Bible in 90 Days

Istvánt a Főtanács előtt vádolják

⁸ István telve volt Isten kegyelmével és erejével, ezért nagy csodákat és jeleket tett a nép között. ⁹ Azonban egyes cirénei, alexandriai, ciliciai és kis-ázsiai zsidók, akik az úgynevezett szabadosok zsinagógájához tartoztak, vitatkozni kezdtek Istvánnal. ¹⁰ De a Szent Szellem olyan bölcsességet adott Istvánnak, hogy annak a vitatkozók nem tudtak ellenállni.

¹¹ Ekkor titokban rávettek néhány embert, hogy tanúskodjanak István ellen, és ezt mondják róla: „Hallottuk, amikor István gyalázta Mózest és Istent!” ¹² Ezzel István ellen uszították a tömeget, a nép vezetőit és a Törvény tanítóit, akik odarohantak Istvánhoz, letartóztatták, és a Főtanács elé állították. ¹³ Hamis tanúkat is hoztak, akik megerősítették a vádat: „Ez az ember mindig a Templom és a Törvény ellen beszél. ¹⁴ Hallottuk, amikor azt mondta, hogy a názáreti Jézus le fogja rombolni a Templomot, és megváltoztatja azokat a hagyományokat, amelyeket Mózes parancsolt nekünk.”

¹⁵ Amikor a Főtanácsban ülők Istvánra néztek, olyannak látták az arcát, mint amilyen egy angyalé.

István védekező beszéde

7 A főpap ekkor megkérdezte Istvántól: „Igaz ez?” ² Ő pedig így válaszolt: „Testvérek és atyák, hallgassatok rám! A dicsőséges Isten megjelent ősapánknak, Ábrahámnak, amikor ő Mezopotámiában lakott, s még nem költözött Háránba. ³ Isten így szólt hozzá: »Hagyd el országodat és rokonaidat, és menj abba az országba, amelyet majd én mutatok neked!«^{[a] 4} Ekkor Ábrahám kiment a káldeusok országából^[b], és Hárán városába költözött. Ott az apja meghalt. Azután Isten elvezette Ábrahámot ebbe az országba, ahol ti most éltek. ⁵ Akkor nem adott neki saját birtokot ebből a földből, még egy talpalatnyit sem. Azonban megígérte, hogy majd neki és leszármazottjainak fogja adni, pedig akkor Ábrahámnak még nem volt gyermeke.

⁶ Ezt mondta neki Isten: »Utódaid idegenek és menekültek lesznek egy másik országban. Ott rabszolgasorba kényszerítik, és nyomorgatják majd őket négyszáz évig. ⁷ Én azonban megbüntetem azt a népet, amely rabszolgákká teszi őket, s azután majd kijönnek abból az országból, és ezen a helyen fognak imádni engem.«^[c]

⁸ Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, és ennek a jele volt a körülmetélés. Ezután született Ábrahám fia, Izsák, akit apja körülmetélt születése után nyolc nappal. Izsák is így tett a fiával, Jákóbbal. Azután Jákób is körülmetélte tizenkét fiát, akik a mi ősapáink.

⁹ Ezek az ősapáink irigykedtek Józsefre, a testvérükre, és eladták őt rabszolgának Egyiptomba. De Isten ott is vele volt, ¹⁰ megszabadította minden bajból, majd bölccsé és kedvessé tette őt Egyiptom királya, a fáraó előtt. Ezért a fáraó Józsefre bízta egész országának kormányzását, és a királyi palota szolgáinak irányítását is. ¹¹ Ezután nagy szárazság és éhínség következett egész Egyiptomban és Kánaánban.

Nem volt mit enni ősapáinknak sem, ¹² de Jákób meghallotta, hogy Egyiptomban van ennivaló. Ezért odaküldte ősapáinkat, akik ekkor jártak először Egyiptomban. ¹³ Amikor másodszor jártak ott, József felfedte kilétét a testvérei előtt. Ekkor a fáraó is megismerte József származását és családját. ¹⁴ Ezután József szolgákat küldött, hogy hozzák el Egyiptomba Jákóbot, az édesapját, és egész rokonságát, összesen hetvenöt főt. ¹⁵ Így költözött Jákób Egyiptomba, és ott is halt meg, akárcsak ősapáink. ¹⁶ Később a holttestüket visszavitték Sikembe, és abba a sírba temették, amelyet még Ábrahám vett Sikemben ezüstért Emór fiaitól.

¹⁷ Amikor már közeledett az idő, hogy Isten teljesítse Ábrahámnak tett ígéretét, népünk nagyon megszaporodott Egyiptomban. ¹⁸ Ekkor egy olyan király kezdett uralkodni, aki már nem ismerte Józsefet. ¹⁹ Ez a király gonoszul és kegyetlenül bánt népünkkel, mert megparancsolta, hogy tegyék ki a házból az újszülötteket, hogy azok magukra hagyva elpusztuljanak. ²⁰ Abban az időben született Mózes, aki kedves volt Istennek. A szülei három hónapig otthon nevelték, ²¹ azután kitették a házukból és magára hagyták. A király leánya azonban megtalálta a gyermeket, és úgy nevelte fel, mint a saját fiát. ²² Mózest megtanították az egyiptomiak minden tudományára. Kiváló volt mind a beszédében, mind a tetteiben.

²³ Amikor negyvenéves lett, arra gondolt, hogy meglátogatja a testvéreit, Izráel népét. ²⁴ Közben látta, hogy az egyik egyiptomi ütlegeli az egyik izráeli férfit. Ekkor Mózes megvédte az izráelit, bosszút állt érte, és megölte az egyiptomit. ²⁵ Azt gondolta, hogy a testvérei majd megértik, hogy Isten általa akarja Izráel népét megszabadítani, de azok nem értették meg.

²⁶ Másnap Mózes akkor ment hozzájuk, amikor éppen verekedtek, és így próbálta kibékíteni őket: »Férfiak, ti testvérek vagytok! Miért bántjátok egymást?« ²⁷ De aki bántotta a másikat, félrelökte Mózest, és azt mondta neki: »Ki tett téged vezetővé és bíróvá fölöttünk? ²⁸ Vagy talán engem is meg akarsz ölni, mint tegnap azt az egyiptomit?!«^{[d] 29} Amikor Mózes ezt meghallotta, elfutott, és sokáig Midján földjén lakott, mint egy menekült. Ott azután két fia született.

³⁰ Negyven évvel később a Sínai-hegy melletti pusztában egy égő bokor lángjaiban megjelent Mózesnek egy angyal. ³¹ Mózes meglátta, és nagyon elcsodálkozott. Amikor odament, hogy közelebbről is megnézze, az Örökkévaló hangját hallotta: ³² »Én vagyok ősapáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene.« Mózes reszketett a félelemtől, és nem mert odanézni.^[e]

³³ Ekkor így szólt hozzá az Örökkévaló: »Vedd le a sarudat, mert ahol állsz, az szent föld!« ³⁴ Azután így folytatta: »Közelről figyeltem, és jól láttam népem minden szenvedését Egyiptomban. Meghallottam panaszkodásukat, és lejöttem, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj ide Mózes, elküldelek téged Egyiptomba!«^[f]

³⁵ Azt a Mózest, akit elutasítottak, és akinek azt mondták: »Ki tett téged vezetővé és bíróvá?«^[g], igen, éppen őt küldte el Isten vezetőnek és szabadítónak — annak az angyalnak a segítségével, aki az égő bokorban megjelent neki. ³⁶ Ez a Mózes volt az, aki kivezette Izráel népét Egyiptomból, közben jeleket és csodákat tett Egyiptomban, a Vörös-tengernél és a pusztában negyven éven keresztül.

³⁷ Ez a Mózes mondta Izráel népének: »Isten egy prófétát fog nektek adni, aki olyan lesz, mint én, és közületek való lesz.«^{[h] 38} Ez a Mózes az, aki a pusztában közbenjáró volt őseink közössége és a között az angyal között, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá. Mózes élő és élet-adó igéket kapott Istentől, hogy azokat továbbadja nekünk.

³⁹ De ősapáink nem engedelmeskedtek Mózesnek, hanem elutasították, és vissza akartak menni Egyiptomba. ⁴⁰ Azt mondták Áronnak: »Mózes kivezetett bennünket Egyiptomból, de nem tudjuk, mi történt vele. Ezért készíts nekünk isteneket, hogy azok vezessenek minket.«^{[i] 41} Ekkor egy bikaborjút formázó szobrot készítettek, és áldozatokat mutattak be ennek a bálványnak. Azt ünnepelték, amit a saját kezükkel készítettek. ⁴² Ezért Isten elfordult tőlük, és hagyta, hogy azokat a hamis isteneket imádják, akik a magasban vannak. Ez így van megírva a próféták könyvében, ahol Isten ezt mondja:

⁴⁴ A Szent Sátor^[k] ott volt ősapáinkkal a pusztában. Isten megmondta és megmutatta Mózesnek, hogyan készítse el ezt, és pontosan úgy is készítették el. ⁴⁵ Később, Józsué vezetésével ősapáink elfoglalták ezt a földet. Isten kiűzte előlük azokat a népeket, akik itt laktak. Amikor őseink ide költöztek, magukkal hozták ezt a Szent Sátrat is, és az megmaradt egészen Dávid király idejéig. ⁴⁶ Dávid nagyon kedves volt Istennek, és azt kérte tőle, hogy templomot építhessen neki, a Jákób Istenének.^{[l] 47} Mégis Salamon építette fel a Templomot.

