja.
10 Lecsupaszítom szeretői szeme láttára,
s nincs, aki kezemből kiszabadítsa!
11 Megfosztom minden örömétől,
s ünnepeit megszüntetem.
Nem tartja többé sem az Újhold,
sem a szombat ünnepét,
elmarad az ünnepi összegyülekezés.
12 Elpusztítom szőlőjét és fügefáit,
amelyekről ezt mondta:
»Szeretőimtől kaptam,
paráznaságom bére ez.«
Elvadulnak hát az elhagyott szőlők,
hadd legeljék gyümölcseit a vadak.
13 Megbüntetem minden ünnepért,
amikor bálványainak[z] áldozott,
fölvette gyűrűit és ékszereit!
Szeretői után járt,
s rólam elfeledkezett!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
A reménység ajtaja
14 „Azután magamhoz csalogatom,
a pusztába vezetem,
és a szívére beszélek.
15 Visszaadom szőlőskertjeit,
és az Ákór völgyét[aa] a reménység kapujává teszem.
Akkor hűségesen viszonozza szeretetem,
mint ifjúsága idején,
amikor Egyiptomból kivezettem.
16 Azon a napon így szólítasz engem: »Férjem!«
— mondja az Örökkévaló —,
s nem mondod többé: »Baálom!«[ab]
17 Kiveszem a Baálok nevét a szájából,
említeni sem fogja Izráel többé.
18 Szövetséget kötök akkor népem javára
a mezei vadakkal, égi madarakkal,
még az apró állatokkal is.
Kigyomlálok minden fegyvert a földről,
eltörlök háborút és harcokat,
hogy mindenki békességben élhessen.
19 Eljegyezlek magamnak örökre,
eljegyezlek téged, Izráel népe,
az igazságosság, igaz ítélet,
a szövetséges szeretet
és az irgalom jegyajándékával.
20 Bizony, eljegyezlek,
hűségessé teszlek,
és megismered az Örökkévalót.
21 Abban az időben meghallgatom az eget
— mondja az Örökkévaló —,
meghallgatom, amikor esőt kér a földnek.
Az ég meghallgatja a földet,
22 az meg a búzát, bort és az olajat,
s azok meghallgatják Jezréelt.
23 Én pedig újra megszaporítom népemet,
ahogy a gazda beveti a földet.[ac]
Megkegyelmezek annak, akit így hívtak egykor:
»Nincs kegyelem«,
s annak is, akit így neveztek:
»Nem vagytok népem«.
Azt mondom nekik:
Népem vagytok, szeretett népem!
Ő meg így felel:
»Istenem, én Istenem!«”
Szeresd a házasságtörő asszonyt!
3 Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „Hóseás, ismét indulj el, és szeresd azt a házasságtörő asszonyt, aki másnak a szeretője! Úgy szeresd, mint ahogyan az Örökkévaló szereti Izráel népét, annak ellenére, hogy ők más istenekhez fordulnak, és szeretik a bálványoknak felajánlott aszalt szőlőt.”[ad]
2 Tehát elmentem, és elvettem azt az asszonyt, miután kifizettem érte 15 sékel[ae] ezüstöt és másfél hómer[af] árpát. 3 Neki pedig azt mondtam: „Nálam fogsz lakni hosszú ideig, de többé nem leszel házasságtörő, és nem leszel más férfié! A férjed vagyok, de hosszú ideig én sem fogok veled hálni.”
4 Mert Izráel népe is hosszú ideig lesz kénytelen király nélkül, fejedelem, áldozatok, bálvány-oszlopok, efód és házibálványok nélkül élni. 5 De azután majd odafordulnak az Örökkévalóhoz, Istenükhöz, és Dávid utódához, királyukhoz. A jövőben majd tisztelettel és félelemmel fordulnak az Örökkévalóhoz, és az ő áldásaihoz.
Perbe száll az Örökkévaló Izráel és a papok ellen
4 Halljátok meg az Örökkévaló szavát, Izráel népe! Perbe száll az Örökkévaló ellenetek, Izráel földjének lakói.
„Nem találom közöttetek az igazságot,
sem szívetekben a hűséget,
nem ismeritek Istent igazán.
2 Egyebet sem látok köztetek, mint hamis esküdözést,
hazugságot és gyilkosságot,
lopást és házasságtörést,
erőszakosságot és vérontást!
