Bible in 90 Days
135 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Dicsérjétek az Örökkévaló nevét!
Dicsérjétek őt, akik szolgái vagytok,
2 akik Istenünk, az Örökkévaló Templomának
udvaraiban álltok!
3 Dicsérjétek az Örökkévalót, mert ő jó!
Énekeljetek nevének, mert kegyelmes!
4 Kiválasztotta magának Jákóbot az Örökkévaló,
hogy Izráel népe legyen drága kincse!
5 Most tudom, hogy az Örökkévaló milyen hatalmas:
minden más istennél nagyobb!
6 Igen, az Örökkévaló mindent megtehet!
Amit akar, megteszi Mennyen és Földön,
tengereken, vagy a mélységben!
7 Felhőket emel fel a föld széléről,
villámokat szór szét, esőt hullat,
szelet hív elő rejtekhelyéről.
8 Megölte Egyiptom elsőszülöttjeit,
embereket, állatokat egyaránt.
9 Csodákat tett és jeleket küldött Egyiptomba,
a Fáraó és összes szolgái ellen.
10 Megvert erős népeket,
megölt hatalmas királyokat:
11 Szihónt, Emór királyát,
Ógot, Básán királyát,
és Kánaán összes királyait,
12 országaikat pedig Izráelnek,
népének adta örökségül.
13 Örökkévaló, neved örökre megmarad!
Nemzedékről-nemzedékre emlékeznek rád a népek!
14 Az Örökkévaló megítéli népét,
és jóindulatával fordul szolgáihoz.
15 A nemzetek bálványai csak szobrok,
emberi kéz alkotásai, ezüstből-aranyból.
16 Szájuk van, de nem beszélnek,
szemük van, de nem látnak,
17 Fülük van, de nem hallanak,
orruk van, de nem lélegzenek.
18 Ilyenek lesznek, akik készítik őket,
akik a bálványokban bíznak!
19 Izráel népe, áldd az Örökkévalót!
Áron családja, áldd az Örökkévalót!
20 Lévi családja, áldd az Örökkévalót!
Mind, akik imádjátok az Örökkévalót, áldjátok őt!
21 Áldott az Örökkévaló a Sionon,
aki Jeruzsálemben lakik!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
136 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert örökké tart kegyelme!
2 Adjatok hálát az istenek Istenének,
mert örökké tart kegyelme!
3 Adjatok hálát az urak Urának,
mert örökké tart kegyelme!
4 Csodákat tesz egyedül,
mert örökké tart kegyelme.
5 Bölcsességével teremtette az eget,
mert örökké tart kegyelme.
6 Kiterjesztette a szárazföldet a vizek fölé,
mert örökké tart kegyelme.
7 Fénylő égitesteket alkotott,
mert örökké tart kegyelme,
8 a Napot, hogy uralkodjon nappal,
mert örökké tart kegyelme,
9 a Holdat és csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel,
mert örökké tart kegyelme.
10 Egyiptom elsőszülöttjeit megölte,
mert örökké tart kegyelme.
11 Kihozta Izráelt Egyiptomból,
mert örökké tart kegyelme,
12 erős kézzel és kinyújtott karral,
mert örökké tart kegyelme.
13 Szétválasztotta a Vörös-tengert,
mert örökké tart kegyelme,
14 Izráelt pedig átvezette rajta,
mert örökké tart kegyelme.
15 A Fáraót és seregét a Vörös-tengerbe dobta,
mert örökké tart kegyelme.
16 Népét átvezette a sivatagon,
mert örökké tart kegyelme.
17 Nagy királyokat vert le,
mert örökké tart kegyelme,
18 Erős királyokat megölt,
mert örökké tart kegyelme,
19 Szihónt, Emór királyát,
mert örökké tart kegyelme,
20 és Ógot, Básán királyát,
mert örökké tart kegyelme.
21 Országaikat pedig örökségül adta Izráelnek,
mert örökké tart kegyelme,
22 földjüket ajándékul adta szolgájának, Izráelnek,
mert örökké tart kegyelme.
23 Gondolt ránk, mikor megaláztak minket,
mert örökké tart kegyelme,
24 és megszabadított ellenségeinktől,
mert örökké tart kegyelme.
25 Ő ad enni minden teremtménynek,
mert örökké tart kegyelme.
26 Adjatok hálát a Menny Istenének,
mert örökké tart kegyelme!
137 Babilon folyói mellett ültünk,
és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!
2 Hárfáinkat[a]
a fűzfákra aggattuk,
3 mert akik fogságba hurcoltak,
éneket kívántak tőlünk,
elnyomóink öröméneket akartak:
„Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”
4 Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit
idegen földön?!
5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,
6 ne tudjak többé énekelni,
ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
s ha nem te leszel legfőbb örömöm!
7 Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére,
akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor:
„Romboljátok csak földig a falait!”
8 Ó Babilon, te is elpusztulsz!
Áldott legyen, aki megfizet neked,
ahogy minket elpusztítottál!
9 Áldott, aki megragadja,
és sziklához veri kicsinyeidet!
Dávidé.
138 Teljes szívvel dicsérlek, Örökkévaló,
dicséretet éneklek neked az istenek előtt!
2 Imádlak téged szent Templomodban,
dicsérem neved hűségedért és kegyelmedért!
Dicsérlek, mert felemelted neved és beszéded
minden másnál magasabbra!
3 Mikor segítségért kiáltottam hozzád,
válaszoltál:
felbátorítottad lelkemet,
szívemben felkeltetted dicséreted énekét.
4 Dicsérnek téged a Föld összes királyai, Örökkévaló,
mikor hallják szavaidat!
