Bible in 90 Days
Mindennek megvan a maga ideje
3 Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak[a] az ég alatt.
2 Ideje van a megszületésnek,
ideje a meghalásnak.
Ideje van a vetésnek,
ideje az aratásnak.
3 Ideje van a megölésnek,
ideje a meggyógyításnak.
Ideje van a lerombolásnak,
ideje a felépítésnek.
4 Ideje van a sírásnak,
ideje a nevetésnek.
Ideje van a gyásznak,
ideje a táncnak.
5 Ideje van a kövek szétszórásának,
ideje a kövek összegyűjtésének.
Ideje van az ölelésnek,
ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
6 Ideje van a megkeresésnek,
ideje az elvesztésnek.
Ideje van a megőrzésnek,
ideje az eldobásnak.
7 Ideje van az eltépésnek,
ideje a megvarrásnak.
Ideje van a hallgatásnak,
ideje a szólásnak.
8 Ideje van a szeretetnek,
ideje a gyűlöletnek.
Ideje van a háborúnak,
ideje a békének.
Amit Isten tesz, az örökre megmarad!
9 Mi haszna van az embernek abból, hogy keményen dogozik és töri magát? 10 Láttam azokat a feladatokat, amelyeket Isten adott a halandóknak, hogy fáradozzanak velük. 11 Isten mindig mindent a megfelelő időben cselekszik — ezt még szemlélni is gyönyörűség! Ő adott az embernek képességet arra, hogy gondolkodjon a világról[b] — mi azonban soha nem tudjuk teljes egészében felfogni, amit Isten cselekszik.
12 Arra jutottam, hogy a legjobb, amit az ember tehet, hogy élvezi az életet, és örül annak, ameddig csak él. 13 Tehát egyen-igyon, élvezze a munkáját és annak gyümölcsét, s ne feledje, hogy mindez Isten ajándéka!
14 Azt is fölismertem, hogy minden, amit Isten tesz, örökre megmarad. Senki sem tehet hozzá, de el sem vehet abból semmit, mert amit Isten cselekszik, az teljes és örök. Mindezt pedig azért teszi, hogy féljék és tiszteljék őt. 15 Ami most történik, már régóta megvan, és ami a jövőben fog történni, az már megtörtént a múltban is. Isten újra előhozza azt, ami már elmúlt.
16 Láttam azt is itt a földön,[c] hogy a bíróságnak igaz ítéletet kellene hozni, de a bírák igazságtalanok. Ahol igazságot kellene szolgáltatni, ott igazságtalanságot művelnek. 17 De azután ezt gondoltam: Isten ítéletet tart mind az igazak, mind a gonoszok fölött, hiszen megvan a kijelölt ideje minden földi dolog és tett megítélésének.
Mi a különbség az ember és az állat között?
18 Azt gondoltam: Isten így teszi próbára és válogatja ki az embereket, és így bizonyítja be, hogy nélküle[d] nem különbek az állatoknál. 19 Hiszen ugyanaz a sors vár emberre és állatra. Meghal az egyik is, meghal a másik is. Mert egyiket is, másikat is ugyanaz az életadó lehelet[e] élteti. Mikor azonban meghalnak, nincs semmi különbség az élettelen ember és állat között! Bizony, ez is mind hiábavalóság! 20 Mindegyik ugyanarra a helyre jut, mert mindkettő a föld porából lesz, és végül ugyanúgy porrá lesz az ember is, az állat is. 21 Ugyan ki a megmondhatója, hogy az ember éltető lehelete halála után felfelé száll-e, s vajon az állatok éltető lehelete lefelé száll-e a földbe?
22 Arra jutottam tehát, hogy nem tehet az ember jobbat, mint hogy örömet találjon a munkájában és annak gyümölcsében — mert ez jutott neki ebben az életben. Mert ugyan ki tudna bennünket visszahozni, hogy láthassuk, mi történik itt, miután meghaltunk?
Az elnyomásról
4 Azután megfigyeltem, hogy milyen sokan szenvednek a hatalmasok elnyomásától és erőszakosságától. Láttam az elnyomottak könnyeit, s hogy nincs, aki vigasztalja és segítse őket. Láttam, hogy elnyomóik kezében van az erő és a hatalom, de a szegényeket senki sem pártolja. 2 Ezért — azt gondolom — jobb dolguk van azoknak, akik már meghaltak, mint azoknak, akik elnyomás alatt élnek! 3 De mindegyiküknél szerencsésebb, aki még meg sem született, és még nem tapasztalta meg azt a tengernyi gonoszságot, amelyet az egyik ember a másik ellen elkövet a nap alatt.
A versengésről
4 Azután megfigyeltem azt az erőfeszítést, szorgalmas igyekezetet és sikeres munkát, amely versengésből fakad: mert mindenki különb akar lenni a másiknál. Bizony, ez is mind hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!
5 A bolond ölbe tett kézzel tétlenkedik, még akkor is, ha emiatt majdnem éhen hal. 6 Azt mondja: „Jobb lustálkodni és kevéssel beérni, mint keményen dolgozni, hiszen végül is minden hiábavalóság!”
Mi értelme, ha valaki hajszolja magát?
7 Majd megfigyeltem egy másik hiábavalóságot[f] a nap alatt. 8 Láttam egy magányos férfit, akinek sem családja, sem rokonai nem voltak, mégis szünet nélkül hajszolta magát a munkájában. Akármennyit is gyűjtött össze magának, mégsem elégedett meg vele, és nem lelte örömét benne. Vajon ki veszi hasznát, hogy éjjel-nappal dolgozik? Ugyan mi értelme annak, hogy megfosztja magát munkája gyümölcsétől, és minden örömtől? Bizony, ez is hiábavalóság és keserves szenvedés!
Jobb ketten együtt, mint egyedül
9 Ha két ember együttműködik, az eredményesebb és hatékonyabb, mintha valaki egyedül dolgozik. 10 Ha kettejük közül az egyik elesik, a másik a segítségére siet. De jaj annak, aki egyedül van, mikor elesik! Nincs senki, aki fölsegítse. 11 Azután, ha ketten egymás mellett fekszenek, egyikük sem fázik. De hogyan melegedjen föl, aki egyedül alszik? 12 Az ellenség legyőzheti azt, aki egyedül van. De ketten már sikerrel ellenállhatnak a támadásnak, és megvédhetik egymást. Sőt, ha három szálból fonják a kötelet, akkor még nehezebb elszakítani.