⁴⁸ De a Magasságos Isten nem olyan templomban lakik, amit emberek építenek. Amint a próféta^[m] is mondja:

⁵¹ István így folytatta: „Ti, kemény nyakúak! Csak a testetek van körülmetélve, de a szíveteket nem adtátok Istennek, és nem hallgattatok rá! Ti mindig ellenkeztetek a Szent Szellemmel, akárcsak őseitek! Éppen olyanok vagytok, mint ők! ⁵² A próféták közül kit nem bántalmaztak és üldöztek ősapáitok? Megölték azokat a prófétákat, akik előre hirdették az »Igazságos«, a Messiás eljövetelét! Ti pedig most elárultátok, és meggyilkoltátok őt is, az »Igazságost«. ⁵³ Ti vagytok, akik angyalok segítségével kaptátok a Törvényt, mégsem tartottátok meg!”

Istvánt megkövezik

⁵⁴ Ezt hallva a vallási vezetők annyira megharagudtak Istvánra, hogy a fogukat csikorgatták dühükben. ⁵⁵ István pedig megtelt Szent Szellemmel, és amint felnézett, meglátta Isten dicsőségét és Jézust, aki Isten jobb oldalán állt. ⁵⁶ Felkiáltott: „Nézzétek! Látom a megnyílt Mennyet, és az Emberfiát Isten jobb oldalán állni!”

⁵⁷ Ekkor mind kiabálni kezdtek, befogták a fülüket, és Istvánra rohantak. ⁵⁸ Kilökdösték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű fiatalember lábához tették a köpenyüket. ⁵⁹ Miközben hullottak rá a kövek, István így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz a szellememet!” ⁶⁰ Majd térdre esett, és hangosan kiáltotta: „Uram, bocsásd meg nekik ezt a bűnt!” Miután ezt mondta, meghalt.

8 Azután néhány istenfélő férfi eltemette, és megsiratta Istvánt.

A gyülekezetet üldözni kezdik

Saul is helyeselte, hogy Istvánt megölték. Azon a napon nagy üldözés kezdődött a jeruzsálemi gyülekezet ellen. Ezért Jeruzsálemből a hívők mind elmenekültek Júdea és Samária különböző vidékeire, csak az apostolok maradtak a városban.

Saul is igyekezett a jeruzsálemi gyülekezetet elpusztítani. Házról házra járt, a gyülekezethez tartozó férfiakat és nőket erőszakkal elhurcolta otthonaikból, és börtönbe zárta őket. ⁴ Így a hívők Jeruzsálemből minden irányba szétszóródtak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették az örömüzenetet.

Fülöp Samáriában hirdeti az örömüzenetet

⁵ Fülöp^[o] Samária városába ment, és ott a Messiást hirdette a népnek. ⁶ Nagy sokaság gyűlt össze, akik egy szívvel-lélekkel hallgatták, amit mondott. Látták a jeleket és csodákat, amelyek Fülöp által történtek. ⁷ Sokan megszabadultak a gonosz szellemektől, akik hangos kiáltással kimentek belőlük. Sok béna is meggyógyult. ⁸ Az egész várost elárasztotta az öröm.

⁹ Élt a városban egy Simon nevű varázsló, akit a nép csodált a varázstudománya miatt. Simon maga is sokat dicsekedett a hatalmával. ¹⁰ Samáriában a vezetőktől a koldusokig mindenki hallgatott rá, és hitt neki. Úgy nevezték, hogy „Nagy hatalmú”, és azt gondolták, hogy Isten ereje mutatkozik meg benne. ¹¹ Azért csodálták, és hallgattak rá, mert Simon már régóta ámulatban tartotta és lenyűgözte őket a varázslataival.

¹² Amikor azonban Fülöp hirdette nekik az örömüzenetet Isten Királyságáról és Jézusról, a Messiásról, a város lakói — férfiak és nők egyaránt — hittek Fülöpnek, és bemerítkeztek. ¹³ Simon maga is hívő lett, bemerítkezett, és igyekezett mindig Fülöp közelében maradni. Látta a nagy csodákat és jeleket, amelyek Fülöp által történtek, és egészen meg volt döbbenve.

¹⁴ Amikor Jeruzsálemben meghallották az apostolok, hogy Samária lakosai befogadták Isten üzenetét, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. ¹⁵ Amikor ők ketten megérkeztek, imádkoztak a samáriai hívőkért, hogy azok is kapják meg a Szent Szellemet. ¹⁶ Ezek a hívők ugyanis már bemerítkeztek az Úr Jézus nevébe, de a Szent Szellem még nem szállt le rájuk. ¹⁷ Amikor azonban Péter és János rájuk tették a kezüket^[p], a samáriai hívők is megkapták a Szent Szellemet.

¹⁸ Simon látta, hogy akikre az apostolok ráteszik a kezüket, azok megkapják a Szent Szellemet. Ezért pénzt kínált az apostoloknak, és azt mondta: ¹⁹ „Adjátok nekem is ezt a hatalmat, hogy ha valakire ráteszem a kezemet, az megkapja a Szent Szellemet!”

²⁰ Péter erre így válaszolt: „Pusztuljon a pénzed veled együtt! Hogy képzelted, hogy Isten ajándékát pénzért megveheted? ²¹ Semmi közöd neked ehhez, és nem is részesülhetsz benne, mert a szíved nem egyenes Isten előtt! ²² Azonnal fordíts hátat ennek a gonoszágnak, és könyörögj az Úrnak, hátha megbocsátja neked ezt a gonosz szándékot! ²³ Úgy látom, egészen tele van a lelked méreggel, és az istentelenség uralkodik rajtad.”

²⁴ Simon így válaszolt: „Kérlek, imádkozzatok értem az Úrhoz, hogy ne történjen meg, amit mondtatok!”

²⁵ Péter és János hirdették a sokaságnak mindazt, amit Jézus tett és mondott, azután visszatértek Jeruzsálembe. Útközben sok samáriai faluban is hirdették az örömüzenetet.

Fülöp bemeríti az etióp főembert

²⁶ Ezek után Fülöphöz így szólt az Örökkévaló egyik angyala: „Készülj fel, és indulj el dél felé, azon az úton, amely Jeruzsálemből a sivatagon keresztül Gázába visz!”

^27-28 Fülöp útnak eredt, és meglátott egy szekeret, amelyen egy előkelő etióp férfi utazott. Etiópia királynőjének, Kandakénak a nagy hatalmú főembere^[q] volt ez, akire a királynő országa pénzügyeit bízta. Éppen hazafelé utazott Jeruzsálemből, ahová azért ment föl, hogy ott Istent imádja. A szekerén ülve Ézsaiás próféta könyvét olvasta. ²⁹ Ekkor a Szent Szellem szólt Fülöpnek: „Menj oda, és csatlakozz ahhoz a szekérhez!” ³⁰ Amikor Fülöp odafutott a szekérhez, hallotta, hogy az etióp főember Ézsaiás próféta könyvét olvassa. Megkérdezte tőle: „Érted-e, amit olvasol?”

³¹ Ő így válaszolt: „Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza?” Megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. ³² Éppen azt a részt olvasta, amely így szól:

³⁴ A főember Fülöphöz fordult: „Kérlek, mondd meg, kiről beszél itt a próféta: saját magáról, vagy valaki másról?” ³⁵ Fülöp hozzáfogott, hogy elmagyarázza a Jézusról szóló örömhírt. Azzal kezdte, amit a főember éppen olvasott.

³⁶ Amint tovább haladtak, egy vízfolyáshoz értek. Ekkor az etióp főember megszólalt: „Nézd csak, ott a víz! Szeretnék bemerítkezni. Van-e valami akadálya?” ^{[37] [s] 38} Akkor a főember megparancsolta, hogy álljanak meg. Mindketten belementek a vízbe, és Fülöp bemerítette a főembert. ³⁹ Amikor feljöttek a vízből, az Úr Szelleme hirtelen elragadta Fülöpöt. Az etióp főember nem is látta többé, mégis boldogan folytatta útját. ⁴⁰ Fülöp pedig Azótosz városában találta magát, majd onnan továbbmenve minden városban hirdette az örömüzenetet, amíg Cézáreába nem érkezett.