5 Örömmel dicsérnek téged tetteidért,
és nagy dicsőségedért.
6 Milyen fenséges az Örökkévaló,
mégis törődik az alázatosokkal!
Jól ismeri a büszkéket is,
de távol marad tőlük.
7 Mikor veszélyek és bajok között kell járnom,
te tartod meg életem!
Kinyújtod karodat, és megvédesz
ellenségeim haragjától.
Bizony, jobb kezed megment tőlük!
8 Az Örökkévaló bosszút áll értem ellenségeimen,
hűséges szeretete örökké kísér!
Ne hagyj el Örökkévaló minket,
hiszen kezed alkotásai vagyunk!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
139 Örökkévaló, megvizsgáltál,
és jól ismersz.
2 Tudod, mikor leülök, vagy felkelek,
ismered még gondolataimat is.
Mielőtt bármit tennék, már tudod.
3 Szemmel tartod, merre járok,
látod, mikor lefekszem,
minden utamat ismered!
4 Mielőtt kimondanám,
te már érted a szavam, Örökkévaló.
5 Körülvettél mindenfelől,
előttem is, mögöttem is te jársz,
rajtam nyugtatod kezed!
6 Mindent tudsz, csodállak érte,
fel sem érem ésszel, meg sem érthetem!
7 Szellemed elől hová fussak?
Jelenléted elől el nem rejtőzhetek!
8 Ha a Mennybe szállnék fel,
ott vagy,
ha a holtak közé fekszem,
ott is jelen vagy!
9 Ha a hajnal szárnyaival szállanék,
és a tenger túlsó szélére költöznék,
10 ott is kezed vezetne,
jobb karod ott is megtartana engem!
11 Ha azt mondom: „A sötétség elborít engem,
az éjszaka biztosan eltakar előled!”
12 Még a sötétség sem tud elrejteni szemed elől,
neked még az éjszaka is világos, mint a nappal,
a sötétség pedig világosság!
13 Örökkévaló, te alkottad testem,[b]
anyám méhében kezed formált engem!
14 Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél!
Bizony, csodálatosak alkotásaid,
és lelkem jól tudja ezt!
15 Mindent tudsz rólam!
Még csontjaimat is láttad, ahogy titokban
formálódtak anyám méhében![c]
16 Naponta figyelted, amint
alaktalan testem formát öltött.
Könyvedben minden része fel volt írva,
és a napok is, mikor kiformáltad tagjaimat.
17 Istenem, milyen kedvesek nekem gondolataid!
Meg sem számolhatom, olyan rengeteg!
18 Ha megpróbálnám, több lenne,
mint tengerparton a homok.
S ha megszámolnám,
akkor is csak veled lennék, Örökkévaló!
19 Istenem, bárcsak elpusztítanád a gonoszt!
Bárcsak elűznéd tőlem a gyilkosokat,
20 akik gonoszul szólnak rólad,
akik hamisan esküsznek nevedre,
ellenségeidet!
21 Örökkévaló, gyűlölöm gyűlölőidet,
megvetem az ellened lázadókat.
22 Teljes szívvel gyűlölöm őket!
Ellensége lettem ellenségeidnek.
23 Vizsgálj meg, Istenem, világítsd át szívem!
Próbálj meg, és vizsgáld meg gondolataimat!
24 Nézd meg, van-e bennem gonosz szándék!
Vezess engem az örök élet ösvényén!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
140 Örökkévaló, ments meg engem a gonoszoktól!
Védj meg az erőszakosoktól,
2 mert szüntelen rosszat terveznek,
minden nap viszályt szítanak!
3 Mint a kígyóké, éles a nyelvük,
mint a kígyóméreg, olyan a beszédük. Selah
4 Őrizz meg, Örökkévaló, a gonoszok kezétől!
Védj meg az erőszakosoktól,
mert el akarnak gáncsolni!
5 Csapdát állítottak nekem a büszke gonoszok,
hálót feszítettek, hogy megfogjanak,
vermet ástak utamon. Selah
6 Te vagy Istenem
— mondom az Örökkévalónak —,
hallgasd meg hát könyörgésemet!
7 Örökkévaló, Istenem,
te vagy hatalmas Szabadítóm,
te véded meg a fejem a csata napján!
8 Örökkévaló, ne engedd, hogy tervük sikerüljön,
ne add meg a gonoszoknak, amit kívánnak,
nehogy elbízzák magukat! Selah
9 Körülvettek ellenségeim, és fejüket emelik.
Rájuk szakadjon mindaz a gonosz,
amit ellenem terveztek!
10 Izzó parázs hulljon fejükre!
Dobd őket a tűzbe,
essenek a mélységbe, ahonnan nincs kiút!
11 Ne engedd, hogy a hazugok
gyökeret verjenek földünkön!
Üldözze őket a gonosz,
amíg ki nem pusztulnak!
12 Tudom, hogy az Örökkévaló
igazságot szolgáltat a szegényeknek,
és felkarolja ügyüket!
13 Az igazságszeretők dicsérnek majd téged,
az igazak jelenlétedben élnek örökké!
Dávid zsoltára.
141 Örökkévaló, téged hívlak segítségül!
Siess hozzám, segíts!
Hallgass meg, mikor hívlak!
2 Fogadd el imádságomat,
mint jó illatú füstáldozatot!
Fogadj el, mikor kezem hozzád emelem,
mint az esti áldozatot!
3 Örökkévaló, segíts, hogy ura legyek szavaimnak,
és meg tudjam fékezni nyelvemet!
4 Ne engedd, hogy szívem rosszra induljon!
Ne engedd, hogy a gonoszok közé keveredjek,
és velük együtt vétkezzek!