Múlékony a népszerűség!
13 Jobb a szegény, de bölcs fiatalember, mint az öreg és ostoba király, aki már nem hallgat a tanácsra. 14 Ha a fiatal szegénységben is született, vagy akár éppen a börtönből emelik föl az uralkodásra, még akkor is jobb, ha ő uralkodik. 15-16 A fiatal királyt, aki az öreg uralkodó helyére lép, mindig nagy tömeg követi. De miután rengeteg embert megfigyeltem, akik itt a földön forgolódtak, tudom, hogy a nagy sokaság végül kiábrándul belőle, és elégedetlen lesz a fiatal királlyal is. Bizony, ez is hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!
Ne tégy meggondolatlanul fogadalmat!
5 Vigyázz, jól gondold meg, hogyan közeledsz Istenhez! Sokkal jobb, ha azért jössz, hogy őt hallgasd, és engedelmeskedj neki, mint ha úgy hozol áldozatot, mint az ostobák, akik azt sem tudják, mit tesznek!
2 Ne tégy elhamarkodottan ígéretet Istennek!
Ne tégy meggondolatlanul fogadalmat!
Gondold meg jól, kihez beszélsz,
mert ő az égben lakik, te pedig a földön,
hát ne fogadj meg olyat, amit nem tudsz teljesíteni!
3 Hiszen a sok aggodalomból rossz álmok származnak,
a túl sok beszédből pedig baja származik az ostobáknak.
4 Mikor Istennek megfogadsz valamit, ne halogasd ígéreted teljesítését! Add meg a fogadalmi ajándékot hamar, amit megígértél, mert ő nem kedveli az ostobákat, akik nem tartják meg ígéretüket! 5 Inkább ne tégy fogadalmat, mint hogy ne teljesítsd, amit fogadtál! 6 Tehát ne engedd, hogy a saját elhamarkodott ígéreted bűnbe vigyen! Ne mondd az Isten küldötte[g] előtt: „Ó, ez csak tévedés vagy könnyelműség volt!” Mert ha ezt teszed, magadra vonod Isten haragját, és lerombolja a munkádat. 7 Bizony, sok álommal és sok beszéddel sok hiábavalóság is együtt jár! Inkább arra legyen gondod, hogy Istent tiszteld és féld!
Bölcs tanácsok a gazdagságról, vagyonról
8 Ha látod, hogy valamelyik országban elnyomják a szegényeket, erőszakkal megfosztják őket az igazságos bánásmódtól és jogaiktól — ne csodálkozz rajta! Aki ilyen igazságtalanul elnyomja őket, azon is uralkodik egy még magasabb rangú. Fölöttük pedig még hatalmasabb urak vannak.
9 Mindennél nagyobb nyereség az ország számára az olyan király, aki a földművelést részesíti előnyben.[h]
10 Aki pénzimádó, sohasem elégszik meg azzal, amit szerzett. Ugyanígy, aki folyvást csak a vagyonát akarja gyarapítani, sohasem elégszik meg az üzleti haszonnal. Bizony, ez is hiábavalóság! 11 Ha gyarapodik a vagyonod, növekednek az igények is, és egyre többen akarnak költeni belőle. Mi marad hát a gazdának? Csak az, hogy legelteti a szemét a vagyonán.
12 A szolga, aki egész nap keményen dolgozik, édesen alszik éjjel, akár keveset, akár sokat evett előtte. De a gazdagot sok gondja még éjjel sem hagyja nyugodni.
13 Megfigyeltem a nap alatt valamit, ami nagyon keserves. Előfordul, hogy valaki szorgalmasan őrzi a vagyonát, 14 de valami szerencsétlenség folytán mégis mindenét elveszti. Ha azután gyermeke születik, már nincs semmije, amit örökségül hagyhatna rá.
15 Bizony, az ember csupaszon jön ki az anyja méhéből, és mikor el kell mennie, akkor is meztelenül megy el. Semmit nem vihet magával abból, amiért oly sokat fáradozott. 16 Ez is nagyon tragikus és fájdalmas: üres kézzel jöttünk, s úgy kell elmennünk is. Mi marad az ember kezében abból, amiért küszködött és törte magát? 17 Mi értelme volt hát, hogy egész életében sötétség vette körül és szomorúság, végül pedig bosszúság és betegség?
18 Végül is arra jutottam, hogy az a jó és helyes, ha az ember eszik-iszik, és örömét leli munkájában, és annak gyümölcsében — mindabban, amivel egész életében vesződik a nap alatt. Hiszen mindezt Isten adja: ez jutott nekünk!
19 Hasonlóképpen az is Isten ajándéka, hogy némelyeknek adott vagyont, gazdagságot és lehetőséget, hogy annak áldásait élvezzék. Hát fogadják el Istentől ezt az ajándékot, és örüljenek neki! 20 Az ilyen emberek nem sokat gondolkoznak életük múlásáról, mert Isten olyan sok örömöt ad nekik, hogy az teljesen betölti őket.
Bölcs mondások
6 Láttam egy keserves és fájdalmas dolgot az ég alatt, amely nem ritka az emberek között. 2 Vannak olyanok, akiknek Isten nagy vagyont, gazdagságot és megbecsülést ad. Mindenük megvan, amit csak lelkük megkíván, de Isten nem engedi meg nekik, hogy javaikat élvezzék, hanem valaki másnak adja azokat. Bizony, ez is hiábavalóság, és nagyon fájdalmas dolog!
3 Ha egy apának száz gyermeke születik is, és hosszú életet él, de nem élvezheti mindazt a jót, amit az élet nyújt, s végül még tisztes temetést sem kap, akkor még a halvaszületett gyermek is jobb sorsra jutott, mint ő. 4 Mert az ilyen gyermek hiábavalóságra született, sötétségre megy, még nevét is homály fedi, 5 meg sem pillantotta a napot, és semmit sem ismert meg, mégis édes nyugalomban pihen, nem úgy, mint az a gazdag ember. 6 Ez a gazdag élhetett volna kétezer évig is, de ha nem tudta élvezni az életét, akkor mégis a halvaszületett gyermek a boldogabb! De végül mindketten ugyanoda kerülnek, nem igaz?
7 Az ember egyre csak dolgozik, hogy legyen mit ennie, de az étvágya soha meg nem szűnik.[i]
8 Ugyan miféle maradandó előnye van a bölcsnek az ostobával szemben? Milyen haszna származik a szegénynek abból, ha tudja, hogy kell okosan forgolódni az életben?
