Bible in 90 Days
Az Örökkévaló megjelenik Salamonnak(A)
11 Így hát Salamon befejezte az Örökkévaló Temploma és a királyi palota felépítését, és mindezeknek a teljes berendezését. Sikeresen véghezvitte mindazt, amit elgondolt. 12 Ezután az Örökkévaló éjjel megjelent Salamonnak, és ezt mondta neki:
„Meghallgattam imádságodat, és teljesítem kérésedet: kiválasztottam magamnak ezt a helyet, hogy az áldozat háza legyen. 13 Ha majd bezárom az eget, hogy ne adjon esőt, vagy parancsolok a sáskáknak, hogy pusztítsák a földet, vagy járványos betegséggel sújtom népemet, 14 és ha akkor népem, amely nevemet viseli, megalázza magát, imádkozik, keresi arcomat, elhagyja gonoszságait és visszatér hozzám — akkor majd én is meghallgatom őket a Mennyből, megbocsátom bűneiket és meggyógyítom földjüket. 15 Mostantól kezdve figyelek erre a helyre, meghallgatom az imádságokat, amelyeket e hely felé fordulva mondanak, 16 mert kiválasztottam, és a magam számára elkülönítettem ezt a házat, hogy nevem örökre itt lakjon: itt lesz a tekintetem és a szívem mindig.
17 Te pedig, Salamon, ha állandóan jelenlétemben élsz, mint ahogy apád, Dávid élt, és ha véghezviszed mindazt, amit parancsoltam neked, és ha rendelkezéseimet és törvényeimet megtartod, 18 akkor megerősítem, és állandóvá teszem királyságodat. Akkor aszerint bánok veled, ahogy szövetséget kötöttem apáddal, Dáviddal, amikor megígértem neki: »Mindörökké valamelyik férfi leszármazottad fog Izráel trónján ülni, mint király.«
19 De ha elfordultok tőlem, és ha nem engedelmeskedtek rendelkezéseimnek és parancsaimnak, ha más isteneket imádtok és szolgáltok, 20 akkor gyökerestül kitéplek titeket földemből, amelyet nektek adtam, és elfordulok ettől a háztól, amelyet nevem számára kiválasztottam és elkülönítettem, és nem törődök vele, sőt példabeszéddé és szólásmondássá teszem a többi népek között. 21 Bizony akkor ez a ház, amely egykor oly felséges volt, megdöbbentő lesz mindenki számára, aki elmegy mellette! Ámulva fogják kérdezni: »Miért bánt így az Örökkévaló e földdel és ezzel a házzal?« 22 És ezt fogják válaszolni: »Azért, mert ez a nép elhagyta az Örökkévalót, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptomból! Azért, mert más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták és szolgálták! Ezért hozta rájuk az Örökkévaló mindezt a pusztítást és bajt!«”
Salamon városokat épít
8 Húszévi munkába került, amíg Salamon felépítette az Örökkévaló Templomát és a királyi palotát. 2 Miután mindezt befejezte, kiépítette és megerősítette azokat a városokat, amelyeket Hírám király adott neki, majd izráelieket telepített oda. 3 Azután Salamon Hamát-Cóbá ellen vonult, és elfoglalta. 4 Felépítette Tadmór városát a pusztában, és raktárvárosokat épített Hamátban. 5 Felépítette felső és alsó Bét-Horont, és ezeket megerősítette: falakkal vette körül, és jól védhető erős kapukat állított. 6 Felépítette Baalátot és a raktárvárosokat, külön városokat a harci szekerek katonái és a lovasok számára. Amit csak kívánt Salamon, mindent felépített Jeruzsálemben, a Libanonban, és országa más területein.
7-8 Salamon országában nem mindenki tartozott Izráel népéhez. A hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak közül ugyanis Izráel fiai nem irtottak ki mindenkit. Akik az idegenek közül megmaradtak, azoknak a leszármazottjait Salamon szolgai munkára fogta — és ez mindmáig így is van. 9 Izráel fiai közül azonban a király senkit sem kényszerített szolgai munkára — ők voltak a király katonái, a hadsereg tisztjei, a harci szekerek és a lovasok vezetői. 10 Salamon király hadseregében 250 tiszt szolgált — ők vezették a hadjáratokban a sereget.
11 Salamon felköltöztette a feleségét, a fáraó leányát, a Dávid városából abba az új palotába, amelyet számára épített. Ugyanis ezt gondolta Salamon: „Ne lakjon a feleségem Dávidnak, Izráel királyának a palotájában, mert szent az a hely, ahol az Örökkévaló Szövetségládája volt elhelyezve!”
12 Salamon égőáldozatokat mutatott be az Örökkévalónak az Örökkévaló oltárán, amelyet a Templom oszlopcsarnoka elé épített. 13 Mózes parancsai szerint az áldozatokat naponta bemutatták, azután az ünnepeken: szombaton, az Újhold ünnepén, és évente háromszor, a nagy ünnepeken — a Kovásztalan Kenyerek ünnepén, a Hetek ünnepén és a Sátorok ünnepén. 14 Apjának, Dávidnak az utasításait követve Salamon meghatározta a papok szolgálati beosztását, a léviták csoportjait, akik dicséretet énekeltek az Örökkévalónak, és segítettek a papoknak a naponkénti szolgálatban, és a kapuőrség szolgálati csoportjait a kapuk szerint. Mindez annak megfelelően történt, ahogy Dávid, az Isten embere parancsolta. 15 A papok és a léviták Salamonnak mindenben engedelmeskedtek, még a kincseket illetően is.
16 Salamon minden munkáját sikeresen véghezvitte attól kezdve, hogy az Örökkévaló házának az alapját lefektette, egészen addig, amíg teljesen befejezte az építést. Így fejeződött be az Örökkévaló házának munkája.
17 Azután Salamon elment Ecjón-Geberbe és Élótba, amelyek a Vörös-tenger partján fekszenek, Edom országában. 18 Hírám király hajókat küldött Salamonnak a szolgáival, akik járatosak voltak a hajózásban. Ezek Salamon szolgáival együtt Ófirba[a] hajóztak, és onnan 450 talentum[b] aranyat hoztak Salamon királynak.
Sába királynője meglátogatja Salamont Jeruzsálemben(B)
9 Salamon bölcsességének híre eljutott Sába királynőjéhez is, aki eljött Jeruzsálembe, hogy nehéz kérdésekkel próbára tegye Salamont. A királynő nagy kísérettel érkezett, és tevéi drága illatszereket, sok aranyat, meg drágaköveket hoztak. Amikor találkozott Salamonnal, beszélt vele mindenről, amit kigondolt. 2 Salamonnak nem esett nehezére válaszolni a királynő kérdéseire: mindegyikre meg tudott felelni. 3 Sába királynője látta Salamon bölcsességét; megnézte a királyi palotát, amelyet Salamon épített; 4 látta, hogyan étkezik a király a főembereivel; elcsodálkozott az ételek és italok felszolgálóin és a ruháikon; látta, amint a király áldozatot mutat be az Örökkévaló Templomában — és mindezek láttán szólni sem tudott a csodálkozástól.
5 Majd ezt mondta a királynak: „Amit országomban hallottam bölcsességedről, tetteidről és mondásaidról, az mind igaznak bizonyult! 6 De nem akartam elhinni, amíg a saját szememmel nem láttam. Bizony, a felét sem mondták el a valóságnak, annyira fölülmúlod a híredet! 7 Boldogok az embereid,[c] a vezető tisztségviselők és szolgáid, akik jelenlétedben élnek, hogy hallhatják bölcsességedet! 8 Áldott legyen Istened, az Örökkévaló, aki kedvét leli benned, és trónjára ültetett téged, hogy Istened, az Örökkévaló királya legyél! Istened királlyá tett téged Izráel fölött, hogy igazságosan uralkodj, és az ő tetszése szerint cselekedj. Azért tette ezt, mert szereti Izráelt, és mindörökre meg akarja erősíteni.”
9 Sába királynője igen sok ajándékot adott Salamonnak: 120 talentum[d] aranyat, rengeteg illatszert, füstölőszert és drágaköveket. Senki más nem ajándékozott ilyen illatszereket és füstölőszert Salamonnak, mint a királynő.
10 Hírám király szolgái — Salamon szolgáival együtt — nemcsak aranyat, hanem almug fát[e] és drágaköveket is hoztak Ófirból. 11 Salamon ebből lépcsőket készíttetett az Örökkévaló Templomába és a királyi palotába, ezenkívül az énekesek számára hangszereket is: hárfákat és lantokat. Ilyet még soha nem láttak azelőtt Júdában.