3 Gyászba borul emiatt az ország,
sínylődnek lakói erőtlenül.
Még a mezei vadak is szenvednek,
az égi madarak menekülnek,
s a tenger halai is elpusztulnak.
4 Ne vádoljatok senkit,
ne mást hibáztassatok,
mert ellenetek van panaszom, ti papok![ag]
5 Elhulltok nappal,
s veletek pusztulnak el a hamis próféták is éjjel,
elvesztem még szülőanyátokat is!”
6 „Jaj, elvész a népem,
mert nem ismeri az Örökkévalót!
Mivel nem törődtök az Örökkévaló ismeretével,
én sem törődöm veletek,
s nem lesztek papjaim többé!
Elhagytátok Istenetek tanítását?
Én is elhagyom fiaitokat!
7 Minél többen vagytok,
annál többet vétkeztek ellenem!
Hát én is gyalázattá változtatom dicsőségeteket!
8 Népem vétekáldozatait[ah] eszitek,
azt kívánjátok hát, hogy minél többet vétkezzenek.
9 De úgy jártok ti is, mint a nép:
megbüntetlek benneteket bűneitekért,
megfizetek nektek is vétkeitekért!
10 Esztek majd, de nem laktok jól,
paráználkodtok, de gyermektelenek maradtok,
mivel elhagytátok az Örökkévalót,
és a paráznaságnak adtátok magatokat.
A bálványimádás, paráznaság és részegség ostorozása
11 A paráznaság, mint a bor és a must,
elveszi a józanságot!
12 Népem egy fatuskótól kér tanácsot,
száraz karó mond nekik jövendőt,
mert a paráznaság szelleme becsapta őket.
Idegen istenekkel paráználkodtak,
hűtlenül elhagyták Istenüket!
13 Hegyek tetején áldoztak bálványaiknak,
a dombokon égették áldozataikat,
zöldellő tölgyfák alatt,
mert szeretik árnyékukat.
Hát majd leányaitok is
azok árnyékában paráználkodnak,
és menyeitek is a tölgyfák alatt
követnek el házasságtörést!
14 De nem büntetem leányaitokat paráznaságukért,
sem menyeiteket a házasságtörésért,
mert a férfiak is paráznákhoz járnak,
s bálványoknak áldoznak a prostituáltakkal.
Az ilyen esztelen nép
a maga vesztébe rohan.”
Efraim bálványokkal szövetkezett
15 „Ha Izráel paráználkodik is a bálványokkal,
legalább te ne vétkezzél, Júda!
Ne menjetek Gilgálba, se Bét-Ávenbe[ai]!
Ne esküdjetek az Örökkévaló nevére:
»Ahogy él az Örökkévaló!«
16 Mert Izráel olyan makacs,
mint a csökönyös szamár.
Hogyan legeltesse hát őket az Örökkévaló úgy,
mint pásztor a nyáját tágas legelőn?
17 Efraim[aj] bálványokkal szövetkezett,
hát hagyd magára!
18 Ha megrészegednek,
bálványaikkal paráználkodnak
— jobban szeretik a gyalázatot,
mint a tisztességet.
19 Szárnyára kapja őt a szélvihar,
megszégyenül a bálványok oltárai miatt.”
Efraim, jól ismerlek téged!
5 „Figyeljetek rám, papok!
Halld meg ezt, Izráel népe![ak]
Hallgass ide, királyi család!
Ítéletet hirdetek rólatok,
mert csapdát állítottatok a Micpa-hegyen,
és hálót a Tábór-hegyen[al].
2 Mélyre süllyedtetek a gonoszságba,
ezért megbüntetlek titeket[am] mind.
3 Jól ismerlek téged, Efraim!
Izráel nem rejtőzhet előlem!
Efraim, te most is bálványokkal paráználkodsz.
Milyen tisztátalanná lettél, Izráel!
4 Saját tetteik nem engedik
visszatérni őket Istenükhöz,
mert a paráznaság szelleme van bennük,
az Örökkévalót pedig nem ismerik.
5 Izráel ellen a saját büszkesége tanúskodik,
elbukik hát Izráel és Efraim a saját bűnei miatt,
s velük együtt Júda is elesik.
6 Hiába áldoznak egész nyájakat
és csordákat az Örökkévalónak,
hiába keresik őt,
már nem találják, mert elrejtőzött előlük.
