Bible in 90 Days
1 Ézsaiásnak, Ámóc fiának látomásai. Isten ezeket Jeruzsálemmel és Júda királyságával kapcsolatban mutatta Ézsaiásnak azokban az években, amikor ott a következő királyok uralkodtak: Uzzijjá, azután Jótám, majd Áház, azután Ezékiás.
Pere van az Örökkévalónak Izráel népével
2 Ezt mondja az Örökkévaló: „Halljátok meg, egek! Figyelj rám, föld, most én szólok:[a]
Fiaimat fölneveltem, naggyá tettem,
mégis elfordultak tőlem!
3 Gazdáját ismeri még az ökör is,
urának jászlát a szamár sem felejti,
csak Izráel nem ismer engem,
saját népem nem figyel rám!
4 Jaj, bűnösök nemzete!
Nép, amelyet vétkek súlyos terhe nyom,
gonosztevők utódai, elvetemült fiak![b]
Elhagyták az Örökkévalót,
megvetették Izráel Szentjét,
megharagították, és elfordultak tőle.
5 Ugyan miért vesződjek még veletek?
Hiába fenyítelek, annál inkább ellenkeztek.
Minden fej beteg,
és minden szív erőtlen.
6 Tetőtől talpig nincs e nemzetben egy tenyérnyi ép hely,
csak vérző sebek,
gennyes kelések, ütések nyomai!
Ki sem mosták, be sem kötötték,
olajjal sem gyógyították.[c]
7 Országotok pusztasággá lett,
városaitok elégtek a tűzben,
földeteket szemetek láttára idegenek emésztik,
pusztítják és dúlják.
8 Sion leánya[d] magára maradt,
mint elhagyott csőszkunyhó a szőlőben,
kalyiba a dinnyeföldön,
mint egy ostromlott és körülzárt város.”
9 Bizony, ha az Örökkévaló, a Seregek Ura
nem őrzött volna meg közülünk némi maradékot,
Sodoma sorsára jutottunk volna,
Gomorához lennénk hasonlók!
Elegem van ünnepeitekből!
10 Halljátok meg az Örökkévaló szavát, Sodoma vezetői!
Figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora[e] lakói!
11 „Minek nekem az áldozati állatok sokasága
— mondja az Örökkévaló —,
torkig vagyok az oltáron égő kosokkal,
s a hizlalt állatok hájával!
Nincs kedvemre a bikák, bakok és bárányok vére!
12 Mikor elém jöttök, kinek hiányzik,
hogy Templomom udvarán tolongjatok?
13 Ne hozzatok nekem többé haszontalan áldozatot,
képmutató ajándékot!
Tömjénetek füstjétől is undorodom!
Elegem van ünnepeitekből:
Újhold, szombat, ünnepre gyülekezés — elég volt!
Vétkesek ünneplését nem szenvedhetem!
14 Lelkem utálja Újhold-ünnepeiteket,
terhemre vannak az évi nagy összegyülekezések,
belefáradtam, hogy elviseljem!
15 Hiába emelitek hozzám könyörgő kezetek,
eltakarom arcom imáitok elől.
Bármilyen buzgón is könyörögjetek,
nem hallgatom meg,
amíg kezetekhez vér tapad!
16 Mossátok le! Tisztuljatok meg!
Ne lássam többé gonosz tetteitek,
ne kövessetek el több gonoszságot!
17 Tanuljatok jót tenni,
törekedjetek igazságosan élni,
térítsétek jó útra, aki erőszakos,
karoljátok fel az árvákat,
emeljetek szót az özvegyekért!
Bűneitek vérpirosak, mégis hófehérek lesztek
18 Jöjjetek hát, szálljunk perbe egymással!
— mondja az Örökkévaló. —
Bár bűneitek vérpirosak,
mégis hófehérek lesztek,
vétkeitek tűzvörösek,
mégis fehérré lesztek,
mint a tiszta gyapjú!
19 Ha engedtek szavamnak,
ha készséggel követtek,
tiétek lesz minden,
amit a föld terem.
20 De kard pusztít el benneteket,
ha nem hallgattok rám,
ha lázadtok ellenem!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
Hűséges volt ez a város
21 Hűséges volt ez a város,
igazság és jogosság városa,[f]
hogy lett hát belőle prostituált?
Egykor igazságosság lakott benne,
miért lett belőle gyilkosok tanyája?
22 Fénylő ezüstöd sötét salakká lett,
tiszta borodat felvizezted!
23 Fejedelmeid ellenem lázadtak,
tolvajok barátai ők, mind lefizethetők,
sóvár pénzhajhász valamennyi.
De nem karolják fel az árvát,
s az özvegyek ügyével nem törődnek.
24 Ezért hát azt mondja Uram, az Örökkévaló,
a Seregek Ura, Izráel Erős Istene:
„Jaj nektek, mert megfizetek azoknak,
akik ellenem fordultak,
bosszút állok ellenségeimen,
hogy megszűnjön haragom!
25 Kezembe veszlek, megfenyítelek,
kitisztítom belőled az ónt és a salakot.
Megtisztítalak, mint ötvös az ezüstöt!
26 Olyan vezetőket adok neked, mint régen,
olyan tanácsadókat, mint eleinte.
Akkor majd így hívnak, Jeruzsálem:
»Hűséges Vár és Igazságos Város.«”
27 Igazságos ítélettel szabadítja meg Siont az Örökkévaló.
Akik Sion lakói közül visszatérnek hozzá,
igazságosság által menti meg azokat.
28 De a lázadó bűnösöket összetöri,
s akik elfordulnak tőle, mind megsemmisülnek.
29 Mert akik bálványaikban gyönyörködtek a tölgyligetekben,
megszégyenülnek.
Akik idegen istenek kertjeit[g] választották,
majd szégyentől pirulnak.
30 Hasonlók lesznek az elszáradó tölgyhöz,
vagy a kerthez, amelyet senki sem öntöz.
31 Még a hatalmas is olyan lesz,
mint a kenderkóc,
minden alkotása, műve,
mint a szikra.
Együtt égnek porrá, olthatatlanul!
Jöjjetek, menjünk fel az Örökkévaló hegyére!(A)
2 Ezt az üzenetet Ézsaiás, Ámóc fia kapta látomásban, Júda királyságával és Jeruzsálemmel kapcsolatban:
2 Az idők végén az Örökkévaló házának hegye
fölülemelkedik a legmagasabb hegyeken,
messze kimagaslik a dombok közül,
s hozzá gyűlnek mind a nemzetek.
