Bible in 90 Days
8 És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tûzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9 Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltûzé azt póznára. És lõn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.
10 Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.
11 Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb elõtt vala napkelet felõl.
12 Onnét elindulának, és tábort ütének Zéred völgyében.
13 Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon [vizén] túl, a mely van a pusztában, és kijõ az Emoreus határából. Mert az Arnon Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.
14 Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébrõl Szúfában, és a patakokról Arnonnál,
15 És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dûl.
16 És onnét Béérbe [menének]. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyûjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.
17 Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jõjj fel óh kút! énekeljetek néki!
18 Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép elõkelõi vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába [menének].
19 És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélbõl Bámóthba.
20 Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, [onnan] a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.
21 És külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:
22 Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezõre, sem szõlõre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.
23 De nem engedé Szíhon Izráelnek, hogy átmenjen az õ határán, sõt egybegyûjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.
24 És megveré õt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erõs vala az Ammon fiainak határa.
25 És elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;
26 Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak elõbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezébõl Arnonig.
27 Azért mondják a példabeszédmondók: Jõjjetek Hesbonba! Építtessék és erõsíttessék Szíhon városa!
28 Mert tûz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak [városát], Arnon magaslatainak urait.
29 Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta õ fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.
30 De mi lövöldöztük õket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.
31 Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.
32 És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiûzé az Emoreust, a ki ott vala.
33 Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivõ úton. És kijöve Og, Básán királya õ ellenök, õ és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.
34 Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tõle, mert a te kezedbe adtam õt, és egész népét, és az õ földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.
35 Megverék azért õt és az õ fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belõle; és elfoglalák az õ földét.
22 És tovább menének Izráel fiai, és tábort ütének Moáb mezõségen a Jordánon túl, Jérikhó ellenében.
2 És mikor látta Bálák, a Czippór fia mind azokat, a melyeket cselekedett vala Izráel az Emoreussal:
3 Igen megrémüle Moáb a néptõl, mivelhogy sok vala az, és búsula Moáb Izráel fiai miatt.
4 Monda azért Moáb Midián véneinek: Most elnyalja e sokaság minden mi környékünket, a miképen elnyalja az ökör a mezõnek pázsitját. (Bálák pedig, Czippórnak fia Moáb királya vala abban az idõben.)
5 Külde azért követeket Bálámhoz, a Beór fiához Péthorba, a mely vala a folyóvíz mellett, az õ népe fiainak földére, hogy hívják õt, mondván: Ímé nép jött ki Égyiptomból, és ímé ellepte e földnek színét, és megtelepszik én ellenemben.
6 Most azért kérlek jöjj el, átkozd meg érettem e népet, mert erõsebb nálamnál; talán erõt vehetek rajta, megverjük õt, és kiûzhetem õt e földbõl; mert jól tudom, hogy a kit megáldasz, meg lesz áldva, és a kit megátkozol, átkozott lesz.
7 Elmenének azért Moábnak vénei és Midiánnak vénei, és a jövendõmondásnak jutalma kezeikben vala, és jutának Bálámhoz, és megmondák néki Bálák izenetét.
8 Õ pedig monda nékik: Háljatok itt ez éjjel, és feleletet adok néktek, a miképen szól nékem az Úr. És Moábnak fejedelmei ott maradának Bálámnál.
9 Eljöve pedig az Isten Bálámhoz, és monda: Kicsodák ezek a férfiak te nálad?
10 És monda Bálám az Istennek: Bálák, Czippór fia, Moáb királya, küldött én hozzám, [ezt mondván:]
11 Ímé e nép, a mely kijött Égyiptomból, ellepte a földnek színét; most azért jöjj el, átkozd meg azt érettem, talán megharczolhatok vele, és kiûzhetem õt.
12 És monda Isten Bálámnak: Ne menj el õ velök, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.
13 Felkele azért Bálám reggel, és monda a Bálák fejedelmeinek: Menjetek el a ti földetekre; mert nem akarja az Úr megengedni nékem, hogy elmenjek veletek.
14 És felkelének Moáb fejedelmei, és jutának Bálákhoz, és mondának: Nem akart Bálám eljönni velünk.
15 Elkülde azért ismét Bálák több fejedelmet, amazoknál elõkelõbbeket.
16 És eljutának Bálámhoz, és mondának néki: Ezt mondja Bálák, Czippórnak fia: Kérlek, ne vonakodjál eljönni hozzám!
17 Mert igen-igen megtisztellek téged, és akármit mondasz nékem, megcselekszem. Jöjj el azért kérlek, és átkozd meg értem e népet!
18 Bálám pedig felele és monda a Bálák szolgáinak: Ha Bálák az õ házát aranynyal és ezüsttel tele adná is nékem, nem hághatom át az Úrnak, az én Istenemnek szavát, hogy valamit míveljek; kicsinyt vagy nagyot.
19 Most mindazonáltal maradjatok itt kérlek ti is ez éjjel, hadd tudjam meg, mit szól ismét az Úr nékem?
20 És eljöve Isten Bálámhoz éjjel, és monda néki: Ha azért jöttek e férfiak, hogy elhívjanak téged: kelj fel, menj el velök; de mindazáltal azt cselekedjed, a mit mondok majd néked.
21 Felkele azért Bálám reggel, és megnyergelé az õ szamarát, és elméne a Moáb fejedelmeivel.
22 De megharaguvék Isten, hogy elmegy vala õ. És megálla az Úrnak angyala az útban, hogy ellenkezzék vele; õ pedig üget vala az õ szamarán, és két szolgája vala vele.
23 És meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a mint áll vala az úton, és mezítelen fegyvere a kezében; letére azért a szamár az útról, és méne a mezõre; Bálám pedig veré az õ szamarát, hogy visszatérítse azt az útra.
24 Azután megálla az Úrnak angyala a szõlõk ösvényén, holott innen is garád, onnan is garád vala.
25 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, a falhoz szorula, és a Bálám lábát is oda szorítá a falhoz; ezért ismét megveré azt.
26 Az Úr angyala pedig ismét tovább méne, és megálla szoros helyen, hol nem volt út a kitérésre, sem jobbra, sem balra.
27 A mint meglátá a szamár az Úrnak angyalát, lefeküvék Bálám alatt, azért megharaguvék Bálám, és megveré a szamarat bottal.