7 Hűtlenül megcsalták az Örökkévalót,
törvénytelen gyermekeket szültek.
Elpusztulnak hát birtokaikkal együtt,
egyetlen hónap alatt!”[an]
Fújjátok meg a sófárt!
8 „Fújjátok meg a sófárt Gibeában,
és a kürtöt Rámában,
riasszátok föl Bét-Áven lakóit!
Ébredj, Benjámin, rajtad az ellenség![ao]
9 Elpusztul Efraim a büntetés napján!
Izráel törzsei között igazságot hirdetek.
10 Júda vezetői olyanok lettek,
mint akik elmozdítják a határkövet[ap],
ezért rájuk zúdítom haragomat.
11 Efraimot összetöri az ítélet,
letapossák az idegenek,
mert bálványok után futkosott.
12 Elpusztítom hát Efraimot,
mint moly a gyapjút,
és Júda országát,
mint rothadás a gyümölcsöt.
13 Látta ugyan Efraim a betegségét,
és Júda is a sebeit,
de Asszíriához fordultak segítségért,
a nagy királyhoz küldtek követeket.
Nem tud ő meggyógyítani titeket,
nem orvosolja sebeiteket,
14 mivel magam támadok Efraimra,
rárontok Júdára, mint az oroszlán.
Darabokra tépem,
felkapom és elhurcolom őket,
kezeim közül nem menekülhetnek!
15 Elmegyek, visszatérek helyemre,
megvárom, míg beismerik bűneiket,
és igazán keresik jelenlétem!
Bizony, nagy nyomorúságukban
buzgón keresnek majd engem!”
Jöjjetek, térjünk vissza az Örökkévalóhoz!
6 Jöjjetek, térjünk vissza az Örökkévalóhoz,
mert ő sebesített meg minket,
de be is köti sebeinket!
Ő vert meg,
de meg is gyógyít minket!
2 Két nap múlva megelevenít,
a harmadik napon feltámaszt,
hogy színe előtt éljünk azontúl.
3 Ismerjük hát meg,
törekedjünk igazán megismerni az Örökkévalót!
Mert eljövetele biztos,
mint ahogy hajnal virrad az éj után,
mint ahogy megjönnek a felhők,
s megöntözi földünket
a korai és késői eső!
Izráel hűtlensége
4 „Mit tegyek veled, Efraim?
Júda, mit tehetnék veled?
Hiszen olyan múlékony hűségetek,
mint a hajnali harmat,
mint reggel a köd:
szertefoszlik, elillan.[aq]
5 Ezért vertelek prófétáim által,
öldököltelek szavaimmal.
Büntető ítéleteimet kihirdettem ellened.[ar]
6 Hiszen nem véresáldozatot kívántam tőlük,
hanem hűséges szeretetet,
inkább Istenük megismerését,
mint égőáldozatot!
7 De ők megtörték a szövetséget,
mint Ádám,[as]
s hűtlenül elfordultak tőlem.”
8 „Gileád gonosztevők vára lett,
gyilkosságokkal tele.
9 A papok testülete olyan,
mint a rablók csapata,
akik lesben állnak a sikemi úton.
Bizony, gonoszságokat
követnek el a papok is!
10 Rettenetes dolgokat láttam
Izráel népe[at] között:
Efraim bálványokkal paráználkodik,
Izráel tisztátalanná lett.
11 Számotokra is eljön
az aratás ideje, Júda,
amikor visszahozom népemet
a száműzetésből!”[au]
Izráel hanyatlása
7 „Amikor helyre akartam állítani népemet,
meg akartam gyógyítani Izráelt,
akkor derült ki Efraim bűne,
akkor látszott meg Samária[av] gonoszsága.
Hazugságban élnek,
tolvaj tör be házaikba,
rablócsapat fosztogat odakint.
2 Eszükbe sem jut,
hogy minden gaztettükre emlékezem,
hiszen ott vannak tetteik szemem előtt!
Körülfogták őket saját bűneik.
3 Gonoszsággal örvendeztetik meg királyukat,
hazugsággal fejedelmeiket.
4 Egytől egyig mind hűtlenek,
mint a házasságtörők!
Olyanok, mint a felfűtött kemence,
melynek már nem szítják a tüzét,
míg a bekovászolt tészta megkel,
belül mégis forró marad.