Ne legyen részem abban,
amit ők szeretnek!
5 Mikor az igaz szeretettel figyelmeztet engem,
illatos olaj ez a fejemnek[d], elfogadom!
De imádkozom a rosszak gonoszsága ellen,
6 hogy vezetőiket büntesse meg[e] Isten.
Tudják meg az emberek, hogy igazat mondok!
7 A gonoszok vezetőinek csontjait
úgy szórják majd a sír szájába,
ahogy az eke hányja a földet maga után.
8 Örökkévaló Istenem, én tőled várom a segítséget,
benned reménykedem!
Ne engedd, hogy meghaljak!
9 Ments meg a gonoszok csapdáitól!
Óvj meg cseleiktől!
10 Essenek ők maguk a verembe,
én meg szabadon átmegyek közöttük!
Dávid tanítása. Imádság abból az időből, amikor Dávid a barlangban volt.
142 Az Örökkévalóhoz kiáltok segítségért,
az Örökkévalóhoz imádkozom.
2 Kiöntöm elé panaszomat,
elmondom bajaimat!
3 Mikor szellemem kifárad és reményét veszti,
Uram, te akkor is jól látod a kiutat!
Ellenségeim csapdát állítottak utamon.
4 Körülnézek, de nem látom barátaimat,
nincs hová meneküljek,
senki nem törődik velem!
5 Hozzád kiáltok segítségért, Örökkévaló!
Te vagy menedékváram!
Te vagy mindenem az élők földjén!
6 Halld meg kiáltásomat,
mert nagy bajban vagyok!
Védj meg üldözőimtől,
mert erősebbek nálam!
7 Mentsd ki lelkem szorult helyzetéből,
hadd dicsérjem neved!
Hadd örüljenek körém gyűlve az igazak,
hogy megmentettél engem!
Dávid zsoltára.
143 Örökkévaló, halld meg imádságomat!
Hallgasd meg kérésemet!
Válaszolj nekem igazságod
és hűséged szerint!
2 Kérlek, ne perelj velem, szolgáddal,
hiszen veled szemben
senkinek nem lehet igaza!
3 Ellenségem üldöz, összetör,
földre tipor, életemre tör,
sírgödör mélyére akar taszítani,
a rég meghaltak közé.
4 Szellemem már fárad, reményét veszti,
szívem is dermedten hallgat.
5 Mégis eszembe jutnak tetteid, Örökkévaló,
elgondolom éveimet és kezed munkáit.
6 Feléd nyújtom kezeimet,
szomjas lelkem utánad sóvárog, Örökkévaló,
ahogy a száraz föld esőért kiált! Selah
7 Siess hozzám, Örökkévaló, segíts,
már alig pislákol bennem a szellemem!
Ne fordulj el tőlem,
mert hamarosan a halottakhoz leszek hasonló!
8 Hadd halljam minden reggel újra jóságodat,
hiszen benned bízom!
Mutasd meg, melyik úton induljak el,
mert hozzád emelem lelkemet!
9 Örökkévaló, hozzád menekülök védelemért,
ments meg ellenségeimtől!
10 Taníts akaratod teljesítenem,
te vagy Istenem!
Jó Szellemed vezéreljen engem
egyenes úton!
11 Mentsd meg életem, Örökkévaló, saját magadért!
Igazságod szerint húzz ki a bajokból!
12 Mutasd meg, hogy szeretsz,
és verd meg ellenségeimet!
Pusztítsd el, akik életemre törnek,
mert szolgád vagyok!
Dávidé.
144 Áldott legyen Kősziklám, az Örökkévaló!
Ő tanítja kezem hadakozni,
ujjaimat harcolni.
2 Szeret és megvéd engem!
Erős váram ő a hegytetőn,
megmentőm és pajzsom, benne bízom!
Népemet ő veti uralmam alá.
3 Örökkévaló, micsoda az ember, hogy törődsz vele?
Az emberfia, hogy gondod van rá?
4 Hiszen az ember, mint a tűnő lehelet,
életének napjai, mint a múló árnyék!
5 Hajtsd félre az egeket, és szállj le, Örökkévaló!
Érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Villámaiddal sújts ellenségeimre,
szórd szét őket,
lődd ki nyilaidat,
hogy összezavarodjanak!
7 Nyújtsd le kezed,
és ments ki a bajból!
Húzz ki ellenségeim tengeréből,
szabadíts meg az idegenek seregétől,
8 mert szájuk hazugságot szól,
jobb kezük gonoszságot művel!
9 Istenem, új éneket éneklek neked!
Tízhúrú hárfával dicsérlek téged!
10 A királyok kezedből kapják a győzelmet,
te szabadítod meg szolgádat,
Dávidot is a gonoszok kardjától!
11 Szabadíts meg az idegenek seregétől,
mert szájuk hazugságot szól,
jobb kezük gonoszságot művel!
12 Fiaink erősek legyenek, mint az ifjan nagyra nőtt facsemeték,
leányaink, mint a palota gyönyörű faragott oszlopai!
13 Raktáraink legyenek színültig gabonával,
juhaink szaporodjanak a legelőkön ezerszám!
14 Harcosaink fegyvere legyen erős,
ellenség ne törhessen városainkba,
senki ne vonuljon hadba,
és kiáltás ne legyen utcáinkon!
15 Bizony, áldott az a nép,
amelynek ilyen jól megy a sora!
Milyen boldog az a nemzet,
amelynek Istene az Örökkévaló!
Dávid zsoltára.
145 Én Istenem, Királyom, dicsérlek téged!
Örökké áldom neved!
2 Minden nap áldalak,
dicsérem neved örökké!