9 Jobb, ha élvezed azt, amid van, mint ha csak álmodozol arról, amit lelked kíván. Mert ha mindig mást kívánsz, az is hiábavalóság, és csak arra jó, hogy gyötörd magadat vele.
10-11 Isten teremtett téged is, mint a többi teremtményét! Ő uralkodik. Ember vagy, erről nincs mit vitatkozni. Az ember nem vitatkozhat Istennel, mert ő hatalmasabb nálunk, ezen nem lehet változtatni, akármeddig próbálkozunk is vele.
12 Ugyan ki tudja, mi válik az ember javára rövid életének napjaiban, amelyek gyorsan tovatűnnek, mint az árnyék?
Ugyan ki tudná megmondani, mi történik a nap alatt, miután nekünk el kell mennünk innen?
További bölcs mondások
7 Többet ér a jó hírnév a drága illatos olajnál,
és jobb a halál napja a születés napjánál.
2 Jobb ahhoz a házhoz menni, ahol halottat siratnak,
mint ahhoz, ahol ünnepet ülnek.
Hiszen minden ember meghal előbb-utóbb,
és jó, ha az élők erről nem feledkeznek meg.
3 Jobb a szomorúság,
mint a nevetés,
mert amíg az arcod szomorú,
a szíved jobb belátásra tér.
4 A bölcsek gondolatai a gyászolók körül forognak,
a bolondoknak pedig mindig a szórakozáson jár az eszük.
5 Jobb, ha a bölcs dorgálására hallgatsz,
mint ha a bolondok énekére.
6 Mert a bolondok nevetése olyan,
mint az égő tövis[j] ropogása a fazék alatt
— ez is hiábavalóság!
7 A zsarolás még a bölcseket is bolonddá teszi,
és a megvesztegetés eltorzítja az ítéletet.
8 Jobb valaminek a befejezése, mint a kezdete.
Jobb, ha valaki türelmes természetű, mint ha büszke.
9 Ne légy hirtelen haragú,
mert a harag a bolondokra jellemző.
10 Ne mondd, hogy a „régi szép idők” jobbak voltak,
mert ez nagy ostobaság!
11 Jó a bölcsesség meg a gazdag örökség együtt,
mert maradandó hasznot hoznak minden élőnek.
12 Mert a bölcsesség védelmez, akár a nagy vagyon.
De a bölcsesség maradandó haszna még nagyobb:
valódi életet ad annak, aki megismeri.
13 Figyeld meg Isten alkotásait!
Ki tudja egyenessé tenni, amit ő meghajlított?
14 Mikor jól megy a sorod,
örülj neki!
Mikor pedig rossz napok jönnek,
gondold meg, hogy ezt is, azt is Isten adta.
S hogy mi következik a jövőben,
senki sem tudhatja.
15 Sok mindent láttam hiábavaló életem napjaiban.
Van igazságos ember, aki fiatalon meghal,
s vannak gonoszok, akik sokáig élnek.
16 Ne vidd túlzásba még az igazságosságot se,
ne akarj túlságosan bölcs lenni,
miért tennéd magad tönkre?
17 Ne légy szándékosan gonosz,
se túlságosan ostoba,
miért rövidítenéd meg az életed hosszát?
18 Jó, ha mindkét tanácsot megfogadod,
mert aki istenfélő, mindkét csapdát gondosan elkerüli.
19 A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek,
mint tíz tanácsos a városnak.
20 Bizony, nincs a földön olyan igaz ember,
aki mindig csak jót tesz, és sohasem vétkezik.
21 Ne törődj mindenféle szóbeszéddel,
nehogy megtudd, ha a szolgád rosszat mond rólad!
22 Hiszen te is sokszor mondtál rosszat másokról
— tudod te azt jól!
23 Mindezeket gondosan megvizsgáltam a bölcsességem által, hogy helyes választ találjak kérdéseimre, de nem találtam. 24 Arra jutottam, hogy nem lehet megérteni, miért vannak úgy a dolgok, ahogy vannak. Ugyan kicsoda tudná felfogni és megmagyarázni?
25 Elhatároztam, hogy teljes szívvel keresem, kutatom és megismerem a bölcsességet és a dolgok végső értelmét. Meg akartam ismerni és érteni azt is, hogy milyen ostoba dolog a gonoszság, és hogy milyen őrült dolog a bolondság.
26 Azt találtam, hogy van olyan asszony, aki veszélyesebb, mint a csapda: szíve, mint a háló, karja, mint a bilincs. Akit Isten kedvel, az megmenekül az ilyen asszonytól, de a bűnös beleesik a csapdájába. Bizony, még a halálnál is keserűbb, ha valakit ilyen asszony ejt rabul!
27 Azt mondja a Prédikátor: Mindent gondosan mérlegre tettem, és próbáltam a dolgok végső lényegét megtalálni, 28 de nem sikerült, bár még mindig keresem.
Igazságos férfit találtam — ezer közül egyet —, de asszonyt nem találtam.
29 Csupán ezt az egyet találtam: Isten az embert egyszerűnek és becsületesnek teremtette, de az emberek mindenfélét kitaláltak, amivel bonyolulttá teszik a dolgokat.
Bölcsesség és hatalom
8 Ki hasonló a bölcshöz?
Ki tudja megmagyarázni a dolgok értelmét?
A bölcsesség ragyogóvá teszi arcodat,
megenyhíti szigorú vonásaidat.
2 Azt mondom: engedelmeskedj a király parancsának, az Istenre tett esküd miatt! 3 Ne tagadd meg könnyelműen a királynak való engedelmességet, és bátran állj elő a javaslatoddal, mert a király mindent megtehet! 4 Hiszen a király szava hatalmas, ki vonhatja kérdőre: „Mit teszel?” 5 Aki engedelmeskedik a király parancsának, azt nem éri veszedelem. A bölcs tudja, hogy mikor, mit és hogyan kell tennie.
6 Minden dolognak megszabott ideje van. Ugyanakkor a halandó számára ez súlyos teher, 7 mert nem tudja, mit hoz a jövő. Hiszen ki mondhatná meg, mi következik ezután?
8 Nincs ember, aki visszatarthatná az élet leheletét,
mikor az elszáll.
Nincs senki, akinek hatalma lenne
a halála napja fölött.
Nem engedik szabadságra a katonát,
amíg tart a háború.
