Bible in 90 Days
10 A Filiszteusok pedig hadakoznak vala az Izráellel, és megfutamodék Izráel népe a Filiszteusok elõtt, és [néhányan] a sebek miatt el is hullának a Gilboa hegyén.
2 Elérék pedig a Filiszteusok Sault és az õ fiait, és megölék a Filiszteusok Jonathánt, Abinádábot és Malkisuát, a Saul fiait.
3 És a viadal igen heves volt Saul körül, és rátalálván a kézívesek, nyilakkal megsebesíték õt.
4 És monda Saul az õ fegyverhordozójának: Vond ki fegyveredet, és verj által engem vele, mert netalán eljõnek e körülmetéletlenek, és meggyaláznak engemet. De fegyverhordozója nem akará, mert igen fél vala. Ragadá azért Saul a fegyvert, és belé bocsátkozék.
5 Látván pedig az õ fegyverhordozója, hogy Saul immár meghalt, õ is a fegyverbe bocsátkozék, és meghala.
6 Meghala azért Saul és az õ három fia, és egész háznépe is egyetemben meghala.
7 Mikor pedig meglátták Izráelnek minden férfiai, a kik a völgyben valának, hogy õk megfutamodtak, és hogy Saul és az õ fiai megholtak: pusztán hagyák városaikat és elfutának. Akkor eljövének a Filiszteusok, és azokba beszállának.
8 Lõn pedig másodnap, eljövének a Filiszteusok, hogy a holtakat kifoszszák, és megtalálák Sault és az õ fiait, halva feküdvén a Gilboa hegyén.
9 És kifoszták õt, és elvevék fejét és az õ fegyvereit, és elküldék a Filiszteusok minden tartományába köröskörül, hogy hírül adják bálványaiknak és a népnek.
10 Az õ fegyvereit isteneik házába helyezék el, fejét pedig Dágon templomában akasztották fel.
11 Mikor pedig meghallotta az egész Jábesgileád, hogy mit cselekedtek a Filiszteusok Saullal:
12 Feltámadának mindnyájan az erõs férfiak, és elvivék Saulnak és az õ fiainak testét; és Jábesbe vivén, eltemeték azoknak csontjaikat a tölgyfa alatt Jábesben, és bõjtölének hetednapig.
13 Meghala azért Saul az õ gonoszsága miatt, mivel vétkezett az Úr ellen, az Úrnak igéje ellen, melyet nem õrzött meg, sõt az ördöngöst is megkereste, hogy megkérdezze;
14 És nem az Urat kérdé. Ezért elveszté õt, és adá az õ országát Dávidnak, az Isai fiának.
11 És gyûlének az Izráeliták mindnyájan Dávidhoz Hebronba, mondván: Ímé mi a te csontod és a te tested vagyunk;
2 Ezelõtt is, még mikor Saul volt a király, te voltál az, a ki az Izráelt ki- és bevezetéd, és ezt mondotta a te Urad Istened néked: Te legelteted az én népemet, az Izráelt, és te leszel vezér az én népemen, az Izráelen.
3 Elmenének azért mindnyájan az Izráel vénei a királyhoz Hebronba, és szövetséget tõn Dávid velök Hebronban az Úr elõtt; és királylyá kenték Dávidot Izráel felett, az Úrnak Sámuel által való beszéde szerint.
4 Elméne akkor Dávid és az egész Izráel Jeruzsálembe; ez Jebus (ott a Jebuzeusok voltak a föld lakosai).
5 És mondának Jebus lakói Dávidnak: Ide be nem jössz! De megvevé Dávid a Sion várát; ez a Dávid városa;
6 Mert ezt mondotta vala Dávid: A ki legelõször egy Jebuzeust levág, elõljáró és vezér legyen. Felméne azért legelõször Joáb, a Séruja fia; és lõn elõljáróvá.
7 Azután lakék Dávid a várban, azért nevezék azt Dávid városának.
8 És megépíté Dávid a várost Millótól fogva egészen körül; Joáb pedig megépíté a városnak maradékát.
9 És folytonosan emelkedék Dávid; mert a Seregek Ura vala õ vele.
10 Ezek pedig a hõsök elõljárói, a kik Dávid mellett valának, a kik erõsen forgolódának vele az õ királyságáért egész Izráellel, hogy királylyá válaszszák õt Izráel felett, az Úr beszéde szerint.
11 Ezek számszerint a hõsök, a kik Dávid körül valának: Jásobeám, Hakhmoni fia, a harmincznak elõljárója; ez emelte vala fel az õ kopjáját háromszáz ellen, a kiket egyszerre megsebesíte.
12 Ezután Eleázár, az Ahóhita Dódó fia; a ki a három hõs közül [egy] vala.
13 Õ vala Dáviddal Pasdamimban, a hová összegyûlének a Filiszteusok viadalra. Egy darab föld árpával vala tele, és a nép elmenekült a Filiszteusok elõl.
14 De õk megállának ott annak a darab földnek a közepén, és megtartották azt, és megverék a Filiszteusokat, és az Úr megszabadítá õket nagy szabadítással.
15 Továbbá, mikor alámentek hárman a harmincz fõember közül Dávidhoz, a kõsziklához, az Adullám barlangjába; a Filiszteusok pedig tábort járának a Réfaim völgyben.
16 (Dávid az erõsségben vala akkor, a Filiszteusok hada pedig Bethlehemnél.)
17 Kivána Dávid [vizet,] és monda: Óh, ki adhatna nékem innom a Bethlehem kapuja elõtt való forrásnak vizébõl!
18 Akkor keresztülvágták magokat hárman a Filiszteusok táborán, és vizet merítének a Bethlehem forrásából, mely a kapu elõtt vala, és felvivék, és menének Dávidhoz; de Dávid nem akara inni, hanem kitölté azt az Úrnak.
19 És monda: Távoztassa el tõlem az én Istenem, hogy ezt cselekedném. Avagy e férfiaknak vérét igyam-é meg, a kik életöket halálra vetették? Mert õk ezt életök veszedelmével hozták. És [semmiképen] nem akara inni. Ezt cselekedé a három hõs.