12 Salamon király is megajándékozta Sába királynőjét mindazzal, amit csak kívánt vagy kért tőle — de más dolgokkal, mint amelyeket a királynő hozott ajándékba. Ezután Sába királynője a kíséretével együtt visszatért országába.
Salamon nagy gazdagsága(C)
13 Salamon kincstárába évente 666 talentum[f] arany érkezett, 14 azon kívül, amit az árusok és a kereskedők hoztak. Arábia királyai és Salamon országának helytartói is rendszeresen hoztak a királynak aranyat és ezüstöt.
15-16 Salamon készíttetett 200 nagyméretű és 300 kisebb vert arany pajzsot — ezek egyenként 600 illetve 300 sékel[g] aranyból készültek. A pajzsokat a palota „Libanon erdeje” termében helyezte el.
17 Salamon megrendelésére és számára készült egy nagy királyi trón is elefántcsontból, amelyet arannyal borítottak be. 18 Hat lépcső vezetett fel a trónhoz, amelynek a zsámolya is aranyból készült. A trónszék két karfája mellett egy-egy oroszlán szobra állt. 19 A lépcsőkön jobbról-balról szintén egy-egy oroszlánszobor volt: összesen tizenkettő. Ehhez hasonlót nem készítettek azelőtt sehol máshol.
20 Salamon minden ivóedénye aranyból készült, akárcsak a királyi palota „Libanon erdeje” termében az összes eszköz.[h] Abban az időben az ezüstöt nem sokra becsülték.
21 A király minden harmadik évben Hírám király szolgáival együtt hajókat küldött Társisba, ahonnan aranyat, ezüstöt, elefántcsontot, majmokat és pávákat hoztak.
22 Salamon király gazdagság és bölcsesség tekintetében fölülmúlta a Föld minden más királyát. 23 Ezért minden király igyekezett Salamont meglátogatni, hogy hallják bölcsességét, amelyet Istentől kapott. 24 Amikor meglátogatták, évről-évre rengeteg ajándékot hoztak Salamonnak: ezüst-, és aranytárgyakat, díszes ruhákat, fegyvereket, illatszereket, füstölőszereket, lovakat és öszvéreket.
25 Salamon állandó hadseregében 12 000 harcos szolgált a harci szekereken. A hadseregnek 4 000 istállója volt a lovak és a harci szekerek számára. Ezeket külön városokban — a „szekerek városaiban” — állomásoztatta, egy részük pedig állandóan a király mellett, Jeruzsálemben teljesített szolgálatot. 26 Salamon kiterjesztette uralmát minden királyságra az Eufrátesz folyótól a filiszteusok földjéig és Egyiptom határáig. 27 Uralkodása idején Jeruzsálemben olyan közönséges lett az ezüst, mint a kő, és annyi volt a cédrusfából készült épület, mint a vadfüge a síkságon. 28 Ebben az időben Salamon számára Egyiptomból és az összes többi országból is hoztak lovakat.
Salamon halála(D)
29 Salamon király egyéb tettei elejétől végig meg vannak írva más könyvekben is: Nátán próféta könyvében, a silói Ahijjá próféciájában és Jedó próféta látomásaiban, amelyeket Jeroboámmal, Nebát fiával kapcsolatban látott. 30 Salamon király negyven évig uralkodott Jeruzsálemben, egész Izráel királyaként. 31 Azután meghalt Salamon, akárcsak ősei. Apjának, Dávidnak városában temették el, és utána a fia, Roboám követte a trónon.
Kettészakad az ország(E)
10 Egész Izráel összegyűlt Sikem városába, hogy Roboámot királlyá tegyék — tehát Roboám is oda ment.
2 Jeroboám, Nebát fia még régebben Egyiptomba menekült Salamon király elől. Mikor azonban meghallotta, hogy Roboámot akarják királlyá tenni, hazatért Egyiptomból. 3 A nép üzent Jeroboámnak, és hívták, hogy ő is jöjjön Sikembe.
Így hát Jeroboám és az egész nép Roboám elé járult, és ezt kérték tőle: 4 „Roboám, apád, Salamon király nehéz terheket rakott a vállunkra. Kérünk, könnyítsd meg azokat a terheket és szolgálatokat, amelyekkel apád megterhelt bennünket, akkor szolgálunk téged is!”
5 Roboám így felelt: „Jöjjetek vissza három nap múlva, akkor választ adok nektek.” Az emberek ekkor elmentek.
6 Roboám király tanácskozott azokkal az idősebb tanácsadókkal, akik Salamon idejében szolgálták a királyt. Megkérdezte őket: „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak a népnek?”
7 Ők pedig azt mondták: „Ha jóindulattal bánsz a néppel, elnyered a bizalmukat, és ha teljesíted kérésüket, akkor szolgálni fognak téged örökké.”
8 De Roboám király nem fogadta meg az idős tanácsadók tanácsát, és azokhoz a fiatalokhoz fordult, akik vele együtt nevelkedtek az udvarban, és a szűkebb környezetéhez tartoztak. 9 Őket is megkérdezte hát: „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak a népnek, amely azt kéri tőlem, hogy könnyítsem meg terheiket, amelyeket apám rakott a vállukra?”
10 Ezek az ifjak, akik Roboámmal együtt nőttek fel, így válaszoltak: „Ezt feleld nekik: »Nekem a kisujjam is vastagabb, mint apám dereka![i] 11 Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba! Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal foglak ostorozni benneteket!«”
12 Harmadnapon tehát ismét Roboám király elé járult Jeroboám és az egész nép, ahogy a király meghagyta nekik. 13 Akkor Roboám keményen és gorombán válaszolt a kérésükre. Nem fogadta meg, amit az idős tanácsadók javasoltak, 14 hanem a vele egykorú ifjak tanácsa szerint válaszolt: „Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba! Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal foglak ostorozni benneteket!” 15 Így hát Roboám király nem hallgatott a nép kérésére, hanem elutasította őket. De Istentől volt ez a dolog, mert az Örökkévaló így teljesítette be a szavát, amit a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.
16 Amikor az egész nép látta, hogy a király nem hallgatta meg kérésüket, hanem elutasította őket, így válaszoltak a királynak:
„Ugyan mi közünk van Dávid családjához?
Mi közünk van nekünk Isai fiához?
Térjen haza mindenki az otthonába!
Dávid fia, te meg uralkodj csak a saját rokonságodon!”
S ezzel az egész sokaság szétoszlott, és mindenki hazament. 17 Ettől kezdve Roboám csak azoknak maradt a királya, akik Izráel népéből Júda városaiban laktak.
18 Roboám mégis kiküldte Izráel népéhez Hadórámot, aki a királynak járó elrendelt munkák felügyelője volt. Az izráeliek azonban köveket dobáltak Hadórámra, és így megölték. Roboám is alig tudott elmenekülni onnan: harci szekeréhez rohant, és elvágtatott Jeruzsálembe. 19 Így történt, hogy Izráel népe fellázadt Dávid utódai ellen, és elszakadt tőlük. Így van ez mind a mai napig.
11 Amikor Roboám visszaért Jeruzsálembe, összegyűjtötte 180 000 legjobb harcosát Júda és Benjámin törzséből. Hadjáratot akart indítani Izráel fellázadt törzsei ellen, hogy visszaszerezze fölöttük királyi hatalmát. 2 Ekkor azonban az Örökkévaló szólt Semajának, az Isten emberének: 3 „Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, és mindazoknak, akik Izráel népéből Júdában és Benjáminban laknak: 4 Ezt mondja az Örökkévaló: »Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok testvéreitek ellen! Minden férfi térjen vissza a családjához, mert ezt én akartam így«!” Ők pedig hallgattak az Örökkévaló szavára, hazatértek, és nem vonultak fel Jeroboám ellen.
Roboám megerősíti Júdát
5 Roboám Jeruzsálemben lakott. Megerősítette a következő városokat, hogy meg tudja védeni országát, Júdát: 6 Betlehem, Étám, Tékoa, 7 Bét-Cúr, Szókó, Adullám, 8 Gát, Márésá, Zíf, 9 Adóraim, Lákis, Azéka, 10 Corá, Ajjálón és Hebron. Ezek voltak a megerősített városok Júda és Benjámin törzsi területén. 11 Ezekbe a városokba Roboám kato nai vezetőket nevezett ki, és élelmiszer-raktárakat létesített, ahol olívaolajat és bort is tároltak. 12 Fegyvereket is felhalmozott: pajzsokat, kopjákat és egyéb fegyvereket. Így erősítette meg ezeket a várakat és királyi uralmát Júda és Benjámin fölött.