5 Királyunk napján a fejedelmek dáridóznak,
ivócimboráik csúfolódó idegenek,
s a bortól mind megbetegszenek.
6 Felhevülnek a bortól,
mint parázstól a kemence.
Egész éjjel izzanak,
reggel megint lángolnak,
mint a felszított tűz.
7 Tüzesek, mint a kemence,
s elemésztik vezetőiket.
Királyaik sorra elhullanak,[aw]
még sincs közöttük senki,
aki segítségül hívná nevem!
Jaj nekik, mert elpártoltak tőlem!
8 Efraim összekeveredett a nemzetekkel,
s olyan lett, mint a kemencében hagyott lángos:
odaégett.
9 Mert idegenek emésztik fel erejét,
de észre sem veszi!
Már haja is megőszült,
de azt sem veszi észre.
10 Izráel ellen a saját büszkesége tanúskodik,
mert nem térnek vissza Istenükhöz, az Örökkévalóhoz,
nem keresik őt mindennek ellenére sem.
11 Efraim is olyanná lett,
mint egy ostoba galamb.
Milyen értelmetlenek,
hiszen Egyiptomot hívják segítségül,
és Asszíriához küldenek követeket!
12 De akárhová futkosnak,
hálót feszítek eléjük,
s megfogom őket, mint a repdeső madarakat.
Megbüntetem őket,
mivel idegenekkel szövetkeztek.
13 Jaj nekik, mert elpártoltak tőlem,
pusztulás vár rájuk,
mert lázadtak ellenem!
Én ugyan megmenteném őket,
de ők hazugságokat beszélnek felőlem.
14 Nem kiáltanak hozzám teljes szívükből,
csak jajgatnak ágyaikban.
Keseregnek a búza és bor hiánya miatt,
s ellenem lázadoznak.
15 Felneveltem, megerősítettem őket,
mégis gonoszt forralnak ellenem.
16 Olyanok, mint a rossz íj,
visszafordulnak, de nem a Felségeshez.[ax]
Fejedelmeiket kard pusztítja el,
mert gyaláztak engem,
mikor Egyiptomba mentek segítségért.”
Fújd meg a sófárt!
8 „Fújd meg a sófárt, őrszem,
figyelmeztesd népemet!
Ahogy lecsap a sas a zsákmányra,
úgy jön a veszedelem az Örökkévaló házára,[ay]
mert népem megtörte szövetségemet,
s tanításomat nem követték!
2 Kiáltanak majd hozzám:
»Istenünk, hiszen mi jól ismerünk téged!«
3 De Izráel népe megutálta a jót,
hát üldözze őket az ellenség!
4 Királyokat emeltek maguk fölé,
de nem általam,
vezetőket választottak,
de nélkülem.
Ezüstjükből, aranyukból bálványokat emeltek,
amelyekre pusztulás vár.
5 Gyűlölöm bika-bálványaidat,[az] Samária,
haragom fellobbant miattuk!
Mikor tisztultok meg végre?!
6 Hiszen ezt a bálványt is
izráeli mesterember készítette,
nem Isten az!
Bizony, ízzé-porrá törnek
Samária bika-bálványai!
Szelet vetettek, vihart aratnak
7 Mivel szelet vetettek,
szélvihart aratnak!
A búza nem hoz kalászt,
nem lesz belőle kenyér!
S amit mégis terem,
idegenek falják föl!
8 Bizony idegenek falják föl
Izráel népét is!
Úgy lesz Izráel a nemzetek között,
mint egy haszontalan,
félredobott cserépedény.”
9 „Efraim követeket küldött Asszíriába,
prostituáltakat bérelt szeretőnek,
mint a pusztában kóborló vadszamár,
amely a maga kívánsága után siet.[ba]
10 Bár pénzen szerez magának szeretőket,
én mégis összegyűjtöm őket
a nemzetek közül!
De előbb még viselniük kell
a nemzetek királyának terheit.”[bb]
11 „Bűnös oltárokat emelt
Efraim a bálványoknak,
azután még többet épített,
hogy még többet vétkezzen.
12 Tehetnék én népem elé
akár tízezer törvényt is,
egyiket sem vennék a szívükre!
13 Buzgón hozzák elém az áldozatokat,[bc]
hogy megehessék annak húsát,
de én, az Örökkévaló,
rá se nézek áldozataikra!