Saul találkozik Jézussal

9 Saul^[t] ezalatt folytatta az Úr tanítványainak üldözését Jeruzsálemben. Fenyegette őket, és gyűlöletet szított ellenük. Elment a főpaphoz, ² és kérte, hogy írjon leveleket a Damaszkusz városában lévő zsinagógákhoz. Az volt a szándéka, hogy Damaszkuszban is felkutatja a Jézusban hívő^[u] zsidó férfiakat és nőket, majd letartóztatja, és Jeruzsálembe hurcolja őket.

³ El is indult Jeruzsálemből, és amikor már közel járt Damaszkuszhoz, hirtelen mennyei fény ragyogta körül, ⁴ ő pedig a földre esett. Azután egy hangot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”

⁵ Saul megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?”

Ő így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl. ⁶ De most kelj fel, menj be a városba. Ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”

⁷ Saul útitársai úgy meglepődtek, hogy egy szót sem tudtak szólni. Csak álltak, mert a hangot ugyan hallották, de nem láttak senkit. ⁸ Saul felállt a földről, de amikor a szemét kinyitotta, semmit sem látott. Ekkor kézen fogták, és úgy vezették Damaszkuszba. ⁹ Ezután még három napig nem látott, és nem evett, nem ivott semmit.

¹⁰ Élt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!”

Ő így válaszolt: „Itt vagyok, Uram!”

¹¹ Az Úr így folytatta: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak. Keresd meg a Júdás^[v] házát. Kérdezd meg, hol van az a Saul, aki Tarzusz városából való. Ő most éppen imádkozik, ¹² és látomást lát. Azt látja, hogy egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá, és ráteszi a kezét, hogy újra lásson.”

¹³ Anániás erre így válaszolt: „Uram, már sokaktól hallottam erről az emberről, hogy mennyi gonoszságot követett el a tanítványaid ellen Jeruzsálemben. ¹⁴ Ide is azért jött, mert felhatalmazást kapott a főpapoktól, hogy letartóztassa azokat, akik benned hisznek.”

¹⁵ De az Úr azt mondta Anániásnak: „Menj csak oda, mert ezt a férfit arra választottam ki, hogy a nevemet hordozza és megismertesse az Izráelen kívüli nemzetekkel, királyokkal, és Izráel népével is. ¹⁶ Én magam fogom megmutatni neki, mennyit kell szenvednie a nevemért.”

¹⁷ Ekkor Anániás elindult, bement Júdás házába, kezét Saulra tette, és ezt mondta neki: „Saul testvérem, az Úr Jézus küldött hozzád, aki megjelent neked az úton, amikor ide jöttél. Azért küldött, hogy újra láss, és a Szent Szellem betöltsön téged.” ¹⁸ Abban a pillanatban Saul úgy érezte, mintha pikkelyek hullottak volna le a szeméről, és újra látott! Majd felkelt, bemerítkezett, ¹⁹ és miután evett valamit, az erejét is visszanyerte.

Saul Damaszkuszban

Ezután Saul egy ideig még a tanítványokkal maradt Damaszkuszban. ²⁰ Azonnal hirdetni kezdte a város zsinagógáiban, hogy Jézus az Isten Fia.

²¹ Akik hallották Sault, nagyon csodálkoztak, és ezt kérdezték: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben el akarta pusztítani azokat, akik Jézusban hisznek? Hiszen ide is azért jött, hogy letartóztassa, és a jeruzsálemi főpapokhoz hurcolja őket!”

²² De Saul egyre nagyobb erővel bizonyította a damaszkuszi zsidóknak, hogy Jézus a Messiás, és zavarba hozta őket.

^23-24 Egy idő múlva a damaszkuszi zsidók összefogtak, és elhatározták, hogy végeznek Saullal. Éjjel-nappal őrizték a város kapuit, hogy ha arra jön, meggyilkolják. Saul azonban megtudta, mire készülnek. ²⁵ A tanítványai pedig az egyik éjszaka egy kosárban leengedték őt a városfalon kívülre, és így elmenekült.

Saul Jeruzsálemben

²⁶ Amikor Saul Jeruzsálembe érkezett, szeretett volna a tanítványokhoz csatlakozni. De azok féltek tőle, mert nem hitték el, hogy ő is Jézus tanítványa lett. ²⁷ Csak Barnabás barátkozott vele, és elvitte az apostolokhoz. Elmagyarázta nekik, hogyan látta meg Saul az Urat az úton, hogyan szólt hozzá az Úr, és hogy Damaszkuszban Saul milyen bátran beszélt Jézus nevében.

²⁸ Így azután Saul is a tanítványok közé tartozott, szabadon járt-kelt Jeruzsálemben, és bátran beszélt az Úr nevében. ²⁹ Gyakran beszélgetett, sőt vitatkozott a görög kultúrát követő zsidókkal, akik viszont azt tervezték, hogy meggyilkolják őt. ³⁰ Amikor a testvérek ezt megtudták, elvitték Sault Cézárea városába, és onnan továbbküldték Tarzuszba.

³¹ Ebben az időben Júdeában, Galileában és Samáriában Jézus tanítványainak egész közössége mindenhol nyugalmat élvezett, épült és gyarapodott. A hívők egész életükkel tisztelték az Urat, a Szent Szellem pedig bátorította és segítette őket, ezért egyre többen csatlakoztak hozzájuk.

Éneász csodálatos gyógyulása

³² Péter bejárta a Jeruzsálem környékén lévő városokat. Eközben meglátogatta a Liddában élő hívőket^[w] is. ³³ Ott talált egy Éneász nevű béna embert, aki már nyolc éve ágyban fekvő beteg volt. ³⁴ Péter megszólította: „Éneász! Jézus, a Messiás meggyógyít téged! Kelj fel, és tedd rendbe az ágyadat!” Ő pedig azonnal felkelt. ³⁵ Lidda és Sáron lakói mind látták, hogy Éneász meggyógyult, és hittek az Úrban.

Péter imádságára Tábita feltámad

³⁶ Joppéban élt egy Tábita nevű tanítvány, akit görögül Dorkásznak hívtak, (ami zergét jelent). Ez az asszony mindig jót tett mindenkivel, és sokszor adakozott a szegényeknek. ³⁷ Azokban a napokban Tábita megbetegedett, és meg is halt. A testét megmosták, és egy emeleti szobában fektették le.

³⁸ Joppé közel volt Liddához. Ezért, amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter Liddában van, elküldtek hozzá két férfit. Ezt üzenték neki: „Kérünk, azonnal jöjj át hozzánk!” ³⁹ Péter el is ment velük. Amikor megérkezett Liddába, bevezették őt abba a felső szobába, ahol Tábita holtteste feküdt. A síró özvegyasszonyok mind körülállták Pétert, és mutogatták neki azokat a ruhákat, amelyeket még Tábita készített, amíg velük volt.

⁴⁰ Péter ekkor mindenkit kiküldött a szobából, letérdelt és imádkozott. Azután a holttesthez fordult, és azt mondta: „Tábita, kelj fel!” Az asszony kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. ⁴¹ Péter kézenfogta és felsegítette, majd behívta a hívőket és az özvegyasszonyokat a szobába. Megmutatta nekik, hogy Tábita él. ⁴² Ennek az eseménynek elterjedt a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. ⁴³ Péter ezután még sokáig Joppéban maradt egy Simon nevű tímármester házánál.

Péter Kornéliusz házában

10 Cézárea városában élt egy Kornéliusz nevű római katonatiszt, aki századosi rangban szolgált az úgynevezett „itáliai” ezredben. ² Jó és istenfélő ember volt, és egész családjával együtt az igaz Istent imádta. Gyakran osztogatott adományokat a szegényeknek, és állandóan Istenhez imádkozott. ³ Egyik délután három óra körül látomás látott. Nyitott szemmel figyelte, amint Isten egyik angyala bejött hozzá, és megszólította: „Kornéliusz!”

⁴ Kornéliusz döbbenten meredt rá, és rémülten kérdezte: „Mit kívánsz, Uram?”

Az angyal így válaszolt: „Isten meghallgatta imádságaidat, és jól látta a szegényeknek osztott adományaidat. ⁵ Most azért küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide azt a Simont, akit Péternek is hívnak. ⁶ Ő éppen egy Simon nevű tímármesternél vendégeskedik, aki a tenger partján lakik.” ⁷ Ezután az angyal eltűnt. Kornéliusz magához hívta két szolgáját és egy katonát a saját közeli segítői közül. Ez a katona is istenfélő ember volt. ⁸ Mindent elmondott nekik, és elküldte őket Joppéba.

⁹ Másnap délben Kornéliusz küldöttei már a város felé közeledtek, amikor Péter — Joppéban, Simon házában — felment imádkozni a ház tetőteraszára. ¹⁰ Közben megéhezett, és szeretett volna enni valamit. Amíg az ebédet készítették, Péter látomást látott: ¹¹ megnyílt az ég, és valami leereszkedett onnan. Egy nagy lepedő volt az, amelyet a négy sarkánál fogva a földre eresztettek, éppen Péter elé. ¹² Mindenféle állat volt benne: négylábúak, csúszómászók és madarak. ¹³ Azután egy hangot hallott: „Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!”