13 A papok és a léviták Izráel egész területéről mindenhonnan Roboámhoz jöttek, és őt ismerték el királyuknak. 14 Ugyanis Jeroboám és fiai elűzték őket, és nem engedték, hogy papi szolgálatukat végezzék, és hogy az Örökkévalót szolgálják. Ezért a léviták elhagyták birtokaikat, meg legelőiket; és Júda területére, valamint Jeruzsálembe költöztek.
15 Jeroboám pedig maga nevezett ki olyan embereket, akik úgy szolgáltak, mint a papok, csakhogy a különböző magaslatokon. Ezeken a helyeken Jeroboám parancsára kecske és bika formájú bálványszobrokat állítottak fel. 16 A papokat és a lévitákat követve Izráel valamennyi törzséből Jeruzsálembe jártak fel az Örökkévalónak, őseik Istenének áldozatokat bemutatni mindazok, akik szívvel-lélekkel keresték az Örökkévalót, Izráel Istenét. 17 Ezek támogatták Roboámot, Salamon fiát, és erősítették királyságát, Júdát — de csak három évig, mert eddig követték Dávid és Salamon útját.
Roboám családja
18 Roboám felesége Mahalat, Jerimótnak, Dávid fiának a leánya volt. Mahalat anyja Abihail, Eliábnak, Isai fiának a leánya volt. 19 Roboám és Mahalat fiai: Jeús, Semarjá és Zaham. 20 Később Roboám feleségül vette Maakát, Absolon unokáját, akitől a következő gyermekei születtek: Abijjá, Attaj, Zíza és Selómit. 21 Roboámnak tizennyolc felesége és hatvan ágyasa volt, de közülük Maakát, Absolon unokáját szerette a legjobban. Feleségeitől és ágyasaitól összesen 28 fia és 60 leánya született.
22 Roboám kiválasztotta a fiai közül Abijját, Maaká fiát, hogy utána ő legyen a király. 23 Ezért a többi fiát okosan szétküldte azokba a megerősített városokba, amelyek Júda és Benjámin területén voltak. Bőségesen ellátta őket mindennel, és számos feleséget szerzett nekik.
Sisák fáraó hadjárata Jeruzsálem ellen(F)
12 Roboám erőskezű király volt, és megerősítette a királyságát is. Ezután azonban elfordult az Örökkévaló Törvényétől, és egész Júda[j] követte ebben.
2 Uralkodásának ötödik évében Sisák, az egyiptomi fáraó hadseregével felvonult Jeruzsálem ellen — mert Roboám és népe hűtlenné lett az Örökkévalóhoz. 3 Az egyiptomi seregben 1 200 harci szekér és 60 000 lovas, meg számtalan gyalogos volt, még líbiai, szukki és etiópiai harcosok is. 4 Miután Sisák elfoglalta a megerősített városokat Júdában, megérkezett seregével Jeruzsálemhez.
5 Akkor Semajá próféta elment Jeruzsálembe Roboámhoz, akinél összegyűltek Júda fejedelmei Sisák miatt, és ezt mondta nekik: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Mivel elhagytatok engem, ezért Sisák kezébe adlak benneteket.«”
6 Ekkor Júda fejedelmei és a király megalázták magukat, és azt mondták: „Igazságos az Örökkévaló!”
7 Amikor az Örökkévaló látta, hogy megalázták magukat, szólt Semajának: „Mivel megalázták magukat, nem pusztítom el őket, hanem némi szabadulást adok nekik. Nem zúdítom haragomat Jeruzsálemre Sisák keze által, 8 de mégis a szolgái lesznek, hogy megtanulják, mi a különbség a között, ha engem szolgálnak, vagy ha idegen népek királyait.”
9 Így hát Sisák Jeruzsálem ellen vonult, és kifosztotta az Örökkévaló házát és a király palotáját — minden kincset elvitt belőlük, semmit nem hagyott meg. Még azokat az aranypajzsokat is elvitte, amelyeket Salamon készíttetett. 10 Ezek helyett Roboám bronzpajzsokat készíttetett, és azokat adta a palotaőrség vezetőinek, akik a kapukat őrizték. 11 Amikor a király bement az Örökkévaló Templomába, a testőrök felvették a pajzsokat, azután ismét visszavitték azokat a helyükre, az őrség szobájába.
12 Amikor Roboám megalázta magát, az Örökkévaló haragja elfordult tőle, és nem pusztította el őt. Még volt valami jó Júdában.
13 Roboám erős kézzel uralkodott Jeruzsálemben. Negyvenegy éves volt, amikor trónra lépett, és tizenhét évig volt király Jeruzsálemben, amelyet az Örökkévaló választott ki Izráel törzsei közül, hogy oda helyezze nevét. Roboám anyja az ammoni Naamá volt. 14 Roboám gonosz dolgokat tett, mert nem szánta oda a szívét teljesen az Örökkévaló keresésére.
15 Roboám viselt dolgai, története és családjának leszármazása elejétől végéig meg vannak írva Semajá próféta krónikáiban és Iddó próféta könyvében. Roboám és Jeroboám között állandóan háborúskodás folyt. 16 Azután meghalt Roboám, akárcsak ősei. Dávid városában temették el, és utána a fia, Abijjá lett a király.
Abijjá uralkodása(G)
13 Jeroboám király uralkodásának tizennyolcadik évében lett Abijjá Júda királya, 2 aki három évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Mikajáhú volt, a gibeai Úriél leánya. Háborúskodás folyt Abijjá és Jeroboám, Izráel királya között. 3 Abijjá 400 000 válogatott harcossal indult az ütközetre, míg Jeroboám 800 000 válogatott vitézzel jött ellene.
4 Abijjá kiállt a Cemáraim-hegy csúcsára, amely Efraim hegyvidékén van, és így kiáltott: „Hallgassatok rám Jeroboám és Izráel népe! 5 Nem tudjátok, hogy az Örökkévaló, Izráel Istene örökre Dávidnak és leszármazottjainak adta a királyi uralmat — örök szövetsége[k] által? 6 Jeroboám, Nebát fia, aki szolgája volt Salamonnak, Dávid fiának, mégis fellázadt ura ellen! 7 Haszontalan és aljas emberek gyűltek köré, és ellene fordultak Roboámnak, Salamon fiának, aki még tapasztalatlan és kezdő volt az uralkodásban, és nem tudott velük szemben határozottan fellépni.
8 És most azt képzelitek, hogy legyőzhetitek az Örökkévaló királyságát, amely fölött az uralom Dávid fiainak a kezében van? Abban bíztok, hogy sokan vagytok, és veletek vannak az arany bikaszobrok, amelyeket Jeroboám készített, hogy azok legyenek isteneitek? 9 Elűztétek az Örökkévaló papjait, Áron leszármazottjait, igaz? Elzavartátok a lévitákat, és ti választottatok magatoknak papokat, mint az idegen népek! Aki hoz egy bikaborjút és hét kost, azt már pappá szentelitek — akárki legyen is —, hogy azokat a bálványokat szolgálja, akik nem is istenek!
10 A mi Istenünk azonban maga az Örökkévaló! Mi nem hagytuk el őt. Itt vannak velünk a papok, Áron fiai, akik az Örökkévalót szolgálják — és itt vannak a léviták, hogy segítsék őket! 11 Minden reggel és este bemutatják az égőáldozatokat és az illatáldozatot a füstölőszerekkel, elrendezik a szent kenyereket a színarany asztalon, gondozzák az aranymécseseket, hogy fényesen világítsanak minden este. Igen, mi gondosan megtartjuk az Örökkévaló, a mi Istenünk rendelkezéseit, ti pedig elhagytátok őt! 12 Lássátok meg, hogy Isten maga van velünk! Ő a mi vezérünk, és papjai velünk vannak, akik trombitálnak, és jelt adnak a csatára ellenetek! Ó Izráel, ne harcolj atyáid Istene, az Örökkévaló ellen, mert nem győzhetsz ellene!”
13 Jeroboám azonban serege egyik részét titokban Abijjá serege mögé küldte. Így Abijjá serege, Júda harcosai elől és hátul is ellenséggel néztek szembe. 14 Amikor észrevették, hogy Jeroboám serege bekerítette őket,[l] az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, és a papok megfújták a trombitákat. 15 Azután egyszerre nagyot kiáltottak — s akkor Isten lesújtott Jeroboámra és Izráel seregére, amelyet így Abijjá és Júda serege legyőzött. 16 Izráel harcosai elfutottak Júda elől, és Isten Júda kezébe adta őket. 17 Abijjá és serege nagy győzelmet aratott, Izráelből pedig 500 000 válogatott harcos esett el. 18 Így Izráel vereséget és megaláztatást szenvedett, Júda serege pedig győzött, mert ők atyáik Istenében, az Örökkévalóban bíztak.