3 Nagy az Örökkévaló és méltó, hogy dicsérjük,
nagysága felmérhetetlen, végtelen!
4 Nemzedék nemzedéknek hirdeti tetteid,
hatalmas tetteid dicsérik mindannyian!
5 Fenséges dicsőséged szépségén,
csodás tetteiden elmélkedem!
6 Félelmetes hatalmadról beszélnek mindannyian,
én pedig csodás tetteidet hirdetem!
7 Emlékeznek, mennyi jót adtál nekik,
igazságos tetteidről énekelnek.
8 Jóságos az Örökkévaló, és kegyelmes,
türelme hosszan tart, szeretete hatalmas!
9 Jóindulatú és nagylelkű mindenkihez,
irgalmas minden teremtményéhez!
10 Dicsérjen hát téged minden teremtményed, Örökkévaló!
Áldanak mind, akik hűséggel követnek téged.
11 Uralkodásod dicsőségét hirdetik,
hatalmad nagyságát magasztalják,
12 hogy mindenki megismerje hatalmas tetteid,
s hogy lássák uralkodásod dicsőségét!
13 Királyságod nemzedékről nemzedékre megmarad,
királyi uralmad örökké tart!
Az Örökkévaló megtartja ígéretét,
és minden tette hűségéből fakad.[f]
14 Felemeli az Örökkévaló az elesetteket,
felsegíti az elnyomottakat!
15 Minden élő tőled várja ételét,
te pedig idejében adsz nekik!
16 Megnyitod kezed, enni adsz nekik,
megelégítesz minden élőt bőségesen!
17 Bizony, mind jó és igazságos, amit az Örökkévaló tesz!
Minden tette hűséges szeretetéből fakad!
18 Közel van mindenkihez, aki segítségül hívja őt,
aki tiszta szívből hozzá kiált!
19 Teljesíti azok kívánságát, akik tisztelik és félik őt,
meghallgatja segélykiáltásukat, és megsegíti őket.
20 Az Örökkévaló megvédi, akik szeretik őt,
de a gonoszokat elpusztítja.
21 Az Örökkévaló dicséretét hirdetem!
Szent nevét áldja örökké, aki él!
146 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Lelkem, dicsérd az Örökkévalót!
2 Dicsérem az Örökkévalót,
amíg csak élek!
Dicséretet énekelek Istenemnek,
amíg csak vagyok!
3 Ne a vezetőkben bízzatok,
ne az emberek fiaiban,
mert nem tudnak megmenteni!
4 Hiszen lelkük elszáll,
testük a földbe tér vissza,
és terveik szertefoszlanak.
5 De akinek Jákób Istene a segítsége,
aki az Örökkévalóban, Istenében bízik,
milyen boldog az!
6 Mert az Örökkévaló teremtette a Mennyet,
a Földet, a tengert, és mindent ami bennük él.
Hűségesen megőrzi ő,
akik benne bíznak!
7 Igazságot szolgáltat az elnyomottnak,
kenyeret ad az éhezőnek,
az Örökkévaló kiszabadítja a foglyokat!
8 Az Örökkévaló megnyitja a vakok szemét,
az Örökkévaló felemeli az elesetteket,
az Örökkévaló szereti az igazszívűeket,
9 az Örökkévaló megvédi a jövevényeket,
segíti az árvákat és özvegyeket,
de a gonoszok terveit felforgatja!
10 Az Örökkévaló uralkodik mindörökké!
Istened uralkodik nemzedékről nemzedékre, Sion!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
147 Dicsérjétek az Örökkévalót, mert jó!
Énekeljetek dicséretet Istenünknek,
mert őt méltóképpen dicsérni jó!
2 Az Örökkévaló felépíti Jeruzsálemet,
Izráel szétszórt népét újra összegyűjti.
3 Felemeli a megalázottakat,
meggyógyítja sebeiket.
4 Elrendezi a csillagokat,
nevükön szólítja őket.
5 Nagy a mi Urunk, és nagy a hatalma,
bölcsessége végtelen!
6 Az Örökkévaló felemeli az alázatosokat,
de megalázza a gonoszokat.
7 Énekeljetek hálával az Örökkévalónak,
dicsérjétek hárfával Istenünket,
8 aki felhőkkel borítja be az eget,
esővel öntözi a földet,
és a hegyeken füvet növeszt.
9 Enni ad az állatoknak,
s a károgó hollókat megeteteti.
10 Nem a lovak erejében
vagy a harcosok izmaiban gyönyörködik,
11 azokat kedveli az Örökkévaló,
akik imádják és tisztelik őt,
akik kegyelmében bíznak!
12 Jeruzsálem, dicsérd az Örökkévalót!
Sion, dicsérd Istenedet!
13 Megerősíti kapuidat és záraidat,
megáldja benned fiaidat!
14 Békességet ad határaidon,
jól tart téged a legjobb búzával.
15 Leküldi a földre parancsszavát,
hirtelen célhoz ér minden szava.
16 Hóval takarja be a földet,
fehér gyapjútakaróval,
dér száll szavára, mint a hamu,
17 jégesőt hullat, mint köveket.
Ki állhat ellen a fagynak, amit küld?
18 De ha elküldi szavát,
elolvad a hó, a jég,
szelet támaszt,
és a vizek újra csörgedeznek!
19 Elküldte szavát Jákóbnak,
törvényét és rendeletét Izráel népének!
20 Más népekkel nem bánt így soha,
azok nem ismerik törvényeit!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
148 Dicsérjétek az Örökkévalót!
Dicsérjétek az Örökkévalót a Mennyben!
Dicsérjétek a magasságban!