20 És Abisai, a Joáb testvére vala e háromnak elõljárója; õ ragadott vala dárdát háromszáz ellen, [a kiket] megsebesíte; és õ volt a leghíresebb a három között.
21 A három közül a kettõnél híresebb vala, azért volt azok elõljárója; de azért [egymaga] még sem ért föl a hárommal.
22 Benája, a Jojada fia, vitéz férfiúnak fia Kabséelbõl, a ki nagy dolgokat cselekedék; õ ölte meg Moáb két oroszlánját, és õ méne alá a verembe, s ölte meg az oroszlánt, mikor havas idõ volt.
23 Ugyanez ölé meg az Égyiptombeli férfit, akinek magassága öt sing volt, és oly dárda vala az Égyiptombeli férfiú kezében, mint a szövõ zugoly. Szembeszálla vele egy pálczával, s kiragadá az Égyiptombeli ember kezébõl a dárdát, és saját dárdájával általveré.
24 Ezeket cselekedte Benája, a Jojada fia, a ki híres vala a három hõs között.
25 Híres vala õ a harmincz között, de azzal a hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.
26 A seregnek pedig [ezek] vitézei: Asael, a Joáb testvére; Elhanán, Dódónak fia, ki Bethlehembeli vala.
27 Haróritból való Sammót, Pélomból való Héles,
28 Tékoabeli Hira, Ikkés fia, Anatótbeli Abiézer,
29 Húsatbeli Sibbékai, Ahóhitbeli Hirai.
30 Nétofátbeli Maharai, Nétofátbeli Héled, Bahána fia;
31 Ittai, Ribai fia, a Benjámin fiainak Gibea városából való; Pirátonbeli Benája;
32 Húrai, a Gaás völgyébõl való; Arbátbeli Abiel;
33 Baharumi Azmávet, Saálbonitbeli Eliáhba;
34 Gisonbeli Hásem fiai: Jonathán, Hararitbeli Ságé fia.
35 Hararitbeli Ahiám, Sákár fia; Elifál, Úr fia,
36 Mekerátbeli Héfer, Pélonbeli Ahija,
37 Kármelbõl való Hésró, Naárai, Ezbái fia,
38 Jóel, Nátán testvére; Mibhár, Géri fia;
39 Sélek, Ammon nemzetségébõl való; Berótbeli Naárai, Joábnak, a ki Séruja fia vala, fegyverhordozója;
40 Itrébeli Hira, Itrébeli Gáreb,
41 Hitteus Uriás, Zabád, Ahlai fia;
42 Hadina, a Rúben nemzetségébõl való Siza fia, ki a Rúbeniták elõljárója vala, és vele harminczan valának.
43 Hanán, Maaka fia, és Mitnibeli Jósafát,
44 Asterátbeli Uzzija; Sáma és Jéhiel, Aroerbeli Hótám fiai.
45 Jidiháel, Simri fia, és az õ testvére, Joha, Tisibeli.
46 Mihávimbeli Eliel, Jéribai és Jósávia, Elnaám fia, és Jitma, Moáb nemzetségébõl való.
47 Eliel és Obed és Jaásiel, Mésóbájából valók.
12 Ezek azok, a kik Dávidhoz menének Siklágba, mikor Saul, a Kis fia miatt még számkivetésben vala, a kik a hõsöknek a harczban segítõi voltak.
2 Ívesek, a kik mind jobb-, mind balkézre kõvel [hajítanak ]és nyíllal lõnek vala, a kik Saul atyjafiai közül valók valának, Benjámin nemzetségébõl.
3 Elõljáró vala Ahiézer és Joás, a Gibeabeli Semáa fiai és Jéziel és Pélet, Azmávet fiai, Beráka és Jéhu, Anatótból,
4 És a Gibeonbeli Ismája, a harmincz közül való hõs, a kiknek elõljárójok is vala; Irméja, Jaháziel, Johanán és Gederátbeli Józabád,
5 Elúzai, Jérimót, Behália, Semária és Hárufbeli Sefátja,
6 Elkána, Isija, Azaréel, Jóézer és a Kóré nemzetébõl való Jásobéám.
7 Joéla és Zebádja, a Gedorból való Jérohám fiai.
8 A Gáditák közül is menének Dávidhoz, mikor a pusztában vala az erõsségben, erõs és hadakozó férfiak, paizsosok, dárdások, a [kiknek] orczájok, mint az oroszlánnak orczája és gyorsaságra hasonlók a hegyen lakozó vadkecskékhez.
9 Ézer az elsõ, Obádia második, Eliáb harmadik,
10 Mismanna negyedik, Jirméja ötödik,
11 Attai hatodik, Eliel hetedik,
12 Nyolczadik Johanán, kilenczedik Elzabád,
13 Tizedik Jirméja, tizenegyedik Makbánnai.
14 Ezek voltak fõemberek a seregben a Gád fiai közül; a legkisebbek egyike száz ellen, a legnagyobbak egyike ezer ellen!
15 Ezek azok, a kik a Jordánon átmentek volt az elsõ hónapban, noha az [árvíz] a partot felülmúlta, és elûzték mindazokat, a kik a völgyben [valának] napkelet felõl és napnyugot felõl.
16 Jövének Dávidhoz a Benjámin és a Júda fiai közül is az erõsségbe.
17 És kiméne Dávid elejökbe, és felelvén, monda nékik: Hogyha békesség okáért jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, az én szívem egy lesz ti veletek; ha pedig meg akartok csalni, [hogy eláruljatok] az én ellenségeimnek, holott semmi gonoszságot nem követtem el: lássa meg a mi atyáink Istene és büntessen meg.
18 A lélek pedig felindítá Amásait, a harmincznak fejedelmét, [s monda:] Óh Dávid, tied [vagyunk] és te veled [leszünk,] Isai fia! Békesség, békesség néked, békesség a te segítõidnek is, mert megsegít téged a te Istened! Magához fogadá azért õket Dávid, és fõemberekké tevé a seregben.
19 Ennekfelette Manasséból is hajlának Dávidhoz, mikor a Filiszteusokkal együtt Saul ellen ment volna harczolni; de nem segéllék õket; mert tanácsot [tartván,] haza küldék a Filiszteusok fejedelmei, mondván: A mi fejünk veszésével fog visszamenni az õ urához, Saulhoz.