19 Abijjá és serege üldözte Jeroboámot és seregét, és elfoglalt néhány várost: Bételt, Jesánát és Efravint, a körülöttük lévő falvakkal együtt.
20 Jeroboám nem is tudott többé megerősödni, amíg Abijjá uralkodott. Azután az Örökkévaló lesújtott Jeroboámra, aki meghalt. 21 Abijjá hatalma azonban egyre növekedett, tizennégy feleséget vett magának, akiktől 22 fia és 16 leánya született. 22 Abijjá többi tettei és mondásai meg vannak írva Iddó próféta könyvében.
14 Azután meghalt Abijjá, akárcsak ősei. Dávid városában temették el, és utána a fia, Ászá lett a király, akinek az uralma alatt tíz évig nyugalom és békesség honolt az országban.
Ászá, Júda királya(H)
2 Ászá azt tette, amit Istene, az Örökkévaló jónak és helyesnek látott. 3 Lerombolta a magaslatokat és az idegen istenek oltárait, összetörte a bálványoszlopokat, kivágta az Asera-oszopokat. 4 Népének, Júdának pedig megparancsolta, hogy az Örökkévalót, őseik Istenét keressék és kövessék, törvényének és parancsainak pedig engedelmeskedjenek. 5 Júda összes városaiból eltávolította az idegen istenek magaslatait és tömjénfüst-oltárait. Ászá uralkodása alatt békesség volt országában. 6 Az Örökkévaló békességet adott neki és országának, ezért nem viselt háborút, hanem megerősített városokat és várakat épített egész Júdában.
7 Azt mondta népének, Júdának: „Építsük ki és erősítsük meg ezeket a városokat és a váraikat! Vegyük körül falakkal és bástyákkal, erősítsük meg a városkapukat! Mivel kerestük az Örökkévalót és követtük őt, miénk az ország. Ő adott nekünk békességet és nyugalmat mindenfelől, mert kerestük őt.” Így hát sikeresen fel is építették mindezeket.
8 Ászá seregében Júdából 300 000, Benjáminból 280 000 harcos szolgált. A júdabeliek nagy pajzsot és kopját, a Benjámin törzséből valók kisebb pajzsot és íjat viseltek — valamennyien vitéz és bátor harcosok voltak.
9 Ezután az etióp Zerah vezetésével ezerszer ezer főnyi hadsereg támadt Júda ellen, és egészen Márésa városáig nyomultak. Zerah seregében 300 harci szekér is volt. 10 Ászá is kivonult a seregével, és felállt a két sereg egymással szemben, csatára készen a Cefatá-völgyben, Márésa mellett.
11 Akkor Ászá az Örökkévalóhoz, Istenéhez kiáltott segítségért: „Örökkévaló! Senki sem segíthet rajtunk, egyedül csak te! Neked mindegy, hogy erőset, vagy gyengét segítesz meg — segíts most, Örökkévaló Istenünk! Csak benned bízunk, és a te nevedben megyünk e rettenetes sokaság ellen. Örökkévaló, te vagy Istenünk, ne győzhessen ember ellened!”
12 Akkor az Örökkévaló lesújtott az etiópiaiak seregére, megverte őket Ászá és Júda serege előtt. Így az etióp sereg megfutamodott, 13 Ászá és serege pedig üldözte őket egészen Gerárig. Senkit sem hagytak életben közülük, és rengeteg zsákmányt szereztek. Mindez azért történt, mert az etióp sereg összetört az Örökkévaló és serege előtt. 14 Ászá és serege elfoglalta és kifosztotta a Gerár környékén lévő városokat is, amelyeket hatalmába kerített az Örökkévalótól való félelem. Innen is nagy zsákmányt szereztek, 15 majd a környékről rengeteg juhot és tevét hajtottak el, az aklokat pedig lerombolták. Végül visszatértek Jeruzsálembe.
Azarjáhú próféciája
15 Isten Szelleme szállt Azarjáhúra, Ódéd fiára. 2 Kiment Ászá és serege elé, és ezt mondta nekik: „Hallgassatok rám, Ászá és Júda meg Benjámin népe! Az Örökkévaló veletek van, ameddig ti is vele vagytok. Ha keresitek őt, meg is fogjátok találni, de ha elhagyjátok, ő is elhagy titeket. 3 Izráel népe régóta él az igaz Isten nélkül, tanító pap és törvény nélkül. 4 Amikor bajba kerültek, az Örökkévalóhoz, Izráel Istenéhez fordultak, keresték őt, és akkor meg is találták. 5 Azokban az időkben nem volt békessége sem azoknak, akik útra keltek, sem azoknak, akik hazatértek, mert súlyos csapások zúdultak az országok minden lakosára. 6 Egyik nép a másikat pusztította, egyik város a másikra támadt, mert Isten sújtotta őket mindenféle bajjal. 7 Ti azonban legyetek erősek, és kezetek ne lankadjon, mert munkátoknak meglesz a jutalma!”
8 Amikor Ászá hallotta ezeket a szavakat, és Ódéd próféta próféciáját, felbátorodott, és teljesen kiirtotta az utálatos bálványokat Júda és Benjámin területéről, valamint azokból a városokból, amelyeket Efraim dombvidékén elfoglalt. Azután helyreállította az Örökkévaló oltárát, amely az Örökkévaló Templomának oszlopcsarnoka előtt állt.
A szövetség megújítása
9 Majd Ászá összehívta Jeruzsálembe a népet Júdából és Benjáminból, sőt azokat is, akik Efraim, Manassé és Simeon törzséből közöttük laktak. Ugyanis Izráel országából sokan átköltöztek Ászá királyságába, Júdába, mert látták, hogy Istene, az Örökkévaló vele van.
10 Így hát uralkodásának tizenötödik évében, a harmadik hónapban nagy sokaság gyűlt össze Jeruzsálemben. 11 Az etiópok elleni hadjáratban szerzett zsákmányból áldoztak az Örökkévalónak 700 bikát és 7 000 juhot. 12 Szövetséget kötöttek, és megfogadták, hogy az Örökkévalót, őseik Istenét fogják keresni és követni teljes szívvel-lélekkel. 13 Elhatározták, hogy ha valaki nem akarja az Örökkévalót, Izráel Istenét keresni és követni, annak meg kell halnia — akárki legyen, férfi vagy nő, idős vagy fiatal. 14 Ezt az ígéretüket esküvel is megerősítették, az egész sokaság hangosan felkiáltott, megfújták a trombitákat és a sófárokat. 15 Egész Júda népe örvendezett és ujjongott az eskü miatt, mert teljes szívvel-lélekkel tették ezt. Teljes szívvel keresték az Örökkévalót — és meg is találták. Ő pedig békességet és nyugalmat adott nekik körös-körül mindenfelől.
16 Ászá király még saját anyját, Maakát is megfosztotta az anyakirálynői méltóságtól, mert Maaká egy utálatos bálványt állított fel Asera tiszteletére. Ászá kivágatta ezt a bálványt, összetörte és megégette a Kidron-patak völgyében. 17 A magaslatok ugyan megmaradtak Izráelben, Ászá szíve azonban tiszta volt egész életében.
18 Ászá bevitte Isten Templomába azokat az ezüst- és aranytárgyakat és egyéb kincseket, amelyeket apja, Abijjá, illetve ő maga az Örökkévalónak szentelt. 19 Uralkodásának harmincötödik évéig[m] nem volt több háború Júdában.
Ászá szövetséget köt Arám királyával(I)
16 Ászá uralkodásának harminchatodik évében[n] Baasá, Izráel királya bevonult Júda országába, és Ráma városában elkezdte egy erődítmény kiépítését. Azért tette ezt, hogy ellenőrzése alatt tarthassa a Júdába vezető utat, és megakadályozza, hogy bárki oda bejusson, vagy hogy onnan kijöhessen. 2 Ekkor Ászá aranyat és ezüstöt hozott ki az Örökkévaló házából, és a királyi palotából. Az egészet elküldte Benhadadnak, Arám királyának, aki Damaszkuszban uralkodott, és ezt üzente neki: 3 „Kössünk szövetséget, ahogy apám és a te apád is szövetségesek voltak! Ezt az ezüstöt és aranyat neked küldtem. Bontsd fel a Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy Baasá vonuljon vissza.”
4 Benhadad teljesítette Ászá kérését, és hadseregét Izráel ellen küldte. Megtámadták Izráel városait: Ijjónt, Dánt, Ábél-Máimot és Naftáli raktár-városait. 5 Amikor Baasá ezt meghallotta, abbahagyta a rámai erődítmény építését, és elvonult onnan. 6 Akkor Ászá király összegyűjtött Júdából minden férfit, és elhordatta az építőanyagot — a köveket és a gerendákat —, amit Baasá összegyűjtött Rámában. Ezekkel azután Geba és Micpá városait erősítette meg.