¹⁴ Péter így válaszolt: „Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit a Törvény szerint nem szabad megennünk, vagy ami tisztátalan!”

¹⁵ Akkor az a hang másodszor is szólt hozzá: „Amit Isten »tisztává« tett, azt ne tekintsd tisztátalannak!” ¹⁶ Ez még kétszer megismétlődött, majd az egész felemelkedett az égbe.

¹⁷ Péter még azon gondolkodott, hogy mit jelenthet ez a látomás, amikor megérkeztek Kornéliusz küldöttei. Ott álltak a kapu előtt, és Simon mester házát keresték. ¹⁸ Bekiáltottak, és megkérdezték, van-e ott egy Simon nevű vendég, akit Péternek is hívnak.

¹⁹ Péter eközben még mindig a látomáson gondolkozott, de a Szent Szellem szólt hozzá: „Figyelj rám! Három férfi keres téged. ²⁰ Kelj fel, menj le hozzájuk. Én küldtem őket, ezért ne kérdezz semmit, csak menj el velük.” ²¹ Péter lement a küldöttekhez, és ezt mondta: „Én vagyok, akit kerestek. Mondjátok el, miért jöttetek!”

²² Ők így feleltek: „Kornéliusz százados küldött bennünket, aki igaz, istenfélő, és akiről az egész zsidó nép jó véleménnyel van. Egy szent angyal mondta neki látomásban, hogy hívjon meg téged a házába, és hallgassa meg, amit mondasz.” ²³ Péter ekkor behívta és vendégül látta őket.

Másnap Péter útra kelt, és néhány testvér kíséretében elment velük. ²⁴ A következő nap megérkeztek Cézáreába. Közben Kornéliusz összehívta a rokonait, meg a legjobb barátait, és együtt várták Pétert. ²⁵ Amikor Péter belépett a házba, Kornéliusz elébe ment, és a lába elé borult, hogy imádja. ²⁶ Péter azonban felemelte, és azt mondta: „Állj fel, hiszen én is csak ember vagyok!” ²⁷ Azután beszélgetni kezdtek, és beljebb mentek a házba. Amikor Péter meglátta, milyen sokan összegyűltek, ²⁸ ezt mondta: „Tudjátok, hogy nekünk, zsidóknak, tilos a nem zsidókkal barátkozni, vagy meglátogatni őket. Isten azonban megmutatta nekem, hogy senkit se tartsak „közönségesnek” vagy „tisztátalannnak”. ²⁹ Ezért, amikor elhívtatok, nem ellenkeztem, hanem eljöttem. Most viszont hadd kérdezzem meg: miért hívtatok ide?”

³⁰ Kornéliusz így válaszolt: „Négy nappal ezelőtt ugyanebben az időben, délután három órakor a házamban imádkoztam. Hirtelen megállt előttem egy férfi, fénylő ruhában, ³¹ és azt mondta: »Isten meghallgatta imádságaidat, és jól látta a szegényeknek osztott adományaidat. ³² Most azért küldj embereket Joppéba, hogy hívják ide azt a Simont, akit Péternek is hívnak! Ő éppen egy Simon nevű tímármesternél vendégeskedik, aki a tenger partján lakik.« ³³ Ezért azonnal hozzád küldtem az embereimet. Igazán kedves tőled, hogy eljöttél hozzám! Most tehát mindannyian Isten előtt állunk, hogy meghallgassuk, amit az Úr rádbízott, hogy elmondd.”

Péter beszéde Kornéliusz házában

³⁴ Péter ekkor beszélni kezdett: „Most látom csak igazán, hogy Isten nem személyválogató! ³⁵ Aki tiszteli Istent, és igazságosan él, azt ő elfogadja, bármelyik néphez tartozik is. ³⁶ Ti ismeritek azt az üzenetet, amelyet Isten küldött Izráel népének: az örömhírt, amely arról szól, hogy Jézus, a Messiás által kaphatunk békességet. Mert a Messiás Jézus az Úr mindenek fölött. ³⁷ Ismeritek azokat a dolgokat is, amelyek egész Júdeában történtek. Ezek Galileában kezdődtek, azután a bemerítés után, amelyet János tanított.

³⁸ Hallottatok a Názáret városából való Jézusról is, akit Isten tett Messiássá: betöltötte a Szent Szellemmel, és felruházta hatalommal. Tudjátok, hogy Jézus sok helyen járt, sok jót tett az emberekkel, és megszabadította azokat, akiket a Sátán az uralma alatt tartott — mert Isten volt vele. ³⁹ Mi láttuk mindazt, amit Jézus tett Júdeában és Jeruzsálemben, és tanúskodunk arról, hogy mindez igaz. Azután Jézust keresztre feszítve megölték, ⁴⁰ de Isten a harmadik napon feltámasztotta, és világosan megmutatta az embereknek, hogy Jézus él. ⁴¹ Azonban nem mindenkinek mutatta meg, csak azoknak, akiket Isten előre kiválasztott, hogy Jézus feltámadásáról tanúskodjanak. Mi vagyunk ezek a kiválasztottak, akik együtt ettünk és ittunk Jézussal, miután ő feltámadt a halálból.

⁴² Ő parancsolta meg nekünk, hogy mondjuk el mindenkinek, és tanúskodjunk róla, hogy Isten őt választotta ki arra, hogy bírája legyen minden embernek, élőknek és halottaknak egyaránt. ⁴³ A próféták is mind őróla tanúskodtak: azt hirdették, hogy akik hisznek Jézusban, azoknak Isten megbocsátja a bűneit.”

A Szent Szellem leszáll a római hívőkre is

⁴⁴ Miközben Péter még beszélt, a Szent Szellem leszállt mindenkire, akik Pétert hallgatták. ⁴⁵ A zsidó hívők, akik Péterrel együtt jöttek, elcsodálkoztak azon, hogy Isten a más nemzethez tartozóknak is adta a Szent Szellem ajándékát, ⁴⁶ mert hallották, hogy azok más nyelveken szólnak, és Istent dicsérik. Ekkor Péter azt mondta: ⁴⁷ „Senki sem tilthatja meg nekik, hogy bemerítkezzenek, hiszen ők is ugyanúgy megkapták a Szent Szellemet, mint mi!” ⁴⁸ Így azután Péter úgy rendelkezett, hogy Kornéliusz, meg a rokonai és barátai mind merítkezzenek be Jézus, a Messiás nevébe. Így is történt. Azok pedig kérték Pétert, hogy maradjon velük még néhány napig.

Pétert kikérdezik Jeruzsálemben

11 Az apostolok és a Júdeában élő testvérek megtudták, hogy a más nemzethez tartozók is elfogadták Isten üzenetét. ² Azután Péter felment Jeruzsálembe. Ott egyes zsidó hívők^[x] a szemére vetették: ³ „Más nemzethez tartozók házába mentél be, és még együtt is ettél velük!”

⁴ Péter ekkor részletesen elmondta nekik, hogy mi történt: ⁵ „Joppéban voltam és imádkoztam, amikor hirtelen látomást láttam. Egy nagy lepedő ereszkedett le az égből a négy sarkánál fogva, és leszállt hozzám a földre. ⁶ Belenéztem, és mindenféle állatot láttam benne. Voltak ott vadállatok, négylábúak, földön csúszó állatok és madarak is. ⁷ Majd egy hangot hallottam, amely ezt mondta: »Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!«

⁸ Mire én azt válaszoltam: Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit a Törvény szerint nem szabad megennünk, vagy ami tisztátalan!

⁹ Ekkor másodszor is megszólalt a hang a Mennyből: »Amit Isten tisztává tett, azt ne tekintsd tisztátalannak!«

¹⁰ Ez még kétszer megismétlődött, majd az egész felemelkedett az égbe. ¹¹ Ebben a pillanatban három férfi érkezett ahhoz a házhoz, ahol vendég voltam. Cézáreából jöttek értem, ¹² és a Szent Szellem azt mondta, hogy nyugodtan menjek velük. Ez a hat testvér is velem jött Cézáreába. Amikor megérkeztünk annak a férfinak a házába, ¹³ ő elmondta, hogy egy angyalt látott. Az angyal a házában állt, és azt mondta neki: »Küldj embereket Joppéba, és hívasd el Simont, akit Péternek is hívnak! ¹⁴ Ő majd elmondja neked mindazokat a dolgokat, amelyek által üdvösséget kaphatsz te is, meg az egész családod is«.

¹⁵ Alighogy beszélni kezdtem hozzájuk, leszállt rájuk a Szent Szellem, éppen úgy, ahogyan kezdetben ránk is leszállt.^{[y] 16} Ekkor visszaemlékeztem arra, amit az Úr mondott: »János vízbe merített be, de ti majd Szent Szellembe fogtok bemerítkezni.« ¹⁷ Isten pedig nekik is ugyanazt az ajándékot adta, mint nekünk, amikor hittünk az Úr Jézusban, a Messiásban. Akkor hogyan állhattam volna Isten útjába?”