2 Dicsérjétek őt, ti angyalok, mind!
Dicsérjétek őt seregei![g]
3 Dicsérd őt Nap és Hold!
Dicsérjétek ragyogó csillagok!
4 Dicsérje őt legmagasabb Menny!
Dicsérje még az ég feletti víz is!
5 Dicsérjék az Örökkévalót,
kinek parancsszava teremtette őket!
6 Mert örökre megerősítette őket,
és megszabta törvényeiket,
hogy pályájukról le ne térjenek!
7 Dicsérjétek az Örökkévalót, ti földi lények,
nagy tengeri állatok és az egész óceán!
8 Dicsérjétek őt ti is, kik parancsát teljesítitek:
tűz és jégeső, hó és köd, viharos szelek,
9 hegyek és dombok,
gyümölcsfák és cédrusok,
10 vadak és háziállatok,
négylábúak és repdeső madarak!
11 Dicsérjétek őt, földi királyok és nemzetek,
minden földi uralkodó és bíró,
12 fiúk és leányok,
idősek és gyerekek!
13 Dicsérjétek mind az Örökkévaló nevét,
mert csak ő méltó erre!
Dicsősége nagyobb, mint a Föld és az Ég!
14 Megnöveli népe hatalmát,
dicsérje hát, aki hűséges hozzá!
Dicsérje őt Izráel népe,
a nép, amely közel van szívéhez!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
149 Dicsérjétek az Örökkévalót!
Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket!
Dicsérjétek őt,
mikor szentjei összegyűlnek!
2 Izráel népe örüljön Teremtőjének!
Sion gyermekei örüljenek Királyuknak!
3 Dicsérjék nevét tánccal,
dobokkal és hárfával!
4 Mert gyönyörködik népében az Örökkévaló,
szabadításával dicsőíti meg az elnyomottakat!
5 Örüljenek hát szentjei a szabadításnak,
és ujjongjanak pihenőhelyükön!
6 Isten dicsérete legyen torkukban,
kétélű kard a kezükben,
7 hogy bosszút álljanak az idegeneken,
és megbüntessék a népeket,
8 hogy láncra verjék királyaikat,
vasbilincsbe vezéreiket,
9 végrehajtsák rajtuk Isten írott ítéletét!
Dicsőségére lesz ez
az Örökkévaló minden szentjének!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
150 Dicsérjétek az Örökkévalót!
Dicsérjétek Istent szentélyében!
Dicsérjétek őt hatalma helyén, a Mennyben!
2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért,
dicsérjétek nagyságához méltóan!
3 Dicsérje őt a trombita hangja,
dicsérje lant és hárfa zengése!
4 Dicsérjétek dobokkal és tánccal,
dicsérjétek húros hangszerekkel és fuvolával!
5 Dicsérjétek csengő cintányérral,
dicsérjétek hangos cintányérral!
6 Aki csak él, mind dicsérje az Örökkévalót!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Bevezetés
1 Ezek Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának bölcs mondásai.
2 Általuk ismerheted meg a bölcsességet,
helyreigazítanak és tanácsolnak téged,
segítenek megérteni a bölcs tanításokat.
3 Segítenek kiigazítani téged, hogy bölcs legyél,
megtanítanak helyesen cselekedni, igazságosnak lenni,
és becsületesen élni.
4 Az oktalan embert eszessé,
a fiatalokat is előrelátóvá és megfontolttá teszik.
5 Még a bölcsek is gyarapíthatják tudásukat,
ha megszívlelik.
Még az értelmesek is segítséget kapnak,
6 hogy megérthessék a bölcsek rejtett értelmű mondásait,
példázatait és hasonlatait.
7 Az Örökkévalót tisztelni és félni,
ez a bölcsesség forrása és kezdete!
Csak az öntelt ostobák gyűlölik a bölcsességet,
és vetik meg figyelmeztetését.
Kerüld a rossz társaságot!
8 Fiam,[h] kövesd apád útmutatását,
ne vesd meg, amire anyád tanított!
9 Ha megfogadod szüleid tanítását,
ékes korona lesz az a fejeden,
aranylánc a nyakadon.
10 Fiam, ha gonosztevők hívnak, hogy állj közéjük,
ne hallgass rájuk,
ne menj velük!
11 Azt mondják: „Gyere velünk, álljunk lesbe,
öljük meg, aki arra jön,
raboljuk ki az ártatlanokat!
12 Pusztítsuk el őket,
ahogy a halál elnyeli az élőket,
pusztítsuk el teljesen,
dobjuk őket sírgödörbe!
13 Drága kincseiket mind elvesszük,
hogy megtöltsük házainkat.
14 Állj be közénk, legyünk társak,
s minden zsákmányon osztozunk!”
15 Fiam, ne állj közéjük,
ösvényeikre rá se lépj,
16 mert csak rosszra igyekeznek,
gyilkolni sietnek!
17 Ha látja a madár, mikor hálót feszít a madarász,
nem repül bele, elkerüli.
18 De ezek a rablók a saját életük árán állnak lesbe,
mert saját csapdájukba esnek!
19 Bizony, mindenki így jár,
aki mohón rabolva gyűjt vagyont:
zsákmánya saját gazdáját pusztítja el!
Bölcsesség hívja az embereket
20 Bölcsesség[i] az utcákon kiált,
zsúfolt piactereken szól hangosan,
21 forgalmas kereszteződéseknél,
s a városkapuk előtt szól:
22 „Ó ti tudatlanok,
meddig ragaszkodtok még a tudatlansághoz?
Ti gúnyolódók,
meddig csúfolódtok még?
Ti öntelt ostobák,
meddig gyűlölitek az igazi tudást?