28 És megnyitá az Úr a szamárnak száját, és monda a szamár Bálámnak: Mit vétettem néked, hogy immár háromszor vertél meg engem?
29 Bálám pedig monda a szamárnak: Mert megcsúfoltál engem! Vajha volna fegyver a kezemben, nyilván megölnélek most téged.
30 És monda a szamár Bálámnak: Avagy nem te szamarad vagyok-é, a melyen járni szoktál, a mióta megvagy, mind e napig? Avagy szoktam volt-é veled e képen cselekedni? Az pedig felele: Nem.
31 És megnyitá az Úr a Bálám szemeit, és látá az Úr angyalát, a mint áll vala az útban, és mezítelen fegyverét az õ kezében; akkor meghajtá magát és arczra borula.
32 Az Úrnak angyala pedig monda néki: Miért verted meg a te szamaradat immár három ízben? Ímé én jöttem ki, hogy ellenkezzem veled, mert veszedelmes ez az út én elõttem.
33 És meglátott engem a szamár, és kitért én elõttem immár három ízben; ha ki nem tért volna elõlem, most meg is öltelek volna téged, õt pedig életben hagytam volna.
34 Monda azért Bálám az Úr angyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állasz elõttem az útban. Most azért, ha nem tetszik [ez] néked, visszatérek.
35 Az Úrnak angyala pedig monda Bálámnak: Menj el e férfiakkal; mindazáltal a mit én mondok majd néked, azt mondjad. Elméne azért Bálám a Bálák fejedelmeivel.
36 Mikor pedig meghallá Bálák, hogy jön Bálám, kiméne elébe Moábnak [egyik] városába, a mely az Arnon vidékén, a határ szélén vala.
37 És monda Bálák Bálámnak: Avagy nem küldözgettem-é hozzád, hogy hívjanak téged? Miért nem jösz vala én hozzám? Avagy valóban nem tisztelhetnélek meg téged?
38 Bálám pedig monda Báláknak: Ímé eljöttem hozzád. Most pedig szólhatok-é [magamtól] valamit? A mi mondani valót Isten ád az én számba, azt mondom.
39 És elméne Bálám Bálákkal, és eljutának Kirjat-Husótba.
40 És vágata Bálák ökröket és juhokat, és küldé Bálámnak és a fejedelmeknek, a kik vele valának.
41 Reggel pedig magához vevé Bálák Bálámot és felvivé õt a Baál magas hegyére, hogy meglássa onnét a népnek valami részét.
23 És monda Bálám Báláknak: Építs itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.
2 És úgy cselekedék Bálák a miképen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
3 És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égõáldozatod mellett, én pedig elmegyek; talán elõmbe jõ az Úr nékem, és a mit mutat majd nékem, megjelentem néked. Elméne azért egy kopasz oromra.
4 És elébe méne Isten Bálámnak, és monda néki [Bálám]: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
5 Az Úr pedig ígét ada Bálámnak szájába, és monda néki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
6 És visszatére õ hozzá, és ímé áll vala az õ égõáldozata mellett; õ maga és Moábnak minden fejedelme.
7 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Siriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeirõl, [mondván:] Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izráelt;
8 Mit átkozzam azt, a kit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, a kit az Úr nem szidalmaz?
9 Mert sziklák tetejérõl nézem õt, és halmokról tekintem õt; ímé oly nép, a mely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.
10 Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!
11 És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és ímé igen megáldád õket.
12 Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-é vigyáznom, hogy azt szóljam, a mit az Úr adott az én számba?
13 Monda azután néki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad õt, de csak valamely részét látod annak, és õt mindenestõl nem látod, és átkozd meg õt onnét nékem.
14 És vivé õt az õrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.
15 És monda Báláknak: Állj meg itt a te égõáldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda.
16 Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és ígét ada az õ szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
17 Méne azért õ hozzá, és ímé õ áll vala az õ égõáldozata mellett, és Moáb fejedelmei is õ vele. És monda néki Bálák: Mit szóla az Úr?
18 Akkor elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám Czippórnak fia!
19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é õ valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?
20 Ímé [parancsolatot] vettem, hogy áldjak; ha õ áld, én azt meg nem fordíthatom.
21 Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izráelben. Az Úr, az õ Istene van õ vele; és királynak szóló rivalgás hangzik õ benne.
22 Isten hozta ki õket Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé.
23 Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendõmondás Izráelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izráelnek: mit mívelt Isten!
24 Ímé e nép felkél mint nõstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem iszsza.
25 Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad õt.
26 Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-é néked, mondván: Valamit mond nékem az Úr, azt mívelem?
27 És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét [e népet ]én érettem.
28 Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, a mely a puszta felé néz.
29 És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nékem hét oltárt, és készíts el ide nékem hét tulkot és hét kost.
30 Úgy cselekedék azért Bálák, a mint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
24 Mikor pedig látta Bálám, hogy tetszik az Úrnak, hogy megáldja Izráelt, nem indula, mint az elõtt, varázslatok után, hanem fordítá az õ orczáját a puszta felé.
2 És mikor felemelte Bálám az õ szemeit, látá Izráelt, a mint letelepedett az õ nemzetségei szerint; és Istennek lelke vala õ rajta.
3 Akkor elkezdé az õ példázó beszédét és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyílt szemû embernek szózata.
4 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel:
5 Mily szépek a te sátoraid óh Jákób! a te hajlékaid óh Izráel!
6 Mint kiterjesztett völgyek, mint kertek a folyóvíz mellett, mint az Úr plántálta áloék, mint czédrusfák a vizek mellett!
7 Víz ömledez az õ vedreibõl, vetését bõ víz [öntözi;] királya nagyobb Agágnál, és felmagasztaltatik az õ országa.
8 Isten hozta ki Égyiptomból, az õ ereje mint a vad bivalyé: megemészti a pogányokat, az õ ellenségeit; csontjaikat megtöri, és nyilaival által veri.
9 Lehever, nyugszik mint hím oroszlán, és mint nõstény oroszlán; ki serkenti fel õt? A ki áld téged, áldott lészen, és ki átkoz téged, átkozott lészen.
10 És felgerjede Báláknak haragja Bálám ellen, és egybeüté kezeit, és monda Bálák Bálámnak: Azért hívtalak téged, hogy átkozd meg ellenségeimet; és ímé igen megáldottad immár három ízben.