3 Tömegek özönlenek hozzá,
s így hívja egyik a másikat:
„Jöjjetek, menjünk fel az Örökkévaló hegyére,
Jákób Istenének házához,
hogy megtanítson bennünket útjaira,
s hogy járhassunk ösvényein!
Mert Sionból származik a tanítás,
Jeruzsálemből jön az Örökkévaló szava.”
4 Igazságosan ítél az Úr a nemzetek között,
és megfenyít sok népet,
hogy kardjukból ekét kovácsoljanak,
lándzsáikból pedig szőlőmetsző késeket.
Nép a népre többé kardot nem emel,
fiait harcra nem tanítja soha.
5 Jákób népe, jöjjetek,
járjunk az Örökkévaló világosságában!
Eljön a Seregek Urának napja!
6 Jákób királyi családja, elhagytad népedet,
ezért tele vannak keleti babonákkal,[h]
jövendőmondókhoz járnak, mint a filiszteusok,
idegenekkel szövetkeznek.
7 Tele van az ország ezüsttel-arannyal,
gazdagságuknak se szeri, se száma.
Tele van lovakkal,
harci szekereinek se szeri, se száma.
8 Tele van földjük bálványokkal,
kezük alkotásai előtt földig hajolnak,
saját műveiket imádják.
9 Meghajol bálványai előtt a közember,
hajlongnak a vezetők és gazdagok is.
Ne bocsáss meg nekik, Örökkévaló!
10 Meneküljetek a sziklák közé,
rejtőzzetek a föld alá az Örökkévaló rettentése elől,
dicsőségének félelmetes fensége elől!
11 Mert a büszke tekintetűek a földig hajolnak,
a gőgös szégyenkezve porig alázkodik.
Egyedül az Örökkévalót magasztalják fel azon a napon!
12 Bizony, eljön az Örökkévalónak, a Seregek Urának napja,
amikor ő minden büszkét és gőgöst megaláz,
s aki nagyra tartja magát, mind megszégyenül,
13 a magas libanoni cédrusok ledőlnek,
a hatalmas básáni tölgyeket kivágják,
14 a gőgös hegycsúcsok leomlanak,
minden magasra emelt halom eltűnik,
15 a büszke tornyok összedőlnek,
a kevély várfalak leroskadnak,
16 a kincsekkel teli társisi hajók elmerülnek,
s velük együtt minden kívánatos drágaságuk.
17 Akkor az emberi büszkeség földig hajol,
a gőgös szégyenkezve porig alázkodik.
Egyedül az Örökkévalót magasztalják fel azon a napon,
18 a bálványok pedig teljesen megsemmisülnek!
19 Akkor az emberek a sziklák közé menekülnek,
remegve a föld alá rejtőznek az Örökkévaló rettentése elől,
dicsőségének félelmetes fensége elől,
mikor felkel, hogy megrázza a földet.
20 Azon a napon elhajítják bálványaikat
a vakondok és denevérek közé.
Pedig ezüstből-aranyból készítették,
hogy imádják azokat.
21 Rémülten a barlangokba menekülnek,
sziklák hasadékába bújnak az Örökkévaló rettentése elől,
dicsőségének félelmetes fensége elől,
mikor felkel, hogy megrázza a földet.
22 Ne bízzatok hát halandó emberben,
hisz orrában oly röpke a lehelet, amely élteti!
Ugyan mennyit ér, s mit várhattok tőle?
3 Értsétek meg, Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura hamarosan elveszi Júda népétől mindazt, amire támaszkodtak, és Jeruzsálemből, amiben lakosai bíztak!
Elveszi a kenyeret és a vizet,
2 a hős harcosokat és katonákat,
bírákat és prófétákat,
jövendőmondókat és a véneket,
3 elveszi a katonai és polgári vezetőket,
a tanácsadókat, mesterembereket és varázslókat.
4 „Helyettük kamaszokat adok nekik fejedelmekül,
akik majd felelőtlenül és önzőn uralkodnak rajtuk.”
5 Nyomorba süllyed a nép,
egyik a másikat nyomorgatja,
mind erőszakoskodnak egymással,
az ifjú tiszteletlenül az idősre támad,
a közember a vezetők ellen lázad.
6 Akkor így biztatja testvér a testvérét:
„Neked még van egy jó ruhád,
légy a fejedelmünk, vezérünk!
Rád bízzuk ezt a romhalmazt,
vállald el hát a vezetést!”
7 De az így kiált fel:
„Nem leszek én a gondviselőtök!
Sem ruha, sem kenyér nincs a házamban,
nem leszek én a vezéretek!”
8 Bizony, megromlott Jeruzsálem,
Júda népe lezüllött!
Az Örökkévaló ellen fordultak szavaikkal és tetteikkel,
s ellene lázadtak, hogy haragra ingereljék.
9 Személyválogatásuk ellenük tanúskodik,
kérkednek bűneikkel, mint Sodoma lakói,
már nem is szégyenkeznek!
Jaj nekik, mert saját fejükre hozzák a bajt,
amit megérdemeltek!
10 Mondjátok meg az igazaknak,
hogy nekik jó soruk lesz,
mert tetteik gyümölcsét élvezhetik!
11 De jaj a vétkeseknek,
mert gonoszságukért megfizetnek nekik!
12 Jaj népem! Elnyomóid gyermekek,
és asszonyok uralkodnak rajtad!
Vezetőid tévútra vezetnek,
mert maguk is utat tévesztettek.
13 Bírói székéből feláll az Örökkévaló,
hogy pereljen, és megítélje a népeket.
14 Népe vezetőin számon kéri vétkeiket:
„Letaroltátok a szőlőt[i] az utolsó szemig!
Házaitokban szegényektől rablott zsákmányt rejtegettek!
15 Hogy meritek letaposni népemet,
porba tiporni szegényeit?!”
Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
16 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Sionban a leányok elbizakodtak,
az asszonyok fenn hordják orrukat!
Kihívóan tekintgetnek körül,
tipegve járnak,
csilingelnek lábkarikáikkal.”
17 Emiatt Uram, az Örökkévaló megszégyeníti őket:
Sion leányainak fejét kopaszra nyírják,
asszonyait csupaszra vetkőztetik.