20 Mikor visszatére Siklágba, hajlának õ hozzá a Manassé fiai közül Adna, Józabád, Jediháel, Mikáel, Józabád, Elihu és Sillétai, a kik a Manasse [nemzetségé]bõl való ezerek elõljárói [voltak.]
21 És ezek Dávidnak segítségül voltak az [ellenség] seregei ellen; mert fejenként mind erõs vitézek valának, és vezérek a seregben.
22 Annakfelette minden nap mennek vala Dávidhoz, hogy segítségére legyenek néki, míg [serege] nagygyá lõn, mint az Istennek tábora.
23 Ezek pedig számszerint a viadalhoz készült elõljárók, a kik Dávidhoz mentek vala Hebronban, hogy õt Saul helyett az országban királylyá válaszszák, az Isten ígérete szerint.
24 A Júda fiai közül, a kik paizst és kopját viselének hatezernyolczszáz vala harczra készen.
25 A Simeon fiai közül [vitéz] férfiak a viadalra, hétezerszáz.
26 A Lévi fiai közül négyezerhatszáz [vala.]
27 Jojada is, ki az Áron fiai között elõljáró vala, és õ vele háromezerhétszáz.
28 És az ifjú Sádók, a ki igen erõs vala, és az õ atyja házából huszonkét fõember.
29 A Benjámin fiai közül, a kik Saul atyjafiai valának, háromezer; mert még azok közül sokan hûségesen õrizik vala a Saul házát.
30 Az Efraim fiai közül húszezernyolczszáz, igen vitézek, a kik az õ nemzetségökben híres férfiak valának;
31 Manassénak félnemzetségébõl pedig tizennyolczezer, kik névszerint kijelöltetének, hogy elmenjenek és Dávidot királylyá válaszszák.
32 Az Izsakhár fiai közül, a kik felismerék az idõ alkalmatos voltát, hogy tudnák, mit kellene Izráelnek cselekednie, kétszáz fõember és az õ rokonaik mind [hallgatnak vala] beszédjökre.
33 A Zebulon [fiai] közül a harczra kimenõk, minden hadiszerszámokkal felkészülve, ötvenezeren valának, [készek] a viadalra állhatatos szívvel.
34 A Nafthali [nemzetségé]bõl ezer fõember vala; és õ velek paizszsal s kopjával harminczhétezer vala.
35 A Dániták közül, a kik a viadalhoz készek valának, huszonnyolczezerhatszázan voltak.
36 És az Áser [fiai] közül a hadakozók és az ütközethez készek negyvenezeren valának.
37 A Jordánon túl lakozók közül, [azaz] a Rúbeniták, Gáditák és a Manasse nemzetségének fele közül, minden viadalhoz való szerszámokkal egyetemben, [jöttek] százhúszezeren.
38 Mindezek hadakozó férfiak, a viadalra elkészülve, egy értelemmel mentek vala Hebronba, hogy Dávidot az egész Izráel felett királylyá válaszszák, sõt ezeken kivül is az egész Izráel egy szívvel [azon] volt, hogy Dávidot királylyá válaszszák.
39 És ott maradának Dáviddal harmadnapig, s esznek és isznak vala; mert az õ atyjokfiai készítettek vala nékik;
40 És úgy a szomszédságukban levõk, mint [mások] Izsakhárig, Zebulonig és Nafthaliig hoznak vala kenyereket szamarakon, tevéken, öszvéreken és ökrökön, eleséget, lisztet, fügét, aszuszõlõt, bort, olajat, [vágó]barmokat, juhokat számtalan sokat; mert nagy öröm vala Izráelben.
13 Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és századoknak fejeivel és minden elõljárókkal.
2 És monda Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az Úrtól, a mi Istenünktõl [van:] küldjünk el mindenfelé a mi atyánkfiaihoz, a kik [otthon] maradtak Izráel minden tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az õ városaik és vidékeik szerint, hogy [õk is] gyûljenek hozzánk.
3 Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törõdtünk vele.
4 És monda az egész gyülekezet, hogy úgy kell cselekedni; mert igaznak [láttaték] e dolog az egész nép elõtt.
5 Összegyûjté azért Dávid mind az Izráel népét Égyiptomnak Nilus folyóvizétõl fogva egészen Hámátig, hogy az Istennek ládáját elhozzák Kirjáth-Jeárimból.
6 Felméne azért Dávid és vele az egész Izráel Baalába [vagy] Kirjáth-Jeárimba, a mely Júdában van, hogy onnan elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az õ nevérõl neveztetik, a ki a Khérubok közt ül.
7 És helyhezteték az Isten ládáját az Abinádáb házából [egy] új szekérre; Uzza és Ahió vezetik vala a szekeret.
8 Dávid pedig és az egész Izráel tánczolnak vala az Isten elõtt teljes erõvel, énekekkel, cziterákkal, hegedûkkel, dobokkal, czimbalmokkal és kürtökkel.
9 Mikor pedig jutottak a Kidon szérûjéhez, Uzza reá tevé kezét a ládára, hogy megtartsa, mert az ökrök félre tértek vala.
10 És az Úrnak haragja felgerjede Uzza ellen, és õt megveré, hogy reá tevé kezét a ládára, s meghala ugyanott az Isten elõtt.
11 Akkor Dávid igen megdöbbene, hogy az Úr [ily] csapással sujtá Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Péres-Uzzának nevezik.
12 És félni kezde Dávid azon a napon Istentõl, mondván: Miképen merjem magamhoz bevinni az Isten ládáját?!
13 És nem vivé be Dávid magához a ládát a Dávid városába, hanem elhelyezé azt a Gitteus Obed-Edom házában.
14 És az Isten ládája Obed-Edom házában volt három hónapig; és megáldá az Úr Obed-Edom házát és mindenét, valamije volt.
14 Külde pedig Hírám, Tírus királya Dávidhoz követeket: czédrusfákat, kõmíveseket és ácsmestereket, hogy néki házat csináljanak.
2 És megismeré Dávid, hogy az Úr õt megerõsítette a királyságban Izráel felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott vala az õ országa az õ népéért, az Izráelért.
