Bible in 90 Days

²⁰ Amint ezt Saul meghallotta, annyira megrémült, hogy összeesett, és elterült a földön. Semmi ereje sem maradt, mert előzőleg már egy napja nem evett.

²¹ Az asszony odalépett Saulhoz, és mikor látta, hogy mennyire hatalmába kerítette a félelem, ezt mondta neki: „Uram, én életem kockáztatásával megtettem, amit kértél. ²² Most kérlek, te is hallgass rám! Enned kell valamit! Hadd készítsek ételt a számodra, hogy visszanyerd erődet, azután menj tovább.”

²³ De Saul azt mondta: „Nem kell!”

Szolgái az asszonnyal együtt azonban addig győzködték, amíg beleegyezett. Összeszedte magát, felkelt a földről, és az ágyra ült.

²⁴ Az asszonynak volt egy hízott borja. Ezt sietve levágta, ételt készített belőle, majd kovásztalan lepényeket is sütött, ²⁵ azután megvendégelte Sault és kísérőit. Miután ettek, Saul és a két embere még azon az éjjelen elmentek.

A filiszteusok visszaküldik Dávidot és csapatát

29 Afék városánál gyűltek össze a filiszteusok, az izráeliek serege pedig a Jezréel melletti forrás közelében táborozott. ² A filiszteusok seregének századai és ezredei mind a saját fejedelmeik vezetése alatt vonultak a hadjáratra. Dávid a csapatával Ákis király vezetése alatt vonult a sereg végén.

³ De a sereg vezérei ezt mondták Ákisnak: „Mit keresnek ezek a héberek közöttünk?”

Ákis védelmébe vette Dávidot: „Igaz, hogy Dávid régebben Saul király szolgája volt, de most már hosszú ideje velem van! Attól kezdve, hogy hozzám pártolt, nem találtam benne semmi kivetnivalót!”

⁴ De a sereg vezérei emiatt megharagudtak Ákisra, és követelték tőle: „Küldd vissza ezt az embert! Térjen haza abba a városba, amelyet kijelöltél neki! Semmi szín alatt nem jöhet velünk a hadjáratra. Ne legyen alkalma rá, hogy a csata közben ellenünk forduljon! Mivel tudná jobban visszaszerezni korábbi királya kegyeit, mint azzal, hogy halomra öldös bennünket? ⁵ Hiszen Dávid az, akiről táncolva énekelték az izráeli nők:

⁶ Ákis tehát kénytelen-kelletlen hívatta Dávidot, és ezt mondta neki: „Az élő Örökkévalóra esküszöm, hogy te becsületes és hűséges vagy hozzám! Ami engem illet, szeretném, ha velem tartanál ezen a hadjáraton, hiszen amióta hozzám jöttél, mind a mai napig nem találtam viselkedésedben semmi kivetnivalót. A filiszteusok fejedelmei is jó embernek tartanak téged.^{[a] 7} Mégis, menj vissza békességgel ebből a hadjáratból, és semmi olyat ne tégy, amit a filiszteusok vezetői nem helyeselnek!”

⁸ Dávid ezt kérdezte Ákistól: „De hát mi rosszat tettem? Mi rosszat találtál szolgádban, amióta csak veled vagyok? Miért nem mehetek én is, hogy uram, a király ellenségei ellen harcoljak?”

⁹ „Dávid, én tudom, hogy te olyan ártatlan és hűséges vagy, akár Isten angyala! De mit tegyek, ha a filiszteus sereg vezérei ragaszkodnak hozzá, hogy ne jöjj velünk a harcba, hanem térj vissza. ¹⁰ Ezért holnap korán reggel embereiddel együtt térjetek vissza abba a városba, amelyet számotokra kijelöltem!”

¹¹ Így is történt: másnap reggel Dávid és csapata visszatért a filiszteusok földjére, a filiszteusok pedig tovább vonultak Jezréel felé.

Dávid visszaszerzi, amit az ellenség elrabolt

30 Dávid és csapata két nap múlva érkezett vissza Ciklágba. Akkor látták, hogy amíg ők távol voltak, az amálekiek betörtek a délvidékre, földúlták és fölégették a várost. ² Ciklágból elhurcolták az asszonyokat és a gyerekeket. Senkit nem öltek meg, csak foglyul ejtették és magukkal vitték őket.

³ Amikor Dávid és az emberei látták, hogy a várost, ahol az otthonuk volt, az amálekiek teljesen elpusztították, fölperzselték, és hogy feleségeiket és gyermekeiket mind elvitték, ⁴ hangos sírásra fakadtak, és addig sírtak, amíg már sírni sem tudtak tovább. ⁵ Dávid két feleségét is elhurcolták: a Jezréelből való Ahinóámot és a Kármelből való Abigailt, aki előzőleg Nábál özvegye volt.

⁶ Az emberek annyira elkeseredtek a gyermekeik elvesztése miatt, hogy már arról beszéltek, hogy megkövezik Dávidot. Emiatt Dávid nagyon szorult helyzetbe került, mégis erőt és bátorságot merített Istenéből, az Örökkévalóból. ⁷ Azután magához hívatta Ebjátárt, Ahimelek fiát, a papot, és ezt mondta neki: „Kérlek, hozd magaddal az efódot is!” Ebjátár az efóddal együtt Dávidhoz ment, ⁸ s akkor Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Üldözzem-e a rablókat? Utolérem-e őket?”

Az Örökkévaló ezt felelte: „Igen, üldözd, mert biztosan utoléred őket, és kiszabadítod a foglyokat!”

^9-10 Elindult hát Dávid 600 emberével az amálekiek után, és elérkeztek a Beszór-patakhoz. Itt azonban 200 férfi megállt, mert nagyon elfáradtak. Dávid 400 emberrel folytatta az utat.

^11-12 Útközben rátaláltak egy fiatal egyiptomi férfira, akit Dávid elé vittek. Az egyiptomi nagyon ki volt merülve, ezért adtak neki kenyeret, aszalt fügét és mazsolát. Ő pedig evett, ivott, és megerősödött, mert előzőleg már három nap és három éjjel nem evett, nem ivott semmit.

¹³ Ezután Dávid kikérdezte: „Kinek a szolgája vagy? Honnan jöttél?”

Az egyiptomi így felelt: „Egy amáleki férfi szolgája vagyok, Egyiptomból származom. A gazdám három nappal ezelőtt magamra hagyott, mert megbetegedtem. ¹⁴ A csapatunk portyázni indult, betörtünk a délvidékre, ahol a kerétiek^[b] laknak, meg Júda vidékére, Káleb területére. Fölgyújtottuk Ciklág városát is.”

¹⁵ „Elvezetsz-e bennünket ehhez a rablóbandához?” — kérdezte Dávid.

„Esküdj meg Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem szolgáltatsz ki a gazdámnak, akkor odavezetlek!” — válaszolta az egyiptomi.

¹⁶ El is vezette Dávidot és csapatát az amálekiek táborához, ahol éppen nagy mulatozás folyt, mert ünnepelték a gazdag zsákmányt, amelyet a filiszteusok földjéről és Júdából szereztek. Ettek, ittak, táncoltak, és elterültek a földön. ¹⁷ Dávid és katonái lecsaptak rájuk, és hajnaltól másnap estig vágták őket. Mindössze négyszáz fiatal férfi maradt életben az amálekiek közül — ezek is csak azért, mert a tevéikre ültek, és elmenekültek.

¹⁸ Így szerezte vissza Dávid mindazt, amit az amálekiek elraboltak. Két feleségét is kiszabadította. ¹⁹ Semmi sem hiányzott, Dávid mindent visszaszerzett: a feleségeket, gyermekeket, idős rokonokat és minden vagyonukat. ²⁰ Ezen kívül nagy zsákmányt is szerzett: juhnyájakat és marhacsordákat, amelyeket azután az emberek a menet élén hajtottak hazafelé. Azt mondták erről: „Nézzétek! Ez mind Dávid zsákmánya!”

²¹ Hazafelé menet elérkeztek a Beszór-patakhoz, ahol már várta őket az a 200 harcos, akiket Dávid hátrahagyott, mert nagyon fáradtak voltak. Mikor ezek látták, hogy Dávid és serege közeledik, eléjük mentek, és Dávid köszöntötte őket. ²² Voltak azonban Dávid kíséretében olyan rosszindulatú és semmirekellő emberek is, akik így beszéltek: „Ezek itt kétszázan nem jöttek velünk harcolni! Ne is adjunk nekik a zsákmányból semmit! Csak a saját feleségüket meg gyermekeiket kapják vissza, azután elmehetnek!”