Ugyanígy, a gonoszság sem engedi szabadon azt,
aki a gonosz tettet elkövette.
9 Ilyen dolgokat láttam a nap alatt, és mindezeket gondosan megvizsgáltam. Láttam, hogy az emberek arra törekszenek, hogy uralkodjanak a másik fölött, és ezzel sok fájdalmat okoznak.
10 Megfigyeltem, hogyan temetik el nagy tisztességgel a gonoszokat. Utána az emberek dicsérték az elhunytat, pedig ők is ugyanabban a városban éltek, és ismerték az elhunytat, aki gonosz dolgokat tett. Ez is hiábavalóság!
Igazság, jutalom és büntetés
11 Mivel aki gonosz dolgokat tesz, nem azonnal nyeri el méltó büntetését, a többiek felbátorodnak, és még több gonoszságot követnek el.
12 Igaz, a bűnös százszor is vétkezik, s ennek ellenére hosszú életet élhet, mégis jól tudom, hogy végül is azoknak lesz jó dolguk, akik tisztelik és félik Istent, és engedelmeskednek neki. 13 Az istentelen gonoszoknak nem lesz jó dolguk, és életük nem nyúlik hosszúra, mint este az árnyék — mert nem tisztelik és félik Istent.
14 Bizony, történik a földön sokféle hiábavaló és helytelen dolog! Van úgy, hogy az igazakkal bánnak úgy, ahogy a bűnösök érdemelnék, a bűnösökkel pedig úgy, ahogy az igazakkal kellene. Ez is hiábavalóság!
15 Ezért hát dicsérem az örömet, mert nincs jobb, amit az ember a nap alatt tehet, mint hogy egyen-igyon és örüljön az életnek. Ez kísérje őt fáradságos munkájában, élete minden napján. Bizony, mindezt Istentől kapja a nap alatt!
16 Akkor teljes szívvel rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, és megértsem mindazt, amiért az emberek éjjel-nappal szüntelen fáradoznak a földön — még pihenést sem engednek maguknak. 17 Majd azt is megfigyeltem és mérlegeltem, amit Isten tesz. Végül arra jutottam, hogy senki sem képes megérteni, ami a nap alatt történik. Bizony, bármennyit is fáradozzon ezzel valaki, nem jut eredményre! Ha a bölcsek azt mondanák is, hogy ők értik, az sem igaz. Senki sem képes megérteni ezeket!
Gondolatok az életről és a halálról
9 Teljes szívvel rászántam magam, hogy mindezt megvizsgáljam, és arra jutottam, hogy Isten kezében vannak az igazak, a bölcsek és minden, amit tesznek. Azonban senki sem tudja, hogy szeretet, vagy gyűlölet vár-e rá a jövőben.
2 De mindenkire ugyanaz a sors vár: mindannyian meghalunk. Meghal az igaz és a gonosz, de meghalnak a jók is, meghal a tiszta és a tisztátalan, meghal, aki áldozik, és az is, aki nem, meghal a jó ember és a bűnös, meghal, aki esküvel tesz fogadalmat, és aki nem esküszik. Bizony, mind meghalunk, nincs kivétel!
3 Mindazok között, amik a nap alatt történnek, ez a legrosszabb, hogy mindenki ugyanúgy végzi!
Ráadásul, az ember szíve tele van gonoszsággal, az elméje pedig bolondságokkal, amíg csak él. Azután pedig a halottakhoz megy.
4 Mégis, aki egyszer megszületett, amíg csak él, van reménye. Hiszen még egy kutya is többet ér, amíg él, mint egy döglött oroszlán!
5 Az élők legalább annyit tudnak, hogy egyszer meg fognak halni, de a halottak már semmit sem tudnak, és már semmiből nincs hasznuk többé — még emléküket is elfelejtik az élők. 6 Elfelejtik még azt is, hogy szerették, gyűlölték, vagy irigyelték azokat, akik már meghaltak. Bizony a meghaltak végérvényesen ki vannak rekesztve mindabból, ami a nap alatt történik, miután ők már elmentek.
7 Ezért hát egyél-igyál örömmel és jókedvvel, mert ez Isten kedvére van. 8 Ruháid legyenek mindig fehérek, és fejedről ne fogyjon el az olaj![k] 9 Örülj az életnek feleségeddel együtt, akit szeretsz, és akit Isten adott neked — egész hiábavaló életedben a nap alatt! Hiszen ez a te részed az életben, ezért találj örömöt mindabban, amit teszel, s amiért fáradozol a nap alatt. 10 Mindent, amit megtehetsz, vagy meg kell tenned, vidd véghez teljes szívvel és képességeid szerint! Mert a Seolban — ahová menned kell — már nincs sem munka, sem elmélkedés, sem tudás, sem bölcsesség.
11 Azt is megfigyeltem, hogy a nap alatt nem a leggyorsabb futó nyeri a versenyt, nem a legerősebb harcos győz a csatában, nem a bölcsek kapják a magas fizetést[l], nem az értelmeseknek jut a gazdagság, nem a jó szakembereket emelik magas pozícióba, hanem a dolgok alakulása az idő alkalmasságától és a véletlentől függ.
12 Sőt, az ember még a közelgő veszedelmet sem veszi észre. Ahogy a halat megfogják a hálóban, vagy a madarat hurokkal, az embert is hirtelen és váratlanul éri a veszedelem.[m]
A bölcsesség megszabadíthat a veszedelemtől
13 Láttam a nap alatt egy példát arra, hogy a bölcsesség mire képes — és ez nagyon fontosnak tűnt. 14 Volt egy kis város, amelyben kevés lakó élt. Egyszer egy hatalmas király a seregével megtámadta ezt a városkát, körülvette, és sáncot emelt ellene, hogy megostromolja. 15 A városban lakott egy bölcs és szegény férfi, aki bölcsességével megszabadította városát az ellenségtől. A város lakói azonban hamar elfelejtették, hogy mit köszönhetnek ennek a szegény embernek. 16 Akkor ezt gondoltam: Lám, a bölcsesség többet ér, mint az erő és hatalom! De aki szegény, azt nem becsülik meg, és nem hallgatnak a szavára, akármilyen bölcs is.
17 Jobb a bölcsek halk szavú tanácsára hallgatni,
mint az ostobák vezérének kiabálására.
18 Többet ér a bölcsesség,
mint a fegyverek,
de egyetlen bűnös tönkre teheti,
amit a bölcsesség megszerzett.