¹⁸ Ezt hallva a zsidó hívők nem vitatkoztak tovább, hanem dicsérték Istent. Azt mondták: „Ezek szerint Isten a többi népeknek is lehetővé tette, hogy hozzá forduljanak és örök életet kapjanak!”

Az örömhír eléri a többi nemzeteket is

¹⁹ Miután Istvánt megölték, a hitetlenek a hívők ellen támadtak, és üldözték őket. Ezért a hívők minden irányba elmenekültek Jeruzsálemből. Eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és a szíriai Antiókhia városába. Mindenhol hirdették az örömüzenetet, de csak a zsidóknak. ²⁰ A hívők között azonban voltak Ciprus szigetéről és Cirénéből származók is. Amikor ezek a szíriai Antiókhiába értek, ott a görögöknek^[z] is hirdették az Úr Jézusról szóló örömüzenetet. ²¹ Az Úr hatalma volt velük, így nagyon sokan a görögök közül is megváltoztatták a gondolkodásukat, Istenhez fordultak, és hittek az Úrban.

²² Amikor ennek híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezetbe, Barnabást elküldték a szíriai Antiókhiába. ²³ Amikor megérkezett, látta, hogy ott milyen erőteljesen működik Isten kegyelme. Ennek nagyon megörült, és biztatta az antiókhiai hívőket, hogy teljes szívvel maradjanak hűségesek az Úrhoz. ²⁴ Barnabás jó ember volt, telve Szent Szellemmel és hittel. Így ott nagyon sokan kezdték követni az Urat.

²⁵ Barnabás ezután Tarzuszba ment, hogy Sault megkeresse. ²⁶ Amikor rátalált, elvitte a szíriai Antiókhiába. Egy évig maradtak ott a helyi gyülekezetben, és nagyon sok embert tanítottak. Jézus tanítványait ebben a városban nevezték először Krisztus-követőknek, vagyis keresztényeknek.

²⁷ Ebben az időben néhány próféta érkezett Jeruzsálemből a szíriai Antiókhiába. ²⁸ Egyikük, akit Agabosznak hívtak, felállt, és a Szent Szellem által előre megmondta, hogy nagy éhínség következik az egész világra. Ez Claudius császár idejében meg is történt. ²⁹ Ekkor minden tanítvány elhatározta, hogy segít a Júdeában élő testvéreknek. Mindenki igyekezett annyi pénzt adni, amennyit csak tudott. ³⁰ Amit összegyűjtöttek, azt rábízták Barnabásra és Saulra, hogy vigyék el a júdeai gyülekezetek vezetőinek.

Heródes király üldözi a jeruzsálemi közösséget

12 Ebben az időben Heródes király üldözni kezdte a gyülekezet egyes tagjait. ² Megparancsolta, hogy Jakab apostolt, János testvérét, végezzék ki. ³ Miután látta, hogy a júdeaiak örülnek Jakab halálának, megparancsolta, hogy Péter apostolt is fogják el. Mindez a kovásztalan kenyerek ünnepén történt. ⁴ Heródes tehát elfogatta Pétert, börtönbe záratta, és tizenhat katonát rendelt az őrzésére. Az volt a terve, hogy majd a páska ünnepe után állítja a nép elé, és akkor ítélkezik felette. ⁵ Mialatt Péter a börtönben raboskodott, a gyülekezet állandóan imádkozott érte.

Pétert az angyal kiszabadítja a börtönből

⁶ A kitűzött tárgyalás előtti éjszakán Péter — két lánccal megkötözve — két katona között aludt a börtönben. A börtön kapui előtt is katonák őrködtek. ⁷ Hirtelen világosság fénylett a börtönben. Megjelent az Úr egyik angyala, oldalba lökte Pétert, és felébresztette: „Kelj fel gyorsan!” Ekkor a láncok leestek Péter kezéről. ⁸ „Öltözz fel, és vedd fel a sarudat is! Vedd magadra a köpenyed, és gyere utánam!” — mondta az angyal. ⁹ Péter felöltözött, és követte az angyalt, de nem fogta fel, hogy amit az angyal tesz, az valóságos. Azt hitte, hogy látomást lát. ¹⁰ Elmentek az első, majd a második őrség mellett, s a vaskapuhoz érkeztek, amely a városba vezetett. Ekkor a kapu magától kinyílt előttük, és az utcára jutottak. Egy darabig együtt mentek, majd az angyal hirtelen eltűnt.

¹¹ Péter csak ekkor tért magához, és ezt mondta: „Most látom csak, hogy az Úr elküldte angyalát, és megszabadított Heródes hatalmából, a júdeaiak szándékától.”

¹² Miután ezt Péter megértette, János Márk anyjának, Máriának a házához ment, ahol sokan együtt imádkoztak. ¹³ Péter kopogtatott a kapun, mire kijött a házból egy Rodé nevű szolgálólány. ¹⁴ Amikor Péter hangját felismerte, örömében ki sem nyitotta a kaput, hanem visszafutott a házba, és lelkesen újságolta a többieknek, hogy Péter áll a kapu előtt. ¹⁵ De azok azt mondták: „Elment az eszed!” Mikor Rodé továbbra is állította, hogy valóban Péter van ott, ezt válaszolták: „Biztosan Péter angyala az.”

¹⁶ Közben Péter egyre csak zörgette a kaput. Mikor végre kinyitották, és látták, hogy valóban ő az, nagyon elcsodálkoztak. ¹⁷ Péter azonban intett nekik, hogy csendesedjenek le, majd elmagyarázta, hogy az Úr hogyan szabadította ki a börtönből. Azután azt mondta: „Mondjátok el ezt Jakabnak és a többi testvérnek is!” Ezután elment.

¹⁸ Másnap reggel a börtönben őrködő katonák között nagy zűrzavar támadt, mert nem értették, hová tűnhetett Péter. ¹⁹ Heródes elküldte őket, hogy keressék meg, de sehol sem találták. Azután Heródes kikérdezte az őröket, majd megparancsolta, hogy végezzék ki őket.

Heródes király halála

Ezután Heródes Júdeából elutazott Cézárea városába, és egy ideig ott is maradt. ²⁰ Tírusz és Szidón városának lakóira Heródes nagyon haragudott, de azok közös akarattal követeket küldtek a királyhoz. Békét akartak kötni Heródessel, mert az ő országából vásárolták az élelmiszert. Rábeszélték Heródes személyes szolgáját, akit Blásztusznak hívtak, hogy segítsen nekik.

²¹ Heródes egy bizonyos napon gyönyörű királyi ruhában trónra ült, és nagy szónoklatot tartott. ²² A sokaság így kiáltozott: „Egy isten szava ez, nem emberé!” ²³ Ekkor az Úr egyik angyala azonnal lesújtott Heródesre, aki elfogadta ezt a dicséretet, és nem Istennek adta a dicsőséget. A király testét férgek emésztették meg — így pusztult el.

²⁴ Isten üzenete azonban egyre jobban terjedt, és egyre több emberhez jutott el.

²⁵ Miután Barnabás és Saul befejezték a feladatukat Jeruzsálemben, visszatértek a szíriai Antiókhia városába. Magukkal vitték János Márkot is.

Barnabást és Sault a Szent Szellem a nemzetekhez küldi

13 A szíriai Antiókhia városában, a helyi gyülekezetben próféták és tanítók is voltak: Barnabás, Simeon, akit Nigernek is neveztek, azután Lucius, aki Ciréne városából jött, azután Manaén, aki együtt nevelkedett Heródes királlyal,^[aa] és Saul. ² Egy alkalommal, amikor ezek a férfiak együtt imádták az Urat, és böjtöltek, így szólt hozzájuk a Szent Szellem: „Válasszátok külön a számomra Barnabást és Sault arra a feladatra, amelyre elhívtam őket!”

³ Ezért, miután böjtöltek és imádkoztak, Barnabásra és Saulra tették kezüket, és kiküldték őket.

Barnabás és Saul Ciprus szigetén

⁴ Barnabás és Saul, miután ilyen módon kiküldte őket a Szent Szellem, elindultak. Először Szeleukia kikötőjébe mentek, ahol hajóra szálltak, és Ciprus szigetére utaztak. ⁵ Amikor Szalamisz városába értek, a helyi zsidó közösség zsinagógáiba mentek, és ott hirdették Isten üzenetét. János Márk is velük volt, mint segítőtárs.

⁶ Azután bejárták Ciprus szigetét egészen Páfoszig. Ott találkoztak egy zsidó származású varázslóval, akit Bar-Jézusnak, görögül Elimásznak hívtak. Ez hamis próféta volt, ⁷ és igyekezett mindig a kormányzó, Szergiusz Paulusz közelében maradni. A kormányzó, aki nagyon értelmes ember volt, meghívta Barnabást és Sault, mert Isten üzenetét akarta hallani tőlük.