²³ Dávid azonban ezt mondta nekik: „Nem, testvéreim! Ezt nem tehetitek velük! Gondoljátok meg, hogy az Örökkévaló épségben megőrzött bennünket, és kezünkbe adta a rablóbandát, és a nagy zsákmányt is! ²⁴ Senki sem hallgatna rátok ebben. Inkább legyen így: mindannyian egyformán részesedjenek a zsákmányból! Aki eljött velünk harcolni, és aki a holmiknál maradt, az is egyformán kapjon belőle.” ²⁵ Ettől fogva ez lett a rendelkezés és szokás Izráelben, és így van ez mind a mai napig.

²⁶ Miután Dávid hazaérkezett Ciklágba, még Júda törzse vezetőinek, a barátainak is részt küldött a hadizsákmányból, s ezt üzente nekik: „Itt küldök számotokra ajándékot abból a zsákmányból, amelyet az Örökkévaló ellenségeitől vettünk el.”

²⁷ Ilyen ajándékot kaptak Dávidtól a vezetők a következő városokban: Bétel, Rámót-Negev, Jattír, ²⁸ Aróér, Szifmót, Estemóa, ²⁹ Rákál, meg a jerahmeéliek és kéniek városai, ³⁰ Horma, Bór-Ásán, Aták ³¹ és Hebron. Általában minden olyan város vezetőinek küldött ilyen ajándékot, ahol a csapatával korábban megfordult.

Saul és Jonatán halála^(A)

31 Közben folyt a háború a filiszteusok és Izráel között. A filiszteusok fölülkerekedtek, az izráeliek pedig megfutamodtak és sokan elestek közülük a Gilboa-hegyen. ² A filiszteusok üldözőbe vették Sault és a fiait: Jonatánt, Abinádábot és Malkisuát. A fiait megölték, ³ és Saulhoz is egyre közelebb nyomultak. Az íjászok megcélozták, és a nyilaikkal súlyosan megsebesítették magát Sault is, ⁴ aki ekkor a fegyverhordozójához fordult: „Fogd a kardodat, és te szúrj le, nehogy ezek a körülmetéletlenek öljenek meg! Belőlem ne űzzenek gúnyt!” De a fegyverhordozója nem merte megtenni, mert nagyon félt. Végül Saul fogta a saját kardját, és beledőlt — így lett öngyilkos.

⁵ Mikor a fegyverhordozója látta, hogy Saul meghalt, ő is követte a példáját, és hasonlóképpen megölte magát. ⁶ Így halt meg Saul, három fiával és fegyverhordozójával együtt^[c] ugyanazon a napon.

⁷ Amikor a völgy túlsó felén lakó izráeliek megtudták, hogy az izráeli sereg megfutamodott, és Saul is meghalt fiaival együtt, mind elmenekültek a városaikból. Ugyanezt tették a Jordán keleti oldalán élő izráeliek is. Ezekben az elhagyott városokban azután a filiszteusok telepedtek le.

⁸ Másnap a filiszteusok végigjárták a csatateret, hogy kifosszák az elesetteket. Ekkor a Gilboa-hegyen megtalálták Saulnak és három fiának holttestét is. ⁹ Saul holttestét megfosztották a páncéljától és a fegyvereitől, a fejét pedig levágták. Majd hírnököket küldtek országuk minden részébe, hogy bálványaik templomaiban és a nép között kihirdessék győzelmüket. ¹⁰ Saul fegyvereit Astárót templomában helyezték el, a holttestét pedig fölakasztották Bétseán várfalára.

¹¹ Jábes-Gileád városának lakói azonban meghallották, hogy a filiszteusok hogy bántak Saullal. ¹² A harcosok fölkerekedtek, egész éjjel vonultak, levették Bétseán várfaláról Saulnak és fiainak holttestét, és Jábes Gileádba vitték, hogy tisztességgel eltemessék őket. A holttesteket elégették, ¹³ a csontokat pedig eltemették egy tamariszkuszfa alatt, Jábes városában, majd hét napig gyászoltak és böjtöltek.

Dávid hírt kap Saul haláláról

1 Miután^[d] Dávid legyőzte az amálekieket, visszatért Ciklágba, és két napig ott maradt. Ez nem sokkal azután történt, hogy Saul elesett a csatában. ² A harmadik napon egy fiatalember érkezett hozzá Saul táborából. Megszaggatott ruhában jött, és port szórt a fejére^[e], s amikor Dávidhoz érkezett, egészen a földre borult előtte, hogy tisztelettel köszöntse.

³ „Honnan jössz?” — kérdezte tőle Dávid.

„Izráel táborából jöttem” — felelte ő.

⁴ „Kérlek, mondd, ki győzött!” — sürgette Dávid.

A fiatalember így válaszolt: „Amikor a sereg megfutamodott a csatatérről, sokan elestek közülük. Még Saul és a fia, Jonatán is meghalt.”

⁵ De Dávid tovább kérdezte: „Honnan tudod, hogy Saul és Jonatán meghalt?”

⁶ A fiatalember ezt felelte: „A csata közben éppen a Gilboa-hegyen voltam, amikor láttam, hogy a filiszteusok harci szekerei egyre közelebb nyomulnak Saul királyhoz, aki a lándzsájára támaszkodott. ⁷ Ekkor Saul hátranézett, meglátott engem, és kiáltott, hogy menjek hozzá. Azonnal válaszoltam, és odamentem. ⁸ »Ki vagy te?« — kérdezte. Mondtam, hogy amáleki származású vagyok. ⁹ Akkor Saul király azt mondta: »Gyere ide, kérlek, és te ölj meg engem, mert súlyosan megsebesültem, de még élek!« ¹⁰ Láttam, hogy a sebesülése valóban halálos, ezért odaléptem hozzá, és megöltem. Azután levettem róla a koronáját meg a karperecét. Lásd, itt vannak, elhoztam neked, Uram!”

¹¹ Dávid ekkor megszaggatta a ruháját, és összes katonái követték a példáját. ¹² Gyászoltak, és siratták Sault, Jonatánt és Izráel egész seregét, az Örökkévaló népét, akik elestek a csatában. Aznap estig böjtöltek is.

¹³ Azután Dávid megkérdezte a hírhozó fiatalembertől: „Hová való vagy?”

„Egy amáleki jövevény fia vagyok” — felelte.

¹⁴ „Kezet emeltél az Örökkévaló fölkent királyára?! Hogy merészelted megölni őt?!” — kérdezte Dávid. ¹⁵ Majd odaszólította egyik katonáját, és megparancsolta neki, hogy végezze ki az amáleki férfit. A katona levágta az amáleki férfit, aki meghalt. ¹⁶ Akkor Dávid ezt mondta: „Magad mondtad ki halálos ítéleted, amikor elbeszélted, hogyan ölted meg az Örökkévaló fölkent királyát.”

Dávid elsiratja Sault és Jonatánt

¹⁷ Dávid ezzel a gyászdallal siratta el Sault és Jonatánt. ¹⁸ Meghagyta, hogy Júda népét tanítsák meg erre a siratóénekre, az „Íj-dalra”, amelyet följegyeztek Jásár könyvében:^[f]

Dávid Júda királya lesz

2 Ezután Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Áthelyezzem-e a szállásomat Júda valamelyik városába?”

„Igen!” — válaszolta az Örökkévaló.

Dávid tovább kérdezett: „Melyikbe?”

„Hebronba” — felelte az Örökkévaló.

² Így hát Dávid két feleségével együtt Hebronba költözött. Egyik felesége a jezréeli Ahinóam volt, a másik pedig Abigail, aki korábban a kármeli Nábál özvegye volt. ³ Ugyancsak Hebronban, illetve a környező falvakban telepedtek le Dávid emberei is — mindenki a maga családjával.

⁴ Júda törzsének vezetői eljöttek Dávidhoz. Ezután Dávidot királlyá kenték a szent olajjal Júda népe fölött.

Később Dávid megtudta, hogy a jábes-gileádi férfiak temették el Sault. ⁵ Követeket küldött hát hozzájuk ezzel az üzenettel: „Áldjon meg benneteket az Örökkévaló, hogy ilyen hűséges szeretettel voltatok uratok, Saul iránt, és eltemettétek a holttestét! ⁶ Az Örökkévaló is hűséges szeretettel bánjon veletek, és én magam is így leszek irántatok, mivel ezt tettétek. ⁷ Most hát legyetek erősek és bátrak! Uratok, Saul meghalt, de Júda népe királlyá kent engem, hogy uralkodjam fölöttük.”