Hanáni próféciája
7 Ezután Hanáni, a „látó”[o] elment Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: „Mivel nem az Örökkévalóban, Istenedben bíztál, hanem Arám királyában, azért menekült meg a kezed közül Arám királyának a hadserege. 8 Nem emlékszel, milyen hatalmas sereggel jöttek ellened az etiópok és a líbiaiak, mennyi harci szekérrel és lovassal? De mivel az Örökkévalóban bíztál, ő mégis a kezedbe adta őket. 9 Mert az Örökkévaló szeme át- meg átfésüli az egész Földet, és keresi azokat, akik teljes szívvel-lélekkel bíznak benne és ragaszkodnak hozzá, hogy erejét és hatalmát megmutassa abban, ahogyan megsegíti őket. Ostobán döntöttél ebben a dologban, ezért mostantól fogva háborúk lesznek ellened.”
10 Emiatt Ászá annyira megharagudott Hanánira, hogy börtönbe záratta. De nem ő volt az egyetlen, akivel Ászá igazságtalanul bánt; másokat, egyszerű embereket is bántalmazott ebben az időben.
Ászá halála(J)
11 Ászá tettei az elsőtől az utolsóig meg vannak írva Júda és Izráel királyainak könyvében.
12 Uralkodásának harminckilencedik évében Ászá súlyosan megbetegedett: a lábait valamilyen betegség támadta meg. Azonban ebben a helyzetben nem az Örökkévalót kereste, és nem az ő segítségében bízott, hanem az orvosokban. 13 Nem sokkal ezután — uralkodása negyvenegyedik évében[p] — meg is halt, akárcsak ősei. 14 Dávid városában temették el, abba a sziklaüregbe, amelyet magának készíttetett. Sírját, amelybe fektették, megtöltötték jó illatú fűszerekkel és balzsammal, majd nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.[q]
Jósafát, Júda királya
17 Ászá után a fia, Jósafát uralkodott Júdában, aki megerősítette királyságát Izráel országával szemben. 2 Júda megerősített városaiban csapatokat állomásoztatott, helyőrséget küldött a többi júdabeli városba, sőt, még azokba is, amelyeket apja, Ászá foglalt el Efraim területén.
3 Az Örökkévaló Jósafáttal volt, mert Jósafát azt az utat követte, amelyen régen ősapja, Dávid is járt. Nem a Baálokat vagy az egyéb bálványokat tisztelte, 4 hanem teljes szívvel-lélekkel apja Istenét, az Örökkévalót kereste, és az Örökkévaló parancsait követte. Nem úgy élt, ahogyan Izráel országának népe. 5 Ezért az Örökkévaló megerősítette a királyságot Jósafát kezében. Az emberek egész Júdából ajándékot hoztak királyuknak, akinek gazdagsága és dicsősége egyre növekedett. 6 Jósafát az Örökkévaló útjain járt, ezért szíve felbátorodott, és egész Júdából kiirtotta a magaslatokat és az Asera tiszteletére emelt oszlopokat.
7 Uralkodása harmadik évében[r] kiküldte néhány főemberét Júda városaiba, hogy tanítsák a népet. Ezek a főemberek a következők voltak: Ben-Hail, Óbadjá, Zekarjá, Netanél és Mikájehú. 8 Lévitákat is küldött velük segítőként. Seamjáhú, Netanjáhú, Zebadjáhú, Aszáél, Semirámót, Jehónátán, Adónijjáhú, Tóbijjáhú és Tób-Adónijjá ment a főemberekkel együtt. Két pap is velük tartott: Elisáma és Jehórám. 9 Magukkal vitték az Örökkévaló Törvényének Könyvét — így járták be Júda városait, és tanították az embereket. 10 Emiatt az Örökkévalótól való félelem kerítette hatalmába a Júda körül lévő országokat, ezért nem mertek háborút indítani Jósafát ellen. 11 A filiszteusok közül is hoztak Jósafátnak ajándékot és adót ezüstpénzben. Az arabok közül valók pedig nyájakat hoztak: 7 700 kost és ugyanennyi kecskebakot.
12 Jósafát hatalma egyre növekedett, erődítményeket és raktárvárosokat épített Júdában, 13 amelyekben nagy készleteket halmozott fel. Jeruzsálemben állandó és válogatott harcosokból álló hadsereget állomásoztatott. 14 Nemzetségeik szerint ez a sereg a következő egységekből állt.
Júda törzséből: Adná vezér és a parancsnoksága alá tartozó 300 000 válogatott harcos, 15 azután Jehóhánán, a maga 280 000 harcosával, 16 azután Zikri fia, Amaszjá, aki önként állt az Örökkévaló szolgálatába, és 200 000 harcost vezetett.
17 Benjámin törzséből: Eljádá — maga is bátor vitéz —, akinek a parancsnoksága alá 200 000, pajzzsal és íjjal felfegyverzett harcos tartozott, 18 azután Jehózábád és 180 000 képzett harcosa.
19 Ezek mind a király szolgálatára álltak, és rajtuk kívül azok is, akiket ő Júda megerősített városaiban helyezett el.
Mikájehú próféta Aháb és Jósafát király előtt(K)
18 Jósafát nagyon meggazdagodott, és mindenki tisztelte. Azután fiának házassága révén rokonságba került[s] Ahábbal, Izráel királyával. 2 Néhány évvel később meglátogatta Ahábot Samária városában. Aháb sok juhot meg marhát vágatott le, és nagy vendégséget rendezett Jósafát és kísérete tiszteletére. Rábeszélte Jósafátot, hogy hadseregével együtt csatlakozzon hozzá, és együtt támadják meg Rámót-Gileád városát. 3 Aháb, Izráel királya megkérdezte Jósafátot, Júda királyát: „Velem jössz-e Rámót-Gileád ellen?” Jósafát ezt válaszolta: „Én is elmegyek, akárcsak te — és népem is, akárcsak a te néped. Veled leszünk ebben a hadjáratban. 4 De mindenekelőtt kérd ki az Örökkévaló tanácsát még ma!”
5 Így hát Izráel királya összegyűjtötte az országából a prófétákat, 400 férfit, és megkérdezte őket: „Indítsunk-e hadjáratot Rámót-Gileád elfoglalására, vagy mondjak le róla?”
A próféták mind biztatták: „Vonulj fel, Isten a király kezébe adja azt a várost!”
6 Jósafát mégis megkérdezte: „Nincs már más prófétája az Örökkévalónak, akitől tanácsot kérhetnénk?”
7 Aháb ezt válaszolta: „Van ugyan még egy, aki által az Örökkévalót megkérdezhetnénk, de ki nem állhatom, mert nekem soha nem prófétál jót, csak rosszat! Mikájehú az, Jimlá fia.”
Jósafát erre azt mondta: „Ne beszéljen így a király!”
8 Akkor Aháb szólította egyik szolgáját: „Siess, és hívd ide Mikájehút, Jimlá fiát!”
9 Izráel királya és Jósafát, Júda királya — mindegyik a maga trónszékén, díszes ruhákba öltözve — Samária kapuja előtt ültek, előttük pedig a próféták prófétáltak. 10 Az egyikük, Cidkijjá, Kenaaná fia vas-szarvakat[t] készített magának, és ezt mondta a királynak: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Ezekkel fogod az arámiakat öklelni, amíg végleg elpusztítod őket!«” 11 A többi próféta is hasonlókat prófétált: „Vonulj fel Rámót-Gileád ellen, és győzni fogsz, az Örökkévaló a kezedbe adja őket!”
12 A hírnök, akit a király küldött, eljutott Mikájehúhoz, és ezt mondta neki: „Nézd, a próféták egyhangúlag mind jót prófétálnak a királynak, mondj te is valami jót — akárcsak ők!”
13 Mikájehú ezt válaszolta: „Amilyen biztos, hogy az Örökkévaló él, olyan biztos, hogy csak azt fogom mondani, amit Istenem mond!”
14 Amikor Ahábhoz ért, a király őt is megkérdezte: „Mikájehú, indítsunk-e hadjáratot Rámót-Gileád elfoglalására, vagy mondjunk le róla?”
A próféta ezt felelte: „Menj el Rámót-Gileád elfoglalására, győzni fogsz, kezedbe kerül.”
15 De a király rákiáltott: „Hányszor kell még megeskesselek, hogy csak az igazat mondd nekem az Örökkévaló nevében?!”
16 Akkor Mikájehú ezt mondta:
„Láttam Izráel egész népét
szétszórva a hegyeken.