18 Bizony akkor elveszi tőlük Uram minden drága díszüket, ékszerüket: lábpereceket, fejékeket és holdacskás nyakláncokat, 19 fülbevalókat, karpereceket és fátylakat, 20 kendőket, lábra való láncokat, illatszereket, díszes öveket és amuletteket,[j] 21 gyűrűket és orrpereceket, 22 díszes ruhákat, köntösöket és erszényeket, 23 tükröket, selyemingeket, turbánokat és vállkendőket.
24 Akkor majd a parfümillat helyett
bűzt éreznek,
díszes öv helyett
a derekukon kötelet hordanak,
az elegáns frizura helyén
kopaszság[k] lesz,
a drága ruhák helyett
zsákba[l] öltöznek.
Bizony, arcfesték helyett
a szolgaság bélyegét viselik majd bőrükön!
25 Fiaidat kard öli meg,
vitézeid harcban esnek el, Jeruzsálem!
26 Kapuid romlásukat gyászolják,
te magad pedig a porban ülsz majd,
sorsodon sírva-keseregve.
4 Abban az időben hét nő ragad meg egy férfit,
s azt mondják: „Hadd viseljük neved!
Nem kell eltartanod bennünket,
a magunk kenyerét esszük,
magunk ruházkodunk,
csak szabadíts meg a szégyentől,
hogy se férjünk, se gyerekünk!”
Az Örökkévaló Csemetéjének dicsősége
2 Abban az időben, akik megmenekülnek,
és életben maradnak Izráel népéből,
csodálják és dicsőítik az Örökkévaló Csemetéjét[m],
és dicsekednek országuk nagyszerű terméseivel.
3 Aki megmarad Sionban,
akit életben hagynak Jeruzsálemben,
azt mind szentnek nevezik majd,
annak nevét az élők közé jegyzik fel Jeruzsálemben.
4 Bizony, Uram megtisztítja Sion leányait[n]
minden undok vétküktől,[o]
elmossa Jeruzsálemből az ártatlanok vérét[p]
az ítélet szellemével,
megemésztő tűzzel.
5 Azután teremt az Örökkévaló Sion hegyének
minden lakóhelye és gyülekezete fölé
nappal felhőt,
és lobogó tűz ragyogását éjjel.
Dicsőséges jelenlétével betakar mindenkit,
6 mint árnyas sátor tikkasztó hőségben,
mint menedék pusztító viharban,
mint oltalom zuhogó esőben.
Ének az Örökkévaló szőlőskertjéről
5 Most figyeljetek rám! Istenemnek éneklek, akit szeretek! Szerelmes ének ez szőlőjéről, szőlője iránti szeretetéről![q]
Szeretett barátomnak szőlőskertje volt
egy termékeny domboldalon.
2 Gondosan művelte,
kövektől megtisztította,
nemes fajtát telepített,
közepére őrtornyot emelt,
és szőlőprést épített.
Bizakodva várta a jó termést,
de lám, a tőkék csak vadszőlőt teremtek!
3 „Most hát Jeruzsálem lakosai[r],
és ti, júdai férfiak[s],
tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!
4 Mit kellett volna még tennem,
mit nem tettem meg szőlőmért?
Vártam, hogy édes szőlőt szüreteljek róla,
miért termett hát keserű fürtöket?
5 Most hát figyeljetek!
Tudjátok meg, mit teszek szőlőmmel:
kerítését lerombolom,
hadd legeljék az állatok,
kőfalát ledöntöm,
hadd tapossák az idegenek.
6 Parlagon hagyom,
hadd verjék fel a gyomok!
Nem gondozom, nem kapálom,
nem metszem, nem ápolom!
Teremjen hát bogáncsot és töviseket!
Parancsolok a felhőknek,
hogy esőt rá ne adjanak.”
7 Látjátok, az Örökkévaló, a Seregek Ura szőlőskertje
Izráel egész népe!
Gyönyörűséges ültetvénye:
Júda férfiai![t]
Jogosságot várt tőlük az Örökkévaló,
de ők ártatlanokat gyilkoltak.
Igazságosságot várt,
de jajkiáltást hallott!
Prófécia Júda közelgő pusztulásáról
8 Jaj nektek, akik vagyont harácsoltok,
és rakásra gyűjtitek a házakat, földeket,
amíg másnak egy morzsa sem marad!
Végül majd az egész országot bezsebelitek?
9 Hallottam, amint az Örökkévaló, a Seregek Ura megesküdött:
„Romba dőlnek ezek a házak,
mind elhagyottá lesznek,
még a paloták is lakatlanul állnak,
10 a négyhektáros szőlőskert
csak egy korsó[u] bort terem,
aratáskor a búza
csak a vetőmag tizedét adja vissza.”
11 Ti, akik reggeltől estig
csak a részegséget keresitek,
s késő éjjelig borgőzös fejjel mulattok!
12 Lakomáitokon lantok, hárfák, dobok,
fuvolák és bor mellett dőzsöltök,
de amit az Örökkévaló tesz, azzal nem törődtök,
kezének munkáit észre sem veszitek!
13 Mivel népem nem ismeri az Örökkévalót,
fogságba hurcolják őket ellenségeik,
előkelő vezetőiket az éhség,
tömegeiket a szomjúság öli meg.
14 Kitátja száját a Seol,
elnyeli őket a sír,
melynek étvágya csillapíthatatlan.
Alászáll az alvilágba előkelő és közember,
lehullik a jeruzsálemi lakomázók zajongó sokasága.
15 Porig aláznak akkor minden embert,
gazdag és szegény a földre görnyed,
még a büszke tekintetű is kénytelen lesütni a szemét
16 az Örökkévaló, a Seregek Ura előtt,
amikor ő ítélkezik.
Isten, aki Szent, igazságosan ítél.
Bizony, még az ítéletben is szentnek bizonyul!
17 Az elhurcoltak helyén bárányok legelnek,
a gazdagok romos házaiban idegenek tanyáznak.
18 Nézzétek azokat,
akik semmittevéssel töltik napjaikat,
s úgy vonszolják maguk után bűneiket és vétkeiket,
mint kötélen a megrakott kocsit!
19 Akik gúnyolódva mondják:
„Lássuk hamar, megteszi-e Isten,
amit mondasz!
Ám tegye meg,
Izráel Szentje siessen vele!
Jöjjön mielőbb,
hadd lássuk, mi lesz belőle!”
20 Nézzétek azokat, akik jónak mondják a gonoszt,
és gonosznak a jót,
sötétségnek tartják a világosságot,
és világosnak a sötétet,
keserűnek állítják az édeset,
és édesnek a keserűt!