Esbaalt Izráel királyává teszik

⁸ Abner, Nér fia, Saul hadvezére azonban Esbaal,^[h] Saul fia mellé állt. Mahanáimba vitte, ⁹ ahol Esbaalt királlyá tették, hogy uralkodjon Izráel^[i] fölött. Uralma kiterjedt Gileád és Jezréel vidékére, valamint Ásér, Efraim és Benjámin törzsére. ¹⁰ Esbaal 40 éves volt, amikor Izráel királyává tették, és 2 évig uralkodott. Dávidot csak Júda népe fogadta el királyának, ¹¹ és így uralkodott Hebronban 7 évig és 6 hónapig.

Testvérviszály Izráel és Júda között

¹² Történt egyszer, hogy Abner, Nér fia vezetésével egy csapat katona kivonult Mahanaimból Gibeonba. Ők valamennyien Esbaal katonái voltak. ¹³ Ugyanakkor Dávid harcosai is kivonultak Jóáb, Cerúja fia vezetésével. A két csapat a gibeoni víztározó tónál találkozott, és a parton leültek. Az egyik csapat az egyik oldalon, a másik pedig a tó túloldalán telepedett le.

¹⁴ Abner átkiabált Jóábnak: „Álljanak ki néhányan tőletek is, meg tőlünk is, és párviadalban mérkőzzenek meg előttünk egymással!”

Jóáb ezt felelte: „Jól van, álljanak ki!”

¹⁵ Mindkét csapatból kiválasztottak 12-12 harcost, hogy párviadalban küzdjenek meg egymással. Esbaal emberei közül ez a 12 férfi mind Benjámin törzséből származott. ¹⁶ Amint elkezdődött a viadal, mindegyik harcos megragadta ellenfelének a haját, és kardját annak oldalába döfte. Így mind a ketten egyszerre haltak meg. Ettől kezdve azt a helyet Gibeonban így nevezik: „Kardok mezeje”.

¹⁷ Ezután a két csapat között igen heves harc alakult ki, amelyben Dávid katonái fölülkerekedtek, és Abner meg az izráeliek csapata megfutamodott. ¹⁸ Dávid csapatában harcolt Cerújá három fia: Jóáb, Abisaj és Aszáél is. Ez utóbbi igen gyorslábú volt, úgy futott, mint a gazella, ¹⁹ és üldözőbe vette Abnert. Kitartóan futott utána, és Abner nem tudta lerázni magáról. ²⁰ Abner menekülés közben hátraszólt: „Te vagy az, Aszáél?”

„Igen, én vagyok!” — felelte ő.

²¹ Abner azonban meg akarta kímélni Aszáélt, és rákiáltott: „Ne engem üldözz, keress valaki mást, akinek könnyen elzsákmányolhatod a fegyvereit!” De Aszáél csak nem hagyta abba Abner üldözését.

²² „Ne kergess tovább, különben meg kell öljelek! Hogy kerüljek azután a bátyád, Jóáb szeme elé?” — mondta Abner.

²³ De Aszáél csak nem tágított. Ekkor Abner ellene fordult, és úgy keresztülszúrta a lándzsájával, hogy Aszáél nyomban meg is halt. Akik arra jöttek, mind megálltak Aszáél holtteste mellett.

²⁴ Jóáb és Abisaj^[j] tovább üldözte Abnert. Már lement a nap, mikor az Amma-dombhoz értek, amely Giahtól keletre emelkedik, a Gibeon-puszta felé vezető út mellett. ²⁵ Abner és csapata — a Benjámin törzséből való harcosok — megálltak a domb tetején, és zárt alakzatban védekeztek.

²⁶ Akkor Abner odakiáltott Jóábnak: „Meddig gyilkoljuk még egymást? Nem tudod, hogy milyen szomorú vége lesz ennek? Szólj már az embereidnek, hogy ne üldözzék a testvéreiket tovább!”

²⁷ Jóáb így felelt: „Istenemre mondom, ha most nem szóltál volna, katonáim holnap reggelig üldözték volna testvéreiket!” ²⁸ Ekkor Jóáb a sófárral jelt adott a katonáinak, hogy fejezzék be a harcot. Meg is álltak azonnal, és nem üldözték az izráelieket.

²⁹ Ezután Abner és maradék csapata egész éjjel menetelt. Átkeltek a Jordán völgyén, majd a folyón is, és a következő délben érkeztek meg Mahanáimba.

³⁰ Miután Jóáb abbahagyta Abner üldözését, összegyűjtötte csapatát. Mikor összeszámolták a veszteségeiket, látták, hogy Aszáélen kívül még 19 harcos hiányzott közülük. ³¹ A harcban Dávid katonái 360 férfit öltek meg Abner csapatából, akik mind Benjámin törzséből valók voltak. ³² Aszáél holttestét Betlehemben temették el, apja sírkamrájában.

Jóáb és katonái is egész éjjel meneteltek, és másnap hajnalban érkeztek meg Hebronba.

3 Ezek után hosszas háborúskodás folyt Saul és Dávid hívei között. Ennek során Dávid egyre erősödött, a Saul tábora pedig egyre fogyatkozott.

Dávidnak Hebronban született fiai

² Mialatt Dávid Hebronban uralkodott, fiai születtek.

Tehát ez a hat fia született Dávidnak hebróni uralkodása alatt.

Abner átpártol Dávidhoz

⁶ Mialatt folyt a háborúskodás Saul hívei és Dávid pártja között, Abner egyre nagyobb befolyásra tett szert Saul hívei között.

⁷ Korábban Saulnak volt egy Ricpá nevű ágyasa, Ajjá leánya. Egyszer Esbaal szemére vetette Abnernak: „Miért háltál együtt apám ágyasával, Ricpával?”

⁸ Emiatt Abner nagyon megsértődött, és haragosan így válaszolt: „Hát áruló vagyok én,^[k] hogy így beszélsz velem?! Mindeddig hűségesen szolgáltam apád, Saul pártját és rokonait! Nem szolgáltattalak ki Dávidnak, te meg szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt? ^9-10 Tudod, hogy az Örökkévaló megesküdött Dávidnak, hogy elveszi a királyságot Saultól és a családjától, és Dávidnak adja. Megesküdött, hogy Dávid fog királyként uralkodni egész Izráel és Júda fölött Dántól Beérsebáig.^[l] Isten engem úgy segítsen, hogy én ezt most véghez is viszem!” ¹¹ Esbaal erre nem mert semmit szólni, mert félt Abnertől.

¹² Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz, hogy mondják meg neki Abner nevében: „Kié ez az ország? Köss velem szövetséget, és segítségedre leszek, hogy egész Izráelt uralmad alá hajtsam!”

¹³ Dávid így válaszolt a követek útján: „Jól van, szövetséget kötök veled, de egy feltétellel: addig ne jöjj hozzám, amíg Mikált, Saul leányát magaddal nem hozod.”

¹⁴ Ezután Dávid követeket küldött Esbaalhoz, Saul fiához, ezzel az üzenettel: „Küldd vissza a feleségemet, Mikált, akiért 100 filiszteust öltem meg!”^[m]

¹⁵ Esbaal elküldte az embereit, hogy vegyék el Paltiéltől, Lais fiától Mikált. ¹⁶ Mikál férje, Paltiél sírva kísérte Mikált Bahúrim városáig, de onnan Abner visszaküldte, s akkor Paltiél hazament.

¹⁷ Abner tanácskozott Izráel vezető embereivel, és azt mondta nekik: „Már eddig is azt akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok, nem így van? ¹⁸ Most itt az alkalmas idő! Tegyétek királyotokká, hiszen az Örökkévaló mondta róla: »Szolgám, Dávid által szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusok hatalmából és az összes többi ellenségüktől is.«” ¹⁹ Hasonlóképpen beszélt Abner Benjámin törzsének vezetőivel is.

Azután elment Dávidhoz Hebronba, és elmondta neki, amiben Izráel vezetőivel és Benjámin vezetőivel megegyeztek. ²⁰ Húsz férfi kíséretével érkezett Abner Dávidhoz, aki vendégül látta őket.