11 Most azért fuss a te helyedre. Mondottam vala, hogy igen megtisztellek téged; de ímé megfosztott téged az Úr a tisztességtõl.
12 És monda Bálám Báláknak: A te követeidnek is, a kiket küldöttél volt hozzám, nem így szólottam-é, mondván:
13 Ha Bálák az õ házát ezüsttel és aranynyal tele adná is nékem, az Úrnak beszédét által nem hághatom, hogy magamtól jót, vagy rosszat cselekedjem. A mit az Úr szól, azt szólom.
14 Most pedig én elmegyek ímé az én népemhez; jõjj, hadd jelentsem ki néked, mit fog cselekedni e nép a te népeddel, a következõ idõben.
15 És elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Bálámnak, Beór fiának szózata, a megnyilt szemû ember szózata,
16 Annak szózata, a ki hallja Istennek beszédét, és a ki tudja a Magasságosnak tudományát, és a ki látja a Mindenhatónak látását, leborulva, de nyitott szemekkel.
17 Látom õt, de nem most; nézem õt, de nem közel. Csillag származik Jákóbból, és királyi pálcza támad Izráelbõl; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait.
18 És Edom [más] birtoka lesz, Szeir az õ ellensége is [másnak] birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izráel.
19 És uralkodik a Jákóbtól való, és elveszti a városból a megmaradtat.
20 És mikor látja vala Amáleket, elkezdé az õ példázó beszédét, és monda: Amálek elsõ a nemzetek között, de végezetre mindenestõl elvész.
21 És mikor látja vala a Keneust, elkezdé példázó beszédét, és monda: Erõs a te lakhelyed, és sziklára raktad fészkedet;
22 Mégis el fog pusztulni Kain; a míg Assur téged fogva viszen.
23 Újra kezdé az õ példázó beszédét, és monda: Óh, ki fog élni még, a mikor véghez viszi ezt az Isten?
24 És Kittim partjairól hajók [jõnek,] és nyomorgatják Assúrt, nyomorgatják Ébert is, és ez is mindenestõl elvész.
25 Felkele azért Bálám, és elméne, hogy visszatérjen az õ helyére. És Bálák is elméne az õ útján.
25 Mikor pedig Sittimben lakozik vala Izráel, kezde a nép paráználkodni Moáb leányaival.
2 Mert hívogaták a népet az õ isteneik áldozataira; és evék a nép, és imádá azoknak isteneit.
3 És odaszegõdék Izráel Bál-Peórhoz; az Úr haragja pedig felgerjede Izráel ellen.
4 És monda az Úr Mózesnek: Vedd elõ e népnek minden fõemberét, és akasztasd fel õket az Úrnak fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izráeltõl.
5 Monda azért Mózes Izráel bíráinak: Kiki ölje meg az õ embereit, a kik odaszegõdtek Bál-Peórhoz.
6 És ímé eljöve valaki Izráel fiai közül, és hoza az õ atyjafiai felé egy midiánbeli asszonyt, Mózes szeme láttára, és Izráel fiai egész gyülekezetének láttára; õk pedig sírnak vala a gyülekezet sátorának nyilásánál.
7 És mikor látta vala Fineás, Eleázár fia, Áron papnak unokája, felkele a gyülekezet közül, és dárdáját vevé kezébe.
8 És beméne az izráelita férfi után a sátorba, és általdöfé mindkettõjöket, mind az izráelita férfit, mind az asszonyt hason. És megszünék a csapás Izráel fiai között.
9 De meghaltak vala a csapás miatt huszonnégy ezeren.
10 Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
11 Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat Izráel fiaitól, mivelhogy az én bosszúmat megállotta õ közöttök; ezért nem pusztítom ki bosszúmban Izráel fiait.
12 Mondd azért: Ímé én az én szövetségemet, a békesség [szövetségét] adom õ néki.
13 És lészen õ nála és az õ magvánál õ utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az õ Istenéért, és engesztelést végze Izráel fiaiért.
14 A megöletett izráelita férfinak neve pedig, a ki a midiánbeli asszonynyal együtt öletett meg, Zimri, a Szálu fia vala, a Simeon- nemzetség háznépének fejedelme.
15 A megöletett midiánbeli asszony neve pedig Kozbi, Czúr leánya, a ki a Midiániták között az õ atyja háza nemzetségeinek fejedelme vala.
16 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
17 Támadjátok meg a Midiánitákat, és verjétek meg õket,
18 Mert õk megtámadtak titeket az õ cselszövéseikkel, a melyeket Peórért és az õ hugokért Kozbiért, a midián fejedelem leányáért szõttek ellenetek, a ki megöletett a Peór miatt való csapásnak napján.
26 És lõn a csapás után, szóla az Úr Mózesnek és Eleázárnak, az Áron pap fiának, mondván:
2 Vegyétek számba Izráel fiainak egész gyülekezetét, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, az õ atyáiknak háznépe szerint; mindenkit, a ki hadba mehet Izráelben.
3 Szóla azért velök Mózes és Eleázár, a pap, a Moáb mezõségében a Jordán mellett, Jérikhó ellenében, mondván:
4 [Vegyétek] [számba] [a népet,] húsz esztendõstõl fogva és feljebb, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek és Izráel fiainak, a kik kijöttek volt Égyiptom földébõl.
5 Rúben elsõszülötte Izráelnek. Rúben fiai [ezek:] Hánoktól a Hánokiták, Pallutól a Palluiták nemzetsége.
6 Heczrontól a Heczroniták nemzetsége, Kármitól a Kármiták nemzetsége.
7 Ezek a Rúbeniták nemzetségei. És lõn az õ számok negyvenhárom ezer, hétszáz és harmincz.
8 És a Pallu fiai [valának:] Eliáb.
9 Eliáb fiai pedig, Nemuél, Dáthán és Abirám. Ez a Dáthán és Abirám a gyülekezet elõljárói valának, a kik feltámadtak vala Mózes ellen és Áron ellen.
10 És megnyitá a föld az õ száját, és elnyelé õket és Kórét, meghalván az a gyülekezet, mivelhogy megemészte a tûz kétszáz és ötven férfiút, a kik intõpéldául lõnek.
11 Kóré fiai pedig nem halának meg.
12 Simeon fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Nemuéltõl a Nemuéliták nemzetsége, Jámintól a Jáminiták nemzetsége, Jákintól a Jákiniták nemzetsége.