21 Nézzétek azokat,
akik bölcsnek képzelik magukat,
és azt hiszik,
hogy nagyon okosak!
22 Nézzétek azokat, akik hősök a borivásban,
és nagy vitézek az ivócimborák között!
23 Akik, ha lefizetik őket, igazolják a gonosztevőt,
és hamisan tanúskodnak az igazak ellen.
24 Emiatt úgy pusztulnak el, mint tarló a lángban,
mint polyva a tűzben.
Gyökerük elrothad, viráguk elszárad,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura tanítását[v] elutasították,
Izráel Szentjének szavait semmibe vették.
25 Emiatt zúdul az Örökkévaló haragja a népére:
oly súlyos csapásokkal bünteti meg őket,
hogy még a hegyek is beleremegnek.
Mindenfelé halottak hevernek temetetlen,
mint szemét az utcán!
De haragja még nem csendesül le,
karja még felemelve marad!
26 Az Örökkévaló zászlót emel a távoli nemzeteknek,
jelt ad a messze lakó népeknek,
s lám, már sietve jönnek is!
27 Nincs köztük egy sem fáradt, vagy gyenge,
egyik sem álmos, nem alszik.
Mind készül a harcra, övét megszorítja,
saruszíját igazítja,
28 íját felvonja, próbálva feszíti,
éles nyilakat vesz kezébe.
Lovaik patája, mint a kovakő,
harci szekereik kereke forgószél.
29 Seregük zaja rémítő,
mint az oroszlán-ordítás.
Zsákmányt ejtenek,
mint a fiatal oroszlán,
megragadják, elhurcolják,
nincs, aki tőlük visszaszerezze.
30 Azon a napon seregük úgy morog,
mint prédáját szaggató oroszlán.
Táboruk hangja,
mint a tenger morajlása.
Ha országodra nézel,
csak sűrű sötétséget látsz,
minden világosságodat haragos felhők nyelik el.
Az Örökkévaló prófétának hívja el Ézsaiást
6 Abban az esztendőben[w], amikor Uzzijjá[x] király meghalt, láttam az Urat. Trónján ült, fent a magasban, és palástja beborította a templomot. 2 Fölötte szeráfok lebegtek, akiknek hat-hat szárnyuk volt. Kettővel az arcukat takarták el, kettővel a testüket fedték be, kettővel pedig lebegtek. 3 Így kiáltottak egymásnak:
„Szent, szent, szent az Örökkévaló, a Seregek Ura,
dicsősége betölti az egész Földet!”
4 Hangjuktól megremegett az ajtó kerete és küszöbe, a templom pedig megtelt füsttel.[y]
5 Akkor én felkiáltottam: „Jaj nekem! Végem van, mert tisztátalan beszédű vagyok, és tisztátalan beszédű[z] nép között lakom, mégis a saját szememmel látom a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát!”
6 Ekkor az egyik szeráf hozzám repült. Kezében izzó parazsat hozott, amelyet fogóval vett az oltárról. 7 Megérintette számat a parázzsal, és ezt mondta: „Nézd, amint ez a parázs megérintette ajkadat, vétked eltűnt, és bűnödre bocsánatot nyertél.”[aa]
8 Majd az Úr hangját hallottam, aki ezt kérdezte: „Kit küldjek el? Ki lesz a hírvivőnk?”
Ezt válaszoltam: „Itt vagyok én! Küldj el engem!”
9 Ő pedig így szólt hozzám: „Menj! Mondd ennek a népnek:
Csak hallgassátok és hallgassátok, újra meg újra,
de ne értsétek meg!
Csak nézzétek és nézzétek, újra meg újra,
de ne lássátok!”
10 „Menj, tedd érzéketlenné e nép szívét,
füleiket zárd be, hogy ne halljanak,
szemeiket takard el,
hogy ne lássanak, szívükkel ne értsenek,
hogy ne tudjanak visszatérni hozzám,
és meg ne gyógyítsam őket!”
11 Megkérdeztem: „Uram, meddig marad ez így?” Ezt válaszolta:
„Ameddig elpusztult városaik romokban hevernek,
házaik elhagyottan és lakatlanul állnak,
földjük műveletlen marad és elvadul,
12 mert messzire viszi az Örökkévaló a népet,
alig marad valaki az országban.
13 Ha tizedrészük megmarad,
azt is újra meg újra pusztulás sújtja.
Mégis, ahogy a tölgyfa tönkje életben marad,
miután a fát kivágták,
e nép maradéka is szent mag lesz,
és életben marad.”
Vigyázz, ne ess kétségbe!
7 Ezek Áháznak, Júda királyának uralkodása idején történtek. Áház Jótám fia, ez pedig Uzzijjá fia volt.
Recín,[ab] Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya[ac] hadjáratot indítottak Jeruzsálem, Júda fővárosa ellen, de nem tudták elfoglalni.[ad]
2 Mindez pedig így történt: Hírül vitték Áháznak, aki Dávid király utóda volt Júda trónján, hogy Arám és Izráel királyai összefogtak Júda ellen. Ennek hallatára Áház és egész népe nagyon megrémült: úgy ingadoztak, mint a fák a szélben.
3 Ekkor az Örökkévaló szólt Ézsaiásnak: „Fiaddal, Seárjásúbbal[ae] együtt menjetek ki a Felső-tóhoz,[af] a csatorna végéhez, ahol a ruhafestők mezeje van. Ott fogtok találkozni Áházzal, 4 akinek ezt mondd: Vigyázz, ne ess kétségbe! Légy nyugodt, és ne félj! Ne ijedj meg Recín haragjától, se az arámi seregtől, se Remaljá fiától! Fenyegetésüknek nagyobb a füstje, mint a lángja! Ne félj tőlük! 5 Igaz, hogy ők gonosz terveket szőttek ellened és országod ellen. Igaz, hogy Arám és Izráel királyainak az a szándéka, hogy 6 megtámadják és elfoglalják Júdát, azután magukhoz csatolják, és Tábeal fiát tegyék meg királynak Júdában. 7 De az Örökkévaló Isten azt mondja:
Nem lesz abból semmi,
tervük kudarcot vall!
8 Hiszen Arám feje Damaszkusz,
Damaszkusz feje pedig Recín.
Még hatvanöt év, és Izráel királysága összedől,
népe szétszóródik és eltűnik.