3 Võn pedig Dávid még [több] feleséget Jeruzsálemben, és nemze Dávid még [több] fiakat és leányokat.
4 És ezek neveik azoknak, a kik születtek néki Jeruzsálemben: Sammua, Sobáb, Nátán és Salamon,
5 Ibhár, Elisua és Elpélet,
6 Nógah, Néfeg és Jáfia,
7 Elisáma, Beheljada és Elifélet.
8 Megértvén pedig a Filiszteusok, hogy Dávid királylyá kenetett fel az egész Izráel felett, feljövének mind a Filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Mely dolgot mikor Dávid meghallott, azonnal ellenök ment.
9 A Filiszteusok pedig eljövén, elszéledének a Réfaim völgyében.
10 Akkor Dávid megkérdé az Istent, mondván: Felmenjek-é a Filiszteusok ellen, és kezembe adod-é õket? És monda néki az Úr: Menj fel, és kezedbe adom õket.
11 Felmenének azért Baál-perásimba, és ott Dávid õket megveré, és monda Dávid: Az Isten eloszlatá az én ellenségeimet az én kezem által, mint a vizeknek oszlását; azért nevezék azt a helyet Baál- perásimnak.
12 És ott hagyák az õ [bálvány] isteneiket, és Dávid megparancsolá, hogy megégessék azokat.
13 Ismét [feltámadának] a Filiszteusok és a völgyben szétterjeszkedtek.
14 Azért Dávid ismét megkérdé az Istent, és monda az Isten néki: Ne menj fel utánok, hanem fordulj el tõlök, és menj reájok a szederfák irányában;
15 És mikor hallándod a járás dobogását a szederfák tetején, akkor menj ki a viadalra; mert az Isten te elõtted megyen, hogy megverje a Filiszteusok táborát.
16 Dávid azért úgy cselekedék, a mint néki Isten meghagyta volt, és vágák a Filiszteusok táborát Gibeontól fogva szinte Gézerig.
17 És elterjede Dávid híre az országokban, és az Úr adá a tõle való félelmet minden pogányokra.
15 Csináltata pedig Dávid magának házakat az õ városában; és helyet készített az Isten ládájának, és annak sátort állított fel.
2 Akkor monda Dávid: Nem [szabad] másnak hordozni az Isten ládáját, hanem csak a Lévitáknak, mert az Úr õket választotta, hogy hordozzák az Isten ládáját, és néki szolgáljanak mindörökké.
3 Összegyûjté azért Dávid Jeruzsálembe az egész Izráel népét, hogy az Úr ládáját az õ helyére vitesse, melyet számára csináltatott vala.
4 Összegyûjté Dávid az Áron fiait is és a Lévitákat.
5 A Kéhát fiai között fõ vala Uriel, és az õ atyjafiai százhúszan [valának.]
6 A Mérári fiai között Asája volt a fõ, és az õ atyjafiai kétszázhúszan [valának.]
7 A Gerson fiai között Jóel volt a fõ, és az õ atyjafiai százharminczan [valának.]
8 Az Elisáfán fiai között Semája volt a fõ, és az õ atyjafiai kétszázan [valának.]
9 A Hebron fiai között Eliel volt a fõ, és az õ atyjafiai nyolczvanan [valának.]
10 Az Uzziel fiai között fõ vala Amminádáb, és az õ atyjafiai száztizenketten.
11 Hivatá akkor Dávid Sádók és Abjátár papokat, a Léviták közül pedig Urielt, Asáját, Jóelt, Sémáját, Elielt és Amminádábot.
12 És monda nékik: Ti vagytok a Léviták családfõi. Szenteljétek meg magatokat s a ti atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izráel Istenének ládáját [arra a helyre, a melyet] készítettem számára.
13 Minthogy kezdettõl fogva nem [mívelték ezt,] az Úr, a mi Istenünk csapást bocsátott reánk, mert nem kerestük õt a rendtartás szerint.
14 Megszentelék azért magokat a papok és a Léviták, hogy vigyék az Úrnak, Izráel Istenének ládáját.
15 És felvevék a Léviták fiai az Isten ládáját, úgy, a mint Mózes meghagyta volt az Úrnak beszéde szerint, a rudakkal vállaikra.
16 És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az õ atyjokfiai közül éneklõket, éneklõszerszámokkal, lantokkal, cziterákkal és czimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt szóval, nagy örömmel.
17 Választák azért a Léviták Hémánt a Jóel fiát, és az õ atyjafiai közül Asáfot, a Berekiás fiát, és a Mérári fiai közül, a kik azoknak atyjokfiai valának, Etánt, a Kúsája fiát.
18 És õ velök együtt az õ atyjokfiait másod renden, Zakariást, Bént, Jeázielt, Semirámótot, Jéhielt, Unnit, Eliábot, Benáját, Maaséját, Mattithját, Elifélet, Miknéját, Obed-Edomot és Jehielt, a kik ajtónállók valának.
19 Éneklõk: Hémán, Asáf és Etán, réz czimbalmokkal, hogy zengedezzenek;
20 Zakariás, Aziel, Semirámót, Jéhiel, Unni, Eliáb, Maaséja és Benája lantokkal a szûzek módjára;
21 Mattithja, Eliféle, Miknéja, Obed-Edom, Jéhiel és Azaziás, hogy énekeljenek cziterákkal a nyolczhúrú szerint.
22 És Kénániás volt a Léviták vezére az éneklésben, õ igazgatá az éneklést, mivel tudós vala.
23 Berekiás és Elkána a láda elõtt való ajtónállók valának:
24 Sébániás pedig és Jósafát, Nétanéel, Amásai, Zakariás, Benája és Eliézer papok kürtölnek vala az Isten ládája elõtt; Obed-Edom és Jéhija, a kik kapunállók valának, a láda után [mennek vala.]
25 Dávid pedig s az Izráel vénei és az ezredek vezérei, a kik elmenének, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját az Obed- Edom házából, nagy örömben valának.
26 Lõn pedig, mikor az Isten megsegíté a Lévitákat, akik az Úr szövetségének ládáját viszik vala, áldozának hét tulokkal és hét kossal.