²¹ Ezután Abner ezt mondta Dávidnak: „Uram, Királyom, akkor most elindulok, és egész Izráelt összegyűjtöm ide, hogy szövetséget kössenek veled. Azután szíved kívánsága szerint az egész nép és az egész ország királya leszel.”

Dávid békességben elbocsátotta Abnert, ő pedig elindult.

Jóáb meggyilkolja Abnert

²² Alighogy Abner elment, megérkezett Jóáb, aki egy portyázásról tért vissza Dávid csapatával és nagy zsákmánnyal. Ekkor Abner már nem volt Hebronban, mert Dávid békességgel elbocsátotta. ²³ Jóáb csak ekkor tudta meg, hogy Abner nem sokkal azelőtt a királynál járt, aki békében elengedte.

²⁴ Ezt hallva Jóáb a királyhoz sietett, és szemrehányást tett neki: „Mit tettél? Abner itt járt, és te futni hagytad?! ²⁵ Hiszen ismered őt! Tudod, hogy csak azért jött ide, hogy becsapjon, kikémlelje a csapataidat, és mindent, amit teszel!”

²⁶ Azután Jóáb otthagyta a királyt, és követeket küldött Abner után, hogy hívják vissza. Erről azonban Dávid nem tudott semmit.

Jóáb küldöttei a Szirá-kútnál érték utol Abnert, aki visszatért velük Hebronba. ²⁷ Jóáb már várta a város kapujánál, és mikor Abner odaért, félrehívta, mintha titokban akarna mondani valamit. Akkor azonban hirtelen leszúrta a gyanútlan Abnert, aki azonnal meghalt. Így állt rajta bosszút azért, mert korábban Abner megölte Aszáélt, Jóáb testvérét.

Dávid elsiratja Abnert

²⁸ Amikor ezt Dávid megtudta, kijelentette: „Az Örökkévaló a tanú rá, hogy én és a népem teljesen ártatlanok vagyunk Abner, Nér fia meggyilkolásában! ²⁹ A gyilkosság bűne Jóábot terheli és a családját. Soha ki ne fogyjon Jóáb egész családjából a beteg^[n], a nyomorék, aki harcban esik el, és aki éhezik!”

³⁰ Jóáb és testvére, Abisaj azért gyilkolta meg Abnert, mert bosszút akartak állni rajta a testvérükért, Aszáélért, akit Abner harc közben ölt meg a gibeoni csatában.

³¹ Dávid megparancsolta Jóábnak és a seregének, hogy mindenki szaggassa meg ruháját, és öltsön zsákruhát — így fejezzék ki gyászukat Abner halála miatt. A király és emberei mind részt vettek Abner temetésén, ³² és valamennyien hangosan megsiratták. Abnert Hebronban temették el.

³³ Dávid ezt a siratóéneket énekelte akkor:

Ekkor az egész nép hangosan zokogott, úgy siratták Abnert.

³⁵ A temetés után az emberek Dávidot étellel kínálták, de ő visszautasította, és megesküdött: „Isten engem úgy segítsen, hogy nem eszem^[o] egy falatot sem napnyugta előtt!” ³⁶ Ennek híre ment a nép között, és mindenki helyeselte — mint Dávid tetteit általában. ³⁷ Ebből értette meg Izráel egész népe azon a napon, hogy Dávid nem volt részes Abner meggyilkolásában.

³⁸ Ezután Dávid azt mondta szolgáinak: „Bizony, ma egy nagy fejedelem, Izráel egyik vezetője esett el! ³⁹ Bár felkent király vagyok, de erőtlen. Cerúja fiai^[p] erőszakosabbak nálam! Az Örökkévaló fizessen meg annak, aki gonoszul cselekszik — úgy, ahogy megérdemli!”

Esbaal meggyilkolása

4 Amikor Esbaal, Saul fia megtudta, hogy Abnert meggyilkolták Hebronban, nagyon elcsüggedt. Ugyanígy megrettent egész Izráel népe is.

^2-3 Esbaalnak volt két embere a Benjámin törzséből, akik a portyázó csapatait vezették: Baaná és Rékáb, a beéróti Rimmón fiai. Amikor Beérót városát Benjámin törzse elfoglalta, annak előző lakosai Gittaimba menekültek, és mint jövevények, letelepedtek. Ott is laknak mind a mai napig.

⁴ Jonatánnak, Saul fiának volt egy fia, akit Meribbaalnak^[q] hívtak. Amikor Saul és Jonatán halálhíre megérkezett Jezréelből, a dajkája fölkapta, és elmenekült vele. Akkor Meribbaal még csak öt éves volt. A nagy sietségben azonban a dajka leejtette a fiúcskát, akinek a lába megsérült, és egész életére sánta maradt.

⁵ Egyszer Rékáb és Baaná, a beéróti Rimmón fiai a déli hőség idején^[r] bementek Esbaalhoz,^[s] aki háza belső szobájában aludt. ^6-7 A bejáratot őrző asszony előzőleg búzát aratott, és elálmosodott, majd elaludt az ajtóban. Így mellette Rékáb és Baaná észrevétlenül besurrant a házba.^[t] Álmában ölték meg Esbaalt, aki az ágyán feküdt. Majd levágták a fejét, s azt magukkal vitték. Azután feltűnés nélkül elmenekültek, és egész éjjel mentek a Jordán völgyében vezető úton.

⁸ Elvitték Esbaal fejét Dávidhoz, Hebronba, és ezt mondták neki: „Nézd, urunk, elhoztuk neked Saul fiának, Esbaalnak a fejét! Annak az ellenségednek volt a fia, aki téged akart megölni! Látod, urunk, királyunk, az Örökkévaló így állt bosszút ma érted Saulon és annak fián!”

⁹ Dávid azonban így válaszolt a két testvérnek: „Az Élő Örökkévalóra mondom, aki engem minden veszedelemből kiszabadított! ¹⁰ Egyszer, még Ciklágban történt, hogy valaki hírt hozott Saul haláláról, és azt hitte, hogy ezzel örömet szerez nekem. Én azonban megragadtam, és megölettem a hírhozót, pedig ő azt várta, hogy megjutalmazom! ¹¹ Akkor mennyivel inkább kivégeztetlek benneteket, ti gonoszok! Képesek voltatok egy igaz embert a saját házában és ágyában orvul meggyilkolni! Bizony, számon kérem rajtatok ezt a gyilkosságot, és kiirtalak benneteket a föld színéről!”

¹² Ezután Dávid parancsára a katonái kivégezték Rékábot és Baanát, majd levágták a kezüket és lábukat. A holttesteket fölakasztották Hebronban, a víztározó tó mellett.

Esbaal fejét pedig eltemették Abner sírkamrájában, Hebronban.

Dávid egész Izráel és Júda királya lesz

5 Ezután Izráel összes törzsei Dávidhoz gyülekeztek, Hebronba. Azt mondták neki: „Dávid, mi valamennyien a testvéreid vagyunk! ² Már Saul királysága idején is te vezetted győzelemre csapatainkat! Az Örökkévaló, mondta neked: »Te leszel a pásztora népemnek, Izráelnek. Te fogsz uralkodni Izráel fölött.«”

³ Összegyűltek hát a királyhoz, Hebronba Izráel összes idős vezetői. Dávid pedig szövetséget kötött velük az Örökkévaló jelenlétében. A vezetők akkor egész Izráel királyává kenték Dávidot.

⁴ Harminc éves volt Dávid, amikor trónra lépett, és 40 évig uralkodott. ⁵ Hebronban 7 és fél évig volt Júda királya, azután Jeruzsálemben további 33 évig uralkodott egész Izráel és Júda fölött.

Dávid fővárossá teszi Jeruzsálemet

⁶ Dávid király fölvonult seregével, hogy elfoglalja Jeruzsálemet a jebúsziaktól, akik akkoriban azon a vidéken laktak. A városban a jebúsziak biztonságban érezték magukat, és azt hitték, hogy Dávid soha nem tudja elfoglalni városukat. Gúnyolódva lekiabáltak a falakról: „Ide ugyan be nem jössz Dávid! Még a sánták és vakok is elűznek innen!” ⁷ Dávid és serege mégis elfoglalta Sion sziklavárát, és abból lett Dávid városa.

⁸ Mielőtt katonái azon a napon ostromra indultak, Dávid ezt mondta nekik: „A vízcsatornán keresztül nyomuljatok fel a városba, és vágjátok a jebúszi »sántákat és vakokat«, mert megvetik Dávidot!”