13 Zerákhtól a Zerákhiták nemzetsége. Saultól a Sauliták nemzetsége.
14 Ezek a Simeoniták nemzetségei: huszonkét ezer és kétszáz.
15 Gád fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Sefontól a Sefoniták nemzetsége, Haggitól a Haggiták nemzetsége, Súnitól a Súniták nemzetsége.
16 Oznitól az Ozniták nemzetsége, Éritõl az Ériták nemzetsége.
17 Arodtól az Aroditák nemzetsége, Arélitõl az Aréliták nemzetsége.
18 Ezek Gád fiainak nemzetségei; az õ számok szerint negyven ezer és ötszáz.
19 Júda fiai: Ér és Onán. És meghala Ér és Onán a Kanaán földén.
20 Júda fiai pedig az õ nemzetségeik szerint [ezek] valának: Séláhtól a Séláhiták nemzetsége, Pérecztõl a Pérecziták nemzetsége, Zerákhtól a Zerákhiták nemzetsége.
21 Pérecz fiai valának pedig: Heczrontól a Heczroniták nemzetsége; Hámultól a Hámuliták nemzetsége.
22 Ezek Júda nemzetségei az õ számok szerint: hetvenhat ezer ötszáz.
23 Izsakhár fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Thólától a Thóláiták nemzetsége; Puvától a Puviták nemzetsége;
24 Jásubtól a Jásubiták nemzetsége; Simrontól a Simroniták nemzetsége.
25 Ezek Izsakhár nemzetségei az õ számok szerint: hatvannégy ezer háromszáz.
26 Zebulon fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Szeredtõl a Szerediták nemzetsége, Élontól az Éloniták nemzetsége, Jahleéltõl a Jahleéliták nemzetsége.
27 Ezek a Zebuloniták nemzetségei az õ számok szerint: hatvan ezer ötszáz.
28 József fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Manasse és Efraim.
29 Manasse fiai: Mákirtól a Mákiriták nemzetsége. Mákir nemzé Gileádot; Gileádtól a Gileáditák nemzetsége.
30 Ezek Gileád fiai: Jezertõl a Jezeriták nemzetsége, Hélektõl a Hélekiták nemzetsége.
31 És Aszriéltõl az Aszriéliták nemzetsége; Sekemtõl a Sekemiták nemzetsége.
32 És Semidától a Semidáták nemzetsége és Héfertõl a Héferiták nemzetsége.
33 Czélofhádnak pedig, a Héfer fiának nem voltak fiai, hanem leányai; és a Czélofhád leányainak nevei ezek: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thircza.
34 Ezek Manasse nemzetségei, és az õ számok ötvenkét ezer és hétszáz.
35 Ezek Efraim fiai az õ nemzetségeik szerint: Suthelákhtól a Suthelákhiták nemzetsége, Békertõl a Békeriták nemzetsége, Tahántól a Tahániták nemzetsége.
36 Ezek pedig a Suthelákh fiai: Érántól az Érániták nemzetsége.
37 Ezek Efraim fiainak nemzetségei az õ számok szerint: harminczkét ezer és ötszáz. Ezek József fiai az õ nemzetségeik szerint.
38 Benjámin fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Belától a Belaiták nemzetsége; Asbéltõl az Asbéliták nemzetsége; Ahirámtól az Ahirámiták nemzetsége.
39 Sefufámtól a Sefufámiták nemzetsége; Hufámtól a Hufámiták nemzetsége.
40 Bela fiai pedig valának: Ard és Naamán: Ardtól az Arditák nemzetsége; Naamántól a Naamániták nemzetsége.
41 Ezek Benjámin fiai az õ nemzetségeik szerint, és számok: negyvenöt ezer és hatszáz.
42 Ezek Dán fiai az õ nemzetségeik szerint: Suhámtól a Suhámiták nemzetsége. Ezek Dán nemzetségei, az õ nemzetségeik szerint.
43 A Suhamiták minden nemzetsége az õ számok szerint: hatvannégy ezer és négyszáz.
44 Áser fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Jimnától a Jimnaiták nemzetsége; Jisvitõl a Jisviták nemzetsége; Bériától a Bérihiták nemzetsége.
45 A Béria fiaitól: Khébertõl a Khéberiták nemzetsége, Malkiéltõl a Malkiéliták nemzetsége.
46 Áser leányának pedig neve vala Sérah.
47 Ezek Áser fiainak nemzetségei az õ számok szerint: ötvenhárom ezer és négyszáz.
48 Nafthali fiai az õ nemzetségeik szerint [ezek:] Jakhczeéltõl a Jakhczeéliták nemzetsége, Gúnitól a Gúniták nemzetsége.
49 Jéczertõl a Jéczeriták nemzetsége; Sillémtõl a Sillémiták nemzetsége.
50 Ezek Nafthali nemzetségei az õ nemzetségeik szerint: az õ számok pedig negyvenöt ezer és négyszáz.
51 Ezek Izráel fiainak megszámláltjai: hatszáz egyezer hétszáz harmincz.
52 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
53 Ezeknek osztassék el az a föld örökségül, az õ neveiknek száma szerint.
54 A nagyobb számúnak adj nagyobb örökséget, a kisebb számúnak pedig tedd kisebbé az õ örökségét; mindeniknek az õ száma szerint adattassék az õ öröksége.
55 De sorssal osztassék el a föld; az õ atyjok törzseinek nevei szerint örököljenek.
56 A sors szerint osztassék el az örökség, mind a sok és mind a kevés között.
57 Ezek pedig Lévi megszámláltjai az õ nemzetségeik szerint: Gérsontól a Gérsoniták nemzetsége; Kéháttól a Kéhátiták nemzetsége; Méráritól a Méráriták nemzetsége.
58 Ezek Lévi nemzetségei: a Libniták nemzetsége, a Hébroniták nemzetsége, a Makhliták nemzetsége, a Músiták nemzetsége, a Kórahiták nemzetsége. Kéhát pedig nemzé Amrámot.
59 Amrám feleségének neve pedig Jókebed, a Lévi leánya, a ki Égyiptomban született Lévinek; és õ szülte Amrámnak Áront, Mózest, és Miriámot, az õ leánytestvéröket.