Szanaszét kóboroltak,
mint a pásztor nélkül maradt juhok.
Az Örökkévaló pedig ezt mondta:
»Nincs már ezeknek gazdájuk!
Menjen hát haza minden férfi békében!«”
17 Ekkor Izráel királya ezt mondta Jósafátnak: „Na ugye, nem megmondtam, hogy ez soha nem prófétál nekem jót, csak rosszat?!”
18 Akkor Mikájehú így folytatta: „Halljátok az Örökkévaló szavát! Láttam az Örökkévalót a trónján, és az egész mennyei sereget jobb és bal keze felől.
19 Az Örökkévaló ezt kérdezte: »Ki fogja megtéveszteni Ahábot, Izráel királyát, hogy Rámót-Gileád ellen vonuljon, és ott haljon meg a harcban?« Erre ki ezt, ki azt mondta.
20 Azután jött egy szellem, az Örökkévaló elé állt, és azt mondta:
»Majd én ráveszem Ahábot!«
»Hogyan?« — kérdezte az Örökkévaló.
21 Az így válaszolt: »Elmegyek, és hazugság szelleme leszek Aháb minden prófétájának szájában.«
Az Örökkévaló pedig ezt felelte neki: »Rendben van, te vezesd félre Ahábot! Menj, és tedd meg, amit mondtál!«
22 Látod, Aháb király, az Örökkévaló adta a hazugság szellemét a prófétáid szájába! De az Örökkévaló maga mondja ki vesztedet.”
23 Ekkor Cidkijjá, Kanaaná fia odalépett Mikájehúhoz, és pofonvágta.
„Igen? Szóval az Örökkévaló Szelleme elhagyott engem, hogy rajtad keresztül szóljon?!” — kérdezte.
24 Mikájehú így válaszolt: „Meg fogod látni azon a napon, amikor rémülten egyik szobából a másikba futkosol, hogy elrejtőzz!”
25 Akkor Izráel királya megparancsolta: „Fogjátok meg Mikájehút, és vigyétek vissza Ámónhoz, a város kormányzójához és Jóáshoz, a király fiához. 26 Mondjátok meg nekik: »Ezt parancsolja a király, zárjátok őt börtönbe, és tartsátok kenyéren és vízen, amíg békében vissza nem térek!«”
27 Mikájehú csak ennyit mondott: „Ha valóban békességben visszatérsz, akkor nem az Örökkévaló szólt általam!” Majd még felkiáltott: „Halljátok meg ezt valamennyien, és tudja meg az egész nép!”
Aháb halála
28 Azután Izráel királya és Jósafát, Júda királya együtt felvonultak Rámót-Gileád ellen. 29 Izráel királya azt mondta Jósafátnak: „Te csak öltözz a magad királyi ruhájába, de én álruhát veszek, és úgy megyek a csatába.” Úgy is tett: más ruhába öltözött, és úgy indult a harcba.
30 Arám királya a csata előtt azt parancsolta a harci szekerek parancsnokainak: „Ne törődjetek senki mással, csak Izráel királyát támadjátok!” 31 Amikor csata közben a harci szekerek parancsnokai meglátták Jósafátot, azt hitték, hogy ő az Izráel királya. Ezért bekerítették, és mindannyian csak őt akarták megölni. Jósafát azonban az Örökkévalóhoz kiáltott, aki megsegítette: Isten eltérítette az arám harcosokat tőle. 32 Ugyanis az arám harci szekerek parancsnokai észrevették, hogy nem ő az Izráel királya, s akkor otthagyták.
33 Közben egy harcos csak úgy találomra kilőtte a nyilát, amely azonban éppen Izráel királyát találta el, egy olyan helyen, ahol rés volt páncélján. Aháb szólt a harci szekere hajtójának: „Fordulj meg, vigyél ki a csatából, mert megsebesültem!”
34 A harc egyre hevesebb lett, ahogy telt az idő. Aháb, Izráel királya estig a harci szekerébe kapaszkodva tartotta magát az arám sereggel szemben, de mikor a nap leszállt, meghalt.
19 Jósafát, Júda királya viszont épen és egészségesen hazatért Jeruzsálembe. 2 Jéhú próféta,[u] Hanáni fia a király elé ment, és ezt mondta neki: „Miért segítetted az istentelent? Azt szeretted, aki gyűlölte az Örökkévalót? Ezért haragszik rád az Örökkévaló! 3 Ugyanakkor talált benned valami jót is: hogy kiirtottad országodból az Asera-bálványoszlopokat, és hogy szívedet az Örökkévaló keresésére és követésére szántad.”
Jósafát bírákat nevez ki Júdában
4 Jósafát Jeruzsálemben lakott. Onnan járt ki a nép közé újra meg újra. Bejárta országát Beérsebától egészen Efraim hegyvidékéig, és visszatérítette népét az Örökkévalóhoz, őseik Istenéhez. 5 Városról városra ment Júdában, és minden fallal körülkerített városban bírákat nevezett ki. 6 Ezt mondta nekik: „Nagyon gondosan és körültekintően ítélkezzetek, mert nem az embereknek, hanem az Örökkévalónak szolgáltok a bírói hatalmatokkal! Az Örökkévaló veletek lesz, amikor ítéletet hoztok. 7 Az Örökkévaló félelme és tisztelete legyen rajtatok, és vigyázzatok, hogy mit tesztek, mert Istenünk, az Örökkévaló igazságos, és nem tűri az igazságtalanságot! Nála nincs személyválogatás, részrehajlás, vagy megvesztegetés!”
8 Amikor visszatért Jeruzsálembe, ott is kinevezett Jósafát lévitákat, papokat és Izráel népéből való nemzetségfőket, hogy ők ítélkezzenek az Örökkévalóra tartozó és egyéb ügyekben. 9 A király nekik is meghagyta: „Az Örökkévaló iránti félelemmel és tisztelettel szolgáltassatok igazságot! Tökéletes szívvel és hűségesen végezzétek munkátokat! 10 Sokféle ügy fog elétek kerülni: gyilkosság, törvények, rendeletek, parancsok megszegése és hasonlók. Izráel népéből való testvéreitek fognak előttetek állni, akik valamelyik városunkban laknak, hogy szolgáltassatok nekik igazságot. Ilyenkor minden alkalommal szigorúan figyelmeztessétek és tanítsátok őket, hogy ne vétkezzenek az Örökkévaló ellen! Így nem fog rátok és testvéreitekre szállni az Örökkévaló haragja. Így ítélkezzetek, és akkor nem fogtok vétkezni az Örökkévaló ellen!
11 Nézzétek, Amarjáhú pap lesz a vezető közöttetek az Örökkévalóval kapcsolatos dolgokban, Zebadjáhú, Jismáél fia, Júda törzsének fejedelme pedig a király dolgaiban lesz a vezetőtök. A léviták fognak segíteni nektek, mint írnokok és hivatalnokok. Legyetek erősek és határozottak tisztségetekben! Az Örökkévaló azok mellett áll, akik igazságosak!”
Jósafát harca a moábiakkal és ammoniakkal
20 Azután hadjáratot indítottak Jósafát ellen a moábiak, az ammoniak, és velük együtt a meúniak egy része is.[v] 2 Hírnök érkezett, és jelentette Jósafátnak: „Óriási hadsereg vonul ellened Edom felől, a Holt-tenger túlsó oldaláról. Már Hacecón-Támár vagyis Éngedi közelében járnak.” 3 Jósafátot félelem fogta el, és elhatározta, hogy ebben a helyzetben az Örökkévalót fogja keresni. Ezért böjtöt hirdetett egész országában, Júdában. 4-5 Össze is gyűltek az emberek egész Júdából és annak minden városából Jeruzsálemben, az Örökkévaló Templomának új udvara előtt, hogy az Örökkévalót keressék, és tőle kérjenek segítséget.
Jósafát király pedig felállt a Júdából és Jeruzsálemből összegyűlt sokaság közepén, és hangos szóval így imádkozott:
Jósafát imádsága
6 „Örökkévaló, őseink Istene! Nem te vagy-e a Menny Istene, aki uralkodsz a nemzetek minden országa fölött? Kezed oly erős és hatalmas, hogy senki sem állhat ellened! 7 Nem te vagy-e, aki e föld korábbi lakosait kiűzted néped, Izráel elől? Nem te adtad ezt a földet örökre a barátod, Ábrahám utódainak? 8 Izráel azóta itt lakik, és itt építette fel nevednek ezt a Templomot, amelyről te mondtad, hogy 9 ha majd bármiféle csapás ér bennünket — háború, ítélet, betegség, éhínség —, és megállunk jelenlétedben, e Templom előtt — mert neved benne lakik —, és nyomorúságunkban hozzád kiáltunk segítségért, akkor meghallgatsz, és megmentesz bennünket.