10 Ahogy a döglött legyektől megbüdösödik az illatos kenőcs úgy teszi tönkre egy jelentéktelennek tűnő bolondság mindazt, amit a bölcsesség és a tisztesség elért.
2 A bölcset a szíve jobbra vezeti,
a bolondot pedig balra[n].
3 A bolond még akkor is elárulja, mennyire ostoba,
ha csak végigmegy az utcán.
4 Ha a király megharagszik rád,
ne mozdulj el a helyedről,
mert a nyugodt felelet
lecsendesítheti nagy haragját.[o]
5 Láttam egy gonosz dolgot a nap alatt, amely az uralkodó tévedésének következménye. 6 Néha az ostobákat emelik magas pozícióba, míg a gazdagokat alacsony sorba szorítják. 7 Láttam szolgákat előkelő sorban, lovon járni, s ugyanakkor fejedelmeket meg gyalog, mintha szolgák lennének.
Véletlen balesetek
8 Aki gödröt ás,
könnyen beleesik abba.
Aki lebontja a kőkerítést,
azt kígyómarás fenyegeti.
9 Aki követ fejt,
baleset érheti,
és aki fát dönt,
az is veszedelemben forog.
10 Ha a fejszéd tompa, de nem élesíted meg, akkor erődet kell megfeszítened, de a bölcsesség mindig megkönnyíti a munkádat.
11 Hiába tudod, hogy kell kígyót idomítani, ha megmar a kígyó, mielőtt még „megbűvölnéd”.
Bölcs és bolond beszéd
12 A bölcs beszéde megbecsülést szerez neki,
de a bolondot saját szavai teszik tönkre.
13 A bolond beszéde butasággal kezdődik,
és gonosz őrültséggel végződik.
14 A bolond folyton csak a jövőről beszél,
pedig senki sem tudja, mit hoz a holnap.
Ki a megmondhatója,
mi lesz, miután meghalunk?
15 A munka annyira kifárasztja a bolondokat,
hogy még a városba vezető utat sem találják meg.
16 Jaj annak az országnak,
amelynek királya neveletlen suhanc,
s amelynek fejedelmei reggeltől estig csak lakomáznak!
17 Boldog az az ország, amelynek királya
előkelő származású, nemes jellemű,
és fejedelmei mértékkel étkeznek,
— azért, hogy erősek maradjanak,
s nem azért, hogy lerészegedjenek.
18 Ha hanyag vagy,
fejedre roskadnak a gerendák,
s ha ölbe tett kézzel üldögélsz,
beázik a tető!
19 A jó étel megvidámítja a lelket,
s örömmel tölt el a bor,
de mindehhez pénzre van szükséged!
20 Még gondolatban se átkozd a királyt!
Titokban se kívánj rosszat a gazdagoknak!
Elviszi szavadat az égi madár,
elárulhat még egy kicsiny madárka is!
Különböző bölcs mondások
11 Dobd csak a kenyered a víz színére,
sok nap múltán is ott találod.[p]
2 Amid van, abból adj másoknak is,
minél többnek,
mert nem tudhatod,
mikor kerülsz te is szorult helyzetbe.[q]
3 Amikor látod, hogy sötét felhők közelednek,
tudod, hogy hamarosan nagy eső hullik belőlük.
A kidöntött fa akár dél, akár észak felé esik,
ha egyszer ledőlt, ott is marad.[r]
4 Aki mindig a kedvező időjárásra vár,
nem fog vetni soha.
Aki meg az esőtől fél,
aratni nem mer soha.[s]
5 Honnan jön a szél, s hogy merre tart,
vagy hogyan formálódik a gyermek anyja méhében,
— nem tudhatod.
Éppígy nem értheted, mit cselekszik Isten,
miért, és hogyan
— pedig mindent ő irányít!
6 Korán reggel láss a magvetéshez,
de este is folytasd a munkát,
mert nem tudhatod, melyik lesz sikeres,
egyik, vagy a másik,
esetleg mindkettő.
7 Milyen édes a világosság!
Milyen jó a nap fényét látni!
8 Örülj hát életednek,
ha sokáig élhetsz!
De ne felejtsd, hogy utána
a sötétség hosszú ideje jön,
s az mind hiábavalóság!
A fiatalságról
9 Ti is, fiatalok, örüljetek,
amíg ifjak vagytok!
Örüljön szívetek a fiatalság idejének,
de jól meggondoljátok, milyen úton jártok,
s jól megnézzétek, mit tesztek!
Ne feledjétek, hogy Isten előtt egyszer meg kell állnotok,
s számot kell adjatok mindezekről!
10 Tisztítsátok meg szívetek az aggodalomtól,
távol legyen tőletek minden betegség és baj,
mert a fiatalság és a hajnal hiábavalóság!
Az öregség és a halál
12 Jusson eszedbe, Teremtőd,
amíg fiatal vagy,
amíg az öregség[t] nyűgös napjai nem jönnek,
az évek, melyeket nem szeretsz!
2 Amíg a nap fénye el nem homályosul,
meg a hold és a csillagok,
és visszatérnek a felhők az esők után,
3 mikor remegnek a ház őrzői,
és megroggyannak az erős férfiak,
megállnak az őrlő asszonyok,
mert kevesen vannak,
és akik az ablakon kinéznek,
már homályosan látnak,
4 akkor bezárják a két külső kaput,
elhalkul az őrlőkő hangja,
felkelnek a hajnali madárhangra,
és elhalkul az éneklő leányok hangja,
5 akkor már egy dombocskától is félnek,
és mindenféle veszedelmet rejt az út,
kivirágzik a mandula ága,
nehezen vonszolja magát a sáska,
és kialszik a kívánság[u] lángja,
az ember pedig elmegy örökös házába,
és az utcán siratóasszonyok járnak.
6 Emlékezz Teremtődre, amíg fiatal vagy,
mielőtt elszakad az ezüstkötél,
tönkremegy az aranyveder,
eltörik a korsó a kútnál,
összetörik a kerék a ciszternánál,
7 a test pedig visszatér a földbe,
ahonnan származik,
a szellem meg Istenhez,
aki adta!
8 Milyen nagy hiábavalóság!
— mondja a Prédikátor. —
Milyen nagy hiábavalóság!
Bizony, minden hiábavalóság.