23 Bárcsak hallgatnátok figyelmeztetésemre,
akkor kijelenteném nektek titkaimat,
és megértetném veletek tanításomat!
24 De nem hallgattatok rám,
hiába ajánlottam fel segítségemet,
kezemet nyújtottam nektek,
de elfordultatok tőlem,
25 semmibe vettétek minden tanácsomat,
intésemmel nem törődtetek.
26 Ezért majd én is nevetek rajtatok,
mikor utolér a nyomorúság,
kigúnyollak,
mikor rátok szakad, amitől féltetek,
27 mikor lecsap rátok a rettegés, mint a vihar,
mint forgószél, zúdul rátok a veszedelem,
elborít a tengernyi baj és nyomorúság.
28 Akkor majd kiáltoztok utánam,
de nem felelek,
kerestek majd mindenütt,
de nem találtok.
29 Mivel gyűlöltétek a bölcsességet,
s nem tiszteltétek az Örökkévalót,
30 tanácsaimmal nem törődtetek,
és leráztátok fenyítéseimet,
31 aratjátok hát, amit vetettetek,
s jóllaktok azzal, amit gonoszul kifőztetek.
32 A tudatlanokat önelégültségük pusztítja el,
az öntelt ostobákat pedig elbizakodottságuk öli meg.
33 De aki engedelmesen hallgat rám,
biztonságban fog élni,
félelem nélküli nyugalomban,
távol a veszedelemtől.”
Hallgass a bölcsességre!
2 Fiam, fogadd meg szavamat,
jegyezd meg jól parancsaimat!
2 Ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre,
szívvel-lélekkel törekszel a megértésre,
3 ha Istenhez kiáltasz a helyes ítéletért,
hozzá könyörögsz értelemért,
4 ha keresed a bölcsességet, mint az ezüstöt,
kutatod, mint az elrejtett kincseket,
5 akkor majd igazán megérted,
hogy az Örökkévalót tisztelni és félni mit jelent.
Akkor igazán megismered Istent.
6 Mert az Örökkévaló a bölcsesség forrása,
szájából származik az értelem és tudás.
7 Az igazak számára bölcsességet tartogat,
amely megvédi azt, aki igazságosan él.
8 Megőrzi az igazak ösvényeit,
szemmel tartja és megóvja hűségeseinek lépéseit.
9 Ha őrá hallgatsz, megérted mi a helyes és igazságos,
ha őt követed, megtalálsz minden jó utat,
10 mert bölcsesség költözik szívedbe,
az ismeret örömmel tölti meg lelkedet,
11 okos előrelátás őrködik feletted,
értelem védelmez téged.
12 Megőriz a gonoszoktól,
akik gonoszul beszélnek,
13 akik a becsület útjáról letértek,
hogy sötét utakon járjanak,
14 akik örülnek, ha rosszat tehetnek,
élvezik, ami gonosz és megromlott,
15 akik görbe utakon járnak,
lopnak, csalnak és hazudnak.
16 Bölcsesség ment meg az idegen asszonytól, más feleségétől,
aki hízelgő szavakkal csábít,
17 aki férjéhez, ifjúsága társához, hűtlen,
s aki megtöri Istene szövetségét.
18 Ha ilyen asszony házába lépsz,
a halálba vezető útra térsz,
mert ösvényei a sírba vezetnek.
19 Akik hozzá bemennek, egy sem tér vissza,
az élet útját többé nem találják.
20 Bölcsesség vezet a jó úton,
hogy le ne térj az igazak ösvényéről.
21 Mert csak az igazak maradnak meg a földön,
csak az ártatlanok laknak rajta.
22 A gonoszokat mind kivágják,
a hűtleneket gyökerestül kiirtják róla!
Bölcsesség áldásai
3 Fiam, ne felejtsd el, amire tanítalak,
vésd szívedbe parancsaimat,
2 mert megszaporítják napjaidat és életed éveit,
jólétet és békességet hoznak neked!
3 A szeretetet és hűséget soha el ne hagyd,
kösd magadra, mint nyakláncot,
vésd a szívedbe őket!
4 Akkor Isten és az emberek
egyaránt szeretni fognak, és megbecsülnek.
5 Bízz az Örökkévalóban teljes szívvel,
és ne menj a saját fejed után!
6 Minden helyzetben ismerd fel az Örökkévalót és akaratát,
akkor majd ő egyengeti utadat,
és vezeti lépteidet!
7 Ne képzeld magad túl okosnak,
hanem tiszteld és féld az Örökkévalót,
a gonosznak pedig fordíts hátat!
8 Egészség lesz ez a testednek,
s még a csontjaid is felüdülnek.
9 Tiszteld az Örökkévalót vagyonodból,
minden jövedelmed színe-javából,
10 akkor gabonával telik meg éléskamrád,
szőlőprésed mustot áraszt!
11 Fiam, mikor az Örökkévaló figyelmeztet és fegyelmez,
ne utasítsd el,
ne sértődj meg, ha helyreigazít!
12 Mert akit szeret az Örökkévaló,
azt helyreigazítja és megfegyelmezi,
mint apa a fiát, akit nagyon szeret.
13 Boldog, aki megtalálta a bölcsességet,
áldott, aki értelmet talált!
14 Mert ez több hasznot hoz, mint az ezüst,
értékesebb, mint a színarany,
15 drágább, mint a rubin,
kívánatosabb, mint bármi más!
16 A bölcsesség jobbjában hosszú élet van,
bal kezében gazdagság és dicsőség,
17 útjai gyönyörűségesek,
jólétre és békességre vezetnek.
18 Élet fája a bölcsesség annak, aki megragadja,
és akik magukhoz ölelik, milyen boldogok!