9 Izráel feje Samária,
Samária feje pedig Remaljá fia.
De ha nem bíztok bennem,
ha nem hisztek szavamnak,
bizony, ti sem maradtok meg!”
Prófécia Immánuelről
10 Az Örökkévaló ismét szólt Áházhoz: 11 „Kérj magadnak jelt az Örökkévalótól, Istenedtől! Kérj jelt megerősítésül, akár olyan mélységben, mint a Seol, akár olyan magasban, mint a Menny!”[ag]
12 De Áház így felelt: „Nem kérek jelt, nem teszem próbára az Örökkévalót!”
13 Ézsaiás ekkor azt mondta Áháznak: „Hallgass meg, Júda királya, és ti, az egész királyi család, akik Dávidtól származtok! Nem elég, hogy Isten embereit fárasztjátok, még Istenem türelmét is próbára teszitek! 14 Ha Áház nem kér jelt tőle, akkor Uram maga fog nektek jelt adni.
Nézzétek! A fiatal szűz gyermeket fogan,
fiút szül,[ah]
és így nevezi fiát: »Immánuel«.[ai]
15 Ez a fiú vajat[aj] és mézet eszik,
amíg megtanulja a rosszat elutasítani
és a jót választani.
16 De még mielőtt ez a fiú
megtanulja a rosszat elutasítani
és a jót választani,
elpusztul az a föld, amelynek két királyától
annyira rettegsz, Áház!
Prófécia a közelgő asszír támadásról
17 Ami pedig Júda királyságát illeti, az Örökkévaló olyan időket hoz rád, Áház király, és az egész királyi családra, meg Júda népére, amilyen még nem volt, mióta Izráel királysága elszakadt Júdától: rátok hozza Asszíria királyát és seregét!
18 Akkor az Örökkévaló jelt ad,
idehívja a legyeket Egyiptom folyóinak forrásaitól,
és a vadméheket[ak] Asszíriából.
19 Mind eljönnek, letelepszenek a szakadékokban,
sziklahasadékokban, tövises bokrokon
és a nyájak itatóhelyén.
20 Abban az időben Uram borotvát bérel az Eufráteszen túl
— az Asszír királyt —,
és csupaszra-kopaszra borotválja vele egész Júdát![al]
Bizony, Asszíria lekopasztja Júda királyságát és népét
a feje tetejétől a lábáig mindenütt.
Még szakállát is leborotválja!
21 Abban az időben mindenki csak egy tehenet és két juhot tart, 22 mégis annyira bővében lesz a tejnek, hogy állandóan vajat eszik. Valóban, aki megmarad Júdában, vajat és mézet fog enni! 23 Akkor az elhagyott szőlőskertekben, amelyekben régen ezer termő szőlőtő állt, s amelyek valaha ezer ezüstpénzt értek, csak tövises bokrok és tüskés gazok nőnek. 24 Ezekre a helyekre csak íjjal és nyilakkal lehet felmenni a vadállatok miatt, úgy elvadul az ország. 25 A termékeny dombokon, ahol valaha virágzó kerteket műveltek, olyan elvadult tövises bozót nő, hogy senki sem mer odamenni, csupán az ökröket és juhokat küldik, hadd legeljenek ott kedvükre, szabadon.”
Ézsaiás két fia — élő próféciák
8 Egyik nap az Örökkévaló szólt hozzám: „Fogj egy nagy írótáblát, és írd rá olyan betűkkel, hogy mindenki könnyen el tudja olvasni: »Siess a zsákmányra, gyorsan a prédára!« 2 Hívd magadhoz Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát, hogy hitelesen tanúskodjanak erről.”
3 Ezután bementem a feleségemhez — aki szintén próféta volt —, és ő gyermeket fogant. Amikor a fiúnk megszületett, az Örökkévaló ezt mondta: „Így nevezd a fiadat: »Siess a zsákmányra, gyorsan a prédára.« 4 Mert mielőtt ez a gyermek megtanulja kimondani, hogy »Papa« és »Mama«, az asszír hadsereg kirabolja Damaszkuszt és Samáriát, és a hadizsákmányt Asszíria királya elé viszik.”
5 Egyik nap az Örökkévaló szólt hozzám: 6 „Júda népe elfordult Silóah[am] csendesen folyó vizétől, és inkább Recínben és Remaljá fiában reménykedik.”[an]
7 Ezért az Úr rázúdítja Júdára
az Eufrátesz hatalmas árvizét:
Asszíria királyának hadseregét,
teljes dicsőségét és hatalmát!
Bizony, olyan lesz ez, mint a folyó áradása:
kilép a medréből, átcsap a partokon,
s hömpölyögve mindent eláraszt!
8 Júdába is betör az áradat,
s úgy ellepi, hogy egészen a nyakáig ér[ao]!
Egész országodra kiterjeszti hatalmát az ellenség,
ó, Immánuel! De Isten velünk lesz!
9 Gyülekezzetek nemzetek,
seregetek úgyis a vesztébe rohan!
Figyeljetek, távoli népek,
készüljetek a harcra,
seregetek úgyis a vesztébe rohan!
Készüljetek a harcra,
seregetek úgyis a vesztébe rohan!
10 Tanácskozzatok csak Júda ellen,
tervetek úgyis kudarcot vall!
Hasztalan beszéltek és határoztok,
nem sikerülhet, mert velünk az Isten[ap]!
A Seregek Urát tartsd szentnek!
11 Az Örökkévaló ismét szólt hozzám. Kezével erősen megragadott, hogy figyelmeztessen:[aq] ne járjak ennek a népnek[ar] az útján. Ezt mondta:
12 „Vigyázz, ti ne tartsátok összeesküvésnek,
amit e nép annak tart,
s ne kövessétek őket!
Ne féljetek attól, amitől ők félnek,
s ne rémüljetek meg, ha ők megrémülnek!
13 Az Örökkévalót, a Seregek Urát tartsátok szentnek,
őt tiszteljétek és féljétek!
14 Akkor számotokra ő lesz a szent hely
és a biztos menedék!
De Izráel és Júda népe számára pedig kő lesz,
amelyben megbotlanak,
szikla, amelynek nekiütköznek,
sőt, csapda és verem Jeruzsálem lakosainak.
15 Bizony, közülük sokan megbotlanak benne,
elesnek és összetörnek,
csapdába esnek, és rabságba kerülnek.
16 Kösd össze ezt a tekercset,[as]
pecsételd le,
és bízd tanítványaimra,
hogy őrizzék meg!”