Utószó
9 Azon felül, hogy a Prédikátor bölcs volt, még a népet is bölcsességre tanította. Mások bölcs mondásait és példázatait is összegyűjtötte, tanulmányozta és elrendezte. 10 A Prédikátor a saját írásaiban nagy gondot fordított arra, hogy gondolatait művészi formában, a legalkalmasabb szavakkal fejezze ki, és mindig világosan megírta az igazságot.
11 Bizony, a bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke![v] Az egy pásztortól származó összegyűjtött bölcs mondások pedig, mint az erősen bevert szögek.[w]
12 Végezetül, fiam, fogadd meg ezt a figyelmeztetést: tanulmányozd ezeket a bölcs mondásokat, de légy óvatos mások írásaival kapcsolatban! Az emberek folyton újabb és újabb könyveket írnak, s ha mindent el akarsz olvasni, az nagyon kifárasztja a testedet!
13 Miután mindezt meghallgattad, az egész könyvet ebben lehet összefoglalni:
Tiszteld és féld Istent,
parancsainak pedig engedelmeskedj!
Ez az ember legfőbb dolga, 14 hiszen Isten meg fogja ítélni az emberek összes jó és rossz tetteit, még azt is, amit titokban vittek véghez.
A menyasszony
2 Csókolj meg, kedvesem,
csókolj újra meg újra,
mert, ahogy te szeretsz,
az mámorítóbb a bornál!
3 Megrészegít drága olajod illata,
neved bódító illata szétárad,
mint kiöntött illatos olaj[z],
azért szeretnek téged mind a leányok.
4 Ragadj magaddal,
hadd fussunk, repüljünk veled!
A király bevitt engem belső szobájába.
Gyönyörködünk benned,
örvendezünk neked,
ünnepeljük szerelmedet,
mert, ahogy te szeretsz,
az részegítőbb a bornál!
Bizony, méltó vagy rá,
hogy szeressünk téged!
A menyasszony
5 Barna a bőröm, mégis szép vagyok,
ó, Jeruzsálem leányai!
Bőröm sötét, mint Kédár sátrai,
de szép, mint Salamon[aa] kárpitjai.
6 Ne csodálkozzatok,
hogy ilyen barna vagyok!
A nap égetett le,
amikor anyám fiai megharagudtak rám,
kiküldtek a szőlőbe dolgozni,
és magamra[ab] nem viseltem gondot.
A menyasszony
7 Mondd meg nékem, kedvesem,
merre legelteted nyájadat,
hol pihenteted délben bárányaidat?
Miért keresselek hiába,
miért leselkedjek titokban
barátaid nyája körül?
A vőlegény
8 Ha nem tudod, hol találsz engem,
te, szépek szépe,
kövesd a nyájam nyomát,
legeltesd kecskegidáidat a pásztorok sátrainál!
9 Szép vagy, kedvesem,
és vonzóbb, mint kanca a mének között[ac],
amelyek a fáraó harci szekereit húzzák!
10 Milyen szép az arcod,
függő láncaid között!
Milyen gyönyörű a nyakad,
gyöngysorokkal övezve!
11 Aranyláncokat készíttetek neked,
ezüsttel ékesítve.
A menyasszony
12 Mikor a király mellettem ül asztalánál,
nárdusom illata elér hozzá.
13 Mint a mirha,
amely egész éjjel melleim között pihen[ad],
olyan az én szerelmesem.
14 Mint egy csokor virágzó henna
Éngedi szőlőskertjeiben,
olyan a kedvesem.
A vőlegény
15 Milyen gyönyörű vagy kedvesem!
Milyen szép vagy, te galambszemű!
A menyasszony
16 Te is gyönyörű vagy kedvesem, igazán szép!
Legyen az ágyunk zöldellő,
17 házunk gerendája cédrusfa ága,
szobánk mennyezete ciprusok zöld lombja[ae].
2 Mezei virág vagyok a sároni síkságon,
fehér liliom a völgyben.
A vőlegény
2 Mint hófehér liliom a tövises bozótban,
olyan vagy, kedvesem, a leányok között!
A menyasszony
3 Mint virágzó almafa
az erdő fái közt,
olyan vagy szerelmesem, az ifjak között!
A menyasszony
Mennyire kívánom árnyékát élvezni,
gyönyörűséges gyümölcsét ízlelni!
4 Bevitt engem a lakomák termébe,
szerelme a zászló fölöttem.
5 Erősítsetek aszalt szőlővel,
üdítsetek fel almával,
mert egészen beteg lettem a szerelemtől!
6 Bal karja fejem alatt,
jobbjával átölel engem.
7 Ó, Jeruzsálem leányai,
nézzétek az őzeket és a szarvasokat!
Ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek!
A menyasszony
8 Ez az ő hangja! Szerelmesem szavát hallom!
Már jön is, közeleg!
Átugrik a hegyeken,
gazellaként szökell a dombokon.
9 Mert olyan a kedvesem, mint a gazella,
mint egy fiatal szarvas.
Már itt is van, a fal túloldalán,
benéz az ablakon, betekint a rácsokon.
10 Meg is szólít engem: „Kelj föl, kedvesem,
siess már szerelmesem, jöjj velem!
11 Nézd, elmúlt a tél,
elálltak az esők.
12 Kivirágzott a mező,
eljött a madárdal ideje,
gerlék búgása hallik földünkön.
13 Első termését érleli a füge,
virágzanak a szőlők, illatuk árad szerteszét.
Kelj föl, kedvesem,
siess már szerelmesem, jöjj velem!”
A vőlegény
14 Sziklák hasadékában rejtőző galambom!
Magas sziklák között fészkelő madaram!
Mutasd meg arcodat,
hadd halljam hangodat!
Mert a hangod édes,
arcod gyönyörű!
A menyasszony és a vőlegény
15 Jaj, fogjátok meg a rókákat,
csípjétek el a rókakölyköket,
mert pusztítják a szőlőt,
a virágzó szőlőket!
A menyasszony
16 Szerelmesem az enyém, én meg az övé,
aki liliomok közt legelteti nyáját.
17 Jöjj vissza hozzám, kedvesem,
mielőtt az árnyékok megnyúlnak,
és hűvös szél támad!
Siess hozzám, mint a gazella,
vagy mint fiatal szarvas Béther hegyein![af]
A menyasszony
3 Éjről éjre kerestem őt ágyamon,
mert szívből megszerettem,
kerestem,
de sehol sem találtam!
2 Felkeltem hát,
bejártam a várost[ag],
kerestem a tereken,
kutattam az utcákon,
mert szívemből megszerettem,
kerestem,
de sehol sem találtam!