19 Az Örökkévaló bölcsességgel teremtette a Földet,
és értelemmel feszítette ki az eget,
20 tudásával hasította fel a mélységet,
és zúdított esőt a fellegekből.
21 Fiam, ne téveszd a szemed elől,
ragaszkodj a bölcsességhez és megfontoltsághoz,
22 mert ezek éltetik a lelkedet,
nyakadat aranylánccal ékesítik!
23 Akkor biztos léptekkel járhatsz utadon,
s nem botlasz meg soha,
24 ha lefekszel, nem félsz semmitől,
nyugodtan alszol, és álmod könnyű,
25 nem rettegsz váratlan bajoktól,
sem a pusztító vihartól, amely a gonoszokra zúdul,
26 mert az Örökkévaló maga nyújt neked biztonságot,
s megóvja lábadat a csapdáktól.
27 Ne késlekedj jót tenni a rászorulóval,
ha módod van rá, hogy adj!
28 Ne mondd szomszédodnak, ha nálad van, amit kér:
„Jöjj vissza holnap, majd akkor adok!”
29 Ne tervezz rosszat szomszédod ellen,
aki bizalommal van irántad!
30 Ne pereskedj ok nélkül azzal,
aki nem bántott téged!
31 Ne irigyeld, aki erőszakos,
s ne kövesd a példáját soha,
32 mert az Örökkévaló utálja a gonoszokat,
de az igazakat bizalmába fogadja!
33 Az Örökkévaló megátkozza a gonosz ember családját,
de megáldja az igazak otthonát.
34 Az Örökkévaló megalázza azt, aki másokat megaláz,
de jóindulattal van az alázatosak iránt.
35 A bölcsek dicsőséget örökölnek,
a magabiztos ostobák pedig megszégyenülnek.
Törekedj a bölcsességre!
4 Fiaim, fogadjátok meg apátok tanácsait,
hallgassatok rá, hogy bölcsességet tanuljatok.
2 Mert jó tanácsot adok nektek,
el ne felejtsétek hát, amire tanítalak!
3 Mikor kisgyermek voltam apám mellett,
anyám egyetlen dédelgetett kisfia,
4 engem is így tanított apám:
„Fiam, jól vésd a szívedbe szavamat!
Engedelmeskedj parancsaimnak, és élni fogsz!
5 Törekedj a bölcsességre, törekedj az értelemre!
Ne felejtsd el szavaimat, s ne fordulj el attól, amit mondok!
6 Ragaszkodj a bölcsességhez, s ő majd megvéd,
szeresd őt, és megőriz téged!
7 A bölcsesség a legfontosabb a világon,
tehát igyekezz, hogy megszerezd!
Szerezd meg, bármibe kerül!
8 Emeld magasra a bölcsességet, s ő is felemel téged,
öleld magadhoz, és dicsőséget szerez neked,
9 tisztességgel koszorúzza fejed,
dicsőséggel koronáz meg!”
10 Fiam, hallgass rám, fogadd meg szavam,
hogy hosszú életet élhess!
11 A bölcsesség útjára tanítalak,
egyenes ösvényen vezetlek.
12 Ha ezen jársz, semmi sem gátol,
ha ezen futsz, nem botlasz meg soha.
13 Ragadd meg tanácsomat, ki ne engedd kezedből,
szorítsd magadhoz, mert az életed függ tőle!
14 Ne lépj a gonoszok útjára,
ne kövesd a gonosztevők példáját!
15 Messze kerüld őket, közelükbe se menj,
fordíts hátat nekik, s menj tovább!
16 Mert a gonoszok nem nyughatnak,
amíg rosszat nem tehetnek,
még aludni sem tudnak,
ha valakit el nem gáncsolhatnak,
17 gonoszság a kenyerük,
erőszak az italuk.
18 Az igazak ösvénye,
mint a hajnali világosság:
minél tovább haladnak rajta,
annál jobban ragyog,
egészen a déli verőfényig.
19 De a gonoszok útja sűrű sötétségbe vezet,
ahol nem látják, miben botlanak meg.
20 Fiam, hallgass a szavamra,
gondosan figyeld, amit mondok!
21 Tartsd a szemed előtt,
vésd a szíved mélyébe szavaimat,
22 mert életet adnak, ha megragadod őket,
egészséget és gyógyulást egész testednek.
23 Mindennél jobban őrizd a szívedet,
mert abból fakad az élet forrása!
24 Távol legyen tőled, hogy hamisan beszélj,
az igazság elferdítését messze kerüld!
25 Szemed előre nézzen, figyelj az útra,
tekinteted tartsd a célodon!
26 Gondosan ügyelj minden lépésedre,
és biztonságosan járhatsz utadon!
27 Se jobbra, se balra ne térj le,
s maradj távol a gonosztól!
Kerüld a házasságtörést!
5 Fiam, figyelj bölcsességemre,
hallgass értelmem szavára,
2 hogy megőrizd józanságodat,
és ajkad mindig bölcsen szóljon!
3 Mert az idegen asszony ajka, mint a méz,
szája sima és hívogató,
4 de végül keserűséget okoz, mint az üröm,
éles fájdalmat, mint a kétélű kard.
5 Léptei a halál felé vezetnek téged,
lábai a halottak országába vezető úton járnak.
6 Ne kövesd őt, mert nem az élet útján jár,
hanem tekervényes utakon, de észre sem veszed.
7 Most azért fiaim, hallgassatok rám!
Ne térjetek el szavaimtól!
8 Kerüljétek az idegen nőket,
közelébe se menjetek házuk ajtajának!