17 De én[at] várom az Örökkévalót,
aki elfordult Jákób népétől,
és benne reménykedem.
18 Nézzétek! Én és a gyermekeim,
akiket az Örökkévaló adott nekem,
jelek és csodák vagyunk Izráelnek,
mert így akarta az Örökkévaló, a Seregek Ura,
aki Sion hegyén lakik!
Ne forduljatok a halottidézőkhöz!
19 Ha az emberek azt mondják nektek: „Kérdezzük meg a halottidézőket és jósokat, akik suttognak és motyognak!” — ne hallgassatok rájuk! Nem inkább Istent kellene megkérdeznünk? Nem az ő tanácsát kellene kérnünk? Miért kérdezzék az élők a holtakat? 20 Figyeljetek inkább az Örökkévaló tanítására és kijelentésére![au] Mert ha nem az ő szavára figyeltek, nem virrad hajnal a számotokra! 21 Aki a halottidézőkre hallgat, sötétségben fog bolyongani! Éhesen és nyomorogva tévelyeg az ilyen, s ha elkeseredik, felnéz, és megátkozza királyát és Istenét. 22 Ha pedig a földre néz, csak nyomort, sötétséget és reménytelenséget lát, s végül teljes sötétségben találja magát.
Egy gyermek születik nékünk
9 De nem lesz mindig sötétség ott, ahol most nyomorúság van! Igaz, az Úr előbb megalázta Zebulon és Naftáli földjét, de később dicsőségessé teszi Galileát, idegen népek lakóhelyét, a Jordánon túli vidéket, és a Tenger útjának tartományát.
2 Mert a nép, amely sötétségben jár,
nagy világosságot lát!
A halál árnyékának országában lakókra
hirtelen fény ragyog.
3 Uram, te megsokasítod ezt a népet,
ujjongó örömmel töltöd meg szívüket!
Úgy örvendeznek előtted,
mint az aratás ünnepén,
mint győztes csata után,
mikor zsákmányt osztanak.
4 Mert összetörted rabságunk igáját,
szétzúztad elnyomónk hatalmát,
nyomorgatónk botját eltörted,
mint Midján napján![av]
5 A durva katonacsizmák,
amelyek letiportak minket,
mind elégnek,
minden véres egyenruhát tűz emészt meg!
6 Mert egy gyermek születik,
fiút ad nekünk az Örökkévaló,
aki vállára veszi az uralom terhét.
Így hívják: „Csodálatos, Tanácsadó,
Erős Isten, Öröklét Forrása,
Békesség Fejedelme.”
7 Békéje és uralkodása egyre jobban kiterjed,
véget nem ér soha!
Királyként ül Dávid trónján,
melynek igazság az alapja.
Igazságosság által uralkodik
attól kezdve örökké.
Féltő szeretetének tüze[aw] által
az Örökkévaló, a Seregek Ura viszi ezt véghez.
Az Örökkévaló megbünteti Júda népét
8 Uram figyelmeztette Jákób népét,
üzent Izráelnek,
9 hogy megértse az egész nemzet,
még Efraim és Samária minden lakója is,
akik büszkén és gőgös szívvel mondják:
10 „Ha vályogházainkat lerombolták,
majd újakat építünk, de faragott kövekből!
A vadfüge-gerendák leestek,
de mi cédrus-gerendákkal pótoljuk!”
11 Ezért az Örökkévaló felhozza Izráel ellen
Arám seregét, Recín ellenségeit.
Ráküldi összes ellenfeleit:
12 jönnek az arámok keletről,
támadják a filiszteusok nyugatról,
mind tátott szájjal falják Izráelt.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve marad!
13 A nép mégsem tért vissza
az Örökkévalóhoz, a Seregek Urához,
aki fenyítette őket,
nem keresték őt,
nem törődtek vele!
14 Ezért az Örökkévaló levágja Izráelről
mind a fejét, mind a farkát,
a magas pálma ágát,
és az alacsony sást egyaránt.
15 A fej: az idős vezetők, a tekintélyesek,
a farok: a hamis próféták.
16 Mert vezetői e népet tévútra vezették,
s akiket vezettek, elvesztek.
17 Ezért Uram nem leli örömét az ifjakban,
s nem könyörül sem az árvákon,
sem az özvegyeken,
hiszen istentelenek és gonoszok mindannyian,
s mindenki ostobaságot beszél.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve maradt!
18 A gonoszság, mint a tűz,
elégeti a tövises bozótot
és a tüskés gazt.
Meggyújtja a sűrű erdőt is,
gomolygó füstje magasra emelkedik.
19 Az Örökkévaló, a Seregek Ura haragjától
lángba borul a föld,
bizony, megég a nép e tűzben,
menthetetlenül!
Senki sem könyörül testvérén,
sem rokonán!
20 Jobb felé harap,
de nem lakik jól,
bal felől rabol,
azonmód felfalja,
mégsem elégszik meg,
mind egymást marják és emésztik.
21 Manassé Efraimra támad,
Efraim Manassét marja,
majd mindketten Júdának esnek.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve maradt!
10 Nézzétek őket,
milyen igazságtalan törvényeket hoznak,
milyen elnyomó rendeleteket írnak!
2 Nem szolgáltatnak igazságot a nincstelennek,
megfosztják jogaiktól népem szegényeit,
kirabolják az özvegyeket,
kifosztják az árvákat!
3 De mitévők lesznek majd a büntetés napján?
Mihez kezdenek, mikor rájuk zúdul
a messziről jövő, pusztító áradat?
Kihez fordulnak segítségért?
Hová rejtik el kincseiket?
4 Bizony, nem menekülhetnek!
Vagy a foglyok közé görnyednek,
vagy a holtak közé hullanak.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve maradt!
Prófécia Asszíria ellen
5 Ezt mondja az Úr: „Jaj Asszíriának, haragom botjának!
Mert haragom eszköze ő,
és a kezében lévő fegyver is!
6 Istentelen és gonosz nemzet ellen küldtem Asszíriát,
a nép ellen, amely magára haragított!
Én parancsoltam meg seregének,
hogy raboljanak és zsákmányoljanak,
s tapossák a sárba Izráelt.
7 De Asszíria királya nem érti ezt,
mást tervez, mások a céljai,
pusztítani akar, népeket irtani,
amennyit csak lehet.
8 Azt mondja:
»Seregem vezérei királyokkal érnek föl!