60 És születének Áronnak: Nádáb és Abihu, Eleázár és Ithamár.
61 És meghalának Nádáb és Abihu, mikor idegen tûzzel áldozának az Úr elõtt.
62 És vala azoknak száma: huszonhárom ezer, mind férfiak, egy hónapostól fogva és feljebb; mert nem voltak beszámlálva az Izráel fiai közé, mivel nem adatott nékik örökség Izráel fiai között.
63 Ezek Mózesnek és Eleázárnak, a papnak megszámláltjai, a kik megszámlálák Izráel fiait a Moáb mezõségében, Jérikhó átellenében a Jordán mellett.
64 Ezek között pedig nem volt senki a Mózestõl és Áron paptól megszámláltattak közûl, mikor megszámlálták vala Izráel fiait a Sinai pusztájában.
65 Mert az Úr mondotta vala nékik: Bizonynyal meghalnak a pusztában; és senki nem maradt meg azok közül, hanem csak Káleb, a Jefunné fia, és Józsué, a Nún fia.
27 Elõállának pedig a Czélofhád leányai, a ki Héfer fia vala, a ki Gileád fia, a ki Mákir fia, a ki Manasse fia vala, József fiának, Manassénak nemzetségei közül. Ezek pedig az õ leányainak neveik: Makhla, Nóa, Hogla, Milkha és Thircza.
2 És megállának Mózes elõtt, és Eleázár pap elõtt, és a fejedelmek elõtt, és az egész gyülekezet elõtt a gyülekezet sátorának nyilásánál, mondván:
3 A mi atyánk meghalt a pusztában, de õ nem volt azoknak seregében, a kik összeseregeltek volt az Úr ellen a Kóré seregében; hanem az õ bûnéért holt meg, és fiai nem voltak néki.
4 Miért töröltetnék el a mi atyánknak neve az õ nemzetsége közül, azért, hogy nincsen õnéki fia? Adj örökséget nékünk a mi atyánknak atyjafiai között.
5 Mózes pedig vivé ezeknek ügyét az Úr elé.
6 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
7 Igazat szólnak a Czélofhád leányai: Adj nékik örökségi birtokot az õ atyjoknak atyjafiai között, és szállítsd rájok az õ atyjoknak örökségét.
8 Izráel fiainak pedig szólj, mondván: Mikor valaki meghal, és fia nem leend annak, akkor adjátok annak örökségét az õ leányának.
9 Ha pedig nem leend néki leánya, akkor adjátok az õ örökségét az õ testvéreinek.
10 Ha pedig nem leendenek néki testvérei, akkor adjátok az õ örökségét az õ atyja testvéreinek.
11 Ha pedig nem leendenek az õ atyjának testvérei, akkor adjátok az õ örökségét annak, a ki legközelebbi atyjafia az õ nemzetségébõl, és bírja azt. Legyen pedig az Izráel fiainak végezett törvényök, a miképen megparancsolta az Úr Mózesnek.
12 Monda azután az Úr Mózesnek: Menj fel az Abarim hegyére, és lásd meg a földet, a melyet Izráel fiainak adtam.
13 Miután pedig megláttad azt, takaríttatol te is a te népedhez, a miképen oda takaríttatott Áron, a te testvéred;
14 Mivelhogy nem engedétek az én beszédemnek a Czin pusztájában, a gyülekezet versengésének idején, hogy megdicsõítettetek volna engemet ama vizeknél az õ szemeik elõtt. Ezek a versengésnek vizei Kádesnél a Czin pusztájában.
15 Szóla azért Mózes az Úrnak, mondván:
16 Az Úr, a minden test lelkének Istene, rendeljen férfiút a gyülekezet fölé.
17 A ki kimenjen õ elõttök, és a ki bemenjen õ elõttök; a ki kivigye õket, és a ki bevigye õket, hogy ne legyen az Úr gyülekezete olyan mint a juhok, a melyeknek nincsen pásztoruk.
18 Az Úr pedig monda Mózesnek: Vedd melléd Józsuét a Nún fiát, a férfiút, a kiben lélek van, és tedd õ reá a te kezedet.
19 És állasd õt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé, és adj néki parancsolatokat az õ szemeik elõtt.
20 És a te dicsõségedet közöld õ vele, hogy hallgassa õt Izráel fiainak egész gyülekezete.
21 Azután pedig álljon Eleázár pap elé, és kérdje meg õt az Urimnak ítélete felõl az Úr elõtt. Az õ szava szerint menjenek ki, és az õ szava szerint menjenek be, õ és Izráel minden fia õ vele, és az egész gyülekezet.
22 Úgy cselekedék azért Mózes, a miképen parancsolta vala az Úr néki; mert vevé Józsuét, és állatá õt Eleázár pap elé, és az egész gyülekezet elé.
23 És tevé az õ kezét õ reá, és ada néki parancsolatokat, a miképen szólott vala az Úr Mózes által.
28 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ügyeljetek, hogy az én áldozatomat, kenyeremet kedves illatú tûzáldozatul a maga idejében áldozzátok nékem.
3 És mondd meg nékik: Ez a tûzáldozat, a melyet áldozzatok az Úrnak: egy esztendõs, ép bárányokat, naponként kettõt, szüntelen való egészen égõáldozatul.
4 Egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estennen készítsd el.
5 És egy efa lánglisztnek tizedrészét ételáldozatul, megelegyítve egy hin sajtolt olajnak negyedrészével.
6 [Ez] a szüntelen való egészen égõáldozat, a mely Sinai hegyen szereztetett kedves illatú tûzáldozatul az Úrnak.
7 Annak italáldozatja pedig egy hinnek negyedrésze egy-egy bárányhoz. A szenthelyen adj italáldozatot, jó borból az Úrnak.
8 A másik bárányt készítsd el estennen, a reggeli ételáldozat és annak italáldozatja szerint készítsd el azt, jóillatú tûzáldozatul az Úrnak.
9 Szombatnapon pedig áldozz két ép bárányt, esztendõsöket, és két tized [efa] lisztlángot olajjal elegyített ételáldozatul, annak italáldozatjával egybe.
10 Ez a szombati egészen égõáldozat szombatonként, a szüntelen való egészen égõáldozaton és annak italáldozatján kivül.
11 A ti hónapjaitok kezdetén is áldozzatok az Úrnak egészen égõáldozatul két fiatal tulkot, egy kost, és hét egyesztendõs, ép bárányt.