Innen származik a mondás: „Vakok és sánták ne jöjjenek a házba!”^[u]

⁹ Az izráeli sereg elfoglalta Jeruzsálemet. Dávid a sziklavárban telepedett le, amelyet „Dávid városának” nevezett, és építkezni kezdett a városban Millótól fogva befelé.^{[v] 10} Dávid hatalma és királyságának ereje egyre növekedett, mert az Örökkévaló, a Seregek Istene vele volt, és segítette.

¹¹ Tírusz királya, Hírám elküldte Dávidhoz a követeit. Azután küldött ácsmestereket és kőfaragókat is, hogy építsenek Dávidnak királyi palotát. Ehhez még a cédrusfa-gerendákat is Hírám szállította. ¹² Ekkor értette meg Dávid, hogy az Örökkévaló erősítette meg, hogy uralkodjon egész Izráel fölött, és országát is felvirágoztatta, Izráel^[w] népének javára.

¹³ Miután Dávid Hebronból Jeruzsálembe költözött, feleségei mellé még további feleségeket és ágyasokat vett, akiktől fiai és leányai születtek. ¹⁴ Ezek a fiai születtek Jeruzsálemben: Sammúa, Sóbáb, Nátán, Salamon, ¹⁵ Jibhár, Elisúa, Nefeg, Jáfía, ¹⁶ Elisáma, Eljádá és Elifelet.

Győzelem a filiszteusok ellen

¹⁷ Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Dávid egész Izráel királya lett, összegyűjtötték egész seregüket, és Dávid ellen indultak, hogy elpusztítsák. Amikor ezt Dávid meghallotta, eléjük vonult seregével az erődítménybe. ¹⁸ A filiszteusok serege ellepte a Refáim-völgyet.

¹⁹ Dávid ekkor megkérdezte az Örökkévalót: „Ha megtámadom a filiszteusokat, győzelmet adsz nekem?”

Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Igen!”

²⁰ Ezért Dávid megtámadta a filiszteusokat azon a helyen, és legyőzte őket. A csata után Dávid azt mondta: „Az Örökkévaló az, aki áttörte ellenségeim sorfalát, mint a gáttörő árvíz.” Ezért nevezte Dávid így azt a helyet: „Az Örökkévaló áttört.”^{[x] 21} A menekülő filiszteusok eldobálták bálványszobraikat, amelyeket Dávid emberei összeszedtek.^[y]

²² Egy idő múlva a filiszteusok ismét behatoltak Izráel területére. Seregük újból megszállta a Refáim-völgyet.

²³ Dávid ismét megkérdezte az Örökkévalót, hogyan támadjon. Az Örökkévaló ezúttal így felelt: „Ne szemből támadj rájuk, hanem kerülj a hátuk mögé! Onnan támadd meg őket, a balzsamfák felől. ²⁴ Várj addig, amíg meghallod az induló sereg zaját a balzsamfák tetején, s akkor indulj te is támadásra, mert előtted megy az Örökkévaló, hogy megverje a filiszteusokat!”

²⁵ Dávid úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta, és legyőzte a filiszteusokat, akik elfutottak. Dávid katonái üldözték és vágták őket Gebától^[z] egészen a gézeri útig.

Dávid Jeruzsálembe viszi a Szövetségládát

6 Ezután Dávid összegyűjtötte egész Izráelből a legjobb harcosokat, 30 000 férfit. ² Majd seregével a júdeai Baalá városába^[aa] vonult. Azért ment, hogy onnan Jeruzsálembe vigye Isten Szövetségládáját, amely az Örökkévalónak, a Seregek Urának nevét viseli, akinek trónusa a kerubok fölött van. ^3-4 Dávid emberei kihozták Abinádáb dombon álló házából a Szövetségládát, majd föltették egy új ökrösszekérre, amelyet előzőleg még senki sem használt. Uzza és Ahjó, Abinádáb fiai vezették az ökröket, így irányították a szekeret.^[ab] Ahjó ment elől.

⁵ Közben Dávid és Izráel egész népe teljes erővel örvendezett és énekelt^[ac] az Örökkévaló előtt. Táncoltak és énekeltek, sokféle hangszer kíséretével: lantokkal, hárfákkal, dobokkal, csörgőkkel és cintányérokkal ⁶ Amikor azonban Nákón szérűskertjéhez érkeztek, az ökrök megbotlottak, és az Örökkévaló Szövetségládája megbillent, Uzza azonban kinyújtotta a kezét, és megfogta, hogy a helyére igazítsa. ⁷ Az Örökkévaló megharagudott Uzza vakmerősége miatt, és Isten lesújtott Uzzára, aki ott helyben, Isten Szövetségládája mellett azonnal meg is halt. ⁸ Dávid nagyon megrémült, amikor látta, hogy az Örökkévaló haragja kitört, és Uzzára zúdult. Így nevezte el azt a helyet: „Uzza összetörése”^[ad] — és ma is így hívják.

⁹ Ekkor Dávid félni kezdett az Örökkévalótól, és azt gondolta: „Ezek után hogy merészeljem az Örökkévaló Szövetségládáját a saját lakóhelyemre hozatni?” ¹⁰ Emiatt lemondott tervéről, hogy a saját városába vitesse az Örökkévaló Szövetségládáját, s inkább a közelben, Obed-Edóm házánál helyezte el. Obed-Edóm Gát városából származott. ¹¹ A Szövetségláda ettől kezdve 3 hónapig ott is maradt, s ez alatt az Örökkévaló megáldotta Obed-Edómot, egész családját és gazdaságát.

¹² A szolgái azonban jelentették Dávidnak: „Az Örökkévaló megáldotta Obed-Edómot egész családjával, szolgáival, mindenével együtt, mióta az ő házában őrzik Isten Szövetségládáját.”

Ennek hallatára Dávid és kísérete elment Obed-Edóm házához, és elhozta onnan Isten Szövetségládáját, s nagy örömmel felvitte Jeruzsálembe, a Dávid városába. ¹³ Amikor azok, akik a vállukon hordozták az Örökkévaló Szövetségládáját elindultak, és hat lépést haladtak, Dávid egy bikát és egy hízott borjút áldozott az Örökkévalónak. ¹⁴ Útközben Dávid — aki ekkor lenvászon efódot viselt — teljes erejéből táncolt az Örökkévaló előtt.

¹⁵ Így vitte Dávid és Izráel egész népe nagy ujjongás közepette, örömkiáltásokkal és a sófár hangjával kísérve az Örökkévaló Szövetségládáját Jeruzsálembe. ¹⁶ Amikor a menet Dávid városába ért, Mikál, Saul leánya az ablakból nézte a felvonulást. Látta, hogy a király örömében ugrál és forog az Örökkévaló előtt — és emiatt megutálta Dávidot.

¹⁷ Azután elhelyezték az Örökkévaló Szövetségládáját abban a sátorban, amelyet Dávid külön erre a célra készített. Majd égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be Dávid az Örökkévalónak, ¹⁸ és az Örökkévaló, a Seregek Ura nevében megáldotta a népet. ¹⁹ Az összegyűlt sokaságban minden egyes férfinak és asszonynak ajándékozott egy-egy kenyeret, egy-egy csomag préselt datolyát és préselt mazsolát. Ezután a sokaság szétoszlott, és mindenki hazatért.

²⁰ Dávid is hazament, hogy a saját családját is megáldja. Mikál, Saul leánya eléje ment, és ezt mondta: „Mondhatom, nagy dicsőség, ahogyan ma Izráel királya bolondot csinált magából! Csak egy féleszű mutogatja magát olyan hiányos öltözetben, mint ma te, szolgáid szolgálólányai előtt!”

²¹ Dávid azonban így válaszolt: „Az Örökkévaló előtt táncoltam. Őt tiszteltem meg ezzel, aki engem kiválasztott, hogy népének, Izráelnek fejedelme legyek! Őt tisztelem, aki nem apádat vagy a családodból valaki mást, hanem engem választott. Igen, az Örökkévaló előtt táncoltam, és fogok is! ²² Lehet, hogy még ennél jobban is meg fogom alázni magamat, és még inkább bolondnak látszom majd, mikor az Örökkévalót tisztelem, de a szolgálólányok — akiket emlegettél — még jobban fognak tisztelni érte.”

²³ Mikál, Saul leánya gyermektelen maradt halála napjáig.