3 Rám akadtak az őrök,
akik a városra vigyáznak.
Kérdeztem tőlük: „Láttátok-e őt,
kedvesemet, akit lelkemből szeretek?”
4 Épp csak továbbléptem,
máris megtaláltam kedvesemet,
akit lelkemből szeretek!
Megöleltem, el sem engedtem többé,
míg be nem vezettem anyám házába,
szülőanyám belső szobájába.
5 Ó Jeruzsálem leányai,
nézzétek az őzeket és a szarvasokat!
Ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek![ah]
A barátaik
6 Nézzétek, ki közeleg ott,
a puszta felől?
Olyan, mint füstoszlop,
melyből mirha, tömjén
és mindenféle fűszer illata árad.
7 Salamon gyaloghintója az!
Körülötte erős vitézei,
hatvan hős, Izráel harcosai közül.
8 Mind kardforgató, hadakozásban jártas,
kardja az oldalán,
nem fél az éjszaka rémeitől sem.
9 Gyaloghintót készíttetett Salamon király
libanoni cédrusból,
10 oszlopait ezüstből,
támláját aranyból,
ülését bíborból.
Belsejét szerelemmel bélelték ki
Jeruzsálem leányai.
11 Jöjjetek, nézzétek Salamont,
Sion leányai!
Lássátok a királyt!
Fején koszorúja, amellyel anyja koronázta meg őt
a menyegzője napján,
szíve örömének napján.
A vőlegény
4 Milyen szép vagy, kedvesem,
milyen gyönyörű!
Szemeid, mint a galambok,
fátyolod mögött.
Hajad, mint kecskenyáj,
amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
2 Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
és egy sem hullik el[ai].
3 Skarlátszín zsinór az ajkad,
szép ívű szád szeretnivaló.
Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
fátyolod mögött.
4 Nyakad, mint Dávid tornya,
a fegyverek rejteke,
hol vitézek ezernyi pajzsa függ.
5 Melleid, mint iker-őzikék,
mint a kecses gazella kicsinyei,
kik liliomok közt legelnek.
6 Mielőtt az árnyékok megnyúlnak,
és hűvös szél támad,
felmegyek a mirha hegyére,
a tömjénillatú dombra.
7 Szerelmem, milyen tökéletes vagy,
milyen gyönyörű,
egészen hibátlan!
8 Jöjj velem a Libanon hegyeiről,
jegyesem, jöjj velem!
Hagyd ott a hegyeket,
az Amaná, a Szenír és Hermón[aj] csúcsait,
az oroszlánok barlangját, a párducok hegyeit!
9 Rabul ejtetted a szívemet húgom, jegyesem,
egyetlen pillantásoddal,
rabul ejtetted szívem nyakláncoddal.
10 Milyen gyönyörűséges,
ahogy szeretsz, húgom[ak], jegyesem!
Mert, ahogy te szeretsz,
az mámorítóbb a bornál!
Drága olajod illatosabb
minden más illatszernél!
11 Ajkadról színméz csepeg, jegyesem,
méz és tej van nyelved alatt,
ruháid illata, mint a libanoni cédrusoké.
12 Elzárt kert az én jegyesem, húgocskám,
bekerített forrás, lepecsételt kútfő.
13 Kertedben gránátalma-liget virágzik,
édes gyümölcsök teremnek,
henna virít, nárdussal együtt.
14 Ott terem nárdus és sáfrány,
illatos nád és fahéj,
tömjénillatú fák, mirha és aloé.
Mindenféle drága fűszer[al] illatozik benne.
15 Kerteket öntöző forrás vagy, kedvesem,
élő víz forrása,
Libanon hegyeiről csörgedező patak!
A menyasszony
16 Támadj föl északi szél!
Jöjj déli szél!
Fújjatok kertemre,
hadd áradjon illata!
Jöjjön el a kedvesem,
jöjjön a kertjébe,
kóstolja meg gyümölcseit!
A vőlegény
5 Eljöttem kertembe, húgom, jegyesem!
Szedem mirhámat és balzsamomat,
lépes mézemet eszem és színmézemet,
iszom boromat és tejemet.
A barátok
Barátaim, egyetek, igyatok,
mámorosodjatok meg ti is!
A menyasszony
2 Elaludtam,
de szívem éberen virrasztott.
Lám, kedvesem hangját hallom,
amint kopogtat:
„Nyiss ajtót húgom, kedvesem,
nyisd ki galambom, gyönyörűm!
Harmat rakódott fejemre,
gyöngyharmat szállt hajamra!”
3 „Hiszen már levetkőztem,
hogy is öltözzem fel újra?
Megmostam lábamat,
lépjek ismét a porba?”
4 Kedvesem benyújtotta kezét az ajtón,
szívem-lelkem megindult utána.
5 Fel is keltem, hogy kinyissam,
ujjaimról mirha csepegett,
kezemről mirha folyt a reteszre.
6 Ajtót tártam kedvesemnek,
de ő már elfordult, elment!
Szívem majd’ kiszökött helyéből,
hogy így elment.
Keresni indultam,
de sehol sem találtam,
hívtam, kiáltva,
de nem felelt.
7 Rám akadtak az őrök,
akik a városra vigyáznak
Megvertek, megsebeztek,
köpenyem letépték a várfalak őrei.
8 Ó, Jeruzsálem leányai!
Ígérjétek meg,
ha rátaláltok kedvesemre,
mondjátok neki,
hogy betege lettem a szerelemnek!
Jeruzsálem leányai
9 Miért különb szerelmesed más ifjaknál,
te szépek szépe?
Miért különb szerelmesed,
hogy ennyire kérlelsz minket?
A menyasszony
10 Ó, az én kedvesem oly ragyogó, piros arcú,
hogy tízezer közül is kitűnik!
11 Feje arany, ragyogó színarany,
hullámos haja hollófekete,
12 szemei, mint galambok a folyóparton,
mint tejben fürdő galambok.
13 Orcája, mint balzsamos virágok ágya,
melyben édes illatú fűszerek teremnek.
Ajkai liliomszirmok,
melyekről mirha csepeg.
14 Kezei aranyhengerek,
drágakövekkel ékesítve.
Dereka elefántcsont,
zafírokkal díszítve.
15 Lábai márványoszlopok,
aranytalapzaton.
Termete, mint a libanoni cédrusé,
oly nemes és fenséges.