⁸ Ők el is mentek, de Elimász, a varázsló folyton ellenkezett és vitatkozott velük, sőt a helytartót is igyekezett visszatartani attól, hogy higgyen Jézusban. ⁹ Ekkor Sault — akit Pálnak is hívtak — betöltötte a Szent Szellem, egyenesen Elimászra nézett, és ezt mondta: ¹⁰ „Te ördögfajzat, minden jónak ellensége, aki telve vagy mindenféle hazugsággal és gonoszsággal! Hát már sohasem hagyod abba, hogy az Úr nyilvánvaló igazságait kicsavard és meghazudtold?! ¹¹ Figyelj csak rám! Az Úr keze elér téged, megvakulsz, és egy ideig nem látod a napot.”

Abban a pillanatban sötétség borult Elimászra és körbe-körbe járkált, hogy keressen valakit, aki kézen fogva vezeti. ¹² A helytartó látta, mi történt, hitt Jézus Krisztusban, és megdöbbent az Úr tanításán.

Pál (Saul) és Barnabás a pizidiai Antiókhiában

¹³ Ezután Pál és társai tovább hajóztak Páfoszból. Perga városában szálltak partra, Pamfilia vidékén. Itt János Márk elvált tőlük, és visszatért Jeruzsálembe. ¹⁴ A többiek tovább mentek a pizidiai Antiókhia városába. Amikor eljött a szombat, Pál és Barnabás bementek a zsinagógába, és leültek. ¹⁵ A Törvény és a próféták írásainak felolvasása után a zsinagóga vezetői üzentek nekik: „Testvérek, most szóljatok, ha akartok valamit mondani, ami javunkra válik!”

¹⁶ Ekkor Pál felállt, intett a kezével, és beszédet tartott: „Hallgassatok meg engem, izráeli férfiak, és ti többiek, akik félitek az Istent! ¹⁷ Izráel népének Istene kiválasztotta ősapáinkat, és naggyá tette ezt a népet, amíg Egyiptom földjén éltek. Ő vezette ki onnan őket nagy hatalmával. ¹⁸ Ezután körülbelül negyven éven keresztül türelmesen bánt velük a pusztában. ¹⁹ Hét népet pusztított ki Kánaánból, és azt a földet Izráel fiainak adta örökségül. ²⁰ Mindez körülbelül négyszázötven év alatt történt.

Ezután vezetőket^[ab] adott nekik egészen Sámuel próféta idejéig. ²¹ Ekkor a nép királyt kért Istentől, ő pedig Sault adta nekik, aki negyven évig uralkodott. Saul Kis fia volt, és Benjamin törzséből származott. ²² Azután Isten Saul királytól elvette a hatalmat, és Dávidot tette királlyá. Róla ezt mondta Isten: »Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, aki a szívem szerint való, s majd mindent véghezvisz, amit kívánok.«

²³ Ennek a Dávidnak a leszármazottjai közül támasztotta Isten a Szabadítót, ahogyan ezt megígérte. Ez a Szabadító pedig nem más, mint Jézus! ²⁴ Az ő fellépése előtt Bemerítő János hirdette egész Izráel népének, hogy változtassák meg gondolkozásukat, térjenek vissza Istenhez, és merítkezzenek be. ²⁵ Amikor János befejezte a feladatát, ezt mondta: »Mit gondoltok rólam, ki vagyok én? Nem én vagyok a Messiás! Ő majd csak ezután fog jönni, de én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem.«

²⁶ Testvéreim, akik Ábrahámtól származtok, és ti, más nemzetbeliek, akik Istent imádjátok, hallgassatok meg engem! Az üdvösségnek ez az üzenete nekünk szól! ^27-28 Jeruzsálem lakói és a nép vezetői nem értették meg, hogy Jézus a Szabadító, és elítélték őt. Bár nem tudták vádolni semmivel, amiért halált érdemelt volna, mégis azt kérték Pilátustól, hogy ítélje halálra, és végeztesse ki. Így teljesedett be mindaz, amit a próféták előre megmondtak és leírtak, és amit a zsidók minden szombaton felolvasnak a zsinagógákban. ²⁹ Miután megtették vele mindazt, amit az Írások előre mondtak róla, Jézus holttestét levették a keresztről, és egy sziklasírba helyezték. ³⁰ Isten azonban feltámasztotta őt a halálból! ³¹ Ezután több napon át látták a feltámadt Jézust azok az emberek, akik Galileából vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. Ők most is tanúsítják az egész nép előtt, hogy mindez igaz.

³² Mi pedig azt az örömhírt hoztuk nektek, hogy azokat az ígéreteket, amelyeket Isten őseinknek tett, ³³ most nekünk, az ő leszármazottjaiknak teljesítette be. Éppen azáltal teljesítette, hogy Jézust feltámasztotta a halálból, ahogyan ez meg van írva a második zsoltárban:

³⁴ Isten valóban feltámasztotta Jézust! Ő már soha többé nem fog meghalni! Erről így szólt Isten:

³⁵ Egy másik helyen meg azt mondja:

³⁶ Dávid Isten akarata szerint szolgált, amíg élt. Azután meghalt, eltemették ősei mellé, és teste bizony el is pusztult a sírban. ³⁷ De Jézus, akit Isten feltámasztott a halálból, nem pusztult el a sírban!

^38-39 Testvéreim, kérlek, értsétek meg: azt hirdetjük nektek, hogy Isten Jézus által kínálja fel nektek a bűneitek bocsánatát. Hirdetjük, hogy Jézus az, aki megszabadítja a benne hívőket. Megszabadítja őket mindazokból, amelyekből Mózes Törvénye nem tudott bennünket megszabadítani. ⁴⁰ De jól vigyázzatok! Nehogy megtörténjen veletek, amit a próféták mondtak:

⁴² Amikor Pál és Barnabás kimentek a zsinagógából, az emberek kérték őket, hogy a következő szombaton is tanítsanak ezekről. ⁴³ Mikor a zsidók hazamentek a zsinagógából, mind a zsidók, mind a más nemzetekhez tartozók^[ag] közül sokan követték Pált és Barnabást. Ők pedig beszéltek velük, és biztatták őket, hogy továbbra is Isten kegyelmében éljenek.

Pál és Barnabás a nem zsidókhoz fordul

⁴⁴ A következő szombaton a városból majdnem mindenki összegyűlt, hogy hallgassa Isten üzenetét. ⁴⁵ Amikor a zsidók látták, hogy milyen sokan összegyűltek, beteltek féltékenységgel és irígységgel. Káromkodva és szitkozódva ellenkeztek Pállal.

⁴⁶ Ekkor Pál és Barnabás azonban felbátorodtak, és ezt mondták nekik: „Szükséges volt, hogy először nektek hirdessük Isten üzenetét, ti azonban elutasítottátok. Ezzel világossá tettétek, hogy nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, ezért most a többi nemzethez fordulunk. ⁴⁷ Mert azt parancsolta nekünk az Úr:

⁴⁸ Amikor ezt a más nemzetbeliek hallották, nagyon megörültek, és dicsérték az Úr beszédét. Akiket csak Isten kiválasztott az örök életre, azok mindannyian hívőkké lettek.

⁴⁹ Isten üzenete így sokakhoz eljutott azon a vidéken. ⁵⁰ A nem hívő zsidók azonban Pál és Barnabás ellen uszították az előkelő és vallásos asszonyokat, és a város vezetőit, akik rájuk támadtak, és kiűzték őket a városból. ⁵¹ Ekkor Pál és Barnabás még a port is lerázták a lábukról,^[ai] és továbbmentek Ikóniumba. ⁵² A pizídiai Antiókhiában azonban Jézus tanítványait betöltötte az öröm és a Szent Szellem.

Pál és Barnabás Ikóniumban

14 Pál és Barnabás Ikóniumban is elment a helyi zsidó közösség zsinagógájába. Olyan erővel hirdették Isten üzenetét, hogy mind a zsidók, mind a görögök közül sokan hívővé lettek. ² De azok a zsidók, akik nem hittek Jézusban, a hívők ellen uszították a nem zsidókat. ³ Pál és Barnabás mégis sokáig ott maradt, és bátran beszélt az Úrról, aki pedig megerősítette, hogy amit Pálék az Úr kegyelméről mondtak, az igaz: jeleket és csodákat tett az apostolok által. ⁴ A város lakói emiatt két csoportra váltak. Az egyik csoport a helybeli zsidók mellett volt, a másik pedig az apostolok mellett.

⁵ Az a csoport, amelyik Pálék ellen volt, zsidókból és nem zsidókból, meg a nép vezetőiből állt. Ezek meg akarták verni az apostolokat, sőt meg is akarták kövezni őket. ⁶ Amikor Pál és Barnabás ezt megtudták, elmenekültek a városból. Elmentek Likaónia vidékére, Lisztrába és Derbébe, meg azok környékére, ⁷ és ott is hirdették az örömüzenetet.