Dávid templomot akar építeni

7 Miután a királyi palota elkészült, Dávid a családjával együtt beköltözött. Ekkorra már az Örökkévaló békességet adott Izráelnek, és Dávidnak nem kellett a környező ellenséges királyságokkal hadakoznia. ² Egyszer a király ezt mondta Nátán prófétának: „Látod, Nátán, én cédrusfából készült gyönyörű palotában lakom, Isten Szövetségládája meg a sátorban van!”

³ Nátán így válaszolt: „Királyom, fogj hozzá, és valósítsd meg mindazt, amit a szívedben tervezel, mert az Örökkévaló veled van!”

⁴ Azonban az Örökkévaló még aznap éjjel szólt a prófétának:

⁵ „Nátán, menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: »Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Te akarsz nekem házat építeni, hogy abban lakjam?! ⁶ Attól kezdve, hogy Izráel népét kiszabadítottam Egyiptomból, sohasem laktam házban, hanem mindig sátor volt a hajlékom, amellyel helyről-helyre vándoroltam!^{[ae] 7} Miközben Izráel népével együtt vándoroltam, soha nem tettem szemrehányást Izráel egyetlen vezetőjének sem, akit népem pásztorává tettem, hogy miért nem épített a számomra cédrusfa-palotát.«

⁸ Most hát mondd meg szolgámnak, Dávidnak: »Ezt üzeni neked az Örökkévaló, a Seregek Ura: Én vagyok az, aki fölvettelek téged a mezőről, elhoztalak a juhok fara mögül, és népem, Izráel fejedelmévé tettelek! ⁹ Veled voltam mindenhol, ahová csak mentél, és kiirtottam előled ellenségeidet. Nagy hírnevet szereztem neked, amilyen csak keveseknek van a földön. ^10-11 Népemnek, Izráelnek pedig helyet készítettem: letelepítettem őket a saját földjükön. Ezután már nem fognak félni vagy aggódni többé. Gonosz nemzetek sem háborgatják többé népemet, mint ahogy korábban zaklatták őket, attól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem vezetőinek. Most már nyugalmat adtam neked minden ellenségetektől.

Ezen fölül még azt is tudtodra adom, hogy én fogok neked házat^[af] építeni, Dávid! ¹² Amikor majd napjaid száma betelik, és eljön az ideje, hogy te is őseidhez csatlakozz, fölkarolom fiadat, aki tőled származik, és megerősítem királyságát. ¹³ Ő lesz az, aki majd házat épít nevemnek, én pedig megerősítem királyságának trónját örökre. ¹⁴ Atyja leszek, ő pedig a fiam lesz. Ha vétkezik, emberek által megfenyítem. Megbüntetem, ahogy az embereket szokták, ¹⁵ de hűséges szeretetem nem vonom meg tőle, mint ahogy Saultól megvontam, akit félretettem az utadból. ¹⁶ Leszármazottjaidat és királyságodat mindörökre megerősítem, hogy előttem álljanak. Királyi trónod, bizony, örökre állandó lesz.«”

¹⁷ Nátán próféta mindezeket a szavakat és az egész látomást elmondta Dávidnak.

„Úgy legyen, Uram, ahogy mondtad!”

¹⁸ Ekkor Dávid király bement az Örökkévaló elé, leült, és ezt mondta:

„Ó Uram, Örökkévaló! Ki vagyok én, és mi az én házam, hogy ennyire fölemeltél engem? ¹⁹ Mennyire megáldottál engem is, a családomat is! De még ennél is többet akarsz tenni! Ó Uram, Örökkévaló! Hiszen ígéretet tettél szolgádnak családom távoli jövőjéről, és az eljövendő nemzedékekről is!^{[ag] 20} Uram, Örökkévaló! Mit is mondhatnék neked? Hiszen te jól ismersz engem, a szolgádat! ²¹ Mindezeket a nagy és csodálatos dolgokat azért tetted, mert szavadat adtad rá, és mert szíved erre indított téged, és hogy ezáltal taníts engem, a szolgádat.

²² Uram, Örökkévaló! Te valóban hatalmas vagy! Nincs senki hozzád hasonló! Nincs más Isten kívüled, és minden, amit hallottunk, megerősíti ezt. ²³ Népedhez, Izráelhez sincs hasonló az egész földön! Hiszen nincs még egy nemzet, amelyért az ő istenük maga ment volna el, hogy megváltsa, népévé tegye őket, és ezzel hírnevet szerezzen magának! Nincs más nemzet, amelyért az ő istenük ilyen hatalmas és rettenetes dolgokat vitt volna végbe, mint amelyeket te tettél, Uram, földedért és népedért! Igen, népedért, amelyet a magad számára megszabadítottál Egyiptomból, a különböző nemzetek és isteneik hatalmából.^{[ah] 24} Így örökre saját népeddé tetted Izráelt, és elválaszthatatlanul magadhoz kapcsoltad. Te pedig, Örökkévaló, Istenükké lettél.

²⁵ Most azért, Örökkévaló Isten, kérlek, örök időkre erősítsd meg adott szavadat, amit szolgádnak és családjának ígértél! Tégy úgy, ahogy mondtad! ²⁶ Ez által tedd örökre naggyá nevedet, hogy mindenki elismerje, és ezt mondja: »Izráel fölött valóban az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene uralkodik!« Szolgádnak, Dávidnak háza pedig legyen örökké állandó előtted, Uram!

²⁷ Örökkévaló, Seregek Ura, Izráel Istene! Kijelentetted nekem, szolgádnak: »Én fogok neked házat építeni!« Ezért indított a szívem arra, hogy így imádkozzam hozzád. ²⁸ Uram, Örökkévaló! Te vagy az Isten, és minden ígéreted valóra válik! Mivel te ígérted ezeket a jó dolgokat szolgádnak, ²⁹ ezért kérlek, áldd meg házamat, hogy örökre állandó legyen előtted — úgy, ahogy te mondtad, Uram, Örökkévaló Isten! Mert áldásod által szolgád háza valóban örökre áldott lesz!”

Dávid győzelmes hadjáratai

8 Ezután Dávid hadakozott a filiszteusokkal, legyőzte őket, és elvette tőlük Meteg-Ammát.^{[ai] 2} Győzelmet aratott a moábiak fölött is. Megparancsolta, hogy a moábi foglyok sorban feküdjenek le a földre, majd minden harmadik sorból szabadon engedte a foglyokat, a többieket pedig kivégeztette. Az életben hagyott moábiak Dávid alattvalói lettek, és ajándékokat hoztak neki.

³ Dávid elment az Eufrátesz folyó melletti területre, és ott egy emlékoszlopot állított.^[aj] Ekkor győzte le Hadadezert, Rehób fiát, Cóbá királyát, ⁴ és igen sok zsákmányt és hadifoglyot ejtett: 1 000 harci szekeret, 7 000 lovat^[ak] és 20 000 gyalogost. A lovak közül száz harci szekérbe valót meghagyott magának, de a többit megbénította.

⁵ Amikor a damaszkuszi arámok sereget küldtek Hadadezer, Cóbá királya segítségére, Dávid őket is legyőzte, és a harcban 22 000 katonát levágott közülük. ⁶ Ezután Dávid helyőrséget helyezett Damaszkuszba, s annak a királyságnak a lakói is Dávid alattvalói lettek, és rendszeresen ajándékokat vittek neki.

Mindezekben a hadjáratokban az Örökkévaló győzelmeket adott Dávidnak, akármerre is járt.

⁷ Dávid zsákmányul ejtette és Jeruzsálembe vitte azokat az aranypajzsokat is, amelyeket Hadadezer szolgái viseltek. ⁸ Ezen kívül nagyon sok bronztárgyat zsákmányolt Betahból^[al] és Bérótajból, Hadadezer városaiból.

^9-10 Hadadezer sokat hadakozott Tói, Hamát királya ellen. Ezért amikor Tói meghallotta, hogy Dávid legyőzte Hadadezer seregét, elküldte fiát, Jórámot, hogy köszöntse és áldja meg Dávidot, amiért közös ellenségüket legyőzte. Jórám sok aranyból, ezüstből és bronzból készült ajándékot is vitt Dávidnak, ¹¹ aki ezeket mind az Örökkévalónak szentelte. Ugyanígy tett Dávid azokkal az arany- és ezüsttárgyakkal is, amelyeket a többi legyőzött néptől zsákmányolt: ¹² az arámoktól, moábiaktól, ammoniaktól, filiszteusoktól, amálekiektől és Hadadezertől, Rehób fiától, Cóbá királyától.