12 És egy-egy tulok mellé olajjal elegyített három tized efa lánglisztet ételáldozatul, egy-egy kos mellé pedig olajjal elegyített két tized efa lánglisztet ételáldozatul.
13 És egy-egy bárány mellé egy-egy tized efa lisztlángot olajjal elegyítve ételáldozatul; égõáldozat ez, kedves illatú tûzáldozat ez az Úrnak.
14 Az azokhoz való italáldozat pedig legyen fél hin bor egy tulok mellé, egy harmad hin egy kos mellé, és egy negyed hin egy bárány mellé. Ez a hónapos egészen égõáldozat [minden] hónap [kezdetén], az esztendõnek hónapjai szerint.
15 És egy kecskebakot is készítsetek el bûnért való áldozatul az Úrnak, a szüntelen való egészen égõáldozaton kívül, annak italáldozatával egyben.
16 Az elsõ hónapban pedig, a hónapnak tizennegyedik napján az Úrnak páskhája van.
17 És e hónapnak tizenötödik napján is ünnep van; hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek.
18 Elsõ napon legyen szent gyülekezés; semmi robota munkát ne végezzetek,
19 Hanem tûzáldozatul egészen égõáldozatot vigyetek az Úrnak: két fiatal tulkot, egy kost, egy esztendõs bárányt hetet, a melyek épek legyenek.
20 És azoknak ételáldozata olajjal elegyített lisztláng legyen; három tizedrész [efát] tegyetek egy tulok mellé, és két tizedrészt egy kos mellé.
21 Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt tegyetek, a hét bárány szerint.
22 És bûnért való áldozatul egy bakot, hogy engesztelés legyen értetek.
23 A reggeli egészen égõáldozaton kívül, (a mely szüntelen való égõáldozat) készítsétek el ezeket.
24 Ezek szerint készítsetek naponként hét napon át kenyeret, kedves illatú tûzáldozatul az Úrnak; a szüntelen való egészen égõáldozaton kívül készíttessék az, annak italáldozatjával egyben.
25 A hetedik napon is legyen néktek szent gyülekezésetek; semmi robota munkát ne végezzetek.
26 A zsengék napján is, a mikor új ételáldozatot visztek az Úrnak a ti hetes ünnepeteken: szent gyülekezésetek legyen néktek; semmi robota munkát ne végezzetek.
27 Hanem vigyetek kedves illatul egészen égõáldozatot az Úrnak: két fiatal tulkot, egy kost, és esztendõs bárányt hetet.
28 És azokhoz való ételáldozatul olajjal elegyített háromtized [efa] lisztlángot egy tulok mellé, két tizedet egy kos mellé.
29 Egy-egy bárány mellé egy-egy tizedrészt, a hét bárány szerint.
30 Egy kecskebakot is, hogy engesztelés legyen értetek.
31 A szüntelen való egészen égõáldozaton és annak ételáldozatján kivül készítsétek [ezeket:] épek legyenek, azoknak italáldozatjokkal egyben.
29 A hetedik hónapban pedig a hónapnak elsõ napján szent gyülekezésetek legyen néktek. Semmi robota munkát ne végezzetek; kürt zengésének napja legyen az néktek.
2 És készítsetek el kedves illatul egészen égõáldozatot az Úrnak, egy fiatal tulkot, egy kost, esztendõs ép bárányt hetet.
3 És azokhoz ételáldozatul olajjal elegyített három tized [efa] lisztlángot a tulok mellé, két tizedrészt a kos mellé;
4 És egy-egy tizedrészt egy-egy bárány mellé, a hét bárány szerint;
5 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, hogy engesztelés legyen értetek,
6 az újhold egészen égõáldozatján és annak ételáldozatján kivül, és a szüntelen való egészen égõáldozaton és annak ételáldozatján, és azoknak italáldozatjokon kivül, az õ rendjök szerint, kedves illatú tûzáldozatul az Úrnak.
7 E hetedik hónapnak tizedik napján is szent gyülekezésetek legyen néktek; és sanyargassátok meg magatokat, semmi munkát ne végezzetek;
8 És vigyetek az Úrnak kedves illatú egészen égõáldozatul: egy fiatal tulkot, egy kost, esztendõs bárányt hetet, épek legyenek;
9 És azoknak ételáldozatául olajjal elegyített három tized [efa] lisztlángot a tulok mellé; két tizedrészt az egy kos mellé;
10 Egy-egy tizedrészt egy-egy bárány mellé, a hét bárány szerint.
11 Egy kecskebakot bûnért való áldozatul, az engesztelésre való bûnáldozaton kivül, és a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak ételáldozatán és azoknak italáldozatjokon kivül.
12 A hetedik hónapnak tizenötödik napján is szent gyülekezésetek legyen néktek; semmi robota munkát ne végezzetek, és az Úrnak ünnepét hét napon ünnepeljétek.
13 És vigyetek az Úrnak egészen égõáldozatot, kedves illatú tûzáldozatul: tizenhárom fiatal tulkot, két kost, esztendõs bárányt tizennégyet, épek legyenek.
14 És azoknak ételáldozatául olajjal elegyített lisztlángból három tizedrész [efát] egy-egy tulok mellé, a tizenhárom tulok szerint, két tizedrészt egy-egy kos mellé, a két kos szerint.
15 És egy-egy tizedrészt minden bárány mellé, a tizennégy bárány szerint.
16 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.
17 Másodnapon pedig tizenkét fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendõsöket.
18 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a kosok mellé, a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint.
19 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak ételáldozatján és azoknak italáldozatjokon kivül.
20 Harmadnap pedig tizenegy fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendõsöket.
21 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;
22 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton és annak ételáldozatján és italáldozatján kivül.
23 Negyednapon pedig tíz fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendõsöket.
24 Azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;
25 És egy kecskebakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.
26 És ötödnapon kilencz fiatal tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendõsöket:
27 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, azoknak számok szerint, a szokás szerint.
28 És egy bakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.
29 És hatodnapon nyolcz tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendõsöket.
30 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;
31 És egy bakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton kívül, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.
32 És hetedik napon hét tulkot, két kost, tizennégy ép bárányt, esztendõsöket;
33 És azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat a tulkok mellé, a kosok mellé és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;
34 És egy bakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton kívül, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.