Pál és Barnabás Lisztrában és Derbében

⁸ Élt Lisztrában egy ember, aki születésétől fogva béna volt, soha életében nem tudott járni. ⁹ Ott ült a földön, és a többiekkel együtt hallgatta Pál beszédét. Egyszer Pál ránézett, és látta, hogy ez az ember hisz abban, hogy Isten meg tudja gyógyítani. ¹⁰ Ekkor Pál hangosan rákiáltott: „Kelj fel, és állj a lábadra!” Ő erre felugrott, és járni kezdett. ¹¹ Amikor a tömeg látta, hogy Pál mit tett, likaóniai nyelven így kiabáltak: „Az istenek emberi formában lejöttek hozzánk!” ¹² Barnabásról azt mondták, hogy ő Zeusz, Pált pedig Hermésznek tartották, mivel legtöbbször ő beszélt. ¹³ Zeusz temploma a város közelében volt, és Zeusz papja virágfüzérekkel feldíszített bikákat vezetett a város kapujához. Az összegyűlt tömeggel együtt áldozatot akart bemutatni Pálnak és Barnabásnak.

¹⁴ Amikor az apostolok, Pál és Barnabás megértették ezt, megszaggatták ruhájukat, és a tömeg közé futva így kiáltottak: ¹⁵ „Emberek, ne tegyétek ezt! Nem vagyunk mi istenek, csak ugyanolyan emberek, mint ti! Azért jöttünk, hogy hirdessük nektek az örömüzenetet, és hogy ezektől a tehetetlen bálványoktól az élő Istenhez forduljatok! Mert ő teremtette az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.

¹⁶ Isten eddig minden népnek megengedte, hogy a maga útját járja. ¹⁷ Bár velük is törődött, aminek sok tanújelét is adta. Jól bánt veletek is: ő adott nektek esőt az égből, gazdag termést és gyümölcsöket a maga idején, hogy bőségesen enni adjon nektek, és hogy megtöltse szíveteket örömmel!” ¹⁸ De még így is alig tudták az embereket lebeszélni arról, hogy áldozatot mutassanak be nekik.

¹⁹ Később azonban a pizidiai Antiókhiából és Ikóniumból néhány zsidó érkezett a városba. Ezek addig uszították az embereket Pál ellen, amíg sikerült meggyőzniük a lisztrai lakosokat, akik azután megkövezték Pált. Azt hitték, hogy meg is halt, ezért kivonszolták a városból. ²⁰ De Jézus tanítványai összegyűltek Pál körül, aki felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt továbbmentek Derbébe.

²¹ Derbében is hirdették az örömüzenetet, és ott is sokan Jézus tanítványai lettek. Azután Pál és Barnabás visszatért Lisztrába, majd Ikóniumba, onnan pedig a pizidiai Antiókhiába. ²² Mindenhol megerősítették a tanítványokat, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben. „Sok szenvedésen kell keresztülmennünk, amíg eljutunk Isten Királyságába” — mondták nekik. ²³ Minden egyes városban kiválasztották a helyi gyülekezetből azokat, akiket vezetőknek jelöltek, majd böjtöléssel és imádkozással az Úr kegyelmére bízták őket, akiben hittek.

²⁴ Pizidián át Pamfiliába, majd ²⁵ Pergébe mentek. Itt is hirdették az örömüzenetet. Azután Attáliába érkeztek, ahol ²⁶ hajóra szálltak.

Pál és Barnabás visszatér a szíriai Antiókhiába

Ezután tértek vissza a szíriai Antiókhiába. Ebből a városból indultak útnak, amikor Isten kegyelmére bízták és kiküldték őket arra a feladatra, amelyet most befejeztek.

²⁷ Amikor megérkeztek, összehívták az egész helyi gyülekezetet. Előttük Pál és Barnabás mindenről beszámolt, amit Isten velük tett. Elmondták, hogy Isten hogyan nyitotta meg a kaput az Izráelen kívüli népek előtt, hogy ők is higgyenek Jézusban. ²⁸ Majd hosszú időt töltöttek ott a tanítványokkal.

Az apostolok jeruzsálemi tanácskozása

15 Ezután néhány férfi érkezett Júdeából a szíriai Antiókhiába, akik így tanították a testvéreket: „Csak akkor üdvözülhettek, ha a mózesi hagyomány szerint körülmetélkedtek.”^{[aj] 2} Pál és Barnabás azonban nem értett egyet velük, s így nagy vita támadt közöttük. Végül elhatározták, hogy Jeruzsálembe küldik Pált, Barnabást és még néhány testvért az apostolokhoz és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőihez, hogy beszéljék meg velük ezt a kérdést.

³ Az antiókhiai gyülekezet tehát útnak indította ezeket a testvéreket, akik áthaladtak Fönícián és Samárián. Útközben az ottani testvéreknek is beszéltek arról, hogy az Izráelen kívüli nemzetek is az igaz Istenhez fordultak. Ennek mindannyian nagyon megörültek. ⁴ Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egész helyi gyülekezet, annak vezetői, és az apostolok szívesen fogadták őket. Pál, Barnabás és a többiek elmondták, amit Isten velük tett. ⁵ Néhány, a farizeusok csoportjához tartozó jeruzsálemi hívő ekkor felállt, és azt mondta: „A más nemzetbelieket is körül kell metélni, és meg kell nekik parancsolni, hogy tartsák meg a Mózes Törvényét!”

⁶ Ezért az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői elhatározták, hogy összegyűlnek, és megvizsgálják ezt a kérdést. ⁷ Hosszú vita után Péter felállt, és ezt mondta: „Testvéreim, tudjátok, hogy jó idővel ezelőtt Isten engem választott ki közületek, hogy a más nemzetbeliek tőlem hallják az örömhírt, és ők is higgyenek Jézusban. ⁸ Isten tudja, mi van az emberek szívében, és azzal tanúskodott mellettük, hogy nekik is ugyanúgy adta a Szent Szellemet, mint nekünk. ⁹ Semmi különbséget nem tett közöttük és közöttünk, hanem egyedül a Jézusba vetett hit által tisztította meg a szívüket.

¹⁰ Akkor miért teszitek próbára Isten türelmét? Miért akartok ilyen nehéz terhet^[ak] tenni Jézus nem zsidó tanítványainak a vállára? Hiszen ezt a terhet sem az őseink, sem mi nem bírtuk el! ¹¹ Hisszük, hogy mi, akik zsidók vagyunk, az Úr Jézus kegyelme alapján üdvözülhetünk. De hisszük, hogy akik nem zsidónak születtek, azok is ugyanígy üdvözülhetnek.”

¹² Ekkor az egész csoport lecsendesedett. Majd meghallgatták Pált és Barnabást, akik beszámoltak azokról a jelekről és csodákról, amelyeket Isten tett rajtuk keresztül az Izráelen kívüli nemzetek között. ¹³ Amikor befejezték, Jakab szólalt meg: „Figyeljetek rám, testvéreim! ¹⁴ Simon Péter elmondta, hogyan mutatta meg Isten, hogy ő bizony szereti a többi nemzeteket is. Most először történt meg, hogy Isten közülük is magához fogadott embereket, hogy a saját népévé legyenek. ¹⁵ A próféták üzenete is teljes harmóniában van ezzel, ahogyan meg van írva:

¹⁹ Ezért én azt tanácsolom, hogy ne nehezítsük meg azoknak az Izráelen kívüli testvéreknek a dolgát, akik Istenhez jönnek. ²⁰ Inkább írjunk nekik egy levelet, és hagyjuk meg nekik, hogy

²¹ Mert Mózes Törvényének régóta megvannak a hirdetői minden városban, hiszen felolvassák a zsinagógákban minden szombaton.”

Az apostolok levele a nem zsidó származású hívőkhöz

²² Ekkor az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői az egész gyülekezettel együtt elhatározták, hogy néhány testvért Pállal és Barnabással elküldenek a szíriai Antiókhiába. Kiválasztották maguk közül Júdást, akit Barsabbásnak is neveztek, és Szilászt, akik vezetők voltak a testvérek között. ²³ Írtak egy levelet is, amelyet a küldöttek magukkal vittek. Ez állt a levélben:

„Mi, az apostolok, és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői, a testvéreitek, üdvözletünket küldjük nem zsidó származású testvéreinknek, akik a szíriai Antiókhia városában, meg Szíria és Cilicia tartományaiban élnek.

²⁴ Megtudtuk, hogy hozzátok ment közülünk néhány férfi, és olyan dolgokat mondtak, amelyekkel megzavartak és nyugtalanítottak benneteket, de mi nem bíztuk meg őket ezzel. ²⁵ Ezért egy akarattal elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok. Ők együtt mennek szeretett Pál és Barnabás testvérünkkel, ²⁶ akik életüket is odaadták Urunkért, Jézusért, a Messiásért. ²⁷ Elküldjük tehát hozzátok Júdást és Szilászt, akik majd személyesen is elmondják nektek ugyanezt. ²⁸ A Szent Szellem úgy látja jónak, és mi is egyetértünk vele, hogy ne terheljünk benneteket semmi mással, csak ezeket a dolgokat tartsátok be:

Ha ezeket elkerülitek, jól teszitek.