Bűneikre tekintek, s büntetek:
visszaküldöm Egyiptomba őket!”
14 „Jaj, Izráel elfelejtkezett Teremtőjéről,
de arra volt gondja,
hogy palotákat építsen magának,
Júda meg erős városokat emelt.
De én tüzet zúdítok városaikra,
s lángok emésztik meg palotáikat.”
Izráel népét száműzetésbe hurcolják
9 Ne örülj, Izráel,
ne ünnepelj, mint a nemzetek!
Mert elhagytad Istenedet,
s más istenekkel paráználkodtál!
Azt kívántad, amit ők fizettek neked
paráznaságodért
aratás és cséplés idején.
2 Hiányozni fog hát mustod és gabonád,
nem lesz elég borod, sem kenyered.[bd]
3 Nem lakhatsz tovább
az Örökkévaló földjén, Efraim,
hanem visszatérsz Egyiptomba!
Asszíria földjén eszik majd
tisztátalan ételüket!
4 Nem hozol többé
az Örökkévalónak italáldozatot,
nem fogad el kezedből
többé áldozatokat.
Ha mégis áldozol, az tisztátalan,
mint a halotti tor kenyere:
aki eszik belőle,
maga is tisztátalanná lesz.
Kenyered csak étvágyadnak szolgál,
az Örökkévaló házába
többé be nem viheted!
5 Mit tesztek majd az Örökkévaló ünnepein?
Száműzetésetek földjén
hogyan tartjátok meg ünnepeiteket?
6 Akik közületek túlélik a pusztítást,
azokat Egyiptom nyeli el,
és Memfiszben[be] temetik el őket.
Ezüstkincseiket csalán növi be,
elhagyott otthonaikat tüskés gaz veri fel.
Izráel elutasítja az Örökkévaló prófétáit
7 Bizony, elérkezett a büntetés napja,
a bosszúállás ideje elérkezett,
meg fogja tudni Izráel!
Hiába mondod, Izráel:
„Bolond minden próféta!
Őrült a szellem embere!”
Megbüntet téged az Örökkévaló
sok gonoszságodért,
bosszút áll rajtad a gyűlölködésért!
8 Pedig Istenem állította őrségbe
Efraim fölé a prófétát,
akinek ők csapdát állítanak!
Bizony, gyűlölik és ellenkeznek vele,
még Istenem házában is.
9 Megromlott Efraim, mélységesen,
mint Gibea napjaiban!
De az Örökkévaló is megbünteti őket,
nem felejti el gonosztetteiket!
Átpártolt népem a bálványokhoz!
10 „Mint szőlőfürtöt a pusztában,
úgy találtam Izráelt.
Mint először érő fügéket a fán,
úgy láttam őseiteket!
De átpártolt[bf] népem Baál-Peórhoz,
annak a szégyenletesnek adták magukat!
Utálatossá lettek, mint bálványaik,
amelyeket megszerettek!
11 Elszáll hát Efraim dicsősége,
mint a madár!
Nem lesz többé sem fogamzás,
sem terhesség, sem szülés!
12 Még ha fel is nevelnék gyermekeiket,
én megfosztom őket fiaiktól,
egyet sem hagyok!
Bizony, jaj lesz nekik is,
amikor elhagyom őket!”
13 Olyannak láttam egykor Efraimot,
mint a szépen épült Tírusz városát,
de most ki kell szolgáltatnia
fiait az öldöklésnek.
14 Jaj, Örökkévaló, adj nekik
— de vajon mit is? —
meddő méhet és kiszáradt emlőket!
Kiűzöm házamból népemet
15 „Minden gonoszságuk
meglátszott Gilgálban,
ott kezdtem meggyűlölni őket!
Gonosztetteik miatt
kiűzöm házamból népemet,
s többé nem szeretem őket,
mert fejedelmeik mind lázadók.
16 Súlyos csapás érte Efraimot,
gyökere már kiszáradt,
nem terem többé gyümölcsöt!
De még ha teremnek is,
ha születnek is gyermekei,
megölöm őket is, kíméletlenül.”
17 Nem hallgatott Efraim az Örökkévalóra,
hát Istenem sem fog törődni velük.
Messzire űzi az Örökkévaló a népét,
s vándorok lesznek a nemzetek között.
Bálványimádás Samáriában
10 Dús lombú szőlőtő Izráel,
bőven termi gyümölcsét.