35 Nyolczadnapon bezáró ünnepetek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek;
36 Hanem vigyetek az Úrnak egészen égõáldozatot, kedves illatú tûzáldozatul: egy tulkot, egy kost, hét ép bárányt, esztendõsöket;
37 Azoknak ételáldozatjokat és italáldozatjokat, a tulok mellé, a kos mellé, és a bárányok mellé, az õ számok szerint, a szokás szerint;
38 És egy bakot bûnért való áldozatul, a szüntelen való egészen égõáldozaton, annak ételáldozatján és italáldozatján kívül.
39 Ezeket áldozzátok az Úrnak a ti ünnepeiteken, azokon kívül, a miket fogadásból, és szabad akaratból áldoztok, a ti egészen égõáldozataitokul, ételáldozataitokul, italáldozataitokul, és hálaáldozataitokul.
40 És megmondá Mózes Izráel fiainak mind azokat, a melyeket az Úr parancsolt vala Mózesnek.
30 És szóla Mózes az Izráel fiai közt lévõ törzsek fejeinek, mondván: Ez az a beszéd, a melyet parancsolt az Úr:
2 Ha valamely férfi fogadást fogad az Úrnak, vagy esküt tesz, hogy lekötelezze magát valami kötésre: meg ne szegje az õ szavát; a mint az õ szájából kijött, egészen úgy cselekedjék.
3 Ha pedig asszony fogad fogadást az Úrnak, és kötésre kötelezi le magát az õ atyjának házában az õ fiatalságában;
4 És hallja az õ atyja az õ fogadását, vagy kötelezését, a melylyel lekötelezte magát, és nem szól arra az õ atyja: akkor megáll minden õ fogadása, és minden kötelezés is, a melylyel lekötelezte magát, megálljon.
5 Ha pedig megtiltja azt az õ atyja azon a napon, a melyen hallotta: nem áll meg semmi fogadása és kötelezése, a melylyel lekötelezte magát, és az Úr is megbocsát néki, mert az õ atyja tiltotta meg azt.
6 Ha pedig férjhez megy, és így terhelik õt az õ fogadásai vagy ajkán kiszalasztott szava, a melylyel lekötelezte magát;
7 És hallja az õ férje, és nem szól néki azon a napon, a melyen hallotta azt: akkor megállanak az õ fogadásai, és az õ kötelezései is, a melyekkel lekötelezte magát, megálljanak.
8 Ha pedig azon a napon, a melyen hallja a férje, megtiltja azt: akkor erõtlenné teszi annak fogadását, a melyet magára vett, és az õ ajakinak kiszalasztott szavát, a melylyel lekötelezte magát; és az Úr is megbocsát néki.
9 Az özvegy asszonynak pedig és az elváltnak minden fogadása, a melylyel lekötelezi magát, megáll.
10 Ha pedig az õ férjének házában tesz fogadást, vagy esküvéssel kötelezi magát valami kötésre:
11 Ha hallotta az õ férje és nem szólt arra, nem tiltotta meg azt: akkor annak minden fogadása megáll, és minden kötelezése, a melylyel lekötelezte magát, megálljon.
12 De ha a férje teljesen erõtlenné teszi azokat azon a napon, a melyen hallotta: nem áll meg semmi, a mi az õ ajakin kijött, sem fogadása, sem az õ maga lekötelezése; az õ férje erõtlenné tette azokat, és az Úr megbocsát néki.
13 Minden fogadását, és minden esküvéssel való kötelezését a maga megsanyargattatására, a férje teszi erõssé, és a férje teszi azt erõtlenné.
14 Hogyha nem szólván nem szól néki a férje egy naptól fogva más napig, akkor megerõsíti minden fogadását, vagy minden kötelezését, a melyeket magára vett; megerõsíti azokat, mert nem szól néki azon a napon, a melyen hallotta azt.
15 Ha pedig azután teszi erõtelenekké azokat, minekutána hallotta vala: õ hordozza az õ bûnének terhét.
16 Ezek azok a rendelések, a melyeket parancsolt az Úr Mózesnek, a férj és az õ felesége között, az atya és leánya között, mikor még fiatalságában az õ atyjának házában [van.]
31 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
2 Állj bosszút Izráel fiaiért a Midiánitákon, azután a te népeidhez takaríttatol.
3 Szóla azért Mózes a népnek, mondván: Készítsétek fel magatok közül a viadalra való embereket, és induljanak Midián ellen, hogy bosszút álljanak az Úrért Midiánon.
4 Ezret-ezret egy-egy törzsbõl, Izráelnek minden törzsébõl küldjetek a hadba.
5 Kiválogatának azért Izráel ezereibõl, ezeret törzsenként, tizenkét ezeret, viadalra készet.
6 És elküldé õket Mózes, törzsenként ezeret-ezeret a hadba, és velök Fineást, Eleázár papnak fiát is a hadba; és a szent edények és a riadó kürtök valának az õ keze alatt.
7 És harczolának Midián ellen, a miképen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, és minden férfiút megölének.
8 A Midián királyait is megölék, azoknak levágott népeivel egybe: Evit, Rékemet, Czúrt, Húrt, és Rebát, Midiánnak öt királyát; és Bálámot a Beór fiát is megölék fegyverrel.
9 És fogságba vivék Izráel fiai a Midiániták feleségeit és azoknak kisdedeit, és azoknak minden barmát és minden nyáját, és minden vagyonát prédára veték.
10 Minden városukat pedig az õ lakhelyeik szerint, és minden falvaikat tûzzel megégeték.
11 És elvivének minden ragadományt és minden prédát mind emberekbõl, mind barmokból.
12 És vivék Mózeshez és Eleázár paphoz, és Izráel fiainak gyülekezetéhez a foglyokat, a prédát és a ragadományokat a táborba, a mely a Moáb mezõségén vala a Jordán mellett, Jérikhó átellenében.
13 Kimenének azért Mózes és Eleázár pap, és a gyülekezetnek minden fejedelme õ eléjök a táboron kívül.
14 És megharaguvék Mózes a hadnak vezetõire, az ezredesekre és századosokra, a kik megjöttek vala a harczról.
15 És monda nékik Mózes: Megtartottátok-é életben mind az asszonyokat?