Isten veletek!”

³⁰ Ezzel útnak indították Barnabást, Pált, Júdást és Szilászt. Ők pedig elmentek a szíriai Antiókhiába, összehívták a gyülekezetet, és átadták a levelet. ³¹ Amikor az antiókhiai testvérek ezt elolvasták, nagyon megörültek, és a levél megerősítette őket. ³² Júdás és Szilász, akik mindketten próféták voltak, sokáig beszélgettek a testvérekkel, bátorították és erősítették őket. ³³ Egy ideig még velük maradtak, majd miután az antiókhiai testvérek békességgel elbocsátották őket, visszatértek Jeruzsálembe azokhoz, akik elküldték őket. ^[34] [an]

³⁵ Pál és Barnabás egy ideig még a szíriai Antiókhiában maradtak. Sok más testvérrel együtt tanították az Úr beszédét, és hirdették az örömüzenetet.

Pál és Barnabás különválnak

³⁶ Néhány nap múlva Pál azt mondta Barnabásnak: „Sok városban hirdettük az Úr üzenetét. Most menjünk vissza ezekbe a városokba, és látogassuk meg a testvéreket! Nézzük meg, hogy vannak!”

³⁷ Barnabás azt akarta, hogy vigyék magukkal Jánost is, akit Márknak is hívtak. ³⁸ Az első útjukon azonban János Márk Pamfiliában visszafordult, és nem folytatta velük együtt a munkát. Emiatt Pál nem akarta őt magával vinni. ³⁹ Pál és Barnabás ezen sokat vitatkoztak, de nem tudtak megegyezni, ezért elváltak egymástól. Barnabás maga mellé vette Márkot, és Ciprus szigetére hajózott, ⁴⁰ Pál pedig Szilászt választotta útitársnak. Akkor a testvérek az Úr kegyelmére bízták Pált, ő pedig Szilásszal együtt elindult. ⁴¹ Végigjárta Szíriát és Ciliciát, és erősítette a helyi gyülekezeteket.

Timóteus csatlakozik Pálhoz

16 Pál ezután elment Derbébe, majd Lisztrába. Élt ott egy Timóteus nevű tanítvány, akinek az anyja Jézusban hívő zsidó, az apja pedig görög volt. ² Timóteusról jó véleménye volt a lisztrai és az ikóniumi testvéreknek. ³ Pál magával akarta vinni Timóteust, de azon a környéken a zsidók mind tudták, hogy Timóteus apja görög volt. Pál emiatt — a zsidókra való tekintettel — körülmetélte Timóteust. ⁴ Ezután együtt mentek városról-városra, és mindenhol elmondták a hívőknek azt a határozatot, amelyet az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői hoztak. Kérték őket, hogy ennek megfelelően éljenek. ⁵ Így a helyi gyülekezetek erősödtek a hitben, és napról-napra egyre többen csatlakoztak hozzájuk.

Isten Macedóniába küldi Pált

⁶ Pál és társai Kis-Ázsiában is szerették volna hirdetni az Isten üzenetét, de a Szent Szellem nem engedte nekik, hogy arrafelé menjenek. Ezért keresztülutaztak Frígia és Galácia vidékén. ⁷ Amikor Mízia határához értek, Bitíniába akartak menni, de Jézus Szelleme oda sem engedte őket. ⁸ Ezért Mízia mellett elhaladva Tróászba mentek.

⁹ Azon az éjszakán Pál látomást látott: egy macedón férfi állt előtte, és így kérte: „Gyere át Macedóniába, és segíts nekünk!” ¹⁰ Pál látomása után azonnal elhatároztuk, hogy Macedóniába megyünk.^[ao] A látomásból megértettük, hogy Isten oda hívott bennünket, hogy ott is hirdessük az örömüzenetet.

Jézus első tanítványai Európában

¹¹ Tróászban hajóra szálltunk, és egyenesen Szamotráké szigetére mentünk. Innen másnap továbbhajóztunk Neápoliszba, majd ¹² a macedóniai Filippi városába érkeztünk, ahol rómaiak laktak. Ez volt a legjelentősebb város Macedóniának ebben a részében. Itt több napot töltöttünk.

¹³ Szombaton kimentünk a városkapun túl, a folyóhoz. Azt gondoltuk, hogy ott van az a hely, ahol néhányan imádkozni szoktak. A folyó partján leültünk, és beszélgetni kezdtünk az összegyűlt asszonyokkal. ¹⁴ Néhányan közülük figyelmesen hallgattak ránk, különösen egy Lídia nevű asszony, aki Thiatíra városából származott, és drága, bíborszínű szövetekkel kereskedett. Lídia már korábban is az igaz Istent imádta, és az Úr megnyitotta a szívét, hogy elfogadja, amit Pál mondott. ¹⁵ Ezután Lídia egész családjával együtt bemerítkezett, majd meghívott bennünket az otthonába. Ezt mondta: „Ha elfogadtok engem az Úr Jézus igazi követőjének, akkor jöjjetek a házamhoz, és legyetek a vendégeim!” Így rábeszélt bennünket, hogy vele menjünk.

Az apostolok kiszabadulnak a börtönből

¹⁶ Történt egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, szembejött velünk egy rabszolgalány, akiben a jövendőmondás szelleme^[ap] lakott. Ez a leány sok pénzt szerzett a gazdáinak azzal, hogy jövendölt az embereknek. ¹⁷ Állandóan követte Pált és csoportját, és közben így kiáltozott: „Ezek a férfiak a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösségre vezető utat hirdetik nektek!” ¹⁸ Ez így ment több napon keresztül. Végül Pál megelégelte, hátrafordult, és azt mondta a leányban lakó gonosz szellemnek: „Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki ebből a leányból!” Erre a jövendőmondó szellem azonnal kiment belőle.

¹⁹ Amikor a rabszolgalány gazdái megértették, hogy többé nem tudnak pénzt keresni a leány segítségével, megragadták Pált és Szilászt, és a piactérre hurcolták őket, a város vezetői elé. ²⁰ Ott azután így vádolták őket: „Ezek a férfiak zsidók, és felforgatják városunk nyugalmát! ²¹ Olyan szokásokat tanítanak, amelyeket nekünk — római polgároknak — törvényellenes lenne elfogadnunk, vagy követnünk.”

²² Velük együtt az összegyűlt sokaság is vádolta Pált és Szilászt. A város vezetői pedig letépték róluk a ruhát, és megparancsolták, hogy botozzák meg őket. ²³ Miután sok botütést mértek rájuk, börtönbe zárták őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy szigorú őrizet alatt tartsa a foglyokat. ²⁴ A börtönőr — a parancs szerint — a belső börtöncellába zárta őket, és még a lábukat is megkötözte.^[aq]

²⁵ A börtönben az éjszaka közepén Pál és Szilász imádkoztak, és dicséreteket énekeltek Istennek, a többi fogoly pedig hallgatta őket. ²⁶ Hirtelen erős földrengés támadt, amely az alapjáig megrázta az egész börtönt. Az ajtók azonnal kinyíltak, és a foglyokról leestek a láncok. ²⁷ A börtönőr felébredt, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak. Kivonta a kardját, és öngyilkos akart lenni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.^{[ar] 28} Pál azonban odakiáltott neki: „Meg ne öld magad, mert mindannyian itt vagyunk!”

Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz

²⁹ Az őr ekkor szólt, hogy hozzanak valami világítóeszközt, majd berohant a börtönbe. Remegett a félelemtől, és Pál, meg Szilász lába elé borult. ³⁰ Azután kivezette őket, és azt kérdezte: „Férfiak, mit tegyek, hogy üdvözülhessek?”

³¹ Pálék így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülni fogsz te is, meg a családod is.” ³² Azután elmondták az Úr üzenetét a börtönőrnek és mindazoknak, akik a házában voltak. ³³ Ő pedig még akkor éjjel kimosta Pál és Szilász sebeit, és egész családjával együtt bemerítkezett. ³⁴ Ezután behívta őket a saját házába, megvendégelte őket, és egész családjával együtt teljes szívvel örvendezett, hogy most már ők is hisznek Istenben.

³⁵ Reggel a város vezetői katonákat küldtek a börtönőrhöz ezzel az üzenettel: „Engedd szabadon azokat a férfiakat!”

³⁶ A börtönőr ezt Pálnak is tudtára adta: „A város vezetői azt üzenték, hogy engedjelek szabadon benneteket. Most tehát szabadok vagytok. Menjetek békével!”

³⁷ De Pál ezt mondta a katonáknak: „Vezetőitek nem bizonyították ránk, hogy bűnt követtünk volna el. Ennek ellenére nyilvánosan megvertek, és börtönbe zártak bennünket. Mi római polgárok^[as] vagyunk, és jogaink vannak. Most meg titokban akarnak elküldeni?! Azt már nem! Jöjjenek csak ide, és ők maguk vezessenek ki minket!”