10 És most itt vannak ezek az ammoniak, moábiak és a Széír hegyvidékén lakó népek! Örökkévaló, te nem engedted, hogy az ő földjükre lépjen Izráel, amikor Egyiptomból kivonult, hanem kikerülte és nem pusztította el őket.[w] 11 Lásd meg Örökkévaló, hogy ezek a népek most azzal viszonozzák ezt, hogy ellenünk támadnak, és ki akarnak bennünket űzni a te birtokodról, amelyet nekünk adtál örökségül! 12 Istenünk! Elnézed ezt, és nem ítéled meg őket? Mert nincs erőnk, hogy szembeszálljunk ezzel a nagy hadsereggel, amely megtámadott bennünket. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád nézünk!”
Az Örökkévaló válaszol
13 Júda egész népe ott állt az Örökkévaló előtt, kicsinyeikkel, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt. 14 Akkor az Örökkévaló Szelleme rászállt Jahaziélre, aki az összegyűltek között állt. Jahaziél Zekarjáhú fia volt, aki Benája fia, aki Jeiél fia, aki Mattanjá fia, aki Ászáf egyik fia volt, és a léviták közé tartozott.
15 Jahaziél ezt mondta: „Figyeljetek Júda és Jeruzsálem lakói, és te is, Jósafát király! Ezt mondja nektek az Örökkévaló: »Ne rémüljetek meg, se ne féljetek ettől a nagy sokaságtól, mert ez nem a ti harcotok, hanem Istené! 16 Holnap vonuljatok ellenük! Ők majd a Cíc-hágón jönnek föl, és a Jerúél-puszta előtt, a patakvölgy végén találkoztok velük. 17 Nektek nem is kell harcolnotok ellenük, csak álljatok meg a helyeteken és nézzétek, hogyan szabadít meg az Örökkévaló benneteket! Júda és Jeruzsálem, ne rémüljetek meg, se ne féljetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Örökkévaló veletek van!«”
18 Ekkor Jósafát egészen a földig hajolt az Örökkévaló előtt, azután Júda meg Jeruzsálem népe is földre borult az Örökkévaló előtt, és úgy imádták az Örökkévalót. 19 Akkor a keháti és kórahi léviták fölálltak, és hangos énekszóval dicsérték az Örökkévalót, Izráel Istenét.
Csodálatos ütközet és győzelem
20 Másnap korán reggel elindultak, és Tékoa pusztájára vonultak. Ott Jósafát a serege elé állt, és ezt mondta: „Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem népe! Higgyetek az Örökkévalóban, Istenetekben, hogy erősen meg tudjatok állni! Higgyetek az Örökkévaló prófétáinak, hogy győzzetek!”
21 Miután így biztatta a népet, Jósafát előszólította az énekeseket, hogy énekeljenek az Örökkévalónak, és dicsérjék őt szentségéért és dicsőségéért. Odaállította őket a sereg élére, hogy előttük vonuljanak. Ezt énekelték:
„Dicsérjétek az Örökkévalót,
mert hűséges szeretete örökké tart!”[x]
22 Ahogy elkezdték az ujjongást és a dicséretet, az Örökkévaló csapdába csalta az ammoniakat, moábiakat és a szeírieket, akik Júdát megtámadták — és mindannyian vereséget szenvedtek. 23 Ugyanis előbb az ammoniak és a moábiak támadtak rá a szeíriekre, és teljesen elpusztították őket. Majd miután a szeírieket egyesült erővel megverték, egymás ellen fordultak, és kölcsönösen elpusztították egymást.
24 Amikor Júda serege a csatatérre érkezett, és a szikláról körülnéztek, hogy lássák, hol az ellenség, már csak a rengeteg halottat látták szanaszét heverni a földön. Senki sem maradt életben az ellenséges seregekből! 25 Akkor Jósafát és serege rengeteg zsákmányt gyűjtött. Az elesetteken tömérdek értékes fegyvert és kincseket találtak. Sok háziállatot is zsákmányoltak. Annyi mindent összegyűjtöttek, hogy nem is tudták mindet magukkal vinni. Három napig csak azzal foglalkoztak, hogy gyűjtögették a zsákmányt. 26 A negyedik napon az egész sereg összegyűlt a Hálaadás-völgyben, ahol nagy hálaadó ünnepet tartottak: dicsérték és áldották az Örökkévalót a nagy győzelemért. Ezért azt a helyet a mai napig „Hálaadás völgyének” nevezik.
27 Azután Jósafát vezetésével Júda és Jeruzsálem népe nagy örömmel mind visszatért Jeruzsálembe. Az Örökkévaló megszabadította őket ellenségeiktől, ezért örvendeztek. 28 Jeruzsálembe érkezve az Örökkévaló Templomához vonultak hárfákkal, lantokkal és trombitákkal.
29 A környező országok népeit Istentől való félelem kerítette hatalmába, amikor meghallották, hogy az Örökkévaló maga harcolt Izráel ellenségeivel. 30 Ezért Jósafát uralkodása alatt békességben élt az ország, mert Isten köröskörül nyugalmat adott nekik.
Jósafát uralkodásának vége(L)
31 Így uralkodott Jósafát Júda országában. Amikor király lett, harmincöt éves volt, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Azúbá volt, Silhi leánya. 32 Jósafát azt tette, amit az Örökkévaló helyesel. Nem tért le arról az útról, amelyen apja, Ászá király is járt. 33 De a magaslatokat még nem rombolták le, mert a nép nem követte ősei Istenét teljes szívvel.
34 Jósafát egyéb tettei az elsőtől az utolsóig meg vannak írva Jéhúnak, Hanáni fiának a feljegyzéseiben, amelyek Izráel Királyainak Könyvében találhatók.
35 Ezek után Jósafát, Júda királya közös vállalkozásba kezdett Ahazjával, Izráel királyával, aki sok bűnt követett el. 36 Közösen építettek hajókat Ecjón-Geberben, hogy azokat Társisba küldjék. 37 Azonban a márésai Eliézer, Dódaváhú fia ezt prófétálta Jósafátnak: „Mivel összefogtál Ahazjával, az Örökkévaló elpusztítja a munkádat.” A hajók valóban összetörtek, és sohasem érkeztek meg Társisba.
21 Azután meghalt Jósafát, akárcsak ősei, és Dávid városában temették el ősei mellé. Utána fia, Jórám lett a király Júdában. 2 Jórám testvérei ezek voltak: Azarjá, Jehiél, Zekarjáhú, Azarjáhú, Mikaél és Sefatjáhú. Ők voltak Jósafátnak, Júda[y] királyának fiai, 3 akiknek apjuk rengeteg ajándékot adott: sok ezüstöt, aranyat, kincseket, és Júda megerősített városait — ott helyezte el őket. A királyi hatalmat azonban Jórámnak, elsőszülött fiának adta.
Jórám, Júda királya(M)
4 Amikor Jórám apja után trónra lépett, megerősítette a királyi hatalmát. Ezután összes testvérét meggyilkoltatta, és még néhány izráeli vezetőt is. 5 Jórám harminckét éves korában kezdte meg nyolc évig tartó uralkodását Jeruzsálemben. 6 Izráel királyainak útján járt, akárcsak Aháb király és annak családja. Ugyanis Jórám Aháb leányát vette feleségül, és azt tette, ami az Örökkévaló szerint gonoszság volt. 7 Az Örökkévaló mégsem pusztította ki Dávid családját, mert szövetséget kötött Dáviddal, és megígérte neki, hogy családjában a mécses világossága soha ki nem alszik.[z]
8 Jórám idejében Edom népe fellázadt Júda uralma ellen, és elszakadt tőle. Ezután Edomban királyt választottak maguknak. 9 Jórám a seregével, vezéreivel és harci szekereivel ekkor átkelt a Jordánon, de az edomiak körülvették. Jórám azonban éjjel kitört a gyűrűből, és hazatért. 10 Ekkor szakadtak el Júdától az edomiak — és ez így van mind a mai napig. Ugyanekkor lázadt fel Libna is Jórám uralma ellen, és el is szakadt tőle. Mindez azért történt, mert Jórám elfordult az Örökkévalótól, ősei Istenétől. 11 Magaslatokat épített Júda hegyein a bálványok tiszteletére, és elcsábította Jeruzsálem és Júda lakosait, hogy az Örökkévaló helyett ezeket a bálványokat imádják.