De minél többet terem,
annál több oltárt épít bálványainak!
Minél gazdagabb lett országa,
annál cifrább bálvány-oszlopokat állított!
2 Szívük nem egyenes!
De most megbűnhődnek,
mert az Örökkévaló lerombolja oltáraikat,
ledönti oszlopaikat!
3 Akkor majd ezt mondják:
„Nincs többé királyunk,
mert nem tiszteltük az Örökkévalót,
de ha lenne is,
rajtunk már az sem segít!”
4 Bizony, össze-vissza beszélnek,
hamis esküdözéssel kötnek szövetséget.
Ezért közeleg az ítélet,
mint ahogy mérgező gyomok
sarjadnak a barázdában.
5 Samária lakói aggódnak
Bét-Áven bálványa[bg] miatt,
amelyet imádnak.
Jajgatnak a bálványpapok,
gyászol a nép,
6 mert ragyogó aranybálványukat elrabolják,
Asszíriába hurcolják,
ajándékul a nagy királynak.
Megszégyenül Efraim,
Izráel szégyent vall bálványával.
7 Elpusztul Samária királya[bh],
olyan lesz, mint forgács a folyó vizén.
8 Elpusztulnak az oltárok,
a bét-áveni halmok tetején
— ahol Izráel vétkezett,
más isteneknek áldozott —
gaz és tövis növi be romjait.
Akkor Izráel népe kiált a hegyeknek
és halmoknak: „Essetek ránk,
borítsatok be minket!”
Vessetek magatoknak igazságban!
9 „Gibea[bi] napjai óta
folyton vétkezel ellenem, Izráel,
nem változol.
Bizony, utolér téged
a belháború Gibeában!
10 Nem hagyhatlak tovább büntetés nélkül,
összegyűjtöm ellened a nemzeteket,
hogy megfenyítsenek kétszeres bűnödért.”
11 „Efraim olyan volt, mint a betanított borjú,
amely szeret búzát csépelni.
De láttam, hogy nyaka erős,
most, bizony, igába fogom!
Júda is szántani fog,
Jákób meg boronál utána.”
12 Vessetek magatoknak igazságban,
hogy arathassátok
a hűséges szeretet termését!
Törjétek föl az ugart,
mert itt az ideje,
hogy keressétek az Örökkévalót,
amíg eljön, és áldását árasztja rátok,
mint bőséges záporesőt!
13 De ti gonoszságot szántottatok,
hát majd igazságtalanságot arattok!
Eszitek majd a hazugság gyümölcsét,
mert a saját erőtökben biztatok,
harcosaitok sokaságában reménykedtetek!
14 Ellenséges sereg támad hát rátok,
lerombolja minden erődítményeteket,
ahogy Salman[bj] király elpusztította Bét-Arbél várát:
még az anyákat és gyermekeket is leöldösték.
15 Így bánnak veletek is Bételben,
így büntetnek meg töméntelen gonosztetteitek miatt!
Hajnalra bizony végleg elvész Izráel királya!
Én tanítottam járni Efraimot
11 „Mikor még gyermek volt Izráel, megszerettem,
s Egyiptomból hívtam ki fiamat.
2 De minél jobban hívtam[bk] őket,
annál inkább távolodtak tőlem:
Baáloknak áldoztak,
bálványoknak tömjént égettek.
3 Pedig én tanítottam járni Efraimot,
kézen fogva vezettem.
De ők nem értették,
hogy én gyógyítottam meg őket!
4 Emberi kötelékkel vontam őket magamhoz,
szeretettel és kedvességgel:
levettem nyakukról az igát,
hozzájuk hajoltam,
és megetettem őket.
5 Mégis Egyiptomba[bl] kell visszatérnie Efraimnak,
és Asszíria királya uralkodik majd rajta,
mivel nem akart visszajönni hozzám!
6 Ellenség kardja sújt Izráel városaira,
elpusztítja kapuit és zárait,
leöldösi őket gonosz terveik miatt.
7 Népem makacsul elfordult tőlem,
és Baálhoz kiáltanak segítségért,
de ő nem segít rajtuk.”[bm]
Megesett rajtad a szívem, Izráel!
8 „Hogyan is adhatnálak oda ellenségeidnek, Efraim?
Hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel?
Nem bánhatok veled úgy,
mint Admával!