16 Ímé õk voltak, a kik Izráel fiait Bálám tanácsából hûtlenségre bírták az Úr ellen a Peór dolgában; és lõn csapás az Úr gyülekezetén.
17 Most azért öljetek meg a kisdedek közül minden finemût; és minden asszonyt is, a ki férfit ismert azzal való hálás végett, megöljetek.
18 Minden leánygyermeket pedig, a kik nem háltak férfiúval, tartsatok életben magatoknak.
19 Ti pedig maradjatok a táboron kivül hét napig; a ki megölt valakit, és a ki hullát érintett, mind tisztítsátok meg magatokat harmad és hetednapon, magatokat és foglyaitokat.
20 Minden ruhát, minden bõrbõl való eszközt, minden kecskeszõrbõl való készítményt és minden faedényt; tisztítsátok meg magatokat.
21 És monda Eleázár pap a vitézeknek, a kik elmentek vala a hadba: Ez a törvény rendelése, a melyet parancsolt vala az Úr Mózesnek:
22 Az aranyat, ezüstöt, rezet, vasat, az ónt és ólmot bizonyára;
23 Minden egyebet [is], a mi állja a tüzet, vigyetek át a tûzön, és megtisztíttatik, de a tisztító vízzel is tisztíttassék meg; mindazt pedig, a mi nem állja a tûzet, vízen vigyétek át.
24 Ruháitokat pedig mossátok meg a hetedik napon, és tiszták lesztek: és azután bemehettek a táborba.
25 Újra szóla az Úr Mózesnek, mondván:
26 Vedd számba az elfoglalt prédát, mind emberben, mind baromban, te és Eleázár, a pap, és a gyülekezet atyáinak fejei.
27 És oszszad a prédát két részre: a hadakozók között, a kik hadba mentek, és az egész gyülekezet között.
28 És végy részt az Úrnak a hadakozó férfiaktól, akik hadba mentek: ötszázból egy lelket, az emberek közül, az ökrök közül, a szamarak közül, és a juhok közül.
29 Azoknak fele részébõl vegyétek, és adjad Eleázárnak, a papnak, felemelt áldozatul az Úrnak.
30 Az Izráel fiainak járó fele részbõl pedig egy elfogottat végy ötvenbõl: emberekbõl, ökrökbõl, szamarakból, juhokból, és minden baromból; és adjad azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére.
31 És úgy cselekedék Mózes és Eleázár, a pap, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
32 És vala az a préda, [azaz] annak a zsákmánynak maradéka, a mit a hadakozó nép zsákmányolt: hatszáz hetvenöt ezer juh.
33 És hetvenhét ezer ökör.
34 És hatvanegy ezer szamár.
35 Emberi lélek pedig: a leányok közül, a kik nem ismertek vala férfival való egyesülést, ilyen lélek összesen harminczkét ezer.
36 Vala pedig az [egyik] fele, azoknak része, a kik hadba mentek vala: számszerint háromszáz harminczhét ezer és ötszáz juh.
37 Vala pedig az Úrnak része a juhokból: hatszáz és hetvenöt.
38 Az ökör pedig: harminczhat ezer; és azokból az Úrnak része: hetvenkettõ.
39 És a szamár: harmincz ezer és ötszáz; azokból az Úrnak része: hatvanegy.
40 Emberi lélek pedig tizenhat ezer; és azokból az Úrnak része: harminczhét lélek.
41 És adá Mózes az Úrnak részét felemelt áldozatul Eleázárnak, a papnak, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
42 Az Izráel fiainak esõ [másik] fele részbõl pedig, a melyet elválasztott Mózes a hadakozó férfiakétól.
43 (Vala pedig a gyülekezetre esõ felerész juhokból: háromszáz harminczhét ezer és ötszáz;
44 Ökör: harminczhat ezer;
45 Szamár: harmincz ezer és ötszáz:
46 Emberi lélek: tizenhat ezer.)
47 Az Izráel fiainak esõ fele részbõl pedig egy elfogottat vett Mózes ötvenbõl, az emberekbõl és a barmokból; és adá azokat a lévitáknak, a kik ügyelnek az Úr hajlékának ügyére, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.
48 És járulának Mózeshez a had ezereinek vezetõi, az ezredesek és századosok.
49 És mondának Mózesnek: Szolgáid megszámlálták a hadakozó férfiakat, a kik a mi kezünk alatt voltak, és senki közülünk el nem veszett.
50 Hoztunk azért az Úrnak való áldozatul kiki a mit talált: aranyeszközöket, karlánczokat, karpereczeket, gyûrûket, fülönfüggõket, nyaklánczokat, hogy engesztelést végezzünk a mi lelkünkért az Úr elõtt.
51 És elvevé Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat õ tõlök, [és] a megkészített eszközöket [is] mind.
52 És mindaz az arany, a melyet felemelt áldozatul vivének az Úrnak, tizenhat ezer hétszáz és ötven siklus vala az ezeredesektõl és századosoktól.
53 A hadakozó férfiak közül kiki magának zsákmányolt.
54 Miután elvette vala Mózes és Eleázár, a pap, az aranyat az ezeredesektõl és századosoktól, bevivék azt a gyülekezetnek sátorába, Izráel fiaira való emlékeztetõül az Úr elé.
32 Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely marhatartani való hely:
2 Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván:
3 Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon:
4 A föld, a melyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete elõtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig [sok] marhájok van.
5 És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid elõtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon.
6 Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok?
7 És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, a melyet adott nékik az Úr?
8 A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám õket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet;
9 Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izráel fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, a melyet adott vala nékik az Úr.
10 Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván:
11 Nem látják meg azok az emberek, a kik feljöttek Égyiptomból, húsz esztendõstõl fogva és feljebb, azt a földet, a mely felõl megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak én utánam;
12 Kivéve a Kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után.
13 És megharaguvék az Úr Izráelre, és bujdostatá õket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, a mely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei elõtt.
14 És ímé feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bûnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen.
15 Hogyha elfordultok az õ utaitól, még tovább is otthagyja õt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.
16 És járulának közelebb õ hozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat;
17 Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai elõtt, míg beviszszük õket az õ helyökre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt.
18 Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, a míg Izráel fiai közül meg nem kapja kiki az õ örökségét.
19 Mert nem veszünk mi részt az örökségben õ velök a Jordánon túl és tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felõl.