12 Illés próféta írott üzenetet küldött Jórámnak:
„Ezt mondja az Örökkévaló, ősapádnak, Dávidnak Istene: »Mivel nem követted apádnak, Jósafátnak példáját, sem Ászának, Júda királyának útját, 13 hanem Izráel királyainak útján jártál, és szellemi házasságtörésbe vezetted Júda és Jeruzsálem lakosait, ahogyan Aháb családja is tette, s azon fölül meggyilkoltad testvéreidet, apád háza népét, akik jobbak voltak nálad, 14 azért az Örökkévaló súlyos csapással sújtja népedet, gyermekeidet, feleségeidet és minden birtokodat. 15 Téged pedig olyan bélbetegséggel ver meg, amely egyre súlyosabb lesz: napról-napra kiomlanak belső részeid.«”
16 Azután az Örökkévaló Jórám ellen haragra ingerelte a filiszteusokat és az arabokat, akik Etiópia mellett laktak. 17 Ezek együttes erővel Júda ellen támadtak, betörtek az országba, és minden kincset elvittek, amit csak Jórám királyi palotájában találtak, még fiait és feleségeit is. Nem is maradt Jórámnak senkije, csak a legkisebb fia, Jóáház — más néven Ahazjá.
18 Ezután az Örökkévaló megverte Jórámot gyógyíthatatlan bélbetegséggel, 19 amely két évig tartott. Ez alatt napról-napra szenvedett, míg végül belső részei kiomlottak, és nagy kínok között meghalt. Népe nem égetett tiszteletére jó illatú füstölőszereket, mint ahogy a királyok halálakor szoktak. 20 Jórám harminckét éves volt, amikor Jeruzsálemben uralkodni kezdett, és nyolc évig volt király. Amikor meghalt, senki sem gyászolta, és bár a Dávid városában temették el, de nem a királyok sírkamrájába.
Ahazjá, Júda királya(N)
22 Jeruzsálem népe Jórám után a legkisebb fiát, Ahazját — más néven Jóáházt — tette királlyá Júdában. Ugyanis Jórám többi fiát megölte az a rablócsapat, amely az arabokkal együtt betört Júdába. Így került trónra huszonkét[aa] éves korában Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Ataljának hívták, aki Omri unokája volt.
3 Ahazjá is Aháb családjának útját követte, mert az anyja tanácsára hallgatott, aki gonoszra vezette. 4 Ezért Ahazjá is olyan dolgokat tett, amelyek az Örökkévaló szerint gonoszak voltak, akárcsak Aháb és annak családja. Ugyanis miután Jórám meghalt, ezek a rokonai voltak Ahazjá tanácsadói, akik végül is vesztét okozták. 5 Ahazjá azonban mégis az ő tanácsaikat követte, és így csatlakozott Jórámhoz, Aháb fiához, Izráel királyához. Együtt vonultak fel Hazáél, Arám királya ellen Rámót-Gileádba. Ott azonban a csatában az arámiak megsebesítették Jórámot, 6 aki visszatért Jezréelbe, hogy a sebe meggyógyuljon.
Ezután Ahazjá, Jórám fia, Júda királya elment Jezréelbe, hogy meglátogassa a beteg Jórámot, Aháb fiát.
Jéhú megöli Ahazjá királyt(O)
7 Azonban Isten akaratából ez lett Ahazjá veszte. Ugyanis éppen akkor jött oda Jéhú, Nimsi fia, akit az Örökkévaló azzal bízott meg, és fel is kent, hogy pusztítsa ki Aháb egész háza népét. Ahazjá Jórámmal együtt kiment Jéhú elé. 8 Amikor pedig Jéhú végrehajtotta az ítéletet Aháb házán, találkozott a Júdából jött fejedelmekkel, Ahazjá testvéreinek fiaival, akik Ahazjá kíséretét alkották, és őket is megölte. 9 Ahazjá elmenekült és megpróbált elrejtőzni Jéhú elől Samária városában. Jéhú azonban kereste, az emberei meg is találták, és eléje vezették. Akkor Jéhú megölette Ahazját, és megparancsolta, hogy temessék el. Azt mondták Ahazjáról: „Mégiscsak unokája volt Jósafátnak, aki teljes szívvel kereste és követte az Örökkévalót!” Így hát Ahazjá családjából senki sem maradt, aki képes lett volna az uralkodásra.
Atalja gyilkossága(P)
10 Amikor Ahazjá anyja, Atalja látta, hogy fia meghalt, elhatározta, hogy Júda királyi családjának minden tagját megöleti. Majdnem teljesen véghez is vitte a tervét, 11 de Ahazjá egyik fiát — a csecsemő Jóást — a király leánya, Jósabat megmentette. Titokban kilopta a kis Jóást testvérei közül, amikor azokat megölték, és dajkájával együtt elrejtette az egyik hálószobában. Így mentette meg Jóást a saját nagyanyja, Atalja elől Jósabat, Jórám király leánya, Ahazjá húga, Jójádá főpap felesége. Ezért nem sikerült Ataljának Jóást is megölnie. 12 Jóást hat évig az Örökkévaló Templomában rejtegették. A tényleges uralmat ezalatt Atalja gyakorolta.
Jójádá főpap Jóást teszi királlyá
23 A hetedik évben Jójádá főpap felbátorodott, és szövetséget kötött a katonai parancsnokokkal. Ezek a következők voltak: Azarjáhú, Jeróhám fia, azután Jismáél, Jehóhánán fia, azután Azarjáhú, Obed fia, azután Maaszéjáhú, Adájáhú fia és Elisáfát, Zikri fia. 2 Ezek a parancsnokok összehívták Jeruzsálembe Júda városaiból a lévitákat és a nemzetségfőket. 3 Valamennyien összegyűltek az Örökkévaló Templomában, és szövetséget kötöttek a gyermek[ab] Jóás királlyal.
Jójádá ezt mondta nekik: „Látjátok, a király fia fog uralkodni, ahogyan azt az Örökkévaló megígérte Dávid leszármazottjairól! 4 Most pedig ezt tegyétek: a papok és a léviták harmadrésze, akik szombaton állnak szolgálatban, őrizzék a kapukat! 5 Másik harmadrészük álljon őrt a király házánál, a harmadik rész pedig a Jeszód-kapunál! A nép maradjon az Örökkévaló Temploma udvaraiban! 6 A Templom épületébe senki más ne menjen be, csak azok a papok és léviták, akik éppen szolgálatra vannak beosztva! Ők bemehetnek, mert szentek, de a többiek tartsák tiszteletben az Örökkévaló Törvényét, és ne lépjenek be oda! 7 A léviták szorosan vegyék körül a fiatal királyt, mindenkinek kezében ott legyen a fegyvere, és ha valaki más be akarna menni a Templomba, azt öljék meg! A léviták maradjanak a király mellett, amikor ő bemegy a Templomba, vagy kijön onnan!”
8 A léviták és a júdabeliek mindent úgy tettek, ahogy Jójádá mondta nekik. Minden vezető maga mellé vette azokat az embereit, akik szombaton kezdték a szolgálatukat, és azokat is, akik éppen akkor fejezték be. Ugyanis Jójádá főpap senkit sem engedett haza, akinek letelt a szolgálata. 9 Jójádá vette azokat a dárdákat, kis és nagy pajzsokat, amelyeket még Dávid király és harcosai használtak (azóta ezeket az Isten Templomában őrizték), és szétosztotta a parancsnokok között. 10 Azután minden embert a maga fegyverével a kezében a helyére állított: a Templom jobb oldalától a bal oldaláig, azután az oltár mellé, és a király mellé. 11 Azután előhozták a király fiát, fejére tették a koronát, és a kezébe adták a Törvény könyvtekercsét[ac] — így tették királlyá. Jójádá és fiai felkenték a királyt, és ezt kiáltották: „Éljen a Király!”
12 Amikor Atalja meghallotta a nép lármáját, amint a Templomba futottak, és a királyt éltették, ő is az Örökkévaló házához ment a tömeg között. 13 S akkor meglátta ott a királyt a Templom bejárata mellett, az oszlopnál, s mellette a hadsereg parancsnokait és a trombitásokat! Az egész nép örvendezve kiáltozott, a papok fújták a trombitákat, az énekesek pedig hangszereikkel vezették az Örökkévalót dicsérő éneket. Akkor Atalja megszaggatta a ruháját, és ezt kiáltozta: „Árulás! Árulás!”
14 Akkor Jójádá főpap parancsolt a századosoknak: „Vezessétek ki Atalját a sorfal között, és ha valaki vele tartana, azt azonnal vágjátok le karddal!” A papok figyelmeztették a katonákat, hogy Atalját ne az Örökkévaló Templomának területén belül öljék meg. 15 Így utat nyitottak Ataljának, hogy kimehessen, és amikor a királyi palota mellett a Lovak kapujához ért, ott ölték meg.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center