¹³ Dávid nagy hírnevet szerzett, amikor az edomiak^[am] 18 000 fős seregét is legyőzte a Sós-völgyben. ¹⁴ Ezután Edom egész területén helyőrségeket állított fel, és az edomiak mind Dávid alattvalói lettek.

Mindezekben a hadjáratokban az Örökkévaló győzelmeket adott Dávidnak, akármerre is járt.

Dávid királyságának tisztségviselői

¹⁵ Dávid király egész Izráel népe felett uralkodott, helyes ítéleteket hozott, és igazságot szolgáltatott mindenkinek. ¹⁶ Hadseregét a fővezére, Jóáb, Cerúja fia vezette. Jósafát, Ahilúd fia volt Dávid krónikása. ¹⁷ A papi szolgálatot ketten látták el: Cádók, Ahitúb fia és Ahimelek, Ebjátár fia. Szerájá királyi íródeák, ¹⁸ Benája, Jójádá fia pedig a kerétiek és pelétiek^[an] parancsnoka volt. Dávid fiai magas rangú vezetők^[ao] lettek.

Dávid gondoskodik Jonatán fiáról

9 Egyszer Dávid ezt kérdezte: „Ki van még életben Saul családjából? Ha van még valaki, hűséggel és szeretettel akarok bánni vele Jonatánért.”

² Saul családjának volt egy szolgája, akit Cíbának hívtak. Dávid maga elé hívatta, és megkérdezte tőle: „Te vagy Cíbá?”

„Szolgálatodra, királyom, én vagyok az” — felelte Cíbá.

³ „Mondd meg nekem, Cíbá — folytatta a király —, van-e még valaki életben Saul családjából, mert hűséggel és szeretettel akarok bánni vele, ahogy erre Isten előtt megesküdtem.”

Cíbá így felelt: „Igen, Uram, Jonatán fia még él, csakhogy mindkét lábára sánta.”

⁴ „Hol él?” — kérdezte Dávid.

„Lódebár városában, Ammiél fiának, Mákírnak házában” — válaszolt Cíbá.

⁵ Dávid ezután odaküldte szolgáit, hogy Meribbaalt hozzák elé. ⁶ Amikor Meribbaal, Jonatán fia, Saul unokája a király elé járult, tisztelettel arcra borult Dávid előtt, aki megszólította: „Meribbaal!”

„Uram, valóban én vagyok az, szolgálatodra!”

⁷ „Ne félj, Meribbaal — bíztatta a király —, apád, Jonatán kedvéért hűséggel és szeretettel bánok veled. Visszaadom neked Saulnak, nagyapádnak minden birtokát, te pedig mindig az én asztalomnál fogsz ülni^[ap], s velem együtt étkezel majd!”

⁸ Meribbaal újra meghajolt a király előtt, és így válaszolt: „Uram, bár én csak annyit érek, mint egy döglött kutya, te mégis jóindulattal vagy hozzám!”

⁹ Ezután a király hívatta Cíbát, Saul családjának szolgáját, és megparancsolta neki: „Cíbá, uradnak, Saulnak és családjának minden birtokát ma Meribbaalnak, urad unokájának adtam. ¹⁰ Viseld gondját a birtoknak, műveld meg a földjét fiaiddal és szolgáiddal együtt! Takarítsd be annak termését urad családja^[aq] számára, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt! Ő maga pedig mindig asztalomnál fog vendégeskedni.”

Cíbá — akinek 15 fia és 20 szolgája volt — ¹¹ így felelt a királynak: „Úgy lesz, uram, királyom, ahogyan parancsoltad. Szolgád mindent úgy fog tenni, ahogy mondtad.”

Ettől kezdve Meribbaal mindig a király asztalánál étkezett, mint a király fiai. ¹² Meribbaalnak volt egy Mika nevű kisfia. Cíbá és családja, meg a szolgái mindannyian Meribbaal szolgái lettek. ¹³ Maga Meribbaal — aki mind a két lábára sánta volt — Jeruzsálemben lakott, és mindig a király asztalánál étkezett.

Harc az ammoniak és az arámok ellen

10 Történt ezután, hogy Náhás, az ammoniak királya meghalt, és fia, Hánún követte a trónon. ² Amikor ezt Dávid megtudta, azt gondolta: „Náhás jóindulatú volt irántam, én is jóindulattal leszek a fiához.” Ezért elküldte követeit Hánúnhoz, hogy általuk fejezze ki részvétét Náhás halála miatt.

Amikor Dávid követei megérkeztek az ammoniakhoz, ³ a vezetők ezt mondták uruknak, Hánúnnak: „Királyunk, azt hiszed, hogy Dávid azért küldte hozzád a követeit, hogy ezzel megtisztelje atyádat, és részvétét fejezze ki atyád halála miatt? Egyáltalán nem! Azért küldte őket, hogy kikémleljék városunkat, s azután Dávid könnyebben el tudja majd foglalni.”

⁴ Hánún hallgatott rájuk, letartóztatta Dávid követeit, és megszégyenítette őket. Féloldalt leborotváltatta a szakállukat, és a ruhájuk alsó felét is levágatta, úgy, hogy egészen a derekukig csupaszon maradtak. Azután elküldték őket.

⁵ Amikor Dávid megtudta, hogy a követeit ennyire megalázták, eléjük küldte a szolgáit, ezzel az üzenettel: „Maradjatok Jerikóban, amíg újra kinő a szakállatok, csak azután térjetek vissza hozzám!”

⁶ Amikor az ammoniak megtudták, hogy Dávidot magukra haragították, hozzáláttak, hogy fölkészüljenek a közelgő háborúra. A következő országokból fogadtak fel zsoldos katonákat: Arámból, Bét-Rehóbból és Cóbából, összesen 20 000 gyalogost, azután Maaká királyától 1 000 főt és Tób vidékéről még 12 000 katonát.

⁷ Ezt Dávid is megtudta, ezért Jóáb vezetésével egész hadseregét az ammoniak ellen küldte. ⁸ Az ammoniak felvonultak a város kapuja előtti csatatérre. Elrendezték soraikat, és készültek a csatára. A segédcsapatok, amelyek Arámból, Rehóbból, Cóbából, Tób vidékéről és Maakából jöttek, külön álltak fel a mezőn.

⁹ Amikor Jóáb látta, hogy elől és hátul egyaránt ellenséges támadásra számíthat, kiválogatta serege színe-javát, és az arámi csapatokkal szemben állította fel őket. Ezt a sereg-részt ő maga vezette. ¹⁰ Serege másik részét testvére, Abisaj vezetésére bízta, és az ammoniak ellen küldte harcba. ¹¹ A csata előtt ezt mondta Abisajnak: „Figyelj rám! Ha úgy fordul, hogy az arámok fölülkerekednek velem szemben, akkor segíts nekem! Ha pedig az ammoniak bizonyulnak erősebbnek nálad, akkor én sietek a segítségedre. ¹² Legyünk erősek és harcoljunk bátran népünkért, Isten városaiért! Az Örökkévaló pedig tegye azt, amit jónak lát!”

¹³ Azután Jóáb és csapata rohamra indult az arám csapatok ellen, akik megfutamodtak előle. ¹⁴ Ezt látva az ammoniak is futásnak eredtek, és bemenekültek a városba Abisaj serege elől.

Így hát Jóáb győztesen tért haza Jeruzsálembe az ammoniak elleni hadjáratból.

¹⁵ Az arámok azonban az Izráeltől elszenvedett vereség után ismét összegyűjtötték seregüket Hélámban. ¹⁶ Hadadezer király követeket küldött az Eufrátesz folyón túl élő arámokhoz, hogy őket is bevonja a hadjáratba. Azok el is jöttek Hélámba, Sóbak, Hadadezer király hadvezére vezetésével.

¹⁷ Amikor Dávid ennek hírét vette, ő is összegyűjtötte seregét egész Izráelből, és maga vezette őket a hadjáratra. Átkeltek a Jordánon, és egyenesen Hélámba vonultak. Ott az arámok csatasorba álltak, és megütköztek Dávid seregével. ¹⁸ Az arámok megfutamodtak, és az izráeliek Dávid vezetésével levágtak 40 000 lovast és 700 harci szekéren küzdő harcost. Az arám hadvezér, Sóbak is elesett ebben a csatában. ¹⁹ Ennek a vereségnek az lett a következménye, hogy azok a királyok, akik addig Hadadezer alattvalói voltak, békét kötöttek Izráellel, és Dávid alattvalói lettek. Az arámok pedig attól kezdve óvakodtak attól, hogy az ammoniaknak katonai segítséget nyújtsanak.