9 Ki állhat meg előttem?
Elfoglaltam Kalnót és Karkemist!
Így járt Hamát és Arpad,
meghódolt előttem Samária és Damaszkusz is!
10 Legyőztem a bálványistenek országait,
pedig bálványaik különbek voltak,
mint Jeruzsálem és Samária bálványszobrai!
11 Hogyne tudnék akkor elbánni Jeruzsálemmel
és bálványaival is?!
Bizony úgy bánok vele is, mint Samáriával
és annak bálványaival!«”
12 Asszíria királya nem tudja, hogy az Úr előbb befejezi, amit Sion hegyén és Jeruzsálemben elkezdett, azután pedig megbünteti Asszíria királyát gőgös szíve és kevély tekintete miatt. 13 Mert azt mondta az asszír király:
„Ezt mind a magam erejével
és bölcsességével vittem véghez!
Mert bölcs vagyok és hatalmas!
Eltöröltem királyságok határait,
elraboltam kincseiket,
letaszítottam trónjukról királyaikat.
14 Oly könnyen elvettem a népektől gazdagságukat,
mint madárfészekből az elhagyott tojásokat.
Így raboltam ki az egész földet!
A szárnyát sem merte mozdítani senki,
egy hangot sem szólt,
még csak nem is csipogott!”
15 Dicsekszik-e a fejsze[ax] azzal szemben,
aki a kezében tartja, s fát dönt vele?
Hősködik-e a fűrész a gazdája előtt,
aki dolgozik vele?
Vajon a vessző mozgatja a kart,
mikor az megfenyít valakit?
Vagy a bot emelgeti a gazdáját,
aki büntet vele?
16 Emiatt Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura
Asszíriát kövérségét lesoványítja,
dicsőségét szégyenre változtatja,
s tűzzel égeti meg.
17 Mert Izráel Világossága[ay]
olyan lesz, mint a tűz,
Izráel Szentje, mint a lobogó láng.
Egyetlen napon megégeti a gazt
és tüskés-tövises bozótját!
18 Bizony, elpusztítja a hatalmas erdőt
és a gyönyörű kerteket,
testestől-lelkestől elemészti minden ékességét!
Mint korhadó gerenda,
elsorvad Asszíria dicsősége.
19 Oly kevés fa marad meg erdejében,
hogy még egy gyermek is számba veheti.
A hűséges maradék visszatér
20 Azon a napon Izráel maradéka, Jákób családjának menekültjei, többé nem abban bíznak, nem arra támaszkodnak, aki őket nyomorgatja és veri, hanem teljes szívvel-lélekkel az Örökkévalóban bíznak, Izráel Szentjére támaszkodnak! 21 A hűséges maradék visszatér![az] Jákób családjának maradéka visszatér az Erős Istenhez![ba]
22 Mert, ha néped fiai, ó Izráel, oly sokan lennének, mint tengerparton a homokszemek, akkor is csak a maradék tér vissza. Hiszen a pusztulást az Örökkévaló elhatározta, nem vonja vissza, s ítélete mindenestől igazságos! 23 Bizony, Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura véghezviszi, amit elhatározott: az egész országot teljesen elpusztítja!
Ne félj Asszíriától, Sion!
24 Ezért azt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója! Igaz, botjával megver téged, és pálcáját rád emeli, mint egykor Egyiptom tette, 25 de már csak egy kis idő, és ellened való haragom lecsillapul. Azután pedig Asszíria ellen fordulok, s haragomban elpusztítom őket!”
26 Akkor az Örökkévaló, a Seregek Ura ostorral veri az asszírok seregét, ahogy Midján seregét szétverte az Óréb sziklánál,[bb] és ahogy botját Egyiptomban a Vörös-tenger fölé emelte.[bc]
27 Akkor Asszíria terhét az Úr leveszi vállaidról, Izráel,
és igáját leveszi nyakadról.
Igen, széttörik az iga a kövérséged miatt.
Az asszír sereg betör Júdába
28 Az asszírok[bd] elfoglalják Aj városát,
majd átvonulnak Migrónon.
A hadi fölszerelést Mikmászban rakják le,
29 utána átkelnek a gázlón,
és éjjel Gebában táboroznak.
Ráma lakói félelemtől remegnek, Saul városa,
Gibea lakói menekülnek.[be]
30 Gallim[bf] lakói segítségért kiáltanak.
Halld meg Lais, válaszolj Anatót!
31 Madménából mindenki elfut,
Gébim lakosai elrejtőznek.
32 Nób városánál még ma megállnak,
öklüket rázzák és fenyegetik Sion leányának a hegyét,
Jeruzsálem dombját.[bg]
33 De akkor Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura
levágja a felső ágakat, rettenetes erővel.
A magas termetűeket kivágja,
a kiemelkedőket földre teríti.
34 Bizony, fejszéje kivágja a sűrű erdőt,
s Libanon pompás cédrusait ledönti a Hatalmas!
A „Vesszőszál”, akin megnyugszik az Örökkévaló Szelleme
11 Vesszőszál sarjad Isai[bh] törzsének tövéből,
friss hajtás hajt ki gyökeréből,[bi]
2 akin megnyugszik az Örökkévaló Szelleme:
bölcsesség és értelem Szelleme,
tanács és erő Szelleme,
az Örökkévaló ismeretének és félelmének Szelleme.
3 Az Örökkévaló tiszteletében és félelmében leli örömét.
Nem aszerint ítél, amit szemével lát,
nem aszerint dönt, amit fülével hall,
4 hanem igazságosan uralkodik a szegények fölött,
és helyesen dönt a föld alázatosainak ügyében.
Szavának botjával lesújt a földre,
ajkának leheletével megöli a gonosztevőket.
5 Derekára köti az igazságosságot, mint övet,
körülövezi magát hűséggel.
6 Uralma alatt farkas és bárány együtt lakik,
a párduc és kecskegida együtt heverésznek,
a borjú, oroszlán és hízott birka együtt legelnek,
s egy fiúcska terelgeti őket.
7 Tehén és medve együtt legelésznek,
s kicsinyeik békésen játszanak egymással.
Az oroszlán is szénát eszik, mint az ökör.
8 A csecsemő nyugodtan játszik a viperalyuknál,
a kisgyermek bátran nyúl a mérges kígyóhoz,
9 mert szent hegyemen senki sem árt a másiknak,
se nem pusztít.