27 Dávid pedig bíborból csinált ruhába öltözvén, valamint a Léviták mind, a kik a ládát viszik vala, az éneklõk is és Kénániás, a ki az éneklés vezére vala, énekelének (Dávidon pedig gyolcsból csinált efód vala).
28 És az egész Izráel vivé az Úr szövetségének ládáját nagy örömmel, kürtökkel, trombitákkal, czimbalmokkal, zengedezvén lantokkal és cziterákkal.
29 Mikor pedig immár az Úr szövetségének ládája a Dávid városába jutott, Mikál a Saul leánya kitekinte az ablakon, s látván, hogy Dávid király tánczol és vígad, szívében megutálá õt.
16 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.
2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5 Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.
7 Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.
8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.
9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
10 Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
11 Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
12 Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.
13 Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!
14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!
15 Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.
17 Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
19 Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
20 Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:
21 Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.
22 [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.
24 Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;
25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;
26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
27 Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.
28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!
29 Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
30 Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.
31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
32 Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.
33 Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.
34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.
35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
37 Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
38 Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
39 Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;
40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
41 Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.
42 És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].
43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.
17 Lõn pedig, mikor Dávid az õ házában ülne, monda Nátán prófétának: Ímé én czédrusfából csinált házban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig kárpitok alatt.
2 Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami a te szívedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled leend.
3 Azon éjjel pedig lõn az Istennek szava Nátánhoz, mondván:
4 Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Ne te építs nékem házat lakásul;
5 Mert nem laktam én attól fogva házban, mióta az Izráel fiait kihoztam, mind e mai napig, hanem egy hajlékból más hajlékba [mentem] és sátorból [sátorba.]
6 A mely helyeken jártam az Izráel egész népével, szólottam-é vagy egyszer valakinek az Izráel birái közül (a kiknek parancsoltam vala, hogy az én népemet legeltessék), mondván: Miért nem csináltatok nékem czédrusfából házat?
7 Most azért ezt mondjad az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én választottalak téged a juhok mellõl a pásztorkunyhóból, hogy légy vezére az én népemnek, az Izráelnek,
8 És veled voltam mindenütt, valahová mentél, minden ellenségeidet is a te orczád elõl elvesztettem, ennekfelette [oly] hírt szerzettem néked, a minemû hírök van a hatalmasoknak, a kik a földön vannak;
9 Lakóhelyet is adtam az én népemnek, az Izráelnek és elplántálám õt; és lakik az õ helyén, és ki nem mozdul többé, s nem fogják az álnokságnak fiai sanyargatni, mint azelõtt.
10 És attól az idõtõl fogva, hogy megparancsoltam volt, hogy birák legyenek az én népem, az Izráel felett, minden te ellenségeidet megalázám, és azt is jelentém néked, hogy az Úr házat épít néked.
11 És lészen, mikor betelnek a te életed napjai, hogy a te atyáidhoz elmenj, a te magodat feltámasztom te utánad, mely a te fiaid közül való lesz, és az õ országát megerõsítem.
12 Õ épít nékem házat, és megerõsítem az õ királyi székét mindörökké.
13 Én leszek néki atyja, õ pedig fiam lészen, és az én irgalmasságomat õ tõle el nem veszem, mint a hogy a te elõtted valótól elvettem;
14 Hanem megerõsítem õt az én házamban és az én országomban mindörökké, és az õ királyiszéke erõs lesz mindörökké.
15 Mind e beszédek szerint és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
16 Beméne azért Dávid király, és leüle az Úr elõtt, és monda: Ki [vagyok] én, óh Uram Isten, s micsoda az én házam is, hogy engemet eddig juttattál?
17 Sõt még ez is kevés volt elõtted, óh Isten! hanem ennekfelette szólál jövendõt is a te szolgád háza felõl, és mint magas rangú embert, úgy tekintettél engemet, Úr Isten!
18 És mit [kérhetne] Dávid többet te tõled, a te szolgádnak tisztességére, holott te [jól] ismered a te szolgádat?
19 Óh Uram, a te szolgádért és a te szíved szerint cselekedéd mind e nagy dolgokat, hogy kijelentéd mindezeket a csudálatos dolgokat,
20 (Óh Uram, nincsen senki hasonló hozzád, és nincsen Isten náladnál több), mind a szerint, a mint füleinkkel hallottuk.
21 És kicsoda olyan, mint a te néped, az Izráel, egy nemzetség a földön, a melyért elment volna az Isten, hogy megváltaná magának népül; hogy magadnak nagy és rettenetes nevet szerezz, kiûzvén a pogányokat a te néped elõl, a melyet Égyiptomból megszabadítál!
22 És az Izráel népét a te népeddé tevéd mindörökké, és te Uram, nékik Istenök lettél.
23 Most azért Uram, a szó, a melyet szólál a te szolgád felõl és az õ háza felõl, erõsíttessék meg mindörökké, és úgy cselekedjél, a mint szóltál.
24 Maradjon meg és magasztaltassék fel a te neved mindörökké, hogy mondhassák: A Seregek Ura az Izráel Istene, Istene Izráelnek; és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó elõtted.
25 Minthogy te, én Istenem, a te szolgádnak füle hallására megjelentetted, hogy néki házat csinálsz: ezokáért indula meg a te szolgád, hogy könyörgene elõtted.
26 Most azért én Uram, te vagy az Isten, és te szólád e [jó] dolgot a te szolgád felõl.
27 Most azért tessék néked megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen [állandó] mindörökké elõtted; mivelhogy te, Uram, megáldottad, [legyen] azért áldott mindörökké.
18 Ezek után pedig megveré Dávid a Filiszteusokat, és megalázá õket, és Gáth városát faluival együtt elvevé a Filiszteusok kezébõl.
2 A Moábitákat is megveré; és a Moábiták Dávidnak adófizetõ szolgái lettek.
3 Továbbá megveré Dávid Hámátban Hadadézert is, Sóbának királyát, mikor elindult vala, hogy az Eufrátes folyóvízig vesse birodalmának határát.
4 Dávid pedig nyere õ tõle ezer szekeret és hétezer lovast és húszezer gyalogost; és minden szekeres lovaknak inait elvagdaltatá Dávid, és csak száz szekérbe valót tarta meg azokból.
5 És mikor eljövének Damaskusból a Siriabeliek, hogy megsegéllenék Hadadézert, a Sóba királyát: levága Dávid a Siriabeliek közül huszonkétezer férfit.