Nem pusztítalak el,
ahogy Cebóim[bn] városát eltöröltem.
Megesett rajtad a szívem,
fellángolt bennem a szánalom!
9 Nem hajtom végre, amit lángoló haragom követel,
nem pusztítom el teljesen Efraimot,
mert Isten vagyok én, nem ember.
A Szent vagyok közöttetek,
s nem támadok rátok haragomban.
10 Bizony, Izráel mégis az Örökkévalót fogja követni,
akinek hangja felharsan, mint az oroszlán-ordítás.
Gyermekei remegve jönnek nyugat felől,
11 reszketve közelednek Egyiptomból, mint a madarak,
remegve gyűlnek össze Asszíriából, mint a galambok.
Én pedig hazavezetem,
s letelepítem őket a saját földjükön.”
— ezt mondja az Örökkévaló!
12 „Efraim körülvett engem hazugsággal,[bo]
Izráel népe hamissággal,[bp]
de Júda még kitart Isten mellett,
és hűséges a Szenthez.
12 Értelmetlenül vesztegeti erejét Efraim,
naphosszat kergeti a keleti szelet,
csak szaporítja a hazugságot és az erőszakot.
Asszíriával köt szövetséget,
Egyiptomba szállít olívaolajat.”
2 Pere van az Örökkévalónak Júdával is,
megbünteti Jákóbot, ahogy megérdemli,
megfizet neki tettei szerint.
3 Hiszen már anyja méhében birkózott[bq] testvérével,
felnőve meg Istennel küzdött.
4 Küzdött az angyallal, és győzött,
sírva könyörgött áldásáért[br],
Bételben találta meg Istenét,
ott beszélt vele.
5 Bizony, JAHVE a Seregek Ura és Istene!
JAHVE az ő neve.
6 Jöjj hát vissza Istenedhez!
Őrizd meg a hűséges szeretetet,
az igaz ítéletet,
és Istenedben bízz szüntelen!
Én szóltam a prófétákhoz!
7 Olyan lett Izráel, mint a kereskedő,
akinek hamis mérleg van kezében:
szeret másokat becsapni.
8 Azt mondja Efraim: „Hogy meggazdagodtam!
Mennyi vagyont gyűjtöttem!
De senki sem vádolhat engem,
senki nem vette észre vétkeimet!”
9 De az Örökkévaló ezt feleli neki:
„Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
Egyiptomtól kezdve!
Ismét sátorok lakójává teszlek titeket,
mint őseiteket egykor a pusztában!
10 Én szóltam a prófétákhoz,
én adtam nekik sok-sok látomást,
és példázatokat.”
11 Gileád bálványokkal van tele,
ezért lakosait elpusztítják.
Gilgálban bikákat áldoznak a bálványoknak,
ezért oltáraikból csak romok maradnak,
mint kőhalom a szántóföld szélén.
12 Jákób Arám földjére menekült,
egy asszonyért szolgált,
feleségéért juhokat terelgetett.
13 Az Örökkévaló próféta által
hozta ki Izráelt Egyiptomból,
és próféta által mentette meg.
14 Efraim keserű haragra lobbantotta az Urat,
aki számon kéri rajta gyilkosságait,
s megfizet neki a gyalázatért!
A bálványimádás büntetése
13 „Efraim törzse naggyá lett Izráelben,
ha szólt, mindenki remegett,
de mikor Baállal vétkezett,
meghalt.
2 Egyre többet vétkeznek,
ezüstjükből bálványokat öntenek,
szobrokat készítenek
a maguk tetszése szerint,
mesteremberek munkája valamennyi!
Ezekhez imádkoznak,
ezeknek áldoznak,
és csókolgatják az aranyborjúkat!
3 Emiatt úgy jár Izráel, mint a reggeli köd[bs],
a hajnali harmat,
mint szérűn a polyva,
vagy mint a kémény füstje:
eltűnik, mert széthordja a szél!
Nem ismerhetsz más Istent kívülem!
4 Pedig Egyiptomtól fogva
én vagyok Istened, az Örökkévaló!
Nem ismerhetsz más Istent kívülem,
nincs más szabadító, csak Én!
5 A pusztában ismertelek meg téged, Izráel,
a száraz földön lettél az enyém!
6 Mikor aztán dús legelőre vittelek,
jóllaktál, elbizakodtál,
rólam meg elfelejtkeztél!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center