16 Ajka édes,
ő maga mindennél kívánatosabb!
Ilyen a kedvesem, akit szeretek,
Jeruzsálem leányai!
Jeruzsálem leányai
6 Hová tűnt a kedvesed,
szépek szépe?
Merre ment a kedvesed?
Hadd keressük veled együtt!
A menyasszony
2 Kertjébe ment szerelmesem,
a balzsamillatú virágok kertjébe,
hogy a virágok között legeltessen,
és liliomokat szedjen.
3 Én az övé vagyok,
és kedvesem az enyém!
Ő a liliomok között legelteti nyáját!
A vőlegény
4 Szépséges vagy szerelmesem,
oly szép, mint Tirca városa[am],
mint Jeruzsálem, oly gyönyörű!
Oly félelmetes, mint zászló a sereg felett!
5 Fordítsd el tekinteted rólam,
mert rabul ejt szemed!
Hajad, mint kecskenyáj,
amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
6 Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
és egy sem hullik el.
7 Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
fátyolod mögött.
8 A királynék hatvanan,
az ágyasok nyolcvanan vannak,
a leányoknak se szeri, se száma.
9 De egyetlen az én galambom,
hibátlan szerelmesem,
anyjának egyetlene,
szülőjének szemefénye!
Csodálják őt a leányok,
és boldognak mondják,
dicsérik őt mind a királynék és az ágyasok:
Az asszonyok
10 „Kicsoda ez?!
Úgy ragyog, mint a hajnalcsillag,
oly szép, mint a telihold,
tiszta, mint a napfény,
félelmetes, mint zászló a sereg felett!”
A vőlegény
11 Lementem a diófás kertbe,
hogy lássam, kizöldült-e már a patak ágya[an],
kihajtott-e a szőlő,
kinyílt-e már a gránátalma virága.
12 Észre sem vettem, mikor ő felemelt
királyi harci szekerébe.[ao]
A barátok
7 Jöjj vissza, te sulami leány,[ap]
jöjj vissza!
Térj vissza, hadd csodáljunk,
térj vissza!
A vőlegény
Mit csodáltok a sulami leányon?
Ahogy a Mahanaim[aq] táncot járja!
2 Milyen szép a lábad saruidban,
te fejedelmi leány!
Csípőd hajlása, mint az ékköves nyaklánc íve,
mesterkéz remeke.
3 Köldököd kerek csésze,
amely mindig fűszeres bort kínál.
Tested, mint egy halom tiszta búza,
liliomokkal kerítve.
4 Melleid, mint iker-őzikék,
mint a kecses gazella kicsinyei.
5 Nyakad elefántcsont-torony,
szemeid a hesbóni tavak,
Bat-Rabbim kapujánál.
Orrod, mint a Libanon-torony,
amely Damaszkusz felé néz.
6 Fejed, mint a Kármel hegye,
hajad, mint a bíbor.
Fürtjeid rabul ejtik a királyt.
7 Ó, milyen csodaszép vagy, szerelmesem,
milyen gyönyörű és kedves!
8 Sudár termeted, mint a datolyapálma,
melleid, mint a datolyafürtök!
9 Bizony, felmegyek a pálmafára,
leszedem gyümölcseit!
Melleid legyenek szőlőfürtök,
leheleted almaillatú!
A menyasszony
10 Csókod íze, mint a legjobb boré,
amely szerelmesem kedvére folyik,
ajkamon fakad, fogaim között.[ar]
11 Én a kedvesemé vagyok,
ő pedig engem kíván!
12 Jöjj velem, szerelmesem,
menjünk a mezőre!
Töltsük falun az éjszakát!
13 Hajnalban menjünk a szőlőkbe,
nézzük meg, nyílik-e a szőlő virága,
a gránátalma virágzik-e már!
Ott leszek egészen a tiéd.
14 Édes illatát árasztja a mandragóra virága,
kapunk előtt válogatott gyümölcsök várnak,
frissek és aszaltak,
neked tartogattam őket, szerelmesem!
8 Lennél csak a bátyám,
akit anyám szoptatott!
Akkor megcsókolhatnálak, akár az utcán is,
mégsem szólnának meg érte!
2 Akkor bevinnélek a házba,
ahol anyám felnevelt.
Fűszeres borral kínálnálak,
édes gránátalma-borral.
A menyasszony
3 Bal karja fejem alatt,
jobbjával átölel.
4 Ó Jeruzsálem leányai,
ne ébresszétek fel a szerelmet,
ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek!
Jeruzsálem leányai
5 Nézzétek! Ki közeleg ott, a puszta felől?
Ki az a leány, aki szerelmesére támaszkodik?
A menyasszony
Felébresztettelek az almafa alatt,
ahol anyád vajúdott veled,
ahol a világra hozott téged.
6 Tégy engem pecsétként a szívedre,
hadd legyek pecsét a kezeden!
Mert erős a szeretet, mint a halál,
kérlelhetetlen a féltő szeretet, mint a Seol.[as]
Bizony, mint a tűz, olyan a szeretet,
s lángjai az Örökkévaló lángjai![at]
7 Áradó folyók sem olthatják el,
tengernyi víz sem győzheti le.
Kínálja bár valaki minden vagyonát
a szeretetért cserébe,
megvetéssel elfordulnának tőle.
A menyasszony fivérei
8 Kicsi még a húgocskánk,
alig domborodik még a melle.
Mikor feleségül kérik,
mit tegyünk vele?
9 Ha városfal ő,
tornyot építünk rá ezüstből,
ha kapu a kőfalon,
elrekesztjük cédrusfával.
A menyasszony
10 Bizony, én vagyok a várfal,
s két mellem annak tornyai,
szerelmesem ezért boldog és elégedett velem![au]
A vőlegény
11 Szőlőskertje volt Salamonnak Baál-Hamónban.
Bérbe adta szőlőmunkásoknak,
ezer ezüstöt[av] hoztak annak terméséért.
12 De saját szőlőmet én magam gondozom!
Legyen tiéd az ezer ezüst, Salamon,
s legyen kétszáz az őrzőké!
A vőlegény
13 Ó, te, aki a kertekben laksz!
Barátaim hallgatnak szavadra,
hadd halljam hangodat én is!
A menyasszony
14 Jöjj hamar, szerelmesem!
Siess hozzám, ahogy a gazella szökell a dombokon,
ahogy a fiatal szarvas száguld
a balzsamillatú fűszerek hegyein!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center