6 És rendele Dávid [tiszttartókat] Siriában, a hol Damaskus van; és lettek a Siriabeliek Dávidnak adófizetõ szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, a merre csak ment.
7 És vevé Dávid az arany paizsokat, a melyeket a Hadadézer szolgái viselének, és vivé Jeruzsálembe.
8 És hoza Dávid Tibhátból és Kúnból, a Hadadézer városaiból igen sok rezet. Abból csinálá Salamon a réztengert, az oszlopokat és a rézedényeket.
9 Mikor meghallotta volna pedig Tóhu, a Hamáthbeli király, hogy Dávid megverte Hadadézernek, a Sóba királyának egész hadát:
10 Küldé Dávid királyhoz az õ fiát, Hadorámot, hogy köszöntené õt és megáldaná, mivelhogy megharczolt vala Hadadézerrel és megverte vala õt; mert Tóhu is hadakozik Hadadézer ellen. És [külde Dávidnak ]sok arany, ezüst és rézedényt,
11 És Dávid király ezeket is az Úrnak szentelé, az ezüsttel és az aranynyal együtt, a melyet nyert vala minden pogányoktól, az Edomitáktól, a Moábitáktól, az Ammon fiaitól, a Filiszteusoktól és Amálekitáktól.
12 Abisai pedig, a Séruja fia, az Edomiták közül a Sónak völgyében megvere tizennyolczezeret.
13 És rendele Edomban [Dávid] tiszttartókat, és lettek az Edombeliek mind Dávidnak szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, a merre csak ment.
14 Így uralkodék Dávid az egész Izráel felett, és ítéletet és igazságot szolgáltat vala egész népének.
15 Joáb pedig, Séruja fia, a sereg elõljárója volt, Jósafát, az Ahilud fia pedig emlékíró.
16 Sádók, az Akhitub fia és Abimélek, az Abjátár fia, voltak a papok; Sausa az íródeák.
17 És Benája, a Jójada fia, a Kereteusok és Peleteusok elõljárója volt; a Dávid fiai pedig elsõk a király mellett.
19 Történt ezután, hogy meghalt Náhás, az Ammon fiainak királya, és uralkodék az õ fia helyette.
2 És monda Dávid: Minden jóval leszek a Náhás fiához, Hánunhoz; mert az õ atyja is jól tett volt velem. Ezért Dávid követeket külde õ hozzá, a kik vigasztalnák õt az õ atyjának [halála] miatt; és elmenének a Dávid szolgái az Ammon fiainak földére Hánunhoz, hogy õt vigasztalnák.
3 Akkor mondának az Ammon fiainak fõemberei Hánunnak: Azt hiszed-é, hogy Dávid atyád iránti tiszteletbõl küldött hozzád vigasztalókat? Avagy nem azért jöttek-é az õ szolgái hozzád, hogy a földet megvizsgálják, elpusztítsák és kikémleljék?
4 Megfogatá azért Hánun a Dávid szolgáit és azokat megnyiratá, és ruhájokat félig elmetszeté az õ derekukig, és úgy bocsátá el õket.
5 Elmenének pedig és értesíték Dávidot, hogy mi történt a férfiakkal. És külde eléjök (mert azok a férfiak felette nagy gyalázattal illettettek vala) és ezt izené a király: Maradjatok Jérikhóban, míg szakállatok megnövénd, akkor jõjjetek hozzám.
6 Látván pedig az Ammon fiai, hogy tisztességtelen dolgot cselekedtek vala Dáviddal, küldének Hánun és az Ammon fiai ezer tálentom ezüstöt, hogy fogadjanak szekereket és lovagokat Mésopotámiából, siriai Maakából és Sóbából.
7 Fogadának azért magoknak harminczkétezer szekeret, Maakának királyát is az õ népével együtt, a kik eljövének és tábort járának Medeba elõtt. Az Ammon fiai is összegyûlének az õ városaikból és jövének az ütközetre.
8 A mit mikor meghallott Dávid, elküldé Joábot és a vitézek egész seregét.
9 És az Ammon fiai kimenvén, csatarendbe állának a város kapuja elõtt; a mely királyok pedig [segítségre] jöttek vala, külön valának a mezõn.
10 Látván pedig Joáb, hogy mind elõl, mind hátul ellenség állana, kiválaszta az egész Izráel harczosai közül [egynéhányat], és a Siriabeliek ellen rendelé.
11 A nép többi részét pedig testvérére, Abisaira bízá, és [ezek] az Ammon fiaival állának szembe.
12 És monda: Ha a Siriabeliek rajtam erõt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erõt, én is megsegéllek.
13 Légy erõs, sõt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, a mi néki tetszik.
14 Harczra indula azért Joáb és az õ hada a Siriabeliek ellen, a kik õ elõtte megfutamodának.
15 Az Ammon fiai pedig mikor látták, hogy megfutamodának a Siriabeliek: õk is megfutamodának Abisai elõl az õ testvére elõl, és a városba menekülének; Joáb pedig visszatért Jeruzsálembe.
16 Látván pedig a Siriabeliek, hogy az Izráel elõtt megverettetének, követeket küldének és kihozatták a Siriabelieket, a kik a folyóvizen túl laknak vala, és Sófák, a Hadadézer seregeinek vezére volt az elõljárójuk.
17 Mikor pedig hírül adák Dávidnak, összegyûjté az egész Izráelt, és a Jordán vizén átmenvén, hozzájok érkezék és csatarendbe állott ellenök. És mikor csatarendbe állott Dávid a Siriabeliek ellen, õk is megütközének õ vele.
18 De a Siriabeliek megfutamodának Izráel elõl, és levága Dávid a Siriabeliek közül hétezer szekeret és negyvenezer gyalogot; annakfelette Sófákot, a sereg vezérét is megölé.
19 Mikor pedig látták a Hadadézer szolgái, hogy Izráel elõtt legyõzetének: békét kötöttek Dáviddal és szolgálának néki, és nem akarák többször a Siriabeliek megsegélleni az Ammon fiait.