Mert az Örökkévaló ismeretével betelik a föld,
ahogy a tengert a víz beborítja.
10 A vesszőszál, Isai gyökerének sarja,
lobogó zászló lesz magasan a népek fölött.
Őt keresik, hozzá jönnek mind a nemzetek,
és megtisztelik lakóhelyét.
Izráel szétszórt népének összegyűjtése
11 Akkor az Úr másodszor nyújtja ki karját,
hogy népe maradékát megváltsa.
Megszabadítja, akik megmaradtak
Asszíriában, Egyiptomban,
Patrószban, Etiópiában,
Élámban, Sineárban, Hamátban,
a tenger szigetein és partvidékein.
12 Mert magasra emeli zászlaját,
jelt ad a nemzeteknek,
és összegyűjti Izráel szétszórt fiait
az egész földről,
összeszedi Júda elszéledt leányait
a négy égtáj felől.
13 Efraim féltékenysége megszűnik,
s Júdából a gyűlölködőket kiirtják.
Efraim nem irigykedik többé Júdára,
s Júda sem támad Efraimra.
14 Sőt, együtt csapnak le,
mint a sas, a filiszteusokra,
együtt fosztják ki kelet fiait,[bj]
elfoglalják Edom és Moáb földjét,
s Ammon fiai meghódolnak előttük.
15 Az Örökkévaló végleg elpusztítja
Egyiptom tengerének öblét.[bk]
Majd kezét az Eufrátesz fölé emeli,
lesújt rá erős szélviharral,
hét ágra választja szét,
és népét száraz lábbal vezeti keresztül.
16 Utat készít népe maradékának,
amely Asszíriából kiszabadul,
amint utat nyitott,
mikor Izráel kijött Egyiptomból.
Dicsőítő ének
12 Akkor majd így énekelsz:
„Dicsérlek, Örökkévaló, mert bár haragudtál rám,
de lecsillapult haragod, és megvigasztaltál!
2 Nézzétek, Isten a szabadítóm!
Benne bízom, és nem félek!
Az Örökkévalót,
csak az Örökkévalót dicsérem!
Róla énekelek,
mert ő maga lett a szabadítóm!”[bl]
3 Akkor ujjongó örömmel fogtok vizet meríteni
a szabadítás forrásából!
4 Akkor így énekeltek:
„Dicsérjétek az Örökkévalót!
Magasztaljátok nevét!
Hirdessétek a nemzetek között
hatalmas tetteit!
Hirdessétek, hogy neve
mindenek fölött való!
5 Énekeljetek az Örökkévalónak!
Róla énekeljetek,
mert dicsőséges dolgokat vitt véghez,
tudja meg az egész világ!
6 Ujjongva kiáltsatok Sion lakói,
mert nagy közöttetek Izráel Szentje,
s veletek lakik!”
Prófécia Babilónia bukásáról
13 Súlyos kijelentés Babilóniáról, amelyet Isten mutatott látomásban Ézsaiásnak, Ámóc fiának. Azt mondta Isten:
2 „Emeljetek jelzászlót a kopár hegyeken,
kiáltsatok nekik, hogy jöjjenek,
karral intsetek, hogy vonuljanak be
az előkelő nemesek kapuin!
3 Magam parancsoltam válogatott harcosaimnak,
összehívtam vitézeimet,
akik végrehajtják haragomat,
és nagyságomnak örvendeznek.”
4 Halljátok a tömegek zúgását a hegyeken?
Hatalmas sokaság közeleg!
Népek sokasága gyűlt össze,
országok morajlanak:
seregszemlét tart a csata előtt
az Örökkévaló, a Seregek Ura.
5 Jönnek messze földről,
távoli vidékekről.
Jön az Örökkévaló, és vele haragjának eszközei,
hogy elpusztítsák az egész országot.
6 Jajgassatok, mert közel az Örökkévaló napja!
Pusztításként[bm] érkezik a Mindenható parancsára.
7 Minden kéz elernyed,
minden szív megdermed.
8 Mindenki megretten,
fájdalom és rémület fogja el őket,
mint vajúdó asszonyt a szülés fájdalma.
Riadtan merednek egymásra,
s arcuk szégyenben ég.
9 Nézzétek! Jön az Örökkévaló napja!
Az Örökkévaló izzó, kegyetlen haragja
zúdul a föld lakosaira,
elpusztítja a földet,
s kiirtja róla a bűnösöket.
10 Nem fénylenek akkor az ég csillagai,
sem csillagképei,
elsötétül a felkelő Nap,
a Hold sem világít.
11 Azt mondja Isten: „Megbüntetem a gonoszokat az egész földön,
és a bűnösöket minden gonoszságukért.
Véget vetek az istentelenek önteltségének,
megalázom a zsarnokok büszkeségét.
12 Ritkábbá teszem a földön az embereket,
mint az aranyat
— oly kevesen maradnak életben.
13 Megrázom az eget,
megrendítem a földet.
Bizony, kimozdul helyéről a föld
az Örökkévalónak, a Seregek Urának indulata miatt,
izzó haragja napján.
14 Akkor mindenki sietve visszatér a saját népéhez:
mint vadász űzte szarvas,
mint pásztor nélküli nyáj,
mindenki a szülőföldjére menekül.
15 De akit megtalálnak, azt átdöfik,
akit elfognak, azt levágják.
16 Gyermekeiket szemük láttára zúzzák szét,
házaikat kirabolják,
asszonyaikat megerőszakolják.
17 Bizony, megindítom ellenük a médeket,
akik nem könyörülnek Babilónia népén
sem ezüstért, sem aranyért.
18 Fegyvereik szétzúzzák az ifjat,
nem szánják a kisgyermeket,
még a csecsemőnek sem kegyelmeznek.
19 Ez lesz a sorsa Babilonnak,
a királyságok díszének,
a káldeusok büszkeségének:
úgy pusztítom el, ahogy Sodomát és Gomorát.
20 Babilon helyén nem lakik többé senki,
nem telepszik oda soha már nép,
az arabok sem vernek sátrat romjain,
még pásztoraik sem pihentetik nyájukat a helyén.
21 Csak sivatagi vadak tanyáznak ott,
romjai közt baglyok fészkelnek,
struccok laknak és vadkecskék[bn] szökellnek.
22 Az elhagyott tornyok között hiénák visítoznak,
palotáikban sakálok üvöltése hallatszik.
Bizony, Babilon ideje közel van,
pusztulása már nem sokáig késik!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center