Dávid és Betsabé bűne

11 Ezután történt, hogy tavasszal, amikor a királyok általában hadjáratra indulnak, Dávid elküldte Jóábot és a többi hadvezérét, hogy egész Izráel seregével együtt támadják meg az ammoniakat. A hadsereg el is vonult, legyőzték az ammoniak seregét, majd ostromolni kezdték a fővárost, Rabbát.

Dávid azonban Jeruzsálemben maradt. ² Történt egy este, hogy Dávid fölkelt fekhelyéről, és éppen a palotája tetején^[ar] sétált. Az egyik szomszédos háznál meglátott egy igen szép termetű asszonyt, aki éppen fürdött. ³ Dávid elküldte egyik szolgáját, hogy járjon utána, ki lehet az asszony. Így tudta meg, hogy Betsabénak hívják, Eliám leánya, a hettita Úriás^[as] felesége.

⁴ Akkor Dávid elküldött valakit, és magához hívatta Betsabét, aki éppen akkor fejezte be a megtisztulás szertartását. Ezután Dávid együtt hált Betsabéval, majd az asszony visszatért a saját házához. ⁵ Egy idő múlva Betsabé észrevette, hogy gyermeket vár, és ezt megüzente Dávidnak is.

Dávid leplezni próbálja bűnét

⁶ Ekkor Dávid követet küldött Jóábhoz, ezzel az üzenettel: „Küldd hozzám a hettita Úriást!”

Jóáb tehát visszaküldte Úriást Dávidhoz. ⁷ Amikor Úriás megérkezett, Dávid megkérdezte tőle, hogy van Jóáb és a serege, érdeklődött a hadakozás felől, ⁸ majd hazaküldte Úriást: „Menj haza, pihend ki magad!”^[at] — mondta neki.

Miután Úriás elment, Dávid még ajándékot is küldött utána: válogatott ételeket. ⁹ Azonban Úriás nem ment haza, hanem a királyi palota bejáratát őrző katonák között aludt, a kapun kívül.

¹⁰ Ezt jelentették Dávidnak, aki ekkor ismét magához hívatta Úriást, és megkérdezte tőle: „Hiszen hosszú útról tértél haza, miért nem mentél a házadhoz?”

¹¹ Úriás így felelt a királynak: „Királyom, az Örökkévaló Szövetségládája, meg Izráel és Júda serege sátorokban lakik a harcmezőn, és vezérem, Jóáb, meg uram harcosai a nyílt mezőn táboroznak —, hogy mehetnék én akkor haza, hogy egyek-igyak és a feleségemmel háljak? Életedre mondom, soha nem tennék ilyet!”

¹² „Jól van, maradj még egy napot, azután holnap térj vissza a sereghez!” — mondta Dávid.

Így Úriás még egy napig Jeruzsálemben maradt.

¹³ Dávid ismét magához hívatta, és megvendégelte, sőt leitatta Úriást. Együtt ettek-ittak, de azon az éjjelen Úriás megint a király szolgái között aludt, és nem ment haza.

Dávid meggyilkoltatja Úriást

¹⁴ Másnap reggel Dávid levelet írt Jóábnak, amelyet Úriással küldött el neki. ¹⁵ A levélben ez állt: „Jóáb, állítsd Úriást a csatában az első vonalba, ahol a leghevesebb a harc! Azután hagyjátok magára, hogy az ellenség ölje meg.”

¹⁶ Amikor Úriás visszatért Jóábhoz, még tartott a város ostroma. Jóáb — miután Dávid levelét megkapta — arra a helyre állította Úriást, ahol az ellenség legerősebb harcosai voltak. ¹⁷ Rabbá városának védői kijöttek a városból, és összecsaptak Jóáb katonáival. Néhányan Dávid vitézei közül is elestek a harcban, többek között a hettita Úriás is.

¹⁸ Ezután Jóáb jelentést küldött Dávidnak az egyik katonája által. ¹⁹ A hírvivőnek ezt mondta: „Számolj be a királynak az ostrom állásáról és a csatáról. ²⁰ Ha pedig a király megharagudna, és ezt kérdezné: »Miért mentetek harc közben olyan közel a várfalhoz? Nem tudtátok, hogy onnan nyilakat lőhetnek rátok? ²¹ Nem emlékeztek rá, hogy így halt meg Tébec ostroma közben Abimelek, Jerubbaál^[au] fia is?! Egy asszony dobott a fejére malomkövet a várfalról!^[av] Minek mentetek olyan közel?« Ha tehát a király ilyesmit kérdezne, akkor ezt mondd neki: »Uram, meghalt a csatában szolgád, a hettita Úriás is.«”

²² A hírvivő elment, és jelentette Dávidnak, amit Jóáb üzent: ²³ „Az ammoniak kijöttek a városukból, és megtámadtak bennünket. Előbb ők voltak az erősebbek, azután visszaszorítottuk őket egészen a város kapujáig. ²⁴ Ott azonban a védők nyílzáport zúdítottak ránk a falakról, és néhányat közülünk halálra sebeztek. Szolgád, a hettita Úriás is meghalt.”

²⁵ Dávid ezt válaszolta a hírvivőnek: „Ezt üzenem Jóábnak: »Ne bánkódj emiatt, mert harc közben mindig vannak áldozatok. Fokozzátok a támadást Rabbá ellen, és győzni fogtok!« Így bátorítsd Jóábot a nevemben.”

Dávid feleségül veszi Betsabét

²⁶ Amikor Betsabé megtudta, hogy a férje, Úriás meghalt a csatában, elsiratta és meggyászolta. ²⁷ A gyász ideje után Dávid elküldte szolgáit, hogy Betsabét költöztessék a palotájába, majd feleségül vette az asszonyt. Betsabé azután fiút szült Dávidnak.

De amit Dávid tett, azt az Örökkévaló rossznak tartotta.

Nátán próféta szembesíti Dávidot a saját bűnével

12 Ezután az Örökkévaló Dávidhoz küldte Nátán prófétát, aki a következő történetet mondta el a királynak: „Volt egy városban egy gazdag ember, meg egy szegény. ² A gazdagnak sok nyája és csordája volt, ³ a szegénynek meg csak egyetlen kis nőstény báránykája, amelyet maga vett. Ezt a báránykát a szegény ember nagyon megszerette, s a gyermekeivel együtt nevelte. Saját ételével etette, poharából itatta, s az ölében altatta el, mintha csak a leánya lett volna.

⁴ Történt egyszer, hogy a gazdag emberhez utas érkezett, akit a házigazda meg akart vendégelni. Azonban sajnált a vendég kedvéért a saját állatai közül egyet is levágni, inkább a szegény embertől vette el annak egyetlen bárányát, és abból készített ételt vendégének.”

⁵ Ennek hallatán Dávid nagyon felháborodott a gazdag ember viselkedése miatt. Ezt mondta Nátánnak: „Esküszöm az Örökkévalóra, hogy halál fia, aki ezt tette! ⁶ Négyszer annyit kell adjon az elvett bárány helyett, mivel ilyet tett, és nem könyörült azon a szegény emberen!”

⁷ „Te vagy az az ember, Dávid!” — mondta ekkor Nátán.

Azután így folytatta: „Ezt mondja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: »Dávid, én kentelek fel Izráel királyává, én szabadítottalak meg Saul kezéből. ⁸ Neked adtam Saul házát^[aw] és asszonyait, királlyá tettelek egész Izráel és Júda fölött — de ha ez kevés lett volna, ezen felül még sok minden mást is neked adtam volna. ⁹ Miért hogy az Örökkévalót^[ax] semmibe vetted, és elkövetted ezt a gonoszságot? Fegyverrel gyilkoltad meg a hettita Úriást, hogy feleségét elvedd tőle, és a saját feleségeddé tedd. Bizony, az ammoniak fegyverével te magad gyilkoltad meg Úriást! ¹⁰ Emiatt a saját családodban is egymást követik a fegyveres gyilkosságok — s ennek nem lesz vége! Így lesz, mert semmibe vettél azzal, hogy a hettita Úriástól elvetted a feleségét, hogy a te feleséged legyen!«”