20 És lõn az esztendõnek fordulásával, mikor a királyok [harczba] menni [szoktak,] elindítá Joáb a hadat, és elpusztítá az Ammon fiainak földjét. És elmenvén megszállá Rabbát, (Dávid pedig Jeruzsálemben marada) és elfoglalá Joáb Rabbát és elrontá azt.
2 És elvevé Dávid az õ királyuknak fejérõl a koronát, mely egy tálentom arany súlyú vala, s melyben drágakövek valának. És Dávid fejére tette azt, s a városból is temérdek zsákmányt vitt el.
3 A [város] népét pedig kihozatá és fûrészszel vágatá, és vasboronákkal és fejszékkel. Így cselekedék Dávid az Ammon fiainak minden városával; azután megtére Dávid az egész néppel Jeruzsálembe.
4 Ezután ismét had támada Gézerben a Filiszteusok ellen; és akkor ölé meg a Husátites Sibbékai az óriások nemzetségébõl való Sippait; és ilyen módon megaláztatának.
5 Ismét lõn had a Filiszteusok ellen, a melyben megölé Elhanán, a Jáir fia a Gáthbeli Lákhmit, a Góliát atyjafiát; és az õ dárdájának nyele hasonló [vala] a szövõk zúgolyfájához.
6 Ezek után ismét versengés támadt Gáthban, hol egy magas ember vala, a kinek hat-hat, [vagyis] huszonnégy ujja volt; ez is óriás fia vala.
7 És szidalommal illeté Izráelt, és megölé õt Jonathán, Dávid testvérének, Simeának fia.
8 Ezek ugyanazon egy óriásnak fiai voltak Gáthban, a kik elveszének Dávidnak és az õ szolgáinak keze által.
21 Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.
2 Monda azért Dávid Joábnak és a nép elõljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt, Beersebától fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.
3 Akkor monda Joáb: Az Úr száz ennyivel szaporítsa meg az õ népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-é azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek büntetésére.
4 De a király szava erõsebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt; azután megtért Jeruzsálembe.
5 És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel [népének száma] ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai [közül] pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi.
6 A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.
7 Sõt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.
8 Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt mûvelém: most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem!
9 Akkor szóla az Úr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván:
10 Eredj el, szólj Dávidnak ekképen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elõdbe, válaszsz magadnak azok közül egyet, hogy azt cselekedjem veled.
11 Elméne azért Gád [próféta] Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: válaszsz magadnak!
12 Vagy három esztendeig való éhséget, vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad; vagy az Úr fegyvere és a döghalál három napig [kegyetlenkedjék] földedben és az Úr angyala pusztítson Izráel minden határaiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, a ki engem hozzád küldött.
13 És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az õ irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!
14 Bocsáta azért az Úr döghalált Izráelre; és meghalának Izráel közül hetvenezeren.
15 Bocsáta annakfelette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná [a népet], meglátá az Úr és könyörüle az [õ] veszedelm[ökö]n; és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szünjél meg. Az Úrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus Ornánnak szérûjénél.
16 Akkor Dávid felemelé az õ szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az õ orczájokra.
17 És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, a ki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás.
18 Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a Jebuzeus Ornán szérûjén.
19 Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr nevében szólott vala.
20 Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, õ és az õ négy fia, a kik vele valának, elrejtõzének (Ornán pedig búzát csépel vala).
21 És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérûrõl, meghajtá magát Dávid elõtt, arczczal a földre.
22 És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérûhelyet, hogy építsek oltárt rajta az Úrnak; igaz árán adjad nékem azt, hogy megszünjék e csapás a népen.
23 Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, a mi néki tetszik; sõt az ökröket is oda adom égõáldozatul, és fa helyett a cséplõszerszámokat, a gabonát pedig ételáldozatul; mindezeket [ajándékul] adom.
24 És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tõled; mert a mi a tied, nem veszem el [tõled] az Úrnak és nem akarok égõáldozattal áldozni néki a máséból.
25 Ada azért Dávid Ornánnak a szérûért hatszáz arany siklust.
26 És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égõ- és hálaáldozatokkal és segítségül hívá az Urat, a ki meghallgatá õt, mennybõl tüzet [bocsátván] az égõáldozat oltárára.
27 És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az õ kardját hüvelyébe.
28 Abban az idõben, mikor látta Dávid, hogy az Úr õt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérûjén, áldozék ott.
29 (Az Úr sátora pedig, a melyet csinált vala Mózes a pusztában, és az égõáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala.
30 És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.)
22 Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égõáldozatnak oltára Izráel számára.
2 Megparancsolá azért Dávid, hogy gyûjtsék össze az Izráel földén való jövevényeket, a kiket kõvágókká tõn, hogy faragni való köveket vágnának, hogy az Isten házát megcsinálnák.
3 Továbbá sok vasat szerze Dávid szegeknek, az ajtókhoz és a foglalásokra; rezet is bõségesen minden mérték nélkül.
4 Számtalan czédrusfát is; mert a Sídon és Tírus [város]beliek czédrusfákat bõségesen szállítának Dávidnak.
5 Mert monda Dávid: Az én fiam, Salamon, gyermek és igen gyenge, az Úrnak pedig nagy házat kell építeni, mely híres legyen és ékesség az egész világon; elkészítek [azért mindeneket] néki. Dávid azért [mindeneket] nagy bõségesen megszerze, minekelõtte meghalna.
6 Hivatá azért Dávid az õ fiát, Salamont, és meghagyá néki, hogy az Úrnak, Izráel Istenének házat csináltasson.
7 És monda Dávid Salamonnak: [Édes] fiam, én elgondoltam vala szívemben, hogy az Úrnak, az én Istenemnek nevének házat építsek;
8 De az Úr ekképen szóla nékem, mondván: Sok vért ontottál, és sokat hadakoztál; ne építs az én nevemnek házat, mert sok vért ontottál ki a földre én elõttem.
9 Ímé fiad lészen néked, a kinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitõl; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok Izráelnek az õ idejében.
10 Õ csinál az én nevemnek házat; õ lészen nékem fiam és én néki atyja leszek, és megerõsítem az õ királyságának trónját Izráel felett mindörökké.