9 Ne adjátok másnak életerőtök javát,
ne rabolja el éveiteket a kegyetlen,
10 ne kerüljön idegenek kezébe vagyonotok,
ne kerüljön más házába munkátok gyümölcse!
11 Különben keservesen jajgatsz majd életed végén,
mikor testedet betegség emészti,
12 és be kell vallanod: „Hogy gyűlöltem a fenyítést!
Miért nem hallgattam a figyelmeztetésre?
13 Miért is nem engedelmeskedtem tanítóimnak?
Miért nem hallgattam mesteremre!
14 Bizony, most minden baj rám szakadt,
s szégyenem mindenki látja!”
Örvendezz a feleségednek!
15 Fiam, te csak a saját kutadból igyál vizet!
Csak saját forrásod friss vize üdítsen!
16 Ne jusson az utcára abból semmi,
patakod vize ne legyen akárkié!
17 Egyedül a tiéd legyen,
ne osztozz rajta idegenekkel!
18 Legyen forrásod áldott,
s örvendezz feleségednek,
akit fiatalon megszerettél!
19 Olyan legyen számodra, mint kedves szarvasünő,
vagy kecses gazella,
melleiben gyönyörködjél,
az ő szerelme töltsön el örömmel!
20 Miért keresnél gyönyört idegen nő karjai között?
Minek ölelgetnéd mellét az idegennek?
21 Hiszen az Örökkévaló jól látja útjaidat,
figyelmesen vizsgálja minden lépésedet!
22 A gonoszt saját vétke ejti csapdába,
és bűneinek kötelei tartják fogva,
23 fegyelmezetlensége miatt fog meghalni,
saját ostobasága vezeti félre, s elpusztul.
Ne vállalj felelősséget más adósságáért!
6 Fiam, ne vállalj felelősséget más adósságáért!
Ne tégy ígéretet,
ne írj alá ilyen szerződést!
2 Mert ígéreted csapdába ejt téged,
s így saját szavaidnak fogságába esel.
3 Szabadítsd ki magad, fiam,
ha másnak hatalmába kerültél:
menj, alázkodj meg előtte,
s kérd, hogy mentsen fel ígéreted alól!
4 Tedd meg még ma,
ne halogasd holnapig,
álmot se engedj szemeidnek!
5 Menekülj ki a csapdából,
mint őz fut a vadász elől,
szabadítsd ki magad,
mint madár a madarász kezéből!
A lustaság veszedelmes
6 Nézd a hangyákat, te lusta,
figyeld meg, hogyan élnek,
és tanulj tőlük!
7 Lásd, nincs vezérük,
sem királyuk, vagy parancsolójuk,
8 összegyűjtik mégis nyáron az ennivalót,
megtöltik aratáskor raktárukat!
9 Meddig heverészel még, te lusta?
Mikor kelsz már fel álmodból?
10 „Még egy kis alvás, egy rövid szundítás,
csak pár perc még, és felkelek.”
11 Ezért tör rád a szegénység, mint az útonálló,
és a nyomorúság, mint fegyveres rabló.
Bajkeverők
12 A hitvány, rosszindulatú ember
folyton jön-megy, s mindenkiről rosszat mond,
13 becsapja az embereket, szemével kacsint,
kezével, lábával titokban jelt ad,
14 hamisság van szívében,
gonosz tervet forgat eszében,
mindenhol viszályt szít.
15 De hirtelen veszedelem szakad rá,
összetörik, nem kel fel soha többé.
Amit az Örökkévaló gyűlöl
16 Ezeket az Örökkévaló gyűlöli, sőt, szívből utálja:
17 a szemet, amelyből büszkeség sugárzik,
a nyelvet, amely hazugságot mond,
a kezet, amely ártatlan ember vérét ontja,
18 a szívet, amely gonosz terveket sző,
a lábat, amelyek siet gonoszt tenni,
19 a hamis tanút, aki hazugságot beszél,
és azt, aki viszályt szít a testvérek között.
Óvakodj a házasságtörő asszonyoktól!
20 Fiam, engedelmeskedj apád parancsának,
és anyád tanítását el ne felejtsd!
21 Kösd a nyakadba,
őrizd meg szívedben.
22 Bárhová mész, vezet,
ha lefekszel, őriz,
ha felkelsz, beszélget veled.
23 Mert olyan szüleid parancsa, mint a lámpa,
tanításuk, mint a világosság,
fegyelmezésük, mint az élet útja.
24 Mert megőriznek téged a romlott nőktől,
az idegen nők hízelgő szavaitól.
25 Ne kívánd meg szépségüket,
ne ejtsen rabul pillantásuk!
26 Mert miattuk miatt koldusbotra jutsz,
a házasságtörő asszony egész életed tönkreteszi!
27 Tehetsz-e zsebedbe izzó parazsat,
hogy meg ne égesse ruhádat?
28 Járhatsz-e égő parázson,
hogy meg ne égesse talpadat?
29 Így jár, aki elcsábítja más feleségét!
Nem marad büntetlenül,
aki más asszonyához nyúl!
30 Nem vetik meg a tolvajt,
ha azért lop, mert éhes,
31 ha megfogják, mégis
vissza kell fizesse, hétszeresen,
még ha rá is megy minden vagyona.
32 Esztelen bolond, aki elcsábítja más feleségét!
Csak az tegyen ilyet, aki el akarja pusztítani magát!
33 Mert verés és szégyen éri,
gyalázata soha nem múlik el.
34-35 A megcsalt férj haragját féltékenysége szítja,
sem ajándékkal, sem pénzzel le nem csendesíted.
Bizony, irgalom nélkül bosszút áll a házasságtörőn!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center