11 Most [édes] fiam legyen az Úr veled, hogy sikerüljön néked házat építeni az Úrnak, a te Istenednek, miképen szólott te felõled;
12 De adjon az Úr néked értelmet és bölcseséget, mikor téged Izráel fölé helyez, hogy az Úrnak a te Istenednek törvényét megõrízzed.
13 Akkor jól lesz dolgod, ha a rendeléseket és a végzéseket megtartod és teljesíted azokat, a melyeket az Úr Mózes által parancsolt volt Izráelnek. Légy bátor, légy erõs, ne félj, és ne rettegj!
14 Ímé én is az én szegénységemben szereztem az Úr házának [építésére] százezer tálentom aranyat és ezerszer ezer tálentom ezüstöt, és rezet, s vasat mérték nélkül, mert igen bõven van; fákat is, köveket is szerzettem; te is szerezz ezekhez.
15 Van néked sok mívesed, kõvágód, kõ- és fafaragód és mindenféle dologban bölcs mesterembered.
16 Az aranynak, ezüstnek, vasnak és réznek száma nincsen: [azért] kelj fel, láss hozzá, és az Úr legyen veled!
17 Megparancsolá pedig Dávid Izráel összes fõembereinek, hogy [õk] is legyenek segítségül az õ fiának, Salamonnak, [ezt mondván]:
18 Avagy nincsen-é az Úr a ti Istentek ti veletek, a ki néktek békességet adott köröskörül? Mert az én hatalmam alá adá e földnek lakosait, és meghódolt e föld az Úr elõtt és az õ népe elõtt.
19 No azért keressétek az Urat a ti Istenteket teljes szívetek és lelketek szerint, és felkelvén, az Úr Isten szentséges helyét csináljátok meg, hogy vigyétek az Úr szövetségének ládáját és az Istennek szentelt edényeket a házba, a mely építtetik az Úr nevének.
23 Megvénhedék pedig Dávid és mikor igen koros volna: királylyá tevé az õ fiát, Salamont Izráel felett.
2 És összegyûjté Izráel összes fejedelmeit, a papokat és a Lévitákat is.
3 És megszámláltatának a Léviták, harmincz esztendõstõl fogva, és a kik annál idõsebbek valának; és azok száma fejenként, férfianként harmincznyolczezer volt.
4 Ezek közül huszonnégyezeren az Úr háza teendõinek gondviselõi [valának,] és hatezeren tiszttartók és birák.
5 Négyezeren ajtónállók; négyezeren pedig dícsérik vala az Urat [minden zengõ] szerszámokkal, melyeket [Dávid] készíttetett a dícséretre.
6 És Dávid õket csoportokba osztá a Lévi fiai szerint: Gersonitákra, Kéhátitákra és Méráritákra.
7 A Gersoniták közül valók valának Lahdán és Simhi.
8 Lahdán fiai: Jéhiel a fõ, Zétám és Joel hárman.
9 És a Simhi fiai: Selómit, Hásiel és Hárán, hárman; ezek voltak a Lahdán családjának fejei.
10 Simhi fiai: Jahát, Zina, Jéus és Béria; ezek négyen voltak Simhi fiai.
11 Jahát volt a fõ, Zina második: de Jéus és Béria, mivel nem sok fiakat nemzének, az õ családjukban csak egy ágnak vétettek.
12 Kéhát fiai: Amrám, Ishár, Hebron és Uzziel, négyen.
13 Amrám fiai: Áron és Mózes, Áron kiválasztatott, hogy felszenteltetnék a szentek szentje számára, õ és az õ fiai mindörökké, hogy jóillatot tennének az Úr elõtt, és szolgálnának néki, s az õ nevében [a népet] megáldanák mindörökké.
14 Mózesnek, az Isten emberének fiai pedig számláltatának a Lévi nemzetségei közé.
15 Mózes fiai: Gerson és Eliézer.
16 Gerson fiai: Sébuel a fõ.
17 Eliézer fiai voltak: Rehábia a fõ. Eliézernek nem volt több fia; de a Rehábia fiai igen megsokasodtak vala.
18 Ishár fiai: Selómit, a ki fõ vala.
19 Hebron fiai: Jéria a fõ, Amárja második, Jaháziel harmadik és Jékámám negyedik.
20 Uzziel fiai: Mika a fõ, és Isija második.
21 Mérári fiai: Mákhli és Músi; Mákhli fiai: Eleázár és Kis.
22 Meghala pedig Eleázár és nem voltak néki fiai, hanem leányai, a kiket a saját atyjokfiai, a Kis fiai vettek el.
23 Músi fiai: Mákhli, Eder és Jeremót, hárman.
24 Ezek Lévi fiai családjaik szerint, a családfõk, az õ megszámláltatásuk szerint, neveik száma szerint fejenként, a kik az Úr házában szolgáltak, húsz éves korban és azon felül.
25 Mert ezt mondotta vala Dávid: Az Úr, az Izráel Istene nyugodalmat adott az õ népének, és Jeruzsálemben lakozik mindörökké;
26 Azért a Lévitáknak sem kell többé hordozni az [Isten] hajlékát, s mindazokat az eszközöket, [a melyek] az õ szolgálatához valók.
27 Annakokáért Dávidnak utolsó rendelése szerint megszámláltattak a Lévi fiai, húsz éves korban és azon felül.
28 Mert az õ helyök az Áron fiai mellett van, hogy szolgáljanak az Úr házában és annak pitvaraiban, kamaráiban, és mindenféle szent [edények] tisztítása és az Isten házának szolgálatja által.
29 És hogy [gondot viseljenek] a szent kenyerekre, az ételáldozathoz való lisztlángra, a kovász nélkül való lepényekre, a serpenyõben fõttre és pirítottra, minden mértékre és mérõre.
30 És hogy álljanak az Úrnak tiszteletére és dícséretére, úgy reggel, mint este;
31 És hogy áldozzanak az Úrnak minden égõáldozattal, minden szombaton, a hónapok elsõ napjain és a szokott ünnepeken [bizonyos] szám szerint, a mint szükség vala, szüntelen az Úr elõtt;
32 És hogy szorgalmasan õrizzék a gyülekezet sátorát, õrizzék a szenthelyet, és hogy vigyázzanak az õ atyjokfiainak, az Áron fiainak szolgálatjánál az Úr házában.